Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[Törölt_fórumtag1]

A.L.Ias kérésére nyitottam egy új topicot, hogy ne a bemutatkozó részben beszéljük ki ezt a témát. :)

[Törölt_fórumtag1]

MREVOLUTION! Akkor már itt válaszolok! Egyáltalán nem értem mi háborított fel ennyire a hozzászólásaimmal kapcsolatban, pláne, hogy engem egyáltalán nem idegesítenek a tieid! Nem tudom hol írtam olyat, hogy egyetértenék azzal, ha egy férfi megüt egy nõt, vagy ha éppen a nõ nem válhat el a férfitól, mert szerintem sehol...
Csak arra próbáltam kitérni, hogy nekem, személy szerint sokkal jobban tetszene egy olyan élet, amit a nagyszüleink éltek, mint a mostani általános helyzet... Elhiszem, hogy Te másként gondolod, örülök neki, mert baromi unalmas lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna...
Egyáltalán nem mondtam azt sem, hogy képtelen lennék önállóan megélni vagy éppen férj nélkül! Sõt! Nagyon is képes lennék rá...
De! Ha már házasság, akkor ott igenis a férfi legyen az irányító és igenis a nõ engedelmeskedjen a férfinak... Amennyiben a szerepek felcserélõdnek, annak többek között az lesz a vége, hogy pl. az utcán velem szembejövõ fiatal 17-23 éves kölykökrõl nem lehet eldönteni, hogy vajon fiú-e vagy lány... Mert a nõk férfiasodnak a fiúk meg nõiesednek.
Igen, abban igazad van, hogy manapság egy férfi nem tudja eltartani a családját egyedül és ezért a nõnek is dolgoznia kell! Én is dolgozom, nem mondtam azt, hogy nem, csak azt, hogy nekem egy régebbi élet jobban tetszene.
Amúgy köszönöm, hogy ajánlottad az arab területeket, én is gondoltam már rá, hogy valószínüleg jobban érezném ott magam...
És mindenképpen ez a véleményem, akár tetszik valakinek, akár nem!

[TMIB]

Én csak annyit tudok hozzáfûzni, hogy minden emberfüggõ, van amelyik nõ munkáját semmibe se becsülik, viszont olyan is van hogy egy nõ mondjuk süt, fõz, takarít, mos, és a férfi ezt nagyon tiszteli benne. A legtöbb férfinek amúgy is imponál, ha egy nõ házias. Melyik férfi nem örül akkor, mikor a barátnõje, jegyese, felesége megfõzi neki a kedvenc ételét? Hogy is van a mondás? A férfi szívén a gyomrán keresztül vezet az út. :)

De a lényeg az, hogy meglegyen az egyensúly, hogy a világnézet is hasonló legyen (Például ha egy nagyon konzervatív ember összekerül egy nagyon nem konzervatívval, akkor abból családon belül is bajok lesznek.)

Inkább a világnézet a lényeg, nem az hogy mi a helyes. Van olyan nõ aki örömmel végez el minden házimunkát, ami neki is jó és a férfi is elismeri és tiszteli ezért. Amelyik nõ elsõsorban anya és a "ház asszonya" akar lenni, annak tetszik az az élet. Más nõk inkább karriert szeretnének, ami szintén jó, csak meg kell találni hozzá a megfelelõ társat.

Nem tudom jól gondolom-e.

[Törölt_fórumtag1]

Szerintem teljesen jól gondolod! :) Mindenkinek joga van véleményt mondani és jó is, hogy mondunk! :) De vitázni nem érdemes szerintem, ahelyett mindenki élje úgy a saját életét, ahogy akarja vagy ahogy tudja a mai világban!

[TMIB]

Én pont errõl beszélgettem a fõnökömmel legutóbb.

Azt mondta, hogy van 3 barátnõ-jelöltje. Az egyik nagyon házias, a másik is eléggé házias, a harmadik pedig a legszebb és csak 21 éves, de egyáltalán nem végez házimunkát. Láttam fényképet mind a három nõrõl, mindegyik csinos és tényleg a 21 éves a legszebb.

Azt mondta a fõnök, hogy valószínûleg az elõzõ kettõ közül választ, mert nem bírja elviselni ha egy nõ nem tud se fõzni, se takarítani. :haha:

Ez szerintem még nem hímsovinizmus, talán a neveltetésbõl adódik, a családi háttérbõl, hogy ki mennyire konzervatív a családot tekintve.

Az anya és feleség gondoskodik a családról, a férj is gondoskodik, csak máshogy. Ez persze van ahol nem mûködik, vagy máshogy mûködik, attól függ hogy milyen a világnézet és a kapcsolatuk természete.

[Törölt_fórumtag1]

Kedves MREVOLUTION!

Én még arról sem vagyok meggyõzõdve, hogy régen állandóan verték volna a nõket, legalábbis szerintem a mai világban is van pont elég erõszak, ha nem több. Így nem gondolom, hogy ha én visszavágynék egy régebbi világba, akkor automatikusan annak tenném ki magam, hogy a férjem rendszeresen verjen.
Mint emberek nyilván egyenlõek vagyunk, a férfiak feljebbvalóságát arra írtam, hogy õk a családfõk. És igenis abból nem lehet baj, ha egy nõ felnéz a férfira, mert õ az erõsebb, adott esetben a magasabb :), és alapvetõen sokkal több terhet kell hordoznia, mint a nõnek és sokkal nagyobb felelõsség hárul rá. Azt sem gondolom, hogy ha egy nõ alárendeli magát (pozitív értelemben persze) egy férfinak, attól a kutyával lenne egyenlõ. Azt viszont gondolom, hogy igenis kötelessége lenne minden élethelyzetben kiállnia a férfi mellett, támogatni és segíteni õt!
Azzal, hogy nekem adott esetben nem lenne szavazati jogom nem érzem úgy, hogy ledegradálnám magam. Egyszerûen az ilyen dolgokat mint, ország, társadalom irányítása a férfiakra hagynám. Mint, ahogy a nõ dolga a háztartás vezetése, úgy gondolom a férfiak vezessenek nagyobb közösséget, legyen az egy kisebb település, ország stb...
Nagyon remélem, hogy a férjem nem hagyná, hogy jogosítványom legyen, mivel nem vezetek, pont azért, mert nem tartom nõies dolognak.

[A. L. Ias]

Akkor a válaszom már ide írom Henrietta bemutatkozó oldala helyett.



Ezt írtad:
"A férje lehet, hogy verte. De akkoriban ez lefogadott vagy legalábbis megtûrt volt. Viszont saját háztartása lehetett. Nem csak megtûrt személy volt, hanem megbecsült tagja a közösségnek. Egy tiszta udvar, egy gondozott ház, egy jóltartott férj, a jól nevelt gyerekek. Ezek voltak az értékmérõk falun. Ha ezt elérték, akkor boldogok voltak. Igen, a nagy többség arra vágyott, hogy egy nagy háztartás megbecsült gazdaasszonya legyen, ezt látta az anyjától, a nagyanyjától és a környezetében mindenkitõl."

Számomra ebbõl egyenes következik, hogy véleményed szerint nem baj, ha verte a férje, a lényeg, hogy volt háztartás, amit vezethetett, s ettõl már hipp-hopp boldog is volt.
Számodra lehet, és én kérek elnézést, ha ez félreértésre adott okot. A családon belüli erõszak számomra sem elfogadható. De amellett kitartok, hogy a saját háztartás, ami mögött egy férj, egy saját ház, önálló élet volt, már ok volt a boldogságra! Elérte amit elért az anyja, a nagyanyja, az összes gyerekkori pajtása. Elért mindent, amit elérhetett. Amire reális esélye volt. Mire vágyhatott volna még? Olyanokról beszélünk akik a saját falujukból sem nagyon mozdultak ki. Az éves vásár nagy esemény volt, a legközelebbi nagyobb város már "világlátás", Pestre eljutni pedig tényleg álom.
Jó lenne tisztázni, hogy kb. mikori állapotokról beszélgetünk. A Nagy háború elõtti, két Világháború közötti vagy a II. Világháború utáni idõkrõl. Mások voltak az ideálok.


A gyerekek voltak a nõk sikerei, igen. Csupán azt áruld már el nekem légyszíves, mégis hogy volt ideje a szerencsétlen asszonynak vezetni a nagy házat, háztartást, s mellette még úgy nevelni a 8-10 gyereket, vagy akár csak 5-6 gyereket, hogy azok sikereit az anya saját sikerének élje meg?
Arra gondolok itt, hogy a gyerekek egymást nevelték, a nõnek ideje nem volt rá, hogy foglalkozzon a gyerekekkel.
S szerinted amikor beindult a gyerekgyártás a férfi által, a nõ mégis hogy tekintett a saját gyerekére?
Szerette, mert az övé, csak piszkosul nem mindegy, hogy a szeretett férfitól van-e az a gyerek, vagy kötelességbõl, netán erõszakból.
Arról nem is beszélve, ahogy születtek a gyerekek, nem volt kórház, meg segítség, s ha elvérzett, hát elvérzett, ha túlélte, jöhetett a következõ gyerek.
Állat számba sem vettek rengeteg nõt, tetszik vagy sem.
Úgy, hogy értett hozzá. Ezt tanulta az anyjától, nagyanyjától. Dolgozott és szervezett. Tanította a gyerekeket az életre és amit el már tudtak végezni, azt rájuk is bízta.
Milyen nagy házról beszélünk? A parasztház három osztatú volt általában. Középen a konyha, jobbra-balra egy-egy szoba. 60-80 nm-en laktak.
Heti egyszeri kenyérsütés, napi egy fõtt étel. Heti mosás, ruha varrás, takarítás, gyerekek ellátása. Rengeteg teendõ, ezt senki se vitatja, dolgoztak is kora hajnaltól késõ estig.
Minden életben maradt gyerek -sûrûbben haltak, mint az anyák-, elégedett pillantások a templomban, dicsérõ szavak a szülõktõl, a falutól. Azoktól, akik felállítják és betartják a normákat. És akik pokollá tehetik az életet, ha valaki nem tartja be.


S ha már itt tartunk a bõsz apák azért nem ragadtak kaszát, mert az anyákhoz mentek a lányok, akik elmondták nekik, s meggyõzték õket, hogy kislányom ez a sorsod, tûrni kell. S a legritkább esetben léptek csak közre, sokszor a fiatal asszonyok nem is szóltak semmit, mert tudták, hogy nincs mit tenni.
S ne felejtsük el, hogy a fiatal asszonyok legtöbbször 16-17 éves lányok voltak.
Ha egy férfi megver egy nõt ritkán titkolható. Fõleg, ha ez rendszeresen megtörténik. Mondhatod, hogy naív vagyok, de szerintem nem volt ez olyan hatalmas probléma. Arról a korról beszélünk, amikor a testi fenyítés bevett gyakorlat volt a rendfenntartásban, az oktatásban és a gyereknevelésben. Továbbra sem tartom elfogadhatónak a családon belüli erõszakot, de ezek a feleségek pofonnal, fakanállal és egyéb fenyítõ eszközökkel nevelték saját gyerekeiket.


Indiával példálozol, ahol pénzért adják el a sokszor 12-15 éves lányokat????
Ahol az egyik legnagyobb arányban van jelen a világon a családon belüli erõszak?
S azt mondod, hogy ezek a lányok boldogok és ez egy jól mûködõ dolog, mert nincs válás????!!!!
Ezt Te sem gondolhatod komolyan!
Megáll az ember esze, még jó, hogy ülök.

Valaki segítsen nekem.
Válasszuk el az emberkereskedelmet és az elrendezett házasságokat. Az egyik bûncselekmény, a másik szokásjog. Az egyiket üldözni kell, de azok szálai valahova a fejlett világba vezetnek. A másikba pedig nincs jogunk beleszólni. Évszázadok óta így intézik, és mi sem tudtunk jobb alternatívát adni helyette. 100-150 éve még hasonló életkorban dõltek el a házasságok nagy része.
Ami nekünk erõszak, az náluk is az? Erõszak-e annak, aki nem is tudja, hogy lehetne ez másként? Elfogadja, mert évszázadok óta mûködik a rendszer. Ha életképtelen lenne, már összeomlott volna. Csak ezt a mi (az enyém sem) felvilágosult gyomrunk nem veszi be. De változtatni nem tudunk rajta, csak odamegy pár szervezet és osztja az eszmét. 1,2 milliárd lakosú ország több száz éves hagyományát akarják egycsapásra megváltoztatni.
Nem azt mondom, hogy boldogok. Azt mondom, hogy nem boldogtalanabbak, mint máshol. És nem azért, mert nincs válás. Nálunk sem volt mérhetõ általános közérzetjavulás amikor az egyház szerepe csökkent és lehetõség lett elválni. Megoldódott sok gond, de hozott helyett sok újat.

És bármennyire meglepõ, komolyan gondolom. Ez annál komolyabb téma, hogy el lehessen viccelni. De továbbra sem akarlak meggyõzni semmirõl, talán segített belelátni egy olyan gondolatmenetébe aki kicsit másként látja a dolgokat. Nem mondom, hogy ez a helyes meglátás, csak annyit, hogy én így gondolom.

[TMIB]

Komolyan csak én vagyok egyedül, aki azt gondolja, hogy az lehetne a normális kapcsolat, ahol férfi és nõ egyenlõ?

Nem, természetesen -ahogy írtam is-, csak az kell hozzá hogy a két fél ugyanúgy gondolkodjon. Ha a nõ karriert akar és nem akar háztartási munkát végezni, a férfi pedig ezzel egyetért, akkor az is tökéletesen mûködhet.


Ahol a nõnek is ugyanúgy van szava és joga mint a férfinak?

Erre én azt írtam hogy egyetértek veled. A nõnek is kell hogy beleszólhasson a dolgokba, a politikában mindegy hogy ki milyen nemû, ott a tisztesség a fontos és a logikus gondolkodás, nem az hogy valaki férfi legyen vagy nõ.

[Törölt_fórumtag1]

Én sem tudom mit mondjak, de úgy látom a férfiak rövid úton kasztrálva lesznek! :) Bár egyre kevésbé szórakoztat ez a beszélgetés...

Miben kell a férfinak nagyobb terhet viselnie? Nézzük csak, mondjuk az õ felelõssége lenne, hogy eltartsa a családját, akkor is ha a nõ dolgozik... Kivétel persze, ha a nagyon önálló nõ nem nõtt a fejére... Az õ dolga lenne, hogy megvédje a családját, kivéve persze, ha a nõ nem tíz danos karatemester, ebben az esetben ez az õ dolga... és még sorolhatnám...
Mikor fordul elõ, hogy a férfinak nincs kellõ önképe és önbizalma? Számtalan esetet tudnék felsorolni az ismerõseim körébõl... pl. Fizetéskor a fizetését teljes egészében leadja a feleségének (kicsit sem megalázó nekik gondolom), a vele teljesen "egyenrangú" párja nyugodtan kibeszéli bármilyen társaságban az õ kis férjecskéjét, (mert hát ez is rendjén való), számon van kérve tõle, hova megy, mikor jön, mit csinál stb... (mert ez al van tûrve a nõtõl)... Szerintem az ilyen dolgok miatt sérül a férfi önbizalma, nem azért esetleg, mert a párja, aki szereti felnéz rá!
Nem gondolom, hogy a világtörténelem során minden társadalom hibás lett volna csak azért, mert azt férfiak irányították... Viszont a nõk nem valók irányítói szerepre, mert ilyenkor nagyban sérül a férfi önbizalma és énképe, hiszen a természetes szerepétõl fosztják meg. Igen, hallottam ezekrõl a törzsekrõl, viszont olyan nõkrõl is, akik a saját gyermeküket ölik meg.
Nem hiszem, hogy be kellene számolnom az öltözködési szokásaimról, én sem érdeklõdtem affelõl, hogy milyen ruhadarabokat részesítesz elõnyben, de ha mindenképpen érdekel, 95 %-ban nadrágot hordok, már csak azért is, mert rendkívül férfias hivatásom van. Éppen ezért ezen kívül próbálok elkerülni minden olyan dolgot, ami nem nõies.

[TMIB]

Az is közrejátszik hogy ki szül és ki szoptat. Aki azt teszi, az marad otthon, aki otthon marad, azé a háztartás. Ez is befolyásolja a dolgot, bár ahol nincs gyerek, ott ez nem szempont.

Úgy tudom, hogy régebben 3 évig otthon maradhattak az anyák, a babával, aztán ez változott 1 évre. Emiatt a családalapítási és gyarapítási kedv is visszaesett. Ha úgy vesszük, akkor ha egy nõ szült 3 gyereket, akkor 9 évig otthon lehetett, illetve tényleg otthon is maradt.

Ebbõl következett, hogy a fizetést a férj vitte haza, a nõ pedig támogatást kapott az államtól az anyaságért.


Vásároltattál már be férfival? A racionalitásukból adódóan általában (tisztelet a kivételnek) leveszik a legelsõ tejfölt, tejet, sajtot, ami az útjukba akad, nem nézegetik órákig a címkéket, vagy forgatják át huszonötször, szóval kicsit drága lenne az a vásárlás, legalábbis ez az én meglátásom, de lehet, hogy tévedek.

Ezzel félig egyetértek. Régebben mindig én jártam bevásárolni, listával, céltudatosan, viszont két helyre mentem be, összeírtam hogy hol mennyi és a két boltból beszereztem mindenhol a legolcsóbb élelmiszert, 15 perc alatt. (Közel volt egymáshoz a két bolt, 5-5 percet töltöttem mind a kettõben.) Spóroltam és gyors voltam. Apám is pont ilyen. :D

Mostanában másra hagyom a vásárlást, nincs idegzetem másfél órán át kóvályogni a boltban és végignézni hogy mennyi drága és haszontalan élelmiszert vesznek a többiek. :hogymi:

[Törölt_fórumtag1]

A fizetés leadása nem annyira a régi kor hozadéka szerintem, a 80-as, 90-es években bevált jelenség volt, már akkor is elég visszataszítónak tûnt. Régen (legalábbis a nagyszüleim idejében) a nõk ún. "konyha pénzt" kaptak a férjeiktõl. Ebbõl gazdálkodhatták ki a heti bevásárlást.
A pletykálást pont azért írtam, mert rengetegszer fültanúja voltam és mivel elég sok idõt töltök férfiak között, így tapasztalatból állítom, hogy nem az õ részükrõl volt ez jellemzõ.
A számonkéréssel nem arra céloztam, amit a férfi magától is elmondana (mert szükséges tudnia a másiknak), hanem a felesleges, minden percrõl való elszámoltatást. (Szintén tapasztalat az ismerõseim körében)
A nõk egyszerûen azért nem valók irányítói, vezetõi szerepre, mert nem ez a természetes rendeltetésük... max. a háztartás vezetését bíznám rájuk. Ez a férfiak dolga szerintem. És nem csak szerintem! 14 éves korom óta folyamatosan férfiak között vagyok, iskolák, munkahely...Nap, mint nap ugyanezt hallom a férfi kollégáimtól.
Persze, hogy hallottam olyan esetrõl, amikor egy nõ megölte a gyermekét, még nõi erõszakról is! Sõt volt olyan kollégám, akit a párja vert is... Itt a nõ a férfit, miközben a férfi vezette a háztartást és nevelte a gyereket... Hát, mit mondjak....
Aranyos ez a találgatás, hogy megbántottak-e...:) Nos, ha valakit, engem biztosan nem, mivel nem szoktak bántani :) Csupán visszataszító számomra, ha felcserélõdnek a szerepek. Ezenkívül nem érzem úgy, hogy korlátoznám a jogaimat.... Jobban mondva, amit szeretnék megtenni, abban sosem voltam korlátozva
Folyamatosan egy olyan világot láttam magam körül, amirõl pl. te is írsz... Én önként döntök úgy (mivel errõl is - arról is van tapasztalatom), hogy melyiket választoml... Pont azért, mert szabadon eldönthetem és rengetegszer láttam, hogy hova vezet az, amikor a nõket "kicsit szabadjára engedik". Én biztos nem tudnék élni egy olyan kapcsolatban (megpróbáltam már, de gyorsan menekültem is belõle), ahol a férfi leadná nekem a fizetését, ahol a férfi takarítana, ahol a férfi beszámolna akár a munkájáról, akár bármi másról, ahol állandóan az egyenjogúságról beszélne, mert igenis nekem hagyja, hogy felnézzek rá, õ viszont ne nézzen fel rám, de szeressen, vagy ahol adott esetben nekem kellene kicserélni egy villanykörtét, vagy meghúzni pár csavart (nem azért mert nem tudom, hogyan kell, hanem mert nem vagyok rá hajlandó).

[shadow177]

Hozzászólnék a témához néhány gondolattal.
1. A férfi az férfi, a nõ meg nõ. Az az élet rendje. A törzsfejlõdés különbözõ speciális képességekkel ruházta fel a két nemet, mert ez felelt meg az életben maradásnak. Ezt el kell fogadni. Attól hogy mindkét nem képes ellátni a legkülönbözõbb feladatokat, még különbözünk. Ez azonban nem jelenti azt hogy bárki, több vagy kevesebb lenne a másiknál.

2. Egyenjogúság.
A nõk egy része mindig a férfiak munkájára áhítozott, mert úgy érezte hogy csak akkor lesz valaki, ha férfi munkát végezhet.
Rendben, legyen így. De akkor szeretném ha kohásznak, bányásznak, vasúti pályafenntartónak, kubikosnak is jelentkeznének!
El kell fogadni, hogy vannak munkák pl. rendõr, tûzoltó, katona, ahol nõként csak korlátozottan képes valaki helytállni.
Vagy itt van pl. a politikában bevezetésre kerülõ nõi kvóta.... Nem megalázó a nõknek, hogy nem azért kerülnek oda mert kiérdemelték, szorgalmas munkával, tudással, tehetséggel, hanem csak azért mert nõnek születtek?!

3. Család
A család lelke, összetartója mindig a NÕ volt és Õ is marad. A nõk ezer felé figyelési képessége, fáradhatatlan gondoskodása nélkül nem lenne család, nem lenne nép nem lenne élet! Mindig is a NÕK voltak a családi tûzhely õrzõi, az élet bölcsõi. Hívjatok bár himsoviniszta disznónak, nõk fõ feladata az ANYASÁG, ebben teljesednek ki!
A férfi feladata, hogy védje a nõt, védje, a családi fészket, az utódokat, és hogy élelemrõl gondoskodjon. Erre teremtette a természet. Ezért van hogy egy egészséges férfi gondolkodás nélkül halálig harcol a családjáért.

4. Emberi kapcsolat
A szerelem szép dolog, azonban (normális esetben) idõvel átadja a helyét más érzelmeknek amelyek aztán elkísérik a párt az életük egészén át. Kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés és elfogadás, ezek a kapcsolatok alappillérei. Emberi párkapcsolatra pedig mindenkinek (a legvadabb feministától a hímsoviniszta disznókig) mindenkinek szüksége van.

5. Az emberiség történetében a legutóbbi idõkig az volt a jellemzõ hogy a férfi házon kívül, a nõ otthon dolgozott. Ki-ki a természet által ráruházott szerepet játszotta az élet nevû színházban. Az utóbbi idõben a nõk mindenáron való munkába állításával ez a rend felborult, a szerepek elmosódtak és ez feszültséget szül, hiszem a természet mindig igyekszik egyensúlyt létrehozni és helyén kezelni a dolgokat. Ami ma van, az szembe megy a természettel! Mindezt csak azért, hogy valakik kétszer annyi adót szedhessenek....

[Törölt_fórumtag1]

Shadow177! Nagyon jól összefoglaltad a lényeget! Még egyszer nyomatékosítanám, sehol nem írtam azt, hogy a férfi különb lenne, pusztán a szerepek helyes egyensúlyának megtartására utaltam...
Az egyenjogúsághoz még annyit hozzátennék, hogy szép dolog persze, csak nekem kicsit egyoldalúnak tûnik. A nõk kiharcolták ugyan maguknak a szavazati jogot és a munkához (nem az otthon végzendõre gondolok) való jogot, de (biztosan hiányosak a történelmi ismereteim) semmi hír nem szól arról, hogy a nõk csoportjaitól pár méterre ott tüntettek volna a férfiak is, azzal, hogy ide az egyenjogúságot nekünk is, ezentúl fõzni, mosni, bevásárolni stb. akarunk...
Innentõl kezdve nekem egy nõ se panaszkodjon arra, hogy helyt kell állni a munkahelyen, az otthoni teendõkben és ez mennyire megterhelõ és egy nõnek mennyire nehezebb dolga van! Ezt akarták, megkapták!
A férfi-nõi kapcsolathoz pedig annyit tennék még hozzá, hogy:
"Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségnek, mint a Krisztus is feje az egyháznak... De miképpen az egyház engedelmes Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeiteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházát..." Ef. 5:22-25

[Törölt_fórumtag1]

MREVOLUZION!
Nem értem miért próbálsz olyan dolgokat, kijelentéseket a számba adni, amiket sosem mondtam!
Hogy a férfiak pletykásabbak-e vagy a nõk saját tapasztalatból írtam! Nagyon sok olyan helyzetet láttam, amikor a férfi igenis leadja a fizetését a feleségének, és bármily hihetetlen, azért, mert a nõ addig cirkuszolt vele, amíg ez bevett szokássá nem vált!
Igen, továbbra is fenntartom, hogy a nõk nem alkalmasak a vezetõi szerepre, kivéve egy csoportban, ahol kizárólag nõk vannak! De, ha már férfi is van a társaságban, illik átadni az irányítói szerepet. Nézzük meg, hogy a világ történelemben vajon mióta töltenek be a nõk irányítói szerepet?????
Nem egyszer kényszerültem rá, hogy vezetõi szerepet töltsek be, és, még ha meg is voltak elégedve velem, természetellenesnek tartottam egy férfias közegben és egyáltalán nem vágyom rá!
Mégis, hol a fr@ncba írtam én le azt a mondatot, hogy csak arra a férfira tudnék felnézni, aki alsóbbrendûnek tartana magától? Vagy hol írtam olyat, hol bárki is alsóbbrendûnek tartana, vagy éppen azt, hogy a nõk alsóbbrendûek lennének a férfiaknál a te értelmezésedben?????????
Hol írtam olyat, hogy nincs jogom beleszólni vagy akár bármelyik nõnek ne legyen joga beleszólni a saját életébe??????
És köszönöm az aggódást, de semmilyen láncokat nem rakok magamra!!!!
Azt meg pláne nem írtam, hogy bármelyik férfi helyettem cipelje a BOB-ot! Anno katonaként sem cipeltettem senkivel a 25 km-es menetgyakorlaton semmilyen felszerelést! Azonkívül nyomatékosan megkérnélek ismét (csak úgy, mint a ruházati kérdésekkel kapcsolatban), hogy az ilyenfajta személyeskedést mellõzd légyszíves!

[TMIB]

Azt még hozzátenném a véleményemhez, hogy az, ha egy nõ, kihord egy babát, megszüli és neveli, az mind rendkívül tisztelendõ dolog.

Férfi ilyet nem csinál, de szerintem a többség be se vállalná, még akkor se ha orvosilag lehetséges lenne.

Mindemellett szerintem a nõk is lehetnek jó irányítók, hány bölcsõdét, óvodát, iskolát, várost vezetnek? Elég sok a politikus is. A politikában meg -ahogy már említettem- mindegy a nap, ott a tisztesség és az ész a fontos. :)

(Nem hittem volna hogy pont ebbõl a témából lesz a legnagyobb vita, azt meg fõleg nem hogy pont két nõi fórumozó közt.)

[Törölt_fórumtag1]

Bocsi, nem vitának szántam! :) Egyszerûen leírtam, hogy azt a mai kort bármikor elcserélném egy régebbi korra + a véleményemet! Úgy érzem, nem támadtam senkit és nem drámáztam ezérz, mert neki más a véleménye, sõt írtam, hogy jó is, hogy nem vagyunk egy véleményen!

[TMIB]

A vita is jó, csak barátságos mederben kell tartani, hogy ne fajuljon el veszekedéssé. :)

[Grafitos]

Már úgyis halálra untuk magunkat:Dthxgirls

[Törölt_fórumtag1]

Tudom, hog mit írtam, de még mindig nem találom benne azt, hogy a nõk alacsonyabb rendûek lennének, vagy azt, hogy engem bármelyik férfi is alsóbbrendûnek tartana magától, esetleg, hogy a nõnek ne legyen beleszólása az életébe! Pusztán arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy jobb lett volna, ha mindenki megmarad annál a szerepnél, amire a neménél fogva teremtetett. Nyilván ez ebben a mai világban nem lehetséges, de ez nem azt jelenti, hogy ez most jó és az eddigi rossz volt. Ez nem alacsonyabb vagy esetleg feljebb valóság kérdése, hanem természetes dolog lenne.

Azt, hogy "a férfiak kasztrálva lesznek hamarossan", poénból írtam, ezért tettem utána a jelet is, nem mondtam, hogy tõled idéztem volna!
Velem szemben egyáltalán nem kell megvédened a véleményedet, én pusztán leírtam a sajátomat, egyáltalán nem zavar, ha neked vagy bárki másnak más a véleménye! Sõt, hozzáteszem az sem zavarna, ha teljesen egyedül lennék a véleményemmel, mert mint írtam is, eleget láttam errõl az oldalról is és a másikról is, ahhoz, hogy el tudjam dönteni melyik a jobb.
Azt sem írtam Neked, sem másnak, hogy én meg lennék sértve, vagy megbántódtam volna, ha így lenne, valószínüleg írtam volna. Amiért szóltam az pusztán a személyeskedés, mivel én sem tettem.

[Törölt_fórumtag1]

Kedves MREVOLUTION!

Sajnálom, hogy számodra az tûnt ki az írásomból, hogy én szó szerint a nõket alacsonyabbrendûnek tartanám a férfiaknál, sõt elárulom nem vagyok nõgyûlölõ sem!
Igen, tartom magam ahhoz, hogy nem tennék nõket magas szinten vezetõi szerepbe (itt nem Túlélõ egyik hozzászólásában említett óvodákra, bölcsödékre gondoltam, természetesen az teljesen nekik való).
Szerintem nagyon sok mindent eldönthetnek a nõk, még az általad szapult régi korban is! Te arra ráhúztál egy sémát, mely szerint minden nõnek pokol volt az élete, mert a férfiak verték õket, mert egy csomó gyereket kellett szülniük és mert egész nap csak robotoltak! Erre írtam akkor, hogy abban a világban sem vertek minden nõt szerintem, sõt az én dédszüleim, de a nagyszüleim is önként házasodtak össze, nem kényszerítették õket egymáshoz. Az anyai nagymamám eldönthette, hogy 2 gyermeket akar és ennyi is született nekik. Nem verte õt ezért a férje. Régen természetes volt a családokban a sok gyermek, ennek minden más mellett volt egy olyan "praktikus" oka is, hogy nem létezett az ún. nyugdíj rendszer, tehát a szülõket idõs korukban a gyermekek tartották el (már amennyi életben maradt és megérte a felnött kort), így szinte érdekük is volt a gyerek nemzés.
Természetesen az általad szarkasztikusan írt dolgokat is eldönthetik, de dönthetnek arról, hogy milyen iskolában tanuljanak tovább, milyen munkát válasszanak maguknak, férjhez menjenek-e vagy sem, hány gyermeket szüljenek, milyen szellemben neveljék a gyerekeket stb... Ezt most a mai korra értettem. De mondom, régen sem rabszolgaként tartottak minden nõt, pont a nagyszüleimmel kapcsolatban említettem...
Az, hogy egy nõ tartozzon engedelmességgel a férje iránt, nem saját kútfõbõl vettem, ezért idéztem a Bibliából, mint Isten rendelését. Persze, hozzáteszem itt nem a mindenre vélemény nélküli bólogatásra gondol a Szentírás, mint ahogy az alacsonyabbrendûséget sem a te általad értelmezett formában gondoltam.
Az engedelmesség pusztán annyit jelent, hogy elismerem a férfit családfõnek, elismerem, hogy joga van döntést hozni a család érdekében és támogatom õt ebben/ezekben a döntésében/döntésekben. Valamint, mellette állok jóban/rosszban.
Örülök neki, hogy ennyire "véded" a nõk helyzetét, kell is, hogy védje valaki õket! Én nem teszem, mert rengeteg tönkrement családot, kapcsolatot, megnyomorított gyerekeket láttam magam körül és ebben elsõsorban a nõk voltak a hibásak (persze a papucs férjük is, hogy hagyták idáig fajulni a helyzetet). Szerintem a "marha nagy" jogaikkal és szabadságukkal nem tudtak élni. Mindenesetre nem tartom jónak, amikor a nõktõl azt látom, hogy családon belül alkoholizálnak, hogy minél magasabb beosztást vagy minél több idõt igénybe vevõ munkát keresnek maguknak, ez miatt a férfira marad a háztartás vezetése (és ezt még természetesnek is tartják). Vagy mondjuk, amikor a férfi dolgozik a munkája mellett még 2-3 másodállásban és nem azért, mert enélkül nem élnének meg, hanem, mert a nõnek semmi nem elég és, ha tehetné 6 bõrt nyúzna le a férfiról, csak azért, hogy legyen nagyobb lakás, szebb autó stb... Sokszor mindezt a "kedves mama" noszogatására.
Nyilván a férfiak is hibásak sok mindenben, de még mindig nem õk akarták az egyenjogúságot és azt, hogy a nõk "kikerüljenek az anya szerepbõl, az otthon munkákból, és a háztartásvezetésébõl". Legalábbis nekem egy férfi ismerõsöm sincs, akitõl azt hallottam volna, hogy én egy nagyon öntudatos, független, feminista, fõzni nem tudó, a háztartás vezetését nem vállaló, de hatalmas karriert befutó feleséget akarok magamnak, aki (ha hajlandó lesz rá és ideje engedi, esetleg majd szül nekem egy gyereket), akivel majd én otthon maradok gyesen, és majd az én csodálatosan független, önálló feleségem addig eltartja a családot! Biztos van ilyen, de én még nem találkoztam ezzel, tehát nincs róla saját tapasztalatom.
Ezért vallom azt, hogy igen is mindenki maradjon meg a saját szerepénél, a férfiak legyenek férfiak, a nõk pedig ne akarjanak többet, mint amennyi adatott nekik!

[kheopsz]

Most erre mit mondjak???

Komolyan csak én vagyok egyedül, aki azt gondolja, hogy az lehetne a normális kapcsolat, ahol férfi és nõ egyenlõ?
Ahol a nõnek is ugyanúgy van szava és joga mint a férfinak?

A férfiaknak több terhet kell hordani, mint a nõknek?
Áruld már el légyszíves kedves Henrietta, hogy mégis miben nagyobb a felelõssége egy házasságban, vagy kapcsolatban a mai kor férfijának, mint a nõjének?

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy egy intelligens férfi sosem választana élete párjául olyan nõt, aki alárendeli magát, mert abból logikusan az következik, hogy õ felsõbbrendû.
S egy kellõ énképpel, önbizalommal rendelkezõ férfinak nincs szüksége rá, hogy bárkinél is felsõbbrendû legyen, fõleg nem a szeretett nõtõl.

A mai társadalmat a férfiak irányítják. Szerinted jól mûködik?
Tudod van pár kicsi törzs, talán 3 a világon, ahol matriarchátus társadalom van, a Moszók a, Minangkabau törzs, stb.
Tudod, hogy ezekben a társadalmakban mennyi a gyerekbántalmazás? Nulla
Mennyi a családon belüli erõszak? nulla
Ezek a társadalmak sem tökéletesek, sõt, még kicsit furák is, de nem háborúznak, nincs erõszak, mindenki teszi a dolgát s talán õk még boldogabbak is.

A nõnek annyira kötelessége kiállni a férfi mellett, amennyire a férfinak kötelessége kiállni a nõ mellett.

A vezetés nem nõies dolog...
Ugye csak szoknyában jársz, mert a nadrág is férfias dolog?


Azt hiszem darázsfészekbe nyúlok, de úgyis messze lakom a hölgyektõl, nem fognak fizikailag bántani :) :)

A matriarchátus szép, és kis méretekben mûködik.
De nagy méretekben nem. A világ agresszív, veszélyes. Férfi vezetésre van szükség. Agresszív vezetésre. Bár elítélem a mai rohadó, döglõdõ gazdasági modellt, fegyverkezésre szükség van, sokkal nagyobb mértékben mint eddig. A világ k*rva nagy, nem is nagy, hanem naaaaaaaaagy, óriási, hatalmas.A világûr még nagyobb. És veszélyes.
Mi csak kis légypiszkok vagyunk. A Föld kis légypiszok a Naprendszerben. A mi Napunk, az az óriási csillag kis légypiszok más csillagokhoz képest.
Nem lehet cicázni, meg rózsaszín masnikat kötni mindenhova.

[kheopsz]

Elég hosszúak a hozzászólások, fõleg a két nézetet ütköztetve.
Mind a két nézet érdekes és valahol létjogosultsága van.
Egyenjogúság: A két fél egyenjogú és egyenrangú természetesen. De a fizikai test inkább a férfiak javára dõl (legalábbis régen így volt). Tehát õ az úr. DE! Az úr mellett ott az asszony, vagy hívjuk inkább FELEségnek? A férfi fele, az oldalbordája, HITvese.
Egyébként azt mondják, hogy a férfi viseli a nadrágot. Ez így van. Bár az asszony mondja meg, hogy mikor melyiket. :)
Vagy hogy én vagyok az úr a háznál! De ezt el ne mondd a feleségemnek, mert megöl... :)
Bár papíron és a társadalom felé a férfi a fõnök, a családban a nõ, aki összetartja a családot, a vezeti a háztartást. Legalábbis szerintem.
És mindig a férfié az utolsó szó: "Igazad van, drágám" :)

[kovu78]

kheopsz: és igy ad ki két fél egy egészet mert két nem na az egy igen :D

[kheopsz]

kheopsz: és igy ad ki két fél egy egészet mert két nem na az egy igen :D

Ez a számtechben nem mûködik, mert az ÉS csak akkor igaz, ha mindkettõ igaz :)

[kheopsz]

Nem tudhatod, hogy hol lakom, lehet hogy épp én vagyok a szomszédod :D

Közhely, de az erõszak erõszakot szül, biztosan halottad már.
A világ veszélyes, de ki tette azzá?

Nõ létemre itt vagyok és azon filózom, hogy ha beüt a krach, akkor különbözõ helyzetekben mit kellene tennem, de nem szívesen teszem.
Szemben állok önmagammal is bizonyos kérdésekben, melyekben a mai napig nem tudok dûlõre jutni. Mit, hogy és meddig lehet elmenni.
Ugyanakkor maximálisan hiszek abban, hogy mindenkinek joga van megvédeni önmagát.
S pontosan ez is vezetett oda, hogy itt legyek.
Nincs elõttem se rózsaszín köd, sem illúzióim nincsenek arról, mi várhat ránk.
Ugyanakkor igen is hiszek abban, hogy a nõk sokkal békésebbek, s nem lennének háborúk, ha sem erõszak, ha õk vezetnék.
Persze ezzel lehet vitatkozni.


Hát, ha te vagy a szomszédom, akkor vagy román csaj vagy, vagy angol, vagy pedig fickó... :)
A világ veszélyes, a világ teszi azzá.
Hogy értve, hogy meddig lehet elmenni? Miben?
Szerintem itt igen kevesen vannak, akik szívesen gondolkodnak azon, ha atomot dobnak a szomszédos nagyvárosra hová és hogyan meneküljenek.
A prepperség egy része élvezetes és szórakoztató, egy része viszont pszichológiai dolog, és szerintem (fõleg Magyarországon) vannak olyanok, akik a pénzt tudnák másra is költeni.
A köd lehet rózsaszín, de akkor fogsz koppanni, amikor rájössz, hogy szürke.
Ismertem olyanokat, akik úgy látták, hogy a világ fekete és fehér. Ez nem igaz. A világ szürke. Sötétszürke.

A háborúkra szükség van, a háborúk felgyorsítják a fejlõdést, felkészülten tartják az embert.

[Törölt_fórumtag1]

MREVOLUSION!
Amikor szerinted sémákat húzok bármire is, akkor épp, hogy próbáltam rávilágítani arra, hogy azért nem olyan szerencsétlenek és elnyomottak, férfiak által bántalmazottak a nõk, mint szerinted! Sem a régi korban, sem a mostani korban. Nem tudom, lehet te ezt láttad, én pont az ellenkezõjét.
Azonkívûl nem egyenlõségjelet tettem, hanem egy bizonyos dolog elég gyakori következményét írtam le. Van nagyon sok házaspár a környezetemben, akik boldogok, de ott nem is cserélõdnek fel a szerepek egyik fél kárára sem. Mellesleg nagyrészt általánosságban beszéltem a nõi és férfi szerepekrõl, nem pedig az I.K.E.A. polc összerakásáról. Érdekes, nekem sosem volt gondom azzal, hogy nem jutott volna idõm a gyerekre, vagy a házimunkára, úgy, hogy mellette még dolgozom is.
Fodrászhoz, bevásárolni, nagyszülõkhöz tömegközlekedve járok és sosem mondanék olyat egy férjemnek, hogy nem ihat meg egy üveg sört vagy akár többet is, ha kedve van hozzá! Mellesleg a vezetés egyáltalán nem is érdekel. De nem tanulom meg az ács, szobafestõ, darukezelõi stb.. munkát sem, gondolom jól kicseszek a férjemmel... Legalábbis most festheti majd a lakást egyedül.
Igen, továbbra is bármikor visszamennék egy régebbi korba, annak ellenére, hogy volt lehetõségem remek fõiskolákon, egyetemeken tanulni, szép sikereket értem el a magam választott sportokban, munkahelyen... Sikeres elõadásokat tartottam olykor több száz fõ elött... De bármikor gondolkodás nélkül elcserélném a mai rohanó, sehova sem vezetõ világot egy nyugodtabb, régebbi korra. Annak ellenére, hogy imádok nõ lenni és nagyon jól boldogulok nõként, normális, kiegyensúlyozott kapcsolatom van, rengeteg barátom és nem élem meg a mostani életet nehézségként, sõt! Egyszerûen, ha választhatnék mást választanék.

[kheopsz]

A legkevésbé sem vagyok férfi, román pedig végképp. Magyar vagyok, nem csupán származásilag, de szívben és lélekben is.

Nem távolságra írtam, hogy meddig lehet elmenni, hanem hogy emberileg meddig lehet, szabad, kell elmenni.
Nincs elõttem rózsaszín köd, igyekszem valójában annak látni a világot, ami, ezért remélem az a koppanás nem lesz akkora. Porszem vagyok a gépezetben, s a valódi célokat nem tudhatjuk, de azért szemem nyitva tarthatom, hátha.
Háborúkra szükség van...
Mondd ezt dédnagyapámnak, aki mindkét háborút megjárta, s bár meglett férfiember volt már, mikor a Don-kanyarból hazajött, mégis élete végéig zokogott azon, amit akkor át kellett élnie, pedig nem volt sem nyámnyila, sem gyenge jellemû, vagy gyenge fizikumú (kovács volt).

Könnyû a fotelbõl rámondani (magamról is beszélek), hogy igen, kell egy fajta megtisztulás, hadd hulljon a férgese, úgyis sokan vagyunk, stb. stb.
Belegondolva viszont csak veszíthetünk vele, aki nyer, az is veszít. Szerintem.


Nos, akkor biztos nem vagy a szomszédom. Ennek részben örülök, mert nem igazán vagyok oda értük.
Ha beüt az esemény, akkor emberileg addig kell elmenni, amíg csak KELL. Ha életben akarsz maradni, KÉNYTELEN vagy.
Ha te nem mész el ameddig kell, majd elmegy más, és annak talán te látod a kárát.

A háborúkra szükség van, de a háborúknak nincsenek gyõztesei, csak vesztesei.

"hadd hulljon a férgese, úgyis sokan vagyunk, stb. stb."
Erre nem való a háború, hosszú és drága. Nézd meg a II. vh-t, 60-70millió halott, és mennyi romba dõlt épület, mennyi pénz 6 év alatt.
Nem, az Új Világrend szerint szükséges "ritkításra" egy halálos járvány a legjobb. Gyors, olcsó, önmaga terjed, nem lovagias, nem válogat. Megcsinálod magadnak az ellenszérumot, kiengeded és a végén besöpröd a "nyereményt".

[kheopsz]

Tudod engem csak az vigasztal, hogy õk sem élnek örökké, s egyszer bizony ugyanúgy eljön értük a halál, ahogy mindenkiért, s nekik az kegyetlenebb lesz mindennél, mert azt hiszik, örökké élnek, holott nem, s akkor, az utolsó pillanataikban szembesülnek azzal, hogy nem többek senkinél, s ugyanaz a vég vár rájuk, mint az általuk söpredéknek tartott átlagemberekre.

A kérdés az meddig érdemes egy ilyen világban életben maradni?

Hogy meddig érdemes egy ilyen világban életben maradni?
Addig kell életben maradni, amíg nem látod õket kínszenvedések között meghalni.

[Törölt_fórumtag1]

Kedves MREVOLUTION!

Van férjem, gyerekem is! :)
Viszont én most ezt a sehova nem vezetõ "vitát" inkább befejezném. Látom, nem akarod megérteni, amit/amiket írtam. Továbbra is dolgokat látsz bele, amiket nem mondtam. Nem írtam olyat, hogy egyedül mennék a rokonokhoz, sem azt, hogy te ne lennél nõ, valamint a barátaim se szúrnak hátba és igenis örülök neki, hogy vannak.
Szuper, hogy ennyi mindent csinálsz, pl. a szappan fõzés, én is imádom, lehet inkább arról kellett volna beszélgetnünk.
Kívánom neked, hogy az életben találd meg a megfelelõ párt magadnak és egy nagyon boldog, sikeres életet éljetek együtt! :)

[kheopsz]

Kedves MREVOLUTION!

Van férjem, gyerekem is! :)
Viszont én most ezt a sehova nem vezetõ "vitát" inkább befejezném. Látom, nem akarod megérteni, amit/amiket írtam. Továbbra is dolgokat látsz bele, amiket nem mondtam. Nem írtam olyat, hogy egyedül mennék a rokonokhoz, sem azt, hogy te ne lennél nõ, valamint a barátaim se szúrnak hátba és igenis örülök neki, hogy vannak.
Szuper, hogy ennyi mindent csinálsz, pl. a szappan fõzés, én is imádom, lehet inkább arról kellett volna beszélgetnünk.
Kívánom neked, hogy az életben találd meg a megfelelõ párt magadnak és egy nagyon boldog, sikeres életet éljetek együtt! :)

Míly sajnálatos látni, hogy két ilyen intelligens és ennyire különbözõ nõ összeveszik.
Mindkettõtöknek van egy világképe, a világ két teljesen ellentétes oldalán, s csak nem tudtok dûlõre jutni.
De hát ez a szép az egészben, nem vagyunk különbözõek.
Biztos van olyan hapsi, akinek egy karrierista nõ kell. Biztos van olyan, akinek egy családanya/háziasszony kell. És nyilván van olyan is, aki azt szereti, ha az asszony az úr a háznál.

És ímhol, megtaláltátok a közös pontot:
A jelenlegi világ sz*r. :)

"De bármikor gondolkodás nélkül elcserélném a mai rohanó, sehova sem vezetõ világot egy nyugodtabb, régebbi korra. "

"A mostani élet is nehéz, csak másként. Persze csak azoknak, akik nem állnak be a sorba."

Én nagyon remélem (szerintem mások is), hogy késõbb még újra "találkoztok" egy ilyen érdekes téma keretében.
A prepper társadalomban (hívhatjuk társadalomnak) igen kevés, talán elenyészõ a szebbik/gyengébbik nem száma, így az ember élvezi az ilyen vitát, mert nõi szempontok ütköznek nõi szempontokkal.

[kheopsz]

A fenti hozzászólásom neked is szól.
Mindkét félnek.
Lelkileg-agyilag tépitek egymást itt az utolsó hozzászólásokban. Ez nem prepper viselkedés. Vagy összetartotok, vagy pedig ellenség vagytok.
Ha összetartás van, akkor nincs ilyen "most már befejezem" veszekedés, ha ellenség vagytok, akkor nincs beszéd, csak cselekvés.
Mindketten nõk vagytok.
Tippeket adhattok egymásnak, amihez mi férfiak vajmi keveset értünk, fõleg az ilyen nõi problémák az erdõben szituációban.
Összetarthattok, amikor egy fickó esetleg azt mondja, hogy nõnek semmi keresnivalója az erdõben :)

Mindketten nyugodjatok le, Henrietta örül, hogy van aki este azt mondja "Egész ehetõ volt a vacsora" Mrevolution meg örül, hogy nem hallja, hogy "Hol van a gatyám?" :)

De hûha... tényleg... most errõl jut eszembe,a kajám oké volt, de hol van a gatyám? :) Na ez jó...

[kheopsz]

A világ sz*r és a világ szép.

Én személyesítem meg a karrieristát szerinted? :rolleyes:

Lehet, hogy a világ szép, de a sz*rtól nem látom, talán mögötte van a szép világ.

Nem, én úgy vélem, hogy te a családanya/háziasszony típus vagy. De nem az, akinek vagy egy ura, és az megcsinál minden nehéz és mûszaki dolgot.
Te egy olyan családot akarsz, ahol vállvetve viszitek elõre a családot, teljesen egyenjogúként, de te a NÕ vagy a férj meg a FÉRFI.
Egyenjogúak vagytok, különbözõ szerepekben, olyan szerepekben, amelyek néha felcserélhetõk, néha pedig lefedik egymást.

(Az volt a gond, hogy elég bonyolultan idézgettetek egymástól, és én nem mindig tudtam kihámozni, hogy melyik mondat kié volt. De hát ez a nõi gondolkodás, ezt én meg nem érthetem)

[Dream_walker]

Nagyon remélem, hogy a férjem nem hagyná, hogy jogosítványom legyen, mivel nem vezetek, pont azért, mert nem tartom nõies dolognak.

Nem akarok túlságosan beleszólni ebbe a jól fejlett kommentwar-ba, de ehhez azért egy kicsit mégis :)
Semmi gond nincs azzal, ha szerinted a vezetés nem nõies, de véleményem szerint az téves dolog.
Az autóvezetés ugyanis egyszerû eszközhasználat (még ha maga az eszköz viszonylag kevésbé egyszerû, akkor is), és mint ilyen, nem lehet kategorikusan meghatározni, hogy nõies-e vagy sem. Ez a viselkedési minta ugyanis nem azon a skálán helyezkedik el, amelyen a nõies/férfias végpontok találhatóak.
Tehát semmi baj nincs azzal, ha szerinted nem nõies, csak ez furán hangzik, mert hát nem is lehet így mérni/nézni. Ez olyan, mintha pl. egy ingatlanról, vagy akár az idõjárásról akarnád eldönteni, hogy nõies-e vagy sem. Érzésre rá lehet mondani, csak hát nem lesz értelme, mert ez egy olyan skála, amivel az adott dolgot nem lehet meghatározni.
Valamint hozzá kell tenni, hogy az efféle eszközhasználat az inkább "emberesnek" mondható, mint nõiesnek/férfiasnak. Márpedig mi elsõsorban embernek születünk, és csak másodsorban nõnek/férfinak (irreleváns a kédésben, de amúgy harmadik a nemzetiség, és az összes többi emberi jellemzõ, úgy mint vallás, ideológia, stb. legfeljebb negyedrangú dolog lehet).

Ráadásul a vezetési tudás még praktikus is tud lenni, nemtõl függetlenül. Ha nem akarsz elsajátítani egy praktikus, emberes dolgot, az viszont szerintem rossz. Mármint úgy értem, hogy ártasz vele magadnak, nem úgy általánosságban rossz. Persze simán megteheti ezt bárki, de ebben a kérdésben a te nézeted az, ami a normálistól eltér (ezt ne vedd pejoratív jelzõnek semmiképp).

Most folytathatjátok a flémet :)

[kheopsz]

Nem válaszoltál, de ezek szerint igen...

Felesleges ezután bármit is mondani.

Válaszoltam, de hova tûnt??

Na, szóval a világ lehet, hogy szép, de én nem látom, lehet, hogy a sz*r mögött van.

Te nem karrierista vagy, hanem egy családanya/háziasszony. De nem olyan, akinek ura van. Te egyenjogú házasságot képzelsz el magadnak, ahol te vagy a NÕ a férj meg a FÉRFI. Ezek a szerepek néha fedik egymást, néha felcserélõdnek, de alapból EGYÜTT vagytok család, nem úgy, hogy van a férfi, te meg az asszonya.
Egyenjogú tiszteleten és szereteten alapuló családot akarsz.

[kheopsz]

Ráadásul a vezetési tudás még praktikus is tud lenni, nemtõl függetlenül. Ha nem akarsz elsajátítani egy praktikus, emberes dolgot, az viszont szerintem rossz. Mármint úgy értem, hogy ártasz vele magadnak, nem úgy általánosságban rossz.

Az, hogy a jogsi férfias vagy nõies, abba nem akarok belefolyni, kapok amúgy is itt hideget-meleget.
De az igaz, hogy ha van, az praktikus. Mert mi van, ha a férj dolgozik, és valami történik otthon, és sürgõsen, életbevágóan be kéne rohanni valami kórházba
Taxit hív?

[kheopsz]

Igen, pontosan így van, végre mégis van, aki megértette mit is akartam!
Köszönöm!

