Baj van a mentalitással!

[Don't Panic]

Egy nagyon fontos buktatót vettem észre az évek során. Még komolyan készülõdõk között is. Erre szeretném most ráirányítani a figyelmet és próbálni megváltoztatni a hozzáállást. Remélem egyetértetek majd és velem tartotok!
Ugye a prepperkedés azért indult útjának, mert az emberek rájöttek, hogy sokszor csak magukra vagy az általuk alkotott kis közösségre számíthatnak. Az államra nem. Tehát a prepperkedés egyfajta önellátó, önfenntartó életmód. Csakhogy! Az emberek – a prepperek nagy része is – a fogyasztói társadalom részei, ebben a mentalitásban nõnek fel. Ezáltal 99%-uk abban gondolkodik, hogy mit tud bespájzolni arra az esetre ha a dolgok rosszra fordulnak. Ahelyett, hogy inkább azon gondolkodnának, hogy mit tudnak maguk ELÕÁLLÍTANI. Csak egy kiragadott példa: az a prepper, aki beraktároz több mázsa cukrot, sót, lisztet, rizst, száraz tésztát, stb-t, de egy megvakult receptet nem ismer, vagy életében nem fõzött még, az lassú halálra van ítélve. Vagy a klotyópapír esete. Lehet venni 200 gurigát. Ha van rá pénzed és helyed, hogy tárold. Ugyanez igaz a ruházatra, energiaforrásokra, ivóvízre, eszközökre. De, mi történik az után, hogy a készleteid kifogynak??? Ráadásul pont ez a mentalitás, ami miatt egy egész iparág épült már Amerikában a prepperekre. És pont ez a fajta, fogyasztói társadalomban meggyökerezett gondolkodás mód az, ami ellen többen is felemeltük a hangunkat a „Pazarló társadalom” topicban. Miközben többen közülünk is ugyanígy cselekszenek. Ezek a fajta prepperek semmi mást nem csinálnak csak elnyújtják a szenvedésüket készleteik segítségével. Amennyiben pedig azok nem lesznek elegek egy elhúzódó krízis alkalmával, egyszerûen lassú halálra vannak ítélve.

