Ehetõ "özönnövények" és elkészítési javaslatok

Én a nagy mennyiségben elõforduló vagy nagyon könnyen, permetezés, túlzott gondoskodás nélkül termeszthetõ növények híve vagyok. Nagyon sok túlélési oldalon kiemelnek olyan növényeket, amelyeknek az íze borzalmas vagy negyedóra keresgélés után kihúznak egy hajszálnál alig vastagabb gyökeret a földbõl. Nem azt mondom, hogy felesleges ez a fajta tudás, ne értsetek félre. Viszont, rendre megfeledkezünk azokról a növényekrõl, amelyek nagy mennyiségben tenyésznek a mezõkön, erdõkben vagy éppen könnyen szaporíthatóak a kiskertben vagy néhány földdel teli ládában a balkonon.
A vesszõparipám a csicsóka. Egy kiskert elláthat egy családot ennivalóval. Már több helyen propagáltam kedvenc növényemet.
Úgyhogy kezdeném ezzel.

A Növénytermesztés rovatbeli hozzászólásomat ide is bemásolom, kezdésnek:

A CSODÁLATOS CSICSÓKA

Néhány évvel ezelõtt említette egy kollégám, hogy a kertjébõl tavasszal vödör számra szedi ki a túlszaporodott csicsóka gumókat. Kértem, hogy hozzon belõle néhányat, próbaképpen. Kaptam is egy 20 literes vödörrel már palánta állapotú, kizöldült gyökeret. Szép sorba elültettem õket és õszre jött a meglepetés. Egyetlen kis gumóból, egy-másfél kilónyi termés lett.



Mi is ez a növény? Észak-Amerikából származik, az õslakosok által termelt és elõszeretettel fogyasztott, a napraforgóval rokon évelõ gumós növény. Európában elõször a franciák és az oroszok kezdték el termelni. Franciaországban jelenleg 200ezer hektáron termesztik. Magyarországra a XVII. században került be, több-kevesebb sikerrel. A XX. század elején még emberi fogyasztásra alkalmatlannak tartották, annak ellenére, hogy a szegényebb néprétegek étrendjében rendszeresen szerepelt. Az 50-es években nagyipari TSZ módszerrel próbálkoztak, de sem a felszedésére, sem pedig a tárolására nem voltak felkészülve, így kútba esett terv vált belõle.

Éghajlat és talaj iránt rendkívül csekély igényû. Hazánkban szinte mindenhol termeszthetõ. Sõt vadon is megterem, a környékünkön ismerek olyan helyet, ahol évtizedek óta jelen van, annak ellenére, hogy nagyon sok a vaddisznó. A nemes változatnak befásult vastag barna, a vadnak zöld, vékony szára van, 2-4 méteresre is megnõ. Erdélyben komoly probléma a vízpartokon nagymértékben elszaporodott és uralkodóvá vált vad változat. Termel egy csírázást gátló anyagot, amellyel vetélytársait, a gyomokat tartja távol magától. Viráguk a napraforgóra emlékeztetõ, de annál jóval kisebb, tenyérnyi nagyságú. A magját nem tudja beérlelni a klímánkon, gumóról szaporítható. A jó vetõgumó úgy egy centi átmérõjû.

Gumója a fagy iránt érzéketlen, a talajban teleltethetõ, sõt javallott, hogy ott tároljuk és mindig frissen szedjük. Pincében nehezebben áll el, érzékeny a nedvességre és a penészre. Több fajta színben létezik, lehet sárga, vörösesbarna, lilás, vajszínû stb. Nekem a világos vajszínû változat van. Rendkívül bõtermõ.

A gumók 20-28% szárazanyagot tartalmaznak, ennek 14-16%-a inulin és polifruktozánok, 6%-a fehérje és nyersrost. Tartalmaz káliumot, kalciumot, magnéziumot, cinket és vasat. Vitamintartalma: béta karotin, B1, B2, niacin és C. Rosttartalma 5-6-szor nagyobb a burgonyáénál, így könnyen jólakottság érzetet kelt.

Cukortartalma az emésztés során gyümölcscukorként szívódik fel, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. Mellékesen megjegyezve, pálinkát is fõznek belõle, üzemanyagként is hasznosítják. Turmixolt levét természetes teljesítménynövelõként sportolóknak adják.

A francia konyha egyik kedvelt körete, libamáj, homár, szarvasgomba, nemes halak, kagyló mellé tálalják. Fogyasztható nyersen, salátákban, sütve, fõzve, párolva, szószként, turmixban, levesként, fõzelékként. Én chipsként is szeretem, de vajas kenyérre felkarikázva sem utolsó. Nem is beszélve a lapcsánkáról. Íze a retekre, karalábéra hasonlít. Szárát tüzelõként és kiskérõdzõk takarmányaként hasznosítják. Zöldtakarmányként évente háromszor is kaszálható, de ebben a formában felhasználva a gumó termelés erõsen megsínyli.