Igazán nincs mit.
Kövezzetek meg, de nekem ez normális, abszolút mûködõ családmodellnek tûnik.
(Ez most nem csajozós duma, öreg vagyok én már a csajozáshoz :) )


Au! A kövezzetek meg csak egy mondás!

[kheopsz]

Igen, így van. S szerintem ugyanígy van ez a többi dologgal is.

Na, akkor ebben egyetértünk, jól van.

[Törölt_fórumtag1]

Kheopsz!
Azt írtad egy fentebbi hozzászólásodban, hogy, ha összetartás van, akkor nincs ilyen "befejezem ezt a veszekedést dolog", mert vagy összetartás van, vagy ellenségek vagyunk. (Remélem jól idéztelek vissza :) ).
Mint mondtam, azért fejeztem be a "vitát", mert úgy érzem sehova sem vezet, és így nincs értelme. Beszélgethetnénk itt MREVOLUSIONNAL napokon, heteken keresztül, valószínüleg akkor sem egyeznénk meg. És ez nem is baj. Nincs szükségem rá, hogy mindenki egyetértsen velem, akinek számít a véleménye, az már úgyis egyetértett velem. Természetesen bárkiét tiszteletben tartom, de megváltoztatni az enyémet nem fogja.
Szerinted most ettõl ellenségek lettünk MREVOLUSIONNAL? :)
Remélem, hogy nem, legalábbis én nem tartom annak! Egyszerûen felmerült egy dolog, amiben nem értettünk egyet és ez engedtessék már meg nekünk - mármint, hogy ne értsünk egyet! :) Ettõl õ még élje úgy az életét, ahogy szeretné, olyan elvekkel, ahogy õ akarja és én is ezt teszem a magaméval! Mert neki az jó, nekem meg ez! Ez az egész közel sem jelenti azt, hogy én haragudnék õrá, vagy megsértõdtem volna... Igen, mondtunk oda egymásnak dolgokat, hol szelídebb, hol kicsit "keményebb" módon, de részemrõl abszolút nincs harag ez miatt! :)

[kheopsz]

Kheopsz!
Azt írtad egy fentebbi hozzászólásodban, hogy, ha összetartás van, akkor nincs ilyen "befejezem ezt a veszekedést dolog", mert vagy összetartás van, vagy ellenségek vagyunk. (Remélem jól idéztelek vissza :) ).
Mint mondtam, azért fejeztem be a "vitát", mert úgy érzem sehova sem vezet, és így nincs értelme. Beszélgethetnénk itt MREVOLUSIONNAL napokon, heteken keresztül, valószínüleg akkor sem egyeznénk meg. És ez nem is baj. Nincs szükségem rá, hogy mindenki egyetértsen velem, akinek számít a véleménye, az már úgyis egyetértett velem. Természetesen bárkiét tiszteletben tartom, de megváltoztatni az enyémet nem fogja.
Szerinted most ettõl ellenségek lettünk MREVOLUSIONNAL? :)
Remélem, hogy nem, legalábbis én nem tartom annak! Egyszerûen felmerült egy dolog, amiben nem értettünk egyet és ez engedtessék már meg nekünk - mármint, hogy ne értsünk egyet! :) Ettõl õ még élje úgy az életét, ahogy szeretné, olyan elvekkel, ahogy õ akarja és én is ezt teszem a magaméval! Mert neki az jó, nekem meg ez! Ez az egész közel sem jelenti azt, hogy én haragudnék õrá, vagy megsértõdtem volna... Igen, mondtunk oda egymásnak dolgokat, hol szelídebb, hol kicsit "keményebb" módon, de részemrõl abszolút nincs harag ez miatt! :)

Jól idéztél.
De attól még, hogy eltérõ véleményen vagytok, nem szükséges veszekedni, pláne ilyen keményen, gyerekek. :)
Mindenki éljen úgy ahogy akar, és reméljük, hogy mindenki ágyban, párnák közt hal meg, anélkül, hogy a tudását felhasználná :)

"de részemrõl abszolút nincs harag ez miatt"
Ezt akartam hallani. :)

[Riana]

Én is beszállnék :)

Hát elég szomorú, hogy végül nem lett kölcsönös egyet értés .) Vagy legalább az álláspontok közelítése. De érdekes volt végigolvasni mire jutottatok....
De szerintem én leszek a középút :)

Szerintem rohadtul felesleges vitázni hogy mi volt régen 10-50 vagy 100-200 éve, mert ma már nem az van. Sokkal régebben nyers húst ettek akkor nekünk is azt kéne?! Ugyan már! Azért mert továbbment a megszokás és az elvárás nem kell beletörõdnünk nõként, mert most már van lehetõségünk máshogy élni, máshogy gondolkodni. Én ennek nagyon örülök, hogy több a szabadság. Azt tanulhatok amit akarok. Azt tehetek amit akarok. Felesleges szétosztani a nõi és férfi szerepeket. Mert ma már nem mûködnek. Felesleges ugyanazt elvárni egy nõtõl és férfitól, mint régen, mert ma már kivitelezhetetlen.
Hogy ki mire vágyik az egy dolog. És lehet afelé elmenni, ahhoz keresni megfelelõ társat és ahhoz kialakítani megfelelõ életminõséget.


Alapjáraton minden nõ ugyanarra vágyik.Egy társra aki TÁRS. Aki szereti, védelmezi, kiáll mellette a bajban is és nem hagyja benne. Ha beteg akkor ápolja. És ha férfiként beteg nem tesz rá két lapáttal hogy haldoklik...Ha gond van akkor együtt oldják meg megbeszélve. Kivéve ha játszmázások vannak.(Én azt személy szerint nem preferálom, értelmetlen) Mind a ketten tisztelik egymást és szeretik.A nõ felnéz a férfira mert vannak képességei ami miatt a nõ tiszteli.Mert nem csak szóban de tettben is bizonyít. A férfi tiszteli és szereti a nõt mert gondoskodik róla, mert jó családanya, mert stbstbstb...ki mit vár el a másiktól fakultatív, egyéni ízlés, értékrend és elképzelés kérdése.

Én azzal szembesültem, hogy jelenleg a legtöbb férfi(tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára és ne tépje le a fejem) tanulatlan. Van egy munkahelye hogy be tudja fizetni a sárgákat de nem képzi magát. A szakmájában lehet hogy jó, de értékrendileg, emberileg, erkölcsileg nulla. Vagy csak lóg bele a levegõbe, nincsenek céljai, nem tudja mit akar. Önellátásra képtelen mert anyucinál lakik, anyuci fõz rá. Vagy hazajár kajálni. Vagy barátnõ/feleség kinyalja a popsiját és szerinte ez így helyes. Miért? Mert mindig is így volt mióta világ a világ. És a nõk mindig is ezt csinálták. ez a dolguk, ez a szerepük. Ja hogy most már nekik is kell 8-10 órát dolgozni? Mi akartuk ne hõbörögjünk? bullshit...Megrendezett volt az egész... Szavazati jogostól mindenestõl...Belehergelték a népet..Lehet utánanézni...
szerintem a nõnek a szoptatáson kívül semmi alanyi kötelezettsége nincs.Mert azt egy férfi nem tudja megtenni, mert nincs apparátusa hozzá :)... De azonkívül ha mind a kettõ dolgozik, már nem lehet hivatkozni, hogy a nõ azért mosson, fõzzön, takarítson, vezesse a háztartást és nevelje a gyereket mert a férfi eltartja, vagy mert többet keres. Függetlenül attól, hogy az elsõ 7 év a gyereknevelésben fajsúlyosan az anyáé. a másik 7 meg az apáé. Onnantól meg közös felelõsség. De a férj is fel tud kelni etetni, pelenkát cserélni stb stb ezek már nem nõi szerepkörök A gyereket közösen csinálták. közös a vér közös a hús. közösek a feladatok is. közös a bánat és közös az öröm is. Nem így lenne normális?. Ellenben a legtöbb férfi még tehernek is érzi az egészet, mert áldott idõszakban nincs szex, mert utána nem lehet aludni mert ordít a baba. Sorolhatám. Azok a férfiak akik kivonják magukat ebbõl a felelõsségbõl nem jó apák. Az megint más ha a férfi látástól vakulásig dolgozik hogy el tudják tartani a gyereket. Sajnos sokszor optimális esetben sincs megosztva semmi egy párkapcsolatban anyagiaktól függetlenül. És ez szerintem rossz. Én biztos nem tudnék ilyen kapcsolatban létezni ahol minden rám van nyomva csak mert nõ vagyok. És boldog sem lennék tõle az is tuti...
Egy nõnek a 8-10 óra munka mellett a háztartás vezetése, bevásárlás, fõzés, gyereknevelés egyedül túl sok. Van aki szereti és bírja de szerintem õk vannak kevesebben. Ha a férfi nem segít be akkor a nõ sérülni fog...És itt jön a közös megegyezés.Meg hogy ki mit vár el a másiktól és miért meg mire fel...
És ti is itt kaptatok hajba...

Elméletileg mindenkinek 1 db TÁRSAT kell találni akivel megoldja úgy ahogy õk szeretnék. minden más lényegtelen. hogy mi volt régen meg mások mit csinálnak.

A probléma ott van(szerintem), hogy sok férfi abból indul ki hogy ugyanazokat követeli meg a nõktõl amiket régen is kaptak. De cserébe nem akar semmit adni.Manapság meg ha a nõ nem fexik akkor frigid és a férfiak simán otthagyják. Nem udvarolnak mert minek? Ma már annyi a hülye buta liba aki elsõ találkozáskor lemegy ágybetétnek hogy minek strapálják magukat? Minek fektessenek bele idõt pénzt és energiát a nõbe ha anélkül is megkapnak mindent.
És aki erre nem hajlandó? Az egyedül marad. Aki nem akar cseléd lenni? Az egyedül marad.
Én az elmúlt soksok év során rettenetesen sok megalázó véleményt kaptam a férfiaktól ismerkedési stádiumban. hogy ilyen mentalitással nem lesz férjem és ez nem normális. És igen nincs is férjem. De ettõl még nem érzem úgy hogy értéktelen lennék mert elveim vannak.Mert többre vágyom annál hogy a férfi szexre fõzésre és takarításra használjon. És az összes 30 körüli nõismerõsöm ugyanemiatt szenved. És itt jön a dilemma hogy megalkuvás és beletörõdünk hogy nincs más lehetõség ha kisbabát /férjet akarunk és lenyeljük hogy ez az ára . Vagy küzdünk, kitartunk és reménykedünk a kivételben..

Hogy ez jobb-e mint régen? Egy generációval feljebb nem volt illõ hajadon nõként élni. Még anyukám is így ment férjhez..És mit nyom rám? Kislányom ha nem adod be a derekad a férfiaknak vénlány maradsz...Mert egyszerûen nem tud máshogy gondolkodni.ezt hozta, akkor ez volt a normális. Mostanra meg már akkorát csavarodott az egész hogy...

Szerintem ma már nagyon eltolódott az egész a társadalomban. Nincs felelõsségvállalás, nem gondolkodnak hosszútávon. Egyszerûen nem tesznek bele semmit a kapcsolatokba. Ha gond van lelépnek. Ha a nõ már öreg lecserélik. Vannak kivételek de ma már ez a tendencia. És a nõk részérõl ugyanígy rossz a helyzet. a legtöbbjük ma úgy viselkedik mint régen a kurvák. a férfiak meg miért ne használnák ki a helyzetet 1-1...

Ami ma folyik az szerintem nem normális. Nagyon kevés az olyan férfi akinek megfelelõ értékrendje van. Megfelelõ elvárásai. És annyit vár el amennyit ad...(Fordítva is igaz természetesen csak a nõk ellen még az idõ is dolgozik). Természetesen vannak normális férfiak is de már kisebbségben. Ahogy a normális nõk is lassan...-sajnos.

Szóval igen a világ bonyolultabb lett és a nõk rákényszerülnek csomó olyasmire is amire régen nem kellett, mert volt mellettük férfi aki megvédte, megcsinálta, elintézte.
Így is elég kitekert helyzet hogy nõként azon kell gondolkodnom hogy hogy fogom megvédeni a családom az otthonom. És hogy alakítsam át a lakhelyemet atombunkerré hogy túléljek. És hogyan készüljek fel ha már ez is kevés és menni kell.
Ez eleve egy beteg helyzet.

Persze filozófiai vitákba felesleges belemenni, hogy milyen lenne ha több nõi vezetõ lenne. De látatlanban is arra voksolok hogy kevesebb háború lenne. És a fegyverkezésre nem lenne ennyi pénz elszórva hanem menne bele az élhetõbbé tételbe. Oktatás, egészségügy satöbbi.
A borzalmas az az egészben, hogy erre a férfiak is képesek lennének, csak szimplán nem a jó férfiak vannak irányító szerepkörökben.
Ha másik oldalról nézzük akkor meg mindegy ki van hatalmon, mert a háttérbõl húzogatják a szálakat és a politikusok is csak bábok...


Viszont azzal nem értek egyet, hogy a férfi kötelessége eltartani és megvédeni a családot.Elméletben igaz, gyakorlatban már csak nagyon szerencsés helyzetben kivitelezhetõ. Egyszerûen mert a férfim ár nem tud annyit keresni hogy biztonságban tartsa a családját.És ha történik vele valami mi lesz a családdal?Ma már összefogás és összedolgozás nélkül nemigazán mûködõképes a dolog. Védelem detto...Mondjuk eleve a mai fiatalok....Nem voltak katonák..De ha bármi gond lenne húznának mint a vadlibák... Nem egy párom mellett kellett megtapasztalnom hogy jobban be volt szarva mint én. Na ez a ciki...És ezért kell már a nõknek is gondoskodni magukról mert nem lehet mindent a férfiak nyakába tolni.És jól enne de a legtöbb "férfi"...ma már...nem tudná megvédeni a nõt, mert fogalma sincs. Fõleg az agybeteg filmek miatt amibõl mindenki azt hiszi hogy a világ is olyan...

Nálam már a legtöbb férfi itt elhasal...Totálisan fogalmuk sincs a valóságról...És a legtöbbjük 5 éves szintjén van...Ilyennel kéne családot alapítana egy nõnek? A legtöbb férfinál elõbb érezném az anyjának magam mint a társának és ez nagyon szerencsétlen...És persze az egész generálódik újra és újra, mert ha a férfi nem önellátó és anyuci pici fia lesz adja tovább a fiának. A nõk meg asszisztálnak...

az ismeretségi körömben több az értelmesebb és"tökösebb" nõ mint a férfi. hogy miért? Mert a nõk rá vannak kényszerítve a férfiak meg nincsenek. Szívás...

[Riana]

A többi téma...

arab és egyéb országok nõi viszonyai... török, arab vagy ázsiai területre. Volt alkalmam betekinteni török családba, beszélgetni feleséggel...Egy fél napig nem bírnám ami ott folyik. És volt hogy meg kellett védenem magam mert a férfiak annyira felsõbbrendûnek érezték magukat hogy még egy külföldi nõvel szemben is megengedtek olyasmit amit megszoktak az ottani nõktõl. Aztán amikor megütöttem volt a nagy ledöbbenés hogy wtf... De volt ismerõsöm aki kintrõl szökött haza a két gyerekkel mert szülõgépnek tartották.Nem akart 3. gyereket. férj színesre verte.Mert ez a dolga.most odáig fajult a helyzet hogy a pasi fegyverrel jött utána és a rendõröktõl kért segítséget(a nõ)...Araboknál még sokkal SOKKAL durvább a helyzet...Ha nem vagy az a bólogatós kiskutya típus amiket az autókra szerelnek nem ajánlom.. De mehetsz simán kínai, koreai, japán területre. Onnan is tudnék mesélni mi folyik...
Ilyen szempontból összetehetjük a kezünket, hogy a magyar férfiak "CSAK" mit várnak el egy nõtõl...a miért is cserébe? Ez is szép téma lenne...

India témához szintén hozzászólnék. Hogy miért nem a legdepressziósabb ország? Mert a kislányokba belenevelik mit szabad és mit kell csinálni.Értsd ugyanúgy agymossák õket mint Ázsiában és nem tudnak máshogy gondolkodni mert ezt látják mindenhol. Családban felmenõiknél ismerõseiknél.
ellenben a hozzáállásuk nagyon érdekes. Ha szerelembõl házasodnak mázli. De ha nem akkor mind a két fél ezerrel dolgozik azon hogy meg tudják szeretni egymást és a lehetõ legjobban tudják kihozni a házasságból(ha a nõnek mázlija van és nem túl kretén férjet kapott). Sokat beszélgettem errõl. persze ez is emberfüggõ. De volt olyan ismerõsöm aki azt mondta igenis szerencsésebbek, mert nulláról indulnak és csak rajtuk múlik mennyire lesznek boldogok. Szemben a nyugatiakkal akik akkor házasodnak amikor legnagyobb a lila köd és utána már ha nem ügyesek csak lefelé megy a dolog a lejtõn...Értelemszerûen ha normális a férfi és a nõ és a hozzáállás akkor mindegy a világ melyik pontján élnek boldogok lesznek...
Ma már mondjuk mondhatnak nemet is de nem túl nyerõ...


Mrevolution:
A kényelem nagy úr és a férfiak igenis szeretik az alárendelt nõket. Mert a legtöbb férfi nem férfi és ettõl érzi annak magát...
Az intelligens férfi FÉRFI lassan olyan mint a síelõ indián meg az igazmondó politikus.
elméletben létezik gyakorlatban meg senki sem látta vagy rohadt ritka...

Shadow 177
NAGYON sztereotíp rányomni a nõkre hogy õk csinálják a gyereknevelést mert õk úgyis jobban tudják... A férfiak is elég jól tudnának lenni, ha meg akarnák tanulni és gyakorolnák. A férfi is tudna több dologra figyelni, ha gyakorolná és lehet ugyanolyan jó benne. De egyszerûbb azt mondani hogy a férfiaknak ez nem megy gond letudva...Itt is mennyi mindenre kell figyelni a készülõdésnél, nektek is megy a többfelé szakadás...az összes többi férfinak is menne az élet többi területén is...Ha nem is olyan jól mint a nõknek, de ettõl még nem kéne teljesen kivonódniuk...


Ezek a szerepkörök folyamatosan változnak szerintem nem kéne ilyen statikusan nézni a dolgokat....
sem a férfi sem a nõi szereprõl. Amúgy meg párkapcsolatban minden megegyezés kérdése és mindenkinek az a legideálisabb ahol mind a két fél boldog a megkötött kompromisszumokkal. Felesleges és hülyeség eldönteni, hogy ez a te dolgod, ez meg az enyém mert ezt láttuk mert ezt hoztuk .
Ha nem tudunk máshogy mûködni az egy dolog, de ha nem is akarunk az meg egy másik.
Egyszerûen a régi modellek ma már nem mûködnek, ezért rugalmasnak kell lenni. Vagy a nõk boldogtalanok lesznek vagy egyedül maradnak.A férfiak meg ellustulnak a végtelenségig és mindent elvárnak ... Ez is emberfüggõ. Pro és kontra van minden...


Kheopsz: a világ azért veszélyes mert a férfiak ilyenné tették...

Henrietta: szerintem az hogy egy pár boldog nem attól az, mert nem cserélõdtek fel a szerepek. hanem mert mind a két fél keményen beleteszi a munkát hogy mûködjön, és egymással együtt dolgoznak, nem egymás ellen sztereotipizálva hogy ez a te dolgod ez meg az enyém. Ha pedig sztereotipizálni akarnak akkor olyan társat kell választani hozzá...Ha valaki papucs attól a nõ elveszi a fizetését.Ha a férfi hagyja akkor neki is jó a helyzet!Ha nem jó kilép belõle!az hogy otthonon kívül ki mit mond és hogyan sajnáltatja magát már az õ privát nyomora...Ilyeneken felesleges vitázni...

A legtöbb ember szeret ücsörögni a langyos kakiban mert kényelmes.Panaszkodni egyszerûbb. De annyira mégsem rossz nekik, hogy tegyenek ellene...Ez az õ hibájuk...és ma már mindenkinek a saját felelõssége... Szerencsére ma már jobb helyzetben vannak a nõk is ilyen szempontból.Nem kell eltûrniük semmit. Az más kérdés hogy a jogszabály rohadtul nem védi õket. Saját példát is tudok mondani amikor a volt párom zaklatott és a rendõrség közölte amíg nem folyik vér nem tudnak semmit sem csinálni. Szóval a nõknek még mindig vacakabb a helyzetük...Házasságban meg.. ami a verést illeti...õszintén? Aki veri otthon a feleségét legtöbbször olyan helyen üti ahol nem látszódik. És a nõ el sem meri mondani mert még nagyobb verést kap. Ha közös a lakás és nem lehet elmenni akkor még neccesebb. Ha gyerek van akkor meg fõleg...És biztos hogy több férfi veri a nõt és a gyereket otthon mint a nõ a férfit...
És ez siralmas így is úgy is...

[Riana]

Ilyen nekem is volt XDD Az volt a válasz hogy semmi aludj tovább. Én meg kimentem zseblámpával majd összepisiltem magam ijedtemben és kisült hogy a szomszéd ketrecében doboltak a nyulak.Másik ugyanilyen meg az volt mikor a sünök szexeltek. Persze nehezményezték hogy a zseblámpával tönkretettem a kissüngyártást...Hjam így jár az ember lánya ha nem jár természetben és nem ismeri az állathangokat...

Az értelmes férfiember most is megoldja a kiképzését, mert tudja hogy fontos...Persze ez relatív,,,Volt olyan párom aki sokévnyi harcmûvészet után késes éles helyzetben csak annyit bírt kinyögni hogy fussunk...Szerencsére nem mi voltunk a célalany és így elfutottunk...
Azóta ez mindig eszembe jut, hogy az hogy valaki edzõteremben májer nem jelenti azt hogy életben is meg tudna védeni...

[TMIB]

Katonaság, nagy hiba, hogy beszüntették. Bár azért ott is volt különbség laktanya és laktanya között, az elsõ lépcsõsökben azért szívtak és zokogtak keményen a gumik (újoncok). Néha már embertelenül, szóval ha azt nem is, de egy jó közepes kis kiképzés nem válna a kárukra a mai fiúkáknak.

Ezzel nem értek egyet, az iskolai zaklatás és a honvédség topicban leírtam hogy miért. Majd olvasd el, ott megtalálod amit írtam ezzel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a véleményedre. :)

[Riana]

Õszintén? Én így csinálom mégsincs "kapás" XDmind elvérzik a "vallatás" alatt XD

Rossz helyen keresünk :))

Mondjuk azért sok mindenre kell figyelni mert a legtöbben nem õszinték. És itt meg megbukott az egész.

Úgyhogy én már nem kifejezetten erõltetem ezt a randi dolgot...

Amugy ez is mekkorát fordult, hogy nekünk kell teperni épkézláb pasik után. Lassan nekem kell udvarolni is....És akkor még maradj nõ...meg játszd el hogy õ a férfi bah...

Ha ez így megy tovább az életképes nõk egymással fognak randizni...

Én a kerten szoktam tesztelni, de a "panelpatkányok" nem bírják...Pedig egyáltalán nincs nagy kert...De ha valaki a nyomógombokon edzõdött...Az már egy óra kertezéstõl is KO-

[Riana]

Teperés-->Én keresek normális férfit magamnak és nem várom a sült galambot. És szelektálok ki jöhet szóba ki nem.
optimális esetben már ez is felrúgja a férfi nõi szerepeket(haha).
Ah imádom az 1800as évek ruhaviseletét.. a 3 részes öltöny milyen szexi. Ma meg a férfiakról leesik a gatya...és szerintük ez menõ...

Nem tudom mennyi idõs vagy. Nekem alapvetõen az a tapasztalatom hogy a 30x feletti már a gyereknek keres pótanyát.Vagy meghalt az anyja és nincs aki fõzzõn rá és unja a mekis kaját. És vagy a keze már unalmas. És vagy már pocakos és kopaszodik és nem tudja az egyetemrõl felhajtani a tinilányokat.

Mivel én elméletileg szeretnék pocaklakót nekem nem lenne gond ha fiatalabb .) Fõleg mert én is simán kinézek 20nak.(Még a személyimet is elkérik -.-) Így nem lenne gond 15öt letagadni XDD Persze nem szoktam mert nem fer. De a 34re meg már úgy reagálnak a férfiak mintha 80 és halál között lennék...Agyrém...

25 alatt meg nem is érdemes kezdeni a férfiakkal(tisztelet a kivételnek) mert még vagy a kangörcsös idõszakukat élik vagy gyerekek...Bár sok férfi 30 után is gyerek csak nem tud róla...

Én egyedül is boldog vagyok nem arról van szó... De azért magaddal a csók nem megoldható.. a gyerek sem(joh meg lehetne de minek). A szex sem az igazi...Meg azért az ember mégiscsak társas lény és az az optimális ha ketten vannak és segítenek egymásnak mindenen átvergõdni.

De igen...én is inkább egyedül mint egy hülye szerencsétlennel...

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szeretõ, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet, vagy olvass könyvet

[TMIB]

Erre a sok mindenre tudnék mit írni. :haha:


Nálam itt a határ, nem teperek egy férfi után sem, s szerintem egy nõnek sem szabad(na). S az, hogy a csaj udvaroljon, azért már nekem is sok.

Az udvarlás tényleg sok lenne, de a férfiak egy idõ után megunják a kikosarazást és átállnak más üzemmódra. (Ha kellek a nõnek, akkor szóljon.) Saját példámból és a baráti körbõl is kitûnt, hogy a legrendesebbeket valamiért csak barátnak akarják a nõk, meg barátnak és mindig visszautasítják õket. Helyettük mindig azt választották amelyik nyomulós volt, kocsija volt, pénze volt. Én is jártam úgy néhányszor. A nõnek nem az úriember kell, hanem a hazudós pénzes alak. Nem általánosítok, de a környezetembõl régen ez jött le.

Vittem a lányoknak az ajándékot, a virágot, mondtam nekik szépeket, aztán meguntam az egészet. Passzív módszerrel lett sikerem.

http://www.demotivalo.net/pic/1315303128-Jse54o.jpg

:)

[Riana]

Túlélõ ez is emberfüggõ ahogy minden más...

Meg életkorfüggõ... huszonévesen a sötét paraszt kell a többségnek. 30 évesen ha családot akar akkor meg reménykedik hogy a parasztnak legalább tudása van ha mása nincs...

Az anyagiak fontosak ha akar gyereket a pár. De ha van tudás szorgalom és kitartás elõ lehet teremteni.Így Nekem ez többet ér mint akármilyen vagyon...
Plusz aki gazdag az sokszor azt hiszi neki minden jár és mindent megengedhet magának és legtöbbször erkölcsileg érzelmileg hullák.

szerintem az sem helyes, hogy a hülye pénzéhes 3,14csák miatt a többi nõt büntesd. Ha nem tudsz elvonatkoztatni a rossz tapasztalataidtól az a te sarad. A következõ nõknek semmi köze az elõzõek hülyeségéhez ezért felesleges büntetni...

És igen ezt már sok férfitõl hallottam, de akkor meg senki ne csodálkozzon ha a normális nõk meg töketlennek gondolják a férfiakat mert lépni sem mernek...

Plusz az a nõ önbecsülésének sem tesz jót ha úgy kell ajánlgatnia magát hogy helló pasi állj már velem szóba mert nekem bejössz...Persze lehet finomkodni de a nõk nem erre vágynak, hanem a fordítottjára...

Meg ez is milyen kényelmes már "nektek" majd a nõ jelzi ha akar valamit...Meg rátok is másszon és gyújtsa meg utána a cigit a szátokban?.
Kinek nem inge...

[Törölt_fórumtag1]

Túlélõ!
Hidd el a nõk nem mindig a nyomulós, pénzes, jó kocsival rendelkezõ férfit választják! Sok nõnek ez nem is tetszik! Szép dolog, hogy ajándékokkal kedveskedsz a hölgyeknek, de sajnos úgy vettem észre, hogy sok nõ már teljesen elszokott ettõl. :(
Én, ha férfi társaságban vagyok (és ez elég sokszor elõfordul), a férfiak többsége automatikusan le-és felsegíti a kabátomat, sosem felejtik el kisebb-nagyobb alkalmakkor a virággal való kedveskedést, az asztalnál, ha leülök betolják a széket alám stb... Igaz, sosem felejtem ezt kedvesen megkösszönni nekik, még akkor sem, ha az "illem" ezt kívánja meg tõlük. És sokszor volt, hogy ezen meg is lepõdtek, hogy ja, hát ez természetes, nem kell azt mondanom, hogy: "köszönöm, nagyon kedves és figyelmes vagy"... De jól esik nekik, hogy ezt értékelem, és nem egyszer megjegyzik, hogy milyen jó, amiért velem "nõként" lehet bánni. :) Az is igaz, hogy ha valamelyik nyomulós vagy esetleg úgy veszem észre, hogy a pénze miatt sokat engedne meg magának, akkor azt megkérem, hogy ne tanúsítson ilyen viselkedést, mert nem tetszik.
Szóval értékelik a rendes pasikat a nõk, ne aggódj! :)

[TMIB]

Én már nem vagyok egyedül, de szerintem ha tovább futottam volna a nagy szerelmek után, akkor valószínûleg a mai napig egyedül lennék. A saját tapasztalatom, hogy vagy 8 lányba voltam beleesve, mindnek nagyon udvaroltam, volt amelyik kicsit hülyített, meg összeállt mással, volt amelyik a sötét paraszttal állt össze aki megalázta és elhagyta (de a mai napig meg van gyõzõdve róla, hogy az a hazug fickó egy szõke herceg, fehér lóval), de a többivel is hasonlóképp történt.
Aztán váltás, nem kerestem, nem csináltam semmit, nem érdekelt semmi. Mûködött. Érdekes hogy az egyiknél nem is gondoltam komolyan, és szinte azonnal már a "járunk" szakaszban voltunk. Az igazat megvallva akkor valahogy bunkónak éreztem magam aznap, de ez is azt bizonyítja, hogy sok nõnek ez kell (nem mindegyiknek, csak soknak). Sose fogom ezt megérteni, azt se hogy miért mondott igent. :hogymi: Nem érdekelt az egész, látszott is rajtam, úgy is beszéltem, azonnali igent mondott. Ez valamiféle világrekord lehetett, mert egy lassú szám felénél rákérdeztem és rögtön mondta, hogy oké akkor járjunk. 2 perc volt az egész.
Ha meg virágok, bókok, bonbon, megbízhatóság, tisztelet, tenyéren hordozás, versek, irodalom, lelki dolgok? Annak mindig csúnya bukás lett a vége. Ezt magyarázza meg nekem valaki. :confused:

[Riana]

Igazándiból a normális nõk EMBERT akarnak nem pénzt, autót, szövegelést stb...

biztonságot, érzelmeket és harmóniát. Slussz.Meg persze legyen egy fokkal szebb az ördögnél...Lehessen vele beszélgetni hosszan sok mindenrõl és a fõbb pontok mint értékrend stb egyezzenek-

Túlélõ: sok az eszement liba ahogy sok a töketlen pasas is...Normális nõt is nehéz találni ezek szerint..Bár szerintem még mindig többen vagyunk mint ellenkezõ nemben...

[TMIB]

Hidd el a nõk nem mindig a nyomulós, pénzes, jó kocsival rendelkezõ férfit választják!

Tudom, csak régen ezt tapasztaltam. Az ajtónyitós, kabátlesegítõs dolgot nálam nem értékelték, se a verselést meg a többi hasonló dolgot. Illetve barátzónába löktek és ott is maradtam. :haha:

Baráti körben is ez volt, a rendes barátok egyedül voltak, a bunkó haveroknak meg mindig volt barátnõjük, meg sûrûn cserélték is õket.


Szóval értékelik a rendes pasikat a nõk, ne aggódj!

Nem aggódom, de nekem már mindegy is, én nem vagyok egyedül. :)

[TMIB]

Túlélõ: sok az eszement liba ahogy sok a töketlen pasas is...Normális nõt is nehéz találni ezek szerint..Bár szerintem még mindig többen vagyunk mint ellenkezõ nemben...

Én azért örülök hogy már nem kell keresgélnem. :) Semmi kedvem nem lenne sem a kikosarazásokhoz, se a barátzónához. :haha:

[Törölt_fórumtag1]

Örülök, hogy megtaláltad a társad, és sajnálom, hogy rossz tapasztalataid voltak!

[TMIB]

Á, gondolom hogy mindenkinek vannak hasonló tapasztalatai. Vagy legalábbis a nagy többségnek. :)

[Törölt_fórumtag1]

Persze, nyilván vannak, de azért valljuk be ezeknek a tapasztalatoknak a többségét szívesen kihagynánk! :)

[TMIB]

Ismerõs a helyzet, a fiúka szól a csajnak éjjel, figyelj már, zörög valami, menj ki nézd meg mi az!

Nálunk a múltkor pont az ellenkezõje volt. Megszólalt a riasztó, erre mondtam hogy "megyek megnézem mi van". Mondja a párom, hogy "nehogy menj, lehet hogy egy betörõ". Erre én: "Tudom, azért akarok kimenni". Õ erre: "De lehet hogy veszélyes lenne".

Mondja ezt úgy, hogy 5 fegyver volt a szobában. :haha:

Szóval ahelyett, hogy kimenjek az egyikkel, inkább maradjak bent és hagyjam hogy esetleg valaki kirámolja a házat? :confused: Engem nem olyan fából faragtak. :pisztoly:

A riasztó meg csak úgy megszólalt, minden ok nélkül, úgyhogy igazából nem is volt semmiféle veszély.

[Törölt_fórumtag1]

Nálam folyamatosan voltak és sajnos még most is vannak (pedig már nem vagyok 20 éves) jelentkezõk, hát néha elég kellemetlen velük...:) Ráadásul nem tudom mi történhetett, de egyre többször tapasztalom, hogy tõlem jóval, 10-15 évvel fiatalabb fiúk is próbálnak nekem udvarolni, ami elõtt teljesen döbbenten állok, mert bár elég jól "kezelem" a férfiakat és mindig kedvesen, szépen, de határozottan visszautasítom õket ilyenkor és sokszor bizony elég nehezen értik meg és tovább próbálkoznak, ahelyett, hogy a korosztályukban keresgélnének! :(

[Riana]

:))))

Én simán megteszem az elsõ lépést, néha a másodikat is, de többre én sem vagyok már hajlandó. A világ fejlõdik, a kapcsolatok romlanak...Néha itt is a nõknek kell a kezükbe venni az irányítást ...

Az hogy valaki érett-e, és felnõtt, és nem csak korilag az nagyon emberfüggõ. Ismertem huszonéves férfiakat is akik nagyon koraérettek voltak, nekik nem kell tanulási folyamat. Elõzõ életben már megvolt :)
A legtöbbnek meg a 30 év is kevés pont azért mert anyucira meg barátnõre vannak szorulva. Meg olyan a munkájuk, közegük, barátaik. Most komolyan milyen pofonokra gondolsz? Elmegy a diszkóba és 10 csajjal megy haza..Nem hiszem hogy a szerelmi csalódás sokat fejleszt rajtuk max megcsömörlenek ahogy Túlélõ írta. Vagy nem mernek odamenni a lányhoz mert a normális elõtt már ezer liba elhajtotta õket...Az hogy legyen az életben tapasztalata szintén nem korfüggõ..Van aki már fiatalon is több tapasztalatra tesz szert, mint más egész életében...A jó értékrend, hozzáállás sem a tapasztalatokból jön...Az tény, hogy a legtöbb férfi nem akar felelõsséget vállalni, nem vágyik tartós elkötelezõdésre. Többnyire akar menekülõutat pl együtt él de elvenni már nem akarja akkor sem ha már van gyerek. ez szerintem nagyon rossz. De ez is emberfüggõ... sok nõ pont erre megy rá hogy csináltat 1-2 gyereket és lelép a vagyonnal, házzal , autóval... sokan már egyetemi évek alatt is önellátóak albérletben, teljesen egyénfüggõ... De fõzni és önellátni bármikor megtanulhat (HA AKAR) nem ez a legfontosabb...hanem hogy hogy áll hozzá a dolgokhoz...(Persze aki akar az már anyukától megtanulja..)
A két lábbal állás hasznos, fõleg ha a mellette lévõ nõ elveszti a fejét, legalább a férfinak legyen esze...sokszor mondjuk ez átmegy a ló túloldalára, hogy annyira szabályoz hogy az érzelmek rovására megy. Egy droid meg szintén nem jó. A férfiak többsége labilis, éretlen, és nem foglalkozik sem önismerettel sem önfejlesztéssel.. Dupla tisztelet annak aki igen. Az ilyen helyeken tömkelegével vannak nõk, meg odacipelt férfiak, de én egyedülálló férfiakat néha csak idõseket láttam, fiatalokat nagyon ritkán.
A sok tapasztalat amúgy megfizethetetlen egy férfinál. többet ér bármennyi pénznél, vagy egzisztenciánál vagy bárminél. És most nem szakmailag értem(bár picit ott is). De aki sok mindenen átment az már tudja, hogy mit akar mire hajlandó, meddig megy el. Persze pont ebbõl kifolyólag, ha olyan nagyon be tudja szívatni a nõket...:(

Ez jó...Nyilván az ember nem a szex miatt keres társat...Ilyen téren nincsenek gondjaim de nem életre szóló optimális állapot .) Csak energia kérdése. ha feljebb viszed már nincs gond. De ilyen szempontból ehetsz fényt is az sem kielégítõ. egyszerûen nem erre lett kitalálva az ember.

A vízcseppnek nem az a dolga hogy kiszedjék a közegébõl. Ellenben az ember társas lény. Persze el lehet menni szerzetesnek is de az nem az optimális állapot. Hacsak nem a megvilágosodásra gyúrsz vagy a következõ életedre. De párban ott is elõnyben lennél. Persze a tantrikus gyakorlatokhoz már olyan tudatszint kell amit nyugaton rohadtul nem lehet elérni mert nem olyanok a körülmények...(sem)

De igen vettem a háttérüzit :)

u.i.: Ha a mai körülmények között várod hogy a tökéletes rád nyissa az ajtót, akkor ezzel az elvárással fognak eltemetni egyedül :) Nem lehet ezt sem statikusan kezelni .) középút itt is beválik. néha nem csak várni kell hanem lépni is.

[TMIB]

Megunjátok a kikosarazást? Tudod úgy vagyok vele, ha valakinek nem érek annyit, hogy felemelje a seggét és megszólítson, hogy odajöjjön hozzám, már megette a fene az egészet, halálra van ítélve a dolog.

Meg egyébként is, mi van azzal, ha kidobnak az ajtón, menj vissza az ablakon? Ha már az elején nem akarja a férfi annyira nõt, hogy akár csak egyszer is próbálkozzon, akkor mit lehet várni a továbbiakban?

Én minden nagy szerelemre éveket szántam, visszanézve ezt most mind idõpocsékolásnak gondolom. Éveket tölteni a virágokkal és próbálkozással, hogy aztán örökre a barátzónába maradjon egy férfi, annak semmi értelme.

A passzivitásra egy példa: Ültem egy bárban, sör a kezemben, arcomról sugárzott hogy éppen semmi nem érdekelt, és jött oda hozzám egy nõ, hogy "szervusz, mi újság, fiatalabbnak nézel ki mint ahány éves vagy" és mosolygott. Itthon meg mondtam a páromnak, hogy egy nõ ilyeneket mondott, õ meg mondta, hogy "az a nõ bizony flörtölt veled". :haha:

[Riana]

az a nõ bizony ingyen piát akart és vagy mást :)
Túlélõ szerintem nem elpazarolt, mert nyertél vele tapasztalatot. De ezek azért elég extrém példák. Én sokat beszélgettem ismerõsökkel õk pár randit sem pazarolnak nõkre mert minek...Nemhogy éveket...az már tényleg sok talán annyi idõ alatt házasodni is lehet :)

[shadow177]

Riana!
"NAGYON sztereotíp rányomni a nõkre hogy õk csinálják a gyereknevelést mert õk úgyis jobban tudják... A férfiak is elég jól tudnának lenni, ha meg akarnák tanulni és gyakorolnák. A férfi is tudna több dologra figyelni, ha gyakorolná és lehet ugyanolyan jó benne. De egyszerûbb azt mondani hogy a férfiaknak ez nem megy gond letudva...Itt is mennyi mindenre kell figyelni a készülõdésnél, nektek is megy a többfelé szakadás...az összes többi férfinak is menne az élet többi területén is...Ha nem is olyan jól mint a nõknek, de ettõl még nem kéne teljesen kivonódniuk..."
A magam részérõl tisztelem és szeretem a nõket, de mindemellett akkor is azt mondom hogy a törzsfejlõdés bizonyos fokig kiosztotta a szerepeket a nemek részére. Ezek a határok ugyan a mai világban áthághatók, de a tények attól még tények maradnak. A csecsemõ/kisded gondozás a nõ specialitása, még akkor is ha jogos elvárás hogy a férfi segítsen benne.
Azt is elárulom hogy tapasztalatból beszélek, mert van feleségem akibe a mai napig szerelmes vagyok és van egy gyönyörû fiam is.

"25 alatt meg nem is érdemes kezdeni a férfiakkal(tisztelet a kivételnek) mert még vagy a kangörcsös idõszakukat élik vagy gyerekek...Bár sok férfi 30 után is gyerek csak nem tud róla..."

25 alatt nem is érett még az ember sem a férfi sem a nõ. Egyébként megfigyeléseim szerint az egészséges nõknek nincs mindig ellenére egy kis kangörcs :D

MREVOLUTON!
"Katonaság, nagy hiba, hogy beszüntették. Bár azért ott is volt különbség laktanya és laktanya között, az elsõ lépcsõsökben azért szívtak és zokogtak keményen a gumik (újoncok). Néha már embertelenül, szóval ha azt nem is, de egy jó közepes kis kiképzés nem válna a kárukra a mai fiúkáknak."

1. Guminak a másodidõszakos katonákat hívták (hívtuk) tehát helyesen a sorrend kopasz-gumi-öreg :D
2. Messze nem volt azért akkora szívatás (fõleg nem az elsõ lépcsõsökben, mert ott kellett az ember) inkább a környezetváltozás, a fáradtság az éhség, és az izomláz meg a feltört láb fájdalma csalt könnyeket a szemekbe.
Na, meg persze hiányzott a barátnõ... izé .... ölelõ karja.
3. Egy kis katonáskodás valóban ráférne a fiatalokra, de a politikusok jobban félnek annál minthogy engedjék.
Az én korosztályom még tud géppisztolyt, géppuskát, gránátot kezelni és ez félelmetes nekik, mert tudják hogy nem halhatatlanok.

[Dream_walker]

Még egy kicsit az arab (iszlám) dolgokhoz:
Ha egy társadalom vallási vagy politikai okokból a népesség felét kirekeszti az irányításban való részvételbõl, akkor az a társadalom pontosan az elérhetõ eredményeinek a felét dobja ki az ablakon. Amellett persze, hogy alapvetõ emberi normákat nem tart be (ahogy már írtam, az emberi mivolt az elsõrangú, míg a vallási meggyõzõdés legfeljebb negyedrangú dolog).
Ezt nagyjából látjuk is mûködés közben, mert hát az arab országokban csak ott van némi pénz, ahol olaj is van, és az a pénz is egy szûk elit kezében összpontosul.
Bármilyen tekintetben alkalmazott diszkrimináció és szegregáció a fejlõdési skála végeire tudja lökni az országokat. Oda is löki.
Elõször embernek kell lenni, aztán jöhet minden más.
Ez nagyon jól látszik a beszélgetésetekbõl is, a példákból, amiket Tulelo írt. Ha valaki nem képes megfelelni a normál férfi-nõi szerepeknek (a természet elég jól behatárolja, hogy ezek mik), akkor embernek sem jó. Márpedig ha valaki embernek sem jó, akkor felesleges tovább zsolozsmázni azon, hogy igazi férfi vagy igazi nõ-e.

[Riana]

shadow nem is vitattam, hogy fizikumból adódóan leosztott szerepek evidensek...De pl egy porszívó megfogása vagy egy vacsora elkészítése mind a két félnek ugyanannyi mind megtanulásban mind idõben...
Én ilyenekre írtam, hogy nem fer a kiosztott szerep meg az elvárás csak mert 5000 éve is így volt. Hogy mi praktikus az megint más kérdés. Ezért is teljesen szituációfüggõ, hol élnek város tanya, mit dolgoznak van-e gyerek stb.

Nem a kangörccsel van baj, hanem azzal ha a @a irányítja és mindent az ösztönkiélésnek vet alá.

Dream_Walker-el viszont egyetértek :)

Elõször legyen ember aztán jöhet a többi...
Bár a szerepek szerintem nem ennyire statikusak ma már...Városban legalábbis...

De igazándiból meg mindegy elméletben hogy mi a jó, mi nem másokat úgysem tudsz megváltoztatni. Szóval mi nõnemûek hiába csorgatjuk a nyálunkat a mi lenne jóra, ha nem nagyon van a való életben olyan aki meg is felelne neki...

[kheopsz]

Én is beszállnék :)

Hát elég szomorú, hogy végül nem lett kölcsönös egyet értés .) Vagy legalább az álláspontok közelítése. De érdekes volt végigolvasni mire jutottatok....
De szerintem én leszek a középút :)
....
az ismeretségi körömben több az értelmesebb és"tökösebb" nõ mint a férfi. hogy miért? Mert a nõk rá vannak kényszerítve a férfiak meg nincsenek. Szívás...


Szép hosszú és intelligens írás :)
Nem idézem az egészet, majd mindenki megkeresi, akit érdekel.
Munkamegosztás: az az értelmes, ha megosztanak mindent, és nincsenek kemény határok, csak rugalmasak.
A férfi nem várhatja el, hogy az asszony felhasogassa a fát. De ami velem megtörtént, a nõ nem dolgozik, csak heti 3-4 napot, kb 20-25 órát, de még mosogatni sem tud, még maga után sem, én meg 8 órázom.
Úgyhogy hazajöttem, elmosogattam, ha kellett, fõztem, kimostam a magam cuccait (mert azért a sajátját általában kimosta), takarítottam.
A vásárlás közös program is lehet (bár én utáltam nõvel vásárolni, nekem is férfi listám van, megveszem, elhozom :) )
Szóval az asszony a magának valót (betét, nõi egyéb marhaságok) vegye meg magának, egyedül, ne kelljen 3 órát állnom a samponok elõtt :)
A többit elhozhatjuk együtt. :)

Hogy harmincas nõk normális fickókat akarnak, akik valódi partnerséget akarnak? Hol vannak ezek a nõk? Vagy én forgok rossz körökben?

Lehet, hogy vannak még olyan fickók, mint én, akik partnernek tartják a nõket. Bár, akit ismerek, az már házas :)

[kheopsz]

Ilyen nekem is volt XDD Az volt a válasz hogy semmi aludj tovább. Én meg kimentem zseblámpával majd összepisiltem magam ijedtemben és kisült hogy a szomszéd ketrecében doboltak a nyulak.Másik ugyanilyen meg az volt mikor a sünök szexeltek. Persze nehezményezték hogy a zseblámpával tönkretettem a kissüngyártást...Hjam így jár az ember lánya ha nem jár természetben és nem ismeri az állathangokat...

Az értelmes férfiember most is megoldja a kiképzését, mert tudja hogy fontos...Persze ez relatív,,,Volt olyan párom aki sokévnyi harcmûvészet után késes éles helyzetben csak annyit bírt kinyögni hogy fussunk...Szerencsére nem mi voltunk a célalany és így elfutottunk...
Azóta ez mindig eszembe jut, hogy az hogy valaki edzõteremben májer nem jelenti azt hogy életben is meg tudna védeni...

Nekem még soha nem ébresztettek úgy, hogy menjek ki, nézzem meg. Ugyanis én fura alvó vagyok. Ha az asszony evett, olvasott, kiment wcre, beszélt, nem ébredtem fel. De minden másra igen :)

Bár a harcmûvészetes szaladó fickót nem akarom megvédeni, de az az igazság, hogy egy késes éles helyzetben nem olyan egyszerû a dolog...

[kheopsz]

Itt is csak helyeselni tudok, minden szavad igaz, szépen összefoglaltad.

Egyébként épp nemrég beszélgettem arról, hogy bár nem randizom, de mégis egy randizás alkalmával a sok feleslegesen eltöltött idõt és futott köröket meg lehetne spórolni, s ahelyett egyszerûbb lenne leülni egymással és minden lényeges dolgot egybõl megkérdezni a másiktól. Ha úgy tetszik "kikérdezni" a másikat.
Pl. milyen vallású, dohányzik-e, anyukával él-e, házas-e, mik a hobbijai, iszik-e, él-e drogokkal, párt tag-e, mik a nézetei, tagjai valamilyen szektának, hány éves, hol született, kik voltak a felmenõi, szereti-e az állatokat, milyen zenét hallgat, mit olvas, sportol-e valamit, milyen betegségei voltak,stb. stb. stb.
Elvenne két órát az életünkbõl, de még mindig sokkal egyszerûbb, olcsóbb lenne mindenkinek, s ha eleve hazug az illetõ, késõbb is az lett volna, ha viszont õszinte volt, akkor az szuper, nagyobb eséllyel lehet olyat találni, aki hasonlatos hozzánk, vagy tévednék?
Persze megkaptam az ötletre, hogy férfi nem lenne, aki ülve maradna és nem menekülne el 2 percen belül, azért engem továbbra is foglalkoztat a dolog.
Fõleg akkor akadtak ki, amikor fölvetettem, hogy még falaztatnék is vele, meg kaszáltatnék kicsit, csak lássam, tényleg bírja-e:D

Ez jó randiprogram. :)
Én nagyon régen netes társkeresõztem.
Mindenki írt magáról mindenféle szépet és jót. Én nem. Én megírtam a valóságot, milyen vagyok, milyen a gondolkodásom. Úgy gondoltam ezzel egyszerûsítem a dolgokat, s csökkentem a fölösleges idõt, kiszûröm a jelentkezõket.
Mûködött, szinte senki sem írt :) De cserébe nem kellett fölöslegesen írni válaszokat.
Falazás oké, szeretem, bontani is bontottam már, beltérben és kültérben, beltérben nagyon porzik. A kaszálás is oké, bár motoros kaszánk sosem volt, csak kézi. de semmi gond.
Bár otthon piszkáltak, hogy a kb 2 méter magas tyúkól tetejérõl miért nem ugrom le meló után, ahelyett, hogy létráznék, én létráztam :)
Ugyanis egyszer leestem a fáról kb 2,5-3 méterrõl, hátamra egy deszkára. Nekem semmi bajom nem lett, bár nézhettem új deszkát a fa-házhoz. De azóta nem vagyok oda a magas helyekért.

[kheopsz]

Nem randizom egyáltalán, de akkor ezek szerint a "vallatásos" módszer sem vált be, pedig reméltem feltaláltam a spanyol viaszt :D

Nálam itt a határ, nem teperek egy férfi után sem, s szerintem egy nõnek sem szabad(na). S az, hogy a csaj udvaroljon, azért már nekem is sok.
Több tartásnak kell bennünk lenni ettõl, s ha egy férfi után már teperni kell, az már régen rossz.

Milyen szép is lenne, ha mint a filmekben, a férfi virágcsokorral és ajtónyitogatva udvarolna, tudna táncolni, persze keringõzni, tudná viselni az öltönyt, ahogy kell, lenne tartása, kellemes lenne a hangja, lenne modora, fess lenne, s ha kell, még bolondot is csinálna magából értem, úgy legalább lenne mire emlékeznem öreg koromban... s akkor felébredtem és beleért a kezem a bilibe...
Inkább maradok egyedül. Egyébként is ha egyedül nem tudunk boldogok lenni, mással sem leszünk azok soha. S ezt a tanulás idõszakának kell tekinteni.

Kert van nekem is, össze tudnám állítani a hét próbát, hidd el, ez nem okozna gondot. :D
Mivel nem egyidõsben gondolkodom, fiatalabban meg végképp nem, ezért remélem hogy még el lehetne csípni azt az utolsó harmincas korosztályt, akiben még megvan, amit keresünk.

Nyomógombon edzõdés, ez jó :haha:

Hát, akkor ez a baj velem, már értem :)
Utálok keringõzni (ballagáskor keringõztünk, és nem volt elég csaj, voltak akinek fiúosztálytárssal kellett, köztük nekem is), nem szeretem az öltönyt (nem vagyok bohóc, melós vagyok nem irodista).
Viszont be kell vallanom, a kert nagyon jól hangzik. :)

[kheopsz]

Á, gondolom hogy mindenkinek vannak hasonló tapasztalatai. Vagy legalábbis a nagy többségnek. :)

Szerintem majdnem mindenkinek ezek a tapasztalatai.
Én is nyomultam az elején, de a gyors koppanásokat meguntam és rájöttem: ha valakinek bejövök, úgyis leáll velem beszélgetni valamilyen ürüggyel.
És a beszélgetésnél már kiderül, van e értelme a továbbiaknak. Persze ezután már szívesebben nyomulok, nem várom meg, hogy õ hozzon virágot.
De úgy vagyok, hogy legyen már egy picit egyértelmû. Ha nem kellek neki, akkor ne fárasszuk egymást, azzal, hogy én próbálkozom.

