Új fészbukcsoport a Magyar Prepper

[Morpheus]

Ajánlom figyelmetekbe az új "Magyar Prepper" nevû fészbukcsoportot, ahol érdekes írások találhatóak. Itt publikálják elõször a Magyar Prepperekrõl készülõ filmsorozatot (melyek természetesen más csatornákon is elérhetõek lesznek.. "Arctalanul" is lehet regisztrálni.
Érdekes történeteket is olvashattok, mondjuk ilyesmit:

Holnapután Jericho
2016. december 2.
Három hónap telt el...
Pont elég ahhoz, hogy az emberekben kialakuljon a félelem, a kilátástalanság és az elkeseredettség.

A Kormány fenntartotta a rendet és a médiából folyamatosan jöttek az utasítások. Eleinte útmutatásnak tûnt, de igazából nem volt más lehetõsége az átlagos polgár számára.
A vezetés elsõsorban a városi emberrel számolt. Egyrészt õk voltak a legjobban kiszolgáltatva a rendszernek. A lakosság egyötöde a Fõvárosban élt, de a nagyvárosok, kisvárosok ugyanúgy ki voltak szolgáltatva.

Szinte mindenhol rendszeres volt az élelmiszer hiány. Az energia ellátás is akadozott, de alapvetõen volt áram és víz. A szemétszállítással már voltak gondok és a gázszolgáltatással is. A közigazgatási intézmények gyakorlatilag nem mûködtek.

Aki tehette az falura, vidéki rokonokhoz költözött. Bár ott sem volt túl rózsás a helyzet, hiszen a falu is elvárosiasodott.

...

A kutyák messzirõl jeleztek - idegen közelít, illetve idegenek.
- Hahó, van itt valaki? Hahó... - hallatszott a kiabálás.
Árdpád puskával a kezében lépett ki az ajtón, egyenesen rájuk szegezte.
- Csend! - szólt a kutyákra.
- Ne jöjjenek közelebb! - ez már az embernek szólt.

Két nõ egy férfi és egy gyerek... Ezek voltak a látogatók. Megdermedtek a parancsszóra és a rájuk szegezett puskára.
Kábé 25 méterre lehettek - biztos távolságra. Fegyver látszólag nem volt náluk. Az egyik férfinél ugyan volt egy bot. Üresnek tûnõ hátizsákok lógtak vállukon.

- Mit akarnak? Honnan jöttek? - kérdezte a Gazda.

Erre békeidõben is kevés ember járt, többnyire helyiek, gazdálkodók vagy vadászok. Árpi tanyája messze esett a falutól.

- Csak... Csak, vásárolni szeretnénk. - hangzott bátortalanul az egyik nõ szájából.
- "Kitakarod a célt!" - reccsent a Gazdánál lévõ rádióba. A hang hasított, a jövevények is hallották.
- Rendben - szólt a Gazda majd oldalazva arrébb lépett.
- Most jó! - hangzott a rádióban.

A jövevények ettõl végleg megrémültek. Pedig nem volt másik fegyver, nem volt mesterlövész... Egyszerû protokoll volt, melyet elõre megbeszéltek az asszonyával. Megelõzõ védekezés: nagyobbnak tüntetni fel a tûzerõt. Egyetlen puskájuk volt csupán, az sem éles fegyver, hanem egy hatástalanított, átalakított "muzeális-gumilövedékes". De igazinak tûnt, és a Gazda remélte, hogy nem kell használnia...

- Mit akarnak? - kérdezte ismét.
Most lassabban jött a válasz:
- Nem akarunk bántani senkit... - Csak vásárolnánk... - Húst... - Azt mondták van eladó birkája.
- Igen? - nem lehetett tudni, hogy kérdés e, vagy válasz.
- Honnan jöttek?
- Városról... - Illetve a faluból. Innen Tág-ról, rokonoknál vagyunk....
- Rendben...
- Kié a gyerek?
- Õ az enyém. - mutatott az asszony a lányára. - Õk pedig egy család... - Rokonaim... Eszter vagyok. - mutatkozott be.

Eddig egyedül Eszter beszélt, a többieknek a hangját se lehetett hallani. Negyven körüli, szép nõ volt... Még így, romjaiban is. Az elmúlt három hónap nyomot hagyott rajta is. Ha volt is valaha súlyproblémája, mostanra elfeledte. Vékony volt, õ is éhezett, akár a többiek. Nem volt túl tápláló az étel. A vidéki rokonok egy hete csak krumplit adtak, abból is a "malacnak valót". Ha volt is hús, õ nem igen látott. A haja és bõre kifakult. Az alultápláltság mellett a vitaminhiány...

- Rendben... Leülni! - Üljetek a földre, ott ahol vagytok! - Kivéve téged... - bökött Eszter felé a puskájával.
- Te bejöhetsz... Megbeszélni a dolgokat... Lassan.

Az emberek a földre ültek. Eszter miután megnyugtatta tizenéves lányát, lassan elindult a ház felé.
- Nem lesz semmi baj! - nem tudni a többieknek, vagy magának mondta. A fegyver csöve végig rá szegezõdött.
Az ajtó elõtt megállt.
- Mikor bementünk, meg kell motozzalak... A biztonság kedvéért.
- Rendben...

Nyílt az ajtó, belülrõl nyitották. Eszter belépett...
Mellbe vágta a meleg és a fõtt étel illata...
"Istenem, húsleves!" - gondolta és a gyomra hangosan kordult.

A férfi a hátába nyomta a puskáját: - Emelje fel a kezét! Megmotozom!
- Fogd! - nyomta apuskát a felesége kezébe, aki azonnal a nõre szegezte.
Eszter mozdulni sem bírt. Az otthon, a meleg családias légkör, az étel illata, - ellentmondásban volt a rászegezõdött puskával és a veszéllyel melyben érezte magát. Mert ebben a pillanatban fogalma sem volt hogy kerül ki ebbõl...

A gazda párja közelrõl szegezte rá a dupla-csövû sörétest, míg a férfi hátulról megmotozta. Alaposan. Talán túl alaposan. Végig simította minden porcikáját, benyúlt a hóna alá, a szoknyája alá a combjain. Végül hátulról elõre nyúlva, a bugyin keresztül belemarkolt a szemérmébe...
- Elnézést! A legtöbb nõ ide rejti... Már ha van mit.

A gazda felesége meg se rebbent. - Nyugodjon meg! Nem személyes. A férfiak gatyájába is belenézünk. - mondta szenvtelenül, majd lejjebb eresztette a puskát.
Tudta, hogy nincs már rá szükség. A nõ aki elõtte állt, mélyen rettegett és porig volt alázva. De ez is a védelmi stratégiájuk része volt. Szükséges rossz.
...

- Mit akartok? - kérdezte a gazdasszony.
- Ételt... Eszter majdnem elsírta magát. Már bánta, hogy bejött. Mindig ez van. Mindig megy elõre, viszi a szót, aztán megbánja. Mit tesznek a többiek érte? És a gyerekéért? Rokonai csak éhes szájat láttak, koloncot. Õ pedig tûrt, a gyermeke miatt és próbált a kedvükben járni... Hát most megjárta!

- Az drága dolog - vette át a szót a gazda.
- Mit tudtok adni cserébe?
- Pénzt...?
A gazda felnevetett: - Pénzt? Azt egyétek meg! Sok van belõle? Jól fogtok lakni... - gúnyos volt.

