1 Csatolmány(ok)
Késkészítés egy Tramontina Bolo machetéből
Ma csináltam egy kést egy Tramontina Bolo machetéből. Két ilyen machetém van (volt...), ebből az egyiket (minthogy extrém minimalista vagyok) feleslegesnek ítéltem. Na de, senkinek nem tudtam volna eladni arrafelé ahol élek, ha pedig meghirdetem az Ebay-en az több macerával jár mint amennyit megér az a legfeljebb 10 dollár amit kapnék egy használt cuccért. Hanem, ez mégiscsak egy remek rugóacél amit kár lenne veszni hagyni... Szóval csináltam inkább egy kést belőle, ehhez mintának (főleg méretnek) az Old Hickory Butcher Knife-ot választottam. Igaz kissé magasabb lett, mert ugye a machete is magasabb. De nem sokkal. A machete eredeti súlya 40 deka volt, e késé most 25 deka. Lehet hogy így a képen rondán mutat (oké, a valóságban is randa...) de nagyon szeretem és POMPÁSAN bevált a húsdarabolásban meg mindenütt! Szerintem remek bushcraftozós kés. Már csak valami tokot kéne találnom nekije, mert az nincs még, de különben machete korában se volt neki tokja. Íme a kisédes:
Csatolmány 9567
Van egy rozsdamentes késem (úgy találtam) amit általában a mindennapi dolgokhoz használok, és semmi baj nincs is vele amíg konyhakésnek használom. De nem igazán szeretem a rozsdamentes acélokat. Ez amit csináltam, ez időjárásálló acél, azaz ez is nagyon ellenálló mindennek, de küllemében mégis a szénacélokhoz hasonlít (mert végülis tényleg szénacél, ha speciális is), és én szeretem ezt a primitív kinézetet! Na szóval majd eladom vagy elajándékozom azt a konyhakést, s ezt használom helyette, s így ezentúl mindig amikor kézbefogom, élvezhetem az „Én csináltam!” jogos büszkeségét...
Aki kritizálja a minőségét, annak felhívom a figyelmét hogy egyáltalán semmi kovács-szerszámom nincs, még szalagcsiszolóm se. A pengét a machetéből egy közönséges flexszel vágtam ki, azzal durván megcsináltam az élszalagot is valamennyire, majd kézzel, vasreszelővel mentem rá, végül a végső élezést szárazon is használható Spyderco kerámia-fenőkővel végeztem el. Azaz ez teljes egészében kézi barkács!
DE NAGYON ÉLES... És irtóra robusztus... Ahhoz hogy egy ilyen rugóacél eltörjön, már nem is tudom miféle extrém igénybevétel kéne... ez SAE 1070 szénacél, ami időjárásálló rugóacél, messze magasabbrendű mint a szokásos konyhakések acéljai, épp csak nem csillog olyan szépen!
2 Csatolmány(ok)
„Neck knife” készítése a maradék pengeacélból
„Neck Knife” azaz „nyakkés” készítése
Írtam már korábban (tulajdonképpen nemrég), hogy egy Tramontina Bolo machetéből csináltam magamnak egy kést. Na de annyira szeretem azt a fajta időjárásálló szénacélt amiből az a machete készül, hogy nem volt szívem eldobni azt a jókora darab vasat (pengedarabot) amit a végéből ekkor levágtam... S így aztán újra meg újra, permanensen azon járt az agyam, mire használhatnám azt a remek acéldarabot! S íme, ma megjött az ihlet, s vele a nagy ötlet, mely akkora hogy már nemcsak ötletnek de hatletnek sőt hétletnek is beválik: Készítettem belőle egy „nyakkést”! Ez a kifejezés az angol „neck knife” fordítása akaródzik lenni. Szóval olyan kés, amit a jómunkásember az ő nyakacskájában hord, lógva, aztán ha úgy adódik, akkor elő is húzza... Ehhez persze olyan késtok kell ami akkor is biztonságosan megtartja a helyén a kést, ha az lefelé lóg. Mármint markolatával lefele. Na de ez nekem nem okozott semminemű problemuszt, minthogy nálam, az én életemben - bevallom - a kukázás fontos szerepet játszik, na nem megélhetési célból, egyszerűen csak mert szeretem újrafelhasználni a dolgokat, szóval „repurpose”, „reuse”, értitek, na... így védem a környezetet, egyben kreatívnak érzem magamat, gyakorolom a barkácsolást, mindenféle skilleket, stb... Tehát, már jóideje ott volt nálam az ilyen „majd később talán csinálok belőlük valamit” cuccok közt két műanyag késtok, amik valami noname és minden bizonnyal kínai konyhakés tokjai lehettek valamikor. A méretük megfelelőnek tűnt. (Persze nekem csak az egyikre volt szükségem). És tudtam hogy nem lesz semmi baj azzal hogy megtartsák a késemet, mert a machete pengéje jelentősen vastagabb mint amilyen vastag egy közönséges „kitchen knife” szokott lenni, ugyanakkor azonban mégis bele lehet majd dugni, mert a toknak biztos lesz ekkora tágulása, rugalmas műanyag lévén.