[kheopsz]

A lógó gatya nem menõ, ahogy annak a szemüvegnek sincs értelme, amin nem látnak ki, az a mûanyag izé, (nem tudom, hogy hívják), na meg a festett köröm és a kihúzott szem.

Szerintem az intelligens, harmincas évei közepén, vagy a körül járó, egyedülálló normális férfiak megcsömörlöttek ettõl a világtól, s inkább egyedül hajóznak a tengeren, vagy egy lakatlan szigetre költöztek. Bár oda én is költöznék.

A nyomulás visszaüt szerintem.

El sem tudom képzelni, hogy tõlem fiatalabbal járjak valaha is, de még egyidõssel is necces.
El kell érni a férfiaknak egy bizonyos kort és át kell élniük dolgokat ahhoz, hogy lelkileg érett, kialakult személyiségek legyenek, aki képesek legyenek két lábbal állni a földön, ugyanakkor legyen tapasztalatuk abban, hogyan lássák el magukat (tehát elég idõt élt már egyedül, saját háztartással), kell, hogy kapjanak pofonokat, érje õket csalódás, melyekbõl egyedül álltak fel, stb. Nem egy félkész, labilis személyiséget akar a nõ, legalábbis én, hanem olyat, aki azért már élt egy picit, s mindenképp a krisztusi kor vízválasztó lehet, szerintem. Az alatt, hát... nagyon necces.

Ahogy írtam is, az egyedüllétet tanulási folyamatnak is fel lehet fogni, önmagunk megismerésére és legyõzésére, az önkontroll (értsd szexre is) fejlesztésére.
Lelki fejlõdés útján ez elengedhetetlen, na meg prepperként is. Többek vagyunk ösztönlényeknél, bármit is üzenjen most a társadalom.

Mozi nincs a közelben, s bár gondolkodom rajta, hogy ilyennek, vagy olyannak kellene lennie a leendõ férjemnek, de igazából nem keresem.

Szerintem tudod Te is, mire gondolok: "Hogyan óvhatunk meg egy vízcseppet a kiszáradástól? Ha visszadobjuk a tengerbe..."

"annak a szemüvegnek sincs értelme, amin nem látnak ki, az a mûanyag izé, (nem tudom, hogy hívják), na meg a festett köröm és a kihúzott szem"
A telesz*rt gatyán én is láttam már, b*zis, az biztos. De mi ez a szemüveg? Festett köröm, kihúzott szem?? Azt csinálják igazi férfiak???


"Szerintem az intelligens, harmincas évei közepén, vagy a körül járó, egyedülálló normális férfiak megcsömörlöttek ettõl a világtól, s inkább egyedül hajóznak a tengeren, vagy egy lakatlan szigetre költöztek. "
Ez ütött. :) Azt hiszem, intelligens vagyok, bár normálisnak nem nagyon mondanak, a többi igaz, én egyedül szeretnék hajózni, egy lakatlan sziget körül :)

A krisztusi kor felett az ember már nincs annyira oda a szülinapokért viszont, ezt jó ha tudod (ha jól emlékszem, húszas éveidben vagy).
30 után rájön az ember, hogy minden egyes szülinap csak arra való, hogy "na, megint öregebb vagy".
A múltkor megjegyeztem melóban, hogy "Mindjárt itt a hétvége. Gyorsan elment ez a hét.... hmm... hû, de öregszünk..."

[TMIB]

Ez jó randiprogram. :)

A jó randiprogram az az, mikor a párommal megyünk a lõtérre. ;)

[kheopsz]

A jó randiprogram az az, mikor a párommal megyünk a lõtérre. ;)

Az sem hangzik rosszul, de egy ilyen országban, mint ez, minden emberi dolog nehézkes, csak a bürokrácia siklik könnyen, mint a vízisí :)

[Doom]

...nekem a topic címéhez és a tartalmához...ha egy pár nem tekinti egyenrangúnak a másikat,nem egészítik ki egymást...akkor az csak meddõ idõ töltés,értelme egy nagy nulla....a szexrõl,,,aki valóban a párod, attól egy kézfogás is nagyobb öröm,
mint,mással egy egész estés gyalulás... ha nem az igazi a kapcsi,hát jobb egyedül mint a rémálomba.....a gyerek miatt meg nem kell együtt maradni,mert a gyereknek rosszabb mint az egy szülõ nyugodtan...a többi kifogás,nyafogás meg már okozat,nem ok...az ok.hogy nem az igazi a partner..fölösleges erõltetni.....szerintem!!!!

[kheopsz]

Úgy látszik a rossz tapasztalataitokból az derül ki, hogy a normális nõ is ritka.

A normális nõ ritka, mint a fehér zorró.

[Dream_walker]

Ez most nyilván hangulatgyilkos lesz, de nekem most megfordult a fejemben, hogy vajon tényleg az intelligencia velejárója, hogy az emberállat így túlbonyolítja a párzást? :)

[kheopsz]

Igazi, érett, normális férfiak persze, hogy nem csinálnak ilyet, viszont a mai tizen-huszonéves korosztály között azért akadnak szép számmal ilyenek.

Ti férfiak szerencsések vagytok, mert ahogy jó bornak vagy a jó sajtnak, úgy nektek is a kor a javatokra válik. Egy férfi sármos csak bizonyos kor után lehet.

Szóval nem hinném, hogy az "öregedés" akkor gond lenne a férfiaknál, ráadásul nektek nem ketyeg a biológiai órátok sem, szóval nem kéne ezen rágódnotok.


Nagyon gáz az ilyen... ez olyan, mint amikor a férfi kozmetikushoz jár...

A férfiak egy részénél az öregedéssel jön a pocakosodás, kopaszodás/õszülés, kinél mi.
A bioszóra csak akkor fontos, ha gyereket akar egy nõ. Ha nem akar, nem kell azon annyira görcsölni szerintem.
És lehet, hogy az itteni férfiakkal is elõfordult már, hogy a családja piszkálta, hogy mi van már fiam, hol van az unoka, hol van a menyecske, lassan 30 éves vagy már.
Én túl vagyok a harmincon, engem is piszkáltak/piszkálnak, de szerencsére 2000km-rõl ez nem olyan egyszerû. :)

[kheopsz]

Ez most nyilván hangulatgyilkos lesz, de nekem most megfordult a fejemben, hogy vajon tényleg az intelligencia velejárója, hogy az emberállat így túlbonyolítja a párzást? :)

Nem vagyok benne biztos, hogy az intelligencia közbejátszik ebben.
Szerintem inkább a körülményeskedés. :)
Meg az a probléma, hogy az állatok párt keresnek és találnak.
Az embereknél a férfiak nõt akarnak, a nõk meg férfiakat. :) Mindkettõ mást akar :)

[kheopsz]

Az biztos, hogy nem lenne könnyû engem elrángatni egy olyan összejövetelre, ahol csak a nõ ismerõsei vannak.
Már voltam pár ilyenen, ha nem is öltönyben, csak ingben, ilyesmiben, de úgy éreztem magam, mint egy függelék, ja, õ itt az xy barátja, stb...
Bár olyan rosszul nem nézhetek ki benne, amikor megkaptam ezt a melót végleg, és interjúra öltönyben mentem, egy csaj, aki nem is köszönt, most sem szokott (meg férjezett), olyan "Hellooooo"-t vágott le, hogy meg sem tudtam szólalni. :)
Haverjaim nincsenek, csak jó munkatársaim. De õk viszont munkatársak, én elválasztom a munkát és a "magánéletem".

A tánc... hát arra nõ legyen a talpán, aki rávesz... nem szeretek, nem tudok.

[Riana]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás. ha szereted megteszed érte .)Cserébe õ is megtesz mindent. Egy kapcsolat így normális.

[Doom]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás. ha szereted megteszed érte .)Cserébe õ is megtesz mindent. Egy kapcsolat így normális.


ez a lényeg a SZERETET !!! :beer:

[kheopsz]

Ha Te magad rosszul, kényelmetlenül, feszengve érzed magad egy ruhadarabban, akkor az lerí. Biztosan jól állt, viszont az igazi az lenne, ha észre sem vennéd, hogy mi van rajtad, ha nem kellene rá odafigyelni.

Senki sem beszélt olyan rendezvényekrõl, ahol a csak a nõ ismerõsei vannak, félreérthettél valamit.

Beszéltem esküvõrõl (ahova meghívnak, mint vendéget), keresztelõrõl, bálról, vagy akár csak arról, - s lehet, hogy pont itt értettél félre valamit - hogy elegánsan kiöltözöl, s megleped a párod, feleséged azzal, hogy elviszed vacsorázni, mert mondjuk évfordulótok van, születésnapja, vagy bármi más.

Tiszteletben tartod a véleményed, aki nem akar táncolni, az nem akar, nincs ezzel baj. Egyébként is ha már rángatni kell valakit és gyõzködni, akkor eleve megette a fene az egészet, bármirõl is legyen szó.


Sajnos az nem hiszem, hogy menne, hogy természetesen viseljem, mert nem szoktam meg. Ez a jó kifejezés erre, nem szoktam öltönyt viselni, és ha az ember nem szokott meg valamit, akkor tudja, hogy ott van.
Egyszer próbáltam meg még otthon, Magyarországon, hogy ma ingben megyek dolgozni (közalkalmazottként voltam informatikus, pólóban jártam, nem tudom mi jutott eszembe), hát vállficamot szenvedtem, még a melóba menet. Azóta nem vagyok oda az ingekért.

Itt összejövetelekrõl beszéltél, s nekem meg eszembe jutottak a kellemetlenebb összejövetelek, amikor azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, és 50 emberbõl csak a csajt ismertem...
Persze, jó érzés, hogy elhív, de amikor ott vagyok (illetve voltam), akkor kicsit olyan feszengõs, mikor egyedül vagyok éppen és valaki megkérdi, hogy én ki is vagyok... vagy mikor mindenkinek bemutatnak és el kell mondani, hogy ki vagyok, meg ilyesmi.
Egy olyan összejövetelnél, ahol mindketten ismerjük a banda egy részét vagy akár egészét semmi gond, úgy, ahogy a különbözõ meglepi vacsorákkal sem.

Nem szeretem az embereket, ez az igazság, nem vagyok oda értük.
A nagy tömegtõl kiráz a hideg (az ember egyedül hülye, tömegben birka), az ismeretlen emberekben nem bízom (hiszen megtanultam, hogy a saját párja az embernek is megbízhatatlan).
Különc vagyok és bizonyos dolgaim miatt jogom sincs a boldogságra.
De azt hiszem ez nem is hiányzik (ez valójában hazugság, de általában ezt szoktam mondani).

[kheopsz]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás. ha szereted megteszed érte .)Cserébe õ is megtesz mindent. Egy kapcsolat így normális.

Hát, lehet, hogy így mûködik egy normális kapcsolat, én már nem tudom biztosan.

[A. L. Ias]

A tánc -a társastánc- tényleg jó. Közös élmény, kellemes idõtöltés, intenzív testmozgás.
És helyén kezeli a szerepköröket. A férfi vezet, a nõ követi. A férfi felkínálja a karját, a nõ ezt elfogadja és belekapaszkodik. A férfi irányt, õ határozza meg a következõ lépést, figurát és ezt a nõ a testbeszédbõl, apróbb tolásból, húzásból, szorításból érzi és alkalmazkodik. A nõ itt nem diktál, de nem is akar. Élvezi azt, hogy nyugodtan rábízhatja magát a férfire, egy erõs, határozott karra és akaratra. Szerintem ez kell a nõknek.

De itt is vannak szabályok. A zene diktálja a ritmust, határozza meg a lépések variációit. Nem gázolhat át nõn, nem tiporhatja le. A nincs meg az összhang, akkor azért a férfi a hibás. Õ vezet, övé a felelõsség is. Ha egy férfi ismeri a szabályokat, elég határozott és magabiztos, a nõ pedig hagyja magát vezetni, akkor gyönyörûen tudnak együtt táncolni.

[A. L. Ias]

Hát, akkor ez a baj velem, már értem :)
Utálok keringõzni (ballagáskor keringõztünk, és nem volt elég csaj, voltak akinek fiúosztálytárssal kellett, köztük nekem is), nem szeretem az öltönyt (nem vagyok bohóc, melós vagyok nem irodista).
Viszont be kell vallanom, a kert nagyon jól hangzik. :)

Ha nem bírod az öltönyt, viselj mellényt! Nem golyóállót és nem taktikait. Csak egy sima vékony mellényt. Már kellõ eleganciát kölcsönöz, hogy ne nézzenek ki a társaságból, és kellõen lezser is. Az inget is lecserélheted valami galléros -tenisz- pólóra. Így nem fogják hiányolni rólad a nyakkendõt sem. :)

[Törölt_fórumtag1]

A.L.Ias! Ha nem ismernélek személyesen, most meglepõdtem volna, hogy mit keres a régi tánc tanárom a fórumon! :) Szinte pont ezeket a mondatokat mondta a tanfolyam elején, mint, amit te is írtál a társastáncról! :)

[A. L. Ias]

Táncolhatsz a "testeddel", mely nem több, mint fizikai testmozgás, nem több, mint a futás, az úszás, vagy a lovaglás.

Táncolhatsz a szíveddel is, melyhez nem mindig kell zene, nem mindig kellenek szabályok mikor belülrõl vezet az a bizonyos, megfoghatatlan valami, amikor két ember egyként mozog.
Átélni lehet, látni lehet, de elmondani nem.

"A tánc túláradó öröm,szeretet és szenvedély nélkül üres technikai mozdulatsor..."
Lukianosz

Biztos, hogy még mindig a táncról beszélgetünk...?

[A. L. Ias]

Valahogy sejtettem, hogy lesznek, akik nem értenek... vagy félreértenek...

Pontosan ezért kérdeztem rá. Tegyük helyre a félreértéseket.

Megnéztem az általad linkelt videókat. És kicsit utána is néztem a szereplõknek.
Az eggyé olvadó pár, házaspár. A táncban csak kifejezik az összetartozásukat. Az eggyé válás a mindennapokban, azok kudarcaiban, sikereiben történt meg. És ott van mögöttük a hosszú évek kitartó gyakorlása és a majd évtizedes közös munka. Ez persze semmit nem von le a táncuk szépségébõl. De a profizmus kiütközik pontosan kordában tartott mozdulataik és a mimikájukban. Az eggyé olvadás élménye, a másikban való feloldódás olyan szenvedéllyel jár, ami közben ezeket már nem lehet uralni, sõt jelentéktelenné töpörödõ részletkérdésé válnak.

A zene nélküli rumba már jobb, ott már ugyanaz a ritmus dobog mind a kettõjükben, ráadásul egyszerre. Jobban szemlélteti azt amirõl azt hiszem, hogy arra gondolsz. Viszont itt már sokkal kötöttebb a koreográfia, kicsit darabosabbak a mozdulatok, nem olyan teljes az összhang, mint a másik párnál. De ez sem von le semmit az értékébõl, én csak a parkett szélérõl kritizálok. Csak engem járt át az összeolvadás katarzisa. Nem látszik bennük a belsõ tûz, amire szerintem utaltál.

[bel]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás.

Szia,

Rengeteget szamit a tancnal a tehetseg.


Bel

[A. L. Ias]

Értem!
De akkor mirõl is beszélgetünk? Azt hittem amellett érvelsz, hogy a táncban van valami megmagyarázhatatlan plusz, ami összeköt két embert, amitõl eggyé tudnak forrni.
Én ezt vitattam, illetve azzal egészítettem ki, hogy az általad igazolásként linkelt videó szereplõi (akiknek tánca tényleg csodás), házaspárok. És a kettõjük közötti összhang nem a táncból jön, hanem a közös életbõl, azok sikereibõl, kudarcaiból. A tánc csak ennek a kifejezése. Egy szóval sem említettem, hogy a házasságnak köszönhetõ az összhang. Hanem a közös élményeknek, a közös verítéknek.

Erre hoztál két újabb példát ahol a párok nem házastársak. Viszont évek óta együtt táncolnak. Majdnem annyit töltenek együtt, mint a családjukkal. A linkelt videók ráadásul versenyen készülnek, ahol a pontos koreográfia, a szabályok betartása többet nyom a latban, mint a belülrõl jövõ késztetés. Pont errõl a problémáról szól a Kötelezõ táncok címû film.
A versenyen inkább van testtel táncolás, mint szívvel.
A filmrészlet is pontosan ezt mutatja meg. Kellõ rutinnal, gyakorlással és némi érzékkel bármit el lehet játszani.

A kétéves kisgyerek is cuki, és biztos sok tehetség szorult bele a szülõktõl. Az ösztön helyett inkább az utánzással magyaráznám a mozgását. A szülõktõl ezt látta és lemásolta. A szülõk erre pozitívan reagáltak, ez megerõsítette. Így egyre nagyobb kedvvel, egyre gyakorlottabban táncol. Ez a korai bevésõdés remek alap lehet/lesz a késõbbi tudatos tanuláshoz. Csak nem értem, mi köze van az egy lélekké és testté forrás kérdéséhez?

Hadd legyek beképzel és hím-soviniszta! Néha olyan érzésem van, hogy bármit írok és érvelek, ellenérv nincs csak cáfolat. Kapok/kapunk videókat magyarázatként, és akinek van szeme a látásra, az lássa, mert elmondani nem lehet. És a különbözõ videók az én értelmezésemben, néha ellent mondanak egymásnak. A lényeg az én (a másik) álláspontjának "zsigerbõl" cáfolata.
A férfiakról folyó eszmecserébe bele se folytam. "Akinek nem inge, ne vegye magára....". De ezen a fórumon, egy ilyen közösségben háborogsz a férfiak alkalmatlanságán. Itt ahol "alfahímek" vannak? Olyan emberek akik elõre gondolkoznak, terveznek, önálló döntéseket hoznak maguk, a szûkebb és a bõvebb családjuk részére? Akik azt tervezik hogyan tudnák megvédeni most és egy gebasz esetén a szeretteiket? Itt nem sok "átlagos" férfit fogsz találni. Senki nincs aki megcáfoljon, "szót se vesztegetünk" rájuk. Mint ahogy a plázacicákról sem sztorizuk röhögve és egymás hátát csapkodva. Mert mi FÉRFIAK, ilyenek vagyunk....

[kheopsz]

Hadd legyek beképzel és hím-soviniszta! Néha olyan érzésem van, hogy bármit írok és érvelek, ellenérv nincs csak cáfolat. Kapok/kapunk videókat magyarázatként, és akinek van szeme a látásra, az lássa, mert elmondani nem lehet. És a különbözõ videók az én értelmezésemben, néha ellent mondanak egymásnak. A lényeg az én (a másik) álláspontjának "zsigerbõl" cáfolata.
A férfiakról folyó eszmecserébe bele se folytam. "Akinek nem inge, ne vegye magára....". De ezen a fórumon, egy ilyen közösségben háborogsz a férfiak alkalmatlanságán. Itt ahol "alfahímek" vannak? Olyan emberek akik elõre gondolkoznak, terveznek, önálló döntéseket hoznak maguk, a szûkebb és a bõvebb családjuk részére? Akik azt tervezik hogyan tudnák megvédeni most és egy gebasz esetén a szeretteiket? Itt nem sok "átlagos" férfit fogsz találni. Senki nincs aki megcáfoljon, "szót se vesztegetünk" rájuk. Mint ahogy a plázacicákról sem sztorizuk röhögve és egymás hátát csapkodva. Mert mi FÉRFIAK, ilyenek vagyunk....


A tánc részhez nem is szólok hozzá, mert nem értem.
Nem az én világom, ez van.

Tudod a nõk mindig a tökéletes hapsit keresik, ahogy Mrevolution is.
Ezért nem kell õket megfeddni, benne van a genetikájukban, hogy a legjobb, a gyõztes legyen a párja, aki kitûnõ utódokat tud nemzeni és megvédi õt és az "almot".
Aztán ahogy idõsödnek, rá fognak jönni (nagy százalékuk), hogy a tökéletes hapsi nem létezik, mert mindegyikünknek van valami kehe/hülye szokása/akármi.
És majd szépen lejjebb teszik a lécet.
A férfiak is a tökéletes nõt keresik.
Anno én is azt kerestem. Aztán lejjebb esett a mérce, a "féltökélyre". Aztán még lejjebb.
Most már ott tartok, hogy szinte semmi sem számít, csak szeressen és elviseljen (jó egy két kisebb kívánalom van pl nocigi, vagy stb).

Nem tudom ki látta a Jégkorszak címû rajzfilmeket.
Abból van ez az idézet (már nem emlékszem, hogy 1. v 2. rész):
"Csúnyácska szegény, de olyan nehéz manapság családszeretõ hímet találni."

Szóval pártalan alfahímek, csak nyugi. :)


Adalék: hát megpróbáltam rákeresni, hogy hogy van pontosan ez az idézet, nem fogjátok elhinni, mi volt az elsõ találat...
http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__ismerkedes__5236530-hol-lehet-csaladszereto-csaladot-mar-akaro-ferfiakkal-ismerkedni__oldal-1

[kheopsz]

Ha nem bírod az öltönyt, viselj mellényt! Nem golyóállót és nem taktikait. Csak egy sima vékony mellényt. Már kellõ eleganciát kölcsönöz, hogy ne nézzenek ki a társaságból, és kellõen lezser is. Az inget is lecserélheted valami galléros -tenisz- pólóra. Így nem fogják hiányolni rólad a nyakkendõt sem. :)

Sima vékony mellényt, ahogy a régiek tették? Hasonló, mint egy ujjatlan, nyakatlan zakó, ha jól emlékszem.
Azok nem néztek ki olyan rosszul, bár sosem hordtam ilyesmit.
Galléros pólóm van. :)

[kheopsz]

Na, ebbe a beszélgetésbe is belefolyok, legfeljebb elküldtök a fenébe. (Már késõn, mert ott lakom)
A videókat nagyon szépen köszönöm, de sajnos azért nem értem õket, mert mint írtam, nem igazán táncolok.
Talán ha az elõzõ "asszonyaim" kicsit tánc-kedvelõbbek lettek volna, talán megtettem volna.

Egy igazi erõs egyéniség vagy az biztos, aki rögtön ugrik, ha leugatják.
Ez egy jó túlélõ képesség.
Nem kell bólogató Júliának lenned. (Ez valami kifejezés, hogy bólogató Júlia?)
Az itt mindenki potenciális ellenség, az nem teljesen igaz. Itt jelenleg egy laza-szövetség szerû van, talán úgy értékelhetném, mint az angolszász-szovjet szövetséget a világháborúban: amíg van közös ellenség, összetartunk, amikor nincs, egymás torkának ugrunk.
Jelenleg a közös ellenség a tudatlanságunk. Mert mindenki nem tud mindent, ezért van ez a fórum, hogy megbeszéljük.
De amint a közös ellenség elszivárog, és a eljön a nagy esemény, akkor viszont valószínû a fórum egy része potenciális ellenfelek lesznek, ezt jól látod.
A túlélés szempontjából mindenre képesnek kell lenni.
De ezt nem azt jelenti, hogy le kell feküdni az alfahímmel.
Te elég okos és erõsnek tûnsz az itteni hozzászólásaid alapján, hogy a saját párodat juttasd az alfahím pozícióba. Látod, nem mindig kell az alfahímmel összeállni. Keverd a lapokat, hogy a párod legyen az.

[kheopsz]

Tökéletes ember nincs, s ez így van jól.
Mindenki másra vágyik, aki nekem tökéletes, másnak nem az.

Az "alfahímséggel" sajnos sokszor (persze nem mindig) olyan tulajdonságok is társulnak, melyeket az én gyomrom speciel nem venne be.

Ha az ananász tortát szeretem, akkor nem érem be citromtortával, akkor inkább nem eszem süteményt, elvégre nem létszükség, már ha érted mire gondolok.
Bár ezzel mindenki máshogy van.

Alom... milyen szép kifejezés is ezzel illetni a gyerekeket, de akkor sem "ugrok rá", inkább nem szólok.


Tökéletes ember nincs, ez természetes.
Legalábbis olyan ember nincs, aki mindenkinek tökéletes.
A tortás hasonlatot értettem, ez így helyes gondolkodás.

Az alom kifejezés tökéletesen illik az eddig használt alfahím-párja kifejezés mellé.
Nem is azért írtam, hogy felhúzd magad miatta, és ezért is volt idézõjelben.

[kheopsz]

"Bólogató János" biztos hallottad már ezt a mondást, no én e-helyett használtam a "bólógató júlia" kifejezést, mert ugye nõkre értettem, s rögtönöztem, így helytállóbbnak tûnt.

Kártyázni nem igazán szoktam.

Tényleg, Bólogató János, most már értem!

Lehet, hogy megfontolhatnád a "kártyázni" tanulást.
Nem kell az alfahímmel (nincs erre valami jobb szó?) összeállni, elég ha a tiédet azzá teszed. Az neked is jó, neki is jó, s a túlélés adott.
Nem hallottad még azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy okos nõ?

[A. L. Ias]

Felhoztam pár videót Kheopsznak adott válaszomban, hogy lássa, mire is gondolok, amikor a táncról beszélek.
Ahhoz nekem semmi közöm. Nem is azokra a videókra reagáltam, hanem azokra amit már nekem címeztél, alátámasztva, hogy a tánc fennköltebb, mélyebb, spirituálisabb tartalommal is bírhat (ha rosszul értelmeztem, kérem javíts ki).


"férfi vezet, ez a helyes szerep"-et nem én csináltam belõle, s ha visszaolvasod, nem is reagáltam rá, nem véletlenül.
Én sem erõltettem, csak leírtam a véleményemet. Egy pár is csak akkor tud összhangban lenni, ha az egyik uralkodik, a másik behódol. Mindig csak egy hozhat döntést, de annak a döntésnek nem kell konszenzus nélkülinek lennie. A férfi vezet, a férj dönt. De nem legázolva a nõt, nem megalázva a feleségét. De eddig is ezt írtam amikor az egymás megbecsülésérõl írtam.


Belinkeltem pár olyan videót, ahol a táncosok nem házaspárok, utalva az írásodra, s bemutatva, hogy az összhang két táncos között nem függ attól, hogy a magánéletben házaspárok-e vagy sem, legalábbis szerintem.
Neked ez sem megfelelõ, mondván, hogy itt túl szabályosak. (egyébként az egyik verseny, a másik a gyõztes pár tisztelettánca, ahol ugye már nincs tét)
Írtam is, hogy nem a házasságlevéltõl függ, hanem a közös élményektõl, kudarcoktól, sikerektõl. Egymás megismerésén és tiszteletén alapul. Ugyanez igaz a hivatásos táncosokra is. Együtt izzadták ki a sikereiket, megtanulták megbecsülni egymást. Ráadásul a táncverseny szabályait követve táncolnak, holott arra lenne példa, hogy „nem mindig kellenek szabályok, amikor belülrõl vezet…” Itt profi koreográfia van, elõre begyakorolt elemek, elõre meghatározott sorozatban eltáncolva. Ha bármi közbejön (másik páros az útban), rutinból tudnak változtatni és utána visszaállni az eredeti vonalra. Nézd meg az arcukat, maszkként magukra erõltetik a mosolyt és úgy táncolnak végig. Amikor vége, „zihálva lélegeznek”. Ha nem számítanának a szabályok, akkor nem fojtanák el tánc közben sem.


Profikhoz nyúltam, ez sem tetszik.
Lehet, hogy túl válogatós vagyok, de nem értem, hogyan tudná ez az eredeti kérdést a tánc intim bensõségességét, „amikor két ember egyként mozog”. Szerinte bennük is ugyanaz a belsõ tûz lobog vagy csak eljátsszák? Szerintem csak színészi játék, ezért nem az érvekként felhozott videókat. De lehet ez az én hibám.


A kisgyerekes videó sem megfelelõ számodra, mert a gyerek csak utánoz...
Igen, ez így van. S nagyon remélem, ha nekem lesz gyerekem, ugyanígy csak utánozni fogja a táncot, vagy a kis Amirától az éneklést, vagy egy profitõl a lovaglást, vitorlázást, teniszezést, vagy bármi mást anélkül, hogy erre tanítanám. Már elõre örülök, hogy a gyerekem mindenben zseni lesz, ahogy mindenki másé is, mert ha bemutatnak neki valamit, azt azonnal tudni fogja. :)
Egyébként a videónak az egy lélekké formáláshoz semmi köze, (már csak azért sincs, mert a gyerek egyedül táncol) legfeljebb ahhoz van köze(azt hittem átjön) ,hogy nem kell megtanulni a szabályokat, a konkrét lépéseket ahhoz, hogy valaki szívbõl, átéléssel táncoljon.
(s pontosan azon írásodra szántam ezt példának, ahol a szabályokat és lépéseket kötöttségét említetted)
S úgy gondoltam ehhez pontosan ez a pici a legjobb példa. Teljes átéléssel csinálja, amit csinál, méghozzá ütemre.
De úgy látszik tévedtem.
Elnézésedet kérem, hogy nem tudtam olyan példákat bemutatni, mely számodra megfelelõ. Másnak, (akár Neked is) ez biztosan jobban menne, szóval még egyszer elnézésedet kérem.
Ki írta, hogy „csak utánoz”? Kérlek idézz pontosabban, ne igazítsd a mondataimat az álláspontodnak megfelelõbb irányba.
A leendõ gyermeked azt fogja leutánozni, amit lát maga körül. Ez nem az én véleményem, ezt a fejlõdéslélektan írja, ha jól emlékszem. Ha naponta látja, hallja, gyakorolhatja a táncot, az éneklést, lovaglást, vitorlázást, teniszezést olyanoktól akihez már abban a korban is kötõdik - konkrétabban a szülõktõl -, akkor nem lesz gond a zseniséggel. A szabálykövetés pedig már ott is megvan, ha nem a szó szerinti értelmében. Az majd a szobatisztaság környékén jön. Látta mit csinálnak a szülõk –legalábbis gondolom, hogy sok órát töltött õ is a gyakorló szülõk mellett- és lemásolta a maga módján. Ha a szülõknek ez tetszett –nekem mindenképpen tetszene, és tetszik amikor a fiam érdeklõdik azon dolgok után amit csinálok-, akkor tanítani kezdik. Direkt neki mutogatják a mozdulatokat. Így szerintem, az a kisgyerek nem konkrét lépéseket tanult meg és azokat ismételi. Abban igazad van, nem tudatosan állítja össze a lépések sorrendét. Azt táncolja ami eszébe jut.


Hadd legyek egy kicsit feminista.
Írok valamit, érvelek az álláspontommal, meglátásommal, s azonnal ugrasz rá.
Kezdhetjük azzal, hogy ki ütött vissza elõbb. Én úgy emlékszem, hogy egy hónapokkal ezelõtti írásomra reagáltál igen nagy hévvel.
Én szeretném, ha érvelnél, „de ez így volt/van és kész” kinyilatkoztatásokat nem érzem érvelésnek.


Sosem mondtam, vagy írtam, hogy a társastáncban ne a férfi vezetne, s nem is én csináltam belõle kérdést.
De, pont ebben a hozzászólásodban, amikor az elején újra szóba hoztad.


Milyen tényeket szeretnél, hogy felsorakoztassak? Keressek tanulmányt, azt elfogadnád kellõ súlyú "érvként"?
Egy tanulmány nem lenne rossz, de elõször még mindig azt kellene tisztázni, hogy mi mellett sorakoztatsz fel érveket.


Háborogtam volna a férfiak alkalmatlanságán? Valóban? Áruld el légyszíves, mégis hol írtam, hogy nem tisztelem a férfiakat, vagy az erõfeszítésüket?
Példaként, csak ebbõl a topikból:

„Katonaság, nagy hiba, hogy beszüntették. Bár azért ott is volt különbség laktanya és laktanya között, az elsõ lépcsõsökben azért szívtak és zokogtak keményen a gumik (újoncok). Néha már embertelenül, szóval ha azt nem is, de egy jó közepes kis kiképzés nem válna a kárukra a mai fiúkáknak.

"Ismerõs a helyzet, a fiúka szól a csajnak éjjel, figyelj már, zörög valami, menj ki nézd meg mi az!
Errõl ennyit. Siralmas.”

„Fõleg akkor akadtak ki, amikor fölvetettem, hogy még falaztatnék is vele, meg kaszáltatnék kicsit, csak lássam, tényleg bírja-e ”


Nem folytál bele az eszmecserébe, de azért most felemlegeted... Mégis inged?
Fogalmazzunk úgy, hogy ha már billentyûzetet ragadtam, akkor kiállok a férfiúi becsületért is.


Örülök, hogy úgy látod, hogy mindent zsigerbõl cáfolok, amit a férfiak írnak.
Ne légy kirekesztõ, nem csak a férfiakra cáfolsz rá egybõl. :)


Tehát az "alfahímek", ahogy magad/magatok hívod - alapból kiutálják azokat a nõket, akik nem értenek Veletek egyet valamiben?
Errõl szó sincs. Csak nehéz a nézõpontodat megérteni és azonosulni vele.


Tudod nem lehet minden nõ olyan, aki azonnal ugrik és minden szavad helyesli, s adja a piros pontokat.
Nekem bõvel elég egyszerre egy. De túl sûrûn váltogatni se szeretem, mert van egy olyan rossz szokásom, hogy még utána is felelõsnek érzem magam a sorsuk iránt. Fõleg ha a gyermekem anyja.


Dícséretes, hogy olyan férfi vagy, aki sosem sztorizik a haverjaival sem plázacicákról, sem a "hülye, vagy épp "szõke" nõkrõl egymás hátát csapkodva.

Én pedig nagyon komolyan mindent elhiszek, amit a férfiak mondanak, írnak! A férfi szava szent és sérthetetlen!

A vélemények különbözõek, ami nagyon helyes, nem vagyunk egyformák.

Lehet rám mondani sok mindent, lehet azt mondani, hogy csípõs a nyelvem, vagy szókimondó vagyok, ne de ez olyan nagy baj? Vagy mi zavar olyan nagyon?
Érzem az iróniát a szavaidban, de ettõl függetlenül õszintén válaszolok. Leginkább az érvrendszer nélküli vitatkozásod. De együtt tudok élni ezzel a körülménnyel.


Sajnálom, ha vannak olyanok, akik nem érzik a nüansznyi kis finomságokat, a mögöttes tartalmat egy-egy mondatban.
Nem lehet mindenki bólogató "Júlia". (elnézést a Júliáktól)

Tudod egyre inkább azon gondolkodom, hogy ha csak azok fognak túlélni, akik bármire, vagy ha jobban tetszik mindenre képesek, akkor, kösz, de ebbõl inkább nem kérek.

Egyébként jól kezeled a helyzetet, itt mindenki potenciális ellenség, szóval nem kell kesztyûs "kézzel", vagy most inkább szavakkal bánni senkivel.. (bár hidd el, én lennék a legkevésbé az ellenséged, mert ha velem találnád szemben magad, életben maradnál)
Köszönöm a bókot, értettem a rejtett célzást, az apró nüanszyni elszólást. De köszönöm nem élnék a felajánlott lehetõséggel. Jelenleg foglalt vagyok. És csak azon parntereimmel nem bánok kesztyûs kézzel, akik maguk is erre vágynak.
A túléléssel kapcsolatos meglátásod én is osztom. Bár ez már a mostani földi pokolra is igaz. Csak az él „jól”, aki mindenki máson átgázol.

[Dream_walker]

Egyszer olvastam egy cikket a neten, a csajozásról szólt. Illetve arról, hogy egy csávó nyert egy kis pénzt a lottón, de nem nagy dolgokra költötte, hanem szépen kinyalta magát márkás cuccokkal, és egy nyáron keresztül úgy csajozott, hogy virította a lóvét. Ez nem is lett volna baj, csak errõl blogot írt, ami aztán nagyobb nyilvánosságot kapott, ahogy ilyenkor ez történni szokott :)
Persze rögtön jöttek is a felháborodott népek, pro és kontra. Nekem meg, körülvéve a sok agyilag szerényen bútorozott emberkével, igazából csak ez jutott eszembe:
http://www.origo.hu/tudomany/20110416-udvarlas-es-nasztanc-az-allatvilagban-videok.html

[Törölt_fórumtag1]

MREVOLUSION!

Amikor azt mondtam, hogy kiszálltam a vitából én komolyan gondoltam! Így megkérnélek rá, hogy akár A.L.Ias-nak írt válaszaidban, akár bármilyen más kommentedben ne utalgass még burkoltan sem rám légyszíves!
Nézd végig a neked vagy bárki másnak írt hozzászólásaimat, én egyszer sem tettem hasonlót, úgyhogy jó lenne, ha mutatnál végre némi korrektséget is és nem az alapján próbálnál mindenképpen és kétségbeesetten különbnek látszani és feljebb kapaszkodni, hogy egy-egy elejtett mondatodban vagy megjegyzésedben megpróbálod a másikat lejáratni vagy olyannak beállítani, amilyen egyáltalán nem.
Már a beszélgetésünk alatt figyelmeztettelek rá, hogy mellõzd a személyeskedést! Hidd el, ha akarnék tudnék olyat és olyan formában írni, hogy elképzelhetõ, hogy azután nem nagyon néznél vissza a fórumra, szóval légyszíves ne provokálj!
Én a saját véleményet, meglátásaimat (és ezt már akkor is mondtam), a tapasztalataim alapján írtam és fõként azért, mert fel tudok mutatni egy több, mint egy évtizede tartó sikeres házasságot és Istennek hála van egy gyönyörû, okos, értelmes kisfiam is! Ezek alapján úgy gondolom, hogy akkor olyan rosszul mégsem csinálhatom a dolgokat, ezért is mertem elmondani és felválallni a fórumon az elveimet!
Nyilván, ha sosem lett volna egy épkézláb kapcsolatom sem, és teljes csõd lenne ezen a téren az életem, akkor nem osztottam volna itt az észt, mindenki mást szerencsétlen hülyének beállítva (akinek a véleménye nem egyezik az enyémmel), és megpróbálni magam köré gyûjteni pár "bólogató pincsikutyát".
Gondolom a vitánk alatt nem tûnt fel az sem, hogy én veled ellentétben nem drámáztam végig azzal, hogy: Jaj, most erre mit mondjak?????????" És nem tettem szinte minden hozzászólásom végére teljesen kétségbeesetten oda, hogy "valaki értsen már egyet velem!!!!"
Nem tettem, mert veled ellentétben nekem nem volt szükségem a mások által való megerõsítésre, mint, ahogy arra sem, hogy bárki is egyetértsen velem! Engem igazolt már az élet, így nem kerestem kétségbeesetten támogatókat sem magamnak!
Remélem egyszer s mindenkorra tisztáztuk a dolgokat, én nem fogok veled és az elveiddel egyetérteni továbbra sem, remélem, hogy a felém irányuló akár nyílt, akár burkolt személyeskedést befejezed végre! Sajnálom, hogy neked ahhoz, hogy egy közösségben észrevegyenek, vagy ki tudj tûnni, ilyen eszközökhöz kell nyúlnod, de biztos meg van az oka.
És innentõl végleg befejeztem a veled való társalgást - és félre ne értsd egyáltalán nem azért, mert megsértõdtem volna (mert ez lett volna az egyik reakciód rá) - hanem azért, mert ahogy az élet más területén is tudok döntéseket hozni, így azt is el tudom dönteni, hogy kivel akarok még akár csak ilyen internetes beszélgetés formájában is közösséget vállalni! A veled való vita teljesen felesleges, hiszen ha valaki véleménye ellenkezik a tiéddel, egyszerûen kiforgatod az ember szavait és elég sajátságosan értelmezve adod vissza. Tetted ezt velem is és A.L.Ias-al is és még pár emberrel a fórumon. Látom A.L.Ias utolsó hozzászólására nem tudtál mit reagálni és mivel kezded érezni, hogy nem annyira tuti, hogy nyertesként és mindenkit bedarálva fogsz kijönni ebbõl a szituációból, így ezt enyhítendõen és terelve, segítségül hívtad Müller Péter nagybecsû idézeteit... Akár még jó taktika is lenne, de sajnos egyre többen látják, hogy mirõl is szól itt a dolog.

Ja, és A.L.Ias-nak innen küldök egy nagy-nagy piros pontot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[Laci]

Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget . :D

[TMIB]

Szerintem a Háború és Békét könnyebb lenne összefoglalni. :haha:

[kheopsz]

Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget . :D

Egy kis összefoglalás.

Azt hiszem a lényeg az, hogy MREVOLUTION egy olyan nõt képvisel, aki erõs, s egyben NÕ is, aki olyan párkapcsolatot szeretne, amelyben megvan a szerepe a NÕnek meg a FÉRFInak is, de egymást támogatva néha ezek a szerepek elmosódnak.
"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"

Henrietta azt a nõt képviseli, aki nõ, gyereket nevel és férje van, talán "ura" van.

A.L.Ias azt a párkapcsolatot kedveli, ahol õ viseli a nadrágot, én úgy vélem Henriettával egy nézõponton vannak, csak éppen férfi-nõ szempontból, így õk megértik egymást, és valamilyen szinten MREVOLUTIONt kirekesztik a nem konzervatív párkapcsolat, hanem együttmûködõ párkapcsolat gondolkodásával.

Én MREVOLUTION mellett vagyok, bár ezt MREVOLUTION nem vette észre, s most elég felfokozott hangulatban van (lásd, hajnal 4kor is ezzel foglalkozik - én azért írok, mert most kelek melóhoz).
De mivel nem vagyok egy táncos és öltönyös fickó, szövetségesként "ejtve" vagyok. ( A táncos videókat is nekem szánta az elején, bár szépek, de nekem olyan, mintha egy õsembernek mutogatnád az elektromotort)

De jobb lesz ha visszavonulok, volt már dolgom erõs nõvel, vitában legyõzhetetlenek, s ha úgy gondolják, az is kap a fejükre, aki azt mondja, hogy igazuk van... :)

Tudod, azt tartja a mondás, "Az oroszlán egy állattól fél, oroszlánnétõl." :)

De most jobb lesz, ha megyek és magamra zárom a piramisom.

[Dream_walker]

Három nap alatt 14 oldal , nem semmi .
Összefoglalhatná valaki a lényeget . :D

Vannak férfiak és nõk a világon, így vannak párkapcsolatok is, és a párkapcsolatok olyanok, mint a foci és a politika, mert mindnenki ért hozzá. Ja, és mindenki jobban ért hozzá, fõleg a máséhoz :) Ma pedig ezt meg is kell osztani, mert aki nem oszt meg, vagy nem mondja meg a tutit, az nem is ember.

Hát, nagyjából ennyi. Jópár egymástól különbözõ véleményt olvashatsz, különbözõ emberektõl. Gondolom neked is van sajátod, így tulajdonképpen te sem szorulsz rá máséra :) De persze néha jól esik olvasgatni. Ha meg nem, hát lehet kattintani :)

[bögre]

Hubasszus 15 oldal!!! :D

Kelletek ide nök most komplikálodik meg bonyolodik itt minden! :D

Kéretik nem komolyan venni!! :)

Amugy nöknek nem a szebbik nem topicba kéne egy fényképes bemutatkozást irnia?! :D

Ezt se kéretik komolyan venni! :D

Remélem vicces kedvetekbe vagytok és nem utáltok ki egy életre ezért a hsz-ért! :D

[TMIB]

Ne is mondj ilyet, mert a végén még nyitnak egy "Erõsebbik nem" topicot. :haha:

[Vietnamiveteran]

wtf. mi folyik itt Gyöngyösön ? :)

[Amatorpe]

wtf. mi folyik itt Gyöngyösön ? :)

Toka-patak, Gyöngyös-patak, Felsõ-patak, illetve a Külsõ és a Belsõ-mérges patak. :D
Amúgy férfi és nõ között soha nem lesz teljes egyetértés, hiszen a férfi nõt akar, a nõ meg férfit... :)

[Vasember]

Normális esetben!

[A. L. Ias]

Hmmm...



"Az a férfi, aki elfojtotta magában nõi tulajdonságait, nemcsak párját nem tudja igazán szeretni - vagyis a szó igazi értelmében megérteni -, de valódi barátságra is képtelen. Hiányozni fog belõle a befogadás, a megismerés igénye, a lelki megtermékenyíthetõség, és fõleg a rivalizálás teljes föladása. Még egy bensõséges jó beszélgetésre is alkalmatlan lesz, mert nem fog tudni megérezni téged - mindig csak magát mondja és saját gondolatait gondolja, szüntelenül."
Müller Péter
Ha jól értem, szerinted az idézetben megfogalmazottak rám illenek. Ezek szerint én még barátnak lenni is képtelen vagyok, nemhogy szeretni. Szerinted hiányzik belõlem a másik megismerésének igénye, a behódolás (rivalizálás teljes feladása). Nem lehet velem lelki dolgokról beszélgetni, mert érzéketlen vagyok a másik problémáira, mert az egóm megakadályoz abban, hogy másra is gondoljak magamon kívül.


"Ha a mai ostoba, agresszív, lélektelen, versenyszellemben élõ, a saját nemébõl teljesen kifordult, degenerált Férfi tovább feszíti a húrt, és azt hiszi, mindent lehet, szembe fog találkozni nem egy másik hadsereggel, nem a terrorizmussal, nem az általa indított háborúkkal vagy a pénzvilág csõdjével - hanem a nõi istenség sötét erejével. Akit évezredeken át elnyomott, megalázott, meggyötört. Nem vett emberszámba. Azt hitte, erõsebb és hatalmasabb nála. Nem így van!"
Müller Péter
Ezt már nehezebben értelmezem. Elsõ körben burkolt fenyegetésnek néz ki. De nem hinném, hogy te ilyen eszközhöz nyúlnál. Hiszen akkor miben különböznél "a mai ostoba, agresszív, lélektelen, versenyszellemben élõ, a saját nemébõl teljesen kifordult, degenerált" férfivilágtól. A másik lehetõség egy újabb világvége jövendölés, ami a nemek közötti harc miatt fog bekövetkezni. Errõl viszont a Szexmisszió címû, 1984-es Csehszlovák film jut eszembe. Ez már jobban illik a fórum témakörébe, de szerintem még mindig csak egy elbagatellizált megfogalmazása a problémának. Komolyra fordítva a szót, olyan dolgokat vágsz a fejemhez, amit nem követtem el és nem is helyeseltem. A "bûnöm" csak annyi, hogy szerintem egy családban a férfi dönt. Nem semmibe véve a nõt, de irányítva.

Ennyit mások gondolatairól, most jöjjenek a sajátjaid:


Ui: A félremagyarázás és a "véletlen" félreértés jól megy.

Nem bóknak szántam, bármennyire is szeretnéd annak venni.

(nem mindig olyan jó dolog életben maradni, ezt azért nem felejtsd el, s szerintem imádkozz, hogy Te és a gyermeked nõvel találjátok szemben magatokat, ne pedig olyanokkal, aki bármire képesek)

(megvolt a mai piros pont is)

Itt sokkal könnyebb dolgom van. Sértõdöttséget és tehetetlen dühöt érzek. Félremagyarázás? "Véletlen" félreértés? Csak abban az esetben, ha tõled ez nem más, mint indokolatlan vádaskodás. Vagy csak az utolsó bekezdésemre értetted? Az nem volt véletlen. Ha nem annak szántad, akkor nem az volt, csak annak látszódott. A válaszomból viszont egyértelmûen látszódott, hogy nem szerettem volna annak venni. De ha csak arra értetted, akkor az összes többirõl mi a véleményed? Mert a hozzászólás lényegi részére nem reagáltál. Vagy arra már nincsenek érveid?

A zárójeles résszel viszont vitatkoznék. Életben maradni mindig jó! Benne van a remény lehetõsége. Az pedig, hogy egy nõ, egy anya mire képes a gyermekéért, az szerintem bármilyen határon túl megy (teljesen jogosan). De azt is "szerencsém" volt megtapasztalni a válóper alatt, hogy egy sértett nõ mire képes. Az sem volt könnyû menet.

A kérdés továbbra is az, hogy szerinted a teljes egyenjogúság (egyenrangú partnerként kezelés, demokrácia) a megfelelõ családmodell? Nincs többé te és és, csak mi, együtt, közösen? Mert én ezt vitatom.

[A. L. Ias]

Egy kis összefoglalás.

Azt hiszem a lényeg az, hogy MREVOLUTION egy olyan nõt képvisel, aki erõs, s egyben NÕ is, aki olyan párkapcsolatot szeretne, amelyben megvan a szerepe a NÕnek meg a FÉRFInak is, de egymást támogatva néha ezek a szerepek elmosódnak.
"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"

Henrietta azt a nõt képviseli, aki nõ, gyereket nevel és férje van, talán "ura" van.

A.L.Ias azt a párkapcsolatot kedveli, ahol õ viseli a nadrágot, én úgy vélem Henriettával egy nézõponton vannak, csak éppen férfi-nõ szempontból, így õk megértik egymást, és valamilyen szinten MREVOLUTIONt kirekesztik a nem konzervatív párkapcsolat, hanem együttmûködõ párkapcsolat gondolkodásával.

Én MREVOLUTION mellett vagyok, bár ezt MREVOLUTION nem vette észre, s most elég felfokozott hangulatban van (lásd, hajnal 4kor is ezzel foglalkozik - én azért írok, mert most kelek melóhoz).
De mivel nem vagyok egy táncos és öltönyös fickó, szövetségesként "ejtve" vagyok. ( A táncos videókat is nekem szánta az elején, bár szépek, de nekem olyan, mintha egy õsembernek mutogatnád az elektromotort)

De jobb lesz ha visszavonulok, volt már dolgom erõs nõvel, vitában legyõzhetetlenek, s ha úgy gondolják, az is kap a fejükre, aki azt mondja, hogy igazuk van... :)

Tudod, azt tartja a mondás, "Az oroszlán egy állattól fél, oroszlánnétõl." :)

De most jobb lesz, ha megyek és magamra zárom a piramisom.

Szép összefoglaló, én nem merném összefoglalni, mert nehéz lenne objektíven megtenni.
És olvasva az idézetet, szerintem nem is errõl szól a vita. Legalábbis ami köztem és MREVOLUTION között van. Nem a mosogatáson és a fûnyíráson. Nem attól egyenrangú egy nõ és egy férfi, hogy "egymás munkáját" elvégzik.
Azt viszont kikérem magamnak, hogy én (direkt kihangsúlyozva az egyes szám, elsõ személyt, bár amennyire Henriettát ismerem õ sem, de nem leszek fogadatlan prókátora) nem rekesztek ki senkit. Van két álláspont, érvek és ellenérvek. De ez egy fórum, egy topikja. Hogyan lehet itt bárkit is kirekeszteni?

[kheopsz]

A kérdés továbbra is az, hogy szerinted a teljes egyenjogúság (egyenrangú partnerként kezelés, demokrácia) a megfelelõ családmodell? Nincs többé te és és, csak mi, együtt, közösen? Mert én ezt vitatom.

Úgy veszekedtek gyerekek, mintha házasok lennétek :)

De egyikõtök sem ismeri a harmadik megoldást, ami sokkal jobban mûködik, mint ez a két "családmodell" mivel annak egyfajta keveréke.

A. L. Ias modellje, amikor két vonal megy egymás mellett, de az egyik vonal elõrébb van, mint a másik. Amerre az elsõ vonal dõl, kis késéssel követi a második.

MREVOLUTION modellje, amikor két vonal megy egymás mellett. Minden fontosabb döntésnél hol az egyik, hol a másik vonal indul el és a másik követi.

Az igazán jó modell az, amikor a két vonal olyan szorosan megy egymás mellett, hogy egynek látszik. Nincs észrevehetõ dõlésszög, mert az EGY vonal (ami valójában kettõbõl áll) rugalmasan, automatikusan megy a helyes irányba. Amikor a szerepek automatikusak, a döntések automatikusak, nincs szükség megbeszélni, mert mindkét fél tudja, mi volna a másik döntése, ki miben erõs, mit tud jobban, ki mit lát jobban.
Ezt a modellt nagyon nehéz megélni, s ezt is ugyanúgy szét tudja szedni a féltékenység, a hazugság.

Én kipróbáltam mindhárom modellt, de ha a harmadik családmodellt valaki kipróbálja, már nem akar másikat.

Ha MREVOLUTION modelljét két intelligens ember adja, eljuthatnak a harmadik "szintre" (ez nem automatikus persze), de attól félek A. L. Ias modellje nem fejlõdhet tovább. De ez nem jelenti azt, hogy az õ modellje rossz. Ha az adott párnak az a modell megfelel, akkor nekik az a tökéletes modell.


De okoskodhatunk itt, hogy mi a legjobb modell. Valójában az a legjobb modell, amiben a férfi és a nõ is boldog.

[Törölt_fórumtag1]

Én sem akartam kirekeszteni senkit. Azt, hogy nem óhajtom folytatni a beszélgetést vagy "vitát" MREVOLUSIONNAL, a saját magam nevében mondtam, a Tiédben nem. Egy ember pedig nem is tudna kirekeszteni senkit és nem is errõl beszéltem.
A gyanúsítgatásra ("hacsak nem te vagy A.L.Ias is") pedig annyit reagálnék, hogy, ha máshol nem is, de a személyes találkozókon bárki meggyõzõdhet a feltételezés valódiatlanságáról.