Nem volt sok pénzük...
Õk is bankban tartották és nem indultak el kivenni, amikor mások már észbe kaptak. De mit is vehettek volna érte? Mára pénzért semmit nem lehetett kapni. Az elsõ napokban el kellett volna költeni mindent. Bevásárolni, otthagyni a maradékot a feketepiacon...

- Van pár ékszer... - errõl nem akart beszélni. De elbódította a húsleves illata. Úgy érezte, ha nem ehet elájul.
- Nem kell az ékszeretek!
- Hát, akkor...?
- Éhes vagy? - kérdezte a nõ.
Éééhes??? Nem emlékezett mikor lakott utoljára jól.
- Gyere egyél...

Az asszony tányért tett az asztalra, gyöngyözõ, zsíros húslevest mert bele, zöldséggel, apró húsdarabokkal...
- Vigyázz mert forró...

Eszter elszédült. Azt hitte elsírja magát, majd mohón enni kezdett.
- Csak lassan... Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.
Na ekkor valóban elsírta magát. Mert az ételen kívül a legjobban talán az emberség hiányzott. Ami - ahogy fogyott az ennivaló és szûkült az élettér, úgy tûnt el az emberekbõl...

....

- folyt köv -

[Morpheus]

https://www.facebook.com/groups/1192359984203357/?fref=ts

[Törölt_reg]

..nincsen faxbux profilom...sem más "közösségi" fa..... ez ugrott:)

[coco]

Nem túl "prepper megoldás", szóval számomra bukta :)

[Rozsomák]

https://www.facebook.com/groups/1192359984203357/?fref=ts

Köszönöm, jó a stílusa, a nyelvezete, olvasmányos, fordulatos, jó volt olvasni, tiszta képet adott a környezetrõl, a helyzetrõl. Várom a továbbiakat.

[Rozsomák]

..nincsen faxbux profilom...sem más "közösségi" fa..... ez ugrott:)

A facén bejelölgetek pár érdekes témát, átpörgetem, néhány viccet megnézek, elolvasom az aktuális kecsecske, nyúl, csirke, tehén tenyésztõk bajait örömeit tapasztalatait, megnézek pár gyönyörû állatot a lovasok oldalán, átfutom a késesek, prepperek oldalait, megnézek pár receptet, megnézem a motorokat, tanyákat amik eladók, beszélek pár szót a fiammal, kb 1 óra összesen. Mi a baj ezzel? Az, hogy valaki fasz idézetek tesz ki? El sem olvasom, átpörgetem. Ez kb 1 óra aktuális ujságolvasás célzottan az érdeklõdési körömnek megfelelõen. MI A BAJOTOK EVVEL? Ami nem érdekel tiltsd le, töröld a hülyéket, kb havi 10 perc ez az életedbõl. Hetente elolvasok egy könyvet a face mellet. Nem hüjít el. Jobban. :D

[Rozsomák]

Nem túl "prepper megoldás", szóval számomra bukta :)

A csapból a folyóvíz sem túl "prepper megoldás", de azért néha kinyitod a csapot? Inkább ne írtál volna semmit.

[TMIB]

Én meg bejelölném és olvasnám, csak az eredeti és az utána létrehozott FB profilom is törölte a FB. :(

[Rozsomák]

Ahogyan elkezdõdött...

Németországban robbanás történt egy atomerõmûben.
A híradások szûkszavúan, de félelemkeltõen számoltak be a dologról. Nem zárták ki üzemi baleset, de terrorcselekmény megtörténtét sem. Nem volt részletes hír. Az emberek pedig már megszokták a félelemkeltõ híreket. A nagy-többséghez el sem jutott ez a híradás, akihez meg eljutott, az sem foglalkozott vele.
Voltak akik kárörvendõen vigyorogtak: „Végre megkapták a nagyképû, felsõbbrendû németek. Kellett nektek beengedni mindenkit az országba...”

Itthon rögtön hangsúlyozták a lehetséges terrorcselekményt, valamint különbözõ veszélyekre hívták fel a figyelmet... De az emberek többségének már elege volt a kormányzati propagandából. Mondjuk ha az internetadóról lett volna szó...

Németországból tömegével menekültek az emberek.
Elsõ napon tízezrek, ez elsõ napokban százezrek, maj 4-5 nap múlva már milliós nagyságrendû tömeg kelt útra. A repülõkre egyszerûen nem lehetett jegyet kapni, az autópályák is megteltek. Sokan úgy gondolták ha nem is jelent közvetlen veszélyt az erõmû felrobbantása, akkor is ez még csak a kezdet. Elindultak biztonságosabb vidékekre, volt aki csak pár száz kilométert utazott, volt aki a tengerentúlra. És voltak akik úgy gondolták, hogy hazánk kellõ biztonságot jelent...

A beáramló németek mindenért ötszörös árat tudtak megfizetni. Közben az unió sorsa is megpecsételõdött, bár a bohócfigurák még szorgalmasan üléseztek és nyilatkoztak.

Az elsõdleges káoszt a hatalmas pénzmozgás és pénz-kivét jelentette. Az emberek sorban álltak a bankoknál és az automatáknál, melyeket nem gyõztek feltölteni. Közben az árak ugrásszerûen emelkedni kezdtek. Ekkor már a hétköznapi egyszerû ember is úgy gondolta, jobb ha ma bevásárol, egyszerûen csak azért mert ma még olcsóbb...

A kormányzat késve reagált.
Késõn vezették be a határzárat, ellenõrzést, késõn korlátozták a pénzkivétel maximumát...
De már nem számított...

[Rozsomák]

Eszter története – I. rész.

„Indulj el'” - jött az sms.
Az édesapja küldte. Nem kellett volna hiszen a protokoll szerint õ is tudta, hogy el kell indulni.
„Amikor Európa területén terrorcselekmények kezdõdnek, amikor Magyarországon robbantásokról, járványról vagy lövöldözésrõl kapsz híreket. Vagy amikor bevezetik a különleges jogrendet, kijárási tilalom, pénzfelvételi korlátozás, stb... - akkor azonnal el kell indulni.”

Tudta, tudomásul vette, de a valóságban õ is úgy mûködött, mint mindenki.
Egyrészt hetente beígértek egy világvégét, másrészt a Brüsszeli robbantás után is megnyugodtak a kedélyek. Brüsszel meg különben is messze van...

Feltétel nélkül megbízott az apjában.
Tudta, érezte, hogy el kellene indulni, de õ is gondolkodott. Mérlegelt, agyalt... Erre jó a protokollok. Már ha betartják.

Az sms egyértelmû volt.
Még jó, hogy mûködik a szolgáltatás...
Legfeljebb kajál egy jót az öregnél és pihen pár napot.
Délután járt. Gondolkodott. Felment a netre – mûködött – megnézte a menetrendet. A buszt már nem éri el. Vonat óránként megy Vácra. Onnan majdnem félúton van.
Kis zsákját elkezdte összekészíteni. Annak idején az örege felszerelte, és sokáig érintetlenül állt a sarokban. Mára már nem volt benne semmi...
Elõször pár energiaszeletet vett ki, mikor nem talált otthon ennivalót, majd a nescafe 3in1-ben is elfogyott. Aztán egy külföldi útra ezt a zsákot vitte és kipakolt belõle mindent.
Most sietve pakolt, közben gondolkodott mit tegyen be, mire lenne szüksége. De hiába gondolkodott valahogy nem állt rá az agya. „Minden jó valamire, legfeljebb eldobom...” - gondolta.

Lefelé megállt a közértnél, vizet vett, vákuumfóliázott szalámit, energiaszeleteket, stb. Majd hirtelen gondolattal a meki felé vette az útját és kért egy menüt elvitelre. Az állomás felé menet el is fogyasztotta.