Na tehát beteszek ide most két képet, aztán jön egy pici további magyarázat:
Csatolmány 9571
Csatolmány 9572
Szóval, a kés alakját kivágtam abból a maradék pengedarabból. Igen, igen, IGEN, tudom hogy randa... De már most is igencsak éles! Persze ez nem sokat jelent, mert ez az él még csak amiatt van rajta, mert rámentem óvatosan a flexszel (sarokcsiszolóval) majd durván le is sorjáztam egy reszelővel... Tehát ez így még csak a „barbárság” a késélezést tekintve, tudom magam is jól! Elismerem! Na de ez csak a „nagyolás” még a szememben! Mondható, hogy most még nincs is megélezve bizonyos értelemben, csak az „élszalag” lett elkészítve, az is csak durván. Ezután jön majd az „igazi” késélezés, de nem bírtam ellenállni a bennem tomboló vágynak, hogy már ma bemutassam... Hogy mennyire nincs még „finomítva”, az is jól megmutatja, hogy látható még a penge szélén a piros csík ami egy jelölőfilccel lett rárajzolva. Szóval lesz ezen még bőven „utómunka” meg „finomítás”, de az már holnapra marad.
Na de mirelőtt alaposan megéleztem volna, kellett rá valami markolatot is varázsolni, ugyebár. Na és eleinte próbálkoztam azzal hogy fúrok rá 3 lyukat kézifúróval, de az istennek se volt hajlandó átfúrni a fémet! A pengét! Persze most lehet mondani hogy szar fúróim vannak. Oké. De azután kértem a főnökömtől is acélhoz való fúróhegyet, adott is, de azzal se mentem semmire, pedig állítólag jó minőségű volt... Nos, vagy neki is szarok a fúrói, vagy ez olyan remek rugóacél ami ellenáll az ilyen kisipari módszereknek! Nem tudom melyik az igazi a két lehetőség közül. De nem izgattam magamat emiatt, mert kitaláltam hogy oké, akkor nem fúrok bele semmi lyukat, rendben van, egyszerűen csinálok rá „markolatot” a „Dyneema rope”-ből. Korábban vettem belőle vagy 600 láb hosszat, abból elhasználtam annyit ami két deréköv fonásához kell, de maradt még belőle bőven. Szóval, így lett neki ilyen a markolata. Minthogy úgyis csak vészhelyzetben tervezem e kést használni, ez teljesen oké a szememben. A nyakbaakasztáshoz egy jókora cipőfűzőt használtam zsinegnek. Ez is „ingyenbe' vótt”, mert korábban találtam az egyik kuka tetején egy kidobott bakancsot, de láttam hogy a cipőfűzője még jó, azt kiszedtem, hazavittem, megmostam, stb, s íme, most milyen jó hasznát veszem! (Igazság szerint így apránként, a kukákból, már összegyűjtöttem vagy két kiló remek, sőt kifejezetten újnak néző cipőfűzőt... Ingyen...) Látható az is, sok „cord stoppert” használtam fel, amivel tetszésem szerint szabályozhatom a nyakamba tétel után a kés magasságát (lógási hosszát), valamint rátettem a késtok fölé egy icipici, 1 inch hosszú mini ferrorodot, hogy vészhelyzetre ott legyen nekem! Nyilván, ilyen pici ferroroddal kínszenvedés tüzet gyújtani, s nagy szakértelem kell hozzá – mindazonáltal igenis lehetséges! Vészhelyzetre mindenképp megfelel, mert ugye „jobb mint a semmi”.
Régóta szerettem volna magamnak „neck knife”-ot, de valahogy egyik termék se tetszett ami kapható. Kezdjük azzal, a legtöbb kínai, ami nálam kizáró ok. Aztán meg vagy túl kicsi volt az a kés, vagy rozsdamentes acél márpedig a szénacélt jobban szeretem. Vagy a tok színe nem tetszett, vagy az alakját nem komáltam, vagy túl drága volt, akármi. Na, most lett „neck knife”-om INGYEN, ráadásul olyan amit én csináltam, márpedig kifejezetten preferálom a magam készítette cuccokat, MÉG AKKOR IS, ha a minősége esetleg elmarad a boltitól. Holott itt szó sincs erről, mert azon lehet ugyan vitatkozni hogy ronda-e, de az biztos hogy a penge ANYAGA egyszerűen KIVÁLÓ, hiszen olyan acél ami machetének is beválik! És ismerem, mert használtam már ezt az acélt, éleztem is, stb, szóval elégedett vagyok vele!
