Törölt_fórumtag2
11-21-2014, 07:29 PM
"Allie Fox(Harrison Ford) nem bírja tovább-betelt a pohár. Elege van a társadalomból, amelyben él. Idegesíti a nukleáris katasztrófa árnyékában álló világ. Ezért merész lépésre szánja el magát. Feleségével és négy gyermekével búcsút int a rosszul mûködõ, romlott jelennek és elindul egy szép, új jövõ felé. A közép-amerikai Moszkitó part dzsungelébe mennek-amely elég távol van minden civilizációtól, hogy ott új társadalmat indítsanak útjára. A családnak eleinte csak a természet erõit kell igába hajtani, de már a kezdetben virágzó új társadalomban is jelen vannak az esetleges kudarc jelei..."
431843194320
"Allie Fox az álmát készült megvalósítani. Mennyországot tervezett, de poklot teremtett."
1986-os film.
Megnéztem egyszer, de ez a film alkalmas rá, hogy többször is az esti mozi legyen. Nagyon sok kérdést vetett fel, fõleg etikai szempontból. Mi az, amit meggyõzõdésünk miatt ráerõltethetünk a családunkra? Hol van a határ, ameddig elmehetünk? Amikor biztosak vagyunk egy esemény közeli bekövetkezésében, akkor mi a teendõ? Induljunk neki az útnak vagy várjunk az események biztos kezdetéig?
A másik dolog, hogy vajon bennünket, preppereket is hasonlóképpen lát-e a világ, mint a fõhõst? Kicsit õrültnek, antiszociálisnak és a társadalmi rend szemszögébõl nézve felelõtlennek, sõt veszélyesnek?
432143224323
A fõhõs hibázott, nem gondoskodott a védelem megszervezésérõl. Ha elõre gondolkodik és meg tudja védeni mindazt, amit felépített, akkor miként alakul a történet? Talán, pont a fennálló társadalmi rend pusztítja el. Ezt vetíti elõre a lelkésszel való konfliktus, a kommunistázás stb.
Egy kritika a filmrõl Boka Gábor tollából:
http://www.filmkritikak.eoldal.hu/cikkek/drama/moszkito-part--the-mosquito-coast---1986-.html
"Moszkító part (The Mosquito Coast) -1986-
2011.08.01
Torz csoda!
Peter Weir a kiváló (anyagilag és szakmailag is elismert) A kis szemtanú után ismét az éppen gigasztár státuszban lévõ Harrison Forddal dolgozhatott együtt a Moszkító parton. A film roppant sok mondanivalóval bír, olyan kiváló tolmácsolásban, amilyet nagyon ritkán látni. Addott egy szokványos amerikai család, egy átlagosnak nem éppen nevezhetõ családfõvel, aki inkább az álmaiban él, mint, sem egy hétköznapi városban. Allie Fox karakterábrázolását, minden érzelmével és (oda-vissza) fejlõdésével Ford briliáns módon tárja elnék. Híres mondás ugyebár, hogy "a zsenit az õrültõl csupán egy hajszál választja el egymástót", ez tökéletesen igaz a itteni fõszereplõre is.
moszkito.jpgA film elõször bohémos poénokkal és szituációkkal operál, majd átcsap egy nagyszerû izgalmakat ígérõ kalandmozivá. A család ugyanis felkerekedik és elhagyja Amerikát, hogy új életet kezdjen Közép-Amerika egy csodaszép dzsungelében, a Moszkító parton. Láthatjuk, ahogy az alkotási vágya folyamatosan kezdi felemészteni Alliet, de a családja tisztelete és szeretete táplálja benne a tüzet. A csapat kisebb-nagyobb nehézségekkel néz szembe, de együtt és egymásért válvetve küzdenek. A fõnök az apa, mely tény késõbb egyre nagyon teret nyer, nem csoda tehát, hogy az anyát alakító Helen Mirrennek még a keresztnevét sem használja senki, mindenki csak szimplán "anya"(anyus) megnevezéssel illeti.