Csendes délutáni forgalom volt, a vonaton sem utaztak sokan. Fél óra alatt elérte Vác-alsót, itt szállt le. Úgy gondolta jobb ha már nem megy be nagyvárosba. Úgyis gyalog kell folytatnia.
Lassan bandukolt az úton, nem volt gépjármû forgalom. 1-2 autó húzott el mellette. Õ nem stoppolt, azok meg nem álltak meg, ártatlan túrázónak látszott a sportos öltözékével és kis zsákjával.

Gondolkodott, hogy mennyire biztonságos most még az utat követnie? A megérzései azt súgták nem lesz baj. Két falun jutott túl, mire leszállt az este. Menedéket kellene keresnie.

Eleve számított rá, hogy nem jut el az apja vidéki tanyájára egy nap alatt. Úgy számolt egy éjszakát kell a szabadban töltenie. Ekkor még nem tudhatta mi vár rá és hogy elszámította magát.

Kicsit elfáradt. Edzetlen volt, nem sportolt, az utóbbi idõben a legtöbb idejét a számítógép elõtt töltötte. A városi közlekedés, gyaloglás pedig nem készítette fel kellõen az útra. De nem fázott, nem volt éhes és nem is félt. A falu végére ért...

Ha most tovább megy a sötét út mellett már nem lesz biztonságban és a sötét, ismeretlen tájon nehéz lesz menedéket találnia. Elõbb kellett volna belekezdenie a menedéképítésbe. Ekkor észrevette a faluvégén a szelektív szemétgyûjtõ szigetet.
„Ha más nincs egy kukás konténerben is elaludhatsz. A papír konténerben. Nem túl büdös, meleg és nem ázik be...” - jutottak eszébe az apja szavai.

Felnyitotta a rikító sárga konténer tetejét. Majdnem tele volt kartondobozokkal. A közeli közért ide hordta a szemetét. Pár dobozt kivett, párat félre hajtott. Bedobta a zsákját, majd megpróbált felkapaszkodni... Nem volt semmi amire felállhatott volna és nem bírta magát felhúzni. Többször próbálkozott. Nagyot ugrott, majd megpróbálta megtartani magát a peremen. Sikerült. Ott egyensúlyozott, de most hogyan tovább? Törékeny csuklója elkezdett fájni, majd hirtelen elõrebukott és fejjel elõre beesett a kukába.

Nem tudta sírjon e vagy nevessen. De bent volt, a puha papíron nem ütötte meg magát. Elkezdett vackot készíteni magának. Úgy döntött leveszi a cipõjét, pihenteti a lábát. Elõkereste a lámpáját és a kését. Behúzta a konténer fedelét, résnyire nyitva hagyva. Remek kis menedék ez – gomndolta.

[Rozsomák]

Eszter története – II. rész.

Összetörve ébredt.
Éjjel nem fázott, nem is félt. A menedék sem volt kényelmetlen, de nem minden nap alszik az ember egy szemeteskonténerben. Jól aludt, párszor éber-álomban érzékelte környezetét...

Korán kelt.
Az elsõ teherszállító autók éppen csak elhúztak hajnalban. Gondolkodott, hogy még marad egy kicsit, de aztán összeszedte magát.
Mielõtt elindult volna a pici gázfõzõn megfõzte a reggeli kávéját. A gázfõzõ nem számított nagy súlynak és ez volt az egyetlen luxus a felszerelésében. Így nem kellett kínlódnia tûzrakással, nem is volt túlzottan tapasztalt. A gyors haladás érdekében pakolta be, így gyorsan tud meleg ételt készíteni. Az a legfontosabb, hogy mielõbb odaérjen...

Kicsit visszasétált a falu felé és az elsõ közkúton teletöltötte a palackját. Sokat ivott, bár nem volt szomjas. A kutat úgy használta, ahogy az apja mutatta: Lenyomta a kart, majd a multiszerszámja csavarhúzórészét belenyomta a résbe. Így a kar lenyomva maradt. El tudta engedni és megtölteni a palackot... Megmosta a kezét és az arcát, majd eltette a szerszámot.

Megnézte a térképet és úgy döntött, hogy letér a mûutat keresztezõ turistajelzésre.
Ez az út egyenesen az apja tanyája felé vezet és nem fog találkozni senkivel. A térkép szerint, a turistaút párszor keresztezi a mûutat, de nem megy be egyetlen településre sem. Forrást és pihenõt is jelöl. Elindult a jelzés mentén.

Tegnap, lefekvés elõtt még küldött egy sms-t, ma reggel még egyet: „Úton vagyok.”
A telefonján volt egy nyomkövetõ alkalmazás, így az apja láthatja merre jár.
Most elindította a rádiót, híreket hallgatott.:
„A kormány bevezette a rendkívüli állapotot...” - sorolták az intézkedéseket. Kérték a lakosságot, hogy ne utazzanak sehová. Ellenõrzõ pontokat állítottak voltak körzetek, ahová csak lakcímkártyával lehetett bemenni.

Õ már két éve az apja lakcímére volt bejelentkezve, a pesti cím csak ideiglenes címe volt. Ezt is az „Öreg”, akarta így, õ meg nem vitatkozott. A fater elõrelátó volt, bár egyesek szerint rögeszmés...
Most jól jöttek az Öreg rögeszméi. Ha belefutna egy ellenõrzésbe, majd azt mondja hazafelé tart. De nem számított ilyesmire. Kikapcsolta a rádiót, hogy kímélje az akkumulátort. Az alkalmazások nagy részét is leállította.

Útközben csodálatos tájakon haladt, tulajdonképpen élvezte a túrát. Bár nem volt felkészült és a számításától sokkal lassabban haladt. Erre csak délben ébredt rá, mikor meghatározta a helyzetét.
„Nem lehet, hogy csak ennyit haladtam. Bele kellene húznom, hogy sötétedés elõtt odaérjek.” De valahol érezte – reménytelen. Még egy éjszakát kint kell töltenie. Már most fáradt. Alig bír vánszorogni.

Úgy döntött megebédel, és többet pihen. Úgysem ér oda, nem akart kikészülni. Bármi jöhet még...
Délután pedig idõben nekiáll menedéket készíteni.
Elindította a HuMap alkalmazást. Ez egy offline túratérkép, útvonaltervezõvel. Ellenõrizte helyzetét és az útvonalat. A masina megerõsítette, hogy jó helyen van és jól választotta meg az útvonalat. Az útvonaltervezõ szerint este tízre oda érhetne... Hát õ nem fog.

Már bánta, hogy nem készült többet, de bízott magában.
Az apja azt javasolta, hogy több útvonalat dolgozzon ki, járja be õket és lehetõség szerint ásson el felszerelést az útvonalakon. Akkor ez nagyon szélsõségesen hangzott... Most örült, hogy idõben elindul és örült, hogy van egyetlen útvonal, amin végig tud menni.
Mi lenne ha... Elhessegette a gondolatot.
Igen, - az a legfontosabb, hogy jó-idõben indult. Máskülönben könnyen megszívná. Ha azt az utat is gyalog kellett volna megtennie, amin a vonat hozta... Az agglomeráción keresztül, gyalog, egy magányos, fiatal, csinos lány... Nem akart rá gondolni.

[Rozsomák]

Eszter története – III. rész.

Kicsit félt...
A menedék építésre gondolt. Félt, hogy fázni fog, beázik, kényelmetlen lesz, stb. Az ember ha tartósan kikerül a komfortzónájából, elkezd félni...
Járt az agya, hogy hogyan és miképpen. Nem igazán volt ötlete. Aztán meglátta a magaslest.