A készletek felvetnek két további gondot is. Egyrészt azokat gebasz esetén meg kell védeni. Márpedig a fosztogatók mindig gondoskodni fognak arról, hogy létszámfölényben legyenek! Vagy éppen ha az elsõ agresszió folyamán nem tudják megkaparintani a forrásokat, de elég értékesnek találják azokat, akkor „ostrom” alá is vehetnek bennünket. Körbezárják a falut, tanyát, rejtekhelyedet és elkezdik a kényszerítõzést: zaklatás, próbálkozás, kamu támadások, stb. Addig-addig amíg elfáradsz, elálmosodsz, kimerülsz, hibát vétesz vagy épp kifogysz a lõszerbõl. Ez bevett stratégia a hadseregben is. És ennek az ostromnak még a pszichológiai részével is meg kell a prepper-közösségnek küzdenie. Így születtek a történelem során mindig is az árulók: a leggyengébb láncszem feladta mentálisan és bebuktatta az egész egységet. Milliók haltak már meg így az elmúlt hatezer év során. A másik probléma a készletekkel, hogy nem cipelheted az egészet magaddal. Még ha van is rá jármûved. Egyik, hogy lelassít. Másik, hogy ha haladsz is a menetképességedet rontja. Egyszerû példa: mivel lehet könnyebben mozogni egy 250 köbcentis crossmotorral, amin csak te ülsz egy kis járõrzsákkal (kevesebb, mint 10 kila) vagy egy 3,5 tonnás, fullra pakolt kisteherautóval – még ha az összkerekes is? Most sokan feltehetik a kérdést, hogy: „De miért akarnánk egyáltalán útra kelni, amikor a házunkban, menedékünkben meg van minden?” Senki nem akar útra kelni. De, hosszú távú gebasz esetén lehetnek kényszerítõ tényezõk. Pl. a már említett fölényben lévõ fosztogató banda, további katasztrófák közeledte, amik fizikálisan lehetetlenné teszik a maradást, stb. Ha valaki mégis a maradás mellett dönt, mert ideiglenesen megteheti, akkor felmerül az álló célpont problematikája. Aki volt katona, fõleg gépesített egységnél, az nagyon jól tudja, hogy egy csapat harcértékénél mennyit számít a mozgékonyság. A Viet-kong is így nyerte meg a háborút a nagy és büszke amerikai hadsereg ellen: földalatti járatokat építettek, azon közlekedve bárhová képes volt eljutni, bárhol képes volt felbukkanni és csapást mérni, majd ugyanilyen gyorsan el is tûnni. Így mire az erõsítés, avagy légi-támogatás megérkezett már csak a saját csapataikat lõtték a jenkik. Megszületett a baráti tûz fogalma. :) Mindezt tették a kis sárgák teljesen láthatatlanul, mert hiába a légi felderítés, hiába a szénné bombázott dzsungel, hõérzékelõk, stb. a föld alatt mozogva senki sem látta õket. Visszatérve az álló célpont problematikájához: ha egyszer felfedték a pozíciódat – már pedig hidd el, hogy elõbb-utóbb meg fog történni, pláne ilyen sûrûn lakott országban -, onnantól kezdve csak idõ kérdése, hogy mikor kényszerülsz harcba!!!
Ezért is van az, hogy én inkább a tudásra, a képességekre és a gyakorlásra helyezem a hangsúlyt! Azt nem vehetik el tõled! Annak nincsen súlya! Azt viheted bárhova magaddal! Az nem akadályoz vagy lassít le mozgásodban! Abból nem fogysz ki soha!
Ha tudod, hogyan építs ideiglenes menedéket, hogyan álcázd azt, hogyan élessz tüzet, hogyan találj vizet, hogyan tedd azt ihatóvá, hogyan találj magadnak élelmet, hogyan készíts magadnak ruhát, felszerelési tárgyakat, stb., stb., akkor a krízis szinte bármeddig eltarthat, nem fog hátráltatni. Legfeljebb nehezebb lesz az élet. De, nem lehetetlen!
Ezért is osztok itt meg könyveket, oldalakat és olyan dolgokat, amiket te magad is elkészíthetsz, mert - még egyszer ismétlem - a tudás (knowledge), a képességek (skills) és a gyakorlás (practice) a valódi prepperkedés alapjai! Nem a spájzolás!
Kompromisszumok nélkül készen állni bármilyen gebaszra!
Ahogy a US Marine Corps-nál mondják: We don't make compromises. We make Marines. (http://www.youtube.com/watch?v=aplirPeG-Pg) (<= Kattints a linkre!)

[Don't Panic]

Hozzáfûzés: rövid távú gebaszokra vagy olyankor amikor a törvényes rend még fenn áll, netán nem totális összeomláskor (pl. munkahely elvesztése, átmeneti nyersanyag-, üzemanyag- vagy élelmiszerhiány, pár napos vagy hetes szolgáltatói kiesés, stb.) a készleteknek van létjogosultsága. Tehát badarság lenne azt feltételezni, hogy ne raktározzunk egyáltalán. Viszont hosszútávon nem ez oldja meg a problémádat!!!

A másik dolog, hogy az mind szép és jó ha valaki raktároz vagy könyveket bújik. Ez viszont még önmagában nem elég a SHTF átvészeléséhez! Ahhoz kell a gyakorlás! Anélkül lyukas két fillért sem ér az egész!

A harmadik dolog, hogy mi magyarok mindig szeretünk siránkozni, hogy mi milyen elesettek, csórók és úgy általában istenverte nép vagyunk. Akkor ahogy harcászaton tanítják: a hátrányból kovácsoljunk elõnyt! Nem nagy kunszt Amerikában havi x ezer dolláros fizuból nagyot alkotni! De, a kényszer, a nélkülözés és a hiány nagyon is jó melegágya lehet remek ötleteknek. Ráadásul pont errõl szól a prepperkedés, nem? A nélkülözés, szûkölködés áthidalásáról. Hát akkor itt a kiváló alkalom és közeg gyakorolni! Amikor majd valóban beüt a gebasz, mi már elõnyben leszünk, mert ehhez szoktunk hozzá. A jóléti társadalmakban pedig jóval nagyobb lesz az elhullás. Aztán majd mehetünk visszafoglalni, amit Atilla nekünk hagyott, csak szétlopkodták! :D

[iMac]

