Utópia, disztópia

[Dream_walker]

Gondolkodtam, hogy a szórakozás vagy a felkészülés topikba tegyem-e, de végülis nem konkrétan a preppingre szeretném kihegyezni a dolgot.

A napokban olvastam újra Heinlein-tõl a Csillagközi inváziót (a könyvbõl jobban megismerni a világot, de a film az meg egy zseniális mestermû a maga nemében), és elgondolkodtam pár dolgon.
A regény világa egyben utópia és disztópia. Utópia, mert egy sor társadalmi problémára megoldást talált az új politikai berendezkedés (csak a veteránoknak van szavazati joguk, és nagyon komolyan veszik a felelõsség kérdését minden téren), viszont disztópia, mert a döntési jogot feltételhez kötik (véleményem szerint ettõl még nem disztópia, mert a valóságban is így kellene mennie), és az emberélet nem túl drága, a büntetések nagy része fizikai fenyítés vagy kivégzés.
A filmet elég sok kritika érte, mert állítólagos náci propaganda (igaz, manapság minden az, ami nem tetszik a konzumidióta tömegeknek), ennek ellenére mindenkinek javaslom a megnézését, aki még nem látta. A folytatások említést sem érdemelnek (van belõle 2. és 3.), de az elsõ rész mindent visz. A könyv állítólag sokáig be volt tiltva itthon, ezt mondjuk nem csodálom, mert a kommunizmust is ekézi benne szépen.

A könyvnek a lényegi mondanivalója számomra az, hogy aki nem képes akár az életét is kockára tenni a közösségért, vállalva a személyes felelõsséget, az ne akarjon dönteni sem semmiféle kérdésben.
Ha valaki olvasta, kíváncsi lennék a véleményére :)

[TMIB]

A film elsõ és harmadik részét nagyon bírom. :cool:

[TMIB]

aki nem képes akár az életét is kockára tenni a közösségért, vállalva a személyes felelõsséget, az ne akarjon dönteni sem semmiféle kérdésben.

Akkor be is lehetne szüntetni a szavazást, mert csak egy nagyon kis hányad tesz valamit közösségekért. Fõleg ha még nem is fizetnek érte. A többség csak a saját kis életét próbálja élni, nem hogy feláldozza magát másokért, fõleg ha az emberek igen nagy része nem is érdemel segítséget.

[Dream_walker]

A könyvben leírt világ azért jó pár ponton eltér a miénktõl ahhoz, hogy ilyen párhuzamot ne lehessen vonni.
Itt és most nyilván nem az élet feláldozásáról van szó, de ennek megvan a létezõ megfelelõje. Az, hogy valaki felelõsséggel van a közösségért és másokért, és hajlandó tenni érte, szerintem jó kritérium lehetne. Hiszen alapvetõen errõl szól az egész, hogy aki nem akar - bármilyen - áldozatot hozni, az ne szavazhasson.
Ez egyszerûen arról szól, hogy a világban mindennek ára van. Ha valaki nem akarja megfizetni valaminek az árát (pl., hogy beleszólhasson a politikába), akkor ne tartsa a markát az ellentételezésért.
Sajnos most ez a helyzet, alanyi jogon jár egy olyan dolog (szavazati jog), aminek súlya van, és ennél fogva értéke is, és felelõsség kapcsolódik hozzá. Mégis boldog-boldogtalan megkapja, ingyen.
Ebben a kérdésben alapvetõen nagyon jó dolgot feszeget az író. Ez az a pont is, ahol elmosódik a határ, hogy most utópiáról vagy disztópiáról van szó. Hiszen elég utópikus a gondolat, hogy valódi felelõsséggel bíró, áldozatképes emberek hoznak döntéseket a fontos kérdésekben. Viszont elég kemény, hogy ezért olyan árat kérnek cserébe, ahol a blokkon akár az egyén halálát is "kidobhatja a pénztárgép".