A magasles.
Jól megépített, masszív nagy építmény volt. Zárt les, ablakokkal...
Felkapaszkodott a létrán, a lest zárva találta. Egyszerû lakatpánt, egyszerû lakattal.
- Ezzel még én is elboldogulok. - gondolta.
Szerencsére olyan lakatpánt volt rajta aminek a csavarjai könnyen kiszedhetõek. Elõvette a multiszerszámját és a megfelelõ csavarhúzóval elkezdte kiszedni a csavarokat. Még így sem volt egyszerû, mert ritkán végzett efféle munkát. Talán tíz percébe tellett mire kiszedte a négy csavart.

A les belülrõl tágas volt, az oldalfalon egy lehajtható ágy volt pár centis szivacsmatraccal...
- Micsoda luxus!
Manapság sokfelé találni ilyesféle „luxus lest” a vadászat nem olcsó mulatság, nem a szegény emberek sportja. Ennek a lesnek az oldalát két centis szürke polifoam szigetelés borította. Behúzta az ajtót, kényelmesen elhelyezkedett. A gázfõzõt kitette az asztalkára és nekilátott egy kínai tésztaleves készítéséhez. Normális esetben sosem enne ilyen szemetet. De ebben a helyzetbe ez megfelelõ tápláléknak tûnt. Olcsó, könnyû (szállítani) és gyorsan elkészíthetõ. A meleg leves és tészta eltölti majd.

Amíg elkészült a leves, átmelegedett a les is. Akkor jött rá milyen jó idõ van, mikor lemászott a lesrõl pisilni.

Tegnap nem fázott a szûk térben, a kartondobozok között, de itt már jóval magasabban, az erdõben hideg volt az éjszaka. Tüzetesebben átnézte a hátizsákját: Egy tartalék pulóver, egy eldobható kínai esõkabát, egy nagy szemeteszsák, zsebmelegítõ és egy gépkocsi szélvédõre erõsíthetõ hõvisszaverõs polifoam... Felvette a pulóvert és feltépte az egyszer használatos zsebmelegítõ tasakját. A polifoamot magára tekerte a hõvisszaverõs réteggel befelé... Még gondolkodott, hogy jó lenne egy palack meleg víz, de nem is volt sok vize, keresni meg már nem akart elmenni. Több lett volna a fáradság, mint a haszon...

A zsákjából kikotorta a kis rádiót...
Baofeng Mark II-es. Azért ezt választotta, mert akár a telefonjáról is feltöltheti...
Bekapcsolta és beállította a frekvenciát.
- Itt „Utazó”, Bázis jelentkezz! - többször próbálta, semmi válasz.
Sávot váltott, megpróbálta elérni a „papagájt”, de ott sem kapott választ. Az átjátszó sem válaszolt.
Valamit rosszul csinálok – gondolta, de nem jött rá mi az. Lehet, hogy egyszerûen nem hallanak...
Ebben maradt. Átállította FM-re és meghallgatta a híreket. Attól amit hallott nem lett nyugodtabb, végül kikapcsolta.

Szinte beájult, pillanatok alatt aludt el.
Hajnalban arra ébredt, hogy fázik. A lábát nem tekerte be rendesen, onnan fázott.
Felkelt bekapcsolta a gázfõzõt. Nem sajnálta a palackot, hiszen már nem akart többször fõzni rajta.
A lábára felhúzta a szemeteszsákot és beledobott két zsebmelegítõ tasakot. Nem érezte, hogy jobb lenne, de lassan elnyomta a fáradság. Tudatának utolsó lobbanásával lekapcsolta a gázfõzõt – félt, hogy elhasználja az oxigént.

Összetörve ébredt.
Mindene fájt. Rettenetesen érezte magát. A kávé sem töltötte fel igazán.
Úgy gondolta már nem járhat messze, 3 maximum 4 órányi gyaloglás...
Bárcsak érte jönne az apja!
Lassan szedelõzködött, úgy gondolta a felszerelést itt hagyja, csak a zsákot és a vizet viszi magával. A gázfõzõnek biztosan örülni fog a vadász, ha egyáltalán jön erre mostanában valaki...
A lakatpántot csak két csavarral tette vissza, többre nem volt türelme.

A fû olyan harmatos volt, mintha egész éjjel esett volna.
A csodálatos táj, a napsütés, a madarak éneke, valahogy most nem tudták örömmel eltölteni. Gyalázatosan érezte magát, a nadrágja és cipõje átázott. Lassan vonszolta magát elõre.

Már régen hallotta a motorzúgást, de a tudata kikapcsolt.
Késõn vette észre a közeledõ kocsit, de csak állt tehetetlenül. Elbújjon? Maradjon az úton? Segítséget kérjen? Aztán már nem volt idõ dönteni, mert a terepjáró egy pillanat alatt odaért...

Pár méterre állt meg tõle, õ meg csak tehetetlenül nézte.
A sofõr leállította a motort, lassan nyílt az ajtó. Az apja szállt ki belõle.
Meleg mosollyal, szótlanul átölelte, mire a lánynak eleredtek a könnyei...
- Most már minden rendben lesz! - nyugtatgatta az öreg.
- Láttam a nyomkövetõn, hogy megálltál, gondoltam, hogy itt alszol.
- Éjjel már nem tudtam érted jönni... Mindjárt otthon leszünk.
- Otthon vár a reggeli – folytatta az öreg – sajnos csak tegnapi kenyér van, nem volt idõm sütni...
Eszter kibontakozott az ölelésbõl.
Majd csak túlélem... - mondta mosolyogva.

[Rozsomák]

Robi története - I.

Robi a városba maradt...
Robi makacs, csökönyös ember volt, ha egyszer a fejébe vett valamit, nehezen változtatott a véleményén.

Még a „békeidõben” több prepper-túlélõ virtuális csoportosulás és fórum tagja volt, egyszer-kétszer el is ment egy-egy szervezett találkozóra. Ott számtalanszor kivesézték, megtárgyalták a túlélés lehetséges szintjeit és módjait. A többség véleménye az volt, hogy a várost egy idõ után el kell hagyni és egy vidéki, biztonságos helyet kell keresni. A többség szerint a vidéken, csoportban való túlélés volt a „nambervan”...
Robi viszont szinte egész életében magányos, zárkózott ember volt. Vidéken nem volt senkije és nem is értett semmi „vidéki dologhoz”, úgymint földmûvelés, állattartás, stb. Nem ismerte a gombákat, a madarakat és nagyon nem is érdekelte. Így – még ha el is fogadta a többiek véleményét – õ magányosan tervezte az életét a városban.

Robinak nem volt túl sok pénze a „hobbijára”, de tudatosan készült. Így az elmúlt másfél évben komoly készletet halmozott fel és elég jó felszerelést gyûjtött össze.
Pár napja már nem mozdult ki otthonról. Egyrészt a kormány arra kérte az embereket, hogy lehetõség szerint ne utazzanak, másrészt nem is volt hova mennie. Két hete a fõnöke bejelentette, hogy holnaptól – elõre nem látható ideig – nem kell bemennie dolgozni. Õ csak megvonta a vállát, még a pénz se nagyon érdekelte.
A sarki boltban már nem igen lehetett semmit kapni. A legtöbb üzlet már ki sem nyitott. A nagyobb üzletek, mint a spar, cba, stb szinte teljesen kifogytak és akadozott a szállítás. Állítólag a peremkerületekben feketepiacok alakultak és oda szállították az árút a raktáráruházakból.
Robinak esze ágában sem volt elindulni egy ilyen kétes piac irányába.