Nehéz kérdéskört kezdtél boncolgatni, hiszen ez egy rendkívül összetett terület. Én mindig azt mondom a megszerzett tudásra sosem tudhatod mikor lesz szükséged. Természetesen a legátfogóbb elméleti tudás mit sem ér gyakorlat nélkül. Nincs annál rosszabb, mint amikor éles helyzetben kell alkalmazni elõször, a meglévõ elméleti tudást és nem értjük miért nem mûködik. Pedig profik által írt könyvekbõl magoltuk be. Ezen elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése nem kerül semmibe és sosem tudhatjuk mikor van rájuk szükség. Tehát maximálisan egyetértek Don't Panic gondolataival ebben a témában. Nyilván azonban szükség van felhalmozásra is, mivel nem tudhatjuk milyen vészhelyzettel kell szembenéznünk. Azonban nem szabad arra építeni, hogy életünk végéig kitartanak a készleteink. Adódhat olyan szituáció, amikor huzamosabb ideig pl. nem hagyhatjuk el az otthonunkat ilyen-olyan okok miatt (mondjuk egy járvány miatt), de idõvel már kiléphetünk a négy fal közül és mások is el fogják hagyni az otthonaikat. Ekkor lépnek életbe a farkastörvények, amikor mindenki a létfenntartás miatt elkezd élelem, gyógyszerek, ruházat, eszközök, fegyverek után kutatni. Ezek megszerzéséért pedig bármit megtesznek és ennek révén mi is elveszíthetjük azt, amit felhalmoztunk. Nincs bevehetetlen vár, így arra ne számítsunk, hogy majd jól megvédjük magunkat. Szerintem meg kell találni az egyensúlyt a felhalmozás és az önfenntartás között, mert ha elveszítjük a készleteinket, akkor a meglévõ készségeink révén bárhol újra tudjuk teremteni mindezt.

[TMIB]

Ezek a fajta prepperek semmi mást nem csinálnak csak elnyújtják a szenvedésüket készleteik segítségével.

Ezzel nem feltétlenül értek egyet. A katasztrófák többsége néhány napig, hétig, hónapig, esetleg évig tart. Esély persze lehetséges olyan is, ami végleg kivégezné a jelenlegi rendszert, de erre csekély az esély. Hurrikánra, hatalmas hóviharra, 2 hetes áramkimaradásra, 1-2 évig tartó gazdasági összeomlásra, földrengésre, árvizekre, tornádókra készül a többség. A rövidtávú katasztrófákat a felhalmozott dolgokkal lehet túlélni.

A prepper mentalitásban azért benne van a takarékosság is, ha már valaki összegyûjt dolgokat, akkor nem akarja se elpocsékolni, se felélni. Számolja a pénzét, hogy milyen hasznos és tartós dolgot vehetne legközelebb. (Biztosan nem csak én vagyok így ezzel.) :)


A készletek felvetnek két további gondot is. Egyrészt azokat gebasz esetén meg kell védeni. Márpedig a fosztogatók mindig gondoskodni fognak arról, hogy létszámfölényben legyenek!

Ezzel nálam nincs gond, viszont ha megindul a fosztogatás akkor mindenki célpont, nem csak a prepper. Magyarországon az eszközhiány miatt lehetetlen a tulajdon és önvédelem, úgyhogy nem lehet hibáztatni a felkészülõket, ha az önvédelmet hátrébb helyezik a listán, hiszen eszköz híján az lehetetlen. Kivéve ha vadászvizsgát tesznek le, mert esetleg úgy esélyes a dolog. Anélkül marad a kés, bárd, gázriasztó, gumis, vagy a számszeríj.

Persze abban igazat adok, hogy nem árt ha beleássa magát mindenki a dolgok készítésének fortélyaiba és a növénytermesztés és állattartás alapjait is érdemes elsajátítani. :)

[Don't Panic]

Kéretik a topicindító bejegyzést a közvetlenül alatta található hozzáfûzéssel együtt olvasni!
Kihangsúlyoztam, hogy szolgáltatókiesés és hasonló, rövidebb bajok esetén,
amikor a törvényes rend még fennáll nagyon is hasznos készleteket tartani.
Ahogyan azonban azt töri prof tanárom mondta: "A történelem mindössze ismétli önmagát."
Akkor csak a modernkori problémákból néhány, a teljesség igénye nélkül:

I. Világháború 1914-18
Nagy Világválság 1929-33
II. Világháború 1939-45
Koreai háború 1950-53 (jogilag napjainkig, mert '53-ban csak tûzszünetet kötöttek a harcoló felek.)
Vietnami háború 1955-75 (ebbõl az amerikai beavatkozás 1965-73)
Orosz-afgán háború 1979-89
Délszláv háború 1991-2001
Amerikai-afgán háború 2001-napjainkig
Amerikai-iraki háború 2003-2010 (a polgárháború napjainkig)

Fel tud valaki is halmozni ilyen hosszan elnyúló konfliktusokra elegendõ forrásokat?
Meg tudja valaki is védeni magát ilyen káoszban?
Akkora készletekkel?
Ráadásul úgy, hogy maga a készlet köti helyhez?
Vagy épp ha útra kell akkora cumóval?

