Dream_walker

Vannak a tanyás életmódnak is árnyoldalai, mint minden más életmódnak. Ezek fõleg azért tûnnek jelentõsnek, mert a mai civilizációs berendezkedés, városias életmód jobbára eltávolodott a "természetestõl" vagy az evolúció évezredei alatt kialakulttól.

Talán ez az oka annak, hogy egyrészrõl a benne élõk ezt ritkán propagálják, elhallgatják, a kívülállók viszont mindent eldöntõ hátrányként nagyítják fel. Szerintem mindkét véglet hibás megközelítésen alapul, de ezek a dolgok annyira szubjektívek, hogy igazságot tenni nem lehet a témában. Szerencsére nem is kell.
Mindenki képes eldönteni, hogy mit akar, és neki mi a jó. Ha mégsem, a következményeket akkor is mindenkinek magának kell vállalnia.

Milyen negatívumokkal szembesülhet tehát az ember?

Egyedül érzed magad.

Ha nem tanyasi családból származol, vagy különösen extrovertált személyiség vagy, idõrõl-idõre egyedül fogod érezni magad, elhagyatottan, magányosan, bezárva, távol mindentõl. Ez azért van, mert mondjuk egyedül vagy a tanyán, nincs veled a párod/családod, zuhog az esõ, és messze van a kocsma.
Azért annyira nem fura dolog, hogy egy legtöbbször külterületi ingatlanon, kedvezõtlen körülmények között nem fogod érezni a tömeg nyüzsgését. Mégis érthetõ, ha ez sokszor rossz érzésként rád tör.
Az életmód egy része az, hogy megtanuld kezelni a körülményeket. Ahol ilyenek a körülmények, ott ezeket kell megtanulni kezelni.
Mikor az internet korában gombnyomásnyira van az élõ videókapcsolat az EGÉSZ világgal, kell egyfajta teszetoszaság, hogy valaki tényleg, igazából magányos legyen.
Ez is csak egy tanulási folyamat, tanuld meg

Nem mindig tudsz pénzt spórolni.

Fõleg indulásnál (és akkor, ha nulla közelérõl indulsz) a költségek el tudnak szállni. Bár nem kell milliós gépeket beszerezned, de sok eszközre, szerszámra lesz szükséged, ami pénzbe kerül, és szükséges, tehát ha nincs, meg kell venni.
A tanulási folyamat magában hordozza a hibákat, és itt te vagy a felelõs, te fizeted a cehhet. Minél több új dologba fogsz bele, annál több a kockázat, ez értelemszerûen a gazdálkodásban is így van, nem csak az építõiparban.

Hibázni fogsz. Rengeteget.

Fõleg az elején, amíg meg nem szerzed a rutint. Addig folyamatosan. Mindenben. Mindenben kétszer. Utána már kevesebbet. De mindig fogsz, mindig lesznek rossz döntések, és a legjobb döntések is vezethetnek veszteséghez. Ahogy nincs két egyforma év az idõjárásban (ami elég komoly tényezõ a gazdálkodásban), úgy nem lesz két egyforma tuti recept sem. Kísérletezz, csináld, aztán újra meg újra.

Mocskos és büdös.

Trágyáztál már? Összekened magad, és trágyaszagú leszel. Persze a pékek meg a cukrászok sem sírdogálnak azért, hogy lisztesek lesznek, de manapság több ember szennyezõdik liszttel, mint trágyával. Ezért a trágya NAGGGYON DURVA kosz. Meg különben is büdös. Pedig az egész arról szól, hogy az ember meglepõdve szembesül azzal, hogy az életmûködés fizikai jelekkel és eredményekkel jár. Nyilván ez nem mutat jól egy instás fényképen vagy egy blogon.
Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ha az ember rendesen csinálja a trágyázást és a trágyakezelést, akkor nem büdös, csak a normális trágyaszaga van.

A dolgok elpusztulnak.