Sok szomszéd elköltözött az elmúlt héten. Volt aki még ki sem ért az utcából de már feltörték a lakását. Többnyire az otthon maradt élelmesebb szomszédok... Na ezért sem mozdult ki sehová.

A közmû szolgáltatás még mûködött. Volt áram és víz, bár a szemetet egyre kevesebbszer szállították el. Átható bûz lengte be az utcákat és az épületeket...

[Rozsomák]

Robi története – II.

Robi a belvárosban lakott, hatvanas években épül társasház hetedik emeletén. A környéken csak kis üzletek voltak, pár éjjel-nappali. Mára mind bezárt. Néhány éjjel-nappaliban állítólag folyt a feketézés.
Az utcák kihaltak és üresek voltak. Sok szálloda, bank, irodaház volt a környéken. A társasházak nagy részét a tulajdonosok befektetési céllal vették, külföldieknek adták ki. Most, hogy a külföldiek elmaradtak, és az emberek nem jártak be a munkahelyeikre, szinte teljesen kihaltnak tûnt ez a városrész. Mintha járvány sepert volna végig.

Hogy mégis élnek emberek, azt fõleg a szemét jelezte. Az emberek eleinte lehordták a szemetet, kihúzták a kukákat, de mára már senki nem vitte el õket. Így elõször a kukák környéke telt meg szeméttel, késõbb egyszerûen kidobálták az ablakon. Egy-egy csomag puffanása jelezte, hogy laknak a házba rajta kívül is. Õ körültekintõbb volt, nem dobott ki semmit. Az egyik lichthófba dobálta a szemetet és öntötte az ürüléket. Innen is iszonyatos bûz áradt...
A másik – lakásával szomszédos - lichthófba a gravitációs motor súlyát engedte le. 21 méter mélyen tudta leereszteni, ez több mint két órán keresztül biztosította neki az áramot. Napelemet nem mert kitenni, az most nagy érték. A napelemes powerbankját az ablakban napoztatta.

Az ablak mögé, a sötétítõ függöny elé felakasztott három kemping zuhanyzót, innen volt meleg-vize. A sötétkék függöny elé tett tasakok közelrõl sem tûntek fel, de ide egyébként sem láttak be.
A hetedik emeletnek sok elõnye volt, egyrészt a dunai szél itt mindig mozgott, így elviselhetõ volt a bûz. Nem volt könnyû célpont, elsõnek a földszinti, félemeleti lakásokat törték fel. Innen nem lehetett gyorsan menekülni. Viszont ez egyúttal veszélyt is jelentett. Aki ide jön, az már nem akar menekülni, maximum támadni...
Az ajtó felõl nem számított támadásra, több pontos biztonsági ajtó volt, ráadásul tûzálló. A tetõrõl ugyan le lehetett volna ereszkedni és berúgva az ablakot behatolni, de ilyesmi csak a filmekben van. Miért pont ide törnének be.

Minden eshetõségre számolva ki volt készítve a hegymászókötél, aminek a végét a felszálló radiátorcsõhöz kötötte. Ha menekülni kell, kidobja az ablakon és a hátsóudvarba ereszkedik. Az ereszkedési technikát régen elsajátította. Félt a magasságtól és önszántából nehezen lépné át az ablakpárkányt, de a pánikszerû menekülés félelme elnyomja ezt a félelmet.

Az ereszkedéshez egy régi, egyszerû tûzoltó övet használna. Ezt egy mozdulattal fel tudja csatolni, háromszor, négyszer rátekeri a kötelet a karabinerre és már huss...
Ezt tartotta a leggyorsabbak.

Robi jól tûrte ezt az állapotot.
Az agglegény életmód során egyébként sem túl igényes az ember. De nem sok mindent kellett nélkülöznie. Tudott mosni, - a fûtésrendszer tetõn lévõ kiegyenlítõtartálya tele volt vízzel. Volt élelmiszere, ivóvize és most még pár hónapig nem kell fûteni sem. Tudta, ha állandósul az állapot és nem lesz javulás, egyszer neki is el kell indulnia.

Legjobban a tûztõl félt.
Egy pár háztömbbel odébb már leégett egy társasház...

[Rozsomák]

Robi története – III.

Robi sokat túrázott a város környéki hegyekben... A városi túlélésben is jártas volt, de most komoly gondban volt. Merre induljon és mikor?
(Az 5. kerületi Galamb utcában lakott...)

Szerinted?

[Rozsomák]

Robi története – IV.

Robi sokat túrázott a város környéki hegyekben... A városi túlélésben is jártas volt, de most komoly gondban volt. Merre induljon és mikor?
(Az 5. kerületi Galamb utcában lakott...)

Szerinted?

Ha ki akarna jutni a városból, legegyszerûbb lenne a Duna mentén, a parton haladnia.
Északnak rövidebb az út, de alig pár utcányira ott a Parlament, a Honvédelmi Minisztérium... Vajon mi lehet ott? Biztosan le van zárva a környék. És veszélyes is lehet.
Északon ott van a Dunakanyar, a Börzsöny, ha elkanyarodik, akkor a Cserhát, vagy a Gödöllõi dombság. A városhatáron túl még kb 30 km az agglomeráció. A dunaparton, szinte összenõttek a települések...

Délnek hosszú az út.
Bár a Dunába az árral akár úszhatna is. Kár, hogy nincs gumicsónakja. De mi van délen? Nyílt terület. Kerülgetheti a Délegyházi tavakat... Ipartelepek... Paks...

Keletnek?
Kelet felé a legkiterjedtebb a város. Aztán nagy, nyílt vidék. Jelentõs távolságra lévõ települések...

Nyugat?
Hát elõször is át kellene jutni a Dunán. Észak-nyugat jó lehet. Csak, hogy jut át?

[Rozsomák]

Tamás Története – I.

Tamás Eszter bátyja volt. Két év volt közöttük. Két teljesen eltérõ jellem...
Tamás is tisztelte az apját és mindig meghallgatta az öreg meséit. Néha beleképzelte magát, szinte sajátjaként élte meg.

Az apja szerencsés volt. Egy „izgalmas korban” született. Ahogy a kínai mondás tartja: „Szüless egy izgalmas korban”. Tamás viszont 24 évvel késõbb született, és ez a kor minden volt csak nem izgalmas. Ezért irigyelte is az apját...
Egy idõben próbált felnõni hozzá, majd amikor rájött, hogy ez képtelenség – feladta.
De a tisztelet megmaradt.

Tamás – mint a korosztálya megannyi tagja – internet és játékfüggõ volt. Gyakorlatilag a virtuális térben élte az életét. Egy ideig még tartotta az otthonról hozott normákat, majd szép lassan lesüllyedt az egyedül élõ magányos – internet függõ férfiak szintjére...

Idõnként voltak az öreggel jó találkozásai. Az apja egyszer még egy lõtérre is levitte, majd vett neki egy CO gázos légpisztolyt. Ezek a dolgok érdekelték, de amit elment a fater, maradt a mákony, az internet, a virtuális világ... Barátnõje sem volt jó-ideje.

Tamás sovány volt, gethes, mint a korosztálya többi tagja. Izmai már nem kaptak olyan terhelést mint az öregé. Nem volt katona, nem járt honvédelmi napokra, stb, stb... Egyetlen dolog tartotta valamilyen szinten ez pedig a bringa. Ezzel közlekedett a városban.