Ezenfelül rávilágítottam, hogy sokszor lehetnek fizikai okai is annak, hogy el kell hagynunk a menedékünket.
Olyankor viszont nem lehet pár hétnél - talán hónapnál - hosszabb idõre elegendõ tartalékot magunkkal cipelni.
Viszont menni kell!!!
Hosszú lenne az elsõ világháborútól indulni megint és felsorolni az összes azóta történt katasztrófát világszerte,
de hogy magyar fejnek is érzékelhetõvé tegyem a problémát:
árvíz 2010 (2600 embernek kellett elhagynia otthonát)
Ajkai vörösiszap katasztrófa (~400 embert telepítettek ki)

Tehát a készletek jók. A készletek kellenek! Ám a készleteknek vannak negatívumai is, amiket fel kell mérni
és jó tisztában lenni velük.
A tudás és a tapasztalat szintén jó. Biztonságosabb, hordozható és átmenthetõ.
Sõt! Az élet normalizálódásával tõkésíthetõ is! Értsd: munkát kaphatunk érte.
A készleteidért max kinyírni akarnak majd. Még a biztonságosnak tûnõ cserekereskedelem során is!
Ám a tudás sem ér semmit gyakorlat nélkül!
Szóval próbáljuk megtalálni az egyensúlyt a prepperkedés pillérjei között!
Ne hagyjuk magunkat bolonddá tenni és csak egyikre vagy másikra hagyatkozni, mert az rést üt a pajzson!

[TMIB]

Kéretik a topicindító bejegyzést a közvetlenül alatta található hozzáfûzéssel együtt olvasni!

Utána már láttam hogy kiegészítetted az elsõ hozzászólást, de gondoltam hogy nem törlöm a hozzászólás nagy részét, ha már annyit írtam. :)

[raktaros]

A harmadik dolog, hogy mi magyarok mindig szeretünk siránkozni, hogy mi milyen elesettek, csórók és úgy általában istenverte nép vagyunk. Akkor ahogy harcászaton tanítják: a hátrányból kovácsoljunk elõnyt! Nem nagy kunszt Amerikában havi x ezer dolláros fizuból nagyot alkotni! De, a kényszer, a nélkülözés és a hiány nagyon is jó melegágya lehet remek ötleteknek. Ráadásul pont errõl szól a prepperkedés, nem? A nélkülözés, szûkölködés áthidalásáról. Hát akkor itt a kiváló alkalom és közeg gyakorolni! Amikor majd valóban beüt a gebasz, mi már elõnyben leszünk, mert ehhez szoktunk hozzá. A jóléti társadalmakban pedig jóval nagyobb lesz az elhullás. Aztán majd mehetünk visszafoglalni, amit Atilla nekünk hagyott, csak szétlopkodták! :D

Egy fórumon éppen ebbõl a nézõpontból felvetõdött hogy a mi "sáskáink" némi elõnybõl indulnak :).

Én is inkább arra törekszem hogy beszerezzem azt a tudást és eszközöket ami a megélhetéshez szükséges.
Legalább pár hónapra való készlet szerintem fontos, ahogy Tulelo is írta rövidebb káosz esetére.
Hosszabb káosz esetén is az államnak meg kell oldania a jegyrendszert, segélyosztást vagy valamit, mert a többség hamar kifogy a készletekbõl és jön a madmax. (lásd: pár napos ünnep elõtt pl. tesco-ban milyen õrület van) Ha ez nem történik meg, a készleted úgysem tudod megvédeni, de a kertedet, állataidat sem...
A vándorlást én nem érzem túlélésnek :(.

[TMIB]

Ezek már külön külön fogalmak: Prepping és survivalism.

Az utóbbi inkább a semmibõl teremtés és megélés, míg a prepping az leginkább a spájzolás. Ahogy én látom, a prepperek tudnak néhány fogás a túlélésrõl, míg a survivalist-ok általában szintén gyûjtenek hasznos dolgokat.