Így megy ez az élõlényekkel. Ha kõfaragó vagy, az életciklusod folyamán viszonylag ritkán kell a dolgok természetes elmúlásával foglalkoznod.
A cuki naposcsibék viszont megdöglenek, ha valami nem stimmel. A gyönyörû palánták elrothadnak, ha valami nem stimmel. Márpedig a hibázásról szóló pontban már említettem, bõséges lesz az alkalmak száma, amikor valami nem stimmel.
Teljesen természetes, hogy a tervezett üzemóra-élettartam elõtt dicstelen (vagy lábas közelében végülis dicsõ) véget érjen valami, amiben addig örömöd (és munkád) volt. Akkor is, ha manapság az emberek nagy része nem kezeli a helyén az elmúlás gondolatát.

A tanya minden nap üzemel. Szabadság sincs.

Felkelsz enni vasárnap, születésnapon, karácsonykor, betegen is. Na, az állatok is ugyanezt teszik. A növényekre is érdemes minden nap ránézni. Oké, csak érdemes, de nem kötelezõ. Az állatoknak viszont ugyanúgy 365 napból áll egy év, mint neked.
Ha pedig nincs valaki, aki helyettesít, akkor szó szerint szabadnapod sem lesz sosem. Persze úgy 50-60 évvel ezelõttig, mikor a tanyás életmód a világon mindenhol a mindennapi élet része volt, a gazdaságokban nagycsaládok (10-20 fõ) éltek és dolgoztak. Persze annak idején mondjuk igény sem volt egy hétvégi balatoni csobbanásra.

A tyúkok olyanok, mint... mint valami, amibõl sosem elég.

Hozol új vérvonalat, másik fajtát, ezek a csibék olyan életrevalónak tûnnek, milyen kevés tojás van télen, alig látszik ki a fûbõl ilyen kevés tyúk, stb, stb. A végén azt veszed észre, hogy szükséged van heti 10-15 tojásra, és van 50 tyúkod. Értelemszerûen ezt mondjuk kecskével nem csinálod meg, de a lényeg, hogy könnyû elveszteni a kontrollt, ha nem figyelsz oda. Ha pedig oda jutsz, hogy akkor szanálás, nem fogsz egy hétvégén 40 tyúkot bekészíteni a fagyasztóba.
A fenntartható fejlõdés, a gazdasági növekedés, a nagyobb jobb elv alapján egyszer csak azt veszed észre, hogy van 400 céged, pedig te csak gázkazánokat akartál szervízelni. A tréfát félretéve, néha meg kell állni, és azt mondani, hogy ennyi elég, mert ennyi elég a szükségletekre és az elõrejutásra, a több már aránytalanul többe kerülne.

Néha ki akarsz lépni.

Mikor minden összejön, könnyen elõkerül a "Sz.rok a farmra, b.sszameg!" életérzés, ahogy a félreszinkronizált Dallasban mondták. Nyilván mindenkivel elõfordult már ilyen, és biztosan lehet tudni, hogy fog is. Ezek szerint ez nem tanya-specifikus dolog, szóval érdemes hátradõlni, és kivárni a negatív periódus végét. Bill Clinton is mondhatta volna, hogy ".szom a politikába, inkább jazzszaxofonos leszek", aztán mégis bejött neki, hogy nem váltott.
Ha tudod, hogy mit akarsz, végiggondoltad, és elhatároztad magad, felesleges behúzni a kéziféket egy pillanatnyi elcsüggedés miatt.

Sokan az ilyen negatívumokat túlértékelik. Egy klimatizált iroda kényelmes iróasztala mellõl nyilván döbbenetes sokk lehet, hogy a fagyos téli hajnalokon is trágyázni kell.

Ezt persze fordítva is fel lehet fogni. Advent idején, mikor álomba vonul a természet, minden lelassul, a fagyos hajnali trágyázás után a megérdemelt forró tea mellett üldögélve, és az egész napos semmittevést tervezve döbbenetes lehet, hogy a fejlett civilizáció nagy része az év végi hajrát nyögi, és még este hatkor is a munkahelyén lesz.

Szóval tulajdonképpen elõnyök és hátrányok, mint az élet minden más területén.