Az öreg idõnként elõvette a „világvége” témát és õ türelmesen végighallgatta. Nem is tehetett mást. Még emlékszik az utolsó pofonra. 19 évesen kapta...
Hosszasan provokálta az apját. Akkoriban már egymás idegeire menetek. A haverok is húzták, így belekötött az öregbe. Heccelte, húzta, „nyitogatta a pofonos ládát”. Felkészült a küzdelemre. Félig felemelte a kezeit, ahogyan még az edzéseken tanulta... De a pofon olyan gyorsan jött, hogy azt se tudta honnan kapta.
Iszonyatosan csengett a füle és elkábult a hatalmas maflástól. Pedig várta... Számított rá.
Késõbb büszkén mesélte a haveroknak – az öreg még mindig kibaszott gyors.

Tisztelte és szerette az apját. Fõleg mert hagyta, hogy élje az életét. Tudta, hogy az apja is szereti, bár elég ritkán adta jelét. Nem agitálta, nem erõltette a hülye programokat, az utálatos karácsonyt...

Amikor beütött a krack, sokáig kábultan lézengett.
Narkó elvonási tünetei voltak, hiányzott a net...

Magával szemben sosem volt igényes. Azt ette ami volt, abban járt ami kevésbé volt koszos. Igazi agglegény életet élt. Így hosszú idõnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy el kell indulnia. Már csak pár doboz konzerve volt és kifogyott a tiszta-ruhából is. Víz és áram híján nem is próbálkozott mosni...

[Rozsomák]

Tamás Története – II.

Aztán úgy döntött elindul...
Sokszor járt az öreg hegyvidéki tanyáján, de mindig busszal, vagy vonattal ment. Az öreg állandóan agitálta: „Gyere el bringával, vagy gyalog. 2-3 nap alatt ide érsz. Jöhetünk együtt, jó móka lesz...” De a huszonévesek nem vágynak ilyen „családi programra”, így kitért az invitálás elõl. Most bezzeg bánta.

Bringával indult, a hátizsákba pár dolgot csomagolt. A maradék kaja, egy póló, egy zokni, egy gatya... Egy flakon víz. - Elég kevés egy ilyen túrához, de õ nem tudta. Ellenben a hülye laptopját a nyakába akasztotta. „Õ” volt az élettársa, mint megannyi mai fiatalnak...

A Duna mentén indult északnak.
Csendesek és bûzösek voltak az utcák. Nem volt forgalom, alig látott embereket. Sokan a szemetet túrták, egy nagymama kutyát sétáltatott. Ez furcsa volt. Vannak emberek, akiket nem lehet kizökkenteni a komfort zónájukból. Mint a müncheni lövöldözés után: Volt aki amiatt aggódott, kinyit e másnap a kedvenc üzlete...

Lassan elhagyta a várost, nem keveredett bajba. Csak a város határában kergették meg a kutyák. Vidéken ez rosszabb lesz – gondolta. El kellene kerülnöm a falvakat. De az agglomeráció több négyzetkilométeren összenõtt településekbõl állt.
Eszébe jutott az apja tanácsa: kövesd a vasutat. Így is tett. Itt a Duna-parton még a vasút és a mûút egymás mellett futott. Áttért hát a sínekre. Itt viszont tolnia kellett a biciklit, nehezen haladt a kövek és talpfák között. A laptopja mázsás súlyként húzta a vállát.

[Rozsomák]

És a vége fennt amit Morpheus belinkelt. Ezúton kérném utólagos engedelmét, hogy bemásoltam ide. Sajnos késõn jutott eszembe, hogy engedélyt kéne kérni.

[Törölt_reg]

Ahogyan elkezdõdött...

Németországban robbanás történt egy atomerõmûben.
"Németország legkésõbb 2022-ig leállítja atomerõmûveit "
http://mandiner.hu/cikk/20110630_nemetorszag_leallitja_atomeromuveit
..akkor setni kell azzal a pokalipszissel....:eek:
....na de..pár eccerû és najív kérdés...
1.nem kéne e összevonni a filmes topicot ezzel,mert ugyan az a téma?
2.Prepper témában miért kell a nyilvánosság?
3.Miért kell az ...embereket...flvilágosítani,tanítani?..nem több az esély,ha felkészületlenek az emberek?
4.Ki mondta,hogy baj,ha valaki faxbuxozik?
5....ha mindenki a vidéki rokonaihoz megyen :eek:...minek el menni a városból? :confused:...több jut a városban maradónak(bár kicsit uncsi lesz egyedül)?
6....ha mindenki a vidéki rokonaihoz megyen ...akkor ott lesz a sok zombi és az lesz vidéken...ami a városban lenne..ha nem ment volna mindenki vidékre....ezért ,mivel vidéken van a káosz...a vidéki rokonok jönnek a városba...:rolleyes:..na de akkor a városban lesz a zombi sereg és mindenki a vidéki rokonaihoz megy...akik a városban vannak ...nála!?:eek:

[TMIB]

Nem értem a felvetést, atomkatasztrófa csak egy a rengeteg veszélyforrás közül.

1. Ha Morpeus úgy érzi, akkor összevonhatom. Bár nem tudom hogy tényleg ugyanaz-e a kettõ témája.
2. Azért hogy más embereket se érjen felkészületlenül ha valami baj van. Minél több ember raktároz egy kicsit, a rövidebb baj esetén annál kevesebb a gondja annak aki megteszi. Ha a szomszéd tartalékol, akkor baj esetén nem fog a nyakadra járni hogy elkunyerálja a te dolgaidat. (Máris nyert õ is és te is.) :)
3. Nem, ha felkészületlenek akkor téged fognak megcélozni kérésekkel, rosszabb esetben erõszakosan.
4. Nem baj. :)
5. Nem hiszem hogy minden városi felkerekedne és vidékre utazna. Sokaknak szerintem nem is igazán vannak vidéken rokonaik, vagy ha vannak nincsenek velük még beszélõviszonyban sem. Úgy meg nem fognak odamenni lejmolni.
6. Ebben van igazság, ha túl sokan mennének vidékre, akkor a vidék ebbõl nem jönne ki jól.

[Törölt_reg]

Nem értem a felvetést, atomkatasztrófa csak egy a rengeteg veszélyforrás közül.

Pont ez az!
Nincsen az a "rengeteg veszélyforrás"!
-ipari katasztrófa?...talán a vörösiszap példának....aztán mi van még..Paks?..ugyan már ,az nem dönt romba egy kontinenst.
-klíma változás,idõjárás?...igen az elhanyagolt ingatlanokat legyalulta szél(a jókat nem)..biztosítás a megoldás.
-földrengés,cunami,tájfun,tornádó,orkán?...az biztos,hogy nem.
-árvíz?..lokális és sokat nem tehet ellene egy prepper..max zsákolhat.
-háború?...túl sokáig tart..a mai fegyverekkel esélytelen..
-atom háború,üstökös becsapódás,pólus váltás,zombi apokalipszis,gyíkemberek támadása?...na ja túlélni...oszt minek?
-zavargások,tüntetések,polgárháború....talán Pesten..olyan kis picike(magyar narancs)
-munkanélküliség,hosszú betegség,fogyatékkal élés,munka képesség romlása?...na ez már alakul!...biztosítás és takarékoskodás a tuti felkészülés.
-közbiztonság romlása...ez is valós probléma..de ez már iszonyat lerágott csont.
-szóval ha oda kellene állni a kamera elé ...elég unalmas lenne a poszt..

[TMIB]

Nincsen az a "rengeteg veszélyforrás"!