No, de miért is tartják gyógynövényként számon? Jelenlegi ismereteink szerint a leggazdagabb inulin forrás. Az inulin a szervezet öngyógyító képességét maximalizálja. A meghatározás szerint „olyan vízben oldódó nagyméretû rost, amely a bélben sértetlen marad és így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra”. Gyógyítja illetve megelõzi a gyermekkori étel allergiát, a szív-és érrendszeri betegségeket, a rák egyes fajtáit, a cukorbetegséget és az elhízást. Sõt még kozmetikumok alapanyagaként is használják, mivel csökkenti a bõr ráncképzõdését.

Hatalmas elõnye, hogy nem kell permetezni, természetes betegsége, élõsködõje, parazitája nincs. Néhány rágcsáló állítólag kedveli, én ilyet nem tapasztaltam.

Nagyon el tud szaporodni, ezért sok helyen deszkával, kövekkel határolják be a termesztésre szánt területet. A kapálást, talajlazítást, trágyázást, locsolást meghálálja, de ezek nélkül is nagyon jól el van. Van olyan, akit a hüvelyesekhez hasonlóan felfúj, valakinek nem jön be az íze. Mások bolondulnak utána. Mindenkinek, saját magának kell kipróbálnia, hogy ízlik-e vagy sem. Könnyû hozzájutni, piacokon és a neten is sok helyen árulják, nagyjából krumpli árban.



Most eljutottunk az utolsó gondolathoz: miért is hasznos ez a növény egy társadalmi összeomlásra, katasztrófa helyzetre vagy éppen háborús szituációra felkészülõnek?

Mint már említettem, vadon is találkozhatunk vele, olykor igen nagy mennyiségben. Különösen patakok mentén, a patakmeder oldalában. Szabadon szedhetõ, a hivatalos megfogalmazás szerint veszélyes inváziós faj, özönnövényként tartják számon. Nézzük az érme másik oldalát: szabadon növõ élelmiszer forrás és immun erõsítõ gyógyszer, cukorbetegeknek a túlélést is jelentheti egy gyógyszerek nélküli világban. Ha kertünkben, itt-ott szabad területen szaporítjuk, egy összeomlás idején elláthat bennünket élelemmel. A menekülési útvonal menti pihenõhelyeken, a rejtett bázis közelében termeszthetjük feltûnés nélkül, aki nem ismeri, maximum a virágát tépi le. Ha bezárnak a boltok és elõbb-utóbb elfogynak a felhalmozott készleteink, csak egy ásó kell ahhoz, hogy hozzájussunk és a száznál több elkészítési recept segítségével máris ételt tehetünk az asztalra.

Élelmiszer növényként kevesek által ismert, és használt "gyomok" a gyermekláncfû és a lúdhúr.

Csicsóka krémleves:

Hozzávalók 4 fõre számolva:
-1 ek. étolaj
-1 fej vöröshagyma
-1 kg csicsóka
-1 db krumpli
-1-2 babérlevél
-só, bors
-fél citrom leve
-1 kis pohár kefír

Elkészítés:
A forró olajban a finomra vágott hagymát megpuhítjuk. A megtisztított, feldarabolt csicsókát és a krumplit néhány percig pároljuk rajta, majd annyi vízzel felöntjük, ami éppen ellepi. Hozzáadjuk a fûszereket és puhára fõzzük.
Utána hozzáadjuk a kefírt és a citromlevet, a babérlevelet kivesszük, majd öszzeturmixoljuk az egészet. Én pirított kenyér kockákkal szoktam tálalni.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló shadow177

Élelmiszer növényként kevesek által ismert, és használt "gyomok" a gyermekláncfû és a lúdhúr.

---

Gondolom a lúdhúr azonos a tyúkhúrral?
Ha vannak recepteid, megoszthatnád másokkal is.:)

Nos, a gyermekláncfû leginkább salátaként élvezhetõ.
A lúdhúr/tyúkhúr (nem összetévesztendõ a réti tikszemmel!) önmagában elég ízetlen, tehát inkább "töltõtömegként használatos"
pl. levesek sûrítésére, fõzeléknek, köretnek.
Finom például így:
-megtisztítjuk, megmossuk, a vastagabb szárakat eltávolítjuk.
-Füstölt szalonnát kissé kiolvasztunk, teszünk hozzá fokhagyma pépet, egy deci vizet kicsi sót, borsot, (köményt) ízlés szerint
-vöröshagyma karikákkal (esetleg csípõs paprikával) és répacsíkokkal gazdagítjuk a megtisztított lecsepegtetett lúdhúrt és az edénybe (fóliába) tesszük.
- rátesszük a fûszerezett húst (szükség szerint bármi lehet) és betakarjuk még egy adag zöld keverékkel a tetejére tegyünk a szalonnából egy darabot
- lassú tûzön ~40 percig pároljuk
Jó étvágyat!

Aki nem szokott hozzá, azt a lúdhúr esetleg megf.sathatja.

A csalánból sört lehet fõzni, fõzeléket fõzni, tésztát gyúrni.

