El Camino

[Doom]

Van itt valaki aki bejárta..vagy részben..vagy ismer valakit aki bejárta?

[WestBam]

Kérdésed mi lenne? Kolléga végigment rajta.
Amúgy inkább divatossá vált aktív pihenési forma mára mint zarándokút. Sokan járják nagyon. Menj Rosen (https://www.youtube.com/watch?v=gpGIdHTxQNw) után szabadon a nagy kéken. Ott nagyobb eséllyel tudsz egyedül lenni.

[Doom]

Ez a részemrõl egy igen személyes,belsõ spirituális döntés!
Az ilyen fórumokon jelen van a gúny,intrika,rossz akarat és az értelmetlen ártó szándék teljesen ismeretlen emberek iránt!..de ha vannak jóindulatú emberek..hát szívesen beszélek a témáról.
Trollok kérem kíméljenek...vannak primitív fórumok..ahol bátran kiélhetik magukat!
Olvasgatom az ÚTról szóló fórumokat....
Szia nekem az lenne a kerdesem hogy:

Mennyire nagy hulyeseg februarban Jakobsweg turazas?
(Pamplonatol infulnek)
Szia! Nem nevezném hülyeségnek, télen is járnak zarándokok az úton. Az idõjárásra mindenképp készülj fel, kevesebb szálláshely lesz nyitva, de ha úgy érzed, hogy februárban kell menned, akkor menj ebben az idõben. Én inkább nyáron vagy õsszel mennék, de nem vagyunk egyformák, ez az én döntésem, nem a tiéd.
Jó utat kívánok!

Az oroszt ,gondolom hiába,franciául egy kicsit tudok. Kérdésem,végig járhatom-e az utat ilyen kevés nyelvtudással,hol lehetnek nyelvi nehézségeim? Köszönettel várnám a választ.
Bocs, hogy csak most írok, de épp ma értem vissza a francia útról.
Nos, a "Gyakori kérdések" címû posztnál már érintettem ezt a kérdést, azóta sem változott a véleményem. Nem feltétlen szükséges a nyelvtudás, ha úgy érzed, hogy menned kell, indulj el. Legfeljebb töltsd le a spanyol-magyar szótárt, azzal már elboldogulsz. A franciák nagy része pedig beszél spanyolul, szóval velük tudsz majd kooperálni.
Üdv,

Tetszik az egész dolognak a hangulata,az egész kulturális környezet és az emberek egymáshoz való hozzáállása!
...közeleg az indulás napja....elkerülhetetlen esemény az ami erre ösztökél!
Sokszor feltettem magamnak a kérdést...Mi lesz utána?....a választ nem tudom!....meg kell keresnem önmagamban.....

[Doom]

http://utazas-nyaralas.info/spanyolorszag/camino.html

Az úton mindenki változik, sokat... minden eltér a megszokottól. Készülj fel rá, hogy az életed visszakapod, lerövidí*tve,arra az idõre amí*g végigcsinálod, és minden tévedésedért...rossz gondolatodért..azonnal fizetsz, de mégis olyan sokat ad, amennyit egy életen át nem kaphatsz nélküle.

[Doom]

Itthon is ki lehet váltani a magyar és spanyol zarándok útlevelet
http://www.szentjakabut.hu/hu/zarandokiroda/zarandokutlevel-kivaltasa
Egy nagyon jó film a témában
http://vidto.me/81ev1dtsz1iv.html
...a végén könnyes lett a szemem...:)
7489

[Doom]

http://vilagaim.com/miert-keltem-utra/camino/miert-keltem-utra
.....hát én sem fogalmazhattam volna meg jobban,mint a poszt szerzõje!
Úgy látszik minden embernek meg van a saját külön bejáratú El Caminoja.....eldöntöttem,a feladattal amit vállaltam és igen jó szívvel teszek,elvégzem,bár egyre közeleg a vége és sokszor kínoz ez a gondolat...addig teszem amit kell összeszorított fogakkal...de aztán elindulok..és talán jön a csoda,a megvilágosodás...hogyan tovább?!...