Hogyne lenne. Múltkor nem volt ivóvizünk vagy 6 héten át.

Aztán rosszul megy az üzletem, az anyagi veszélyforrás is közel lehet, elég ha megszûnik a fõbevételi forrásom.

Komoly, súlyos egészségügyi gondok bármikor beüthetnek.

Autóbaleset? Hajszálon múlt hogy nem haltunk szörnyet én is és a sofõr is.

Zavargások minden nagyvárosban elõfordulhatnak. Ahogy a bûnözés is bárkit érinthet. Otthon kirablása, akármi.


-szóval ha oda kellene állni a kamera elé ...elég unalmas lenne a poszt..

Téged untat, mást nem. Szerintem ez csak negatív hozzáállás. Arról van szó hogy te azt mondtad régebben hogy nem tartod magad felkészülõnek, így most megmagyarázod hogy más ötlete miért rossz és felesleges.

Én azt mondanám hogy a videó / film jól megosztva mindenfelé több tízezres nézõt jelentene, esetleg egy angol felirat még többeket bevonzana.

[Törölt_reg]

Téged untat, mást nem. Szerintem ez csak negatív hozzáállás.
Ácsi-bácsi..nem errõl van szó!
Az,hogy a valóságot és nem a sci-fi filmek világát veszed alapul....Az nem "negatív hozzá állás.:nanem:

Arról van szó hogy te azt mondtad régebben hogy nem tartod magad felkészülõnek, így most megmagyarázod hogy más ötlete miért rossz és felesleges.
..ismét mellé..!
Az ötlet jó!..bár az,hogy vannak kétségek..az nem gáz nem?!

2. Azért hogy más embereket se érjen felkészületlenül ha valami baj van. Minél több ember raktároz egy kicsit, a rövidebb baj esetén annál kevesebb a gondja annak aki megteszi. Ha a szomszéd tartalékol, akkor baj esetén nem fog a nyakadra járni hogy elkunyerálja a te dolgaidat. (Máris nyert õ is és te is.)
Nem tudom mi a valóság Amcsiba(Te jobban tudod)...de elnézve a filmeket,blogokat...nem igazán a karitatív felvilágosítás az Amcsi prepper stílus..
Inkább felhalmoz..oszt szétbaxomafejétakiarrajár stílusban nyomják...
Szóval nem tudom,de ha már prepper..akkor valahogy nem áll össze ez a szomszédom is készüljön ..és ha nem készül?..akkor ha eccer télleg lösz valami..akkor ott lesz a pógár a jóindulatával,kiszolgáltatva..a szomszédoknak...mer tuggyák!:duhos:

Én azt mondanám hogy a videó / film jól megosztva mindenfelé több tízezres nézõt jelentene, esetleg egy angol felirat még többeket bevonzana. ..én meg azt mondanám,hogy szigorúan név,arc nélkül...bár picike ország ez és mindenki,mindenkit ismer..a helyeket is..
Most képzeld el,ha valaki kitárulkozik..bemutatja a dolgait..esetleg ingatlanjait,barátait...
Vagy ha nem...ha nem mutat semmit...hát elég unalmas mûsor lenne..ha egy maszkos,eltorzított hangú emberke,ellenfényben nyomná a szöveget.....és mit is?...összeomlik a gazdaság,zavargás...vagy mit?

Téged untat, mást nem. Szerintem ez csak negatív hozzáállás. Arról van szó hogy te azt mondtad régebben hogy nem tartod magad felkészülõnek, így most megmagyarázod hogy más ötlete miért rossz és felesleges.
Szóval Igen..unalmas lenne..és nem nega hozzá állás..csupán józan ész..és jó tanács a többieknek.
Persze ez csak az én véleményem....egy porszemé ,egy senkié..egy szürke kisegéré...Tisztelettel!:admire:

[TMIB]

de elnézve a filmeket,blogokat...nem igazán a karitatív felvilágosítás az Amcsi prepper stílus.. Inkább felhalmoz..oszt szétbaxomafejétakiarrajár stílusban nyomják...

Persze. Aki halmoz, az magának és a családjának teszi, nem a szomszédnak és nem drogos bandáknak meg bûnözõknek.


..akkor valahogy nem áll össze ez a szomszédom is készüljön ..

Nem értem miért ne állna össze. Nálunk a szomszéd nagyban nyomja, van vadászkunyhója, lõtere, meg betolta a fél erdejét veteményessel (valahonnan bevethetõ földet szerzett, bár nem tudom honnan hozathatta). Vadászházában a falon a puskák, körbevezetett minket, minden megmutatott. Tüzelõje a vadászháza mellett tornyokban volt. És akkor az még csak a kunyhója, ki tudja mije van még a házában ami vagy 100 méterre van a kisháztól. Meg van egy másik is neki, azt nem mutatta meg, de az szemben van nekünk. 1-2 lakókocsit látok és oda is hordja a földet. Mondta hogy nála az asszony mindenbõl befõttet csinál. És örülök neki hogy jól van, meg jól megy neki. :)


.akkor ott lesz a pógár a jóindulatával,kiszolgáltatva..a szomszédoknak...mer tuggyák!

:haha: Persze, majd mindenki rájárna a krumplijára, miközben a vadászházából figyeli a veteményest puskával a kezében. Amúgy is, csak attól hogy X ember mondjuk munkanélkülivé válik, az attól a másik embernek még nem katasztrófahelyzet. Amúgy régen mondjuk a világháború után mikor az egyiknek volt a másiknak meg nem, akkor halomra ölték egymást a lakosok? Fõleg falvakban? Én nem tudok róla.


Most képzeld el,ha valaki kitárulkozik..bemutatja a dolgait..esetleg ingatlanjait,barátait...

Az elsõ hozzászólásban benne volt, hogy név és arc nélkül.

Ugyanakkor ott a "túlélõtár" vagy "túléléstár" vagy mi a fene FB-on, sok ezer taggal és eddig még nem ölték le egymást.


Vagy ha nem...ha nem mutat semmit...hát elég unalmas mûsor lenne..

Ha valaki név és arc nélkül bemutatja hogy mije van a kamrában, garázsban, hogy mit gondol, hogy mire számít, vagy mit miért gyûjt, abból mi baja lenne? Illetve az miért lenne unalmas? Nem értem a problémát. :)


ha egy maszkos,eltorzított hangú emberke,ellenfényben nyomná a szöveget.....és mit is?...összeomlik a gazdaság,zavargás...vagy mit?

Nem értem ezt mire alapozod. Tele van az Internet olyan videókkal amiben nem látszik az emberek arca, csak a hangjukkal mutatnak be dolgokat. Miért kéne valakit mutatni? A vélemény a fontos és hogy ki mit gyûjt, meg a téma úgy általában. Miért kellene bárki arcát, vagy alakját mutatni?


és mit is?

A téma mondhatni végtelen és kimeríthetetlen.

Itt a fórumon most 1120 téma van. Szerintem legalább a fele, prepper témakör és önvédelem. Nem csak "gazdasági összeomlás és közbiztonság" van, hanem rengeteg más is.

[Törölt_reg]

A téma mondhatni végtelen és kimeríthetetlen.

