Az álcázás elõnyeire már a korai ember is rájött vadászatai során. Ez a technika napjainkra sem veszett ki. Sõt! Az íjjal vadászók körébõl kezd átterjedni a tûzfegyverrel vadászók körébe is. A háborúskodással pedig megindult egy sokkal magasabb szintje az álcázásnak, amit a különbözõ elit alakulatok és mesterlövészek fejlesztettek tökélyre. Prepper szempontból két gondolat indokolja, hogy foglalkozzunk a témával. Természetesen mindkettõ súlyos társadalmi összeomlásokra vonatkozik, nem holmi pár napos bankcsõd közeli õrületre és tömeghisztériára! Az egyik, amikor majd újra el kell ejteni az asztalra kerülõ vacsorát. Ez gondolom mindenkinek egyértelmû. A másik ok pedig az ellenségesen viselkedõ embertársaink vagy az állam erõszakszervezetei. E második csoporttal szemben egy képzetlen preppernek vajmi kevés esélye van, ezért maradjunk hipotetikusan az elsõnél. Nos, a megtévesztés éppoly régi taktika a harcászatban, mint maga az álcázás. Vagyis, ha a az agresszorokkal, fosztogatókkal, kétségbe esett csoportokkal el tudjuk hitetni, hogy az általuk feltételezett pozícióban kuksolunk, miközben észrevétlen helyváltoztatásra vagyunk képesek, akkor helyzeti fölénybe kerülhetünk. Ehhez azonban szükségünk lesz az álcázás mûvészetére.
Álcázni formát és színt lehet. Ezekhez társul a mozgás eltusolása illetve a zajtalan helyváltoztatás képessége. Mielõtt bõvebben belemerülnék mondok egy egyszerû példát, hogy miért is lesz rá szükségünk. Olajkészleteink vészesen fogyóban vannak. Ennek ellenére vadul éljük fel a forrásokat. Nem tartom kizártnak, hogy a fosszilis tüzelõanyagok kifogyása lesz az egyik fõ problémánk az elkövetkezendõ 20-30 évben. Márpedig akkor sutba dobhatjuk még a legjobb Trabant 601-est is! Az pedig nyilvánvaló, hogy a világ kormányai és fegyveres erõi készülve erre a helyzetre jó elõre be fognak spájzolni a fekete aranyból, hogy irányítani tudják a szitut. Ez pedig az fogja eredményezni, hogy az egyszerû halandó lábbuszra lesz kényszerítve (vagy kerékpárra netán hátas jószágra). Gyalogszerrel való közlekedés, helyváltoztatás során azonban lassúak vagyunk (sík terepen egy átlagos ember haladási sebessége 5 km/h - nehéz hátizsák nélkül!). Ebbõl következõen védtelenek és sebezhetõek. Ilyen elkerülhetetlen helyzetekben prioritássá válik az álcázás képessége. Visszatérve a két problémára, amit az álcázással meg kell oldanunk!
1. Az emberi szem egy igen jól kitalált valami. Képes a színt, formát és mozgást is kiválóan érzékelni. A környezet, amiben mozognunk kell azonban sokszor elüthet rendelkezésre álló ruházatunktól, fedetlen testfelületeinktõl. A szín kérdésköréhez hozzátartozik a csillogó felületek maszkolása/takarása is (arcbõr, karóra, csatok, céltávcsõ és minden egyéb felszerelési tárgyunk)!
2. Forma szempontjából vizsgálva a kérdést az emberi sziluett akár több száz méterrõl is jól felismerhetõ nyílt terepen. De, még egy fedezék mögül kibukkanó vagy kontrasztos háttér elõtt kirajzolódó felsõtest is! Fõként a vállak és a fej együttes formája. Ezeket szintén el kell mosni és álcázni.
A harmadik tulajdonság a mozgás. Többnyire még a legóvatosabb növényevõk sem veszik észre azt, ami nem mozog. Ezért van az, hogy a nagyragadozók próbálják kihasználni a tereptárgyakat osonás alatt és sokszor hosszú idõre is mozdulatlanná dermednek fedezék hiányában vadászataik során. Persze mindezt hangtalanul szükséges megtenniük, mivel az is elriaszthatja a prédát. Esetünkben pedig felfedheti pozíciónkat.
Mindezek melett meg kell említenem a napszakok kihasználását is, mint álcázást! Az emberi szem szürkületben és hajnalhasadáskor a legkönnyebben becsapható. Ezért érdemes ilyenkor mozogni! Az éjszakai helyváltoztatást - gyalogosan - csak a tapasztaltabb rókáknak ajánlom, mert a navigálást a magunk részérõl is megnehezíti.
Ha tehát biztonságosan és észrevétlenül akarunk helyet változtatni, hogy elkerüljük a bajt, akkor muszáj lesz megismerkednünk az álcázás mûvészetével! Erre remek oktatóanyag a következõ kilenc részes videó, amiben katonák (tehát valódi szakértõk) osztják meg velünk az alapismereteket és az álcaruha készítésének minden csínját-bínját. Sajnos a videó csak angolul fellelhetõ! Ezért mondom mindig, hogy nincs kecmec! Meg kell tanulni angolul! Akinek nem megy az ánglius az se csüggedjen: a videó igen szemléletes! De, ha van kérdésetek, arra is szívesen válaszolok!
http://www.youtube.com/watch?v=fchxuYczK_o