Mikor léptem rá az Útra, vagyis lehet, inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy mikor léptem le róla...nem tudom...vagyis pontosabban dehogyis nem tudom, csak még ott belül valahogy nem szeretnék pontosan emlékezni rá, de már próbálom megfogalmazni azt a pontot és tudom meg is fogom találni. Mert az idõ múlásával és az emlékezéssel ugyanis picit az is a baj, hogy olyan, mint amikor megvágjuk az ujjunk, majd amikor a vért lemossuk a csap alatt a vörös szín elhalványul, majd feloldódik az átlátszó vízben.
De tudom, ez csak kifogás...pontosan 7 éve és 8 hónapja annak, hogy megfogalmazódott bennem pihennem kell, nem megy tovább ez a mókuskerék, át kell gondolnom az eddig megtett utat és kitalálnom merre menjek tovább az elágazásnál. Mert ugyan az egyik énünk mindig a könnyebb utat választja, de az idõvel még az is a baj, hogy késõbb mindig ráébreszt bennünket hibás döntéseinkre, vagy arra, hogy nem mondtunk igazat magunknak. Hiszen pontosan tudjuk mindannyian amikor visszaemlékszünk egy korábbi hibás döntésünkre, hogy akkor, abban a pillanatban amikor feltettük magunknak a kérdést, hogy mitévõk legyünk, a gyomrunk miképpen is adta meg azonnal a helyes választ, hiszen a rossz válaszunkra összerándul. Csak mi akkor nem hallgattunk magunkra és a rövidtávon könnyebb ellenállás felé mozdultunk el, pedig életünk során, már hányszor, de hányszor tapasztalhattuk meg, hogy mindig ezek a könnyebb utak lesznek a kínokkal teli, végeláthatatlan menetelések. És bármelyikünk is gondol most vissza egy hibás döntés meghozatalának pillanataira, ma is pontosan tudja, mit jelzett akkor a gyomra és még sem hallgatott rá.
Miért nem indultam el mégis a debreceni igazgatást követõ évek után azonnal? Mert én sem hallgattam magamra. Pedig én is tudtam a helyes választ és, hogy pedig már elterveztem miképpen járom végég Dél-Amerikát repülõvel, vonattal, dzsippel, busszal, motorcsónakkal, hajóval fél év alatt. Elmegyek és megnézem Buenos Airest, hogy lássam hol született édesapám, hol éltek nagyszüleim. Hogy megpillanthassam végre az Andok csúcsait és a titokzatos és legendás Machu-Pichu romjait melyre gyermekkorom óta vágytam mióta elolvastam az Inka öröksége c. Karl May könyvet. De nem mentem, pedig ma már tudom akkor kellett volna. A hirtelen csend, ami körülvett a nagy pörgés után, hogy napokig nem csörrent meg a telefonom, hogy a „barátok" azonnal elfelejtettek összekavart és elbizonytalanított. Megijedtem, hogyha most elmegyek, akkor az egyetlen egy munkámat, a Macskákban játszott szerepemet is elveszítem a színházban. Pedig mekkora butaság volt ez. Ha belegondolok, pont azzal vesztettem most el, hogy akkor itthon maradtam. De a lényeg, hogy így nem mentem, aztán pedig már nem volt rá lehetõségem. Így megy ez...így mennek el mellettünk lehetõségek és bár jönnek újak, de hogy melyik volt a jó döntés, az ebben az esetben is csak késõbb derült ki...
Aztán teltek az évek, letértem az addig taposott útról és bár sikeresek voltak az elmúlt évek én mégis azt éreztem lépésrõl lépésre, hogy mégsem ez az én utam. Nõtt a stressz, a feladatok és lassan úgy éreztem átcsapnak a fejem felett a hullámok. Veszítettem a kreativitásból, a munkakedvbõl, a hatékonyságból és veszítettem a kommunikációs képességembõl is. Persze ilyenkor jön a jól bevált pótcselekvés és ez nálam sem volt másképpen. Hiszen a hirtelen csönd, ami a nagy színházi pörgés után körülvett, a napokig hallgató telefon, ami addig megállás nélkül csörgött borzasztó volt és bizonytalanná tett. Tudtam, muszáj kiemeljem magamat ebbõl a helyzetbõl.