Az meg, hogy manapság nagyon kis hányad tesz valamit - bármit - másokért, egy viszonylag új keletû hóbort, és már most (már egy generációval ezelõtt is) látszik a rengeteg káros hatása. Akár csak 80-100 évvel ezelõtt is elképzelhetetlen volt az ilyen mértékû individualizmus, egyszerûen a saját szó szerinti pusztulását kockáztatta mindenki, aki nem szállt be így vagy úgy a közösségi munkákba.
Csak ennek az individualizmusnak is olyan hatalmas ára van, hogy egyszerûen pont ezért nem látják be az emberek, mert már annyira lecsökkent a közvetlen visszacsatolások mértéke és mennyisége, annyira eltávolodott a hétköznapi ember a napi valóságtól. Mint ha egy álomvilágban léteznének.
Ha ezt nézzük, jelenleg is disztópiában élünk, bár inkább pre- mint posztapokalitikus :)

[TMIB]

Igen, de a nagy országok katonái általában nem védekezésre vannak berendezkedve, hanem támadásra. A filmben is úgy volt, hogy az emberiség támadt az idegenekre, az emberek akarták a bogarak élõhelyét és abból alakult ki a háború. Ez egy sor újabb morális kérdést is felvet.

Fordítsuk át ezt a mai gyakorlatra. Csak az az amerikai szavazhat, aki odamegy egy arab országba hogy lelõjön néhány arabot? Ez nem a közösség érdeke.


hogy manapság nagyon kis hányad tesz valamit - bármit - másokért, egy viszonylag új keletû hóbort

Ezt nem tudom. Régen is a parasztok csak szántottak, vetettek, arattak. A munkás is csinálgatta a dolgát, a Budán élõ jómódú meg a kis boltjában árulta a dolgokat. Mostanában mikor tesz valaki közösségért? Általában akkor ha jön az árvíz, vagy a hófúvás. Ingyen kik pakolják a zsákokat? A helyben lakók meg az egyik párt szimpatizánsai. Mások vagy pénzért, vagy sehogy.

De ennek a mérése sem lenne egyszerû. Ki tesz többet a közösségért? Aki egy vagyonért napi 8 órán át zsákot pakol, vagy az aki adózik és az adójából fizetik ki a zsákpakolót? Aki pénzért pakolja a zsákot, vagy aki a saját pénzén vesz egy kis ételt és teát fõz és ingyen osztogatja a pénzért zsákot pakolóknak? Nem is olyan egyszerû ezt megítélni. :)

[shadow177]

Ilyen filozófiai mélységekben nem merültem el a film mondanivalójában, de azért tettem pár megállapítást.
1. A technológiai fejlõdés konkrétan elhülyíti a derék ûrkatonaságot.
- Hol a légierõ? Napalmcsapás, vagy valami?
- Mért gyalogkatonák mászkálnak gépkarabélyokkal?
- Hol vannak a páncélosok?
- Hol a chemotox?
- Hol vannak a biológiai fegyverek?
- Ha csak irtani kell a bogarakat, hol az atombomba?
- Nem igaz hogy vietnám óta nem bírtak jobb taktikát kitalálni, mint az építs tábort és várd hogy megtámadják?
2. Az ûrhajók jelentõs kívánni valót hagynak maguk után.
- Hol a radar? (majdnem felkenõdnek egy aszteroidára)
- Mért nem képesek orbitális bombázásra?
- Mi a fenéért keringenek stacionárius pályán, ha tudják hogy vannak a plazmaköpõ ganajtúrók? Ha nem "állnak helyben" az életben el nem találja õket a köpet.
3. A társadalom sem egyszerû.
- Ha csak a veterán nõk kapnak engedélyt gyerekre, akkor a többi gyerek honnan van?

[Dream_walker]

Fordítsuk át ezt a mai gyakorlatra. Csak az az amerikai szavazhat, aki odamegy egy arab országba hogy lelõjön néhány arabot? Ez nem a közösség érdeke.