[Trendo]

A prepping megítélésén nálunk sokat rontott az ismeretterjesztõ csatornákon mûsorra tûzött sorozat. Tele volt únszimpatikus, habókosnak tûnõ emberrel, Magyarországon elérhetetlen viselkedési mintákat sugárzott és mindezeket überolták a "szakértõk" által adott megvalósíthatatlan tanácsok. Egészében kontraproduktív filmsorozat volt, inkább ártott, mintsem használt volna.
Azt sugallta, hogy a prepperek afféle konzumidióták és/vagy fegyverbuzik, akiknek nincs ki mind a négy kerekük. Ahelyett, hogy a nézõt cselekvésre, felelõs magatartásra, elõrelátó tervezésre ösztönözték volna, inkább az mindenre legyintõ apátia felé lökdösték.

[TMIB]

Igen, de ha néhány ember elgondolkodik a dolgon, akkor az mindenképpen jó. A Sárga fórumon is csúnyán beszólt valaki a preppereknek, aztán jól felvilágosítottam néhány dologról a hozzászólót. A hozzáállása rögtön megváltozott. Talán csak egy kis információ kell az embereknek és akkor jó felé indulnak. :)

[Sgtmaj.Prepper]

Ez valóban bonyolult kérdés, és a maga módján igaza van minden hozzászólónak. A problémát az okozza, hogy nem lehet tudni mi lesz az ,,esemény" és meddig tart. Ezért a legbiztosabb, ha az ember minden eshetõségre készül. :)
Legyen bunkered, 3 évre való kajával, vízzel, egyéb készletekkel. Legyen közlekedési eszközöd, üzemanyag tartalékkal. Legyél képzett harcos, stratéga. Legyél ezermester. Válj, egy késes túlélõvé. Na persze, ez így elképesztõ összeg, idõ, energia. Senki nem tudja megvalósítani. Szóval ez is olyan, mint a tökéletesség. Elérhetetlen, de törekedni kell rá.
Mindazonáltal megítélésem szerint a lényeg, hogy a prepper készüljön. A tárgyak beszerzése, felhalmozás, a tudás megszerzése, és a gyakorlás mind-mind a lelki ráhangolódás része is. Ha baj lesz és nem kapsz sokkot, mert már évek óta készülsz, az is óriási eredmény. Aztán az élet úgy is hozza a többit. Összességében, aki készül/felkészül, aki prepper, az jobb esélyekkel indul a nulladik napon.

Ami a készleteket illeti - hosszú balhé esetén -, lehet a civilizáció mai ,,vívmányairól" való leszoktatás eszköze is. Ahogy telnek a hónapok, évek és fogy a készleted, óhatatlanul egyre kevesebbet fogsz belõle fogyasztani, és egyre többet oldasz meg másként, természetes forrásból. S mikorra elfogynak a készleteid, szinte észre sem veszed, de már megváltozol. Valóban tudsz vadászni, valóban tudsz gyûjtögetni, valóban érteni fogsz sok mindenhez, ami a készletek nélkül is lehetõvé teszi az életedet. A készlet olyan, mint a nikotin tapasz. Mire az utolsót leveszed, már el vagy cigi nélkül.

Így válik a prepperbõl survivor.

[Chupakabra]

Ha mindenre fel akarunk készülni, tényleg nehéz dolgunk van. Pl egy globális tél esetén a fa is ki fog pusztulni, fõzni, fûteni se lesz mivel.
Egy elszabadult vírus esetén nem csak nekünk, hanem az egész családnak vegyvédelmi cucc kell-de abban nem lehet sokig létezni, tehát légmentesen záródó rejtekhely kell. De a légcserét is meg kell oldani, tehát szûrt-levegõ ellátást kell kiépíteni, zsilippel, dekontaminációs lehetõséggel, fertõtlenítõszerrel stb. Bizonyos esetekben pl klímaváltozás esetén megfontolandó hogy délebbre kell költözni-vagy helyben maradni és egyedül kitartani alaszkai körülmények között.
Egy föld alatti rejtekhely mindenképpen hasznos, hiszen természeti csapások piszkos nukleáris bomba, lökéshulláma és sugárzása, meteor vagy aszteroida becsapódás esetén a lökéshullám, és a globális tél esetén is használható.
Az egyetlen baj Mo-az hogy olyan helyen ahol nincs nagy népvándorlás, nem adnak semmiféle engedélyt semmilyen vásárlásra, építkezésre.(nemzeti parkok, stb.)
Egy barlang elfoglalására kevés esély van. Az erdõ közelében élõk sokkal jobban ismerik ezeket és közelebb is vannak hozzájuk.

