Morpheus
09-27-2018, 01:26 PM
Annak idején kb 2 éve felvetettem, hogy lehetne, fel is ajánlottam a lehetõséget a hegyvidéki tanyámon...
Halott dolog volt, pár pecázós - sörözõs találkozón kívül nem sok történt (tudtommal), akinek meg volt rá igénye az járta az önképzés útját. Tudomásom szerint vannak páran (kevesen), akik bizony képezik magukat, nem is akárhogyan...
A történet most nem errõl szól.
Inkább csak mese...
Szóval az elmúlt napokban volt egy kis gyakorlásnak nevezett szerepjáték, ami egyszer csak élesbe fordult. Errõl szól a történet, amit a fészbukról emeltem be.
"Amikor már nem gyakorlat...
A hétvégi prepper gyakorlaton történt, hogy a Prepper csatornán segélyhívás érkezett. A közelben élõ tanyákon többen ismerik a csatornánkat és a lehetõséget, így ezen érkezett a segélyhívás.
Szombaton - az idõjárás-jelentéseket figyelmen kívül hagyva - két tizenéves lány (nyári ruhában) kirándulni indult a közeli várba. Ott érte õket az esõ... Megáztak, majd eltévedtek, az egyik lány pedig (nem tudni hogyan) eltörte a lábát.
Szerencsére tudtak telefonon segítséget kérni, így a tûzoltók és a mentõk a közeli faluba vonultak, ahonnan terepjárót küldtek a hegyre.
Mivel a két lány nem tudta hol járnak, így nem tudták a helyzetüket meghatározni és a tûzoltók is a hegy túloldalán keresték õket...
Ekkor már a helyieket is segítségül hívták, õk pedig minket.
A prepper rádió csatornán érkezett a segélyhívás, hogy segítsük megkeresni a lányokat.
A két lány látott egy figyelmeztetõ táblát, amelyet mi be tudtunk azonosítani (mivel alaposan ismerjük a terepet). Így villámgyorsan felszereltünk egy terepjárót az alapvetõ mentõfelszereléssel, elsõsegély ládával, valamint még egy vastag Ikeás függönnyel is, amibõl - szükség esetén - hordágyat tudunk fabrikálni.
A csapat nagyrésze gyalogosan indult el, ketten pedig terepjáróval...
Végül is mi találtuk meg elsõnek a lányokat.
Az átfagyott, reszketõ, sérült lányra hõfóliát tekertünk és száraz kabátot adtunk.
Idõközben a tanyaszomszéd is megérkezett, majd a jelzéseinket követve megérkeztek a tûzoltók. A lányt a hegyrõl õk szállították a mentõhöz.
A csapat jól vizsgázott, bár elõször még volt akinek az is megfordult a fejében, hogy ez is a gyakorlat része, egészen addig míg meg nem találtuk a lányokat.
Engem kifejezetten büszkeség tölt el, hogy teljesen idegenek azonnal együtt tudtak mozdulni és arra is büszke vagyok, hogy a mi segítségünkkel, a mi felszerelésünkkel (átjátszó), sikerült rövid idõ alatt megtalálni a bajbajutottakat.
Hajrá Magyar Prepperek!"
A történet folytatása az, hogy a média lehozta, a hõs tûzoltókat, valami gyakorlatról bevágott kamu képekkel, civilekrõl - rólunk - egy szót se.
Nagyon nem bánt a dolog, megszoktuk és szomszédaink is, hogy magunkra és maximum szomszédainkra számíthatunk. Így az elmúlt években sok olyan feladatot oldottunk meg, amit a Rendszernek kellett volna. Mi ezt úgy fogjuk fel, hogy jó alkalom a gyakorlásra.
- Áldás! -
Halott dolog volt, pár pecázós - sörözõs találkozón kívül nem sok történt (tudtommal), akinek meg volt rá igénye az járta az önképzés útját. Tudomásom szerint vannak páran (kevesen), akik bizony képezik magukat, nem is akárhogyan...
A történet most nem errõl szól.
Inkább csak mese...
Szóval az elmúlt napokban volt egy kis gyakorlásnak nevezett szerepjáték, ami egyszer csak élesbe fordult. Errõl szól a történet, amit a fészbukról emeltem be.
"Amikor már nem gyakorlat...
A hétvégi prepper gyakorlaton történt, hogy a Prepper csatornán segélyhívás érkezett. A közelben élõ tanyákon többen ismerik a csatornánkat és a lehetõséget, így ezen érkezett a segélyhívás.
Szombaton - az idõjárás-jelentéseket figyelmen kívül hagyva - két tizenéves lány (nyári ruhában) kirándulni indult a közeli várba. Ott érte õket az esõ... Megáztak, majd eltévedtek, az egyik lány pedig (nem tudni hogyan) eltörte a lábát.
Szerencsére tudtak telefonon segítséget kérni, így a tûzoltók és a mentõk a közeli faluba vonultak, ahonnan terepjárót küldtek a hegyre.
Mivel a két lány nem tudta hol járnak, így nem tudták a helyzetüket meghatározni és a tûzoltók is a hegy túloldalán keresték õket...
Ekkor már a helyieket is segítségül hívták, õk pedig minket.
A prepper rádió csatornán érkezett a segélyhívás, hogy segítsük megkeresni a lányokat.
A két lány látott egy figyelmeztetõ táblát, amelyet mi be tudtunk azonosítani (mivel alaposan ismerjük a terepet). Így villámgyorsan felszereltünk egy terepjárót az alapvetõ mentõfelszereléssel, elsõsegély ládával, valamint még egy vastag Ikeás függönnyel is, amibõl - szükség esetén - hordágyat tudunk fabrikálni.
A csapat nagyrésze gyalogosan indult el, ketten pedig terepjáróval...
Végül is mi találtuk meg elsõnek a lányokat.
Az átfagyott, reszketõ, sérült lányra hõfóliát tekertünk és száraz kabátot adtunk.
Idõközben a tanyaszomszéd is megérkezett, majd a jelzéseinket követve megérkeztek a tûzoltók. A lányt a hegyrõl õk szállították a mentõhöz.
A csapat jól vizsgázott, bár elõször még volt akinek az is megfordult a fejében, hogy ez is a gyakorlat része, egészen addig míg meg nem találtuk a lányokat.
Engem kifejezetten büszkeség tölt el, hogy teljesen idegenek azonnal együtt tudtak mozdulni és arra is büszke vagyok, hogy a mi segítségünkkel, a mi felszerelésünkkel (átjátszó), sikerült rövid idõ alatt megtalálni a bajbajutottakat.
Hajrá Magyar Prepperek!"
A történet folytatása az, hogy a média lehozta, a hõs tûzoltókat, valami gyakorlatról bevágott kamu képekkel, civilekrõl - rólunk - egy szót se.
Nagyon nem bánt a dolog, megszoktuk és szomszédaink is, hogy magunkra és maximum szomszédainkra számíthatunk. Így az elmúlt években sok olyan feladatot oldottunk meg, amit a Rendszernek kellett volna. Mi ezt úgy fogjuk fel, hogy jó alkalom a gyakorlásra.
- Áldás! -