[kheopsz]

Szép összefoglaló, én nem merném összefoglalni, mert nehéz lenne objektíven megtenni.
És olvasva az idézetet, szerintem nem is errõl szól a vita. Legalábbis ami köztem és MREVOLUTION között van. Nem a mosogatáson és a fûnyíráson. Nem attól egyenrangú egy nõ és egy férfi, hogy "egymás munkáját" elvégzik.
Azt viszont kikérem magamnak, hogy én (direkt kihangsúlyozva az egyes szám, elsõ személyt, bár amennyire Henriettát ismerem õ sem, de nem leszek fogadatlan prókátora) nem rekesztek ki senkit. Van két álláspont, érvek és ellenérvek. De ez egy fórum, egy topikja. Hogyan lehet itt bárkit is kirekeszteni?

Mindent össze lehet foglalni objektíven, csak elemzõképesnek kell lenni.

Az idézet pont errõl szól. A férfi és nõi szerepekrõl. A mosogatás tipikusan nõi tevékenység, egy "igazi férfi" egy "alfahím" nem is gondol a mosogatásra, mert az õ dolga, hogy lenyírja a füvet. Mert az tipikusan férfimunka. Az alfahím lenyírja a füvet, amíg az asszony bent fõz, aztán az alfahím leül a kerti székbe, és megissza a jéghideg sörét, amit az asszony kihozott neki.

"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"

A vita köztetek arról szólt, hogy míg te egy egyfajta "férfi-diktatúrát" képzelsz el a házasságba, meghatározott szerepekkel, addig õ abszolút egyenrangúságot, egyfajta mini-demokráciával.

Tán a kirekesztés nem a legjobb szó erre, lényegében két különbözõ nézõpont három szájból (kézbõl) tolmácsolva.

[A. L. Ias]

Mindent össze lehet foglalni objektíven, csak elemzõképesnek kell lenni.
Akkor legközelebb megpróbálhatnád úgy! Azt írtam, hogy szép, nem azt, hogy objektív..... ;) :D


Az idézet pont errõl szól. A férfi és nõi szerepekrõl. A mosogatás tipikusan nõi tevékenység, egy "igazi férfi" egy "alfahím" nem is gondol a mosogatásra, mert az õ dolga, hogy lenyírja a füvet. Mert az tipikusan férfimunka. Az alfahím lenyírja a füvet, amíg az asszony bent fõz, aztán az alfahím leül a kerti székbe, és megissza a jéghideg sörét, amit az asszony kihozott neki.
Szerintem egy alfahím bármit megtehet, pont ezért alfahím. Ha akar mos, fõz, takarít, mert ahhoz van kedve. Vagy éppen nem csinál semmit, amíg az asszony mos, fõz, takarít _és_ füvet vág, mert azt mondta neki! Õ hozza a szabályokat, nem alkalmazkodik másokhoz. Az, hogy mennyire követi a sztereotípiákat, mennyire akar megfelelni a külsõ elvárásoknak, az már intelligencia, belsõ igényesség kérdése.


"Miért zavar annyira, hogy nekem az a személyes véleményem, hogy férfi és nõ egyenlõ, hogy egy normális párkapcsolatban, fõleg a mai világban már nem kell kõbe vésni a férfi/nõi szerepeket? Miért zavar, hogy azt vallom, hogy szerintem a férfi is elmosogathat néha, s a nõ is lenyírhatja a füvet, ha éppen úgy kívánja a helyzet?"

A vita köztetek arról szólt, hogy míg te egy egyfajta "férfi-diktatúrát" képzelsz el a házasságba, meghatározott szerepekkel, addig õ abszolút egyenrangúságot, egyfajta mini-demokráciával.

Tán a kirekesztés nem a legjobb szó erre, lényegében két különbözõ nézõpont három szájból (kézbõl) tolmácsolva.
Ezt a "férfi diktatúrát" nem tudom honnan veszed? Mindvégig azt írtam, hogy irányít és dönt, nem azt, hogy uralkodik. Azt írtam, hogy nem semmibe véve, nem átgázolva, hanem megbeszélve. Mi ebben a diktatúra?
Saját példámat említve, én elvettem feleségül a menyasszonyomat, õ pedig hozzám jött feleségül. Egyikõnkben sem fordult meg, hogy ez ne így lenne helyes.
Nem tudom van-e valaki itt, aki feleséghez akarna menni vagy férjül akarna venni valakit...

Ha a vita errõl szólna, akkor nincs vita.

[Zacskóbicska]

Hülyeség. Az igazi férfi nem nyír füvet. Elõveszi a kaszát, oszt levágja azzal. Ezt követõen összeszedi a reggeli harmatban az üde gombát, készít a még alvó feleségének és magának egy gombás rántottát. Figyelmesen félretúrja magának a sült szalonna darabok nagy részét A reggeli közben meghallgatják a híreket a Kossuth adón, aztán elmegy a barátaihoz sörözni/borozni figyelmességbõl, nehogy belepofázzon az asszony fõzésébe, mert az soha nem vezet jóra. Hazaér ebédre, vagy legalábbis aránylag a vacsora elõtt. Meghallgatja türelmesen feleségétõl mindazt, amit nem hallhatott elõzõ elfoglaltsága miatt, közben nem látványos módon kifürkészi a vacsorára való elképzeléseket. Tekintettel arra, hogy az esetek jelentõs százalékában ezen javítani lehet, elmegy szépen magától és rak egy nagy tüzet. Amíg a sütéshez megfelelõ parázs lesz, megissza az elõirányzott mennyiségû sört, vagy bort. A sütés befejeztével elegánsan tûri, hogy felesége félretegye a szabad tûzi sütésbõl származó holmit, legalábbis azt, ami a feleség részére készült. A másik részt az igazi férfi elfogyasztja a feleség által elkészített vacsora kiegészítéseként, bizonygatva, hogy azzal sokkal finomabb a vacsora.

[Törölt_fórumtag1]

Hoppá! Most látom, hogy tényleg hibásan írtam MREVOLUTION nevét, bocsánatot kérek tõle, nem direkt volt, elnéztem, csodálkoztam is, de látom, hogy T! És amúgy jó a szemem... majdnem! :)

Gyerekek, mi lenne ha lezárnánk ezt a témát, mert tényleg nem vezet sehova... Kb. a topic elsõ 5 oldalában írtam hozzászólásokat, utána már nem állt szándékomban, pont azért, hogy a nagyobb vitákat elkerüljök, de akkor is többször kihangsúlyoztam, hogy nem számít, hogy az egyiknek ez a véleménye, a másiknak meg az! És úgy gondolom mindenkit meg kell hagyni a saját hitében, a saját elveivel, ha az úgy jó neki!
Én a hagyományos férfi-nõi szerepeket részesítem elõnyben, ennek minden velejárójával. MREVOLUTION valószínûleg olyan lány, akinek sokkal több függetlenségre van szüksége és inkább egyenrangú szeretne lenni (bár, hozzáteszem én a férfi feljebbvalóságát sosem negatív értelemben értettem, hanem családfõt, ezt ki is fejtettem egy hozzászólásomban). Ezzel sincs semmi baj, neki így jó.
A. L. Ias-nak is van egy véleménye, amivel én teljes mértékben azonosulni tudok, a többiek pedig más véleményével tudtak azonosulni.
Az egyáltalán nem baj, ha ezeket a véleményeket kifejtjük és esetleg megindokoljuk, hogy nekünk ez miért felel meg (mert ezt láttuk, mert ebben nõttünk fel, mert az életben megtapasztalt dolgok alapján ezt választjuk, mert ezt látjuk mûködõképesnek st.), de próbáljuk már elfogadni, hogy a másik másképp látja esetleg...
Én magam is elnézést kérek bárkitõl, ha esetleg (akaratom ellenére) megbántottam volna, nem állt szándékomban, és, ha olvasva talán durvábban jött le valami, akkor tudjátok, hogy szóban nem úgy hangzott volna, csak itt nincs hangsúly meg ilyenek... Szóval, szerintem errõl a témáról több bõrt nem érdemes lehúzni...
És valaki mondja már meg, hogy miért nem érzékeli a gépem néha egy-egy billentyû leütését, ami miatt kimaradnak betûk? :(

[kheopsz]

Akkor legközelebb megpróbálhatnád úgy! Azt írtam, hogy szép, nem azt, hogy objektív..... ;) :D


Szerintem egy alfahím bármit megtehet, pont ezért alfahím. Ha akar mos, fõz, takarít, mert ahhoz van kedve. Vagy éppen nem csinál semmit, amíg az asszony mos, fõz, takarít _és_ füvet vág, mert azt mondta neki! Õ hozza a szabályokat, nem alkalmazkodik másokhoz. Az, hogy mennyire követi a sztereotípiákat, mennyire akar megfelelni a külsõ elvárásoknak, az már intelligencia, belsõ igényesség kérdése.


Ezt a "férfi diktatúrát" nem tudom honnan veszed? Mindvégig azt írtam, hogy irányít és dönt, nem azt, hogy uralkodik. Azt írtam, hogy nem semmibe véve, nem átgázolva, hanem megbeszélve. Mi ebben a diktatúra?
Saját példámat említve, én elvettem feleségül a menyasszonyomat, õ pedig hozzám jött feleségül. Egyikõnkben sem fordult meg, hogy ez ne így lenne helyes.
Nem tudom van-e valaki itt, aki feleséghez akarna menni vagy férjül akarna venni valakit...

Ha a vita errõl szólna, akkor nincs vita.


Ha nõk szempontjából tudnék objektív lenni, akkor vagy homokos lennék, vagy nõ. Nos egyik sem vagyok, így marad a "szép összefoglalás" :)
Az alfahím mos, fõz takarít? Akkor az nem alfahím a többiek szemében, hiszen ezek tipikus nõi munkák, viszont a fûnyírás tipikus férfi munka.
Az alfahím csak akkor lehet alfahím, ha betartja a sztereotípiákat. Mert ha nem tartja be, akkor különc, nem igazi alfahím :)

" irányít és dönt"
Irányít és dönt, mint egy király :) Ha valamit megbeszéltek és nem alakul ki egyetértés, ki dönt?
Ha megbeszélve döntesz, akkor az nem azt jelenti, hogy ti döntötök?

"én elvettem feleségül a menyasszonyomat, õ pedig hozzám jött feleségül."
Itt sem csak a te döntésed volt. Hiszen a menyasszony is döntött, hogy hozzád megy. Ez egy közös döntés volt, demokratikus, ahol nem csak a férfi döntött.

"aki feleséghez akarna menni vagy férjül akarna venni valakit"
Ez már csak nyelvészkedés, jó esetben a férfi egy nõvel akar házasságot kötni, a nõ meg egy férfival.

[kheopsz]

Hülyeség. Az igazi férfi nem nyír füvet. Elõveszi a kaszát, oszt levágja azzal. Ezt követõen összeszedi a reggeli harmatban az üde gombát, készít a még alvó feleségének és magának egy gombás rántottát.
Egy igazi férfi nem eszik gombát! :) Az se nem állat, se nem növény. :)

[kheopsz]

Hoppá! Most látom, hogy tényleg hibásan írtam MREVOLUTION nevét, bocsánatot kérek tõle, nem direkt volt, elnéztem, csodálkoztam is, de látom, hogy T! És amúgy jó a szemem... majdnem! :)
...

És valaki mondja már meg, hogy miért nem érzékeli a gépem néha egy-egy billentyû leütését, ami miatt kimaradnak betûk? :(


Szerintem csak valami freudi elnézés lehetett, amikor mrevoluSiont láttál, bizonyára a resolution-ra asszociáltál :)
A téma annyiban volt/van érdekes, hogy különbözõ világnézeteket mutatott be elfogultan.

A gép több okból is nem érzékelheti a billentyûzet leütését:
1. nagyon gyors vagy-bár ettõl még minden billentyût bevisz, csak késõbb, de ezt elvethetjük, mert ehhez tényleg gyorsnak kell lenni
2. a billentyûzeted koszos, és a billentyûk alatt összegyülemlett porcicák/morzsák/hajszálak akadályozzák a rendes érintkezést.

Próbáld meg elõször kitakarítani, sûrített levegõvel kifújatni (vagy biciklipumpa, de az olajat nyomhat bele).
A PC-hez való billentyûzetet szét is szedheted, könnyen ki lehet takarítani, csak egy kis odafigyelés kell hozzá.

[Törölt_fórumtag1]

Köszönöm! Pedig törölgetem rendesen (mármint a billentyûzetet :)... de lehet, hogy tényleg alá szorult valami... :(. Nem PC, hanem laptop és szerintem, ha szétszedném, utána ezt senki nem rakná össze...:)

[A. L. Ias]

Az alfahím mos, fõz takarít? Akkor az nem alfahím a többiek szemében, hiszen ezek tipikus nõi munkák, viszont a fûnyírás tipikus férfi munka.
Az alfahím csak akkor lehet alfahím, ha betartja a sztereotípiákat. Mert ha nem tartja be, akkor különc, nem igazi alfahím :)
Vagy pedig az alfahím bárkinek "nyomatékosan elmagyarázza", hogy mitõl alfahím ha szóvá meri tenni, mi egy dolga az alfahímnek és mi nem. :)


" irányít és dönt"
Irányít és dönt, mint egy király :) Ha valamit megbeszéltek és nem alakul ki egyetértés, ki dönt?
Ha megbeszélve döntesz, akkor az nem azt jelenti, hogy ti döntötök?
Szerintem nem. Õ dönt, ezzel övé a felelõsség is. A döntése lehet konszenzusos (egyet akarnak), lehet kompromisszumos (különbözõt akarnak, de sikerül megegyezniük) és lehet diktatórikus (a döntés nem egyezik meg a másik akaratával). Egy házasságon belül mindhárom eset elõfordul. És ha nincs vezetõ személy, akkor a harmadik eseteknél nincs döntés. És egy házasságban nem csak a döntés joga a férfié, hanem a felelõssége is. Ha valami nem jön össze, azért õ a felelõs. Ezt a terhet nem tenném a partneremre.


"én elvettem feleségül a menyasszonyomat, õ pedig hozzám jött feleségül."
Itt sem csak a te döntésed volt. Hiszen a menyasszony is döntött, hogy hozzád megy. Ez egy közös döntés volt, demokratikus, ahol nem csak a férfi döntött.
Itt két döntés volt. Az egyik, az elsõ az enyém, a második pedig a menyasszonyomé. A másodikra sor sem kerülhetett volna, ha az elsõ nem születik meg. Én ajánlottam egy lehetõséget amivel élhetett vagy nem élhetett. Megint úgy érzem, hogy a "férfi-diktatúrára" célzol. De itt sincs szó róla. Nem volt elrángatva, megfenyegetve, megverve, stb... De én ajánlottam a lehetõséget (a szabályokat), õ pedig elfogadta.


"aki feleséghez akarna menni vagy férjül akarna venni valakit"
Ez már csak nyelvészkedés, jó esetben a férfi egy nõvel akar házasságot kötni, a nõ meg egy férfival.
Nézheted csak "nyelvészkedésnek", de én a döntés jogára és felelõsségére céloztam vele.

[A. L. Ias]

Köszönöm! Pedig törölgetem rendesen (mármint a billentyûzetet :)... de lehet, hogy tényleg alá szorult valami... :(. Nem PC, hanem laptop és szerintem, ha szétszedném, utána ezt senki nem rakná össze...:)

Majd átnézésnél az is ellenõrzésre kerül.

[Törölt_fórumtag1]

Tényleg! :) Köszönöm szépen A. L. Ias! :)

[kheopsz]

Köszönöm! Pedig törölgetem rendesen (mármint a billentyûzetet :)... de lehet, hogy tényleg alá szorult valami... :(. Nem PC, hanem laptop és szerintem, ha szétszedném, utána ezt senki nem rakná össze...:)

Ha laptop, akkor ne nagyon szedd szét (lehet, hogy nem is tudnád ahány gyártó annyiféle összerakási módszer), vagy vidd el egy szervizbe (amirõl elõtte körbenéztél, hogy miket írnak róla) vagy pedig próbálkozz a kifújással, kikapcsolt állapotban.
Lehet kapni elméletileg sûrített levegõs palackokat ilyen célra, ha szájjal próbálkozol, nem elég erõs és még bele is köpködsz :)
Sajnos az, hogy ha törölgeted az csak kozmetikai dolog, hiszen a billentyûk alatt nem tudod ronggyal kitakarítani.
Pláne, ha a rongyról még szakadoznak le kisebb szálak, akkor még több dolgot nyomsz be a billentyûk alá ..

[Törölt_fórumtag1]

Igen, elképzelhetõ, hogy ártottam is a törölgetéssel...:(

[kheopsz]

Vagy pedig az alfahím bárkinek "nyomatékosan elmagyarázza", hogy mitõl alfahím ha szóvá meri tenni, mi egy dolga az alfahímnek és mi nem. :)


Szerintem nem. Õ dönt, ezzel övé a felelõsség is. A döntése lehet konszenzusos (egyet akarnak), lehet kompromisszumos (különbözõt akarnak, de sikerül megegyezniük) és lehet diktatórikus (a döntés nem egyezik meg a másik akaratával). Egy házasságon belül mindhárom eset elõfordul. És ha nincs vezetõ személy, akkor a harmadik eseteknél nincs döntés. És egy házasságban nem csak a döntés joga a férfié, hanem a felelõssége is. Ha valami nem jön össze, azért õ a felelõs. Ezt a terhet nem tenném a partneremre.


Itt két döntés volt. Az egyik, az elsõ az enyém, a második pedig a menyasszonyomé. A másodikra sor sem kerülhetett volna, ha az elsõ nem születik meg. Én ajánlottam egy lehetõséget amivel élhetett vagy nem élhetett. Megint úgy érzem, hogy a "férfi-diktatúrára" célzol. De itt sincs szó róla. Nem volt elrángatva, megfenyegetve, megverve, stb... De én ajánlottam a lehetõséget (a szabályokat), õ pedig elfogadta.


Nézheted csak "nyelvészkedésnek", de én a döntés jogára és felelõsségére céloztam vele.



Az igazi alfahímnek nem magyaráznak, mert félnek tõle :) De néha az alfahímeknek leáldozik és a béta-hím veszi át a helyét.
A szerencsés hím meg nem alfahím, mert a "falkában" egy hím van és több nõstény :)
Ez már tiszta természettudomány...

A felelõsséget szerintem meg kellene osztani. Együtt döntenek a gyerekrõl (legyen, ne legyen), költözésrõl, stb.
A felelõsség jót és rosszat is hozhat (lásd rossz döntés jó döntés), ha jól emlékszem egy házasságban kitartanak egymás mellett jóban és rosszban egyaránt.

A felelõsség az esküvõnél is két félé volt. Mert te tehetsz róla, hogy elvetted és õ tehet róla, hogy hozzád ment.
Csak gondold végig, egy rossz házasságnál milyen kijelentések születnek:
"Hogy lehetek ilyen hülye, hogy elvettem?"
"Hogy minek mentem én hozzá??"

Ezzel nem azt kívánom neked, hogy legyen rossz a házasságod, hanem csak egy példa volt, hogy mindketten látják a saját felelõsségüket.
Hozhatunk jó példát is:
"Micsoda szerencsém van, hogy téged elvettelek!"
"Milyen jó, hogy hozzád mentem feleségül"

Mindenhol benne van, hogy a nõ vagy férfi döntött arról, hogy megtörténhet a házasság, s a felelõsség is az övé.

[Zacskóbicska]

Egy igazi férfi nem eszik gombát! :) Az se nem állat, se nem növény. :)

Dehogynem! Az ötvözi a táplálékban a növényi és állati eredetû takarmányok jótékony hatásait. Sõt a rászorulók adott esetben még a narkót is megtalálhatják benne. Egyébként a narkótól mentesnek is jó íze van, legalábbis többnyire.

[kheopsz]

Dehogynem! Az ötvözi a táplálékban a növényi és állati eredetû takarmányok jótékony hatásait. Sõt a rászorulók adott esetben még a narkót is megtalálhatják benne. Egyébként a narkótól mentesnek is jó íze van, legalábbis többnyire.

"Az ötvözi a táplálékban a növényi és állati eredetû takarmányok jótékony hatásait."
Ezt elmondhatjuk a paprikás krumpliról is vagy egy jó lecsóról :)

A narkó meg nem hiányzik.

[Zacskóbicska]

Egy igazi férfi nem eszik gombát! :) Az se nem állat, se nem növény. :)

És mégegy dolog. A gomba a legférfiasabb étel. Láttál te már punci formájú gombát? De olyat, mit egy f@sz ezrével találhatsz:)

[kheopsz]

És mégegy dolog. A gomba a legférfiasabb étel. Láttál te már punci formájú gombát? De olyat, mit egy f@sz ezrével találhatsz:)

Ez az, ami végképp megölte a gomba-ehetõséget bennem. :)
Hívhatsz homofóbnak, nácinak, ki vagy berekesztõnek de engem nem lelkesít, hogy ezrével találhatok f*szt az erdõben :)

[Zacskóbicska]

Ez az, ami végképp megölte a gomba-ehetõséget bennem. :)
Hívhatsz homofóbnak, nácinak, ki vagy berekesztõnek de engem nem lelkesít, hogy ezrével találhatok f*szt az erdõben :)

Jól van, elismerem, hogy vannak pozitív tulajdonságaid.:)Mindenesetre én a demokrácia híve vagyok és baromira megértek mindenkit, akik nem akarnak gombát enni az én lelõhelyeimen.:thumbup

[kheopsz]

Jól van, elismerem, hogy vannak pozitív tulajdonságaid.:)Mindenesetre én a demokrácia híve vagyok és baromira megértek mindenkit, akik nem akarnak gombát enni az én lelõhelyeimen.:thumbup

Köszi :)
Hogy továbbmenjünk ezen a férfiasan nemiszerves témán, én inkább a pitét szeretem :)

[Zacskóbicska]

Köszi :)
Hogy továbbmenjünk ezen a férfiasan nemiszerves témán, én inkább a pitét szeretem :)

Nehéz helyzetben leszel az igazi nagyfrankó túlélõ helyzetben. Hol találsz ilyet? Talán sanyargatod majd a túlélõ öregasszonyokat holmi pitéért, vagy esetleg szimbiózisba lépsz velük gombáért ? Igaz, gombával, vagy egyéb néminemi természetbeni juttatással egy darabig fizethetsz a pitéért. Végülis kiváló táplálék, fõleg ha mogyorókrém is van benne. Sõt, így elgondolkodva talán a legjobbak közé tartozik...néhány hónapos túlélésre legalábbis.

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

Mindent összevetve jól látod, hogy mire is gondoltam, hogy milyen állásponton vagyok, hogy mi mellett igyekszem kiállni.

Észre vettem, hogy Te is hasonlóan vélekedsz, mint én.

A legkevésbé sem voltam/vagyok felfokozott hangulatban, sosem voltam még annyira higgadt, mint a Henriettának írt elõzõ levelem alkalmával. S az idõbeosztásom nekem is lehet a megszokottól eltérõ, ha épp hajnalban érek rá, akkor válaszolok.

A táncos videókat csak példának igyekeztem bemutatni, - mivel írtad, hogy rossz élményeid voltak, (iskolában nem jutott lány és fiúval kellett táncolnod)- hogy a tánc lehet szép is, sõt akár felemelõ, s hátha megfog benne valami, de ha nem, hát nem.
Az, hogy Neked idegen a társastánc, nincs vele semmi baj, s nem változott ettõl az eddig alkotott képem Rólad, csupán bõvült egy ténnyel. Olyan ez, mint hogy valaki dohányzik, van aki meg nem, van aki szereti a rakott kelt, van aki nem.

Ha jól emlékszem, leírtam azt is, hogy az a legfontosabb, hogy mindenki olyan ruhákat hordjon, amiben önmaga tud lenni.
Hangot adtam igaz, azon véleményemnek is, hogy néha napján bújhatnának a férfiak öltönybe, s nem ártana, ha ezen alkalmakkor tudnák viselni is azt, de ez nem egyenlõ azzal, ha valaki nem hord öltönyt, akkor az már nem is férfi, vagy, hogy ezért le lenne sz*rva.
A saját szubjektív véleményem volt, hogy nekem speciel tetszik, ha egy férfi tudja viselni az öltönyt, s egy szóval sem említettem, hogy ebben járjon minden nap, csupán évente pár alkalmat említettem, amikor szeretném, ha felvenné, magától.

Inkább "tigris" vagyok, mint oroszlán, de értem a példát.
Nem éreztem úgy, hogy "adtam volna a fejedre", de ha így gondolod, akkor elnézést.
Nehéz kiigazodni ki a "barát" s ki az "ellenség". Túl sok a szövetség, s túl nagy a háló.




Akkor mi valójában nagyrészt egy állásponton vagyunk, legfeljebb kicsit másképp képviseljük/fejtjük ki.
Ennek örülök, mert ritka, hogy valaki az én álláspontomon legyen.

Nos, ha te ilyen állapotban vagy higgadt, akkor te tényleg egy tigris vagy, vagy pedig az én birka-türelmem látja ezt felfokozott hangulatnak.
Ne értsd félre, ez csak egy tény közlése, nem kívánlak negatív színben feltüntetni.
Én ugyanis birka türelmû vagyok, vannak olyanok, akik olyan türelmesek, hogy fát lehet vágni a hátukon, én abba a kategóriába tartozom, akik megkérdeznék, hogy "nem életlen az a balta, adjak egy másikat?"

A táncos videós erõfeszítéseidet itt újra megköszönném, sajnálom, hogy nem sikerült õket igazán integrálnom. A rakott kellel nincs semmi bajom, ha jól van elkészítve.

Igen, pontosan emlékszem, hogy te nem öltönyös férfiakról írtál, hanem olyanokról, akik ruha terén sokrétûek (talán ez jó szó erre), s képesek mind öltönyben és mind pedig hétköznapi ruhákban is természetesen viselkedni, mondhatni "összenõni" az épp aktuális viselettel.

Az elnézést elfogadom, semmi gond, sokat kibírok :)

Itt, ha jól sejtem inkább haverságok kötõdnek egy egy azonos nézõpont körül, majd azok ellenfélként, de nem ellenségként ütköznek.
Én a házasság-témában én inkább "távoli (2000km) szövetségesed" vagyok, míg lehet, hogy más témákban (város - vidék, diplomás - diploma nélküli, kutya - macska) ellenfelek lennénk.
Más a haver, más a barát, más az ellenség, más az ellenfél.
A barátaiddal lehetsz nagyon õszinte, a haverokkal másképp, az ellenség ellenség, míg az ellenfél a mérkõzés után esetleg meghív egy sörre.
A háló használatát akkor még tanulnod kell. Nem tudhatod, hogy ki micsoda, így nem is skatulyázhatunk be egy-egy embert a hozzászólások alapján.
A hálón légy óvatos, senki sem az akinek látszik.
Lehetek egy 33 éves fickó angliából, vagy egy 50 éves kéjenc Pestszentlõrincrõl. Vagy éppen egy 12 éves lány Makóról.
Témán belül köthetõk laza szövetség-csírák, kezdemények, de könnyen széteshetnek más témákban.


S ez egy szubjektív téma, aki itt tud objektív lenni, az vagy robot, vagy hazudik :)

ui: A Kedvest köszi, Kedves MREVOLUTION, már régóta nem mondták nekem, hogy kedves :)

[kheopsz]

Nehéz helyzetben leszel az igazi nagyfrankó túlélõ helyzetben. Hol találsz ilyet? Talán sanyargatod majd a túlélõ öregasszonyokat holmi pitéért, vagy esetleg szimbiózisba lépsz velük gombáért ? Igaz, gombával, vagy egyéb néminemi természetbeni juttatással egy darabig fizethetsz a pitéért. Végülis kiváló táplálék, fõleg ha mogyorókrém is van benne. Sõt, így elgondolkodva talán a legjobbak közé tartozik...néhány hónapos túlélésre legalábbis.

Ugyan már, ahogy szokták mondani, a világégés nekem csak egy pite ügy :)

[Doom]

Hangot adtam igaz, azon véleményemnek is, hogy néha napján bújhatnának a férfiak öltönybe, s nem ártana, ha ezen alkalmakkor tudnák viselni is azt, de ez nem egyenlõ azzal, ha valaki nem hord öltönyt, akkor az már nem is férfi, vagy, hogy ezért le lenne sz*rva.
A saját szubjektív véleményem volt, hogy nekem speciel tetszik, ha egy férfi tudja viselni az öltönyt, s egy szóval sem említettem, hogy ebben járjon minden nap, csupán évente pár alkalmat említettem, amikor szeretném, ha felvenné, magától.

...hát én nem érezném jól magam ...néhanapján...:D

2103210421052106

[kovu78]

[attach=config]2107[/attach

[Dream_walker]

A gép több okból is nem érzékelheti a billentyûzet leütését:
1. nagyon gyors vagy-bár ettõl még minden billentyût bevisz, csak késõbb, de ezt elvethetjük, mert ehhez tényleg gyorsnak kell lenni
2. a billentyûzeted koszos, és a billentyûk alatt összegyülemlett porcicák/morzsák/hajszálak akadályozzák a rendes érintkezést.

Próbáld meg elõször kitakarítani, sûrített levegõvel kifújatni (vagy biciklipumpa, de az olajat nyomhat bele).
A PC-hez való billentyûzetet szét is szedheted, könnyen ki lehet takarítani, csak egy kis odafigyelés kell hozzá.

Én ki szoktam porszívózni a p.csába, de most, hogy tudom, az alfahím nem takarít, hát kénytelenek lesztek a beragadt billentyûim miatti elütésekkel olvasni a hozzászólásaimat. Ennyi.
Na kit kell itt fenéken paskolni, hogy végre kapjak egy hideg sört?
:)

[kheopsz]

Én ki szoktam porszívózni a p.csába, de most, hogy tudom, az alfahím nem takarít, hát kénytelenek lesztek a beragadt billentyûim miatti elütésekkel olvasni a hozzászólásaimat. Ennyi.
Na kit kell itt fenéken paskolni, hogy végre kapjak egy hideg sört?
:)

A kiporszívózás nem olyan jó, mintha kifújnád. Nem tudom, szedtél e már szét billentyûzetet, elég kusza és szövevényes tud lenni, nehézkes mindent jól kiporszívózni.

[TMIB]

http://i.imgur.com/2227Psi.png

[Törölt_fórumtag1]

Nyugodt vagyok és nem fogok veszekedni! :)

[kheopsz]

Kedves Henrietta!

Nincs harag a név miatt.

Lezárni a vitát?
Ez most meddig fog tartani részedrõl?
Másnak írt válaszomra oly' hevesen reagáltál, hogy csak no, holott nem is Neked szólt.
A vitát egyszer már lezártuk, legalábbis én azt hittem. Most újra ezt javaslod.
Ezért kérdezem, hogy most mire számíthatok, meddig fog tartani?

- Voltál oly' kedves leírni, hogy nem vagyok korrekt, hogy kétségbeesetten különbnek akarok látszani, s feljebb akarok kapaszkodni.

- Voltál oly' kedves leírni, hogy megpróbálok lejáratni másokat, majd burkolt fenyegetõzést is megejtettél irányomba.

- Voltál oly' kedves utalni rám, s leírni, s megállapítva, hogy nincs egy épkézláb kapcsolatom, s ezért e-téren az életem teljes csõd.
Nem ismerjük egymást. Sosem találkoztunk, nem ismersz. Honnan veszed mindezt, s hozzá a bátorságot? Negatívan feltüntetni, s visszaélni azzal, hogy leírtam, hogy fiatal vagyok és egyedülálló, hát.... vajon korrektségre vall egy érett felnõtt anyukától?

- Voltál oly' kedves leírni, hogy mindenki mást szerencsétlen hülyének állítok be, aki nem ért egyet velem, hogy "bólogató pincsikutyákat" gyûjtögetek magam mellé.

- Voltál oly' kedves leírni, hogy végigdrámáztam a vitánkat, s hogy szinte minden hozzászólásomnál leírtam, hogy "valaki értsen már egyet velem!!!!"

- Voltál oly' kedves leírni, hogy ne személyeskedjek.

- Voltál oly' kedves leírni, hogy különbözõ eszközökhöz folyamodom, csak hogy egy közösségben észrevegyenek, vagy hogy ki tûnjek abból.

- S voltál oly' kedves leírni ezeken kívül még sok minden mást is, elég csak visszaolvasni.

A válaszomra, ahol konkrétan kértelek, hogy támaszd alá tényekkel a nekem intézett vádakat, sértéseket persze nem reagáltál.

S most kedvesen és játékosan, mintha mi sem történt volna, felveted, "mi lenne, hogy ha lezárnánk ezt a témát", meg hogy az éteren keresztül nem úgy jön le, "itt nincs hangsúly, meg ilyenek".
Bizonyára, mivel nálam sokkal tapasztaltabb vagy hallottad már, a szó elszáll, az írás megmarad.

Egy olyan lánynak kell erre felhívni a figyelmed, aki véleményed szerint "kétségbeesetten


Jogodban áll ezt tenni, nekem pedig jogom áll megjegyezni, s akár nem felejteni. Nem leszünk "puszipajtások".

Mindezek ellenére számtalanszor leírtam, hogy a véleményed tiszteletben tartom!
Azt viszont ne várd el, hogy a megalapozatlan állításaid, vagy sértéseid szó nélkül hagyjam, mert nem fogom sem Tõled, sem mástól, s ha ezért olyan árat fizetek, hogy kiutálnak, ám legyen.

Mindennek ellenére nincs harag részemrõl sem irányodba, sem más irányába, csupán szeretem helyén kezelni a dolgokat.

Kívánok Neked továbbra is õszintén minden jót!



Két nõ vitatkozik, eddig sem volt könnyû beszállni a dologba, de vastag csontozatom miatt meg merem tenni. :)

Henrietta, kérlek vond vissza ezeket az állításokat, kérj bocsánatot, és nyissunk egy másik fórumot mondjuk a felhasználható erdei növényekrõl (nem, nem érdekel, hogy van -e már).
MREVOLUTION ekkor meg lesz követve, s bár nem lesztek puszipajtások, attól még lehet más téma is, amiben egyet lehet érteni.

MREVOLUTION biztos vagyok benne, hogy Henrietta nem értette úgy, hogy kész csõd a kapcsolati életed. Fiatal vagy és független, szerintem egyszerûen irigy egy kicsit valahol, legbelül.
A bólogató pincsikutyákat sem lehet csak úgy begyûjteni, azok maguktól jönnek, tehát hasonló véleményük van, mint neked, tehát nyilván ezt sem így értette.
Rám meg nem célozgatnak, egyrészt fel se venném, mellesleg én inkább a bólogató jegesmedve lenne a helyes kifejezés.

Senki nem fog kiutálni senkit sem, ez valamilyen szinten érett emberek "gyûjtõhelye", azok egy véleménykülönbség miatt nem fognak kiutálni senkit, mindketten lehettek értékes tagjai a társadalomnak és a fórumnak, biztos vagyok benne, hogy az adminok is így gondolják.

[TMIB]

Nem, dehogy, nem neked írtam, csak úgy általánosságban szoktam néha mondani hogy ne legyen veszekedés. Ha elõtte is volt, azt nem tudom, ezt a topicot annyira nem figyelem, mert rengeteget írtatok bele, hosszan, én meg sokat dolgozom mostanában.

Amikor sose írtam, akkor volt 2-3 hajbakapás a múltban, úgyhogy ezért van az, hogy néha szólok ha kicsit kezd elfajulni egy-egy vita. De nem személyre szólóan szoktam mondani, hanem csak úgy, mindenkinek. :)

[Törölt_fórumtag1]

Kedves Kheopsz!
Igazán értékelem azt az igyekezeted, amellyel próbálod csitítani a kedélyeket ebben a topicban. Ez nagyon figyelmes Tõled! Sajnos azt a kérésedet, hogy kérjek bocsánatot nem fogom teljesíteni (nem azért, mert nem tudnám, hiszen egy bocsánatkérés nem kerül semmibe, de nem érzem úgy, hogy nekem vagy kizárólagosan nekem kellene bocsánatot kérnem).
Mégpedig a következõk miatt:
Elindult egy beszélgetés (nevezzük vitának) anno, amiben különbözõ vélemények ütköztek. Én abban a pár hozzászólásomban, amit az elsõ 5 oldalon tettem, leírtam, hogy nekem mi a véleményem a témával kapcsolatban. Tettem mindezt úgy, hogy szigorúan a téma keretein belül maradva, attól nem térve el sem jobbra sem balra, és általánosságban írni a másiknak, kerülve a személyeskedõ, néhol csipkelõdõ, esetleg enyhén rosszindulatú megjegyzéseket. Elfogadva a másik véleményét, a véleményétõl nem akarván eltéríteni, és lehetõleg úgy értelmezni az általa mondottakat, ahogy azt valóban értette.
MREVOLUTION nem igazán értette, hogy mit is akarok mindezzel mondani, és folyamatosan erõltetett egy olyan vonalat, mely szerint én a férfiakat feljebbvalónak, a nõket alacsonyabb rendûnek tartom, mindezt a lehetõ legnegatívabb értelmezésben.
Majd ezzel kapcsolatban többször kifejtette, hogy egy intelligens férfi nem foglalkozna olyan nõvel, aki automatikusan alárendeli magát. Mivel nem értette meg, hogy én milyen értelemben használtam a férfiak "feljebb valóságát" - családfõi és bibliai, teremtésbeli értelemben, nyugodtan gondolhattam, hogy ez a mejegyzés nekem szól (egyébként azt, hogy a nõ alacsonyabbrendû sehol nem írtam, õ mégis ragaszkodott ehhez). Akár meg is sértõdhettem volna, hiszen akkor ezek szerint engem csupa unintelligens férfi vesz körül. De nem sértõdtem meg, sõt vissza se vágtam azzal, hogy akkor azok körül a nõk körül milyen férfiak lehetnek, akik ennyire hangoztatják az egyenjogúságot. Egész egyszerûen ezt a megjegyzést szó nélkül hagytam.

[Törölt_fórumtag1]

Majd ezek után feltette azt a kérdést, hogy ugye akkor kizárólag szoknyát hordok, mert a nadrág túl férfias számomra... Ez számomra kicsit személyeskedõ volt, és szerintem a témához sem tartozik szervesen az öltözködési szokásom, annak ellenére, hogy szeretek szoknyát hordani, de sajnos nem tehetem meg mindig. Ezt a megjegyzését is szó nélkül hagytam, nem vágtam vissza azzal és nem kezdtem el találgatni, hogy vajon õ, aki ennyire kardoskodik az egyenjogúság mellett, milyen ruhadarabokat visel a hétköznapokban. Annyit reagáltam pusztán, hogy megkértem, ne személyeskedjen.
A következõ hozzám intézett kérdése az volt, hogy: "Ha jól értem, akkor csak olyan férfia tudsz felnézni, aki szerint Te alsóbbrendû vagy." Még mindig itt tartottunk, lovagolt egy olyan szón, amit én sosem mondtam... Erre írtam neki, hogy ne adjon a számba olyan szavakat, amiket nem mondtam.
A következõ személyeskedõ megállapításában azt fejtegette, hogy valószínüleg mindig lesz mellettem egy férfi, aki cipeli a BOB-omat... Erre írtam, amit írtam (nem volt benne semmi sértõ, bárki visszaolvashatja). Itt megint találgatott, anélkül, hogy személyesen ismerne. Megjegyzem ekkor Tõlem még mindig nem hangzott el egyetlen egy személyeskedõ, vagy esetleg Õt negatívan beállító megjegyzés sem. Itt kb. a topic 2. oldalánál jártunk.
A 3. oldalon volt két hozzászólásom, semmi extra nem volt bennük, ha jól emlékszem arról írtam, hogy én a hagyományos szerepeket jobban kedvelem, nem hiszem, hogy bárki felé tettem volna bántó megjegyzést. Ugyanez történt a 4. oldalon is, igaz ott már "magyarázkodnom" kellett az újabb találgatásira (talán a fodrásszal kapcsolatban).
Az ezt követõ hozzászólásomban írtam, hogy akkor kiszállnék a vitából, innentõl kezdve, mert nem látom értelmét és sok sikert kívántam az életben Neki.
Ezek után egyetlen hozzászólásom volt a témához, ezt pedig Neked írtam, mi szerint nem tekintem ellenségemnek MREVOLUTIONT és nem haragszom rá.

[Törölt_fórumtag1]

Nem is volt semmi gond addig, amíg el nem kezdtek a táncok kapcsán vitatkozni A. L. Ias-al. Itt MREVOLUTION-nak volt egy mondata, amely így hangzott: "Tudod nem lehet minden nõ olyan, aki azonnal ugrik és minden szavad helyesli, s adja a piros pontokat" (Értsd jól nyom egy tetszik-et a hozzászólásodra) "Nem lehet mindenki bólogató Júlia"...
Nos, mivel kifejtettem párszor, hogy én A.L.Ias véleményével, elveivel ebben a témában teljesen egyetértek, így jogosan érezhettem úgy, hogy ez a megjegyzése burkoltan rám vonatkozik, fõleg, hogy állandóan próbálta azt erõsíteni, hogy én azt mondtam a nõk alacsonyabb rendûek (nem mondtam) és szerintem a férfiak kezében van a döntés joga (mondtam).
Mivel sok-sok oldallal ezelött kiszálltam a vitából, így erre (a szerintem már elég durva megjegyzésére) sem reagáltam semmit, mivel, hogy egész végig nem éreztem annak szükségét, hogy ilyen eszközökkel éljek.
Természetes A.L.Ias következõ hozzászólására szintén adtam egy tetszik-et, hiszen azért van ez a lehetõség, hogy ha valakinek szimpatikus a másik véleménye, akkor így kifejezheti. Érdekes módon MREVOLUTION következõ válaszában, a hozzászólása utolsó sorában zárójelben ott volt, hogy: "megvolt a mai piros pont is".
Na, itt hagytam fel avval, hogy nem reagálok a megjegyzéseire és erre írtam azt, hogy, mivel én már kiszálltam a vitából, így továbbra ne utalgasson rám burkoltan sem (hiszen eddig minden piszkálódó megjegyzését szó nélkül hagytam, így legyen benne annyi korrektség, hogy õ sem tesz ilyet.

[Törölt_fórumtag1]

Mivel végig azt próbálta sugallni a hozzászólásaival, hogy én egy önállóan dönteni képtelen, nõ vagyok, aki nem tud egyedül boldogulni és mindenképpen szüksége van - egy lehetõleg unintelligens - férfira... erre írtam neki, hogy ne akarjon olyannak beállítani, amilyen nem vagyok... (mert én sem tettem ilyet vele kapcsolatban).
Erre a levelemre írt válaszában jött azzal, hogy én védeni akarom A.L.Iast (csupán, mert utaltam egy hozzászólására)... eszem ágában sem volt védeni - nem igazán szorul rá szerintem...
A normális kapcsolatról írt megjegyzésemet, úgy kezdtem, hogy: "Én" - a magam nevében... tudjuk, akinek nem inge... Hallhattuk ezt is eleget...
Ha bárkit is meg akarnék sérteni a fórumtársaim közül, akkor személyesen intézném hozzá a szavaimat, úgy, ahogy õ is tette A.L.Ias-al, amikor neki címezte a Müller Péter idézeteket (és nem akarom védeni, elég szépen megvédte magát).
Ezek után egy hozzászólást írtam, amibõl MREVOLUTIONRA talán 1-2 mondat vonatkozott, amikor elnézését kértem tõle a neve elírása miatt... a többi általánosságban vonatkozott a topic-ra.
Szóval, kedves Kheopsz nem érzem úgy, hogy ezek után nekem kellene kizárólagósan bocsánatot kérnem, tõlem pedig ne kérjen senki, egyrészt, mert nem haragszm, másrészt, mert nem is érdekel az ilyesmi.

És hidd el, nem vagyok irígy! :)

[TMIB]

Nem tudom, a táncos részeket nem olvastam. Ott már vagy 60-80 soros hozzászólásokat írtatok. :haha:

[Törölt_fórumtag1]

Igen, elég sok van.

Mindenesetre, arra a levelemre, amiben annyira megsérthettem már egyszer reagált. Után csak egyet írtam, amiben 2 mondat vonatkozott rá, az egyik, amiben elnézést kértem tõle, mert rosszul írtam a nevét, a másik mondat meg valahogy, úgy hangzott, hogy õ minden bizonnyal egy olyan lány, aki nagyobb függetlenséget szeretne és inkább az egyenjogúságot kedveli. (szerintem ebben nem volt semmi sértõ). Azt, hogy szerintem fejezzük be ezt a vitát és ne húzzunk le róla több bõrt, nem neki címeztem, általánosságban értettem az egész topic-ra... Erre kaptam tõle megint egy olyan nekem címzett levelet, aminek (sok más mellett) az volt a lényege, hogy akkor most miért nem szállok ki a vitából. Erre írtam fentebb, hogy már kiszálltam, csak a táncok környékén éreztem úgy, hogy bizonyos dolgokat nekem címzett.
És, ha nekem valaki azt mondja, hogy nem folytatja velem a vitát, én automatikusan úgy értelmezem, hoy akkor nem utalok az illetõre és mással sem beszélek róla...

[Doom]

..a vita szabad és nagyon jó dolog( kereteken belül),megosztani másokkal a nyûgjeinket,kibeszélni magunkból a fájdalmakat,érdekeket,véleményeket ütköztetni, nemhogy szabad...kötelezõ..úgyhogy nem kell a hölgyeket csitítgatni...hadd mondják!!!!...és eljut az ember a sértõdés után a helyes felismerésre...pl.pár hónapja még Mizut megkértem ne szóljon többet hozzám http://magyarprepperforum.org/showthread.php?318-%C1ramsz%FCnet/page12&highlight=%E1ramsz%FCnet ,mára már a hozzászólásokat olvasva kiderült,értékes ember és nagyon hasonlóan gondolkodik mint én.....úgyhogy tessék csak nyugodtan vitázni.....

[Törölt_fórumtag1]

Kedves MREVOLUTION!

Bár Kheopszhoz intézett soraimban úgy érzem már reagáltam szinte mindenre, amire kíváncsi voltál, itt most mégis Téged szólítanálak meg, mert úgy látom, hogy talán akaratlanul is, de a kapcsolatokról szóló megjegyzésemmel erõsen megbántottalak.
Írtam valami olyasmit, hogy általában a véleményemet a tapasztalataim támasztják alá és itt ebben a topicban is a szerint foglaltam állást.
És ez miatt gondoltam úgy, hogy ha nem lenne normális kapcsolatom, akkor nem osztanám az észt. De ugyanúgy nem megyek bele semmilyen témába, ha nincs róla tapasztalatom. Ettõl függetlenül más még gondolkodhat és cselekedhet máshogy. Ezt elsõsorban magamra értettem, az, hogy másodlagosan Nálad betalált, erre mondtam, hogy, akinek nem inge....

De nézzük csak meg, hogy ki mit írt ebben a témakörben a másiknak! Ha vissza olvasod a topic 2. oldalát (én valamikor a legelején írtam olyat, hogy helyénvalónak tartom - egyébként én magam is igyekszem így élni -, ha egy nõ alárendeli magát a férfi akaratának, döntésének, természetesen nem negatív értelemben), milyen megjegyzést találhatunk itt Tõled?
Visszaidézném, ha nem gond... "Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy intelligens férfi nem választana élete párjául egy olyan nõt, aki alárendeli magát."
Hm... Mondd csak, értelmezhetem ezt úgy, hogy egy ici-picit vonatkozott rám? (Tudom nem) És, ha egy ici-picit is vonatkozott rám, akkor gondolhatom úgy, hogy ezzel Te a jelenlegi és az évekkel ezelõtti, fiatalabb kori kapcsolataimra utaltál? És, ha esetleg így van, érezhettem/érezhetem egy picit sértõnek azt a tényt, hogy szerinted intelligens férfi nem választana engem? És ezek után tettem akár egy ici-pici megjegyzést is erre? Nem!
Átsiklottam e fölött is, mint minden személyeskedésed fölött, nem hisztiztem, nem lettek érzelmi kitöréseim miatta stb... Bizony MREVOLUTION, Te ezt és a fentebb írtakat mind megengetted Magadnak.

Mondd csak, nem lehet, hogy amivel Te "vádolsz" És pontokban összeszedve olyan jól felsorkoztattad, hogy mit vétettem ellened, azt Te ugyanúgy megtetted esetleg már a legelejétõl kezdve? Hogy esetleg ez azért nem volt feltûnõ, mert én szó nélkül hagytam és nem csináltam ügyet belõle?

Tõlem max 1 olyan hozzászólást kaphattál és kaptál is, amire esetleg azt mondhatod, hogy sértéseket vágtam benne a fejedhez, szemben azzal, hogy én ugyanezeket hallgattam, szinte minden hozzászólásodban. Azért mondtam, már a 2. oldalon, hogy ne személyeskedj, mert pontosan láttam, hogy hova fog vezetni ez a vita...

Én nem néztelek le azért, mert fiatalabb vagy, nem is utállak (szerintem még életemben nem utáltam egyetlen egy embert sem, Te pedig semmit nem tettél azért, hogy nekem utálnom kelljen esetleg Téged.) Nem mondtam olyat, hogy nem megyek bele a vitába Veled azért, mert fiatalabb lennél tõlem, és ez miatt nem tartanálak alkalmas vitapartnernek. Tehát úgy érzem nem degradáltalak le a korod miatt sem sehol.

És még egy személyeskedõ megjegyzésedre had reagáljak, Írtál nekem valami olyasmit, hogy mindig irigyelted azokat, akiknek család mellett, munka mellett, a háztartás vezetése mellett jutott még idejük a hobbijukra is vagy fent bírtak lenni úgy éjszaka, hogy ennek semmi más nem látta kárát. Nem tudom, érdeklõdtem én a felõl, vagy tettem pikírt, szarkasztikus utalásokat arra, hogy hogyan osztod be az idõdet? Nem... Gondolom ezt ne vegyem arra való utalásnak, hogy én szerinted nem vagyok jó anya, feleség stb… Mert arra vetemedem, hogy egy olyan fórumot olvasom aminek az alap témája érdekel és esetleg még hozzá is szólok párszor.
De a megnyugtatásodra elárulom, hogy igen, minden itthoni teendõmet el tudom látni (háztartás vezetés, a gyermek nevelése, a vele való foglalkozás stb...), és a munkahelyieket is. Méghozzá több okból is! Lehet, hogy úgy tûnik, mintha egész nap a fórumot olvasgatnám (tenném szívesen, mert vannak rajta nagyon hasznos dolgok is), de attól még, hogy esetleg úgy látni, hogy be vagyok jelentkezve, még nem jelenti automatikusan, hogy a gép elõtt ülök... Azonkívül napi 3-4 max 5 óránál többet szinte sosem (vagy rendkívül ritkán) alszom. Ennek nagyon hétköznapi oka van, ha valaki nem a megszokott 8 órás munkarendben dolgozik elõbb-utóbb a hosszú évek során bizony felborul a bioritmusa, és már azokon a napokon sem tud többet aludni, amikor adott esetben megengedhetné magának. Ennek egyetlen pozitív hozadéka van, hogy én az éjszaka nagy részében is elég sok mindent el tudok végezni, amit mások esetleg nappal tesznek meg. És végül, nagyon jól be tudom osztani az idõmet. Viszont ez megint egy olyan dolog volt, ami szervesen nem tartozott a témához, és nem is jött volna fel, ha nem teszed azt a "kedves" megjegyzést ezzel kapcsolatban.

És akkor most én intézném Hozzád a kérdést kedves MREVOLUTION! Mindezek után be tudjuk fejezni a vitát vagy esetleg óhajtod még tovább folytatni? Bár jusson eszedbe, hogy én már a 2. oldalon szóltam, hogy a személyeskedés nem lesz jó…

[kheopsz]

Rendes dolog Tõled, hogy így gondolod, de vigyázz, mert még a végén elfogultnak fognak tekinteni velem szemben. :hipnozis:

Henriettának nem kell megkövetnie, sem visszavonnia, amit írt, szólásszabadság van, s ha õ így gondolja, jogában áll.
Viszont nekem meg jogomban áll megvédeni magam, mert az én becsületemrõl, jóhírnevemrõl van szó.

Vele ellentétben úgy érzem, hogy én etikus és elfogadható határon belül maradtam a sértéseire adott válaszaimban.

Ahogy írtam is nincs harag, csak szeretem helyén kezelni a dolgokat.

Szerintem úgy értett mindent ahogy leírta. Elég csak elolvasni.
Szavakban sokkal könnyebb lehet hirtelen felindulásból mondani valamit, de leírva?
Ahhoz bizony több átgondolás társul.

Nem baj, ha utálnak, ilyen téren már felvértezõdtem, az pedig majd kiderül, hogy ki mit gondol.



Ha azt hiszik, hogy elfogult vagyok irányodban, akkor tévednek.
A gondolkodásunk hasonló, de nem ugyanaz, a családmodellünk pedig nagyon hasonló, de a tiéd még "fiatalka"
Én csak magam irányában vagyok elfogult és nem vagyok oda érte, amikor olyan értelmetlen vita megy, hogy kinek mi tetszik jobban.
(Errõl egy régi középiskolai dolog jutott eszembe, amikor klikkeket alakítottak az osztályban, s kitaláltak Kartellt meg Genget vagy mit, s mindegyik kérdezte, hogy kihez csatlakozom. Én annyit mondtam nekik, hogy "A Birodalom nem csatlakozik senkihez, de ha gondolod, megfontolom a hozzám való csatlakozásotokat" :) )

Kit szeretsz jobban, a fekete hajú hapsikat vagy a szõkéket? És Henrietta? Na, és akkor most melyikek a jobbak?