[Sgtmaj.Prepper]

légmentesen záródó rejtekhely kell. De a légcserét is meg kell oldani, tehát szûrt-levegõ ellátást kell kiépíteni, zsilippel

Bármiféle föld alatti létesítmény, bunker esetén problémás a szellõztetés. Ez csak mesterségesen oldható meg. Diesel generátorokkal, illetve csendes üzemben akkukkal. De az akkuk nem sokáig bírják, és azokat is a generátorral töltik fel. Tehát addig lesz szellõzésed, amíg van üzemanyagod. Vagyis néhány hétig, esetleg egy-két hónapig tudsz áramot termelni a légcserélõ ventilátorokhoz. Aztán vége. Fel kell jönnöd, mert lent néhány óra alatt elfogy az oxigén. (Vannak kézi mûködtetésû szellõztetõk, de nem túl hatékony és fárasztó) Akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a generátor hangos, oda csalja a fosztogatókat. Mivel le nem tudnak jutni, ezért betömik a szellõzõket. Akkor megint csak fel kell jönni. Szóval szerintem csak közvetlen csapás esetén lehet oda levonulni, de amúgy ott élni tartósan nem lehetséges.

[retratserif]

Hasonló véleménnyel vagyok én is. A nagy készlet könnyen adhat hamis biztonságérzetet. Még ha az ember jó anyagi forrásokkal is rendelkezik jobb több dologba befektetni. Rengeteg olyan tevékenység / tanfolyam van ami hétköznapi életben és vészhelyzetben is jól jöhet. Például egy komolyabb elsõsegély tanfolyam vagy asztalos ismeretek de lehet ez akár egy alpin vizsga is. Aztán ezek gyakorlása szintén nem olcsó de ugyanúgy hasznos tevékenység.
De ha már a mentalitásnál tartunk. A már sokat emlegetett Doomsday Preppers szereplõi között is sok extrém túlsúlyos embert láttam. Volt aki normálisan mozogni sem tudott. És az jutott eszembe hogy te jó ég hamarabb fog belehalni a jelenlegi életmódjába mint bármiféle katasztrófába. Na de e topic és a fórum célja sem az hogy vagdalkozzunk.
A téma indítása jogos még ha sokak számára evidens akkor is. Mindenki számára mást jelent a prepping abban viszont kiegyezhetünk hogy úgy helyes ha magunkat is "készenlétben" tartjuk. Egy hosszabb séta pláne némi plusz súllyal nem szabad hogy problémát jelentsen a hétköznapokban sem. Ez egy alap amire már mindenki saját igénye szerint építkezhet. Én a futást, túrázást és a újabban a falmászást preferálom.

[Locomotiv]

Én úgy gondolm, hogy a készlet felhalmozás azért kell, hogy napokat heteke hónapokat át lehessen vészelni. Ha kellõen nagy a gebasz akkor is nagy valószínûség szerint néhány hónap esetleg félév alatt valamilyen formában újraindúl az élet. Újra strukturálódik a társadalom, közösségek fognak kialakulni lesznek akik termelnek, akik kereskednek stb. Az eseménytõl függ, hogy mikor, hogyan és milyen formában, de ha mégse akkor viszont minden mindegy, mert az mindenki halálosítélete lesz. Egy Madmax által vizionált világban nem húznánk sokáig.

[Don't Panic]

A készletekkel - de minden más prepper dologgal - kapcsolatban azt akartam kihangsúlyozni, hogy ismerned kell az elõnyöket és hátrányokat is egyaránt! Mert csak így lehet reális tervet készíteni!!! Majd ez alapján határozni meg egy észszerû keretet. Ráadásul ez az eszméletlen felhalmozási láz megfogalmazott bennem két másik kérdést is, amit a topic-kal felszínre akartam hozni:
1. El bírod-e majd azt a sok biz-baszt, ha menni kell?
2. Meg tudod-e védeni a felszerelésedet és a készleteidet, ha arról lesz szó?
Ez utóbbi pláne igaz Magyarországon, ahol a legális fegyvertartásra és -viselésre körülbelül annyi az esélyed, mint hogy te leszel az elsõ ember a Marson.