2006 március 15-én így elkezdtem bringázni. Napi 5 kilométerrel és akkor azt is fantasztikus távnak ítéltem meg és hihetetlenül elfáradtam tõle, de segített. Napi feladat, új kihívás lett. Aztán szép lassan itt is, mint annyiszor már életemben belecsúsztam a versenyzésbe - az a fránya jó kis teljesítménykényszerem - és mire észrevettem már egy 210 km-es versenyen tekertem és egyre jobban, egyre jobb eredményekkel. De valahol belül ekkor is tudtam, hogy nem ez a jó irány. Persze jó a sport és szükséges is és fontos lenne mindenki számára a saját egészsége érdekében - mely kis hazánkban katasztrofális méreteket ölt -, de lássuk be nem biztos, hogy ezen a szinten, pláne nem 40 évesen nekikezdve. De mentem. Nap, mint nap és hajtott, hogy ebben is, mint minden másban eddig is életem során jobb legyek, gyorsabb legyek, gyõzzek. Az egóm nem ismer kevesebbet, nem ismeri a csak élvezetbõl szót. Persze élvezem és szeretem, hiszen nélküle nem csinálnám, de a háttérben megbúvik valami más, valami más, ami plusz energiákat ad. Csak ezekkel az energiákkal az a baj, hogy sosem égnek el és csak hajtanak, hajtanak addig, míg a tested veszi ki a szabadságot. Az elmúlt 8 évben pontosan 3x már meg is tette, hónapokra leemelve a bringáról. Mégis ezek az órák adták meg a kikapcsolódást a mókuskerékbõl, töltöttek fel energiával és tisztították meg gondolataimat a napi gondoktól és persze attól, hogy legalább az edzések és versenyek ideje alatt ne azon törjem a fejemet, hogy miért is ebbe fektetem az energiáimat céljaim megvalósítása helyett.
Aztán történt valami. 2012 augusztusában egyik napról a másikra bekattant valami, mint egy rossz cd, melynek dallamait dúdoljuk egész nap és nincs az a pénz, amiért képesek lennénk elfelejteni. Nem tudom és nem emlékszem arra a pillanatra amikor megszületett az El Camino, a zarándokút megtételének gondolata. Egyszer csak már ott volt és véglegesen befészkelte magát gondolataim közé. De ezután még furcsább történt. De elõtte, még ki kell térjek valamire.
Soha nem vonzott és érdekelt a Camino. Nem tudtam róla semmit, azt sem, hogy honnan indul és, hogy hol van a vége. Azt sem, hogy van több útvonal is, arról pedig, hogy van egy kis település ahol a Világ vége oszlop áll, a hely ahol a zarándoklat igazán véget ér, arról végképp semmit. Egyedül arról hallottam, hogy Tolvaly Ferenc a Tv2 egykori vezetõje állítólag végigment rajta és írt róla egy könyvet és valami rémlett egy abból készült filmrõl is, de semmi több. Aztán persze hallottam, hogy ez is, az is végigjárta, készül rá, megjött. Aztán hallottam kik azt mondják végigmentek az úton, de csak egy darabját tették meg, vagy busszal egy darabját, vagy elõre vitték mindig a csomagjaikat és ezektõl szépen lassan inkább divathóbortnak tartottam, mely az egyre nagyobb ezotérikus hullámnak is egyik jó kis táptalajává vált. És persze Coelho is járt az úton és általa még többen gondolták nekik is menni kell.
Nálam nem ezek az okok. Egyet tudtam. Szükségem van idõre, ahol nincs telefon, internet, televízió, hírek és fõleg politika, mely az utóbbi idõben hihetetlenül mérgezte életemet és bármindig is érdekelt, de mára elérték, hogy próbálom megkímélni magamat tõle, mert csak felidegesítem magam azon mit látok magam körül és fáj látnom a darabokra szakított országunkat, a mindenki csak magáét szajkózó oldalakat, a maguk vak hiteivel. Tudtam most kell mennem, messzire, mert itthon – ahogy édesanyámnak fogalmaztam, amikor közöltem vele úgy döntöttem elindulok – 3 hónap alatt sem tudnám már kipihenni magamat, mert majd csörög a telefon, felmegyek a netre, bekapcsolom a TV-t és máris vége. És persze nem ér az a millió impulzus, mely ott fog érni. Eszembe jutott Afrika, az a három hét amikor napi 8 órát mentem felfelé és egyik nap egyszer csak ráeszméltem mennyire máson járnak a gondolataim. Egyszer csak észreveszem a természet apró csodáit, örülök a napsütésnek, felhõknek, szikláknak, illatoknak, pillanatoknak.
És akkor 3 nappal a gondolat megszületése után álmodtam valamit. Pontosan azt, hogy édesapám, ki 5 évvel ezelõtt örökre elaludt édesanyám születésnapján ott vár a Világ vége oszlopnál. És én akkor még azt sem tudtam, hogy olyan van. De azonnal tudtam, hogy én megyek, mert nem várhat hiába.