Õk nem fogják megérteni a mi álláspontunkat, mi nem fogjuk megérteni az övéket. A világ ilyen.

Az a gond, hogy ha elvarratlanul zárunk le valamit, akkor az akaratlanul is újra és újra fel fog jönni bármilyen másik témában, még akár olyanban is, amiben egyetértetek.

Nem utálnak, csak más a gondolkodásmódjuk.
Õk ezt szeretik, te azt.
Te szereted a táncot, én nem. Ettõl még utálnunk nem kell egymást.

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!
Igazán értékelem azt az igyekezeted, amellyel próbálod csitítani a kedélyeket ebben a topicban. Ez nagyon figyelmes Tõled! Sajnos azt a kérésedet, hogy kérjek bocsánatot nem fogom teljesíteni (nem azért, mert nem tudnám, hiszen egy bocsánatkérés nem kerül semmibe, de nem érzem úgy, hogy nekem vagy kizárólagosan nekem kellene bocsánatot kérnem).
Mégpedig a következõk miatt:
Elindult egy beszélgetés (nevezzük vitának) anno, amiben különbözõ vélemények ütköztek. Én abban a pár hozzászólásomban, amit az elsõ 5 oldalon tettem, leírtam, hogy nekem mi a véleményem a témával kapcsolatban. Tettem mindezt úgy, hogy szigorúan a téma keretein belül maradva, attól nem térve el sem jobbra sem balra, és általánosságban írni a másiknak, kerülve a személyeskedõ, néhol csipkelõdõ, esetleg enyhén rosszindulatú megjegyzéseket. Elfogadva a másik véleményét, a véleményétõl nem akarván eltéríteni, és lehetõleg úgy értelmezni az általa mondottakat, ahogy azt valóban értette.
MREVOLUTION nem igazán értette, hogy mit is akarok mindezzel mondani, és folyamatosan erõltetett egy olyan vonalat, mely szerint én a férfiakat feljebbvalónak, a nõket alacsonyabb rendûnek tartom, mindezt a lehetõ legnegatívabb értelmezésben.
Majd ezzel kapcsolatban többször kifejtette, hogy egy intelligens férfi nem foglalkozna olyan nõvel, aki automatikusan alárendeli magát. Mivel nem értette meg, hogy én milyen értelemben használtam a férfiak "feljebb valóságát" - családfõi és bibliai, teremtésbeli értelemben, nyugodtan gondolhattam, hogy ez a mejegyzés nekem szól (egyébként azt, hogy a nõ alacsonyabbrendû sehol nem írtam, õ mégis ragaszkodott ehhez). Akár meg is sértõdhettem volna, hiszen akkor ezek szerint engem csupa unintelligens férfi vesz körül. De nem sértõdtem meg, sõt vissza se vágtam azzal, hogy akkor azok körül a nõk körül milyen férfiak lehetnek, akik ennyire hangoztatják az egyenjogúságot. Egész egyszerûen ezt a megjegyzést szó nélkül hagytam.

Önzõ vagyok mert megtehetem és azért csitítom ezt a dolgot.
Nem akarom, hogy egy másik témában újra egymásnak essetek, pedig ott meg esetleg kialakulna köztetek egyetértés egy témában, de ha így hagyjátok abba, csupa tüskével a köröm alatt, akkor abban sem lesz egyetértés, hogy az ég kék a víz meg fontos az emberi szervezetnek.

Az az igazság, hogy ti ketten ebben a témában sosem fogjátok megérteni egymást. Mert teljesen más a nézõpontotok, s talán csak ebben az egyféle kapcsolatban voltatok.
Így sarkítani tudjátok a dolgokat, és felnagyítani.
Nekem volt szerencsém mindegyik kapcsolati modellhez, ezért látom kicsit "szélesebben" a dolgokat.

Te azt hiszed, hogy MREVOLUTION kapcsolataiban a nõ és a férfi is szoknyában jár s esetleg a férfi mosogat, a nõ meg fát vág. Õ tudja, hogy ez nincs így.
MREVOLUTION úgy hiszi, hogy a te kapcsolatodban van egy 4m magas hapsi, aki korbáccsal a kezében dönt a dolgokról és a sorsodról. Te tudod, hogy ez nincs így.

Én meg tudom, hogy egyik sincs így.

Reklám után vissza.

[kheopsz]

Majd ezek után feltette azt a kérdést, hogy ugye akkor kizárólag szoknyát hordok, mert a nadrág túl férfias számomra... Ez számomra kicsit személyeskedõ volt, és szerintem a témához sem tartozik szervesen az öltözködési szokásom, annak ellenére, hogy szeretek szoknyát hordani, de sajnos nem tehetem meg mindig. Ezt a megjegyzését is szó nélkül hagytam, nem vágtam vissza azzal és nem kezdtem el találgatni, hogy vajon õ, aki ennyire kardoskodik az egyenjogúság mellett, milyen ruhadarabokat visel a hétköznapokban. Annyit reagáltam pusztán, hogy megkértem, ne személyeskedjen.
A következõ hozzám intézett kérdése az volt, hogy: "Ha jól értem, akkor csak olyan férfia tudsz felnézni, aki szerint Te alsóbbrendû vagy." Még mindig itt tartottunk, lovagolt egy olyan szón, amit én sosem mondtam... Erre írtam neki, hogy ne adjon a számba olyan szavakat, amiket nem mondtam.
A következõ személyeskedõ megállapításában azt fejtegette, hogy valószínüleg mindig lesz mellettem egy férfi, aki cipeli a BOB-omat... Erre írtam, amit írtam (nem volt benne semmi sértõ, bárki visszaolvashatja). Itt megint találgatott, anélkül, hogy személyesen ismerne. Megjegyzem ekkor Tõlem még mindig nem hangzott el egyetlen egy személyeskedõ, vagy esetleg Õt negatívan beállító megjegyzés sem. Itt kb. a topic 2. oldalánál jártunk.
A 3. oldalon volt két hozzászólásom, semmi extra nem volt bennük, ha jól emlékszem arról írtam, hogy én a hagyományos szerepeket jobban kedvelem, nem hiszem, hogy bárki felé tettem volna bántó megjegyzést. Ugyanez történt a 4. oldalon is, igaz ott már "magyarázkodnom" kellett az újabb találgatásira (talán a fodrásszal kapcsolatban).
Az ezt követõ hozzászólásomban írtam, hogy akkor kiszállnék a vitából, innentõl kezdve, mert nem látom értelmét és sok sikert kívántam az életben Neki.
Ezek után egyetlen hozzászólásom volt a témához, ezt pedig Neked írtam, mi szerint nem tekintem ellenségemnek MREVOLUTIONT és nem haragszom rá.


Reklám vége, visszatértünk.

Itt a szoknyás hasonlat csak kép volt, nyilván nem az öltözködésre gondolt, hanem arra a mondásra, hogy otthon ki hordja a nadrágot.

Ti folyamatosan saját nézõpontból látjátok a világot, ezért van, hogy õ esetleg sértésnek láthat dolgoat.
Az az igazság, hogy ebben sosem fogtok megegyezni, hogy kinek mi a jó, és mi a jobb dolog.
Valamiért sértõnek látott dolgokat és valahogy ezt kell kezelnünk/kezelnetek, mert hidd el egy lezáratlan dolgot csak úgy befejezni nem jó.
Bármikor újra feljöhet, saját tapasztalat, s késõbb még az értelmes kommunikációt is csökkentheti ez.

Itt nem ellenség senki, ezt kell belátnotok, örülök, hogy beláttad.
MREVOLUTION ellenségnek lát téged is meg A. L. Ias-t is a hasonló nézõpontotok miatt, ha jól sejtem.
Ellenségnek, aki ellen mindenképpen védekezni kell.

Talán ha mindketten/mindhárman írnátok egy rövid kis összefoglalást a saját családmodellrõl, nem szidva a másikét, csak a saját modell jó esetleg rossz dolgait feltüntetve, az kellene mindenkinek.
S az összefoglalás végén oda kéne írni, hogy "Nekem így jó, de lehet, hogy másnak más a jó."

[kheopsz]

Nem is volt semmi gond addig, amíg el nem kezdtek a táncok kapcsán vitatkozni A. L. Ias-al. Itt MREVOLUTION-nak volt egy mondata, amely így hangzott: "Tudod nem lehet minden nõ olyan, aki azonnal ugrik és minden szavad helyesli, s adja a piros pontokat" (Értsd jól nyom egy tetszik-et a hozzászólásodra) "Nem lehet mindenki bólogató Júlia"...
Érdekes módon MREVOLUTION következõ válaszában, a hozzászólása utolsó sorában zárójelben ott volt, hogy: "megvolt a mai piros pont is"....

Itt lehet, hogy te értettél félre valamit, s a piros pont nem arra vonatkozott, hogy tetsziket nyomtál a hozzászólásra.
Lehet, hogy a táncos akármilyen dolgokra szólt, de mint már írtam, nekem az teljesen homály :)

[kheopsz]

Mivel végig azt próbálta sugallni a hozzászólásaival, hogy én egy önállóan dönteni képtelen, nõ vagyok, aki nem tud egyedül boldogulni és mindenképpen szüksége van - egy lehetõleg unintelligens - férfira... erre írtam neki, hogy ne akarjon olyannak beállítani, amilyen nem vagyok... (mert én sem tettem ilyet vele kapcsolatban).
Erre a levelemre írt válaszában jött azzal, hogy én védeni akarom A.L.Iast (csupán, mert utaltam egy hozzászólására)... eszem ágában sem volt védeni - nem igazán szorul rá szerintem...
A normális kapcsolatról írt megjegyzésemet, úgy kezdtem, hogy: "Én" - a magam nevében... tudjuk, akinek nem inge... Hallhattuk ezt is eleget...
Ha bárkit is meg akarnék sérteni a fórumtársaim közül, akkor személyesen intézném hozzá a szavaimat, úgy, ahogy õ is tette A.L.Ias-al, amikor neki címezte a Müller Péter idézeteket (és nem akarom védeni, elég szépen megvédte magát).
Ezek után egy hozzászólást írtam, amibõl MREVOLUTIONRA talán 1-2 mondat vonatkozott, amikor elnézését kértem tõle a neve elírása miatt... a többi általánosságban vonatkozott a topic-ra.
Szóval, kedves Kheopsz nem érzem úgy, hogy ezek után nekem kellene kizárólagósan bocsánatot kérnem, tõlem pedig ne kérjen senki, egyrészt, mert nem haragszm, másrészt, mert nem is érdekel az ilyesmi.

És hidd el, nem vagyok irígy! :)

"én egy önállóan dönteni képtelen, nõ vagyok, aki nem tud egyedül boldogulni "
Mert õ ezt látja.
Egy egyenrangú kapcsolathoz hozzászokott valaki úgy látja, hogy te alá vagy rendelve a férjednek, én is ezt látnám, és azt mondanám, hogy milyen fura, de hát a te dolgod.

Volt dolgom alárendelt nõvel is, szerintem egy intelligens hapsi akinek tetszik a dolog egész jól elvan vele.
Nekem egy idõ múlva nem tetszett, de hát az már az én bajom, hogy nem tudtam kihasználni egy ilyen fõnökösdit, lehet, hogy már feleségem meg gyerekeim lennének :)
(A fene sem tudja, lehet, hogy így jártam volna jobban, de hát nekem nem jött be,így egy félév után kiszálltam)

Sajnos ahogy nekem tûnik, nem látjátok azt be, hogy az egyiknek ez jó, a másiknak az jó.
És nem MREVOLUTIONt védem, attól még hogy az álláspontunk ebben a dologban közel azonos, én azt próbálom elkerülni, hogy ilyen lezáratlanul hagyjátok a vitát.


Az irigység néha jó, fejlõdésre sarkall, néha viszont csak elrontja a dolgokat :)

[kheopsz]

..a vita szabad és nagyon jó dolog( kereteken belül),megosztani másokkal a nyûgjeinket,kibeszélni magunkból a fájdalmakat,érdekeket,véleményeket ütköztetni, nemhogy szabad...kötelezõ..úgyhogy nem kell a hölgyeket csitítgatni...hadd mondják!!!!...és eljut az ember a sértõdés után a helyes felismerésre...pl.pár hónapja még Mizut megkértem ne szóljon többet hozzám http://magyarprepperforum.org/showthread.php?318-%C1ramsz%FCnet/page12&highlight=%E1ramsz%FCnet ,mára már a hozzászólásokat olvasva kiderült,értékes ember és nagyon hasonlóan gondolkodik mint én.....úgyhogy tessék csak nyugodtan vitázni.....

A vita szabad, de ha (már bocsánat) ostobán félbehagyják, késõbb újra elõ fognak jönni ezek a tüskék, a legkülönbözõbb topicokban is, egy elejtett/félreértett megjegyzésbõl.
Ha itt most értelmesen kibeszélik, és normálisan befejezik a vitát, talán késõbb közösen fognak nekünk esni egy másik dologban. Az pedig nekünk jó lesz, mert több szem többet lát :)


SZERK: egyébként meg a vitából én profitáltam talán a legnagyobbat. Nem a fórumon belül, nem MREVOLUTION kis rokonszenvével, nem Henrietta és A. L. Ias gondolataival, hogy "Kheopsz egy bólogató papucsférj (se férj nem vagyok, és papucsom sincs)". Õk itt megadták a kezdõlökést egy olyan úton, amin csak nemrég kezdtem el gondolkodni. :) Szóval köszi mindenkinek :)

[kheopsz]

Kedves MREVOLUTION!

Bár Kheopszhoz intézett soraimban úgy érzem már reagáltam szinte mindenre, amire kíváncsi voltál, itt most mégis Téged szólítanálak meg, mert úgy látom, hogy talán akaratlanul is, de a kapcsolatokról szóló megjegyzésemmel erõsen megbántottalak.
…

Ajjaj... az elsõ mondat jól kezdõdött, de aztán csak olajat öntöttél a tûzre.
Sõt... egy egész teli szupertankert vágtál bele...

[Dream_walker]

Azért az megvan mindenkinek, hogy a vallásos topikban 3-4 oldal elég volt egy ilyen vita értelmes lezárásához, itt meg 20 oldalnál tartunk? Méghogy a vallási meggyõzõdés az érzékeny téma :D

[Törölt_fórumtag1]

Kedves Kheopsz!

Én teljesen pozitív értelemben írtam, hogy értékelem amiért próbálod csitítani a kedélyeket! :)
Nekem is volt "szerencsém" mindkét kapcsolati modellhez, ezt pontosan leírtam a topic elején, nem is egyszer, nem is egy hozzászószólásomban. (Ezért is írtam tapasztalatokat) De gondolom olvastad azt a pár oldalt.
Az, hogy a szoknyás hasonlat csak kép lett volna, nem hiszem, teljesen egyértelmû, hogy mire utal. Amúgy nem gond, nem egy akkora horderejû dolog, csak már akkor sem értettem, hogy a véleményeket, az álláspontokat miért nem lehet anélkül ütköztetni, hogy az egész vita felvenne egy személyeskedõ vonalat.
Nyilván sosem fogunk megegyezni, nem is értem, hogy miért kellene, én így látom jónak, õ úgy... Nem értem, hogy ezzel mi a baj???
Nem. Soha nem szidtam a mások által felhozott másmilyen családmodellt. Elmondtam/leírtam, hogy melyiket tartom jobbnak, nem egyszer leírva azt, hogy nem baj, ha más nem így látja. Sehol nem találsz tõlem olyan bejegyzést, ahol hatalmas érzelmi kitörések közepette szidtam volna a másik által felhozott példát.
Az ellenség kérdést nem akarom tovább feszegetni, többször leírtam, hogy nem tartom Õt az ellenségemnek (természetesen Téged sem :) ). Nem akarok A. L. Ias nevében beszélni, de szerintem õ sem tartja ellenségnek. Az egész vita nem ér annyit, hogy bárki is ellenségnek tartson bárkit, ezt is leírtam már.
Tehát szerinted õ azt látja, hogy én egy önállóan dönteni képtelen nõ vagyok, aki nem tud egyedül boldogulni... Hidd el én is látok vele kapcsolatban sok mindent, mégis kimondottan kerültem minden olyan megjegyzést, ami személyeskedõ lett volna (nyilván Õ ezt nem így látja, mert talán egyetlen egy hozzászólásomat hozza fel mindig példának), vagy õt negatív színben tüntetni fel. Az, hogy már számtalanszor megkaptam tõle ezeket a mejegyzéseket a topic eleje óta, gondolom az õt nem zavarja, kizárólag azzal van elfoglalva, hogy Õt, magát ki hogyan és milyen mértékben sértette meg, ki mennyire akarja bárhonnan is kiutálni, és ki mennyire tartja Õt ellenségnek...
Továbbra is fentartom, hogy nem vagyok rá irígy, ugyanis semmi olyat nem írt és én sem találtam semmilyen téren (már amennyire bele lehet látni), amire akár egy picit is lenne okom vagy érdemes lenne írígykedni. Tehát ezt a vonalat nem kellene annyira erõltetni.

[Törölt_fórumtag1]

Kedves Dream walker! Nekem is elég lett volna az 5 oldal a vita lezárására. Bárki visszanézheti, hogy a 14. oldalig nem is írtam újra a témában. Azt, hogy akkor miért tettem, már megindokoltam. Ezért is nem értettem, hogy miért sérelmezte annyira azt a hozzászólásomat, amit nem neki, hanem általánosságban írtam a vita lezárására, jóval a 14. oldal után és arra vonatkozott, hogy zárjuk már le ezt a vitát véleg. Én akkor úgy láttam, hogy valamelyest csitultak is a kedélyek, írtatok/írtak a fiúk pár kedves, poénos hozzászólást, viccesen húzva a másikat. Igazán üdítõ és felemelõ volt olvasni! :) Erre jött MREVOLUTION és teljesen letámadott azzal, hogy hogy merem a vita befejezését kérni...
Nem igazán értem... mi történik akkor, ha befejezzük ezt a vitát? Miért lenne ez bárkinek annyira rossz, hogy ezt véletlenül se tehessük meg és miért kell ezt a témát, vitát mindenképpen fenntartani????

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

Én teljesen pozitív értelemben írtam, hogy értékelem amiért próbálod csitítani a kedélyeket! :)
Nekem is volt "szerencsém" mindkét kapcsolati modellhez, ezt pontosan leírtam a topic elején, nem is egyszer, nem is egy hozzászószólásomban. (Ezért is írtam tapasztalatokat) De gondolom olvastad azt a pár oldalt.
Az, hogy a szoknyás hasonlat csak kép lett volna, nem hiszem, teljesen egyértelmû, hogy mire utal. Amúgy nem gond, nem egy akkora horderejû dolog, csak már akkor sem értettem, hogy a véleményeket, az álláspontokat miért nem lehet anélkül ütköztetni, hogy az egész vita felvenne egy személyeskedõ vonalat.
Nyilván sosem fogunk megegyezni, nem is értem, hogy miért kellene, én így látom jónak, õ úgy... Nem értem, hogy ezzel mi a baj???
Nem. Soha nem szidtam a mások által felhozott másmilyen családmodellt. Elmondtam/leírtam, hogy melyiket tartom jobbnak, nem egyszer leírva azt, hogy nem baj, ha más nem így látja. Sehol nem találsz tõlem olyan bejegyzést, ahol hatalmas érzelmi kitörések közepette szidtam volna a másik által felhozott példát.
Az ellenség kérdést nem akarom tovább feszegetni, többször leírtam, hogy nem tartom Õt az ellenségemnek (természetesen Téged sem :) ). Nem akarok A. L. Ias nevében beszélni, de szerintem õ sem tartja ellenségnek. Az egész vita nem ér annyit, hogy bárki is ellenségnek tartson bárkit, ezt is leírtam már.
Tehát szerinted õ azt látja, hogy én egy önállóan dönteni képtelen nõ vagyok, aki nem tud egyedül boldogulni... Hidd el én is látok vele kapcsolatban sok mindent, mégis kimondottan kerültem minden olyan megjegyzést, ami személyeskedõ lett volna (nyilván Õ ezt nem így látja, mert talán egyetlen egy hozzászólásomat hozza fel mindig példának), vagy õt negatív színben tüntetni fel. Az, hogy már számtalanszor megkaptam tõle ezeket a mejegyzéseket a topic eleje óta, gondolom az õt nem zavarja, kizárólag azzal van elfoglalva, hogy Õt, magát ki hogyan és milyen mértékben sértette meg, ki mennyire akarja bárhonnan is kiutálni, és ki mennyire tartja Õt ellenségnek...
Továbbra is fentartom, hogy nem vagyok rá irígy, ugyanis semmi olyat nem írt és én sem találtam semmilyen téren (már amennyire bele lehet látni), amire akár egy picit is lenne okom vagy érdemes lenne írígykedni. Tehát ezt a vonalat nem kellene annyira erõltetni.


Azt hiszem olvastam az elsõ oldalakat, de nem mindenre emlékszem. Ez a topic 20 (21?) oldalas már, gondolod, hogy én emlékszem az elejére?
Nem fogtok megegyezni és teljesen igazad van, hogy ebben semmi baj nincs.
Az egyenlõséges kapcsolatmodellt azt hiszem rosszabbnak állítottad be, mint a tiédet, s úgy vélem, hogy MREVOLUTION ezt úgy értékelte, hogy az egyenlõség hülyeség.
Akár így van, akár nem, ez valójában így a jó. Ha valaki egy dolgot szeret, akkor tudat alatt rosszabbnak állítja be az ellenkezõ dolgot.
Az ellenségkérdést le is zárhatjuk, nekem nincsenek ellenségeim, vitában vannak ellenfeleim, de ennyi.

Örülnék, ha a személyeskedést tudnánk mellõzni, mert ha ez így megy tovább, akkor tiszta óvoda lesz itten:
"Te vagy a hülye" "Nem, te vagy!" "Te vagy!"
Ez így nem mûködik.

Oké, ha nem vagy irigy, hát nem vagy.
Én viszont irigy vagyok mindkettõtökre! :)
Henrietta, neked családod van, megy gyereked, jó párkapcsolatban élsz, erre irigy vagyok! :)
MREVOLUTION: te fiatal vagy, vidéken laksz, egy csomó mindenhez értesz, rád is irigy vagyok! És arra a fickóra is, aki mellett majd élni fogsz! :)

De ez a jelen. Lehet, hogy én is találok valakit, és akkor nem leszek rátok irigy (max rád, MREVOLUTION, mert fiatalabb vagy). Vagy pedig rosszabbra fordul a sorsotok (nem kívánom ezt egyáltalán), és akkor megint csak nem leszek rátok irigy.

[kheopsz]

Azért az megvan mindenkinek, hogy a vallásos topikban 3-4 oldal elég volt egy ilyen vita értelmes lezárásához, itt meg 20 oldalnál tartunk? Méghogy a vallási meggyõzõdés az érzékeny téma :D

Mert a vallás sokkal sokrétûbb, mint egy párkapcsolat.
A hapsi és nõ lehet egyenlõ vagy nem, ennyi.
De vallás annyi van, hogy Amazonast lehetne rekeszteni velük. Nekem is van külön saját vallásom. "Az én Istenem lenyomja a tiédet szkanderban!" :)

[Mizu]

...és eljut az ember a sértõdés után a helyes felismerésre...pl.pár hónapja még Mizut megkértem ne szóljon többet hozzám ,mára már a hozzászólásokat olvasva kiderült,értékes ember és nagyon hasonlóan gondolkodik mint én.....úgyhogy tessék csak nyugodtan vitázni.....

B+ :D
Én már nagyon hamar rájöttem, hogy nagyon nagy "dudásom" vagy, talán ezért volt az az emberi gyarlóság-gyengeség, hogy piszkáltalak . :cry:
Már akkor megbántam a dolgot és nagy hiba volt, hogy akkor nem tisztáztam és nem kértem elnézést.
Késõbb mikor láttam még több beírásodat meg már egyre rosszabb lett a dolog.

Hál-istennek te okosabb voltál és köszönöm a pár nappal ezelõtti gesztusodat!

Ezúton is bocsi a múltkoriakért!
:beer:

motto:
Két dudás szebben és hangosabban játszik mint egy...

[A. L. Ias]

"Nem semmibe véve a nõt, de irányítva."

Mit is jelent ez a szó, hogy irányítás, irányítani?
- "Az irányítás a hatalomgyakorlás formája."
Van egy irányító és egy irányított.
Pontosan! És nem értem hol ezzel a baj? Egy kapcsolatban mindig van irányító személy. És az én véleményem, hogy ennek a a személynek a férfinak kell lennie, a családfõnek. Arról nem tehetek, hogy ebbe a legmélyebb félelmeidet vetíted bele.


Tehát egy nõ nyújthat be a férfinak terveket, kéréseket, felvázolhatja mit szeretne, azt hogy szeretné, de a férfi a döntõ, jól értem?
Akkor is, ha a nõ ugyanannyi keresetet letesz az asztalra, akkor is, ha õ neveli a gyereket, vezeti a háztartást és kiszolgálja a férjét? Jaj, elfelejtettem, hogy a nõnek ez a kötelessége. Elnézést.
Erre én kérdezhetném, hogy kerül ide a kereset? Nem a paraszti életrõl beszéltünk, ahol a feleség háztartásbeli? Vagy hol errõl, hol arról? A férfinek az a kötelessége, hogy megkeresse a kenyeret az asztalra, a nõnek pedig, hogy vezesse a háztartást. Ez borult fel az eliparosodott társadalomban. Csak döntsük el mirõl beszélgetünk, mert nehéz egyszerre mind a két normának megfelelõ érveket felsorakoztatni.


Tehát a döntõbíró, az ítélkezõ személy a férfi, ugye jól értem?
Egy nõ csak akkor dönthet, ha elõtte a férfi eldöntötte, hogy abban a kérdésben dönthet õ is?
Mondok egy példát, a férfi eldönti, hogy a nõ vehet sampont, s megengedi neki, hogy eldöntse, milyen illatút.
Mondok egy másikat, a férfi eldönti, hogy a nõ intézheti a bevásárlást, s dönthet arról, hogy mibõl mennyit vegyen, miután õ eldöntötte, mennyi pénzt költhet rá, illetve hogy mi legyen a vacsora.
Ugyanez érvényes nem csak ilyen "kis" dolgokra, hanem a nagyobb volumenû dolgokra is.
Jó érted. De azt is többször leírtam, hogy a férfi hallgat a feleségére "bizonyos" kérdésekben. A példáddal élve, a férfi rábízhatja (rá kellene bíznia) a konyhapénz kezelését a feleségére. Abból vehet sampont is ha arra van szüksége, de jutni a kell minden másra. És igen, a férfi dönti el, mennyi a konyhapénz. Viszont a férfinek tisztában kell lennie azzal is, hogy mennyibõl lehet fenntartani egy háztartást. És ehhez bizony (ha nem is mindig) el kell kísérnie a feleségét vásárolni. Ha másért nem, pakolni, cipekedni helyette (mert az szerintem férfimunka). A férfinek kell úgy beosztani a keresetet/kereseteket, hogy elég legyen mindenre: hitel, számlák, élelmiszer, háztartás, ruházat, némi szórakozás és megtakarítás a tervezett és a váratlan nagyobb kiadásokra (gépjármû, lakásfelújítás, csõtörés, tönkrement háztartási gép). Megint nem csak joga van, hanem felelõssége is.


Ez minden, csak nem demokrácia, ez minden, csak nem szeretet.
S hogy újabb idézettel éljek, bár ez rövid lesz, Osho írta: "...az irányításnak nincs köze a szeretethez."
Erre egy idézettel válaszolnék én is:


Az ideális családi modell az, ha valaki a saját kertes házában neveli a gyerekét otthon a leendõ férjével együtt, ahol a szomszéd épületekben az egyik és a másik nagyszülõk laknak, hogy ha bárkinek segítségre van szüksége, mindenki kéznél legyen.
Földet mûvelnek és állatokat tartanak.
Remélem, hogy ha lesz gyerekem, hasonlóan fog felnõni. Biztos családi körben a természet és az állatok szeretetét magába szívva.
A te álláspontodban hol a demokrácia? Mert a felvázolt kép vagy azt jelenti, hogy a szomszédok gyerekei házasodnak, vagy azt, hogy a te elképzelésedet fogadja el mindenki. A férjed, és lakjon szinte egy háztartásban a saját szüleivel és a te szüleiddel. A saját szüleid, és vagy költözzenek veled együtt a egy új helyre. A férjed szülei, és õk költözzenek. Nem túlságosan nagy elvárás a szülõktõl (bármelyiktõl), hogy feladva a régi életüket, otthonukat, menjenek a gyerekek után? Nem túl nagy elvárás a szülõktõl (bármelyiktõl), hogy feladva a nyugalmas életüket a második szomszédba fogadjon egy "vadidegen" családot? Itt szerintem nem egy, hanem három család irányításáról van szó a feleség által (általad). Hogy, ha segítség kell, kéznél legyenek.
Külön megakadt a szemem a fogalmazáson: saját kertes házában. Kiében? Mert ha közös lenne, akkor házukat írtál volna. Lehet ezt is nyelvészkedésnek mondani. De ennek itt jelentõsége van. Úgy gondolod, hogy a férjed költözik a te házadba? És ez a természetes? Saját tapasztalatomból mondom, hogy az ingatlantulajdon megkavarhatja a dolgokat. Ha közös, akkor azért. Egy váláskor nehéz kérdés. Ha pedig csak az egyiké, akkor a másik hamar megtûrt, idegen személyként érezheti magát benne. Neked mi errõl a véleményed?


Nem baj, hogy azt vallod, hogy az a helyes, ha a férfi az irányító, de én ezzel mélységesen nem értek egyet, ahogy leírtam már többször is.
Örömmel olvasom. Én sem óhajtalak "megtéríteni", az eredeti kérdés a régi paraszti családmodell volt, abban a férfi és a nõ szerepe. Arra reflektáltam. A "gyõzködésbõl" elég nekem a saját munkám. Szabadidõmben csak a véleményemet fogalmazom meg "mások okulásra" Ezzel lehet egyet érteni és elutasítani, ez mindenkinek a szíve joga. És joga vitatni is. Erre való a fórum.


Azt kell, hogy mondjam, ha az írásomból sértettséget és tehetetlen dühöt éreztél, ezek szerint még nem találkoztál sértett dühös nõvel.

A legkevésbé sem vagyok dühös sem rád, sem másra, de még mérges sem vagyok. Már csak annál is inkább sem, mert a düh, a harag egyedül csak egyvalakinek árt, mégpedig magamnak, a saját magam ellensége pedig nem vagyok.
Egymás élettapasztalatát szerintem itt, "ismeretlenül" ne vitassuk. Személyesen, akár többszemközt is mondok személyes dolgokat ha gondolod.


Bóknak és ajánlatnak venni egy prepper fórumon azt, (vagy akár bárhol máshol) hogy életben maradnál velem, (egy lánnyal) szemben, ha találkoznánk egy SHTF, vagy bármilyen hasonló helyzet esetén érdekes. Persze mindenki magából indul ki.
Figyelmen kívül hagyni, hogy leírtam már, a legkevésbé sem annak szántam, szintén érdekes.
S végül pedig úgy csûrni-csavarni a dolgot, mintha én lennék aki "képzelõdik", már több, mint érdekes.
(mondhatnám, hogy ezt tanítani szokták)
Az pedig nyilván fel sem merült benned, hogy emberként cselekedvén nem az az elsõdleges, hogy a másik felett keresztet vessünk? S van, aki szeretne ember maradni akár Veled szemben is?
Azok alapján amit korábban magadról írtál, ez igen is lehet bók. Most lányként írsz magadról, korábban olyan önálló, határozott, szuverén személyként, aki a férfimunkát és a nõi munkát is ellátja egy személyben. Akkor most minek tartod magad, egy "gyenge" lánynak, akinek nincs esélye egy férfivel szemben vagy egy olyan nõnek, aki méltó társa, egyenrangú partnere lehet egy férfinek (kéretik nem kiforgatni a mondatom)?


Más. Hogy is jön ide, hogy egy anya a gyermekéért bármire képes?
innen:


(nem mindig olyan jó dolog életben maradni, ezt azért nem felejtsd el, s szerintem imádkozz, hogy Te és a gyermeked nõvel találjátok szemben magatokat, ne pedig olyanokkal, aki bármire képesek)

Az pedig, hogy egy nõ, egy anya mire képes a gyermekéért, az szerintem bármilyen határon túl megy (teljesen jogosan)...



A mûködõ kapcsolatmodell, családmodell szerintem:
Nõ és férfi egyenlõ partnerként élnek.
Nem nõnek a másik fejére, nem uralkodnak a másikon, nem irányítják a másikat.
Tartják annyira érettnek egymást, hogy partnerként tekintsenek egymásra és akként kezeljék a másik felet.
A férfi/nõi sémákat nem tartják kõbe vésettnek, mert mind emberileg, mind logikailag értelmetlen ez a fajta "merevség".
Tiszteletben tartják egymás szabadságát.
Képesek úgy együtt, egyként fejlõdni tovább, hogy közben nem felejtenek el önmaguk sem lenni.
Úgy kötnek kompromisszumokat, hogy közben megmarad az egyensúly.
Véleményem szerint egy fejlett léleknek nincs szüksége rá, hogy bárkin is uralkodjon, vagy irányítsa a másikat, (legyen az akár nõ, vagy férfi).
Azt tartom az ideálisnak, ha képesek vagyunk úgy szeretni a másikat, hogy nem uralkodunk rajta semmilyen formában, nem irányítjuk, nem kapaszkodunk hozzá foggal és körömmel, nem fojtjuk meg, nem kötözzük magunkhoz, mert az nem több, mint csupán ragaszkodás.
A szeretet pedig mint tudjuk nem egyenlõ a ragaszkodással. Szerintem.
Erre minden vicc és gúny nélkül azt tudom mondani, hogy: ÁMEN!
Remélem sikerül majd ilyen párt találnod. Az én személyes megjegyzésem, egyenlõ partnerek közt nem lehet úgy kompromisszumokat kötni, hogy az egyensúly megmaradjon. Minden lemondás csak egy kis tüske, ami a gondok és a problémák tarkította mindennapokban szépen begennyesednek és így lehet válóok egy WC deszka is.
Az egyik félnek nagyobb tûrõképessége kell legyen, többrõl, hosszabban kell lemondania. Többet eltûrnie (jobban behódolnia). A másik félnek meg nem szabad ezt túlfeszítenie. Mert akkor az õ kis "királysága" fellázad és elenyészik.

[A. L. Ias]

...Henrietta és A. L. Ias gondolataival, hogy "Kheopsz egy bólogató papucsférj (se férj nem vagyok, és papucsom sincs)". ...

Khmmm.... Nem szokásom, de újabb dolog amit kikérnék magamnak! Ezt alá tudnád támasztani valamivel vagy csak saját kútfõbõl írsz ökörségeket?


Ui: Azt az alfahímes, természettudományos dolgot gondold át még egyszer. Ott sem írtam, hogy magyaráznak neki, csak "szóvá teszik". Alfának nem születnek, azért komolyan megverekszenek, és az alfaságuk minden napján meg is küzdenek érte. Sok a trónkövetelõ. Pont azért, mert az Alfa szaporodik, a többi kihal.

[kheopsz]

Khmmm.... Nem szokásom, de újabb dolog amit kikérnék magamnak! Ezt alá tudnád támasztani valamivel vagy csak saját kútfõbõl írsz ökörségeket?


Ui: Azt az alfahímes, természettudományos dolgot gondold át még egyszer. Ott sem írtam, hogy magyaráznak neki, csak "szóvá teszik". Alfának nem születnek, azért komolyan megverekszenek, és az alfaságuk minden napján meg is küzdenek érte. Sok a trónkövetelõ. Pont azért, mert az Alfa szaporodik, a többi kihal.


Egy alá-fölérendelt kapcsolatból a férfi azt látja, hogy egy erõs nõ mellé egy bólogató papucsférj való.

Míg egy egyenlõ kapcsolatból kitekintõ nõ azt látja, hogy az alá-fölé rendelt kapcsolatban a nõ el van nyomva.

"Vagy pedig az alfahím bárkinek "nyomatékosan elmagyarázza", hogy mitõl alfahím ha szóvá meri tenni, mi egy dolga az alfahímnek és mi nem. "
Szóvá teszi - valakinek magyaráz. Ez megint csak nyelvészkedés, mikor azt mondod valakinek, hogy "Ne magyarázzáá!"
Igen, az alfák megverekszenek az alfaságért, ez egyértelmû.
Én nem szándékozom alfa lenni, az azt jelentené, hogy több hapsival lennék egy csapatban, aki a "nõstényemre" pályázik.
Én egyetlen kívánok lenni. :)
Ebbõl a szempontból az oroszlánfalka jobban tetszik, mint a farkasfalka.

[A. L. Ias]

Egy alá-fölérendelt kapcsolatból a férfi azt látja, hogy egy erõs nõ mellé egy bólogató papucsférj való.
Ez inkább saját kútfõ... Egy erõs nõ mellett bármilyen férfi elképzelhetõ. Ha erõsebb lesz nála, akkor meghódítja, ha gyengébb (de nem kizárólagosan bólogató papucsférj), akkor behódol. Annak legnemesebb értelmében! De annak nagyobb a valószínûsége, hogy egy gyengébb férfi fog hozzá csatlakozni, mert így lesz kerek a kapcsolatuk.


Míg egy egyenlõ kapcsolatból kitekintõ nõ azt látja, hogy az alá-fölé rendelt kapcsolatban a nõ el van nyomva.
Csak akkor, ha az tényleg el van nyomva! Ez egy sztereotípia. Miért lenne elnyomó egy alá-felé rendelt kapcsolat? És mi legyen azokkal akik eleve ilyenre vágynak? Vagy azért, mert eleve ilyen a természetük, vagy azért, mert elegük van a döntés felelõsségébõl a munkahelyükön. Otthon inkább az engedelmesség könnyebb útját választják.


"Vagy pedig az alfahím bárkinek "nyomatékosan elmagyarázza", hogy mitõl alfahím ha szóvá meri tenni, mi egy dolga az alfahímnek és mi nem. "
Szóvá teszi - valakinek magyaráz. Ez megint csak nyelvészkedés, mikor azt mondod valakinek, hogy "Ne magyarázzáá!"
Ez inkább a nyelvünk szépsége. Van jelentéstartalom a két szó között. A "Ne magyarázzá!" nem magyarázat, hanem beszólás (szóvá tevés), attól függetlenül, hogy a magyaráz szót használod benne.


Igen, az alfák megverekszenek az alfaságért, ez egyértelmû.
Én nem szándékozom alfa lenni, az azt jelentené, hogy több hapsival lennék egy csapatban, aki a "nõstényemre" pályázik.
Én egyetlen kívánok lenni. :)
Ebbõl a szempontból az oroszlánfalka jobban tetszik, mint a farkasfalka.
Az oroszlán is ugyanannyit küzd az alfaságáért, csak nem csapaton belüli, hanem csapaton kívüli, magányos riválisokkal. Az oroszlánoknál annyira erõs az "alfahím" mentalitás, hogy más hímet meg sem tûr maga mellett a falkában. Az alfahím titulus magában foglalja az irányító szerepet.

[kheopsz]

Ez inkább saját kútfõ... Egy erõs nõ mellett bármilyen férfi elképzelhetõ. Ha erõsebb lesz nála, akkor meghódítja, ha gyengébb (de nem kizárólagosan bólogató papucsférj), akkor behódol. Annak legnemesebb értelmében! De annak nagyobb a valószínûsége, hogy egy gyengébb férfi fog hozzá csatlakozni, mert így lesz kerek a kapcsolatuk.

Csak akkor, ha az tényleg el van nyomva! Ez egy sztereotípia. Miért lenne elnyomó egy alá-felé rendelt kapcsolat? És mi legyen azokkal akik eleve ilyenre vágynak? Vagy azért, mert eleve ilyen a természetük, vagy azért, mert elegük van a döntés felelõsségébõl a munkahelyükön. Otthon inkább az engedelmesség könnyebb útját választják.

Ez inkább a nyelvünk szépsége. Van jelentéstartalom a két szó között. A "Ne magyarázzá!" nem magyarázat, hanem beszólás (szóvá tevés), attól függetlenül, hogy a magyaráz szót használod benne.

Az oroszlán is ugyanannyit küzd az alfaságáért, csak nem csapaton belüli, hanem csapaton kívüli, magányos riválisokkal. Az oroszlánoknál annyira erõs az "alfahím" mentalitás, hogy más hímet meg sem tûr maga mellett a falkában. Az alfahím titulus magában foglalja az irányító szerepet.


Ha jól értem, akkor megerõsíted a sztereotípiákat azzal, hogy úgy véled, nagyobb a valószínûsége, hogy erõs nõ - gyenge férfi kapcsolata lesz egy erõs nõnek.

Az alá-fölé rendelt kapcsolatban pedig van elnyomás (ha az nem is mutatkozik meg semmiben, de ott a neve alá-fölé), hiszen ott a fõnök dönt, s övé a felelõsség is.
Én nem azt mondom, hogy ez a kapcsolat rossz, egyszerûen nem nekem való, de talán neked és Henriettának megfelel.
"Otthon inkább az engedelmesség könnyebb útját választják."
Ez mit jelent?

Errõl egy film jutott eszembe, amikor a fickó mögött egy tank állt és azt mondta: "Lehet sima ügy, vagy lehet még simább."
Csak nyugi, ezzel nem azzal sugallom, hogy az ilyen kapcsolatok erõszakosak, de nekem az engedelmesség könnyebb és nehezebb útja ezt mondhatná.

A nyelvünk szépsége igen lenyûgözõ, sokszor úgy látjuk és úgy olvassuk, ahogy mi szeretnénk.

Tudom, mit csinál az oroszlán és mit nem.
Mint az országban mindenki, én is láttam a Sivatagi showt :)

[A. L. Ias]

Ha jól értem, akkor megerõsíted a sztereotípiákat azzal, hogy úgy véled, nagyobb a valószínûsége, hogy erõs nõ - gyenge férfi kapcsolata lesz egy erõs nõnek.
Nem! Én úgy vélem erõs nõ - gyengébb férfi. A gyenge - gyengébb közötti különbség azért érezhetõ.


Az alá-fölé rendelt kapcsolatban pedig van elnyomás (ha az nem is mutatkozik meg semmiben, de ott a neve alá-fölé), hiszen ott a fõnök dönt, s övé a felelõsség is.
Én nem azt mondom, hogy ez a kapcsolat rossz, egyszerûen nem nekem való, de talán neked és Henriettának megfelel.
Én azt mondom, hogy lehet elnyomás! Elnyomás-e az a behódolás, irányítottságra (vezettetésre, támaszra) vágyás, amikor az alárendelt fél is ezt akarja? Az alá-felé rendeltségi viszony nem egyenlõ az elnyomással. A hierarchia magasabb szintjén álló hozza a szabályokat, az alsóbb szintjén álló elfogadja. Elnyomás-e ha ez megfelel neki, nem is áll szándékában ezt vitatni? (IT példával élve: elnyomott-e a webböngészõ azáltal, hogy a http kiszolgáló csak a saját szabályrendszere szerinti kéréseire válaszol.)


"Otthon inkább az engedelmesség könnyebb útját választják."
Ez mit jelent?
Pl: sokan akiknek egész nap a döntés felelõssége nyomja a vállukat, otthon inkább csendesek és hagyják, hogy a párjuk döntsön. Másik megnyilvánulása a dominákhoz járó "vezetõk" jelensége. Nehéz mindig erõsnek, magabiztosnak, higgadtnak és megfontoltnak lenni. Jó kikapcsolni és átadni ezt a terhet másnak és csak lebegni a másik akaratában.


Errõl egy film jutott eszembe, amikor a fickó mögött egy tank állt és azt mondta: "Lehet sima ügy, vagy lehet még simább."
Csak nyugi, ezzel nem azzal sugallom, hogy az ilyen kapcsolatok erõszakosak, de nekem az engedelmesség könnyebb és nehezebb útja ezt mondhatná.

A nyelvünk szépsége igen lenyûgözõ, sokszor úgy látjuk és úgy olvassuk, ahogy mi szeretnénk.
Ezért is próbálok körültekintõen fogalmazni. Néha túlságosan körülményesnek hathat. De próbálom a legpontosabb jelentéstartalmat mögé tenni.


Tudom, mit csinál az oroszlán és mit nem.
Mint az országban mindenki, én is láttam a Sivatagi showt :)
Tényleg! Nem is értem mit keccsölnek annyit a Serengeti Nemzeti Parkban annyit a kutatók.... ;) :)

[aksurv]

Itt mindenki folyamatosan harcol dominanciáért odahaza? Épeszû férfi a feleségéért és családjáért, nem pedig ellene van. A cél az, hogy nem neked, hanem hogy neki legyen jó, és a jó feleség pont így gondolja, nálunk viták ezen szoktak lenni. A legjobb, legvágyottabb dolgai tõlem vannak, mert magára sajnálja.
Egy normális kapcsolat kooperáción és nem dominancián alapul. Hülye az pasi aki felesége eszét nem használja, és még hülyébb, ha ellene akar dönteni. Az elmúlt majd 20 évben talán kétszer volt igen/nem szintjén feloldhatatlan ellentét, volt, hogy nekem volt igazam, volt hogy neki, de az vált be hogy ilyenkor feleségem megbízik az megérzéseimben, ugyanis egy döntés az nem dominanciáról szól, hanem a felelõsségvállalásról szól. Ha már beszéltél kisírt szemû feleséggel oldaladon, komor arcú orvossal a gyerekedrõl, akkor tudod, hogy mirõl beszélek. Ilyet értelmes ember nem kíván magának. Feleségem azt szokta mondani, hogy egy probléma addig probléma neki, amíg el nem éri, azt, hogy nekem is az legyen, onnantól tudja, hogy nekifekszem és vagy így, vagy úgy megoldom.
Nõk vezetõ szerepérõl. Olvastam errõl egy komoly tanulmányt.
Jobb ha hozzászoktok, mert jóval több kerül be egyetemekre, és több is végez, vezetõket pedig a tanult emberek adják. Az, hogy egy fõnök nõ v. férfi az mellékes. Vannak jó, és vannak rossz fõnökök, nemtõl függetlenül.

[kheopsz]

Nem! Én úgy vélem erõs nõ - gyengébb férfi. A gyenge - gyengébb közötti különbség azért érezhetõ.


Én azt mondom, hogy lehet elnyomás! Elnyomás-e az a behódolás, irányítottságra (vezettetésre, támaszra) vágyás, amikor az alárendelt fél is ezt akarja? Az alá-felé rendeltségi viszony nem egyenlõ az elnyomással. A hierarchia magasabb szintjén álló hozza a szabályokat, az alsóbb szintjén álló elfogadja. Elnyomás-e ha ez megfelel neki, nem is áll szándékában ezt vitatni? (IT példával élve: elnyomott-e a webböngészõ azáltal, hogy a http kiszolgáló csak a saját szabályrendszere szerinti kéréseire válaszol.)


Pl: sokan akiknek egész nap a döntés felelõssége nyomja a vállukat, otthon inkább csendesek és hagyják, hogy a párjuk döntsön. Másik megnyilvánulása a dominákhoz járó "vezetõk" jelensége. Nehéz mindig erõsnek, magabiztosnak, higgadtnak és megfontoltnak lenni. Jó kikapcsolni és átadni ezt a terhet másnak és csak lebegni a másik akaratában.


Ezért is próbálok körültekintõen fogalmazni. Néha túlságosan körülményesnek hathat. De próbálom a legpontosabb jelentéstartalmat mögé tenni.


Tényleg! Nem is értem mit keccsölnek annyit a Serengeti Nemzeti Parkban annyit a kutatók.... ;) :)



A gyengébb, az vajon egy erõs nõnél gyengébb férfi, vagy pedig a többi férfinál gyengébb férfi?

Kívülálló szemében ez elnyomás marad, bár ezt kívülrõl pontosan nem lehet megismerni, hogy melyik fél miként éli meg.
Ha jól emlékszem az egész tcp/ip kapcsolat egy kézfogással kezdõdik, amiben megegyeznek hogy milyen szabványokat alkalmaznak, tehát nincs igazán elnyomás.
Elnyomás lehet pl egy alkalmazás és egy oprendszer között. Te hiába próbálod meg a legkiválóbb linuxos csomagokat felnyomni a win7-edre, ha az csak a wines futtatható állományokat kezeli.
Valójában az oprendszer elnyomja a felhasználót, meg az alkalmazást is, hiszen õ dönti el, hogy mit tudsz telepíteni :)

A kutatók a Serengetiben megpróbálnak egy Sivatagi show remaket csinálni, szurikáta valóságsókat gyártanak és valahogy elköltik a támogatók pénzét. :)

[kheopsz]

Itt mindenki folyamatosan harcol dominanciáért odahaza? Épeszû férfi a feleségéért és családjáért, nem pedig ellene van. A cél az, hogy nem neked, hanem hogy neki legyen jó, és a jó feleség pont így gondolja, nálunk viták ezen szoktak lenni. A legjobb, legvágyottabb dolgai tõlem vannak, mert magára sajnálja.
Egy normális kapcsolat kooperáción és nem dominancián alapul. Hülye az pasi aki felesége eszét nem használja, és még hülyébb, ha ellene akar dönteni. Az elmúlt majd 20 évben talán kétszer volt igen/nem szintjén feloldhatatlan ellentét, volt, hogy nekem volt igazam, volt hogy neki, de az vált be hogy ilyenkor feleségem megbízik az megérzéseimben, ugyanis egy döntés az nem dominanciáról szól, hanem a felelõsségvállalásról szól. Ha már beszéltél kisírt szemû feleséggel oldaladon, komor arcú orvossal a gyerekedrõl, akkor tudod, hogy mirõl beszélek. Ilyet értelmes ember nem kíván magának. Feleségem azt szokta mondani, hogy egy probléma addig probléma neki, amíg el nem éri, azt, hogy nekem is az legyen, onnantól tudja, hogy nekifekszem és vagy így, vagy úgy megoldom.
Nõk vezetõ szerepérõl. Olvastam errõl egy komoly tanulmányt.
Jobb ha hozzászoktok, mert jóval több kerül be egyetemekre, és több is végez, vezetõket pedig a tanult emberek adják. Az, hogy egy fõnök nõ v. férfi az mellékes. Vannak jó, és vannak rossz fõnökök, nemtõl függetlenül.


Éppen ez az, hogy itt nem harcol senki a dominanciáért odahaza. A. L. Ias családjában, ahogy Henriettáéban a férfi a fõnök.
MREVOLUTION kapcsolati modelljében nincs fõnök, hanem demokrácia van és én is ezt a kapcsolatot preferálom.

Hogy ezek a dominancia-harcos alfahím dolgok már hogy jöttek ide, nem emlékszem.
így van, vannak jó és rossz férfi fõnökök és vannak jó és rossz nõi fõnökök, nekem mindegyikhez volt szerencsém.

[A. L. Ias]

A gyengébb, az vajon egy erõs nõnél gyengébb férfi, vagy pedig a többi férfinál gyengébb férfi?
Én úgy értettem, hogy az adott nõnél, a párjánál gyengébb. Ha a többséghez (a többi férfihoz, sõt a nõk nagyobb csoportjához is akár), az átlaghoz viszonyítva lenne gyengébb, akkor mondanám rá, hogy gyenge.


Kívülálló szemében ez elnyomás marad, bár ezt kívülrõl pontosan nem lehet megismerni, hogy melyik fél miként éli meg.
A kívülálló szemében. Pontos megfogalmazás. Ezért is akartam árnyalni a képet, leírni egy nem terroron, hanem dominancián alapuló kapcsolatot. Azért fogalmaztam neked így a mondandómat, mert írtad, hogy éltél olyan nõvel, aki szerette az irányítást, ha jól értettem. Te már láthattál ilyen kapcsolatot belülrõl.


<OFF>
Nem akarom ebbe az irányba terelni a témát, csak az évtizednyi IT tapasztalatod miatt hoztam fel példának.

Ha jól emlékszem az egész tcp/ip kapcsolat egy kézfogással kezdõdik, amiben megegyeznek hogy milyen szabványokat alkalmaznak, tehát nincs igazán elnyomás.
Elnyomás lehet pl egy alkalmazás és egy oprendszer között. Te hiába próbálod meg a legkiválóbb linuxos csomagokat felnyomni a win7-edre, ha az csak a wines futtatható állományokat kezeli.
Valójában az oprendszer elnyomja a felhasználót, meg az alkalmazást is, hiszen õ dönti el, hogy mit tudsz telepíteni :)
Én pedig úgy emlékszem (bár nem tudom, csak tanítom), hogy a TCP kapcsolat alapadata a forrás és a célport. Hiába akarod letolni a http kérést a szerver torkán a saját magad által választott porton, ha az csak a szabvány 80 vagy 443 porton fogad kéréseket. De ha a szerver saját szabályai (konfigurációs állománya) szerint ettõl eltérõ portokat alkalmaz, akkor csak azokon ért. És ez még csak az elsõ 32 bit volt az egész csomagból. Boncolgathatjuk tovább a fejrészt, a lényeg: a kliens csak kérhet, a szerver pedig dönt a kérés kiszolgálásáról.
A példa pedig pont arról szólt, hogy ez egy hierarchikus kapcsolat, de mégsem elnyomó. Van egy külsõ szabálykeret, a http protokoll, van egy belsõ szabálykeret, a kiszolgáló konfig, és ehhez alkalmazkodva a böngészõ megkaphatja amit kér.
Az operációs rendszer példája jó az elnyomóra, ha a cél a program futtatása, akkor használd az adott szoftver Windows-os változatát.
</OFF>

[kheopsz]

Én úgy értettem, hogy az adott nõnél, a párjánál gyengébb. Ha a többséghez (a többi férfihoz, sõt a nõk nagyobb csoportjához is akár), az átlaghoz viszonyítva lenne gyengébb, akkor mondanám rá, hogy gyenge.