Átmeneti problémákra jó válasz néhány hónapra elegendõ készlet mindenbõl.
Pl. munkahely elvesztése esetén, olyan extrém idõjárás során, amikor napokig nem lehet közlekedni vagy kimozdulni, járványveszély, karantén, kijárási tilalom (H1N1, Mexikó 2009), zavargások (Polgári engedetlenség, Budapest 2006-2008), átmeneti szolgáltatás kiesés, kisebb banki pánik, stb.

Számomra az ideális a régi magyar paraszt hozzáállása volt: egy évre vagy szezonra elegendõ tartalék mindenbõl (tüzifa, füstölt húsáru, hordós savanyúság, befõttek, következõ évre való vetõmag, háztartási cikkek, stb.). Ennél hosszabb probléma során már nem az lesz a legfõbb gondod, hogy van-e elég klotyópapírod, hanem hogy holnap is életben leszel-e...

[Locomotiv]

A készletekkel - de minden más prepper dologgal - kapcsolatban azt akartam kihangsúlyozni, hogy ismerned kell az elõnyöket és hátrányokat is egyaránt! Mert csak így lehet reális tervet készíteni!!! Majd ez alapján határozni meg egy észszerû keretet. Ráadásul ez az eszméletlen felhalmozási láz megfogalmazott bennem két másik kérdést is, amit a topic-kal felszínre akartam hozni:
1. El bírod-e majd azt a sok biz-baszt, ha menni kell?
2. Meg tudod-e védeni a felszerelésedet és a készleteidet, ha arról lesz szó?
Ez utóbbi pláne igaz Magyarországon, ahol a legális fegyvertartásra és -viselésre körülbelül annyi az esélyed, mint hogy te leszel az elsõ ember a Marson.

Ha menni kell van hová mennem. Ráadásul vinnem sem kellene semmit mert ott is megvan minden, illetve az élelmiszertermelés ott is megoldott. Menekülni viszont nem fogok. Vannak olyan helyzetek amit nem biztos hogy túl akarok élni. Az önvédelem pedig... Ha már eljutunk egy olyan szintre, hogy megszûnik a törvényes rend és embernek ember lesz a farkasa akkor minden "megengedett".

"Számomra az ideális a régi magyar paraszt hozzáállása volt: egy évre vagy szezonra elegendõ tartalék mindenbõl (tüzifa, füstölt húsáru, hordós savanyúság, befõttek, következõ évre való vetõmag, háztartási cikkek, stb.). Ennél hosszabb probléma során már nem az lesz a legfõbb gondod, hogy van-e elég klotyópapírod, hanem hogy holnap is életben leszel-e..."

Na errõl beszélek :) Ezt pontosan így gondolom én is.

[nomad]

Maradjunk a magyar valóságnál, itt már 500 000 ember ma is túlél, 50 000 bármilyen forrásból elveszi a neki járót. 5 000 már minõségi bûnözés szintjén viszi az oszloptrafót, rézvezetéket, árvízvédelmi tolózárakat annak az 500-nak aki már inkább "a postás (http://youtu.be/9jjojNWFGDs)" címû filmbe való. Nekünk meg marad majd a kutyavadászat és evés. Hiszen igen hamar lenne több százezer kutya, ami rád feni a fogát, mint az õzekre a múltkor. http://index.hu/belfold/2013/02/26/ozek_es_kutyak_miatt_utzar_az_m7-esen/

[Hegyiember]

de hogy magyar fejnek is érzékelhetõvé tegyem a problémát:
árvíz 2010 (2600 embernek kellett elhagynia otthonát)
Ajkai vörösiszap katasztrófa (~400 embert telepítettek ki)

Szerintem a felkészüléshez tartozik az is, hogy amennyiben lehetõség van rá ne túlságosan közel építkezzünk folyókhoz (van pár elmebeteg aki ártérre is építkezik), ne túl közel veszélyes ipari területekhez, hanem mondjuk egy hegyre, békés környezetben. Persze teljesen igaz hogy a legtöbbször ez egyáltalán nem könnyû, van amikor az iparterület költözik hozzánk, meg hát azért Devecserben sem gondolták volna hogy ez bekövetkezhet, viszonylag azért messze volt az a tározó, csak hát azon a fránya folyón eljött ilyen messzire. Sosem lehet tudni mi lesz, ezért kell mindenre felkészülni, és szerintem ez a lakhelyválasztást is magába foglalja.