Itt a fórumon most 1120 téma van. Szerintem legalább a fele, prepper témakör és önvédelem. Nem csak "gazdasági összeomlás és közbiztonság" van, hanem rengeteg más is.
Úgy is van!:thumbup ..befõzés,krumpli,csirkék,kések,lõfegyverek,g ombák,edények,pincék,pénzügyek.....egyszóval ...Minden!?
Akkor ..voltaképpen...mitõl is prepper valaki?..és nem gazda,kovács,gyógyszerész,orvos,pénzügyi tanácsadó,sofõr...?
Vagy aki biztosítást köt,alaposan be van vásárolva,néz éjjel a háta mögé,csajok gázt is visznek,rendezi a kertet,kapálgat,van kútja vagy kannába víz otthon,....az mind prepper?.....
Akkor nagyon igaz amit írtam
http://magyarprepperforum.net/showthread.php?1302-A-magyar-prepperek-film/page2 #13
Nézzük a magyar preppert(túlélõt)...

A hajléktalanokat,a megfélemlítetteket a melóhelyeken,a deviza hiteleseket,a betegeket,az öregeket,közmunkásokat,a családanyákat,apákat...a végletekig kizsarolt,megalázott,éhbérért vegetáló magyar társadalmat...Nézzük a magyar preppert(túlélõt).....mi magyarok túlélõk vagyunk....

--jó hosszú sorozat lesz!.....:beer:

[TMIB]

Nem mondtam hogy a szomszéd az prepper. Csak azt mondtam hogy a szomszédnak nagyon sok mindene van. :)

[Törölt_reg]

Nem mondtam hogy a szomszéd az prepper. Csak azt mondtam hogy a szomszédnak nagyon sok mindene van. :)Ok értem!
De Neked is sok mindened van...és Te prepper vagy!
Papicának is sok mindene van...de Õ már bushkrafter(vagy mi!?)
De mitõl lesz akkor valaki prepper?
Értem ,hogy "Új fészbukcsoport a Magyar Prepper"...de mi a definíció..mi..bocsi..ki a prepper?..aki azt mondja magáról? Vagy hogy?

[TMIB]

prep·per
ˈprepər/

noun NORTH AMERICAN
"a person who believes a catastrophic disaster or emergency is likely to occur in the future and makes active preparations for it, typically by stockpiling food, ammunition, and other supplies"

Magyarítva:

"Prepper: egy személy aki valamilyen katasztrófában vagy szükséghelyzetben gondolkodik a jövõt illetõen és erre próbál felkészülni, rendszerint élelem, lõszer és egyéb dolgok felhalmozásával."

[Morpheus]

"Németország legkésõbb 2022-ig leállítja atomerõmûveit "
http://mandiner.hu/cikk/20110630_nemetorszag_leallitja_atomeromuveit
..akkor setni kell azzal a pokalipszissel....:eek:
....na de..pár eccerû és najív kérdés...
1.nem kéne e összevonni a filmes topicot ezzel,mert ugyan az a téma?
2.Prepper témában miért kell a nyilvánosság?
3.Miért kell az ...embereket...flvilágosítani,tanítani?..nem több az esély,ha felkészületlenek az emberek?
4.Ki mondta,hogy baj,ha valaki faxbuxozik?
5....ha mindenki a vidéki rokonaihoz megyen :eek:...minek el menni a városból? :confused:...több jut a városban maradónak(bár kicsit uncsi lesz egyedül)?
6....ha mindenki a vidéki rokonaihoz megyen ...akkor ott lesz a sok zombi és az lesz vidéken...ami a városban lenne..ha nem ment volna mindenki vidékre....ezért ,mivel vidéken van a káosz...a vidéki rokonok jönnek a városba...:rolleyes:..na de akkor a városban lesz a zombi sereg és mindenki a vidéki rokonaihoz megy...akik a városban vannak ...nála!?:eek:

1. Nem (felületes vagy, mint mindig és ezért gondolod)...
2. Egoista kérdés. Egy "magamista", megkeseredett, gyûlölettel teli ember gondolkodása...
3. Azért, hogy a magadfajtának legyen kit kifosztani, elárulni, becsapni...
4. A hozzászólásoddal utaltál rá...
5. Nem lesz uncsi, nézheted a felhalmozott filmjeidet... Te semmi esetre ne indulj el. Egyrészt nem érnél ki az agglomerációból, másrészt hamar megetetnének a disznókkal...
6. Valóban a kiáramlás hatalmas életvitel romláshoz vezet, de az infrastruktúra nélkül jól jön a sok segítõ kéz. Megtermelni, megvédeni...


Plusz 1: Nekem vannak prepper barátaim, akiket ha ide vetne a szerencséjük, az nagy áldás lenne mindannyiunk számára. Nekem eszem ágában nem lenne egy preppert megtámadni, kifosztani, ha nem fotel-rambo, akkor valószínûleg nem lenne szerencsés.Az ország kicsi. Nem tudsz elbújni. Jobb ha a szûk környezeted TISZTEL azért amit csinálsz, esetleg tartja is e-miatt a távolságot.
Plusz 2: Úgy tudom itt is volt valami kezdeményezés, valami "összefogás projekt"... Mi is lett vele? Azért mert itt nem mûködött, talán máshol mûködik... Nem kárörvendeni kell, meg fikázni, hanem a mûködõ dolgokról példát venni, tanulni...

Plusz 2: Tudomásom szerint

[Alpha]

Csak ilyenkor látom doom hozzászólásait, amikor idézi valaki! Mindig rájövök, hogy jó döntés volt tíltani, ajánlom másnak is...

[Törölt_reg]

1. Nem (felületes vagy, mint mindig és ezért gondolod)...
2. Egoista kérdés. Egy "magamista", megkeseredett, gyûlölettel teli ember gondolkodása...
3. Azért, hogy a magadfajtának legyen kit kifosztani, elárulni, becsapni...
4. A hozzászólásoddal utaltál rá...
5. Nem lesz uncsi, nézheted a felhalmozott filmjeidet... Te semmi esetre ne indulj el. Egyrészt nem érnél ki az agglomerációból, másrészt hamar megetetnének a disznókkal...
6. Valóban a kiáramlás hatalmas életvitel romláshoz vezet, de az infrastruktúra nélkül jól jön a sok segítõ kéz. Megtermelni, megvédeni...


Plusz 1: Nekem vannak prepper barátaim, akiket ha ide vetne a szerencséjük, az nagy áldás lenne mindannyiunk számára. Nekem eszem ágában nem lenne egy preppert megtámadni, kifosztani, ha nem fotel-rambo, akkor valószínûleg nem lenne szerencsés.Az ország kicsi. Nem tudsz elbújni. Jobb ha a szûk környezeted TISZTEL azért amit csinálsz, esetleg tartja is e-miatt a távolságot.
Plusz 2: Úgy tudom itt is volt valami kezdeményezés, valami "összefogás projekt"... Mi is lett vele? Azért mert itt nem mûködött, talán máshol mûködik... Nem kárörvendeni kell, meg fikázni, hanem a mûködõ dolgokról példát venni, tanulni...

Plusz 2: Tudomásom szerint
http://magyarprepperforum.net/showthread.php?342-Mennyi-id%F5nk-van/page59 #586

Szeretem amit Doom ír, mert ELKÖTELEZETT...
...akkor a fentiek szerint mégsem szereted?...:haha:
..nyugavér...ez csak játék...;)

[Morpheus]

Csak ilyenkor látom doom hozzászólásait, amikor idézi valaki! Mindig rájövök, hogy jó döntés volt tíltani, ajánlom másnak is...

Való igaz...
Letiltottam két embert és béke költözött a szívembe... :D

[Morpheus]

Jericho írásai folytatódnak... Akinek nincs fészbukja, majd valaki belinkeli neki. Bár a fészbukon jó, hogy olvashatóak a hozzászólások, jelentõségteljesek a képek is... :D