A kívülálló szemében. Pontos megfogalmazás. Ezért is akartam árnyalni a képet, leírni egy nem terroron, hanem dominancián alapuló kapcsolatot. Azért fogalmaztam neked így a mondandómat, mert írtad, hogy éltél olyan nõvel, aki szerette az irányítást, ha jól értettem. Te már láthattál ilyen kapcsolatot belülrõl.


<OFF>
Nem akarom ebbe az irányba terelni a témát, csak az évtizednyi IT tapasztalatod miatt hoztam fel példának.

Én pedig úgy emlékszem (bár nem tudom, csak tanítom), hogy a TCP kapcsolat alapadata a forrás és a célport. Hiába akarod letolni a http kérést a szerver torkán a saját magad által választott porton, ha az csak a szabvány 80 vagy 443 porton fogad kéréseket. De ha a szerver saját szabályai (konfigurációs állománya) szerint ettõl eltérõ portokat alkalmaz, akkor csak azokon ért. És ez még csak az elsõ 32 bit volt az egész csomagból. Boncolgathatjuk tovább a fejrészt, a lényeg: a kliens csak kérhet, a szerver pedig dönt a kérés kiszolgálásáról.
A példa pedig pont arról szólt, hogy ez egy hierarchikus kapcsolat, de mégsem elnyomó. Van egy külsõ szabálykeret, a http protokoll, van egy belsõ szabálykeret, a kiszolgáló konfig, és ehhez alkalmazkodva a böngészõ megkaphatja amit kér.
Az operációs rendszer példája jó az elnyomóra, ha a cél a program futtatása, akkor használd az adott szoftver Windows-os változatát.
</OFF>



Ahá, tehát akkor az adott nõnél gyengébb, így az a férfi lehet erõs fickó egy nagyon erõs nõvel, vagy lehet egy átlagos férfi egy erõs nõvel.

Jól értettem, éltem olyannal, aki szerette az irányítást, és az is igaz, hogy az nem volt elnyomás.
Én mindig próbáltam kooperatív lenni, ötleteket kiszedni belõle, vagy akár a véleményét kérdezni, általában az lett belõle, hogy "te tudod", "nekem mindegy", "döntsd el te".
Így ez elég rövidre sikerült ez a dolog, mert nem igazán voltunk egy hullámhosszon, talán azt is mondhatnám, hogy egy kicsit unalmas volt egy idõ múlva.
De ha jól hallottam, végül talált magának egy olyan fickót akinek ez megfelel.

OFF
Jaj, inkább ne boncoljuk tovább, nem voltam oda se a csomagok felépítéséért se a tcp ip rétegekért :)
Már inkább meg sem kérdem, hogy hol tanítasz :) Még az is lehet, hogy ismerlek/ismertelek. :)

Na, legalább abban megegyeztünk, hogy az oprendszer elnyomó. Igen, azt gondoltam, hogy használhatom a windowsos verziót, de ezt tipikus példája is annak, hogy sok windowsos programnak viszont nincs linuxos megfelelõje. Talán ezért sincs még akkora térnyerése a linuxoknak, mert felhasználóból kb 3féle van: 1. netezõs-neki jó a linux, ha jól állítod be, 2. játékos-hát, szerintem a wine és társai még nincsenek olyan szinten, hogy minden játékot tudj futtatni, nem is lesznek, 3. irodista-"Hol a word? De ez nem a word, ez egy másik. Én a wordot ismerem!"

OFF-OFF

[astonferi]

szerintem erre a kérdés körre sokkal több idõt és energiát fecséreltettek mint aminnyit kellett volna.
a nõ az nõ a férfi pedig férfi mindkettõ más bizonyos területen, másként él meg, és reagál dolgokra. mindkét nemnek megvan az erõssége és gyengesége. alá és fölérendelt szerepekrõl beszélni felesleges hiszen egy társas kapcsolat egymás kiegészítésérõl és elfogadásáról szól.
párt sem találsz elsõre, sõt másodikra sem, pont emiatt. ( nem tudsz minden nõt megdugni de törekedni kell rá - tartja a mondás :haha: )
ez egy türelem játék a határok feszegetésével és a másik tiszteletben tartásával, olyan mint a perverzió az is egy élvezet de csak amíg mindkét félnek jó amit csinál és ismerik a határokat.

[kheopsz]

Kedves MREVOLUTION

Mint már távolabb is említettem, a két nézõpont tökéletesen ellentétes, s így sosem fogjátok ebben megérteni egymást.

Értem, hogy mire célzol a nõk jogaival kapcsolatban, és zavar engem is, hogy bizonyos országokban hogy bánnak a nõkkel.
(persze ehhez hozzá lehet tenni, hogy az emberek úgynevezett szavazati joga sz*rt sem ér, tökmindegy, hogy férfi vagy nõ az illetõ)
Így van, ez sajnálatos, hogy az ember még mindig milyen ostoba korlátolt lény. Ha csak körülnézel, mi és hogyan mozgatja a világot, tudod, hogy igazam van.

És mivel én is ostoba és korlátolt vagyok, fenntartom magamnak a kategorizálás jogát (ha nem tudod mi ez, elmesélhetem, de valamelyik topicban már leírtam).
Nálam az emberek 99,99999... %-a 3. kategóriába esik.
Azaz egy Abu-Dhabiban, Kínában, vagy éppen New Yorkban, Bécsben, Salgótarjánban élõ ismeretlen nõ (vagy akár férfi,gyerek, idõs tökmindegy) sorsa számomra teljesen lényegtelen
(ahogy hétkilenced mondaná: Érdektelen)
Hívhatsz érzéketlennek, és minden másnak, de ez van.
Ha csak most akár kinézek az ablakon, és ott megy egy ismeretlen hapsi, akit két utcával arrébb elüt egy busz, és aztán a helyi hírekben megjelenik, hogy xy 23 éves lakost elütött egy busz, bennem annyi lesz: "Na tessék."

Igen tiszteletre méltó, hogy más nõk jogaival foglalkozol, de az az igazság, hogy az emberiségnek nevezett massza még nem érett meg a valódi, tiszta egyenjogúságra.

Henrietta nézõpontját nem fogod megérteni, és nem is kell, tiszteletben sem kell tartanod. Azt kell gondolni:" Ha neki ez így jó, az az õ dolga. " Kész.
Érted? Érdektelen, hogy mit gondol, s már bocsánat mindenkitõl, de érdektelen a sorsa is.
Ez kicsit felháborítónak hangzik, de ha én vagy bárki más eltûnik a fórumról, esetleg egyszer kétszer feltûnik egy olyan kérdés, hogy "mi van xy-al?" annyi lesz rá a válasz, hogy "nem tudom". És ezzel le lesz zárva. Itt a legtöbben 2. kategóriás emberek vagyunk egymásnak, bár igen sok a 3. kategóriás is. Azaz nem érinti meg mélyen a másikat a sorsunk.

Neked egyvalaki boldogságát kell magad elõtt tartani: Saját Magadét. Te vagy a 0. kategória, azaz Saját Magad.
S amit találsz valakit, akivel egyenjogú leszel, stb, azzal már könnyebb lesz küzdeni a nõk általános jogáért, ha még akkor ez eszedben lesz egyáltalán.

---------------
Én úgy vélem a két nézõpont további ütköztetése szinte értelmetlen, hiszen ez a két nézõpont oly távol áll egymástól, hogy nem fognak ütközni soha.

A valós vagy vélt sértéseket (nem tudom, bár láttam néha éles dolgokat) meg szépen le kell rendezni.
Te nem vagy csõd, mert haladó, intelligens gondolkodású vagy, az hogy még nem találtál hapsit, az nem a te hibád, hanem a hapsiké.
Henrietta sem csõd (bár te ezt nem mondtad neki), hiszen õ meg megtalálta a számítását egy magának tetszõ helyzetben egy magának tetszõ párral.

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

Értem, amit írsz.

:thumbup

Kedves MREVOLUTION,

Helyes! :)

Más:

Lehet, hogy A. L. Ias nagyvárosi és esetleg pesti, és ezért nem érti a többgenerációs családi házak létét, létjogosultságát.
Én abban nõttem fel, sõt ahogy így visszaemlékszem a szülõutcámra, az egész utca ilyen többgenerációs házból állt, még a szomszédosak is.
Ez anno így volt ésszerû. Nagyszülõknek megvolt a telke, felhúztak rá egy házat, s mi a legokosabb, ha a gyerek (egyik vagy másik, háztól függõen) odaköltözteti az asszonyt/férjét, s felhúznak a másik ház mellé/másikra még egyet.
A nagyszülõk vigyáznak a gyerekre, ha beteg, gondozzák az állatokat, felsöprik a járdát.
Csak egy példa, én jártam bölcsibe, tesóm nem, mert akkor már nagyszülõk nem dolgoztak, tudtak rá vigyázni.
És mégis én vagyok az antiszociális, embergyûlölõ, s nem õ. :)

Ha a viszony jó, akkor nincs szükség komoly papírozásra sem. Ez olyan, mint a házassági szerzõdés: "A házasságunk örökre szól, szerelem meg minden, de ezt írd alá, mert enyém lesz a kocsi a végén"
Milyen baromság az? Meg lehet írni, de akkor már alapvetõ bizalmatlanság van.

Talán az egyik legszebb példa lenne az egyenlõségre,õszinteségre és bizalomra, hogy közös a bankszámla, a leveleket az nyitja ki, aki elsõnek hazaér.
Bár lehet, hogy valakinek ez túl misztikus, és abszolút szabadságvesztõ, ne felejtsük el, hogy ez az én véleményem, talán másnál ez másképp mûködik, s neki az megfelelõ.

Példa: lehet, hogy valaki imád szombaton vasárnap (ha nem dolgozik) 10ig aludni. Én már 7kor fent vagyok, pedig nem vagyok irodista.
Két különbözõ életstílus. Én nem fogom megérteni, hogy mért jó az, ha valaki hajnalig iszik, ordítozik egy diszkóban, hogy délután ébredjen, más nem fogja megérteni, hogy miért jó az, hogy nekem megfelelõ idõben lefekszem és korán kelek.


ui: bár a házasságban én az egyenlõség híve vagyok, a politikában én inkább egyfajta diktatórikus, feudális de mindenkire érvényes törvényes rendszert képzelek el. A demokráciát rossznak tartom.
Míg lehet, hogy A. L. Ias és Henrietta pedig szívesen szavaz(na) a különbözõ demokrata, vagy akármilyen szabad, stb csoportokra.

[A. L. Ias]

Amennyiben számodra az a megfelelõ, hogy Te vagy az irányító, sehol sincs baj.
Sajnálom, hogy nem volt érthetõ, hogy ahol valaki irányít, ott a másik az alárendelt. S én pontosan ezzel nem értek egyet.

Nem vagyunk sem jobbak, se rosszabbak a másiknál, s az egyik embernek nem kell irányítania a másikat, legalábbis szerintem.
Hiszen hogy jön egy ember ahhoz (legyen akár nõ, vagy férfi), hogy irányítsa a másikat?

Értem én, hogy azt mondod, hogy a férfiak felelõsnek érzik magukat a családjukért, hogy az õ felelõsségük, ezért nekik kell irányítani.
Viszont azt elképzelhetetlennek tartod, hogy a mai világban két ember megosztva a terheket együtt haladjon elõre, együtt viseljék a terheket?

Amikor olyan a gazdasági helyzet, hogy a férfi, (bárhogy is szeretné) már nem tudja egy fizetésbõl fenntartani a családot, akkor miért nem lehet levetkõzni ezeket a hülye (bocsánat) berögzöttségeket és megosztani a terheket, mind anyagilag, mind lelkileg?
Amikor a mai világban senkire sem nehezõdik olyan szintû elvárás a házasságkötést illetõen, mint mondjuk régen, szerencsére eldönthetik a párok, hogy hogyan kívánják kialakítani az életüket, szeretnének-e gyereket, vagy sem, dolgozzanak-e mindketten, vagy megengedhetik maguknak, hogy csak az egyik dolgozik.
Ha akarnak kiköltözhetnek a pusztába, s élhetnek áram nélkül, ha akarják belvárosi lakást vesznek.
Nem véletlenül kell a házaspárok mindkét felének az aláírása pl egy hitelfelvételhez, mert közösen vállalják.

Attól tartok leírhatom újra és újra, de sosem fogunk dûlõre jutni. Sajnálom, ha nem érted, mire gondolok.

Úgy tudtam, hogy egy ideje már a jelen korról beszélünk, s nem a paraszti életrõl, elnézést, ha ez nem volt világos.

Véleményem szerint az egyik ember teljes joggal irányítja a másikat, ha az arra vágyik. Így mindketten megkaphatják azt a másiktól amit szeretnének.

Miért tartanám elképzelhetetlennek? Nem azt írtam, hogy csak a férfi érez felelõsséget a családja iránt. Az én szemléletemben a férfi vállalja a "nagyobb" és globálisabb felelõsséget, a nõ a "kisebb" (részletekbe menõbb) és lokálisabb (háztartás, gyereknevelés) felelõsséget. Nem egyenlõ a felelõsségvállalás. De egyik sem fontosabb a másiknál a család egységének szempontjából. Más habitust, más képességek kíván.

A mai világ már másabb szemléletet, megváltozott családmodellt kíván. Le lehet vetkõzni ezeket a "hülye berögzõdéseket", meg is problémákat, de sokkal többet szül. A családok mostani állapotából látható, hogy ez nem igazán mûködõ modell. Ezért mondom/mondjuk, hogy a régebbi jobb volt. Miért is kell kétkeresõs családmodell? Több legyen a jövedelem, több legyen a fogyasztás. Ha több a potenciális munkavállaló, akkor elértéktelenedik a munkaerõ.
A hitelfelvételnél nem csak a házaspároknak kell közösen aláírni és nem a házasság miatt. A felvett hitel nagysága miatt szükség van mindkettõjük keresetére a hitelbírálat sikerességéhez. Így együtt vállalják a visszafizetés felelõsségét. Nem házaspárként írják alá, hanem adóstársként.


Tehát jól értem, hogy a férfinak kell beosztania a kereseteket?
Hívhatsz feministának, vagy bármi másnak, de ha a leendõ férjemnek oda kellene adnom a fizetésem, hogy õ visszaoszthasson nekem belõle valamennyit, nemhogy férjhez nem mennék soha, de úgy menekülnék az ilyen férfiaktól, hogy meg sem állnék a Fiji szigetekig. Már ha meg nem sértelek.
Megint csak a saját félelmeidet és elõítéleteidet vetíted bele a kérdésbe.
A férfi szava a döntõ a kereset fel(!)osztásában. És ez nem jár feltétlen azzal, hogy a nõnek egy fillért is adnia kelljen a férfinek. Vannak bevételek és vannak kiadások, ezt osztja fel. Beosztja, hogy kinek a keresetébõl mit kell fizetni és kinek a keresetébõl mennyit és mire kell félretenni. Szó sem volt leadott pénzekrõl.


Elképzelhetetlen számodra, hogy közösen állják a rezsit, hitelt, a csõtörést, az autójavítást (arányosan a fizetéshez mérten) közösen raknak félre, de a többi (ami ugye nem túl sok, ha egyáltalán ezeken kívül marad bármi is) az ott marad annál, aki kereste, s ki-ki abból rendezi a maga kis dolgait.
Pl. a férfi abból hívja meg sörözni a haverjait, a nõ abból vesz szennylapot, vagy körömlakkot (már aki él ilyenekkel)?
Mint fentebb olvashattad, nem tartom elképzelhetetlennek. Amiért külön vette az a zárójeles megjegyzésed. Mit jelent ez az "arányosan a fizetéshez képest"? Te 20%-kal többet keresel, te többet fizetsz a villanyszámlába? Vagy te többet eszel, te többet adsz a kosztpénzbe? Te sûrûbben zuhanyzol vagy hosszabb a hajad ezért többet adsz a vízdíjba? Ebben az olvasatban nekem ez nem párkapcsolat, hanem gazdasági alapon nyugvó egymás mellett élés.



Az ideális családmodellt vázoltam fel számomra.
Senki sem beszélt szomszédok házasságáról, sem arról, hogy nekem kellene irányítani bárkit is.
Ha nem, hát nem. Csak te szeretnéd, ha "miattad" (a te ideálod szerint) a két szülõ költözzön mellétek, ha õk is úgy gondolják. Te költöznél a gyermeked után, ha szeretné? És ha az összes (több, mint egy) gyermeked szeretné? Melyiket választanád? Nem kötekedés, csak az egyik gyenge pont


Továbbra is úgy gondolom, hogy számomra az lenne az idilli, ha bizony a "szomszédok" a szülõk lennének egyik és másik részrõl is.
Hogy most ez egy nagy házban, külön-külön elszeparált lakrészekkel, vagy egymás melletti kis házakkal lenne megoldva a saját földünkön, tök mindegy.
Az elõnye szerintem több lehet, mint hátránya.
Egyrészt a nagyszülõk sem lesznek már fiatalabbak. Bárki lerobbanhat, s az mindenkinek csak jó, ha közel vannak egymáshoz.
Illetve együtt élhetnek az unokával, láthatják nap, mint nap. Ez egyrészt nekik is, másrészt a gyereknek is csak jó, valaki mindig rajta tudja tartani a szemét a gyereken, mindig lesz, aki tud majd válaszolni a kérdéseire, aki meghallgatja, másrészt a szülõknek is nagy segítség, hogy nyugodtak lehetnek afelõl, hogy a gyerekük nem egyedül ül a lakásban, amíg õk esetleg dolgoznak, még ha csak otthon, a földeken, akkor is, hanem a nagyik és a papák várják otthon.
Mindenkitõl tanulhat valamit jót a gyerek, s nekem ez a gondolat tetszik.
Ha pedig még az is úgy lenne, hogy otthon lenne tanítva, akkor pláne nagyon nagy segítség lenne, mert az egyik nagyszülõnek lehet, hogy szép hangja lenne, õ tanítaná énekelni, a másik nagyszülõ jól értene a mûszaki dolgokhoz, a fizikához, matematikához, arra õ tanítaná a gyereket, a harmadik nagyszülõ remek lenne pl. magyar nyelvbõl és irodalomból, arra õ tanítaná, a negyed nagyszülõ pedig pl. lovagolni, vagy úszni tanítaná.
Másrészrõl anyagilag is praktikusabb megoldás. Ha építkeznek, akkor (akár egy nagy ház, vagy akár 3 kisebb) elég egy tervezõt fogadni, egy engedélyeztetést csinálni, egy brigádot fogadni, az építõanyagoknál is lehet alkudni, mert nagyobb mennyiségben vásárolsz, egy nagy kazánt veszel, vagy 3 kisebbet, de ott is lehet alkudni,stb. stb. Sõt, akár nagytételben akár külföldrõl is megérni behozni az építõanyagot, vagy a gyártól közvetlenül, mert azzal is sokat lehet spórolni.
Tüzifát is lehet venni pl. kamionos tételben, illetve elég egy fûnyíró, egy motorfûrész, egy fûkasza, stb. stb. sok mindenbõl elég egyet venni. A rezsirõl nem is beszélve. Ha jól meg van tervezve a ház(ak), olcsóbb lehet a fenntartás.
A bevásárlásnál is ugyanez a helyzet, 3 családnak már lehet nagy tételben vásárolni, ami szintén olcsóbb.
A biztonságról nem is beszélve. Piszkosul nem mindegy, hogy van-e otthon mindig valaki, vagy napi 6-8 órában kong az ürességtõl a ház, legalábbis én így látom.
Egyre több olyat látni, hogy a házaspárok a nagyszülõkhöz költöznek.
Miért ne lehetne ez fordítva?
Ha képesek tiszteletben tartani a másikat, teljesen kivitelezhetõ. Mindenkinek megvan a saját kis lakrésze, vagy háza, de mégis együtt vannak, s ha nem is értenek egyet sok mindenben, akkor is képesek lehetnek együtt élni.

Természetesen, ha valamelyik nagyszülõk ezt nem így gondolják, nem szeretnék feladni az életüket, akkor nem adják fel. Azt is írtam, hogy szerintem ez lenne az ideális, nekem ez tetszene, s ha lehetõségem állna bármikor, bizony felajánlanám a lehetõséget, hogy éljünk együtt, de mégis külön (lakrészben).
S ha nem élnek ezzel, hát nem élnek, senki sem beszélt kényszerrõl, vagy elvárásról.
Értem amit írsz, látom benne a rációt, de "naivnak" gondolom (az elképzelést, nem téged), nem látom a realitását. Egyedi esetben mûködhet, és ez neked, a saját életedben elég is, de rendszer szinten nem mûködne az általad vallott "demokratikus" családmodellben. Ti egymást választottátok, de a szülõk nem. És hatalmas tolerancia szükségeltetik minden fél részérõl, hogy elviselje a másik tartós közelségét, életfelfogását, nevelése elveit, módszereit. Pl: egy közös disznóvágáson kenyértörésre kerülhet sor a hurka és a kolbász fûszerezésén, és ez csak egy apróság.


Hogy kinek a háza, telke, már részletkérdés. Ezt le lehet papírozni úgy, hogy senki se sérüljön, ez csupán jogi kérdés.
Ezen résszel nem értek egyet, de ez részletkérdés.

[A. L. Ias]

Szerintem sosem fogunk személyesen találkozni, szóval csak az jöhet számításba, amit ide a fórumra leírsz.
Akkor sajnos csak részinformációkkal szolgálhatok.


A Liliomfiban mondta a nagynéni, hogy "kérem, én még lány vagyok!" :)

Hogy lányként, vagy nõként beszélek-e magamról, szerintem jelentéktelen ebbõl a szempontból, mert többféleképpen is lehet érteni, de azt hiszem, itt lány szó alatt is ugyanazt értettem, mint a nõ szó alatt, csupán nem akarok szót ismételni folyton.

Attól, hogy egy lány/nõ megcsinálja a férfimunkát is, még nem szûnik meg érzõ lelkû nõnek lenni.
S bizony, mint tudjuk, a nõk hajlamosabbak a végletekre bizonyos helyzetekben, egy lány/nõ képes hezitálni és az érzelmeire,szívére hallgatni (hogy a másik is csak ember) akkor is, amikor a józan ész azt várná, hogy megtegye, amit tennie kell, míg egy anya a gyermekéért bármire képes (ahogy írtad is).
Erre gondoltam.
Értem, én úgy éreztem, hogy kicsinyítõ, gyengítõ jelzõként használtad.
És a nagynéni is boldogan karolt bele a számára felajánlott férfikarba a film végén. ;)



Úgy legyen.
Mondjuk attól is függ, hogy ki mit hozott magával, milyen a neveltetése, milyenek a szokásai, ezért is fontos, hogy hasonlóak legyenek a párok, mert akkor hosszú távon sokkal könnyebb lehet. Az ellentétek vonzása csak 3 napig tart, utána jönnek a gondok.
Nehéz, s talán sosem fog sikerülni, de ha már eleve nem az az alapfelállás, hogy egyenlõen és egyensúlyra törekedve kellene élni, akkor esélyem sem lenne a megvalósításra.
Szerintem.
Kívánom, hogy sikerüljön és bátran állíthatom: több szempontból sem vagyunk egymásnak konkurenciák.

[A. L. Ias]

Lehet, hogy A. L. Ias nagyvárosi és esetleg pesti, és ezért nem érti a többgenerációs családi házak létét, létjogosultságát.
Elnézést, de kissé nyers leszek!
Ha megtisztelnél azzal, hogy elolvasod a bemutatkozásomat, nem kellene téves feltételezésekbe bocsátkoznod.


Ha a viszony jó, akkor nincs szükség komoly papírozásra sem. Ez olyan, mint a házassági szerzõdés: "A házasságunk örökre szól, szerelem meg minden, de ezt írd alá, mert enyém lesz a kocsi a végén"
Milyen baromság az? Meg lehet írni, de akkor már alapvetõ bizalmatlanság van.
Nincs baj, amíg nincs baj. Csakhogy a válások nagy száma azt mutatja, hogy nagy valószínûséggel baj lesz.


Talán az egyik legszebb példa lenne az egyenlõségre,õszinteségre és bizalomra, hogy közös a bankszámla, a leveleket az nyitja ki, aki elsõnek hazaér.
Bár lehet, hogy valakinek ez túl misztikus, és abszolút szabadságvesztõ, ne felejtsük el, hogy ez az én véleményem, talán másnál ez másképp mûködik, s neki az megfelelõ.

Példa: lehet, hogy valaki imád szombaton vasárnap (ha nem dolgozik) 10ig aludni. Én már 7kor fent vagyok, pedig nem vagyok irodista.
Két különbözõ életstílus. Én nem fogom megérteni, hogy mért jó az, ha valaki hajnalig iszik, ordítozik egy diszkóban, hogy délután ébredjen, más nem fogja megérteni, hogy miért jó az, hogy nekem megfelelõ idõben lefekszem és korán kelek.
Ez erõs hátránya a többgenerációs családi házaknak. Az egyik családtag szeret reggel barkácsolni, a másik pedig aludni....


ui: bár a házasságban én az egyenlõség híve vagyok, a politikában én inkább egyfajta diktatórikus, feudális de mindenkire érvényes törvényes rendszert képzelek el. A demokráciát rossznak tartom.
Míg lehet, hogy A. L. Ias és Henrietta pedig szívesen szavaz(na) a különbözõ demokrata, vagy akármilyen szabad, stb csoportokra.
Ez egy érdekes meglátás. A család, ami a társadalom legkisebb építõeleme, az legyen demokratikus, de a belõle elkészült egész, már diktatórikus felépítésû? Ami kicsiben mûködik, az miért nem mûködik nagyban? És hol a határvonal ami már nem jó demokratikusan?

[kheopsz]

Kívánom, hogy sikerüljön és bátran állíthatom: több szempontból sem vagyunk egymásnak konkurenciák.

Ez lehetne a vitára a végszó.

Az egyenlõségpártiak nem értik, hogy mûködhet jól egy alá-fölé rendelt házasság.
Az alá-fölé rendelt házasság-pártiak nem értik meg, hogy mûködhet jól egy egyenlõségen alapuló házasság.
De ez így mûködik.
Ha nem kóstolod meg a spenótot, elrémiszthet a zöld trutymó és képzelhetsz róla bármit. De ha megkóstolod, kiderül, hogy neked vagy ízlik, vagy nem.

Nincsen általános jó, ami mindenkinek jó.
"Az igazság csak a mi szemszögünkbõl nézve igazság."

[kheopsz]

Elnézést, de kissé nyers leszek!
Ha megtisztelnél azzal, hogy elolvasod a bemutatkozásomat, nem kellene téves feltételezésekbe bocsátkoznod.


Nincs baj, amíg nincs baj. Csakhogy a válások nagy száma azt mutatja, hogy nagy valószínûséggel baj lesz.


Ez erõs hátránya a többgenerációs családi házaknak. Az egyik családtag szeret reggel barkácsolni, a másik pedig aludni....


Ez egy érdekes meglátás. A család, ami a társadalom legkisebb építõeleme, az legyen demokratikus, de a belõle elkészült egész, már diktatórikus felépítésû? Ami kicsiben mûködik, az miért nem mûködik nagyban? És hol a határvonal ami már nem jó demokratikusan?



A nyersességet nem bánom, anno engem is mindig piszkáltak vele.
Sajnos nem olvastam el mindenkinek a részletes bemutatkozását/adatlapját, s van olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, így végképp nem tudhatom, hogy hol és miként laksz.

"Ha a viszony jó, akkor nincs szükség komoly papírozásra sem. Ez olyan, mint a házassági szerzõdés: "A házasságunk örökre szól, szerelem meg minden, de ezt írd alá, mert enyém lesz a kocsi a végén"
Milyen baromság az? Meg lehet írni, de akkor már alapvetõ bizalmatlanság van."

Te erre azt írtad: "Nincs baj, amíg nincs baj. Csakhogy a válások nagy száma azt mutatja, hogy nagy valószínûséggel baj lesz."

Ezt kifejtenéd bõvebben?
Neked van házassági szerzõdésed, ha nem titok?

A többgenerációs családi házakban cserébe valamilyen szinten tisztelik is egymást.
Engem sosem zavart, ha valaki már 8kor kint kalapált, mert nem tették. Lehet együtt élni, csak tudni kell.


"Ez egy érdekes meglátás. A család, ami a társadalom legkisebb építõeleme, az legyen demokratikus, de a belõle elkészült egész, már diktatórikus felépítésû? Ami kicsiben mûködik, az miért nem mûködik nagyban? És hol a határvonal ami már nem jó demokratikusan?"

Két ember könnyebben tud dönteni, kevesebb a "frakciók" száma, hogy éppen mit hogy mire költsünk.
A demokrácia még mûködhet emberi méretekben, kisebb-nagyobb városokban, de szerintem nagyobb szinten egyszerûen túl lassú és lassan reagál mindenre.
Határt nem tudok mondani, hiszen van, akiknél már családon belül sem mûködik a demokrácia...

[A. L. Ias]

A nyersességet nem bánom, anno engem is mindig piszkáltak vele.
Sajnos nem olvastam el mindenkinek a részletes bemutatkozását/adatlapját, s van olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, így végképp nem tudhatom, hogy hol és miként laksz.

"Ha a viszony jó, akkor nincs szükség komoly papírozásra sem. Ez olyan, mint a házassági szerzõdés: "A házasságunk örökre szól, szerelem meg minden, de ezt írd alá, mert enyém lesz a kocsi a végén"
Milyen baromság az? Meg lehet írni, de akkor már alapvetõ bizalmatlanság van."

Te erre azt írtad: "Nincs baj, amíg nincs baj. Csakhogy a válások nagy száma azt mutatja, hogy nagy valószínûséggel baj lesz."

Ezt kifejtenéd bõvebben?
Neked van házassági szerzõdésed, ha nem titok?
Nekem nincs házassági szerzõdésem, de nem is vagyok már házas. Amikor házas voltam se volt. Amikor a válásom volt, megkönnyítette volna a dolgokat.
Azért írtam, mert amikor nagy a szerelem és megköttetik a házasság, akkor úgy gondolják, hogy nincs többé te meg én, csak mi és nincs többé tiéd és enyém, csak a miénk. Amikor a mindennapok taposómalma megöli az érzelmeket és az egyik fél ki akar lépni a házasságból, akkor jön jól egy szerzõdés. Ha nincs akkor jön a jogászkodás. Magyarországon a házasságok kb. fele, az élettársi kapcsolatok (minek a papír, nem attól leszünk család) kétharmada szakad szét.
Ha a felek nem mérik fel idõben, hogy ennek a kapcsolatnak vége, és nyújtják a szenvedést, akkor nagyon gyorsan, nagyon sok és mély lelki sebet ki tudnak osztani a másiknak. Mire válásra kerül a sor, jön a sárdobálás. Ezt lehet megelõzni egy szerzõdéssel. Sajnos a magyar jogrendszer elég tág határokat hagy, és igen súlyos összegeket kér a vagyonfelosztásért.


A többgenerációs családi házakban cserébe valamilyen szinten tisztelik is egymást.
Engem sosem zavart, ha valaki már 8kor kint kalapált, mert nem tették. Lehet együtt élni, csak tudni kell.


"Ez egy érdekes meglátás. A család, ami a társadalom legkisebb építõeleme, az legyen demokratikus, de a belõle elkészült egész, már diktatórikus felépítésû? Ami kicsiben mûködik, az miért nem mûködik nagyban? És hol a határvonal ami már nem jó demokratikusan?"

Két ember könnyebben tud dönteni, kevesebb a "frakciók" száma, hogy éppen mit hogy mire költsünk.
A demokrácia még mûködhet emberi méretekben, kisebb-nagyobb városokban, de szerintem nagyobb szinten egyszerûen túl lassú és lassan reagál mindenre.
Határt nem tudok mondani, hiszen van, akiknél már családon belül sem mûködik a demokrácia...
A család nem csak két emberbõl áll. Jön a gyerek/gyerekek, nekik is lesz szavazati joguk vagy õk elnyomottak (irányítottak) lesznek a családban?Ha több generáció él egy fedél alatt, akkor ez a szám hamar felszaladhat 10-15 fõre. Ott már lehetnek viták, nem is kicsik. És ha vita van, jönnek a régi sérelmek.
Ha családon belül sem mûködik a demokrácia, akkor minek kellene ott lennie? És ha egy diktatúra (puha, diktatúra) jól el tud igazgatni egy egész országot, akkor miért ne lenne megfelelõ egy családnak? Ha egy erõs kezû országvezetõ tudja úgy vezetni az országát, hogy az "mindenkinek" jó, akkor egy családfõrõl miért nem képzelhetõ el, hogy tudja úgy irányítani a családját, hogy senkit se terrorizál és mindenkinek az érdekeit képviseli? (A kérdés költõi)

És még egyszer leírom, nem vitatom a demokratikus kapcsolatok létjogosultságát. Sõt, egy erõs kezû asszony is irányíthatja a családot. Azért kardoskodom ennyit az egy kézben lévõ döntésért, a férj irányította (meghagyva a lehetõséget a feleség irányítottnak is) családmodellért, mert jobb megoldásnak tartom, mint a demokratikus modellt. És az itt felsorolt érvek (és a körülöttünk lévõ világban zajló családmodell változások) nem gyõztek meg, hogy ez egy elõremutató fejlõdés lenne.
Azért tartom jobbnak a férfi vezette családot, mert még mindig férfiközpontú világban élünk. Ha egy nõ vezeti a családot, nem elég a mindennapi gondokkal megküzdenie, de folyamatosan harcolnia kell a külvilágban, az elfogadottságért.

[kheopsz]

Engedjétek meg, hogy a papír/nem papír kérdéskörhöz hozzászóljak.

Megértem, hogy van, aki szerint a házassági szerzõdés felesleges, mert ha két ember szereti egymást, akkor jogos a kérdés, hogy minek is kell?
Lehet úgy is nézni, hogy bizalmatlanság a másikkal szemben.

Viszont lehet úgy is nézni, hogy van-e nagyobb jele a másik iránt érzett szeretetnek, mint az, hogy írásban is kifejezi a másik felé, hogy "tiszteletben tartom ami a Tiéd" kifejezvén, hogy nem érdekel a vagyoni helyzeted, s nem azért megyek hozzád, vagy veszlek el?
Amiért a másik szülei, nagyszülei megdolgoztak, az õt illeti.

Pontosan ez is hozzátartozik szerintem egy demokratikus kapcsolathoz, hogy tiszteletben tartjuk a másik házasság elõtt szerzett, örökölt vagyonát is.

Ha akarja, s úgy dönt, közös vagyonná alakítja a sajátját, de ha akarja, akkor nem.
Nyilván az abból befolyó profit (már ha van) már közös lesz, ahogy a terhek is, de a tulajdonjog tisztázva lesz.
(persze más tészta a kényszerhelyzet)
Az örökös úgyis a közös gyerek lesz.
Szerintem.



Csak nyugodtan. :)

Ez is egy vélemény. Valahol talán igazad is van, bár én nem látom, hogy miért lenne jó, ha az ember élete legnagyobb "közösködésénél" leírnánk, hogy mi kié.

De nyilván (ahogy én gondolom) azok írnának házassági szerzõdést, akik már valamilyen módon, örökség, munka, egyebek által már "megszedték magukat", azaz féltik, ami az övék.
És nyilván (ahogy én látom) a szegényebb fél, ha szándékai tisztességesek belemenne abba, hogy legyen papír.

"nem érdekel a vagyoni helyzeted, s nem azért megyek hozzád, vagy veszlek el?"
Ez valahol egy érthetõ érv, hiszen tisztességet sugall. De emellett azt is sugallhatná, hogy "egyszer véget ér a dolog, akkor mindenki viszi a kis házasság elõtti motyóját"
Természetesen egy szerzõdés nem jelenti azt, hogy úgyis biztosan vége lesz a házasságnak.

Én nem kívánom az anyagi helyzetemet szóba hozni, mindenki gondolhat, amit gondol, de nem valószínû, hogy bárkinek felajánlanám, hogy írjunk papírt, de a az ara kérné, akkor aláírnám.
Nekem az egy kicsit "gáz" lenne, hogy azt mondanám, hogy "örökre szeretni foglak, jóban-rosszban együtt leszünk, vigyázni fogok rád, DE a kocsi és a lakás az enyém volt."
Ha házasodnék, én úgy lennék vele, hogy a dolgok a MIÉNK, KÖZÖSEN HASZNÁLJUK.
Oké, persze ez néhány dologra nem vonatkozik teljes mértékben, pl nem vennék fel szoknyát :)

ui: amint tetszik látni, lehet a véleményeket személyeskedés nélkül is "ütköztetni".
ui2: akinek nem inge, ne vegye magára

[kheopsz]

Nekem nincs házassági szerzõdésem, de nem is vagyok már házas. Amikor házas voltam se volt. Amikor a válásom volt, megkönnyítette volna a dolgokat.
Azért írtam, mert amikor nagy a szerelem és megköttetik a házasság, akkor úgy gondolják, hogy nincs többé te meg én, csak mi és nincs többé tiéd és enyém, csak a miénk. Amikor a mindennapok taposómalma megöli az érzelmeket és az egyik fél ki akar lépni a házasságból, akkor jön jól egy szerzõdés. Ha nincs akkor jön a jogászkodás. Magyarországon a házasságok kb. fele, az élettársi kapcsolatok (minek a papír, nem attól leszünk család) kétharmada szakad szét.
Ha a felek nem mérik fel idõben, hogy ennek a kapcsolatnak vége, és nyújtják a szenvedést, akkor nagyon gyorsan, nagyon sok és mély lelki sebet ki tudnak osztani a másiknak. Mire válásra kerül a sor, jön a sárdobálás. Ezt lehet megelõzni egy szerzõdéssel. Sajnos a magyar jogrendszer elég tág határokat hagy, és igen súlyos összegeket kér a vagyonfelosztásért.


A család nem csak két emberbõl áll. Jön a gyerek/gyerekek, nekik is lesz szavazati joguk vagy õk elnyomottak (irányítottak) lesznek a családban?Ha több generáció él egy fedél alatt, akkor ez a szám hamar felszaladhat 10-15 fõre. Ott már lehetnek viták, nem is kicsik. És ha vita van, jönnek a régi sérelmek.
Ha családon belül sem mûködik a demokrácia, akkor minek kellene ott lennie? És ha egy diktatúra (puha, diktatúra) jól el tud igazgatni egy egész országot, akkor miért ne lenne megfelelõ egy családnak? Ha egy erõs kezû országvezetõ tudja úgy vezetni az országát, hogy az "mindenkinek" jó, akkor egy családfõrõl miért nem képzelhetõ el, hogy tudja úgy irányítani a családját, hogy senkit se terrorizál és mindenkinek az érdekeit képviseli? (A kérdés költõi)

És még egyszer leírom, nem vitatom a demokratikus kapcsolatok létjogosultságát. Sõt, egy erõs kezû asszony is irányíthatja a családot. Azért kardoskodom ennyit az egy kézben lévõ döntésért, a férj irányította (meghagyva a lehetõséget a feleség irányítottnak is) családmodellért, mert jobb megoldásnak tartom, mint a demokratikus modellt. És az itt felsorolt érvek (és a körülöttünk lévõ világban zajló családmodell változások) nem gyõztek meg, hogy ez egy elõremutató fejlõdés lenne.
Azért tartom jobbnak a férfi vezette családot, mert még mindig férfiközpontú világban élünk. Ha egy nõ vezeti a családot, nem elég a mindennapi gondokkal megküzdenie, de folyamatosan harcolnia kell a külvilágban, az elfogadottságért.


És megpróbáltátok az együtt élés házasság elõtt, hogy még kipróbáljátok egymást a mindennapokban?
Nekem ez bejött: házas sem vagyok, és nem is váltam el.
A puding próbája az evés, ha egy-másfél évig csak jegyben jártok, de együtt laktok, közös háztartás asztal és ágy, egy sima mindennapokban, azért az elõkaparja a dolgokat, amikbõl késõbb gondok lehetnek.

A gyerekeknek van bizonyos korlátolt szavazati joga, amennyiben az ügy egyáltalán rájuk tartozik, ha meg nem, nincs szükség rá, hogy õk döntsék el, "hogy elvigyük e kocsit most a szervizbe, vagy várjuk meg a te fizetésedet is?"
Nyilván ez a 10-15 fõ nem él úgy egy fedél alatt, hogy két szülõ, és 8-13 gyerek (persze vannak erre is példák).
Hanem ezek családok, 3-4 család (2-3 testvér és párjuk, gyermekeik és az ott lakó szülõk). Ami a maguk dolga, elintézik maguk, miért szólnának bele a nagyszülõk, hogy mit eszünk a héten mi, vagy tesómék mennek e nyaralni?
Mirõl kéne a 10-15 embernek egyszerre döntenie?

Nos, mint már valahol én is feldobtam, nem vitatom azt, hogy valakinek a diktatórikus házasság tetszik. Mindenki egye meg amit fõzött.
Van egy olyan érzésem, hogyha egy erõs nõ irányítja a családot, az tudja kezelni a külvilágot is: vagy lesz*rja, vagy pedig azokat is ráncba szedi.

"Megáll az utazó ügynök az ajtóban:
-Jó reggelt kívánok, a ház urával szeretnék beszélni.
-Egy pillanat, rögtön küldöm az asszonyt."

Vagy:
Otthon én viselem a nadrágot! Az asszony csak megmondja, mikor melyiket és hogyan... :)

[Dream_walker]

Hm, akkor az igazi kérdés a házassági szerzõdés esetében nem is az, hogy legyen-e vagy sem. Hanem, hogy miért kell olyan házasságot megkötni, ami rosszul sülhet el? Vagy mert bár ez elõfordulhat bizonyos vis maior esetekben, de miért kell olyan embereknek házasságot kötniük, akik utána nem akarnak teljes erejükkel azon dolgozni, hogy ne süljön el rosszul?

Ez kicsit a mai napi problémák retorikájára emlékeztet. Pl. segítsünk szegény hajléktalanokon, mert bárki bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Ahamm, de nem inkább azon kellene dolgozni, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe, és ne legyenek hajléktalanok?

[A. L. Ias]

És megpróbáltátok az együtt élés házasság elõtt, hogy még kipróbáljátok egymást a mindennapokban?
Nekem ez bejött: házas sem vagyok, és nem is váltam el.
A puding próbája az evés, ha egy-másfél évig csak jegyben jártok, de együtt laktok, közös háztartás asztal és ágy, egy sima mindennapokban, azért az elõkaparja a dolgokat, amikbõl késõbb gondok lehetnek.

Ez már igen személyes info, de végül is mások okulására:
16 év ismeretség, 10 év együttélés, 7 év házasság után futott zátonyra a dolog. Nem hinném, hogy kapkodva vágtunk volna bele. Akkor mondtam, hogy vége, amikor már nem bírtunk normális hangnemben 3 mondatot váltani.


A gyerekeknek van bizonyos korlátolt szavazati joga, amennyiben az ügy egyáltalán rájuk tartozik, ha meg nem, nincs szükség rá, hogy õk döntsék el, "hogy elvigyük e kocsit most a szervizbe, vagy várjuk meg a te fizetésedet is?"
Nyilván ez a 10-15 fõ nem él úgy egy fedél alatt, hogy két szülõ, és 8-13 gyerek (persze vannak erre is példák).
Hanem ezek családok, 3-4 család (2-3 testvér és párjuk, gyermekeik és az ott lakó szülõk). Ami a maguk dolga, elintézik maguk, miért szólnának bele a nagyszülõk, hogy mit eszünk a héten mi, vagy tesómék mennek e nyaralni?
Mirõl kéne a 10-15 embernek egyszerre döntenie?
Sok mindenben, mert szimbiózisban élnek. egymást segítve, egymásra utalva. Ki mikor menjen boltba, ki várja a postást, ki viszi a csekkeket, ki fõzi a vasárnapi családi ebédet, ki marad otthon az állatokat megetetni...

[kheopsz]

Megértem mindkét oldalt, mégis inkább kicsit hajlok a szerzõdés felé, mindkét fél részérõl.
....
Vagy ha a papír ellenére mégis elvesztettünk mindent, legalább arra jó lesz, hogy kirakhassuk a falra szembesítendõ magunkat, milyen hülyék is voltunk, illetve hogy rosszul döntöttünk.
...

Ahol a szeretik, tisztelik és becsülik egymást, ott még egy válásnál sem lesz gond, ahol meg ez képes elszállni, ott senki sem tudja, ki meddig képes elmenni.
Szóval jó megoldás nincs.

Nos, valahol talán igazad van.
És ha elég öreg leszek már, néhány házasság után, ki tudok a szerzõdésekkel tapétázni :)

[kheopsz]

Hm, akkor az igazi kérdés a házassági szerzõdés esetében nem is az, hogy legyen-e vagy sem. Hanem, hogy miért kell olyan házasságot megkötni, ami rosszul sülhet el? Vagy mert bár ez elõfordulhat bizonyos vis maior esetekben, de miért kell olyan embereknek házasságot kötniük, akik utána nem akarnak teljes erejükkel azon dolgozni, hogy ne süljön el rosszul?

Ez kicsit a mai napi problémák retorikájára emlékeztet. Pl. segítsünk szegény hajléktalanokon, mert bárki bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Ahamm, de nem inkább azon kellene dolgozni, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe, és ne legyenek hajléktalanok?

"akik utána nem akarnak teljes erejükkel azon dolgozni, hogy ne süljön el rosszul"
Errõl tudnék mesélni, bár nem volt papíron házasság...
Valahol én is ludas voltam, de úgy vélem csak a bizalmatlanságban. S az a rossz, hogy igazam volt.
Az emberek idióták, s én közéjük tartozom :)

Egy csomó üres lakás van az országban, elméletileg több, mint hajléktalan.
De vajon kiadnád egy hajléktalannak a lakásod ingyen, vagy nagyon olcsón? Még akkor is, ha senki nem veszi ki, s csak ott áll üresen?
Nem adnád ki, mert az elsõ gondolatod az lenne, hogy tönkreteszi, nem fizet és lelép.
Biztos vannak jólelkû, bolond emberek, akik nem gondolnának erre, de a nagy tömeg így gondolkodik, és ki tudja, talán nekik lenne igazuk...

Hajléktalanná viszont törvényesen teszik az embert :) Ez egy ilyen világ

Kásler Árpád https://www.youtube.com/watch?v=aeHaaBJWOOo
"10 millió kölcsön, ebbõl 2 millió visszafizetve, csõd állapot elõidézve, majd ennek fejében 11db. ingatlan árverezve 70-80 millió forint értékben és a fennmaradó tartozás ezek után 14 millió forint és járulékai."

[kheopsz]

Ez már igen személyes info, de végül is mások okulására:
16 év ismeretség, 10 év együttélés, 7 év házasság után futott zátonyra a dolog. Nem hinném, hogy kapkodva vágtunk volna bele. Akkor mondtam, hogy vége, amikor már nem bírtunk normális hangnemben 3 mondatot váltani.


Sok mindenben, mert szimbiózisban élnek. egymást segítve, egymásra utalva. Ki mikor menjen boltba, ki várja a postást, ki viszi a csekkeket, ki fõzi a vasárnapi családi ebédet, ki marad otthon az állatokat megetetni...


És gondolkoztál azon, hogy mi futott zátonyra? Hogy mik voltak a kiváltó okok? (nem kell ide leírnod, csak kérdezem, hogy igen-nem, rájöttél -e, tudtál (akartál) -e volna változtatni)
Nos, személyes infó, de valójában egy névtelen fórumban olyan nagyon nem tudjuk felhasználni. :) Csak az NSA és társai, de õk meg ezt úgyis tudják :)

Ki menjen boltba? Új értelmet nyer a nagybevásárlás :) Hát nálunk a nagyszülõk külön elmentek a maguk cuccáért, mi is a magunkéért... Ha meg valamit éppen elfelejtettek, akkor szóltak, hogy ha éppen megyünk, akkor hozzunk már ezt vagy azt. S ugyanígy fordítva.
Ki várja a postást? Hát aki nem dolgozik. A szülõk lehetnek nyugdíjasok. Ha meg egyvalaki vár valami fontosat, vagy õ marad otthon, vagy pedig szûkebb körben megegyeznek.
Nem hiszem, hogy 10-15 ember egy vasárnapi ebédet eszik.
Az állatokat az eteti meg, aki bevállalta. S ennyi ember között (akik egy család), lesz olyan, aki átvállalja, ha éppen a másik beteg, stb.

[kheopsz]

Ne haragudj, ezt egy kicsit kifejtenéd bõvebben?

Talán én vagyok túl fáradt, de nem igazán tudok rájönni, hogy mibõl szûrted ezt le.

Az, hogy mi a baja a házassági szerzõdéssel érthetõ, bizalmatlanságban köttetik.

De hogy a hajléktalanok hogy jöttek ide...:confused:

[Dream_walker]

Ne haragudj, ezt egy kicsit kifejtenéd bõvebben?

Talán én vagyok túl fáradt, de nem igazán tudok rájönni, hogy mibõl szûrted ezt le.



Hajléktalanná viszont törvényesen teszik az embert :) Ez egy ilyen világ


Nem igényel nagy kifejtést. Ha egyáltalán felmerül a házassági szerzõdés ötlete, az, ahogy kheopsz is írta, elsõsorban a bizalmatlanság jele. Ez persze a társadalomtól is függ - kutya keményen dolgozik az emberek 90%-a azon, hogy se a hatalomban, se az intézményekben, se egymásban ne bízhassanak az emberek - de az egyén keze is benne van.
Magyarul kell-e erõltetni azt a házasságot, ahol a legelején megjelenik a bizalmatlanság?
Mert nem az a kérdés, hogy kell-e a szerzõdés. Ha már felmerül a kérdés, akkor kell.
A kérdés az, hogy ilyenkor kell-e a házasság?

A hajléktalanok úgy jöttek ide, hogy maga a filozófiai probléma jól szemléltethetõ ezen a példán.
Mert az, hogy segítüsünk-e nekik vagy sem, nem az igazi kérdés. Az igazi kérdés az, hogy miért vannak hajléktalanok?

Mert el lehet intézni egy szmájlival, hogy ez törvényes, és ilyen a világ.
De most komolyan, akkor nem azon kellene ügyködni, hogy ne legyen ilyen a világ, és ez ne legyen törvényes?

Megy a parttalan szörcsfesztivál azon, hogy most akkor rossz-e a házassági szerzõdés vagy sem. Alibi kifogáskeresés, a tények hárítása, magyarázkodás, sz.rakodás.
Szembe kell nézni a tényekkel, hogy ilyen körülmények között nem a szerzõdés a rossz döntés, hanem maga a házasság, ami pedig két ember döntése. A két ember hozzáállása a rossz. A legelején. Kell-e folytatni?
Csak ezt nagyon nehéz beismerni, és rendkívül kényelmetlen dolog.
Ez ilyen, ha az ember a valód tényekkel akar szembenézni. Azoknak ára van. Persze nem kötelezõ. De annak is ára van.

[kheopsz]

Mert el lehet intézni egy szmájlival, hogy ez törvényes, és ilyen a világ.
De most komolyan, akkor nem azon kellene ügyködni, hogy ne legyen ilyen a világ, és ez ne legyen törvényes?


Lehet, hogy azon kéne ügyködni, de mi ezt már nem érjük meg.
A jelenlegi gazdasági rendszernek nem érdeke se a hajléktalan, se a csóró kisember. Egy van, a FOGYASZTÓ.

[A. L. Ias]

És gondolkoztál azon, hogy mi futott zátonyra? Hogy mik voltak a kiváltó okok? (nem kell ide leírnod, csak kérdezem, hogy igen-nem, rájöttél -e, tudtál (akartál) -e volna változtatni)
Nos, személyes infó, de valójában egy névtelen fórumban olyan nagyon nem tudjuk felhasználni. :) Csak az NSA és társai, de õk meg ezt úgyis tudják :)

Gondolkodtam a dolgon és vannak meglátásaim az okokról. De azok mennyire a valódi okok és mennyire az én szubjektív véleményem, az már nem fog kiderülni. Változtatni tudtam volna, ha annyi év lett volna mögöttem, mint most. Most viszont már nem akarnék. Egyedül a fiunk miatt pörgetném vissza az idõt, de nem biztos, hogy jobb lenne neki.

[Dream_walker]

Most már értem, hogy mire gondoltál.

Álmodhatunk egy jobb világról, ahol mindenki egyenlõ, ahol mindenki bízik a másikban, ahol mindenki fogja a másik kezét, s ahol senkit sem hagyunk elkallódni, hajléktalanná válni, ahol nincs bûnözés, ahol nincs erõszak, csak szeretet van és béke.
Sõt, nemcsak álmodhatunk róla, sokan szeretnénk, ha ilyen világ lenne.