[WestBam]

Ha ezt szeretnéd akkor tedd meg! Kutyát próbáld valakinek lepasszolni, beszéld meg, hogy elmész egy hónap szabira, vegyél magadhoz kellõ mennyiségû valutát és hajrá!
Nem drágább kint lenni mint itthon, fõleg ha nem minden alkalommal "étteremben" kajálsz.
Még egy film, igaz ez amcsi de a lányeg ugyan az.
Vadon (https://videa.hu/videok/film-animacio/vadon-2014-film-full-reese-akcCq6sbzHwgBD9d)

[Doom]

Ha ezt szeretnéd akkor tedd meg! Kutyát próbáld valakinek lepasszolni, beszéld meg, hogy elmész egy hónap szabira, vegyél magadhoz kellõ mennyiségû valutát és hajrá!
Nem drágább kint lenni mint itthon, fõleg ha nem minden alkalommal "étteremben" kajálsz.
Még egy film, igaz ez amcsi de a lányeg ugyan az.
Vadon (https://videa.hu/videok/film-animacio/vadon-2014-film-full-reese-akcCq6sbzHwgBD9d)
...nem nagyon számít,hogy mennyibe kerül,nem is nagyon érdekel...sem az,hogy mennyi "szabi" kell hozzá!
Ha nem tetszik valakinek,hogy oda vagyok,majd melózok máshol,ha megtértem,"haza"tértem.
De hol van az ,hogy haza? Miért?
Amit elvállaltam kilenc évvel ezelõtt..azt végigcsinálom!A kutyámat a haláláig ellátom,gondozom,vigyázok rá és ellátom jó falatokkal és meleg otthonnal..mint a gyermekeimet(õket már nem kell)..ez a kötelességem!
Sokat kapok cserébe..önzetlen szeretetet,kontrollt,rendet,rendszert az életembe!
...a múltkor nagyon beteg volt..csak feküdt és lógott a nyelve,zihált és tûz forró volt...lehûtöttem a kádban,jobban lett...
De elgondolkodtam ..mi lesz,ha el kell temetnem..hogyan tovább?..kinek fogok fõzni?(nekem egy pizza is elég)..ki kelt reggel és forgolódik türelmetlenül az ajtó elõtt..Menni kell!..ki áll az ajtóban ,ha megjövök,rajongva körbe ugrálva?...mert haza kell menni!..mert várnak rám!...szükség van rám!
Amikor itt lesz az idõ(remélem még soká) válaszokat kell találnom hogyan tovább!?

[Doom]