Tyúkhúr,a mit mindenhol megtalálhatunk és hihetetlen nagy mennyiségben!

http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/tyukhur.html

Ide is bemásolom a csalános hozzászólásomat:

EGY KIS CSALÁNOZÁS

Ha tavasz, akkor indulhat a (nagy) csalán szedése. Sokak számára csak egy kellemetlen gyomnövény, de a valóságban egy nagy felhasználási területtel rendelkezõ gyógynövény és nem elhanyagolható táplálékforrás. Özönnövény, egy-egy területen képes nagy mennyiségben elszaporodni. Ez utóbbi képessége lehetõvé teszi, hogy viszonylag csekély erõfeszítéssel rövid idõ alatt begyûjtsük az ebédre valót. Évek óta rendszeresen fogyasztom.

Rögtön figyelmeztetéssel kezdeném: ha allergiásak vagyunk rá, ne fogyasszuk, teaként való felhasználása esetén maximum hat hónapos kúra javasolt, napi 1,5 dl (8-12 gr) , fõzelékként legfeljebb hetente egyszer. Hogy miért? Egy egészséges ember esetében is, túladagolása allergiás rohamokat okozhat. Gyomorpanaszok, bõrégés és vizeletpangás fordulhat elõ, nagyon ritkán fulladásos reakciók.
Ésszel lehet fogyasztani, ész nélkül nem.

Gyógynövény, oldalakat lehetne arról írni, hogy mi mindenre jó.
Néhányat kiemelnék: csökkenti a húgysav szintet, vese-és hólyagkõ ellen kiváló, húgyuti fertõzések, allergia, premenstruációs szindróma, isiáz, lumbágó, reuma, köszvény elleni gyógyhatása ismert. Immunerõsítõ, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentõ, gyulladás csökkentõ, hajnövesztõ, prosztata gyógyító, ízületi bántalmakra fájdalomcsillapító, egyes bõrbetegségeket megszüntetõ.
Teája feloldja a szervezetben felhalmozódott, anyagcserébõl eredõ salakanyagokat, méregteleníti a szervezetet, a vesét fokozott mûködésre sarkallja. A húgyutak és a teljes emésztõrendszer tisztítása, ezzel együtt az immunrendszer erõsítése. Teája rendkívüli élénkítõ hatással rendelkezik, sok benne a vitamin és az ásványi anyag.
Béta karotint, C, B és K vitaminokat, flavonidokat, klorofillt, vasat, káliumot és kalciumot tartalmaz.
Rostjaiból a háborúk idején szövetet szõttek. Valaha használták arra is, hogy hideg idõben megcsapkodták a kilógó végtagokat, hogy vérbõséget és melegség érzetet keltsenek.


Szereti a nitrogénben gazdag talajt, ideális számára az ültetett akácos, megtalálható nedves erdõkben, mocsarakban is. 50-150 cm magasra nõ meg. Minden egyes részét csalánszõrök borítják, amelyek hangyasavat rejtenek magukba. A hozzájuk érõnek égetõ, viszketõ érzést okoznak, apró kiütésekkel. Mi még szerencsések vagyunk, de Ázsiában él egy olyan fajtája, aminek a csípése akár egy évig is fájdalmas marad…
Szerintem külsejérõl felesleges több szót ejteni, mindenki ismeri, hogy miként néz ki. Akit megcsípett, az soha nem felejti el.

Ami sokkal érdekesebb, a szedése és az elkészítése. Fõzeléknek, levesnek csak tavasszal szedjük, amikor még zsengék, nem csípõs ízûek a levelei és lehetõség szerint, kesztyûben. A hajtás felsõ részének 4-5 levelét csippentsük le, az a tökéletes alapanyag. Ilyenkor lehet a fagyasztót is feltölteni vele, hogy a késõbbiekben se kelljen lemondani róla.
Teának viszont a virágzás megkezdése elõtti idõszak a legjobb, akkor van benne a legtöbb hatóanyag.

Én így szoktam belõle fõzeléket készíteni: a csalánleveleket elõfõzõm negyed órát, hogy a hangyasav távozzon belõle, hagyom állni egy kis idõt, majd leszûrõm, lemosom és kinyomkodom a levét. Utána vágódeszkán késsel feldarabolom finomra és a már elkészített lisztes rántásba beleteszem, vízzel felöntöm és fûszerezem sóval, borssal, fokhagymával vagy medvehagymával, esetleg tejföllel dúsítom és az egészet összefõzöm. Majd tükörtojással tálalom.
Tojásrántottába is kedvelem, fantasztikus ízt ad neki.


Aki önellátásra akar beállni, annak erõsen ajánlom a csalánt, hetente egy családi étkezés már megoldható vele, nem kell, hogy helyet foglaljon a kertünkben, szinte mindenhol van egy csalános a környéken. Ha huzamosabb idõt töltünk valahol az erdõben, biztos, hogy tudunk a közelben egy étkezésre vagy teára valót összeszedni.

Mellékesen megjegyzem, hogy leve, növényvédõ szerként is használható. Bevastagítja a növények leveleit, így ellenállóbbá teszi a gombás betegségekkel és a kártevõkkel szemben.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló shadow177

A csalánból sört lehet fõzni, fõzeléket fõzni, tésztát gyúrni.

---

A tészta és a sör receptedet ide is feltehetnéd. Köszi