Tehát azzal, ha majd a jövõben nem kötnék házassági szerzõdést, hozzájárulnék eme szép világhoz?


Ez most lehet, hogy furán fog hangzani, de no offense, nem beszólásból mondom, csak a tények kedvéért. Amennyire a hozzászólásaidból látom, te egy elég erõsen asszociatív személyiség vagy. Ez persze nem baj, mert segít a magasabb szintû gondolkodásban, csak van egy k.rva nagy hátránya, mégpedig az, hogy olyan dolgokat láttat meg veled az agyad, amik nincsenek is ott. Ezt hétköznapian nõi kombinálásnak szokták nevezni, talán nem alaptalanul pejoratív felhanggal.
Ahogy az elején írtam, nem beszólásból mondom, én tényleg elfogadom, hogy sokan vannak ilyenek, még ha nem is értek egyet vele, és én személy szerint sokat dolgozok azon, hogy ne legyek ilyen (bizony, a kombinálás nem nõi privilégium).

Az amit én elég egyszerûen és sommásan megfogalmaztam, több bekezdésnyi spekulációt eredményezett tõled. Ez szükségtelen. Ha elképzelt történeteket szeretnék végigpörgetni az agyamban, akkor azt írtam volna. Ha mindenféle õszinte szeretettel viseltetnék bizonyos körök iránt, akkor én is el tudtam volna követni efféle hatásvadász kérdésfeltevéseket. De nem éreztem szükségét, mert felesleges bonyolítani a tényeket. Bár az érméknek nem kettõ, hanem sok oldala van, adott szituációban mindig lehet érezni, hogy mi a fekete és mi a fehér. Ami az egyikben fehér, az a másikban fekete, és így jönnek ki a szürke árnyalatok. Ez ugyan messzire vezetne most, úgyhogy hagyjuk, de azt hiszem érthetõ, hogy szerintem ez a válasz az elméleti kérdéseidre.

Itt is van a legfontosabb része a dolognak.
Ugyanis szerintem ez a válasz, és az én világomban ez így mûködik.
A tiédben lehet, hogy máshogy mûködik, és lehet, hogy az a jobb, és lehet, hogy ami az én szempontomból látszik, a tömegesen egymást maró emberek, a kapcsolatok ellaposodása és elhalása, az érzelmi élet egyre abnormálisabbá válása az nem is igazi, és fõleg nem úgy van. Nem tudhatom, mert bár igyekszem elképzelni az érme többi oldalát is, és elhinni másoknak, hogy az is valóság, amit õk látnak, de azért olyan kérdésekben, ahol úgymond az én bõrõmre megy a vásár, szeretem a saját tapasztalataima és a saját meglátásaimat követni.

Többek között ezért nem szálltam be a vitátokba, mert értelmetlen, ugyanis mindõtöknek megvan a saját tapasztalata, és ez oly sok ponton különbözik a másokétól, hogy sosem lesz teljes az összhang. Ez nem is ba, mégha zokon is veszitek egymástól. Nagyon sokan vesznek zokon sok mindent az életben, õk rendszeresen vesztenek is. Ennek ez az ára.

Kérlek, ne érezd úgy, hogy meg kell gyõznöd! Egyrészt nem fog menni, másrészt meg már sikerült. Teljesen egyetértek minden gondolatoddal és véleményeddel, mert nézetem szerint mindenkinek meglehet a sajátja. Pontosan ezért pedig semennyit nem engedek a sajátomból, mert okkal az, ami, és nekem is meglehet a sajátom.

És igen, ami szörcsfesztivál, az szörcsfesztivál. Én csak azt tudom elmondani, amit látok, de nem én döntöm el, hogy ki mit mutat nekem. 20 oldalnyit látok abból a vitából, hogy kinek kell hordani a nadrágot. Nekem ez ennyit ér.
A világ meg nem változik. A dolgok sem változnak. Mi változunk és a döntéseink változnak.

ui.: a válasz az utolsó kérdésre
megférhet egymás mellett a kettõ, sosem mondtam, hogy nem
de véleményem szerint ha már az elején felkészülünk a végére, akkor ott el fog jönni a vége, de akkor meg minek belekezdeni
és erre senkitõl nem fogsz valódi tényeket kapni, jobb, ha belenyugszol, ugyanis ez egy elsõsorban érzelmi kérdés, itt a tények nem racionálisak, és ami az egyik embernek valódi, az a másiknak nem, és fordítva
itt nincs vita, nincs meggyõzés, és nincs gyõztes
itt az van, hogy valaki elfogadja, hogy ahány ember, annyi érvényes és igaz vélemény, és akkor normális embernek lehet tekinteni
vagy nem fogadja el, és akkor meg...

[kheopsz]

Gondolkodtam a dolgon és vannak meglátásaim az okokról. De azok mennyire a valódi okok és mennyire az én szubjektív véleményem, az már nem fog kiderülni. Változtatni tudtam volna, ha annyi év lett volna mögöttem, mint most. Most viszont már nem akarnék. Egyedül a fiunk miatt pörgetném vissza az idõt, de nem biztos, hogy jobb lenne neki.

Valójában ha van éppen idõd és kielemzed, esetleg legközelebb eszedbe jut, hogy "hóhó ezt nem tesszük." Én kb ebben a fázisban vagyok, s most már valamennyire objektívan tudom kezelni az én és a volt "asszony" dolgait is, bár ez már nem segít, a jövõben ott lesz bennem, hogy hol hibáztam, s talán késõbb már nem követem el azt a hibát. Legalábbis remélem.

[kheopsz]

Ez most lehet, hogy furán fog hangzani, de no offense, nem beszólásból mondom, csak a tények kedvéért. Amennyire a hozzászólásaidból látom, te egy elég erõsen asszociatív személyiség vagy. Ez persze nem baj, mert segít a magasabb szintû gondolkodásban, csak van egy k.rva nagy hátránya, mégpedig az, hogy olyan dolgokat láttat meg veled az agyad, amik nincsenek is ott. Ezt hétköznapian nõi kombinálásnak szokták nevezni, talán nem alaptalanul pejoratív felhanggal
....

Ami az egyikben fehér, az a másikban fekete, és így jönnek ki a szürke árnyalatok.
...

Itt is van a legfontosabb része a dolognak.
Ugyanis szerintem ez a válasz, és az én világomban ez így mûködik.
A tiédben lehet, hogy máshogy mûködik, és lehet, hogy az a jobb, és lehet, hogy ami az én szempontomból látszik, a tömegesen egymást maró emberek, a kapcsolatok ellaposodása és elhalása, az érzelmi élet egyre abnormálisabbá válása az nem is igazi, és fõleg nem úgy van. Nem tudhatom, mert bár igyekszem elképzelni az érme többi oldalát is, és elhinni másoknak, hogy az is valóság, amit õk látnak, de azért olyan kérdésekben, ahol úgymond az én bõrõmre megy a vásár, szeretem a saját tapasztalataima és a saját meglátásaimat követni.

Többek között ezért nem szálltam be a vitátokba, mert értelmetlen, ugyanis mindõtöknek megvan a saját tapasztalata, és ez oly sok ponton különbözik a másokétól, hogy sosem lesz teljes az összhang. Ez nem is ba, mégha zokon is veszitek egymástól. Nagyon sokan vesznek zokon sok mindent az életben, õk rendszeresen vesztenek is. Ennek ez az ára.

Kérlek, ne érezd úgy, hogy meg kell gyõznöd! Egyrészt nem fog menni, másrészt meg már sikerült. Teljesen egyetértek minden gondolatoddal és véleményeddel, mert nézetem szerint mindenkinek meglehet a sajátja. Pontosan ezért pedig semennyit nem engedek a sajátomból, mert okkal az, ami, és nekem is meglehet a sajátom.

És igen, ami szörcsfesztivál, az szörcsfesztivál. Én csak azt tudom elmondani, amit látok, de nem én döntöm el, hogy ki mit mutat nekem. 20 oldalnyit látok abból a vitából, hogy kinek kell hordani a nadrágot. Nekem ez ennyit ér.
A világ meg nem változik. A dolgok sem változnak. Mi változunk és a döntéseink változnak.

ui.: a válasz az utolsó kérdésre
megférhet egymás mellett a kettõ, sosem mondtam, hogy nem
de véleményem szerint ha már az elején felkészülünk a végére, akkor ott el fog jönni a vége, de akkor meg minek belekezdeni
és erre senkitõl nem fogsz valódi tényeket kapni, jobb, ha belenyugszol, ugyanis ez egy elsõsorban érzelmi kérdés, itt a tények nem racionálisak, és ami az egyik embernek valódi, az a másiknak nem, és fordítva
itt nincs vita, nincs meggyõzés, és nincs gyõztes
itt az van, hogy valaki elfogadja, hogy ahány ember, annyi érvényes és igaz vélemény, és akkor normális embernek lehet tekinteni
vagy nem fogadja el, és akkor meg...


Nem kívánom megvédeni MREVOLUTIONt, de õ leírt egy valós, mindennapos, általam is látott helyzetet.
Talán a csalódásai, az egyedülléte okozza azt, hogy õ igyekszik a rosszat meglátni a világban.
Én hasonlóképp gondolkodom, erõsen pesszimista vagyok és bármennyire is egy fiatal kislány képzelgésének tûnik a dolog, a világ szar és nem fair.

A világ nem fekete vagy fehér, a világ sötétszürke.

" a tömegesen egymást maró emberek, a kapcsolatok ellaposodása és elhalása, az érzelmi élet egyre abnormálisabbá válása az nem is igazi, és fõleg nem úgy van"
A te világod nagyon szép és talán szeretném is, de valójában minimálisan, elszórva létezik, ha létezik.
Ha meg létezik, mesélj és oda költözöm...

A házassági szerzõdéshez:
"de véleményem szerint ha már az elején felkészülünk a végére, akkor ott el fog jönni a vége, de akkor meg minek belekezdeni"
Na ez az...
Én nem kezdenék szerzõdést, de ha felajánlanák, belemennék, de sajnos ott már alapvetõen belém enné magát a bizalmatlanság.
És tudom milyen bizalmatlanul élni, ráadásul, ha még több neked gyanús esemény történik, ott már akkor sem fogod elhinni, amit kérdez.
Én így jártam (bár nem házassági szerzõdés, csak egy idõ múlva bizalmatlanság lépett fel, talán okkal) a végén már semmiben sem hittem neki.
És az a pláne, hogy igazam lett :) bár ez csak egy kis adalék a házassági szerzõdéshez.

[Doom]

..."házassági szerzõdés"????...a házasság maga A szerzõdés...egy a vonatkozó törvények ,jogszabályok,esetleg valamelyik egyház által jóváhagyott,két önálló jogi személy között köttetett,irányított és szabályozott szerzõdés...nem véletlen,hogy ennek felbontásához bíróság kell...semmi köze a szerelemhez,az álmokhoz,a kapcsolathoz....és a törvények szerint a vagyon bizony felezõdik,a Házassági szerzõdés pedig megtámadható(valószínû az eredeti szerzõdés szerinti alap állapot évek múlva már nem áll fent...lakás csere,a tv elromlik stb),tehát értelme semmi nincs.....kár ezzel terhelni a másikat...amúgy pedig akik úgy döntenek megfogják egymás kezét és együtt mennek tovább az úton...azok húzzanak egy vonalat.". ez volt,ennyim volt,neked ennyid volt..nem számít ki mivel jött most mát MI vagyunk nem TE meg ÉN"...akik erre nem képesek sérült személyiségek,bizalom hiánnyal,haragban a világgal,nem alkalmasak kapcsolatra....még várjanak az új kapcsolat kialakításával...az idõ nagyon jó gyógyszer erre a bajra....és el jön az idõ amikor rátalál az igazi szerelem és nem fogja érdekelni a vagyon.....amikor egy albérletben,egy lerakott szivacson boldogok vagytok és rohansz haza a munkából...AZ AZ IGAZI...ehhez nem kell vagyon....

ui. a legnehezebb önmagunkkal szembenézni és a saját fejünkbe,lelkünkbe rendet tenni.

[Doom]

..még pár szó a házasságról mint SZERZÕDÉSRÕL....attól függetlenül,hogy szép a zene és meghitt a hangulat,a házasságkötés kõkemény jogi procedúra...az anyakönyvvezetõ elmondja a szerzõdés feltételeit



A mai naptól házastársként folytatják életüket, nemcsak érzelmileg, jogilag isegymáshoz tartoznak. Mint házastársak felelõsséggel tartoznak egymásért. Mindenemberi kapcsolatnak, barátságnak, de legfõképpen a házasságnak az egymás irántiszeretetre és bizalomra kell épülnie.Az egymás iránt érzett szeretet és bizalom adjon erõt majd az egymás mellett élésörömei mellett a gondok és problémák megoldásához, a hétköznapokban is ragyogjonszemükben az a szeretet, melyet most látok.Életük összekötésével a legszebb ajándékot adták egymásnak, önmagukatTürelmükkel, megértésükkel adnak segítséget akkor, ha majd a munka, a hivatás vagya kötelesség elszólítja Önöket egymástól. Régen öreg bölcsek mondták, hogy aházasságban a férj szeretete nyugalmat ad a feleség számára.A feleség szeretete pedig erõt ad a férjnek a munkához. Ha jól belegondolunk így vanez a mai modern házasságban is.Az ember nem magányra született, ezért családban keresi boldogságát. Önök iskeresték és meg is találták azt az embert, aki mellett nem érzik magányosnak magukat.Higgyék el, sokszor oly kevés kell a boldogsághoz. Egy kis kedvesség, egy kisfigyelmesség, a hallgatás és a meghallgatás. Ha ezt fogják szem elõtt tartani ahétköznapokban, biztos vagyok abban, hogy a házasságuk, kapcsolatuk egy életre szólmajd.A házasság nem csak szerepet jelent, ettõl sokkal többet. Együtt élést, egymásról valógondoskodást, felelõsséget, törõdést.Segítsenek egymásnak a munkában, ha kell a tanulásban és késõbb majd agyereknevelésben, mert hiszen egy házasság igazi értelme, a család, a gyermekek nevelése. Nagyon fontos, hogy évek múlásával is vegyék észre társuk emberi értékeités azt hozzák is párja tudtára, mennyire fontos is õ.
(nem félreérteni ,attól,hogy szépen mondja),a felek aláírják és az érvényes jogszabályok szerint két tanú is...akárcsak a gépkocsi vagy az ingatlan adás-vételnél....sajnos az emberek felelõtlenül bánnak ezzel a szerzõdéssel és amikor szerzõdésszegõ magatartást tanúsítanak ,csodálkoznak,hogy megy a kocsi,telek,lakás...miért??? mert SZERZÕDÉST SZEGETT !!!!! és ennek mint bármely más szerzõdésnél kemény következményei vannak....

[Mizu]

Most talaltam ra erre a topikra... sok lenne vegig olvasni.. de egyszerü a valasz, nem is ertem miert irtatok ennyi betüt egymas utan..

A ferfi a kivalasztott mert Isten a maga kepere teremtette..
A nö segiti, tamogatja, kenyezteti, gondoskodik rola, süt-föz neki, kivanatos marad a ferfi szamara...stb...stb..

Ha van kerdesetek meg azt " A ferfi, mint a minden6-o teremtmeny" jeligere kernem feltenni.

[Doom]

Mennyi idõ kell a gyógyulásomhoz?...ezt nem tudom,én már három éve élek "egyedül"..minden szabadidõmet lefoglalja a prepperkedés és a kutya...nem kapkodok,nem keresek,majd jön ha jön..ha nem úgy is jó...

Egyébként nagyon örülök, hogy itt szinte majdnem minden pasi úgy hisz az igaz szerelemben, ahogy a lányok szoktak.
Ez igazán szép dolog és reményt keltõ számomra...alapvetõen akik itt vannak már át estek egy "szelektáláson",bizonyos fokig világosan látják a körülöttük levõ világot...autó nepper szavakkal--"nem összekeverendõ a leharcolt példányokkal"
..a többirõl nem tudok mit írni ismeretlenül..

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

A világ szerintem ugyanannyira sz*r, mint amennyire szép is.

Hiszek benne, ha egyszer férjhez megyek, szerelembõl teszem egy olyan férfival, akivel remélem életünk végéig képesek leszünk együtt élni szeretetben és fejlõdni egymás mellett/együtt. E-nélkül nem is vágnék bele.
Ugyanakkor igyekszem racionális is lenni.
Ez nem feltétlenül pesszimizmus, sõt.
Ha kihalt volna belõlem a remény utolsó szikrája is, nem lenne miért felkelni, vagy levegõt venni.
Az persze más kérdés, hogy ebben az életembe nem sok esélyt látok rá, hogy nagyot változzon a világ pozitív irányba, de talán majd a következõben, vagy az utána következõben :D

Hajlamosak az emberek azt gondolni, hogy aki egyedül van, az megkeseredett, csalódott, tüskéket növesztett, stb. stb.

Az egyedüllétnek meg van az az elõnye, hogy képes vagy kívülrõl szemlélni párkapcsolatokat, házasságokat.
Függetlenül láthatod mások (vagy akár a saját) hibáid, s levonhatod a konzekvenciákat.
Ha úgy tetszik elõször megkapod a "tudást" (tudom ez nagyképûen hangzik, pedig nem annak szántam), s utána ha tudod, beleültetheted a saját életedbe, amikor olyan helyzetbe kerülsz.

Bizalmatlanság.
Ha benned ezt váltja ki egy házassági szerzõdés, akkor nem szabad belemenned egy ilyen házasságba, szerintem. Nem fair a másikkal szemben sem, s magadnak is csak ártanál vele, mert mindig ott lesz mint egy idõzített bomba, ami bármikor robbanhat.

Ahol elszállt a bizalom, ott már nehéz bármirõl is beszélni. Szerintem.

Sajnálom, hogy igazad lett.

Kedves MREVOLUTION!

"A világ szerintem ugyanannyira sz*r, mint amennyire szép is."
Igen, ezt már írtad valahol, ha jól emlékszem.
Jelenleg viszont saját véleményem szerint akkora sz*r, hogy mögötte nem látom a szépet, pedig mintha valami kandikálna ki ott, de remélem az nem csak egy újabb kupac...

Én nem azt mondtam, hogy te teljesen megkeseredett vagy és tüskéket növesztettél.
Nem vagy reményvesztett és megkeseredett (aki ennyire vágyik az igaz szerelemre, nem lehet az), de valószínûleg tüskéid vannak.
De deeee, deeeeee....

...
Na ugye!

Minden egyedül lévõnek vannak tüskéi, amik részben arra hivatottak, hogy megvédjék "viselõjüket" az újabb csalódásoktól, részben pedig a csalódások növesztették õket.
De ezek a tüskék leperegnek egy perc alatt, ha az ember szerelmes lesz.

Abban igazad van, hogy az egyedüllétnek van elõnye, mert kitûnõen látja az ember a többi párkapcsolatot, részben megismeri önmagát, és azt a valakit, akivel hosszú ideig el tudnák egymást viselni.
Tudod, mit akarsz és az még jobban körvonalazódik.
Persze, az elején még a naaagy szerelemrõl szól a dolog, aztán jön a kíváncsiság meg a még több érzelem, hogy összeköltöznek.
Aztán jön a felismerés, hogy hoppá, attól még, hogy a nagy szerelmem itt van, holnap megyek dolgozni, és õ is, a munkahelyen továbbra is seggfejek, stb.
Ha a hétköznapokban kedélyesen el tudjátok egymást viselni, és legalább egyfajta szeretet-tisztelet egyveleg megmarad, akkor minden oké lesz.

A bizalmatlanság befészkeli magát az emberbe, s kiirtani nagyon nehéz, legyél nagyon óvatos.
Én is sajnálom, hogy igazam lett, de viszont megmutatta hibáimat, miben lehettem volna rugalmasabb, vagy esetleg cselekedtem volna másképp.
Ez a dolog juttatott ide, ahol most vagyok. Hogy ez jól sült -e el? Ki tudja? Hogy milyen volt az életünk, az úgyis csak az utolsó pillanatban derül ki.
Viszont örülök ennek a szép hosszú témának, mert segített lezárni a múltat, s most nyitok egy újabb, jobb (?) jövõ felé.
Azt ajánlom neked is, hogy használd ki a net adta lehetõségeket, számolj fel néhány aknazárat, s ugorj fejest a dolgokba.
Nálam ez sokáig eltart, mert aknazár, szögesdrót, tankcsapda, stb. És még a kulcsot is meg kell találnom a kapuhoz...no meg a kaput is.
(Nem azt mondom, hogy menj hozzá az elsõ férfihez, hanem ismerkedj neten, a barátaid között, ami neked megfelelõ. Nehogy úgy járj, mint én.)

Jaj, és igyekezz rugalmas maradni néhány téren. Ha bizonyos dolgokat nagyon "lekötsz" magadban, akkor nagyon szûk lesz a keresztmetszet.

Társkeresõ-nyitási óránk itt véget ért, köszönjük a figyelmüket :)

ui: bár nem tudom lányokra ez mennyire igaz, nekem az az egy dolog tetszik az öregedésben, hogy nyílik az olló :) Azaz most már gyakorlatilag 18 és 35 év közötti nõket kereshetek :)

ui2: látom, másik hozzászólásodban örülsz, hogy mindenki hisz az igaz szerelemben. Hiszek benne, csak tudom, hogy nehéz vagy akár lehetetlen megtalálni. :)
(Fél évvel ezelõtt még azt írtam volna, hogy "tudod hová dugd az igaz szerelmedet!!!")

[kheopsz]

Most talaltam ra erre a topikra... sok lenne vegig olvasni.. de egyszerü a valasz, nem is ertem miert irtatok ennyi betüt egymas utan..

A ferfi a kivalasztott mert Isten a maga kepere teremtette..
A nö segiti, tamogatja, kenyezteti, gondoskodik rola, süt-föz neki, kivanatos marad a ferfi szamara...stb...stb..

Ha van kerdesetek meg azt " A ferfi, mint a minden6-o teremtmeny" jeligere kernem feltenni.


Erre van egy vicc, bár nem emlékszem pontosan:
Isten megteremtette a férfit, aztán kijavította a hibákat a következõ modellben :)
Ha Istennek volna felesége, nem lenne mindenható.

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

Köszönöm az órát. :D

Ami a párkapcsolatot illeti, tüském nincs, legfeljebb egy harci seb, de az mondhatni csak javamra vált az évek múlásával.
Nem vagyok az a fajta, aki csak azért összejön valakivel, hogy ne legyen egyedül, - talán már felvettek volna apácának is :D - a minõség a lényeg és nem a mennyiség.
Tüskék sokkal inkább az emberekben való "általános" csalódás miatt van, de az más tészta.

Az egyedüllét által talán megfontoltabb lesz az ember, s jobban képes lehet magát kívülrõl szemlélni akkor is, ha õ maga benne van a "sûrûjében". Talán.

Az internetes társkereséssel az a baj, hogy még a szemébe sem tudsz nézni az alanynak, szóval ez eléggé veszélyes (is) lehet.

A szûk keresztmetszeten legalább nem férnek át sokan, szóval van annak elõnye is, de természetesen értem, hogy mire gondoltál.
Tudom, hogy hol van a kulcsom, de még nem találkoztam olyannal, akinek a mostani énem adna belõle egy példányt :D bár nem is kerestem.
Mondjuk, hogy úgy alakult, hogy "lehetõségemben áll" önmagammal ismerkedni, s az út elég hosszú és rögös, amit csak egyedül járhatok be, s hogy a végén hova jutok, azt még nem tudom.

A közösséggel, haverokkal meg az a baj, hogy akaratlanul is félre tudják vinni az embert, ahogy azok a filmek is, amelyben azt sugallják, hogy csak akkor vagy tökéletes, ha méreteid 90-60-90, vagy hogy minden szingli nõ bárokban vedel és minden este mást cipelnek ágyba.
Persze nyilván nem igazak a fentiek az igaz barátra, de az legalább olyan ritka, mint az igaz szerelem.

Minden gyerek tudja, hogy a bizalom alapja az ellenõrzés :thumbup
Komolyra fordítva óvatos leszek, köszönöm.

Írtam már, hogy a férfiak szerencsések, ami az "öregedést" illeti. Nektek jól állnak a ráncok és az õszülõ halánték, míg a nõket ezért sokan lecserélik/lecserélnék.
Igazságtalan a világ.


Kedves MREVOLUTION!

Igazán nincs mit :)

Van tüske, csak legfeljebb nem vallod be magadnak, megértem és örülök, hogy nem vagy az a "mindegy ki, csak itt legyen" típus.
Az interneten kering malacosok körében egy mondás, hogy "Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a tengerimalacokat"

Ez így van, a netes társkeresésben elég nehéz kitalálni, hogy vajon ki õszinte.
Viszont cserébe másik elõnye, hogy ingyenes, házhoz jön és olyanokkal is összefutsz, akikkel a való életben nem tennéd (nem arra jársz, szomszéd város, stb).
Ha meg véletlenül eljut az ember odáig, hogy találkozás, akkor meg ott úgyis kiderül minden...

""lehetõségemben áll" önmagammal ismerkedni"
Ez helyes meglátás. Bár ahogy megismerem magam, egyre jobban utálom magamat, s csak néhány pozitívumot találtam magamban...Ez gáz, de az ember elõbb utóbb megszokja. :)
És sajnos a pozitívumok egy része nem igazán publikus, vagy ismerkedõs levelezésbe/találkozásokra való. :)

"közösséggel, haverokkal meg az a baj, hogy akaratlanul is félre tudják vinni az ember"
Ez csak duma. A gyenge jellemek dumája.
Az egész iskolai éveim alatt az osztálytársak 60-70%-a cigizett, hétvégenként/osztálykirándulásonkét részeg volt. Én meg nem. Ennyi az egész.
Nem kell megfelelni mindenkinek.

Helyes, az óvatosság a prepperek egyik legfontosabb jellemvonása.
"Bízz istenben és tartsd szárazon a puskaport."

"Nektek jól állnak a ráncok és az õszülõ halánték, míg a nõket ezért sokan lecserélik/lecserélnék.Igazságtalan a világ."
Vagy épp fordítva... az idõsebb nõk lecserélik a pár évvel fiatalabb hapsijukat egy 20 évesre, mert hogy az mennyire bulizós, meg hasonló az érdeklõdési köre, meg hogy blabla bla...
Bizony. Jójó persze, a pár évvel fiatalabb hapsinak is voltak rossz szokásai, de nem nézett rá más bigékre.
Mindegy, ez egy hosszúúúúúú történet.
Én meg aztán nem cserélném le. Aki engem megszokik, elvisel, azt nem cserélem le. Nem vagyok hülye, hogy újra évekig tanuljam valakinek az összes szokását!

A világ igazságtalan. Azaz sz*r. :)

[Dream_walker]

Nem kívánom megvédeni MREVOLUTIONt, de õ leírt egy valós, mindennapos, általam is látott helyzetet.
Talán a csalódásai, az egyedülléte okozza azt, hogy õ igyekszik a rosszat meglátni a világban.
Én hasonlóképp gondolkodom, erõsen pesszimista vagyok és bármennyire is egy fiatal kislány képzelgésének tûnik a dolog, a világ szar és nem fair.


Semmi baj nincs azzal, ha valaki a rosszat is meglátja a világban. Meg kell, mert ott van. De a rossz az az emberek döntéseibõl születik, többek között a sajátjainkból is. Más rossz döntéseinek a hatását természetesen az egyén nem, vagy csak alig tudja befolyásolni. Nem is kell. A lényeg, hogy mi törekedjünk a jó döntésekre. Ez sem fog mindig menni, de ez is benne van a pakliban.
Én ugyan nem tudok müllerpéteri okosságokat, alapvetõen taszít a kacifántos szófosás (bocs a rajongóktól), de azért én is tudok ilyesmit:
"Felkerül az egyszeri ember a mennyekbe, a teremtõje színe elé. Így szól hozzá:
- Besározódtam uram, sajnálom.
- Sose sajnáld fiam, az emberek közé küldtelek, nem az angyalokhoz."
A világ szar és nem fair, de ez nem kötelez minket arra, hogy unfair, szar emberek legyünk. Még ha elõ is fordul, bennünk van a lehetõség a javításra. Lehet, hogy én emiatt álmodozó vagyok, de az én szubjektív valóságomban ez így megy. Nálatok meg máshogy megy. A saját valóságában pedig mindenkinek igaza van :) Ezért is nem támadom a véleményeteket és a tapasztalataitokat, mert tudom, hogy nektek az az igazi és az a valóság. Az, hogy az enyém más, nem jelent egyéb különbséget, csak annyit, hogy más emberek vagyunk.


Ha úgy gondolod, hogy asszociatív személyiség vagyok, ám legyen, ezen nem fogunk összeveszni, bár gondolom azt sejted, hogy én nem így érzem.

Mondhatod, hogy mi nõk kombinálunk, hogy olyan dolgokat látok, amik nincsenek is ott....
Természetesen a világod tiszteletben van tartva, s ne érezd úgy, hogy meggyõzni akarlak, mert nem akarlak.
Az álláspontom leírtam, a valós világ sajnos szerintem kegyetlenebb, mint a Te világod, de ez nem baj.
Álmodni jó.

Ez ennyi. Ilyen egyszerû. Te úgy döntesz, hogy a te világod ilyen, és inkább nem törekszel a megváltoztatására. Amire amúgy is nagyon-nagyon kicsi az esély. A változtatást leginkább magadban tudod megtenni.
Én szeretek álmodni, és szeretem látni, mikor az álomból valóság lesz, még ha csak nagyon kicsit és nagyon lassan is. De ez nálam mûködik. Ennek az az egyik ára, hogy a világ bizony fekete és fehér. A középút, ha igazi középút, sosem szürke, hanem fehér lesz mindkét félnek. Ha szürke, ott már valami sérül. Az már nem igazi középút.
A házassági szerzõdésnél sérül a bizalom. Lehet, hogy szürke, és beleillik a világba, ami körüvesz, de attól még a szürke nem szürke, hanem egy kicsi fehér és egy kicsi fekete. A fekete pedig a rossz. Dönthetünk úgy, hogy elfogadjuk, meg dönthetünk úgy, hogy nem, és törekszünk a jobbra.
Nálad ez kevésbé mûködik, nálam meg megy. Nem mindig sikerül, de az, aki sosem adta fel a próbálkozást, az még sosem veszített.

[P]

Bevallom, hogy pár oldal után már nem követtem, hova jutott a véleménycsere (a végébõl ítélve talán messzire kanyarodott), de a témához talán passzol az én esetem. :)
Páromnak van egy exfelesége. Elég domináns, egótól duzzadó férfiról van szó, de abban a házasságban a nõ hordta a gatyát. Ha kellett, késsel kergette önvédelmi fürdõszobai remeteségbe a páromat, és simán hozzávágta a kaktuszt nyomatéknak. (Sorolhatnám.) Az õ irányítása alatt ez az ember rendesen dolgozott, haladt elõre, úgy keresett, hogy jutott bejárónõre, szakácsra, az élet élvezetére.
Most meg itt vagyok én. Elfogadom olyannak, amilyen, és ritkaságszámba megy, ha valami miatt unszolom. Elnézõ vagyok idõrabló dolgokban, mondhatni, sok tekintetben alávetem magam az õ elképzeléseinek, rá bízom a lelkiismereti döntést. Mindketten nagyon boldogok vagyunk. Ám a hagyományos értékrend szerint eléggé kudarcosak, ha azt vesszük, hogy minimál körülmények között tartjuk fent magunkat (én ne menjek dolgozni, mert az nem éri meg, én csak tanuljak, legyek otthon, neveljek gyereket...). Csakhogy neki sem fûlik hozzá a foga (mint mondja, világéletében lusta ember volt) :rolleyes: - azaz mi ketten, plusz két kutya, egy macska, és a baromfik éldegélünk havi huszonnyolcezer ft-ból - na ezt rakjátok össze :D Nem érzem úgy, hogy jogomban állna kirángatni ebbõl az életformából, ha õ így elégedett, bár szokni kell a dolgot, fõleg, mióta az én spórolt vésztartalékomnak is lõttek. Ha átvedlenék én is tûzokádóvá, hamarosan a csúcsra kerülnénk a peremrõl. Mert ennek igazából semmi akadálya. Íme egy remek példa a férfiuralom életképességérõl, vagy -képtelenségérõl. :)
(Ez ugyan az én választásom, mivel emelhetném a kalapom, és kereshetnék mást, vagy foghatnám a sodrófát, na de ha nem önkéntes mazochizmus lenne, igencsak fel lennék háborodva, hogy nincs beleszólásom az életünk folyásába, és egy "léhûtõ" férj tehetetlen tartozéka vagyok, bélyeget viselek azért, mert nem irányíthatok.)

Egyébként amióta fogalmam lehet nemi szerepekrõl egyáltalán, én abszolút úgy gondolom, ahogy MRevolution, és minden elismerésem az övé azok alapján, amit az életérõl eddig olvastam. Van egy vaskos régi néprajzi könyvem, amiben nagyon részletesen le van írva, hogy éltek az 1700-as és 1800-as években az emberek. Nagyon kemény világ volt nõnek, férfinak egyaránt. Eredetileg az önellátás iránti érdeklõdésembõl lapozgattam, de végül a legtanulságosabb mondanivalója az ellentét a mai világunk és az akkori között.
A különbséget én másban érzem. Ugyanúgy szenvedett a nõ az elnyomástól vagy erõszaktól akkor, ahogy egy mai nõ szenvedne, és egy átlag mai férfinak is igencsak irigylésre méltóbb élete van, mint azokban a korokban. Viszont manapság abból húz hasznot a rendszer világszerte, hogy felcsillantják az esélyt egy más életre, egy más, lehetõségekben gazdagabb világ illúziójával, ebbe kapaszkodhat mindenki. Holott hazugság az, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ugyanúgy keveseknek adatik meg (mert keveseknek adják meg), mint bármikor a múltban, csak elfedik ezt a tényt. Láttátok a találó videót a(z önkéntes) modernkori rabszolgaságról?
A különbség szerintem az, hogy akkor az ember nem vágyott többre reálisan, mint amit felsoroltatok. A férfinak munka, akármilyen pokoli is, a nõnek is sanyarú munka (a mai házi asszony állítom nem bírná izmokkal, sem idegekkel az akkori követelményeket!), gyerekek, otthon(ra zártság). Nem voltak illúzióik, és nem voltak örök elégedetlenek. Reális célokat vártak el az életüktõl, és nem többet. Szomorú, de szerintem ez az igazság arról, hogy miért olyan boldogtalan a ma embere. A mai emberben fel kell korbácsolni a vágyat a többre, a fogyasztásra, arra a vágyra, hogy õ felülemelkedjen, õ különb legyen, mert ettõl megy a hajó. Közben leértékelõdtek azok, amik igazi értékek, és ott lennének minden ember orra elõtt.
Nem azért volt a keménysége ellenére jobb az embereknek, mert férfinak is, nõnek is jól behatárolt szerepköre volt.

[kheopsz]

Semmi baj nincs azzal, ha valaki a rosszat is meglátja a világban. Meg kell, mert ott van. De a rossz az az emberek döntéseibõl születik, többek között a sajátjainkból is. Más rossz döntéseinek a hatását természetesen az egyén nem, vagy csak alig tudja befolyásolni. Nem is kell. A lényeg, hogy mi törekedjünk a jó döntésekre. Ez sem fog mindig menni, de ez is benne van a pakliban.
Én ugyan nem tudok müllerpéteri okosságokat, alapvetõen taszít a kacifántos szófosás (bocs a rajongóktól), de azért én is tudok ilyesmit:
"Felkerül az egyszeri ember a mennyekbe, a teremtõje színe elé. Így szól hozzá:
- Besározódtam uram, sajnálom.
- Sose sajnáld fiam, az emberek közé küldtelek, nem az angyalokhoz."
A világ szar és nem fair, de ez nem kötelez minket arra, hogy unfair, szar emberek legyünk. Még ha elõ is fordul, bennünk van a lehetõség a javításra. Lehet, hogy én emiatt álmodozó vagyok, de az én szubjektív valóságomban ez így megy. Nálatok meg máshogy megy. A saját valóságában pedig mindenkinek igaza van :) Ezért is nem támadom a véleményeteket és a tapasztalataitokat, mert tudom, hogy nektek az az igazi és az a valóság. Az, hogy az enyém más, nem jelent egyéb különbséget, csak annyit, hogy más emberek vagyunk.
...


Az igaz, hogy a rossz dolgok jó része a saját hülye döntéseinkbõl származik. Viszont azt nem tudhatjuk, hogy vajon ezek a jelenleg rossz dolgok, éppen jókat hoznak e aztán, vagy se...
Most már megnézem, ki ez a müller péter...
Ahááá... szóval ez egy mai mindenféle-író.
Akkor oké. A spirituális dolgok érdekesek, de nekem mindenre van saját elméletem, s nem szívesen olvasnám el más elméletét egy egész könyvön taglalva :) Egy rövid mûsort még meg-meg nézek, de egy könyvön elhúzódó mese túl hosszú. :) Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok, egyszerûen a mai "gondolkodókat" nem szeretem. Ezek igyekeznek olyan "elgondolkodtató" könyveket írni, amik eladhatók.
Na, manapság az értelmes gondolatok ritkán eladhatók... tehát...
Én nemrég tettem ki egy papírt a falra, hogy hagyjam a francba az ábrándozást, hanem cselekedjek. Ábrándozok itt jó ideje és sikeresen eljutottam a nulláról a zéróra :)
Az is igaz, hogy nem kell unfairnek lenni, az önzõséget, a kategorizálást meg lehet oldani anélkül, hogy direkt árts a másiknak.

[kheopsz]

Bevallom, hogy pár oldal után már nem követtem, hova jutott a véleménycsere (a végébõl ítélve talán messzire kanyarodott), de a témához talán passzol az én esetem. :)
Páromnak van egy exfelesége. Elég domináns, egótól duzzadó férfiról van szó, de abban a házasságban a nõ hordta a gatyát. Ha kellett, késsel kergette önvédelmi fürdõszobai remeteségbe a páromat, és simán hozzávágta a kaktuszt nyomatéknak. (Sorolhatnám.) Az õ irányítása alatt ez az ember rendesen dolgozott, haladt elõre, úgy keresett, hogy jutott bejárónõre, szakácsra, az élet élvezetére.
Most meg itt vagyok én. Elfogadom olyannak, amilyen, és ritkaságszámba megy, ha valami miatt unszolom. Elnézõ vagyok idõrabló dolgokban, mondhatni, sok tekintetben alávetem magam az õ elképzeléseinek, rá bízom a lelkiismereti döntést. Mindketten nagyon boldogok vagyunk. Ám a hagyományos értékrend szerint eléggé kudarcosak, ha azt vesszük, hogy minimál körülmények között tartjuk fent magunkat (én ne menjek dolgozni, mert az nem éri meg, én csak tanuljak, legyek otthon, neveljek gyereket...). Csakhogy neki sem fûlik hozzá a foga (mint mondja, világéletében lusta ember volt) :rolleyes: - azaz mi ketten, plusz két kutya, egy macska, és a baromfik éldegélünk havi huszonnyolcezer ft-ból - na ezt rakjátok össze :D Nem érzem úgy, hogy jogomban állna kirángatni ebbõl az életformából, ha õ így elégedett, bár szokni kell a dolgot, fõleg, mióta az én spórolt vésztartalékomnak is lõttek. Ha átvedlenék én is tûzokádóvá, hamarosan a csúcsra kerülnénk a peremrõl. Mert ennek igazából semmi akadálya. Íme egy remek példa a férfiuralom életképességérõl, vagy -képtelenségérõl. :)
(Ez ugyan az én választásom, mivel emelhetném a kalapom, és kereshetnék mást, vagy foghatnám a sodrófát, na de ha nem önkéntes mazochizmus lenne, igencsak fel lennék háborodva, hogy nincs beleszólásom az életünk folyásába, és egy "léhûtõ" férj tehetetlen tartozéka vagyok, bélyeget viselek azért, mert nem irányíthatok.)
...


Hát, lehet, hogy az ember így is boldog, de biztos sokat imádkozik, hogy ne történjen semmi rendkívüli fizetnivaló...
Ne érts félre, valahol még irigykedek is, hogy ti így is elvagytok.
És azt se gondold, hogy milliomos akarok lenni (bár nem hangzik rosszul), de én félnék/rettegnék ilyen felkészületlenül...
És most a felkészülésre nem arra kell gondolni, hogy világvége, stb, hanem mi van, ha pl tönkremegy a kazánotok egy szép csípõs novemberi napon, s senkinek sincs kölcsönadható kazánja?
Vagy ami néha még esetleg egy boldog párkapcsolatban be szokott csúszni.
"Jó hírem van, eggyel többen leszünk!
Miért, mégis ideköltözik az anyád?
Nem, te hülye, gyereket várok!"

ui: amint írtam, valahol, a lelkem mélyén irigylem azt, hogy ti így is boldogok vagytok, s ezt abszolúte minden negatív jelzõ/gondolat/akármi nélkül írom!

[Dream_walker]

Most már megnézem, ki ez a müller péter...
Ahááá... szóval ez egy mai mindenféle-író.
Akkor oké. A spirituális dolgok érdekesek, de nekem mindenre van saját elméletem, s nem szívesen olvasnám el más elméletét egy egész könyvön taglalva :) Egy rövid mûsort még meg-meg nézek, de egy könyvön elhúzódó mese túl hosszú. :) Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok, egyszerûen a mai "gondolkodókat" nem szeretem. Ezek igyekeznek olyan "elgondolkodtató" könyveket írni, amik eladhatók.

Kicsit off, de én is úgy érzem, hogy az ilyen írók (Müller Péterbõl egy fél kötet is elég volt, azóta nem erõltetem, de mint felvilágosult ember, adtam esélyt Osho, Coelho könyveinek is. Mit mondhatnék? Szófosás.) manapság egy nagyon jól körülhatárolható igényre adják meg a kínálatot.
Az emberek többségét úgy nevelik, hogy majd az állam gondoskodik, majd a szülõk/papok/fõnökök/képviselõk gondolkodnak helyettük, nem kell önállóan mérlegelni semmit, csak tessék szépen követni, amit mások mondanak. Ezzel viszont a felelõsségvállalás, az ítélõképesség és a dolgok valódi értékének ismerete is szép lassan kiveszik az emberekbõl. Persze az igény megvan rá, mert a legtöbb ember azért nem vak, és látja, hogy a dolgok egyre jobban elb.szódnak, és megkérdõjelezi, hogy akkor helyes-e az irány. Ezek az írók pedig azt mondják, hogy "no, itt egy jó irány". Ez nagyon jó üzlet, még akkor is, ha van valóságtartalmuk, és valódi értékük.
Hidd el, kevesen vagyunk, akiknek van saját elmélete bármire is, nemhogy mindenre...
Ez sajnálatos, de hát az emberek kutya keményen dolgoznak azon, hogy ez így legyen.


Én nemrég tettem ki egy papírt a falra, hogy hagyjam a francba az ábrándozást, hanem cselekedjek. Ábrándozok itt jó ideje és sikeresen eljutottam a nulláról a zéróra :)


Lol, nekem is van egy A4-es lapnyi listám a falon, "Dolgok, amikkel nem f.szolunk" címszó alatt :D Ahogy haladok elõre az idõben, egyre hosszabb lesz a lista :D

[kheopsz]

Kicsit off, de én is úgy érzem, hogy az ilyen írók (Müller Péterbõl egy fél kötet is elég volt, azóta nem erõltetem, de mint felvilágosult ember, adtam esélyt Osho, Coelho könyveinek is. Mit mondhatnék? Szófosás.) manapság egy nagyon jól körülhatárolható igényre adják meg a kínálatot.
Az emberek többségét úgy nevelik, hogy majd az állam gondoskodik, majd a szülõk/papok/fõnökök/képviselõk gondolkodnak helyettük, nem kell önállóan mérlegelni semmit, csak tessék szépen követni, amit mások mondanak. Ezzel viszont a felelõsségvállalás, az ítélõképesség és a dolgok valódi értékének ismerete is szép lassan kiveszik az emberekbõl. Persze az igény megvan rá, mert a legtöbb ember azért nem vak, és látja, hogy a dolgok egyre jobban elb.szódnak, és megkérdõjelezi, hogy akkor helyes-e az irány. Ezek az írók pedig azt mondják, hogy "no, itt egy jó irány". Ez nagyon jó üzlet, még akkor is, ha van valóságtartalmuk, és valódi értékük.
Hidd el, kevesen vagyunk, akiknek van saját elmélete bármire is, nemhogy mindenre...
Ez sajnálatos, de hát az emberek kutya keményen dolgoznak azon, hogy ez így legyen.



Lol, nekem is van egy A4-es lapnyi listám a falon, "Dolgok, amikkel nem f.szolunk" címszó alatt :D Ahogy haladok elõre az idõben, egyre hosszabb lesz a lista :D



Igazából lehetséges, hogy ezek az írók az emberek egy nagy részének megnyugvást adnak, hogy tessék, más is pont így gondolkodik, hát nem leírja az érzéseimet.
A világ kényelmes, jó, ha valaki leírja a dolgaimat helyettem.
Felmerült bennem, hogy elmenjek pszichológushoz (pszichiáter, mittudomén) is, néhány dolgom miatt, fõleg a zárkózottságom miatt.
De egy picit továbbgondolva, elmondaná azt, amit tudok, elmondaná, hogy hogyan kéne változtatni (sejtem, hogy hogyan kéne) és legombolna rólam 50-100 fontot vagy még többet.
Tehát, nincs miért elmennem, nem vagyok világi kényelmes valaki.
Szoktam látni, hogy facebookon néha írnak coelho idézeteket, most már tudom, hogy az nem valami õsi hapsi. :)

Vannak szerencsére olyan emberek, akik gondolkodnak, az ember igyekszik ezeket az embereket megtalálni, de nem könnyû.
Sajnos tényleg az van, hogy az emberek nem gondolkodnak, csak Fogyasztók, akik megveszik a tárgyakat, a szolgáltatásokat és a gondolatokat.
Errõl nem csak a világ tehet, hanem az emberek is, hiszen ha valaki nem vesz babarózsaszín kéményseprõ-ruhát, akkor nem fognak gyártani.
Ha nem néznék az emberek a sok sz*rt, ami a kertévékbõl folyik (barátokközt, sztárkeresõk, valóvilág, konyhasó), akkor nem gyártanák, hiszen nem nézné senki.
De gyártják, mert nézik!

Szerencsére nekem a lista elég rövid, csak az álmodozást tiltja (néha be is kattan, hogy kuss-ne álmodozz, csináld :) ) és remélem, hogy nem fog bõvülni.
Ha nem személyes, megkérdezhetem, neked mi van a listádon? Hátha át tudnék venni dolgokat :)
ui: az öregségben az a jó, hogy egyre több csajt cserkészhetsz be, már írtam valahol :) Nálam ez most kb 18-36 év között van :)
De az meg tök gáz, most már olyan csajt is megnézhetek legálisan, aki 9 éves volt, amikor dolgozni kezdtem :)

[Targitosz]

A Paulcoelho témához: http://instantcoelho.com/ztcVg
"Egy gyrost kérnék szépen, sok öntettel"- Paul Coelho

[Dream_walker]

A világ kényelmes, jó, ha valaki leírja a dolgaimat helyettem.

Errõl nem csak a világ tehet, hanem az emberek is, hiszen ha valaki nem vesz babarózsaszín kéményseprõ-ruhát, akkor nem fognak gyártani.
Ha nem néznék az emberek a sok sz*rt, ami a kertévékbõl folyik (barátokközt, sztárkeresõk, valóvilág, konyhasó), akkor nem gyártanák, hiszen nem nézné senki.
De gyártják, mert nézik!

Ha nem személyes, megkérdezhetem, neked mi van a listádon? Hátha át tudnék venni dolgokat :)

A kényelem a legnagyobb úr manapság.
A kínálatnak csak a kereslet szab határt, semmi más.

A listám nem olyan magasröptû ám, nem is írom le szó szerint, csak a vezérlõ elveket :)

1. Mindennek ára van.
Ha nem pénz, akkor valami más, és az a valami más mindig értékesebb a pénznél. Nem f.szolunk olyasmivel, aminek nem jó az ár-érték aránya.

2. Kéretlen tanáccsal és idegen véleménnyel nem foglalkozunk.
Ha nem kérünk tanácsot, valószínûleg szükségünk sincs rá, vagy maga a tanács nem segít semmit a megoldásban. Idegen vélemény meg semmit sem számít, a magaméval is kritikus vagyok, a többi meg, hát... Nem f.szolunk olyasmivel, ami nem szükséges.

3. Nézzünk szembe a tényekkel.
Minden tény, esemény, vélemény, reakció mögött szubjektív értelmezések sora húzódik. A szubjektum mindig torzítja a valóságot, fõleg az, amivel kényelmesebb lesz a valóság. Onnantól az nem valóság, hanem hazugság. Nem f.szolunk olyasmivel, ami átver minket.

4. Azt mondd és tedd, amit akarsz, és csak azt.
Nem f.szolunk körülírással és pótcselekvésekkel, hárítással.

5. Nincs megértés.
Nem akarom megérteni, ha valaki valamiért köcsög velem. Azt akarom, hogy ne legyenek velem köcsögök. Nem f.szolunk köcsögökkel.

6. Aki nem hagyja abba a próbálkozást, sosem veszít.
Felesleges összetörni, magunkba zuhanni ha valami nem jön össze. A világtörténelemben már k.rva sok dolog nem jött össze, aztán mégis forog a Föld. Ami összejött, az sorozatos próbálkozások után jött össze. Nem f.szolunk szomorkodással meg pesszimizmussal.

7. Nem a probléma a probléma. A hozzáállásunk a problémához a probléma.
A problémákat lehet bonyolítani meg vizsgálgatni, esetleg keresni a felelõsöket. Meg el lehet kezdeni dolgozni a megoldáson. Nem f.szolunk hátráltató hozzáállással.

Nagyjából ennyi. Nem túl komoly életbölcsességek (a hét mesterlövész :D ), de be szoktak válni. Néha egyiket-másikat figyelmen kívül hagyom, akkor szoktam szopni, de hát emberek vagyunk, az ilyesmi becsúszik :)
Ez így már kicsit elkanyarodás a témaindító felvetéstõl, de végülis ezek nagy részét egy férfi-nõi kapcsolatra is érvényesnek lehet tekinteni. Bár nyers és tapintatlannak mondható, hosszú távon az õszinteség többet segít mindenben, mint az apró kegyes hazugságok, akár magunkkal szemben is.

[kheopsz]

A kényelem a legnagyobb úr manapság.
A kínálatnak csak a kereslet szab határt, semmi más.

A listám nem olyan magasröptû ám, nem is írom le szó szerint, csak a vezérlõ elveket :)

1. Mindennek ára van.
Ha nem pénz, akkor valami más, és az a valami más mindig értékesebb a pénznél. Nem f.szolunk olyasmivel, aminek nem jó az ár-érték aránya.

2. Kéretlen tanáccsal és idegen véleménnyel nem foglalkozunk.
Ha nem kérünk tanácsot, valószínûleg szükségünk sincs rá, vagy maga a tanács nem segít semmit a megoldásban. Idegen vélemény meg semmit sem számít, a magaméval is kritikus vagyok, a többi meg, hát... Nem f.szolunk olyasmivel, ami nem szükséges.

3. Nézzünk szembe a tényekkel.
Minden tény, esemény, vélemény, reakció mögött szubjektív értelmezések sora húzódik. A szubjektum mindig torzítja a valóságot, fõleg az, amivel kényelmesebb lesz a valóság. Onnantól az nem valóság, hanem hazugság. Nem f.szolunk olyasmivel, ami átver minket.

4. Azt mondd és tedd, amit akarsz, és csak azt.
Nem f.szolunk körülírással és pótcselekvésekkel, hárítással.

5. Nincs megértés.
Nem akarom megérteni, ha valaki valamiért köcsög velem. Azt akarom, hogy ne legyenek velem köcsögök. Nem f.szolunk köcsögökkel.

6. Aki nem hagyja abba a próbálkozást, sosem veszít.
Felesleges összetörni, magunkba zuhanni ha valami nem jön össze. A világtörténelemben már k.rva sok dolog nem jött össze, aztán mégis forog a Föld. Ami összejött, az sorozatos próbálkozások után jött össze. Nem f.szolunk szomorkodással meg pesszimizmussal.

7. Nem a probléma a probléma. A hozzáállásunk a problémához a probléma.
A problémákat lehet bonyolítani meg vizsgálgatni, esetleg keresni a felelõsöket. Meg el lehet kezdeni dolgozni a megoldáson. Nem f.szolunk hátráltató hozzáállással.

Nagyjából ennyi. Nem túl komoly életbölcsességek (a hét mesterlövész :D ), de be szoktak válni. Néha egyiket-másikat figyelmen kívül hagyom, akkor szoktam szopni, de hát emberek vagyunk, az ilyesmi becsúszik :)
Ez így már kicsit elkanyarodás a témaindító felvetéstõl, de végülis ezek nagy részét egy férfi-nõi kapcsolatra is érvényesnek lehet tekinteni. Bár nyers és tapintatlannak mondható, hosszú távon az õszinteség többet segít mindenben, mint az apró kegyes hazugságok, akár magunkkal szemben is.

