TMIB

A Kúria jogegységi döntést hozott a napokban a jogos védelem egységes bírósági értelmezése és alkalmazása érdekében - mondta Kónya István, a legfelsõbb bírói fórum elnökhelyettese, büntetõkollégiumának vezetõje.


Az új büntetõ törvénykönyv (Btk.) július 1-jei hatálybalépésére figyelemmel a Kúria büntetõkollégiumának ülése Kónya István indítványára, Darák Péter kúriai elnök vezetésével jogegységi tanácsként felülvizsgálta a Legfelsõbb Bíróság korábbi, az élet és testi épség büntetõjogi védelmével kapcsolatos irányelvét. A legnagyobb változások a jogos védelemmel kapcsolatosak - mondta a kollégiumvezetõ.


Kónya István kiemelte, hogy a jogos védelem szabályozása nemcsak az új Btk.-ban változott lényegesen, hanem bekerült az Alaptörvénybe is, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegetõ jogtalan támadás elhárításához. E védekezés deklarálása alkotmányos alapjogként és szabályozása az új Btk.-ban olyan felhatalmazást ad a polgároknak, amely "a jogtalansággal szembeni ellenállást többé nem kivételes lehetõségnek, hanem mindenkit megilletõ természetes alapjognak ismeri el" - mondja ki a bíróságok számára kötelezõ jogegységi határozat, amely szerint a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie. A jogos védelmi helyzet pedig mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétõl vagy folytatásától. A törvény szerint "a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elõl".


A jogos védelem túllépéséért a védekezõ csak akkor felel, ha a jogtalan támadás elhárításának enyhébb, de célravezetõ módját tudatosan mellõzte. Nem büntethetõ, ha a támadás elhárításának szükséges mértékét ijedtségbõl vagy menthetõ felindulásból lépték túl. A Kúria döntése a jogos védelemnek több korlátját sorolja fel. Szóbeli cselekményekkel szemben nem vehetõ igénybe, megtorlásként nem alkalmazható. A kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre.


A támadás kiprovokálása megfosztja a védekezõt az elhárítás jogszerûségétõl. Végül: a javak elleni, közvetlen erõszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A jogtalan támadás értékelése során kiderülhet, hogy az inkriminált magatartás nem indokolta az elhárító cselekményt, például a támadó személyének vétõképtelensége vagy a magatartás súlytalansága miatt. Így jogos védelmi helyzet hiánya állapítható meg például, ha súlyosan mozgáskorlátozott vagy kisgyermek tanúsít támadó magatartást.


Merõben újak a Btk. úgynevezett szituációs jogos védelmi helyzetre vonatkozó rendelkezései. Ezek szerint a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekezõ életének kioltására is irányult volna, ha azt személy ellen éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan követik el, továbbá, ha lakásba éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan, illetve a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen hatolnak be. A kötelezõ törvényi vélelem - amely szerint ezekben az esetekben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha "a védekezõ életének kioltására is irányult volna" - azt eredményezi, hogy fel sem merülhet a védekezés támadáshoz viszonyított arányosságának méricskélése, hiszen élet elleni támadás esetén a védekezõ akkor sem büntethetõ, ha a támadó élete árán hárította el a támadást.


A Kúria kiemelte, hogy a jogtalanul megtámadottak az elkövetõhöz képest eleve többszörös hátrányban vannak, hiszen az elkövetõ dönt a támadás céljáról, helyérõl, idejérõl, módjáról, míg a védekezõ felkészületlen. A védekezés teljes szabadságát a törvény olyan elkövetési módok esetén ismeri el, amelyekben a megtámadott még inkább kiszolgáltatott, a jogtalan támadás elhárítása még esélytelenebb, kockázatosabb. A Kúria kimondta azt is, hogy jogtalan behatolás a lakásba csak aktív magatartással valósítható meg - tehát az például nem jogos védelmi helyzet, ha a jogszerûen bejutó személy felszólítás ellenére nem távozik.


A lakásba vagy a hozzá tartozó bekerített helyre történõ jogtalan behatolás esetén ugyanakkor az elhárító cselekmény nemcsak önvédelem, hanem más javainak oltalma is lehet. Az úgynevezett megelõzõ jogos védelem Btk.-ban rögzített, négy éve élõ szabályai szerint nem büntetendõ, aki a maga vagy mások személye, illetve javai elleni jogtalan támadás megelõzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz - feltéve, ha mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható azért, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. Ezzel kapcsolatban a Kúria arra figyelmeztet, hogy az élet kioltásával járó megelõzõ védelem azonban emberölésnek minõsülhet. Kónya István elmondta: alapvetõen azért van szükség jogos védelemre, mert az állam nem mindig tudja megvédeni polgárait. Abszurd az a beállítás, hogy az új rendelkezések nyomán eszkalálódik az erõszak.


Azok a spekulatív példák, amelyek szerint valaki például haragosát, hitelezõjét csapdába csalja, hogy a jogos védelem örve alatt büntetlenül megölje, elõre kitervelten elkövetett emberölést jelentenek - fogalmazott. Annak pedig társadalom-lélektani szempontból érdekes lenne megtalálni a magyarázatát, hogy a nyilvánosságban miért bukkanhatnak fel olyan hangok, amelyek az erõszakos bûnözõket féltik az áldozatoktól, és aggódnak a támadók testi épségéért - tette hozzá.