Nyilván a haditetteket veszi alapul a mû, hiszen a felszínen ez egy militarista scifi. Ha klerikális scifi lenne, akkor talán a "miatyánk per perc" hányados döntene, ha fejlett_tudományok_scifi, akkor meg a pi számjegyeinek minél részletesebb ismerete :)
A filmben ez csak egy rövid beszéletésben hangzik el, a könyv fejti ki jobban, itt konkrétan nem arról van szó, hogy ki mennyi rovart öl le. Hanem arról, hogy ha arra kerül a sor, akkor akár az életét is kockára teszi, és elmegy rovart ölni, és persze végig tudja csinálni a kiképzést is ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen erre. Ha a teljes kiválasztási folyamatot nézzük, akkor maga az a cselekmény, hogy a célkeresztbe került rovarra lõ, a jéghegy csúcsa csak, ráadásul a legeslegfelsõ csúcsa. Az ahhoz vezetõ folyamatban ezer helyen elbukhat a jelentkezõ, vagy adhatja fel önként. A filmben a kezdõ felállásból kiesik 2 újonc, ennyi a veszteség a bevonulástól az elsõ éles bevetésig eltelt idõben. A köynvben az egy ezrednyi újoncból két, két és fél századra való újonc jut el oda, hogy ûrgyalogos lesz. A pontos számokra nem emlékszem, de olyan 10%-os arányt mondanak.
Tehát a lényeg az, hogy aki már eljut eddig a fokozatig, az már annyiszor bizonyított, hogy megérdemli ezt.

Nem tetszik ez az arabos példa, de mondjuk használjuk ezt. Ma kis túlzással boldog-boldogtalan elmehet a seregbe, és aztán esélyt is kaphat rá, hogy lelõjön egy arabot. Értelemszerûen ez nem lehet mérce abban, hogy joga lehessen-e választani vagy sem.
De vegyük alapul azt a metódust, hogy ahhoz, hogy egyáltalán katona legyen valaki, ne csak újonc, nagyságrendekkel komolyabb követelményeknek kell megfelelni. Hosszú idõn keresztül kell megfelelni fizikai, mentális és lelki erõpróbákon, bizonyítania kell az elkötelezõdését és a képességeit. Tehát irl mondjuk a tengerészgyalogságot egy sikeres seal-kiképzéssel fejezi be, utána végigcsinálja a delta force programját, és utána következik mondjuk 2 szemeszter szakmai gyakorlat a titkosszolgálatban. És csak ez után jöhet az elsõ alkalom, hogy elmehet egy arab országba, és egyáltalán esélye legyen arra, hogy lelõjön ott bárkit is.
A kérdés meg itt ugyebár az, hogy akkor most választhasson-e mindenki, vagy csak az, aki már lövöldözött az araboknál?


Ezt nem tudom. Régen is a parasztok csak szántottak, vetettek, arattak. A munkás is csinálgatta a dolgát, a Budán élõ jómódú meg a kis boltjában árulta a dolgokat. Mostanában mikor tesz valaki közösségért? Általában akkor ha jön az árvíz, vagy a hófúvás.
Ki tesz többet a közösségért? Aki egy vagyonért napi 8 órán át zsákot pakol, vagy az aki adózik és az adójából fizetik ki a zsákpakolót?

Régen a közösségek (fõleg a kisebbek, a falusiak) szerves rendszerként mûködtek. Szántottak, vetettek, arattak. Többnyire együtt, mert úgy volt hatékony. Minden nagyobb munkát együtt végeztek. A falunak volt legelõje, nyája, gulyája, a falunak volt malomja, a falunak volt erdõje, kenderfonója, de falunak voltak vénei, özvegyasszonyai. Sokkal nagyobb volt az egymásrautaltság, mert a mai értelemben vett szociális háló és a közszolgáltatások ellátórendszere nem létezett, csak azon a szinten, ahogyan ezt megteremtették maguknak. Mivel az akkori élettér jóval korlátozottabb volt, ezért ami egyikükkel megtörtént, jó eséllyel mindegyikükkel megtörtént. Ez pedig összekovácsolta az embereket, ráadásul a vérségi kapcsolatok még szorosabbra fûzték ezeket a kötelékeket.
Ilyen szempontból nézve értelmetlen a kérdés, hogy a szákpakoló, vagy az adófizetõ-e a fontosabb. Mindkettõ fontos. Hiszen hiába fizeti be valaki az adót, ha nincs, aki pakolja a zsákot, és hiába pakolná valaki a zsákot, ha nincs zsák, mert nincs mibõl beszerezni. Itt nem játszik az alá-fölérendeltségi viszony, mert mindkettõ elem egyformán fontos. Egyik a másik nélkül mit sem ér.
Ma ilyen nincsen, mert a hétköznapi élet úgymond elemeire lett bontva, és az összetartó kapcsok eltûntek, szinte alig van szükség közösségi tettekre, együttmûködésre. Ha pedig nincs rá szükség, akkor senki nem is fog semmit tenni, mert a kényelem nagyobb úr.