A kalandok olykor nagyon komoly irányt váltanak és a tudományt állítja szembe a vallással, ahol a kettõ nem férhet meg egymás mellett. Fordék legnagyobbik fiát alakító (és tragikusan fiatalon elhunyt) River Phoenix példaképként tekint az apjára és szinte mindent megtenne a szeretetéért, bálványozza õt, mely imádatot úgy tûnik nem törheti meg semmi.
themosquitocoast.jpgA Moszkító partot, mint "új Édenkertet" képzelik el, és már-már bibliai módon romlani kezdenek a dolgok amikor a tudás már "túl nagy" fokra kezd emelkedni(mintha, csak a tudás fájának gyümölcsébõl szakítottak volna), de ezek az események folyamatosan mozgásban tartják az apa fogaskerekeit, hogy soha ne álljon le a tervével, ami talán soha nem is valósúlhat meg.
A Taxisofõr írója pedig nagyszerûen építette fel a történetet és mesteriek a fordulatai is a mûben. Weir rendezése pedig figyel a legapróbb leheletnyi változtatásokra is, árnyaltan tereli át a filmet kalandfilmbõl családi drámává. A francia zeneszerzõ Maurice Jarre lendülete itt válik igazán teljessé, komoly taktusai és lágy dallamai nagyszerû kontrasztot állítanak fel az amúgy is kettõségek közé szorult családnak. A táj fényképezése szintén kiváló, a gyerkeket bemutató közeli képek különösen elnyerték a tetszésemet. Egy picit viszont hiányoltam a történetbõl a kisebb gyerekek nagyobb szerepvállalását, kicsit elnyomottnak éreztem õket, jóval nagyobb teret kellett volna biztosítani számukra is, hogy az õ érzelmüket is bemutassák. Az anyuka vívódása azonban több, mint meggyõzõ, Helen Mirren alakítása lehengerlõ. Ford lelke folyamatosan torzul, a karaktere engedi számára, hogy igazán elemébe hozza az élete formájában lévõ világsztárt. Az arca, a mimikája, a beszédei, a tervei, a család, mint eszközök céltudatos használata mind-mind feledhetetlen alakításában állnak össze, ahol õ már nem egy színész, hanem maga Allie Fox, az apa, a férj, a tudós, a gondoskodó, a szeretõ, a vezetõ, az álmainak élõ, a másokat lenézõ, az utálatos, a zsarnok és a kiszámíthatatlan férfi egyszemélyben.
A film folyatos alakulása azzal jár, hogy a már említett jókedvû inditást felváltja a kalandok sora, majd a drámai vonal nyer teret és végül szinte már thrillerbe csap át a végkifejlet, mely egyre több feszültséggel és izgalommal ejti rabul az embert.
Értékelés: 9 pont"
431843194320
"Allie Fox az álmát készült megvalósítani. Mennyországot tervezett, de poklot teremtett."
1986-os film.
Megnéztem egyszer, de ez a film alkalmas rá, hogy többször is az esti mozi legyen. Nagyon sok kérdést vetett fel, fõleg etikai szempontból. Mi az, amit meggyõzõdésünk miatt ráerõltethetünk a családunkra? Hol van a határ, ameddig elmehetünk? Amikor biztosak vagyunk egy esemény közeli bekövetkezésében, akkor mi a teendõ? Induljunk neki az útnak vagy várjunk az események biztos kezdetéig?
A másik dolog, hogy vajon bennünket, preppereket is hasonlóképpen lát-e a világ, mint a fõhõst? Kicsit õrültnek, antiszociálisnak és a társadalmi rend szemszögébõl nézve felelõtlennek, sõt veszélyesnek?
432143224323
A fõhõs hibázott, nem gondoskodott a védelem megszervezésérõl. Ha elõre gondolkodik és meg tudja védeni mindazt, amit felépített, akkor miként alakul a történet? Talán, pont a fennálló társadalmi rend pusztítja el. Ezt vetíti elõre a lelkésszel való konfliktus, a kommunistázás stb.
Egy kritika a filmrõl Boka Gábor tollából:
http://www.filmkritikak.eoldal.hu/cikkek/drama/moszkito-part--the-mosquito-coast---1986-.html
"Moszkító part (The Mosquito Coast) -1986-
2011.08.01
Torz csoda!