[Traveller]

A mentalitás tisztázásához az elsõ lépés szerintem tisztában lenni önmagunkkal.
Láttam én már túlélõtábort, sok remekül felszerelt emberrel, ahol a résztvevõk levonultak, mert esõt mondott másnapra a meteorológia.

Szóval egyik napról a másikra vegyél ki szabit télen, rossz idõben, vagy épp kánikulába és költözz be egy kihalt pincébe, gyár vagy egyéb épületbe, valahol a világ végén, ahol csak a rejtett erõforrások járnak. Nem kell az erdõben sátraznod, elég egy komfort nélküli épület.
Csak azt vidd magaddal, amit szükségesnek ítélsz és próbáld magad jól érezni abból, amid van.
Ha két hétig így elvagy magadban, már lehet szó arról, hogy érdemes túlélésre játszani. Ha nem, még egy kicsit edzeni kell :-)
Ez csak egy apró szelet - efelett még jöhet a védelemre való képesség, hogy ne blokkolj le, ha hajnalban rádtörik az ajtót és az a sokrétû tudás, az emberek és gépek kezelésére, problémák megoldására minden körülmények között.
Ez utóbbiban a leggyengébbek a fogyasztói társadalom tagjai.

[Don't Panic]

Nagyon jó meglátás. Mert mit ér a rengeteg cumó és készlet, hogyha egy kisebb parára máris elveszik tõled, mert lefagytál, akár a Windows vagy éppen a prepper önmaga adja fel az egészet, mert két hét után mentálisan kimerül az új szituációban?

[TMIB]

Láttam én már túlélõtábort, sok remekül felszerelt emberrel, ahol a résztvevõk levonultak, mert esõt mondott másnapra a meteorológia.

:D

Itt ha van két csepp víz és kimegyek sétálni, akkor mindenki néz rám, hogy "Ez megõrült?! Viharban gyalogol?!" Miért retteg mindenki egy kis víztõl? Fõleg ha nem is esõ, csak néhány esõcsepp? Ha meg tényleg jön egy kis nyári zivatar, akkor meg azonnal megszólal a városban a viharjelzõ kürt. :rolleyes:

[Traveller]

Hétvégén épp kint aludtam az erdõben, vadászat volt, amikor rámtört már megint a vihar. Így aztán elpocsékolt idõ lett az este, viszont a kiálltam a villámok alá zuhanyozni egyet a záporban ha már ott voltam és nagyon jó érzés volt. Ilyen lágy víz nem folyik a csapból :-)

[Daniui]

Hétvégén épp kint aludtam az erdõben, vadászat volt, amikor rámtört már megint a vihar. Így aztán elpocsékolt idõ lett az este, viszont a kiálltam a villámok alá zuhanyozni egyet a záporban ha már ott voltam és nagyon jó érzés volt. Ilyen lágy víz nem folyik a csapból :-)

Kint terepen az esõnek meg van a maga hangulata fõleg a viharnak, én személy szerint szeretem fõleg amikor a menedékem tetején pattognak a vízcseppek.

[palizerhuszár]

Komolyabb helyzetre szükséges készlet, de felesleges 3 évnél több készletet felhalmozni a család részére. Mert a legtöbb katasztrófa addigra megoldódik és visszaáll a fogyasztói társadalom, vagy drasztikus összeomlás miatt csak termelni lehet, önfenntartó módon. A készleteket szét kell osztani, ha kifosztanának leégnénk stb. miatt Én személy szerint nem a készletekre akarok alapozni, hanem alapból olyan életformát élni, amit minimálisan érint egy összeomlás. Ha szerencsés évem lesz, már õsszel meg esz 2 évnyire való takarmányom.
A képességek talán mindennél fontosabbak, fõleg a probléma megoldó képesség. Aki nem bütykölte a fél életét végig, vagy nem volt szegény el se tudja képzelni a lehetõségeket. Minek nekünk hordószámra benzin egy méregdrága generátorhoz, amikor tud az ember bütykölni fillérekbõl egy lábmeghajtású rendszert. Szerencsére eltöltöttem egy hónapot egy majdnem teljesen önfenntartó család birtokán. Sokat tanultam miket és hogyan tudtak elõdeink megcsinálni a csoda masinériák nélkül is. Csépléskor kapcsolódtam be a család életébe és ehettem a magam darálta lisztbõl készült hagyományos kenyeret. Kemencéket , kerítést, fészert, ólakat is építettünk.