1. A technológiai fejlõdés konkrétan elhülyíti a derék ûrkatonaságot.
- Hol a légierõ? Napalmcsapás, vagy valami?
- Mért gyalogkatonák mászkálnak gépkarabélyokkal?
- Hol vannak a páncélosok?
- Hol a chemotox?
- Hol vannak a biológiai fegyverek?
- Ha csak irtani kell a bogarakat, hol az atombomba?
- Nem igaz hogy vietnám óta nem bírtak jobb taktikát kitalálni, mint az építs tábort és várd hogy megtámadják?

A film egy hálivúdi film, ezen a rendezõ sem tudott teljesen felülemelkedni, ezért maradt benne jócskán következetlenség. A könyvben a scifi csupán egy díszlet egy eléggé eltérõ társadalom bemutatásához. A filmet viszont a nagyközönségnek kellett elkészíteni. A háttér maradt a könyves, de a jobb vászonravihetõség kedvéért a külcsínen változtattak. Ezért kilóg a lóláb :)

Legnagyobb különbség a világban, hogy a könyvben a rovarok is használnak technológiát, fegyverrel (is) harcolnak, és ûrhajókat építenek, valamint kolonizálni kezdik a galaxist, ahogy az emberek is. Pont ez utóbbi tény robbantja ki a háborút.

Napalmcsapást csinálnak, de értelemszerûen az csak a felszínt tarolja le.
Gyalogkatonák mászkálnak, mert a gépesített hadosztályokhoz nem minden helyen adottak a körülmények, pl. nincs úthálózat.
A filmben könnyûgyalogságként mutatják be õket, holott egyszer el is hangzik, hogy nehézgyalogság. A könyvben úgynevezett erõvértet viselnek, ezt én egy exoskeleton és egy vasemberpáncél keverékeként képzelem el, a harmadik részben használt robot az inkább egy mechwarrior-robotra emlékeztet :)
Szintén a könyvben használnak vegyi- és biológiai fegyvereket is, a filmbe ez nem került át.
Amikor csak irtani kell, van atom, de a filmben is a fõ csapásirány az agyas rovar elkapása. Az nem megy atommal. A könyvben teljesen "beolvasztják" a felszínt nukleáris csapásokkal, de ott is kellenek a gyalogok, hogy a lyukból kihozzák az agyast. Megölni is kellenének, mert az atom sem megy le túl mélyre.


2. Az ûrhajók jelentõs kívánni valót hagynak maguk után.
- Hol a radar? (majdnem felkenõdnek egy aszteroidára)
- Mért nem képesek orbitális bombázásra?
- Mi a fenéért keringenek stacionárius pályán, ha tudják hogy vannak a plazmaköpõ ganajtúrók? Ha nem "állnak helyben" az életben el nem találja õket a köpet.

Radar jó kérdés. Gondolom kellett az izgalom a filmbe :)
A könyvben használnak orbitális bombázást, viszont a rovarok nem lõnek plazmát, gondolom ezekkel a módosításokkal már nem számoltak, és így értelmetlen, hogy a hajók csak ott dekkoljanak. Bár így lehet vészhelyzeti jeleneteket csinálni.



3. A társadalom sem egyszerû.
- Ha csak a veterán nõk kapnak engedélyt gyerekre, akkor a többi gyerek honnan van?

A veteránok csak könnyebben megkapják az engedélyt. Mindenki kaphat, de az állampolgárság plusz pont. Asszem ezt a közös zuhanyzós résznél mondják el.


Ez a könyv/film egy (többet is, de engem ez fogott meg nagyon) nagyon kényelmetlen kérdést feszeget. Mégpedig azt, hogy a választójog tényleg olyan alapvetõ-e, mint azt hisszük. Mert hát az ugye egy szerzett jog, csak most szinte nulla követelménye van a megszerzésnek. A hozzá kapcsolt felelõsség viszont a társadalom legnagyobb felelõssége. Ezt az aránytalanságot számtalan példán vezeti keresztül, egy olyan társadalom segítségével, ahol nagyon pozitív, és nagyon negatív jellegzetességek egyaránt vannak.