Ló, mint (prepper)társ?

[P]

A topikot ezzel a videóval indítanám, amibe mindig belesajdul a szívem, amiért nem lehetek ott:

http://www.youtube.com/watch?v=3GoJubyo06I#t=113


Egy igénytelen, erõs szervezetû hegyi fajta nekem már most is jól jönne, nem csak akkor, amikor nem lesz mit tankolni a jármûvekbe.

Évezredeken át bevált, miért felejtenénk el?
Egy ló fenntartható, elmegy olyan terepen, amin jármû nem, maga is figyeli környezetét, és jelez nekünk, gyorsabb és pihentetõbb utazási mód, mintha gyalogszerrel vagy kerékpárral indulnánk neki (és békeidõben a tanyasi kutyák ellen is hatékonyabb, mint biciklirõl ordibálni), ha lóval nekirontasz egy primitív útonálló, rosszindulatú csoportosulásnak, azok nagy eséllyel szétszélednek (ad egy kis tekintélyt, a kötözködõknek meg veszélyérzetet), hordja a terhet melletted, ha magad nem is ülsz fel, ill. a gyerekeket nem nekünk kell cipelni, ha nincs más lehetõségünk.

Persze vannak hátrányai is szép számmal, de én mindig is úgy gondoltam, hogy ez lesz az én utam.

[Törölt_fórumtag2]

Pár éve még adtak ki ingyen tartásra, tenyésztésre hucul-kazah lovakat. A szaporulatot kell leadni. Dr.Magyar Gábor foglalkozott a dologgal, a Papadimitriu Athina színésznõ férje. Nézz utána, hátha hozzájuthatsz egy-két lóhoz.

[P]

Köszi! :) Idõvel még úgy is fordulhat, hogy sikerül. :)
Most sajnos hiába áhítozom, nincsenek meg a feltételek. Senki nem adná a lovat oda, ahol nincs vagy rideg tartás, vagy boxos. Nálam meg egyik sincs. Rideg tartáshoz igen kevés lenne az a kb. fél hektár... És lovat nem tartunk egyedül.
Én igazából arra a táborra gondoltam. Gyerekkoromban pont ilyenekbe menekültem, 10 éves koromtól mindig a határt jártam, általában éjjel (kiszöktem itthonról), magamhoz vettem a kutyákat, kint barangoltam, ámokfutottam velük, nem piával és diszkóval eresztettem le a gõzt.
A lótartást is valahogy így képzelem igazinak. Az õsi, "primitív" módon. Ellenszenves, amit a lovardákban normálisnak kellett elfogadni.
Amúgy a lovasíjászathoz is elveszett az esély, mert egy lovas balesetnek hála a csípõm már nem lesz az igazi...

[P]

Ja, és nagypapám csinált nekünk íjakat, hogy indiánost és túlélõst játszhassunk, no meg azzal lövöldözgettük a kamu szerelmes leveleket a srácoknak. :D A ló és az íjászat számomra erõsen össze van fonódva.

[fater.lajos]

Õshonos magyar lófajta. Szeretem, mert kiváló állat.
Egyébként preppernek a lovat nem ajánlanám. Rendszeres ápolást igényel, etetése nem egyszerû, és minõségi anyagokat igényel.
Ha mindenáron ló, akkor a Doni lovat választanám. Viszonylag kicsi és alacsony. Nagyon jóindulatú, jól idomítható. Még a moslékot is megeszi jobb híján, és a két világháborúban is bizonyított. Nem tartják szépnek, de távlovaglásban felülmúlhatatlan. Kocsiba és nyereg alá is jó ugyanaz a ló. Nem véletlen, hogy a kozákok is ezt használták.

[P]

Hm, a rendszeres ápolás nem szükségszerû, az, hogy átnézem a patáit, nem vesz el sok idõt. Nyilván nem az agyontenyésztett, monstrum sportlovakra gondolok, de egy igazán életrevaló ló patáit egyébként nem kell gondozni. Rideg tartásban pedig a csutakolás sem mindennapos elfoglaltság, a kapcsolatépítést leszámítva nem indokolja semmi.

Az viszont az egyik hátránya lovaknak, hogy nekik van a legérzékenyebb szervezetük. A takarmányozással is több probléma lehet, mint mondjuk a kérõdzõknél. Ugyanakkor ezek az állatok az ember gondoskodása nélkül is boldogulnának, sõt, néhol már inváziós fajnak számítanak, tehát nem kell értük aggódni. :) Csak jól kell fajtát, és ezen belül is vérvonalat választani.

[MaRee]

Azért a kapcsolatépítésen kívül van ám haszna a ló ápolásának. A szõrbe tapadt por, kosz és verejték ugyanis ha nincs eltávolítva rendszeresen, akkor csökken a bõr légzése, ezáltal könnyen megfázhat, illetve begyulladhatnak a faggyú és a verejtékmirigyek, ami kellemetlen, esetleg még be is gombásodhat. Az élõsködõkrõl nem is beszélve.

Szerintem aki lovat tart, az szánja rá az idõ, hogy napi egyszer átcsutakolja és keféli a szõrét.

[MaRee]

Azért a kapcsolatépítésen kívül van ám haszna a ló ápolásának. A szõrbe tapadt por, kosz és verejték ugyanis ha nincs eltávolítva rendszeresen, akkor csökken a bõr légzése, ezáltal könnyen megfázhat, illetve begyulladhatnak a faggyú és a verejtékmirigyek, ami kellemetlen, esetleg még be is gombásodhat. Az élõsködõkrõl nem is beszélve.

Szerintem aki lovat tart, az szánja rá az idõ, hogy napi egyszer átcsutakolja és keféli a szõrét.

[P]

Én úgy tanultam, hogy ridegnél épp ellenkezõleg hat a csutakolás. Por- és sárfürdõt sok állat vesz, pont a bõre védelme miatt. Pont a védõréteget veszítik el ezzel. Én úgy gondolkozom, hogy mindennel kritikusnak kell lenni, ami természetellenes (és a csutakolás az), elõbb meg kell nézni, hogy mi a valódi haszna adott tartásmódnál, és mi a hátránya. Azt tanultam errõl, hogy ha rendszeresen csutakolod, ahogy ma elvárható, akkor valóban egy érzékenyebb bõrt fogsz kapni, ami rá is fog szorulni.
A vadonban sem kapják meg ezt a luxust a lovak (a kitenyésztett, majd visszavadultakról van szó!), és ha megnézed azokat az ázsiai népeket, ahol manapság is nagy csordában, éjjel-nappal kint van a ló az emberrel, ott is elvannak nélküle, sõt, patkolókovács sem kell. :)
Egyébként az tagadhatatlan, hogy a ló élvezi (ha épp nem félti valamijét), és elõsegíti a kötõdést, szóval én csak azt írom, hogy nem szükséges, nem kellene belõle bajnak lennie.

[P]

Azt felejtettem írni, hogy ha befogjuk munkára, akkor viszont nem semmi munka letisztítani róla napok, hetek koszát, az igaz! :D És azt véletlenül sem akarom sugallni, hogy munka elõtt nem szükséges, mert azzal már biztosan ártunk (sebeket lehet okozni neki nyereg/ülephelyen).

[P]

Igen, pont ilyen hátulütõire gondoltam én is. Háborúban, ha éhínség kíséri, a kutyák és macskák, aztán az emberek (hullák) is felkerülnek az étlapra. De általában csak miután a haszonállatok már (köztük a lóval) elfogytak.

Nem nagyon ismerek olyan embert (és olyan forrást sem, ami bemutatná), tehát az aggályok megszüntetésére még keresem választ. Ehhez tudni kell, hogy hogyan csinálták régen. Biztosan megvan ennek a megoldása, hiszen nem új dolgot találtam fel, hanem egy õsrégi módról van szó, és szerintem nem csak az, hogy esetleg a csatalovaknak is szállítottak abrakot lóvontatta szekereken.

Bármi más mûködõképes jármûre is hasonlóan fájhat egyébként az emberek foga, ha hirtelen az orruk elõtt találod magad, nem beszélve egy kis élelemtartalék reményérõl, úgyhogy a ló ezt a veszélyt menet közben nem növeli. (Persze akkor védje meg valaki a társállatait, amikor az éhes szomszédok törnek rájuk...)
A természet egyébként tele van magas tápértékû növényekkel, amelyek pótolják a szokványos abraktakarmányt.

A vízlelõhely kihasználására meg kell tanítani a lovat. Én a kutyáimat már sikerrel ráneveltem, úgyhogy addig isznak, amíg mondom. A ló tud alkalmazkodni ahhoz, tanulás útján, hogy csak egyszer vagy kétszer jut vízhez. A vadonban az itatóhoz járás minden (nem víziéletet folytató) állatfaj körében nagy dolog, és ritkán kerül sor rá. Akkor annyit vesznek fel, amennyit csak bírnak. Az embertõl függetlenül is elõfordul, hogy hosszú utat kell megtenniük, mire vízre bukkannak. Ezért is fontos, hogy helyesen válasszunk lovat.

Másrészt, ha csak Magyarországot vesszük, akkor nem hetekig tartó vándorlásról, hanem csak néhány napos túrákról van szó.

[P]

Hát igen, szomorú tény, hogy a mai Magyarország igen kicsi, és igen szegényesre irtották az erdõinket. Rejtõzni, sehogyan sem lehet hatékonyan. :( (Az erdõ is csak a csürhétõl védene, mert egy modern technológiával kutató katonai egység még a föld alól is kimutat. De nem akarok ilyen pesszimistán hozzáállni, mert akkor kb. semmi értelmét nem látnám, hogy a túlélésembe öljek energiát, mikor olyan jól esik az embernek fogyasztani, pazarolni és státuszszimbólumokat gyûjteni. :D)

Ha a mérgezés valós veszély, akkor sajnos a lovunk addig szolgált minket. :( Elvileg azt a több tíz litert is át lehetne futtatni tetszõleges szûrõn, aztán valami összehajtható, jókora textiltasakban tenni a ló elé, de hogy ez mennyire lenne reális...

[Grafitos]

A ridegtartás manapság szerintem mint olyan már nem is létezik..esetleg a félrideg, ahol van fedett rész, ahová bemehetnek az állatok, van abrak, meg széna is..Nem is nagyon bírnák ezek az elkényelmesedett, túltenyésztett fajták..a Hucul ebben más..megvan a strapabírása és szívóssága, ami a kinti léthez kell és a szõrzete is hosszabb, mint egy átlag lónál..Kis termete miatt nem kell neki sok kaja...Törõdést azonban minden ló igényel. Nem is keveset..nem lehet és nem is szabad megúszni a velük való foglalkozást

[P]

A ridegtartás manapság szerintem mint olyan már nem is létezik

Akkor ideje rajta változtatni, és precedenst nyújtani.


Nem is nagyon bírnák ezek az elkényelmesedett, túltenyésztett fajták..a Hucul ebben más..

Igen, például a hucul. De még sok ilyen fajta van, fõleg Ázsiában, csak sajnos könnyebb egy bajnok díjugratóhoz hozzáférni, mint egy normális lóhoz.

Mit értesz törõdés alatt? A nevelés, és a kötõdés felépítése egész életen át tart, de így van ez minden kapcsolattal, és ez még nem igényel sok extra idõt. Mivel használod a lovat, rendeltetése szerint, ezért nem kell csak azért befogni õket, hogy megjárasd, vagy díjlovas elemeket gyakoroltass. Ez már nem is errõl szólna. Nem akarok az elkényeztetésre asszociálni, de én teljes ridegre szavazok, ahol a lovak edzõdnek, és edzettek is maradnak. Nem elhanyagolásról van szó! Ridegben szerintem boldogabbak is, mint a lovardai számûzöttek. (Ebben biztos vagyok.) Az állatokat ne keverjük az emberrel. Én a kutyáimon is látom, hogy sokkal kiegyensúlyozottabbak, ha kint lehetnek egész nap, hóban-esõben, mint a meleg lakásban.