Ahá, akkor te még fiatal vagy, hogy ezekre emlékezned kell :)
1. nálam automatikus
2. kategorizálás, nincs 1. kategóriás személy, a többi kategória többé-kevésbé lényegtelen, helyettesíthetõ ember.
3. legyünk objektívak, oké
4. ez érdekes, lehet, hogy felírom
5. kategorizálás, mindenki cserélhetõ, helyettesíthetõ körülöttem. Hétkilenced szavával: érdektelenek.
6. részben igazad van, de a pesszimizmus jó, mert nem érhet kellemetlen meglepetés :)
7. erre van nekem az a mondásom, hogy "kénytelen". Mûködni fog? Kénytelen. Kell.

[Dream_walker]

Nem is arról van szó, hogy fiatal vagyok még (az vagyok), hanem, hogy nap mint nap kapja az ember a "kondícionálást", amely ezekkel sokszor pont ellentétes.
Ha belegondolsz, nézzük meg úgy a pontokat, hogy mi a manapság elterjedt nézet vagy mainstream vélemény ezekrõl.
1. Élj a mának, mindent megérdemelsz, minden jár neked, fizetni meg ráérsz késõbb, vagy talán nem is kell.
2. Szakemberek hordái, vallási, életvezetési, kapcsolati guruk százai mondják meg a tutit naponta minden létezõ dologról. Öltönyös, egyenruhás f.szfejek akarják megmondani, hogy mit tehetsz, mit gondolhatsz, mit mondhatsz.
3. Aki nem fideszes, az hazaáruló. Aki nem fészbúkozik, az nem is létezik. Akinek nincs sokmilliós kocsija, az nem sikeres ember. Aki nincs velünk, az ellenünk van.
4. Legyél politikailag korrekt, és szálljál be a versenybe, ahol minden módszer megengedett.
5. Legyél toleráns azokkal is, akik a véredet szívják, és tessék szépen megköszönni.
6. Ami nem megy, azt nem kell erõltetni. Ne dolgozz meg semmiért, ha valami elromlik, máris megkapod az Újabbat, Jobbat, Menõbbet. Ne küzdj, és ne akarj többet.
7. Fel kell tárni a probléma gyökerét, a felelõsöket el kell számoltatni, és persze nem te vagy a felelõs, hanem a csúnya gonosz bácsik.

Ha így veszed alapul, akkor bizony már kevésbé rózsás a helyzet. Minden létezõ csatornán, minden létezõ módon ezeket sulykolják az emberekbe. Sajnos komolyan dolgozni kell azon, hogy az ember folyton emlékezzen rá, hogy ez nem biztos, hogy az, amit te akarsz. De biztosan az, amit szeretnének, hogy akarj.

A zárszóról meg annyit, hogy nekem meg ilyen mondásom van: Az életben enni kell, sz.rni viszont muszáj. Minden más választható.

[kheopsz]

Nem is arról van szó, hogy fiatal vagyok még (az vagyok), hanem, hogy nap mint nap kapja az ember a "kondícionálást", amely ezekkel sokszor pont ellentétes.
Ha belegondolsz, nézzük meg úgy a pontokat, hogy mi a manapság elterjedt nézet vagy mainstream vélemény ezekrõl.
...
Ha így veszed alapul, akkor bizony már kevésbé rózsás a helyzet. Minden létezõ csatornán, minden létezõ módon ezeket sulykolják az emberekbe. Sajnos komolyan dolgozni kell azon, hogy az ember folyton emlékezzen rá, hogy ez nem biztos, hogy az, amit te akarsz. De biztosan az, amit szeretnének, hogy akarj.

A zárszóról meg annyit, hogy nekem meg ilyen mondásom van: Az életben enni kell, sz.rni viszont muszáj. Minden más választható.


A mainstream dolgokat jól látod, de egyszerûen automatikusan el kell az ilyesmit utasítani, meg kell tanulni, hogy az embernek saját gondolatai vannak.
Persze, kényelmes a már "kidolgozott" gondolatokkal foglalkozni (jókor mondom :) ), de látni kell, hogy a világ kommersz.

[P]

Utoljára kis általános iskolás koromban foglalkoztam ilyen életfilozofálgatással, úgyhogy elkerült Müller és Coelo (nincs kedvem utánanézni, hogy kell írni, bocsi), de azt kétlem, hogy új van a nap alatt. A személyes kedvencem Montaigne, mert õ nem a négy fal közül vagy ábrándos, fák alatti sétákon, hanem húsvér emberi tapasztalatokkal mutatott példát. Meglepõ, hogy milyen igaz az õ világa a mai korra. Emlékszem, még avantgard metálbandát is szerettem volna alapítani a nevével. :D
Én ott álltam meg, amikor elgondolkoztam a létünk értelmén. Ha erre valaki - ateistaként - õszintén válaszol, az meghatározó. Azóta nem érdekelnek ezek az életeszme-guruk és pszichomókusok, megvan a magam igazsága, és az számít. Minden apró jót teljesen meg tudok élni, és már régóta nem fordult elõ, hogy egy nap eltelt volna igazi jóízû nevetés nélkül. Nem azért, mert olyan irigylésreméltó az én életem - bár mégis, mert tudom, hogy képtelen lennék erre olyan körülmények között, ami sok embernek megadatik (például városban még családi házban is képtelen volnék élni). Ennyi a lényeg szerintem, nem nagy tudomány!

Kheopsznak válaszolva: igazából egy átlag embernél sokkalta jobban fel vagyunk készülve. Elõször is azért, mert sokat foglalkozom a mentõötletekkel, fejben ott van sok lehetõség. Másodszor azért, mert nekünk már nem érvágás, ha megszûnik a civilizált kényelem (akkor sem, ha nem polgárháború, hanem mondjuk a szolgáltatók folytán), hiszen sok mindent nélkülözve élünk már most is. Ha elromlik valami, ahhoz is alkalmazkodunk, megszoktuk már, hogy másoknak természetes dolgokkal is szívunk. :D Pont azért, mert igen kis költségvetésbõl kell gazdálkodni, nem vagyunk függõek annyira a szolgáltatóktól (pl. a gázt már kiköttettük, vizet több helyrõl tudunk szerezni, és a fürdõnk amúgy is használhatatlan, mert a korábbi tulajdonos nem törõdött vele, hogy ne fagyjanak szét télen a csövek; áram egyébként is egy helyen van csak, ahol alszunk és netezek, egyébként sötét az egész ház, stb., stb.). Harmadszor mi már ráálltunk egy olyan közösségi életformára, amely nem hagy cserben. Hozzánk bárki bejöhet, nyitva áll a kapu, ehet a kertbõl, megkínáljuk azzal, amit fõztem, vagy épp a szenvedélybetegségét szolgáljuk ki, más szóval, bárkit vendégül látunk, mert sokan még nálunk is csóróbbak, és nem szoktunk üres kézzel menni sehova. Ha segítség kell, ami valamelyikünk szaktudását igényli, meg szoktak kérni minket. Még kölcsön is adunk, ha meg van valaki szorulva. Cserébe ugyanúgy számíthatunk a másikra, ha annak van valamije, ami nekünk kell. Itt ezt párom kezdte el, õ fogta össze az embereket.
A kezdetektõl olyanra igyekszünk alakítani a körülményeket, hogy ha valami felmondja a szolgálatot, lehetõleg mi is meg tudjuk javítani, vagy ha ez nem megy, legyen egy-két ember, aki megteszi ingyen és bérmentve. Így is lehet élni. Amikor pedig nagyon kell a pénz, akkor még mindig tud valamelyikünk munkát vállalni. A lényeg, hogy kajánk és melegünk van, azt nem tudják elvenni. Apránként pedig minden másunk is meglesz mellé.

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!

Sosem késõ változtatni, vagy újrakezdeni, még ha kényelmetlen is.

Holnap majd válaszolok a többire, most csak erre az egy mondatra...
Újrakezdeni sosem késõ? Akkor te még soha nem kezdtél újra egy egész életet, nulláról, zéróról, mínuszból, semmibõl, nukuból, erkölcsi, lelki és pénzügyi hátrányból...

[kheopsz]

Kedves Kheopsz!


A mondást én úgy ismertem, hogy "minél több embert ismerek, annál jobban szeretem a kutyámat".

Továbbra is azt mondom, hogy a netes társkeresés veszélyforrás, sokszor nem is kicsi.
Szóval én nem preferálom és nem is ajánlom senkinek, fõleg szép naiv lányoknak nem.


Az iskolákban és a haveri körökben is bizony félre tudnak vinni alapvetõen jóindulatú, rendes fiatalokat.
Nem olyan könnyû tiniként, fiatalként 13-20 éves korban kilógni a sorból, mert az azzal jár, hogy a többség kiközösíti, különcként kezeli azt, aki nem olyan, mint õk, s ezzel nem mindenki tud megbirkózni lelkileg.
Lehet azt mondani, hogy a gyenge jellemekre jellemzõ ez, viszont egy tini, akinek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán ki õ, mit akar, stb. bizony könnyen bele lehet vinni hülyeségbe.
Azért én nem húznám rá arra a vizes lepedõt, aki egyszer hibázott.
Nem olyan egyszerû az egész tinikorodat különcként kezelve leélni. Ezzel sokszor még felnõttek sem tudnak megbirkózni.


Igaz, hogy az idõsebb nõk körében is van olyan, aki nála sokkal fiatalabbal jár/él együtt, de a jellemzõbb és általánosabb talán az, hogy az idõsebb nõket szokták lecserélni fiatalabbra.
A véleményem egyébként továbbra is tartom, hogy egy fiatal férfinak általában az idõ kifejezetten jót tesz, sármossá válik általa, (persze ha csak nem ereszt mikulás hasat) s lazán "buknak" rá a nõk még 50-55 éves korában is, addig egy aránylag jól kinézõ fiatalabb nõ ha kezd öregedni max. azt fogják rá mondani, hogy jól tartja magát, de azért nem mai "csirke" már, stb. stb. Legalábbis szerintem.
Ott van példának Richard Gere, nagy stupli óra van, nem egy kifejezett szépfiú, (nem születhet mindenki Alain Delonnak) mégis a Micsoda nõ-ben, vagy az Õsz New Yorkban egy sármos és vonzó férfit láthatott a közönség.


A megszokás és a kényelem miatt nem biztos, hogy érdemes együtt maradni, ha tudod, vagy rájöttél, hogy nem õ az igazi számodra, legalábbis szerintem.
Sosem késõ változtatni, vagy újrakezdeni, még ha kényelmetlen is.



Kedves MREVOLUTION.

Sajnos, a netes társkeresésnek is vannak veszélyforrásai... néha az ember meghal tõle lelkileg, ha kiderül, hogy kivel és hogyan hozta össze a netes sors, elérhetetlen távolságból...

Lehet élni különcként, van aki meg tudja oldani, csak más kérdés, hogy késõbb mi lesz vele...

A megszokás és a kényelem nagy úr, és a szerelem nem biztos, hogy örökké tart, talán szeretetté szelídül...

[Dream_walker]

Utoljára kis általános iskolás koromban foglalkoztam ilyen életfilozofálgatással, úgyhogy elkerült Müller és Coelo (nincs kedvem utánanézni, hogy kell írni, bocsi), de azt kétlem, hogy új van a nap alatt.

A filozofálgatás pedig fontos dolog, nélküle sokkal butább lenne az ember. Ahogy sokan buták is. Ugyan ennek is megvan a maga értelme; egyszer egy ismerõsöm azt mondta, hogy ha választania kellene az ész és a szerencse között, gondolkodás nélkül az utóbbit választaná.
Konkrétan nekem sem a nevezett két emberrel van gondom, vagy bárki más gondolkodóval, hanem azzal, hogy a századik bõrt is lehúzzák a témáról, és úgy állítják be magukat (ebben segítségükre van a marketing gépezet minden eleme), mint az Zygasssság egyedüli letéteményese. Nyilván azok is, csak ez századszorra már k.rva uncsi :)
Amúgy meg van új a nap alatt, még közel sem gondoltak ki mindent :)


Amikor 18-20 éves voltam, úgy hittem, megváltoztathatom a világot. S ezt komolyan mondom!

Örülök, hogy fiatalnak gondolsz, és tudom, hogy én is azt írtam, de sajna hozzá kell tennem, hogy már nagyon-nagyon régen voltam 18-20 éves :D
Konkrétan a világot nem tudod megváltoztatni. A saját kis világodat tudod (azt csak te tudod), és esetleg mások saját valóságára lehetsz hatással.
Sem naív, sem idealista (talán ez egy kicsit), sem optimista nem vagyok. Szomorú, de én már a fent említett életkorban sem voltam egyik sem. De attól, hogy képes vagyok meglátni a hibákat, nem nagyítom fel azokat hatalmasra. Nem kell átesni a ló túloldalára.
Van, hogy én is feladtam dolgokat, mikor rájöttem, hogy mégsem annyira fontosak azok a célok. Ami fontos volt, azt meg nem adtam fel, és el is értem. Így megy ez.

De eléggé elkanyarodtunk a témától, vitatkozzatok még egy kicsit :)

[TMIB]

Sajnos, a netes társkeresésnek is vannak veszélyforrásai... néha az ember meghal tõle lelkileg, ha kiderül, hogy kivel és hogyan hozta össze a netes sors, elérhetetlen távolságból...

Elérhetetlen távolság nincs. Repülõjegy -ha olyan a hely, akkor vízum- és indulás. :) Magyarországra pedig még könnyebb, téged is meglátogathat a másik fél.

[kheopsz]

Elérhetetlen távolság nincs. Repülõjegy -ha olyan a hely, akkor vízum- és indulás. :) Magyarországra pedig még könnyebb, téged is meglátogathat a másik fél.

Igen, ha az egyik fél ezt látja, a másik nem, na ott a gond...

[TMIB]

Akkor a másik fél nem szerelmes eléggé. :)

[kheopsz]

Akkor a másik fél nem szerelmes eléggé. :)

Na, itt a válasz... :)

[TMIB]

Olyan nincs. Magyarországon néhány hónapos takarékoskodás után összejön egy repülõjegyre való. Már ha erõs annyira a szerelem hogy kibírjon néhány hónapot. De itt is az a lényeg, hogy ha nem bír ki annyit, akkor nem is ér annyit. :)

[TMIB]

Azért havi 78-80 ezerbõl elég nehéz lenne pár hónap alatt összeszedni a repjegyre valót

Nekem is sikerült, pedig minimálbért se kaptam (természetesen még az otthoni helyzetrõl beszélek). :) Nem lehetetlen, de komoly megszorító intézkedéseket kell végrehajtani hogy sikerüljön. Félmillió? 800.000? Az elsõ osztály annyi. A turista 200-250-bõl kijön, persze keresni kell az utazási irodákban.

Hogy itt mennyi a kereset, az a magyarországi helyzetben egyáltalán nem érintett.

De ha az itteni minimálbéreket nézzük akkor az se egyszerû dolog. Az csak a filmekben van, hogy mindenkinek sok pénze van. De errõl kérdezz a külföldös topicban, valamikor indítottam a kinti életnek is egy külön beszélgetõs helyet. :beer:

[TMIB]

Nekem például azt mondták, hogy USÁ-ba csak oda-vissza útra lehet foglalni. Úgyhogy arra lett befizetve. Gondolom hogy azért, mert ritka a betelepülõ és mindenki csak látogatóba jön. Nem tudom. De annyira nem volt drága. Persze Interneten fél milliót írtak arra is, a Malév 700ezret, csak személyesen utazási irodákba menve kaptam sokkal jobb ajánlatokat.

[TMIB]

Ha már lett néhány post a szakállasról.

Szerintem ebben az esetben sem arról van szó, hogy õt mint meleget utálnák, hogy õt azért szólnák meg, mert más, hanem inkább azért, mert amit csinált -szakáll, nõi ruha- egyszerû provokáció volt. Ezt tudta, ezt használta ki, és emiatt már akkor õ volt a legismertebb, mikor még nem is gyõzött. Már egy héttel elõtte is tudták az emberek hogy õ "a szakállas nõ". Nem mûvészet, nem humor, nem önkifejezés, egyszerûen csak sokkolt vele mindenkit, kiprovokálta hogy beszéljenek róla. Ha jót írtak róla az azért hasznos neki, ha rosszat akkor meg azért hasznos mert azzal bizonyítható hogy az emberek nem elég toleránsak. (Mintha a provokációval szemben kötelezõ lenne toleránsnak lenni.)
Ha a hangjával akart volna ismertséget és gyõzelmet szerezni, akkor rendesen, öltönyben tette volna, nem szakállas nõként. :rolleyes:

[Dream_walker]

Már nem azért, de a saját "elvarázsolt" világában egy autista, vagy egy komolyabban defektes ember is lehet boldog a maga szintjén. Van, akinek a betegsége nem autizmus, hanem pl. ilyen szexuális devianciára késztetõ sérülés. Ahogy nem nevetünk ki tolókocsis embert, úgy nem nevetünk ki meleget sem. Lehet, hogy rájátszik a fogyatékosságára (mert érdekében áll), de attól még nem tehet róla. Az elismerése inkább szánalomból és együttézésbõl fakad, semmint a teljesítménye valódi értékébõl.

A gyereket meg nem sajnálni kell, meg óvni minden csúnya rossz dologtól, hanem leülni vele, és elmagyarázni, hogy bizony, nem minden ember születik egészségesnek, és attól, hogy ma ettõl udvariasan elfordítjuk a fejünket, mert hihetetlen polkorrektek vagyunk, még nem szabad elhinni, hogy tényleg ez a normális. Mert hát az egymás ürülékkel való dobálása is normális egy szigorú elmegyógyintézetben, de mindenki tudja, hogy azok ott nem a mi valóságunkat érzékelik.

[TMIB]

Én nem nevettem az biztos, hanem felháborítónak találom. Az autista nem provokál szándékosan, ha nagyon beteg, meg se értené hogy mi az a provokáció. Némelyik meleg viszont szándékosan ezt csinálja, ahogy a kereszténység ellen is szándékosan provokálnak, miközben azért panaszkodnak hogy a keresztények nem fogadják el õket. (Így persze hogy nem!) Mire való a felvonulásuk? Miért nem vonulnak fel öltönyben, ha jogokat szeretnének? Mikor a fekete felvonulások voltak a 60-as években, öltönyben vonultak, nem letolt gatyával.
Természetesen nem tehet róla ha melegnek született, de a saját viselkedésérõl tehet, mert melegnek születhet, de provokátornak nem. Ez utóbbit választja. Ha két férfi benn ül egy kávézóban, szerintem senki nem fogja õket megszólni. De ha így viselkednek, akkor igen:


http://www.youtube.com/watch?v=i8_KiXKAP18

Ha a szakállasnak jó hangja volt és úgy gondolta hogy õ énekel a legszebben, akkor felesleges lett volna provokálnia és a díjat a hangjával nyerhette volna meg.

Vitatkoztam errõl Youtubeon is. Sokat visszaírtak nekem, hogy a szakállas nem is provokált. Nem-e?! :confused: Nem is értem hogy aki ilyet írt az komolyan gondolta-e és saját magát is becsapta, vagy egyszerûen csak tagadta mert liberális és úgy gondolta hogy tagadnia kell.
És azt kérdezték, hogy akkor Miley Cyrus miért vetkõzhetett le és õt miért nem utálják. Erre visszaírtam neki, hogy nagyjából 1 millió 50 ezer dislike van a videóján és az egész világ fel volt háborodva a videóclipjén és a viselkedésén. Ez után nem kaptam választ. Nem is csoda. :rolleyes:

[Törölt_fórumtag2]

Hát tõlem a Miley Cyrus nyugodtan vetkõzhet a kamera elõtt. Nem zavar.:D Rendkívüli módon toleráns vagyok.

[TMIB]

Nem is maga a videóklipje volt provokáló, hanem a heteken, hónapokon át tartó viselkedése. Mindemellett õ már akkor is sztár volt mikor még gyerekként énekelt, úgyhogy nem érheti az a vád, hogy provokálással futott volna be. Csak mostanában csúszott szét a nõ.

[Dream_walker]

Én nem nevettem az biztos, hanem felháborítónak találom. Az autista nem provokál szándékosan, ha nagyon beteg, meg se értené hogy mi az a provokáció. Némelyik meleg viszont szándékosan ezt csinálja.
Természetesen nem tehet róla ha melegnek született, de a saját viselkedésérõl tehet, mert melegnek születhet, de provokátornak nem.

Én csak példának írtam az autistákat, mint szintén észbeli hiányosságokkal küzdõket. Betegség és betegség között is óriásiak lehetnek a különbségek a kognitív funkciókban, egy autistának a mi világunk gyakorlatilag nem létezõ is lehet, ha olyan szintû a károsodása, míg a skála másik végén vannak pl. a melegek és variánsaik, akik szellemi képességeik teljes birtokában is lehetnek akár, mert a károsodásuk más jellegû.

Én igazából nem háborodtam fel, és nem érzeztem provokációnak, mert az én szememben annyit nem ér ez a dolog. Mindenki úgy csinál bohócot magából, ahogy akar. Meg aztán tudjuk, hogy a kínálatnak csak a kereslet szab határt.
Ha a kínálati oldalon megjelenik valami ilyesmi, vagy egy friderikusz, feketepákó, gyõzike, vv noname, az egyszerûen annyit jelent, hogy erre van igény. Szomorú, de hát ki vagyok én, hogy elvegyem más örömét. Fõleg egy beteg emberét.

[P]

Már rég beletekintettek az emberi agy mûködésébe, és azokból tisztán látszott, hogy biológiai különbségek vannak egy hetero és egy homo, azonos nemû ember között. Anatómiai és biokémiai szinten is. Sok homoszexuális emberrel mintha otromba tréfát ûzött volna a természet azzal, hogy "rossz testbe" zárta azt az agyat. Egyszerû biológiai okai vannak, és mint bármilyen mutáció, a természet szokványos velejárója.
Nem hogy nem lehet pszichoterápiával vagy gyógyszerekkel ezt "kikúrálni", de egyenesen felháborítónak tartom, ha valaki ilyet vár a másiktól!
A jól mûködõ, családi egységeken alapuló társadalom, ami kb. a haláltusáját vívja manapság, annak a sikeres fennmaradásához viszont kizárólag együttmûködni és szaporodni képes férfi-nõ kapcsolatok szükségesek, minden más ez ellen dolgozik.

A kultúrával van óriási probléma. Ami most folyik a médiában, az züllesztés, és a normális családok, családi minták megkérdõjelezése, szétverése, több oldalról! Én ugyan még nem láttam még képernyõn sem egy melegfelvonulást sem, nem láttam az utcákon smároló meleg párocskát sem, stb., valamit mégis érzékelek abból, hogy a liberalizmus régóta nem azt a célt szolgálja, amit képvisel, és káros, ahogy és amit le akarnak nyomni az emberek torkán.
Az a helyzet ugyanis, hogy nevelés, a tanulás az ember életében finoman szólva legalább annyira személyiségformáló, mint a genetikai örökség, ezért nagyon óvatosan kellene bánni azzal, amit a környezetében nap, mint nap lát egy gyerek, pláne, amit el akarnak normálisként fogadtatni vele.
Minél intelligensebb egy faj, annál szegényesebbek az öröklött, ösztönös viselkedésformái, és annál inkább rá van utalva a tanulásra az idõsebbektõl. Elvileg ez lenne a kultúra...
Ahogy a kultúra nem tud öröklõdni a családban, mert a fiatalokat folyton szembeállítják a néhány évvel azelõtti trendekkel (politikában, értékrendben ugyanúgy, mint életmódban), úgy vész is el a család, mint egység hajdani ereje.

Hozzáteszem, igaz, ennél sokkal árnyaltabb a meleg-témakör, mert valóban vannak, akik trauma hatására lettek azok, és vannak, akik pusztán a környezetük szemléletformálása nyomán, mert immár nem tabu (pl. mint azok az ál-leszbi, egymással ittasan kavaró tinilibák, akiknek az identitásuktól függetlenül már normálissá vált ez a viselkedés, és ehhez csak annyi kellett, hogy õ lett a legmenõbb k.va a bulikban a bevállalósságával). Elég fiatal vagyok, látom, hogy mi játszik manapság a tinik körében. Ha nem volt nõként csajod, de legalább egy-két nyilvános kavarás, lassan téged néznek ki.

[shadow177]

Már megbocsáss...

Végülis abból kiindulva, amit írtál szegény "nemhiábaszületett" sem tehet róla, hogy (a többségük) lop, csal, hazudik, hangoskodik, oda sz*arik ahonnan eszik, hogy fél a víztõl, hisz a génjeikben van, ugye? Kijelenthetjük, hogy nem tehetnek róla!

s oda jutunk, hogy minden évben nem csak menetek lesznek, hanem kineveznek majd egy napot a sz*rdobálás napjának.

Súlyosabb üzenet van szakállas nõ mögött, minthogy könnyedén át lehessen rajta lépni, s elintézni azzal, hogy szegény, hát õ beteg...
Ja, persze, én meg a következõ Dalai Láma vagyok...

Egyetértek. A homoszexualitás betegség. Hogy gyógyítható-e, nem tudom.
Viszont a négy fal között mindenki azt csinál amit akar, azzal aki hagyja. A deviáns viselkedés, a betegség népszerûsítése, pláne követendõ példakénti beállítása mindenképpen kimeríti a bûncselekmény fogalmát! Az, hogy többlet jogokat követelnek maguknak, csak azért mert nem tudnak uralkodni a beteges ösztöneiken, szintén vérlázító. A fiatalokat fel kell készíteni arra hogy ilyesmit láthatnak. El kell mondani, hogy igen, a bácsik (nénik) betegek (beteg a fejük) és igénytelenek. Azt is hogy sajnos a vezetõink nem képesek arra hogy megfelelõen kezeljék a helyzetet. El kell mondani azt is, hogy a betegségük nem fertõzõ, viszont jó eséllyel hordoznak másféle betegségeket, ezért a közvetlen fizikai kontaktust lehetõleg kerülni kell.
Ami a mezei bidámokat illeti, csakis idomítás (nem, nem nevelés) kérdése az egész. Megfelelõ büntetés-jutalmazás kombinációval simán elérhetõ, hogy a társadalom számára elfogadható módon viselkedjenek, és meggyõzõen szimulálják a civilizált viselkedést, még akkor is ha azt nem tudják sem felfogni, sem a magukénak érezni. Persze idõnként létre jönnek köztük olyan pozitív tulajdonságokat felmutató mutációk, amelyek újabb evolúciós lépcsõfokot jelentek az adott populációban, azonban sajnos nincs belõlük annyi hogy alapozni lehessen rájuk.
Minden egyéb megközelítés erõltetett és nem célra vezetõ.

[Mizu]

Igazából ezek támogatása a médián keresztül, nem más mint népességszabályzás egyik észrevehetetlen módja.
Támogasd a feministákat, a melegeket, éljél mint egy királykisasszony, ne dolgozz, csak tartasd el magad...

Sajnos ez már tényleg egy birodalom bukásának utolsó felvonása...
Megérett a nyugati civilizációjú emberiség a teljes összeomlásra...

[Mizu]

... A homoszexualitás betegség....
Persze idõnként létre jönnek köztük olyan pozitív tulajdonságokat felmutató mutációk, amelyek újabb evolúciós lépcsõfokot jelentek az adott populációban, azonban sajnos nincs belõlük annyi hogy alapozni lehessen rájuk.
Nem igazán betegség. Az evolúció nem termel ilyet direktben, mert nem ez lenne saját lényege! ... inkább egy mutáció...
Az élõvilágban is vannak ilyenek.. egyediek, és fejlõdésképtelenek... azért az evolúció okosan gondoskodik ezen egyedek öröklésének megakadályozásáról..
Miért vannak most mégis észrevehetõen többen?
-Mert magasabb az emberiség lélekszáma, ebbõl adódóan a a mutáció is magasabb.
-Mert a modern kori civilizáció média vívmányai segítik, könnyebbé teszik az ilyen egyedek csoportosulási, kibontakozási és elfogadottsági-óhajuk hajlamait.
-Mert a nyugati civilizáció a médián és a kormányokon keresztül folyton a megértést a toleranciát az elfogadást szajkozza...
Kihagytam valamit?

Milyen pozitív tulajdonságról beszélsz, ami az emberiség hasznára lenne? :eek:

[shadow177]

Milyen pozitív tulajdonságról beszélsz, ami az emberiség hasznára lenne? :eek:

Talán nem különült el eléggé.... A pozitív tulajdonságokat elõhozó mutációkat a mezei bidámok kapcsán említettem.
Náluk fordul elõ, hogy egyes egyedek hajlamosak a munkára, a környezetük rendben tartására és úgy általában az emberi együttélésre. Sajnos azonban nincs belõlük annyi hogy legalább egy területi populáción belül meg lehessen szilárdítani a mutációjukat. Szomorú módon, a bidámok többségének szellemi színvonala megmaradt valahol a homo erectus és a homo sapiens közötti szinten, (mint egy homo sapiens bidamicus ) míg a világ a homo sapiens sapiens irányába fejlõdött. Ezért ha
felbukkan köztük egy-egy homo sapiens sapiens hyperpimenticus az mindképpen örvendetes.

[Mizu]

Ooooookkkkéééé... és most ezt elmondanád magyarul is? :D

Ennyit találtam a bidámokról..https://www.google.com/search?q=bid%C3%A1m&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=SkyIU5cFpInsBr66gJgB&ved=0CDkQsAQ&biw=1366&bih=610


https://www.youtube.com/watch?v=kd-5UdWE90c

[Grafitos]

Mizu a Cvitaminról van itt szó....Amúgy ha jön az SHTF, ezeknek eljön a kánaán..nem kell dolgozni, szabad lopni, erõszaktársadalom alakul...seperc alatt visszaállnak a sátras, hordában vándorlós életmódra és megszerzik ami a purdénak kell...Rájuk külön kéne készülni egy gebasz esetén:haha:

[shadow177]

Ooooookkkkéééé... és most ezt elmondanád magyarul is? :D



A buzikat kerülni, a magamutogató buzikat leköpni, erre a gyereket is megtanítani.
A dolgos cigányt meg kell becsülni, a többit meg idomítani. Elég tömör? :haha:

[Doom]

....az,hogy ki mit néz és fogad be a média sokszínûségébõl mindenki maga dönti el..hogy mit néz a gyereke,mivel foglalkozik a gyermeke a szülõ felelõssége nem a társadalomé.....ha valaki köcsögöket nézeget vonulás közben vagy szakállasnõbohócokat az Õ döntése...csak sajnálni tudom aki szándékosan felbosszantja magát......a köcsögök jogokat akarnak...milyen jogokat?.... szavazhat?dolgozhat?vásárolhat?nem mehet kirándulni? vagy mit,milyen jogokat?..gyereket akarnak ?..hát nosza,joga van hozzá, lehet gyalulni:haha:...ja ,hogy a más gyereke kellene?...ez nem jog!!!!...szóval engem rohadtul nem érdekel ki,hogyan csinál hülyét magából,ha nem tetszik a mûsor elkapcsolom..ha meg zavarja a személyes köreimet,teszek róla,hogy jó távol maradjon......

[Mizu]

... gond nem is itt kezdõdik, hanem hogy ezzel a fokozódó nyilvánossággal a gyerekeink, unokáink is látják mind ezt.. ha látják, akkor tudatosul bennük hogy ez az élet része... esetleg még el is hiszi, hogy ez a NORMÁLIS...
... na ez a gond! Ha tõled azt hallja, hogy természetellenes, az iskolai gyerektársai meg ilyet istenítenek (mert a szülök ott tesznek erre), akkor már válaszút elé áll hogy, melyiknek is higgyen?!?!
A kamaszok nagyon befolyásolhatóak és fõleg csoportban = birkák..
... az így felnõtt generáció, meg ugyan mit is adhat tovább gyerekeinek? ..mit engedhet meg nekik, ami még majd ettõl is "fertõbb" lesz, de a "tolerancia" akkorra már szinte genetikailag lesz kódolva a mindenkori média és társadalom által...

... szodoma és gomora... megérettetek a pusztulásra...

[Medve]

hogy mit néz a gyereke,mivel foglalkozik a gyermeke a szülõ felelõssége nem a társadalomé.....

Itt a baj. A szülõk fõleg a fiatalok akik megcsinálni még volt eszük nevelni viszont már nincs, lényegébe tesznek a kölyökre.. Kap egy telefont és gépet, hogy ellegyen foglalva és ne õket idegesítse a gyerek. Tisztelet persze a kivételnek!

Nekem még abban a szerencsében volt részem, hogy szüleim oda figyeltek arra, hogy megfelelõ nevelést kapjak tõlük. Mikor kb 11 éves koromban kipróbáltam a cigit, életem legnagyobb gyepálását kaptam anyámtól... De nem is gyújtottam rá az elkövetkezendõ 8 évben. :D

[Mizu]

Mikor kb 11 éves koromban kipróbáltam a cigit, életem legnagyobb gyepálását kaptam anyámtól... De nem is gyújtottam rá az elkövetkezendõ 8 évben. :D
Off.. ezt hívják Makarenkói pofonnak...(de nem akarok megint vitát... :D ) ON

[Medve]

Hát igen, egy jól idõzített pofonnak több nevelõi hatása van, mint bármilyen sok diplomás gyerek pszihológus által kidolgozott módszernél :D

[Dream_walker]

Már megbocsáss... de annyi sz.rt összekombináltál itt, hogy holnap komolyabban kell rá válaszolnom...


Már megbocsáss...

Végülis abból kiindulva, amit írtál szegény "nemhiábaszületett" sem tehet róla, hogy (a többségük) lop, csal, hazudik, hangoskodik, oda sz*arik ahonnan eszik, hogy fél a víztõl, hisz a génjeikben van, ugye? Kijelenthetjük, hogy nem tehetnek róla!

Ahogy a férfiak sem tehetnek róla, ha fûvel-fával megcsalják a barátnõt, feleséget, mert hát a génjeitekben van, (elnézést a kivételektõl) s nem tehettek róla, ugye?

Hát, barátom, komoly bátorságra vall egyenlõséget húzni az autisták és tolókocsisok, illetve a homokosok között.
Ha férfi lennék, most jól hátbaveregetnélek!

Aki autista, nem tehet róla, hogy az lett, s fõként nem tehet ellene, hogy ne legyen az.
Aki tolókocsiba kényszerült, szintén nem tud rajta változtatni.
Aki homokos, meleg, õ tehet ellene!
A lelke legmélyére áshat és megtudhatja, honnan erednek a hajlamai, kikezeltetheti segítséggel, rájöhet a miértre, ha akar, s a kezébe veheti az irányítást, ha akarja!
Ha viszont nem akarja, akkor fogadja el, hogy bizony, a társadalom szemében az a normális, ha kapcsolatot férfi és nõ létesít, nem férfi-férfi, vagy nem nõ-nõ.
Ennek ellenére ha valaki mindenáron így akar élni, tegye, de ne tolja a képünkbe magát, "szakállas nõként" elõadva, összezavarva ezzel a fiatalokat, gyerekeket!
Aki meleg, annak tudomásul kell venni, hogy õ az, aki más úton jár annak minden (számára) nehézségével.
Valahogy nem szeretnék csókolózó férfiakat látni az utcákon, már elnézést!

Toleráns ember vagyok, s senkit sem bántanék azért, mert meleg, homokos, leszbi, stb.
Ugyanolyan kedvesen beszélgetek bárkivel, vagy segítek neki akkor is, ha meleg, DE!
Ne mondja azt, hogy ez (is) egy normális állapot, mert nem az!
A melegségüket ne vigyék ki az utcára, ne vigyék be a tv-be fõmûsoridõbe, stb. hanem tartsák négy fal között, illetve bizonyos klubok, stb. szintjén.
A társadalom egy szót nem szólna, ha nem jönnének ugyanazzal a "azért, mert én buzi vagyok?" dumával.

A szakállas nõ elismertsége nem szánalomból fakad.
Sajnálatos, hogy az embereknek egy elég nagy része poénnak tartja, hogy hû de vicces, meg hû de jópofa, s közben nem látják át, hogy mire is megy ki a dolog.

Sosem nevettem ki semmilyen fogyatékos embert, legyen autista, tolókocsis, stb. de a melegeket ne soroljuk közéjük szerintem, ahogy az alkoholistákat, vagy drogfüggõket, vagy akár pánikbetegeket, fóbiásokat sem.
Az utóbbiak gyógyíthatók, míg az elsõk nem. Nagy különbség.

A fentiekbõl gondolom, még nincs gyereked, ezért nem baj, hogy most ezt mondod, de ha majd a fiad, vagy a lányod azzal jön haza az óvodából, hogy nem papást-mamást játsszottak, hanem papást-papást, vagy mamást-mamást, azért kiváncsi lennék, mit szólnál?
Mert hát ugye a tv-ben, az újságban, az interneten is ezt fogja látni, a nemek összemosódnak, férfi-férfival köt házasságot, s ha megkérdezné, hogy "apa, nekem lány is lehet a feleségem, meg fiú is?" akkor is elfogadó leszel?

Egyébként férfiként Téged nem irritál, hogy egy másik férfi nõnek öltözve a tv-ben kelleti magát tûsarkúban, kifestve?

Akik egymás ürülékével dobálóznak, azok jó esetben zártosztályon vannak, amit nem mutogat a tv fõmûsoridõben, s nem állítják ki az alanyok sz*rdobálását példaként, ez a nagy különbség!
A példánál maradva mi tudjuk, hogy egymás sz*rral való dobálás nem a normális élet része, de tételezzük fel, ha a tv és az internet ezt mutogatná fõmûsoridõben, -elõször csak egy párost, majd szépen egyre többet - mennyi idõ kellene, hogy a gyerekek és a fiatalok ne kezdjék el ugyanezt csinálni?
A gyerekek nagy része kapásból utánozni fogják, s bár tudják, hogy ez nem helyes, de jó mókának fogják tartani, s a végén szokássá válik, s oda jutunk, hogy minden évben nem csak menetek lesznek, hanem kineveznek majd egy napot a sz*rdobálás napjának.

Súlyosabb üzenet van szakállas nõ mögött, minthogy könnyedén át lehessen rajta lépni, s elintézni azzal, hogy szegény, hát õ beteg...
Ja, persze, én meg a következõ Dalai Láma vagyok...

[Doom]

...ha esetleg valakit érdekel milyen beteg is ez a faj nézze meg ezt a filmet....http://www.youtube.com/watch?v=O13P8YAbEQE......ez csak bemutató,de nekem ennyi is elég volt...én nem nézem végig .....de kezdem kapisgálni,hogy egy igazi ,világméretû shtf esetén mi várható....

[Dream_walker]

Komolyan?
Nos, megtiszteltetés, hogy ennyi idõt szánsz a dologra.
Türelemmel várom a válaszod.
(azért mielõtt neki látsz a dolognak, javaslom visszaolvasni amit írtál, csak hogy tudd, mire is "kombináltam")

Komolyan. Megtiszteltetés vagy sem, az én viszonylag egyszerû megfogalmazásomra olyan asszociációkat hoztál, hogy átlagembernek a haja égnek áll. Mivel mindig azt mondom és írom, amit gondolok, igyekszem õszinte lenni, így ritkán van szükség visszaolvasásra, mert nem fenyeget a veszély, hogy belekeveredjek a mondanivalómba. Elõfordul néha így is, mert én is ember vagyok, de ennyi belefér szerintem.
Nos, csapjunk a lovak közé. Néha nyersnek fog tûnni a stílusom, de most teljesen tegyük félre az érzelmi dolgokat, beszéljen a hideg logika. Meg aztán te is elég bensõséges, személyes hangnemet ütöttél meg, tán megengedhetõ ez nekem is.


Végülis abból kiindulva, amit írtál szegény "nemhiábaszületett" sem tehet róla, hogy (a többségük) lop, csal, hazudik, hangoskodik, oda sz*arik ahonnan eszik, hogy fél a víztõl, hisz a génjeikben van, ugye? Kijelenthetjük, hogy nem tehetnek róla!

Ahogy a férfiak sem tehetnek róla, ha fûvel-fával megcsalják a barátnõt, feleséget, mert hát a génjeitekben van, (elnézést a kivételektõl) s nem tehettek róla, ugye?

Hát, barátom, komoly bátorságra vall egyenlõséget húzni az autisták és tolókocsisok, illetve a homokosok között.
Ha férfi lennék, most jól hátbaveregetnélek!

Aki homokos, meleg, õ tehet ellene!
A lelke legmélyére áshat és megtudhatja, honnan erednek a hajlamai, kikezeltetheti segítséggel, rájöhet a miértre, ha akar, s a kezébe veheti az irányítást, ha akarja!

Végülis abból kiindulva, hogy mennyire rosszul értelmezel dolgokat, kijelenthetjük, hogy jogosan írtam a sz.rságok kombinálását.
Itt a baj az, hogy összekevered az állapotot a viselkedésmintával. Megismétlem, összekevered a betegséget, fogyatékosságot, genetikai hajlamot (állapot) a szocializáció során elsajátított magatartásformákkal (viselkedés).
Az állapot sokszor nem önként választott, és sokszor nem változtatható. A viselkedésforma 100%ban az emberi döntésen múlik.

A melegek 99%ban nem tehetnek az állapotukról, ugyanis az betegség eredménye, olyan betegségé, amit nem az utcán kap el az ember, és nem gyógyítja az aszpirin. Sosem írtam, hogy ez normális állapot. De attól még létezik.

Példánk szempontjából a szakállas nõ a szexuális devianciát okozó állapotáról nem tehet. Csak arról tehet, hogy egy tehetségtelen, exhibicionista ripacs, aki többnek képzeli magát másoknál. Ez utóbbi nem kevésbé gáz, de ez az, ami az emberi döntésen múlik, és ez határozza meg egy emberi lény értékét.
Állapot szempontjából az autista és a homokos teljesen egyenlõ. Ez már bonyolultabb gondolkodást igénylõ nézõpont, alapvetõen nem várják el az irányítók, hogy pl. egy eurovíziós nézõközönség rendelkezzen vele.


A szakállas nõ elismertsége nem szánalomból fakad.
Sajnálatos, hogy az embereknek egy elég nagy része poénnak tartja, hogy hû de vicces, meg hû de jópofa, s közben nem látják át, hogy mire is megy ki a dolog.

Sosem nevettem ki semmilyen fogyatékos embert, legyen autista, tolókocsis, stb. de a melegeket ne soroljuk közéjük szerintem, ahogy az alkoholistákat, vagy drogfüggõket, vagy akár pánikbetegeket, fóbiásokat sem.
Az utóbbiak gyógyíthatók, míg az elsõk nem. Nagy különbség.

Én pontosan látom, mire megy ki a dolog. Megírtam a magam kis lesújtó véleményét kb két bekezdésben, leírtam, hogy nagyjából ennyit ér az egész dolog. Aztóta kb eszembe sem jutott a dolog (azért is reagálok csak most az utána írt kommentedre). Erre te ideteszel nekem egy oldalnyi felháborodott szómenést, mondod a h.lyeségeidet rólam úgy, hogy nem is imersz, és úgy, hogy egy csomó dolgot összekeversz. Szerinted nem furcsa, hogy én, aki ezek szerint rosszul értelmezem a dolgokat, kb 5 perc alatt túlléptem ezen a kulturális szemétkupacon, neked meg még most is bent van a gondolataidban ez az egész, ráadásul elég intenzíven? Mi van, ha pont erre megy ki a játék? Vannak, akik a terroristáktól rettegnek, meg vannak akik a melegektõl?

Az alkoholizmus, drogfüggés, pánikbetegség, fóbia nem gyógyítható. Csak kezelni lehet. A homokosság nem gyógyítható, legfeljebb kezelni lehet a legdurvább pszichoterápiával, de ki tudja, hogy utána egész ember marad-e a kezelt?


A fentiekbõl gondolom, még nincs gyereked, ezért nem baj, hogy most ezt mondod, de ha majd a fiad, vagy a lányod azzal jön haza az óvodából, hogy nem papást-mamást játsszottak, hanem papást-papást, vagy mamást-mamást, azért kiváncsi lennék, mit szólnál?
Mert hát ugye a tv-ben, az újságban, az interneten is ezt fogja látni, a nemek összemosódnak, férfi-férfival köt házasságot, s ha megkérdezné, hogy "apa, nekem lány is lehet a feleségem, meg fiú is?" akkor is elfogadó leszel?

Gyöngyszem. Elolvastad egyáltalán mit írtam? Ezt írtam:
"A gyereket meg nem sajnálni kell, meg óvni minden csúnya rossz dologtól, hanem leülni vele, és elmagyarázni, hogy bizony, nem minden ember születik egészségesnek, és attól, hogy ma ettõl udvariasan elfordítjuk a fejünket, mert hihetetlen polkorrektek vagyunk, még nem szabad elhinni, hogy tényleg ez a normális."

Ebbõl mégis hogy a f.szba jön ki az, hogy én elfogadó leszek? Ilyenkor elmondanám (mert a gyerek nem hülye, képest megérteni szinte mindent) azt, amit oda leírtam.


Egyébként férfiként Téged nem irritál, hogy egy másik férfi nõnek öltözve a tv-ben kelleti magát tûsarkúban, kifestve?

De irritál. Irritálnak a hazudozó politikusok is, az olajcégek, amik beszennyezik a tengert, irritálnak a gyárosok, akik éhbérért dolgoztatják a magyar adósrabszolgáikat, irritál a boltos, akinek én nem a kedves vevõ vagyok, hanem az a köcsög, aki miatt abba kell hagyni az újságolvasást, meg irritál a földút mellé zsákban kitett szemét is.
Ha minden irritáló sz.ron ennyit pörögnék, erre menne el az egész napom.
Amúgy nincs tévém, rengeteg irritációtól segített megszabadulni ez az aprócska dolog.


A példánál maradva mi tudjuk, hogy egymás sz*rral való dobálás nem a normális élet része, de tételezzük fel, ha a tv és az internet ezt mutogatná fõmûsoridõben, -elõször csak egy párost, majd szépen egyre többet - mennyi idõ kellene, hogy a gyerekek és a fiatalok ne kezdjék el ugyanezt csinálni?
A gyerekek nagy része kapásból utánozni fogják, s bár tudják, hogy ez nem helyes, de jó mókának fogják tartani, s a végén szokássá válik, s oda jutunk, hogy minden évben nem csak menetek lesznek, hanem kineveznek majd egy napot a sz*rdobálás napjának.

Mert ma a betegség meg a béke meneteit egy emberként támogatja a 10millió magyar állampolgár...
Mert ma az iskolások, gyerekek, kamaszok 100%a életképtelen korcs, aki visítva csápol a valóvilágra meg a budapest tévére, ugye...
Meg aztán az úgy megy, hogy akik tudják, hogy nem helyes, de jó mókának tartják, azok bizony életformává teszik ezt minden esetben. Láthattuk, hogy az óvódai csúfolódás, az általános iskolai udvari verekedések mennyire komoly problémát okoznak a felnõtt társadalomban.
Érdekes, de minden ember, akit ismerek és normális, elutasítja ezeket a dolgokat. Van egy olyan sejtésem, hogy az általam nem ismert emberek között is vannak normálisak. Persze egyszerûbb félni attól, hogy úristen, mindenki b.zi lesz, és bezárják a való világba. Sokkal könyebb, mint gondolkodni.


Súlyosabb üzenet van szakállas nõ mögött, minthogy könnyedén át lehessen rajta lépni, s elintézni azzal, hogy szegény, hát õ beteg...
Ja, persze, én meg a következõ Dalai Láma vagyok...

EZ az a súlyos üzenet. Hogy foglalkozni kell vele. Hogy ez valami fontos, és fajsúlyos dolog. Nem az b.zmeg. Fizikai és szellemi korcsokról beszélünk, amiket a mai társadalmi szokásjog és a törvények miatt nem lehet kiiktatni, pedig azt kellene. Annyira kell foglalkozni a "problémával" (a világszerte éhezõ milliók, az probléma, ez csak egy légysz.r a falon), amekkora a súlya. Ez pedig egy súlytalan sz.rság, aminek tudod mi ad jelentõséget? Az, hogy hajlandó vagy heteken keresztül pörögni rajta, és vannak még így egy csomóan. Ennek örülnek a legjobban az irányítók, közben te meg annak örülsz, hogy tudod az igazságot. Biztos tudod?

[Dream_walker]

Nem igazán betegség. Az evolúció nem termel ilyet direktben, mert nem ez lenne saját lényege! ... inkább egy mutáció...
Az élõvilágban is vannak ilyenek.. egyediek, és fejlõdésképtelenek... azért az evolúció okosan gondoskodik ezen egyedek öröklésének megakadályozásáról..
Miért vannak most mégis észrevehetõen többen?
-Mert magasabb az emberiség lélekszáma, ebbõl adódóan a a mutáció is magasabb.
-Mert a modern kori civilizáció média vívmányai segítik, könnyebbé teszik az ilyen egyedek csoportosulási, kibontakozási és elfogadottsági-óhajuk hajlamait.
-Mert a nyugati civilizáció a médián és a kormányokon keresztül folyton a megértést a toleranciát az elfogadást szajkozza...
Kihagytam valamit?

Milyen pozitív tulajdonságról beszélsz, ami az emberiség hasznára lenne? :eek:

Nagyon sok állati populációban megjelenik a homoszexualitás jelensége. Ez valóban egyfajta mutáció (és mint ilyen, az evolúció része ;) ), és bizonyos indikátorként értelmezhetõ.
Természetbeli populáció esetében a homoszexualitás feltûnése egyenes arányban állt a populáció egyedszámának fenntarthatatlaná való növekedésével.
Magyarul akkor jöttek a b.zik különösen nagy számban, ha túlszaporodták az adott élõhelyet a lakók.

A populáció szempontjából alapvetõ pozitív hasznuk, hogy természetes úton nem adják tovább a génállományukat, és közvetve csökkentik a következõ generáció egyedszámát.

Az emberi populációkban sem a húsvéti nyuszi tojja a b.zikat, és nem a télapó hozta el az elfogadás nézeteit. A viselkedési normák 100%ban az ember által választottak.

[Doom]

...kár ezeken a dolgokon ennyit agyalni,egy halálra ítélt civilizáció végnapjait éljük,fotelból nézhetjük (persze aki lát,nemcsak néz) végig,a totális erkölcsi,anyagi züllést,az ásványok kimerülését,a fajunk kihalását......az energiákat nem ezekkel való bosszankodásra kell fordítani...ezeken a dolgokon jót röhögni kell és kész....szakállas nõ....hát ez jó :haha:

[Mizu]

...Az emberi populációkban sem a húsvéti nyuszi tojja a b.zikat, és nem a télapó hozta el az elfogadás nézeteit. A viselkedési normák 100%ban az ember által választottak.

Számomra az elmondottak logikusan hangzanak... Viszont az uccso mondatod sajnos nem ennyire egyszerû..

Az hogy 100%-ban ember által választottak az igaz !!!.. de a gond -a NAGY gond- ott van ha ezt a választást a média, közvélemény, a mindenkori hatalom befolyása alatt tartja és (szinte) észrevehetetlenül átalakította oly mértékben, hogy mikor eldöntöd, ez-vagy az jó vagy rossz, akkor -igaz te döntesz- de ez a döntés az lesz amit a fent említett szervek már beléd programoztak...

Egyszerûbben: Jelenlegi környezeti ráhatásokkal birkákat CSINÁLTAK a "nyugati civilizációjú" emberekbõl. Ezt a fórumon lévõ egyének (többsége) már átlátja, valja. De nem kényszeríthetünk, nem beszélhetünk rá mindenkit, hogy járjon végre nyitott szemmel.
És ez fáj! Fáj, mert S'ten teremtményei közül -egy nagyon kivételes és jobb sorsra érdemes- így a pusztulást választotta... önként... mert birka volt... és mert pl. nem tiltakozik egy olyan jelenség ellen, mint a kolbászos nõ...

[Dream_walker]

Számomra az elmondottak logikusan hangzanak... Viszont az uccso mondatod sajnos nem ennyire egyszerû..

Egyszerûbben: Jelenlegi környezeti ráhatásokkal birkákat CSINÁLTAK a "nyugati civilizációjú" emberekbõl.

Az emberi elme nem úgy mûködik, mint egy kétbites számítógép. Többek között ezért tartom még nagyon-nagyon hosszú ideig megvalósíthatatlannak a mesterséges intelligenciák személyiséggel való felruházását, vagy a tudat digitalizálását. Lehet programozni, meg befolyásolni, lehet sulykolni ezer csatornán keresztül a dolgokat, de a végén mindig van választásod, hogy elfogadod vagy sem.
Azért lehetett birkákat csinálni az emberekbõl, mert rájöttek arra a tálalásra, hogy elhiggyék, ez nekik is jó. Nem az, de mégis úgy tûnik. Mindent azért lehet megcsinálni, mert megvan rá a kereslet. Mihelyt megszûnik a kereslet, el fog tûnni a kínálat, mert egyszerûen nem éri meg a "polcon tartani".

A választás mindig nagyon egyszerû. Annyira egyszerû, hogy az emberek 99%a el sem tudja képzelni, hogy ez tényleg csak ennyin múlik. Hihetetlennek tûnik abban a korban, amikor állítólag a szimpla emberi kapcsolatok is bonyolultak, mikor a világ dolgaiban alig igazodik ki az átlagember. Valójában kevés dolog bonyolult. Csak senkinek nem áll érdekében, hogy ezt mindenki tudja.