Peter Weir a kiváló (anyagilag és szakmailag is elismert) A kis szemtanú után ismét az éppen gigasztár státuszban lévõ Harrison Forddal dolgozhatott együtt a Moszkító parton. A film roppant sok mondanivalóval bír, olyan kiváló tolmácsolásban, amilyet nagyon ritkán látni. Addott egy szokványos amerikai család, egy átlagosnak nem éppen nevezhetõ családfõvel, aki inkább az álmaiban él, mint, sem egy hétköznapi városban. Allie Fox karakterábrázolását, minden érzelmével és (oda-vissza) fejlõdésével Ford briliáns módon tárja elnék. Híres mondás ugyebár, hogy "a zsenit az õrültõl csupán egy hajszál választja el egymástót", ez tökéletesen igaz a itteni fõszereplõre is.
moszkito.jpgA film elõször bohémos poénokkal és szituációkkal operál, majd átcsap egy nagyszerû izgalmakat ígérõ kalandmozivá. A család ugyanis felkerekedik és elhagyja Amerikát, hogy új életet kezdjen Közép-Amerika egy csodaszép dzsungelében, a Moszkító parton. Láthatjuk, ahogy az alkotási vágya folyamatosan kezdi felemészteni Alliet, de a családja tisztelete és szeretete táplálja benne a tüzet. A csapat kisebb-nagyobb nehézségekkel néz szembe, de együtt és egymásért válvetve küzdenek. A fõnök az apa, mely tény késõbb egyre nagyon teret nyer, nem csoda tehát, hogy az anyát alakító Helen Mirrennek még a keresztnevét sem használja senki, mindenki csak szimplán "anya"(anyus) megnevezéssel illeti.
A kalandok olykor nagyon komoly irányt váltanak és a tudományt állítja szembe a vallással, ahol a kettõ nem férhet meg egymás mellett. Fordék legnagyobbik fiát alakító (és tragikusan fiatalon elhunyt) River Phoenix példaképként tekint az apjára és szinte mindent megtenne a szeretetéért, bálványozza õt, mely imádatot úgy tûnik nem törheti meg semmi.
themosquitocoast.jpgA Moszkító partot, mint "új Édenkertet" képzelik el, és már-már bibliai módon romlani kezdenek a dolgok amikor a tudás már "túl nagy" fokra kezd emelkedni(mintha, csak a tudás fájának gyümölcsébõl szakítottak volna), de ezek az események folyamatosan mozgásban tartják az apa fogaskerekeit, hogy soha ne álljon le a tervével, ami talán soha nem is valósúlhat meg.
A Taxisofõr írója pedig nagyszerûen építette fel a történetet és mesteriek a fordulatai is a mûben. Weir rendezése pedig figyel a legapróbb leheletnyi változtatásokra is, árnyaltan tereli át a filmet kalandfilmbõl családi drámává. A francia zeneszerzõ Maurice Jarre lendülete itt válik igazán teljessé, komoly taktusai és lágy dallamai nagyszerû kontrasztot állítanak fel az amúgy is kettõségek közé szorult családnak. A táj fényképezése szintén kiváló, a gyerkeket bemutató közeli képek különösen elnyerték a tetszésemet. Egy picit viszont hiányoltam a történetbõl a kisebb gyerekek nagyobb szerepvállalását, kicsit elnyomottnak éreztem õket, jóval nagyobb teret kellett volna biztosítani számukra is, hogy az õ érzelmüket is bemutassák. Az anyuka vívódása azonban több, mint meggyõzõ, Helen Mirren alakítása lehengerlõ. Ford lelke folyamatosan torzul, a karaktere engedi számára, hogy igazán elemébe hozza az élete formájában lévõ világsztárt. Az arca, a mimikája, a beszédei, a tervei, a család, mint eszközök céltudatos használata mind-mind feledhetetlen alakításában állnak össze, ahol õ már nem egy színész, hanem maga Allie Fox, az apa, a férj, a tudós, a gondoskodó, a szeretõ, a vezetõ, az álmainak élõ, a másokat lenézõ, az utálatos, a zsarnok és a kiszámíthatatlan férfi egyszemélyben.
A film folyatos alakulása azzal jár, hogy a már említett jókedvû inditást felváltja a kalandok sora, majd a drámai vonal nyer teret és végül szinte már thrillerbe csap át a végkifejlet, mely egyre több feszültséggel és izgalommal ejti rabul az embert.
Értékelés: 9 pont"