...próbából összecuccoltam....Azt írják a testsúly 10 %-ig kényelmes a cipelni való(nálam ez 10 kiló)
Ebbõl
-2 kiló csak a zsák
- 1 kiló a víz+ a kulacs (pár gramm,mert két feles petpalackot raktam..bár kissé kevésnek találom az egy litert,de hát a tapasztalt,az utat megjárt bloggerek még ezt is sokallják)
-a ruházattal nem volt sok gondom 6 kilóból kijöttem (szél esõ álló tengerész béleletlen kabát,polár vadász kardigán,3 poló,3 zokni,3 alsó ebbõl egy boxer,zsebes rövid gatya,szabadidõ alsó,hosszú szárú túra gatya,kényelmes gyaloglásra is jó papucs,az új román vadász bakancs,esõnadrág,egy kalap és egy polár sapka.
(azért itt némi megjegyzés...soha nem hordtam márkás túra zoknit és és izzadtság elvezetõs pólókat,a pamut anyag nekem eddig bevált.....na vettem márkás túra zoknit,mert "gyorsan szárad,véd a vízhólyagoktól,stb"..kipróbáltam...kimosva kb két kilóméter után kényelmetlen volt,meleg,égetõ érzés és dörzsölés a saroknál,talpon,kis lábujjnál....el is indultam vissza haza...kipróbáltam ,hogy az egyik lábon fenn hagytam a másikra a mindennapos tucat sport zoknit húztam...jó ,hogy vittem a párját ..át is vettem útközben,komfortos és szokás szerint semmi vízhólyag....soha nem volt még vízhólyagom!!!!
---aztán a poló kérdése....akárhogy is ,de a pamut nekem kényelmesebb,a márkás technikai az nem..)
Szóval maradok az évtizedes bevált dolgoknál...persze nem vagyunk egyformák.
...olvasom a blogokon,hogy sokan egy kis oldaltáskával megcsinálják...mert megveszik útközben ami kell...állítólag annyira kiépített már,hogy szinte semmit nem kell cipelni...mindent meg lehet vásárolni!?
...de ha már megvan?...akkor ne vigyük el magunkkal?..nem kell pénzt költeni?!
-tisztálkodó szerek+törölközõ+konyha ruha
-eü csomag+lábápoló,szõlõzsír
-edényke,kanál,pohár,bicska és egy könnyû kés (kínai F1)
-kötél,csipesz,biztosító tû,mosó szappan
---na eddig a pontig jó is volt az egész nagyjából benne van a súlyban,még akkor is ha a bakancs a zsákba kerül és papucsba megyek.
...és jött a MI VAN HA...elkezdtem pakolászni tovább..(a zsákba még fér 50+ 10 -es)
-mi van ha nem találok szállást vagy ellopják a pénzem...raktam ponyvát,hálózsákot,derékaljat
-mi van ha kevés lesz a liter víz..tettem még egy litert+egy víztisztítót
-mi van ha nem lesz pénzem kajára vagy nem találok boltot..tettem csokikat,3 kaja csomagot,gyors levest
-..na akkor már tegyünk tûzgyújtó kockákat+gyufákat
-mi van ha... gyomorrontásom lesz..széntabletta ,acélflaska
-mi van ha... hideg lesz...alsó ruházat,+vastag zokni+vékony kesztyû
-mi van ha.... nagyon süt a nap....naptej,szemüveg,a sapka kiegészítõje
-mi van ha.... megtámadnak...két gázspray+egy komolyabb kés
-mi van ha..... a szálláson lopnak meg...övtáska a tárcáknak,stb,hogy a zuhanyzóba is tudjam vinni
-mi van ha.... megrándul,fájdul a lábam....lóbalzsam+fáslik
-mi van ha ..tönkre megy a bakancs..beraktam egy könnyû tartalékot
...hoppá 18 kg !!!!! lett a csomag...
Egy hónap alatt sok minden történhet és az egészséges szemlélet az diktálja KÉSZÜLJ FEL MINDENRE!!!!
..na de nem nagyon bírom el!

[Doom]

..úgy néz ki lesznek túra társak is..úgyhogy lehet tavasszal tudunk menni....rákattant a nõvérem a dologra...a sógor az egészségi állapota miatt nem tudja vállalni a gyaloglást..de adott egy jó ötletet...
Elmegyünk kocsival és õ letesz minket az egynapos pakokkal...aztán 25-30 kilométerenként keres kempinget ill.felderíti hol tudunk tábort verni...megcsinálja és meg is fõz,bevásárol elintéz mindent,mire a fáradt vándorok megérkeznek...
Jó is lenne,mert állítólag a nagy szállásokon sok az ágyi poloska..csak jobb a saját kis sátorba lakni egy hónapig....a fürdést megoldjuk gázpalackkal...pénzbe is jobban jön ki..persze azért megkóstolunk mindent ha már ott vagyunk...
A barátnõm vacillál,nem meri a fõnökét megkérdezni elengedi e 5 hét szabira...két jó baráti család 50%..addig még alakul...
..Így ,hogy végig megy egy kísérõ autó jöhet a kutyám is..elalszik ,míg mi zarándoklunk...a tesóm ék vizslája tuti jön ...testõrnek...bírja is..
Tök jó lesz...megy a tervezgetés,ötletelés ezerrel...

[varég]

Szerintem keress rá Rosen a kéken címszavakra, elég jó tippek, tapasztalatok vannak közzétéve a Kék körrõl.

Ha többen mentek, a felszerelés egy része osztható(pl. fõzõeszköz, sátor, stb)


Tetszik az elgondolás, felszerelés lista, viszont a térkép, stb kimaradt.
(vagy nem találtam meg)

Amit hallottam egy mûsorban az az, hogy az együtt megyünk nem fog mûködni.
Esetleg az esti táborozáskor bevárjátok egymást...

[aksurv]

https://www.youtube.com/watch?v=ZmDhRvvs5Xw&index=165&list=FL3P3I3efYt9Lly d_BarO2nQ

[Doom]

Durva!Kicsit Stalkeres,...de gondolom ez csak alternatív útvonal :eek: