A.L.Ias kérésére nyitottam egy új topicot, hogy ne a bemutatkozó részben beszéljük ki ezt a témát. :)
Printable View
A.L.Ias kérésére nyitottam egy új topicot, hogy ne a bemutatkozó részben beszéljük ki ezt a témát. :)
MREVOLUTION! Akkor már itt válaszolok! Egyáltalán nem értem mi háborított fel ennyire a hozzászólásaimmal kapcsolatban, pláne, hogy engem egyáltalán nem idegesítenek a tieid! Nem tudom hol írtam olyat, hogy egyetértenék azzal, ha egy férfi megüt egy nõt, vagy ha éppen a nõ nem válhat el a férfitól, mert szerintem sehol...
Csak arra próbáltam kitérni, hogy nekem, személy szerint sokkal jobban tetszene egy olyan élet, amit a nagyszüleink éltek, mint a mostani általános helyzet... Elhiszem, hogy Te másként gondolod, örülök neki, mert baromi unalmas lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna...
Egyáltalán nem mondtam azt sem, hogy képtelen lennék önállóan megélni vagy éppen férj nélkül! Sõt! Nagyon is képes lennék rá...
De! Ha már házasság, akkor ott igenis a férfi legyen az irányító és igenis a nõ engedelmeskedjen a férfinak... Amennyiben a szerepek felcserélõdnek, annak többek között az lesz a vége, hogy pl. az utcán velem szembejövõ fiatal 17-23 éves kölykökrõl nem lehet eldönteni, hogy vajon fiú-e vagy lány... Mert a nõk férfiasodnak a fiúk meg nõiesednek.
Igen, abban igazad van, hogy manapság egy férfi nem tudja eltartani a családját egyedül és ezért a nõnek is dolgoznia kell! Én is dolgozom, nem mondtam azt, hogy nem, csak azt, hogy nekem egy régebbi élet jobban tetszene.
Amúgy köszönöm, hogy ajánlottad az arab területeket, én is gondoltam már rá, hogy valószínüleg jobban érezném ott magam...
És mindenképpen ez a véleményem, akár tetszik valakinek, akár nem!
Én csak annyit tudok hozzáfûzni, hogy minden emberfüggõ, van amelyik nõ munkáját semmibe se becsülik, viszont olyan is van hogy egy nõ mondjuk süt, fõz, takarít, mos, és a férfi ezt nagyon tiszteli benne. A legtöbb férfinek amúgy is imponál, ha egy nõ házias. Melyik férfi nem örül akkor, mikor a barátnõje, jegyese, felesége megfõzi neki a kedvenc ételét? Hogy is van a mondás? A férfi szívén a gyomrán keresztül vezet az út. :)
De a lényeg az, hogy meglegyen az egyensúly, hogy a világnézet is hasonló legyen (Például ha egy nagyon konzervatív ember összekerül egy nagyon nem konzervatívval, akkor abból családon belül is bajok lesznek.)
Inkább a világnézet a lényeg, nem az hogy mi a helyes. Van olyan nõ aki örömmel végez el minden házimunkát, ami neki is jó és a férfi is elismeri és tiszteli ezért. Amelyik nõ elsõsorban anya és a "ház asszonya" akar lenni, annak tetszik az az élet. Más nõk inkább karriert szeretnének, ami szintén jó, csak meg kell találni hozzá a megfelelõ társat.
Nem tudom jól gondolom-e.
Szerintem teljesen jól gondolod! :) Mindenkinek joga van véleményt mondani és jó is, hogy mondunk! :) De vitázni nem érdemes szerintem, ahelyett mindenki élje úgy a saját életét, ahogy akarja vagy ahogy tudja a mai világban!
Én pont errõl beszélgettem a fõnökömmel legutóbb.
Azt mondta, hogy van 3 barátnõ-jelöltje. Az egyik nagyon házias, a másik is eléggé házias, a harmadik pedig a legszebb és csak 21 éves, de egyáltalán nem végez házimunkát. Láttam fényképet mind a három nõrõl, mindegyik csinos és tényleg a 21 éves a legszebb.
Azt mondta a fõnök, hogy valószínûleg az elõzõ kettõ közül választ, mert nem bírja elviselni ha egy nõ nem tud se fõzni, se takarítani. :haha:
Ez szerintem még nem hímsovinizmus, talán a neveltetésbõl adódik, a családi háttérbõl, hogy ki mennyire konzervatív a családot tekintve.
Az anya és feleség gondoskodik a családról, a férj is gondoskodik, csak máshogy. Ez persze van ahol nem mûködik, vagy máshogy mûködik, attól függ hogy milyen a világnézet és a kapcsolatuk természete.
Kedves MREVOLUTION!
Én még arról sem vagyok meggyõzõdve, hogy régen állandóan verték volna a nõket, legalábbis szerintem a mai világban is van pont elég erõszak, ha nem több. Így nem gondolom, hogy ha én visszavágynék egy régebbi világba, akkor automatikusan annak tenném ki magam, hogy a férjem rendszeresen verjen.
Mint emberek nyilván egyenlõek vagyunk, a férfiak feljebbvalóságát arra írtam, hogy õk a családfõk. És igenis abból nem lehet baj, ha egy nõ felnéz a férfira, mert õ az erõsebb, adott esetben a magasabb :), és alapvetõen sokkal több terhet kell hordoznia, mint a nõnek és sokkal nagyobb felelõsség hárul rá. Azt sem gondolom, hogy ha egy nõ alárendeli magát (pozitív értelemben persze) egy férfinak, attól a kutyával lenne egyenlõ. Azt viszont gondolom, hogy igenis kötelessége lenne minden élethelyzetben kiállnia a férfi mellett, támogatni és segíteni õt!
Azzal, hogy nekem adott esetben nem lenne szavazati jogom nem érzem úgy, hogy ledegradálnám magam. Egyszerûen az ilyen dolgokat mint, ország, társadalom irányítása a férfiakra hagynám. Mint, ahogy a nõ dolga a háztartás vezetése, úgy gondolom a férfiak vezessenek nagyobb közösséget, legyen az egy kisebb település, ország stb...
Nagyon remélem, hogy a férjem nem hagyná, hogy jogosítványom legyen, mivel nem vezetek, pont azért, mert nem tartom nõies dolognak.
Számodra lehet, és én kérek elnézést, ha ez félreértésre adott okot. A családon belüli erõszak számomra sem elfogadható. De amellett kitartok, hogy a saját háztartás, ami mögött egy férj, egy saját ház, önálló élet volt, már ok volt a boldogságra! Elérte amit elért az anyja, a nagyanyja, az összes gyerekkori pajtása. Elért mindent, amit elérhetett. Amire reális esélye volt. Mire vágyhatott volna még? Olyanokról beszélünk akik a saját falujukból sem nagyon mozdultak ki. Az éves vásár nagy esemény volt, a legközelebbi nagyobb város már "világlátás", Pestre eljutni pedig tényleg álom.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Jó lenne tisztázni, hogy kb. mikori állapotokról beszélgetünk. A Nagy háború elõtti, két Világháború közötti vagy a II. Világháború utáni idõkrõl. Mások voltak az ideálok.
Úgy, hogy értett hozzá. Ezt tanulta az anyjától, nagyanyjától. Dolgozott és szervezett. Tanította a gyerekeket az életre és amit el már tudtak végezni, azt rájuk is bízta.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Milyen nagy házról beszélünk? A parasztház három osztatú volt általában. Középen a konyha, jobbra-balra egy-egy szoba. 60-80 nm-en laktak.
Heti egyszeri kenyérsütés, napi egy fõtt étel. Heti mosás, ruha varrás, takarítás, gyerekek ellátása. Rengeteg teendõ, ezt senki se vitatja, dolgoztak is kora hajnaltól késõ estig.
Minden életben maradt gyerek -sûrûbben haltak, mint az anyák-, elégedett pillantások a templomban, dicsérõ szavak a szülõktõl, a falutól. Azoktól, akik felállítják és betartják a normákat. És akik pokollá tehetik az életet, ha valaki nem tartja be.
Ha egy férfi megver egy nõt ritkán titkolható. Fõleg, ha ez rendszeresen megtörténik. Mondhatod, hogy naív vagyok, de szerintem nem volt ez olyan hatalmas probléma. Arról a korról beszélünk, amikor a testi fenyítés bevett gyakorlat volt a rendfenntartásban, az oktatásban és a gyereknevelésben. Továbbra sem tartom elfogadhatónak a családon belüli erõszakot, de ezek a feleségek pofonnal, fakanállal és egyéb fenyítõ eszközökkel nevelték saját gyerekeiket.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Válasszuk el az emberkereskedelmet és az elrendezett házasságokat. Az egyik bûncselekmény, a másik szokásjog. Az egyiket üldözni kell, de azok szálai valahova a fejlett világba vezetnek. A másikba pedig nincs jogunk beleszólni. Évszázadok óta így intézik, és mi sem tudtunk jobb alternatívát adni helyette. 100-150 éve még hasonló életkorban dõltek el a házasságok nagy része.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Ami nekünk erõszak, az náluk is az? Erõszak-e annak, aki nem is tudja, hogy lehetne ez másként? Elfogadja, mert évszázadok óta mûködik a rendszer. Ha életképtelen lenne, már összeomlott volna. Csak ezt a mi (az enyém sem) felvilágosult gyomrunk nem veszi be. De változtatni nem tudunk rajta, csak odamegy pár szervezet és osztja az eszmét. 1,2 milliárd lakosú ország több száz éves hagyományát akarják egycsapásra megváltoztatni.
Nem azt mondom, hogy boldogok. Azt mondom, hogy nem boldogtalanabbak, mint máshol. És nem azért, mert nincs válás. Nálunk sem volt mérhetõ általános közérzetjavulás amikor az egyház szerepe csökkent és lehetõség lett elválni. Megoldódott sok gond, de hozott helyett sok újat.
És bármennyire meglepõ, komolyan gondolom. Ez annál komolyabb téma, hogy el lehessen viccelni. De továbbra sem akarlak meggyõzni semmirõl, talán segített belelátni egy olyan gondolatmenetébe aki kicsit másként látja a dolgokat. Nem mondom, hogy ez a helyes meglátás, csak annyit, hogy én így gondolom.
Nem, természetesen -ahogy írtam is-, csak az kell hozzá hogy a két fél ugyanúgy gondolkodjon. Ha a nõ karriert akar és nem akar háztartási munkát végezni, a férfi pedig ezzel egyetért, akkor az is tökéletesen mûködhet.Idézet:
Komolyan csak én vagyok egyedül, aki azt gondolja, hogy az lehetne a normális kapcsolat, ahol férfi és nõ egyenlõ?
Erre én azt írtam hogy egyetértek veled. A nõnek is kell hogy beleszólhasson a dolgokba, a politikában mindegy hogy ki milyen nemû, ott a tisztesség a fontos és a logikus gondolkodás, nem az hogy valaki férfi legyen vagy nõ.Idézet:
Ahol a nõnek is ugyanúgy van szava és joga mint a férfinak?
Én sem tudom mit mondjak, de úgy látom a férfiak rövid úton kasztrálva lesznek! :) Bár egyre kevésbé szórakoztat ez a beszélgetés...
Miben kell a férfinak nagyobb terhet viselnie? Nézzük csak, mondjuk az õ felelõssége lenne, hogy eltartsa a családját, akkor is ha a nõ dolgozik... Kivétel persze, ha a nagyon önálló nõ nem nõtt a fejére... Az õ dolga lenne, hogy megvédje a családját, kivéve persze, ha a nõ nem tíz danos karatemester, ebben az esetben ez az õ dolga... és még sorolhatnám...
Mikor fordul elõ, hogy a férfinak nincs kellõ önképe és önbizalma? Számtalan esetet tudnék felsorolni az ismerõseim körébõl... pl. Fizetéskor a fizetését teljes egészében leadja a feleségének (kicsit sem megalázó nekik gondolom), a vele teljesen "egyenrangú" párja nyugodtan kibeszéli bármilyen társaságban az õ kis férjecskéjét, (mert hát ez is rendjén való), számon van kérve tõle, hova megy, mikor jön, mit csinál stb... (mert ez al van tûrve a nõtõl)... Szerintem az ilyen dolgok miatt sérül a férfi önbizalma, nem azért esetleg, mert a párja, aki szereti felnéz rá!
Nem gondolom, hogy a világtörténelem során minden társadalom hibás lett volna csak azért, mert azt férfiak irányították... Viszont a nõk nem valók irányítói szerepre, mert ilyenkor nagyban sérül a férfi önbizalma és énképe, hiszen a természetes szerepétõl fosztják meg. Igen, hallottam ezekrõl a törzsekrõl, viszont olyan nõkrõl is, akik a saját gyermeküket ölik meg.
Nem hiszem, hogy be kellene számolnom az öltözködési szokásaimról, én sem érdeklõdtem affelõl, hogy milyen ruhadarabokat részesítesz elõnyben, de ha mindenképpen érdekel, 95 %-ban nadrágot hordok, már csak azért is, mert rendkívül férfias hivatásom van. Éppen ezért ezen kívül próbálok elkerülni minden olyan dolgot, ami nem nõies.
Az is közrejátszik hogy ki szül és ki szoptat. Aki azt teszi, az marad otthon, aki otthon marad, azé a háztartás. Ez is befolyásolja a dolgot, bár ahol nincs gyerek, ott ez nem szempont.
Úgy tudom, hogy régebben 3 évig otthon maradhattak az anyák, a babával, aztán ez változott 1 évre. Emiatt a családalapítási és gyarapítási kedv is visszaesett. Ha úgy vesszük, akkor ha egy nõ szült 3 gyereket, akkor 9 évig otthon lehetett, illetve tényleg otthon is maradt.
Ebbõl következett, hogy a fizetést a férj vitte haza, a nõ pedig támogatást kapott az államtól az anyaságért.
Ezzel félig egyetértek. Régebben mindig én jártam bevásárolni, listával, céltudatosan, viszont két helyre mentem be, összeírtam hogy hol mennyi és a két boltból beszereztem mindenhol a legolcsóbb élelmiszert, 15 perc alatt. (Közel volt egymáshoz a két bolt, 5-5 percet töltöttem mind a kettõben.) Spóroltam és gyors voltam. Apám is pont ilyen. :DIdézet:
Vásároltattál már be férfival? A racionalitásukból adódóan általában (tisztelet a kivételnek) leveszik a legelsõ tejfölt, tejet, sajtot, ami az útjukba akad, nem nézegetik órákig a címkéket, vagy forgatják át huszonötször, szóval kicsit drága lenne az a vásárlás, legalábbis ez az én meglátásom, de lehet, hogy tévedek.
Mostanában másra hagyom a vásárlást, nincs idegzetem másfél órán át kóvályogni a boltban és végignézni hogy mennyi drága és haszontalan élelmiszert vesznek a többiek. :hogymi:
A fizetés leadása nem annyira a régi kor hozadéka szerintem, a 80-as, 90-es években bevált jelenség volt, már akkor is elég visszataszítónak tûnt. Régen (legalábbis a nagyszüleim idejében) a nõk ún. "konyha pénzt" kaptak a férjeiktõl. Ebbõl gazdálkodhatták ki a heti bevásárlást.
A pletykálást pont azért írtam, mert rengetegszer fültanúja voltam és mivel elég sok idõt töltök férfiak között, így tapasztalatból állítom, hogy nem az õ részükrõl volt ez jellemzõ.
A számonkéréssel nem arra céloztam, amit a férfi magától is elmondana (mert szükséges tudnia a másiknak), hanem a felesleges, minden percrõl való elszámoltatást. (Szintén tapasztalat az ismerõseim körében)
A nõk egyszerûen azért nem valók irányítói, vezetõi szerepre, mert nem ez a természetes rendeltetésük... max. a háztartás vezetését bíznám rájuk. Ez a férfiak dolga szerintem. És nem csak szerintem! 14 éves korom óta folyamatosan férfiak között vagyok, iskolák, munkahely...Nap, mint nap ugyanezt hallom a férfi kollégáimtól.
Persze, hogy hallottam olyan esetrõl, amikor egy nõ megölte a gyermekét, még nõi erõszakról is! Sõt volt olyan kollégám, akit a párja vert is... Itt a nõ a férfit, miközben a férfi vezette a háztartást és nevelte a gyereket... Hát, mit mondjak....
Aranyos ez a találgatás, hogy megbántottak-e...:) Nos, ha valakit, engem biztosan nem, mivel nem szoktak bántani :) Csupán visszataszító számomra, ha felcserélõdnek a szerepek. Ezenkívül nem érzem úgy, hogy korlátoznám a jogaimat.... Jobban mondva, amit szeretnék megtenni, abban sosem voltam korlátozva
Folyamatosan egy olyan világot láttam magam körül, amirõl pl. te is írsz... Én önként döntök úgy (mivel errõl is - arról is van tapasztalatom), hogy melyiket választoml... Pont azért, mert szabadon eldönthetem és rengetegszer láttam, hogy hova vezet az, amikor a nõket "kicsit szabadjára engedik". Én biztos nem tudnék élni egy olyan kapcsolatban (megpróbáltam már, de gyorsan menekültem is belõle), ahol a férfi leadná nekem a fizetését, ahol a férfi takarítana, ahol a férfi beszámolna akár a munkájáról, akár bármi másról, ahol állandóan az egyenjogúságról beszélne, mert igenis nekem hagyja, hogy felnézzek rá, õ viszont ne nézzen fel rám, de szeressen, vagy ahol adott esetben nekem kellene kicserélni egy villanykörtét, vagy meghúzni pár csavart (nem azért mert nem tudom, hogyan kell, hanem mert nem vagyok rá hajlandó).
Hozzászólnék a témához néhány gondolattal.
1. A férfi az férfi, a nõ meg nõ. Az az élet rendje. A törzsfejlõdés különbözõ speciális képességekkel ruházta fel a két nemet, mert ez felelt meg az életben maradásnak. Ezt el kell fogadni. Attól hogy mindkét nem képes ellátni a legkülönbözõbb feladatokat, még különbözünk. Ez azonban nem jelenti azt hogy bárki, több vagy kevesebb lenne a másiknál.
2. Egyenjogúság.
A nõk egy része mindig a férfiak munkájára áhítozott, mert úgy érezte hogy csak akkor lesz valaki, ha férfi munkát végezhet.
Rendben, legyen így. De akkor szeretném ha kohásznak, bányásznak, vasúti pályafenntartónak, kubikosnak is jelentkeznének!
El kell fogadni, hogy vannak munkák pl. rendõr, tûzoltó, katona, ahol nõként csak korlátozottan képes valaki helytállni.
Vagy itt van pl. a politikában bevezetésre kerülõ nõi kvóta.... Nem megalázó a nõknek, hogy nem azért kerülnek oda mert kiérdemelték, szorgalmas munkával, tudással, tehetséggel, hanem csak azért mert nõnek születtek?!
3. Család
A család lelke, összetartója mindig a NÕ volt és Õ is marad. A nõk ezer felé figyelési képessége, fáradhatatlan gondoskodása nélkül nem lenne család, nem lenne nép nem lenne élet! Mindig is a NÕK voltak a családi tûzhely õrzõi, az élet bölcsõi. Hívjatok bár himsoviniszta disznónak, nõk fõ feladata az ANYASÁG, ebben teljesednek ki!
A férfi feladata, hogy védje a nõt, védje, a családi fészket, az utódokat, és hogy élelemrõl gondoskodjon. Erre teremtette a természet. Ezért van hogy egy egészséges férfi gondolkodás nélkül halálig harcol a családjáért.
4. Emberi kapcsolat
A szerelem szép dolog, azonban (normális esetben) idõvel átadja a helyét más érzelmeknek amelyek aztán elkísérik a párt az életük egészén át. Kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés és elfogadás, ezek a kapcsolatok alappillérei. Emberi párkapcsolatra pedig mindenkinek (a legvadabb feministától a hímsoviniszta disznókig) mindenkinek szüksége van.
5. Az emberiség történetében a legutóbbi idõkig az volt a jellemzõ hogy a férfi házon kívül, a nõ otthon dolgozott. Ki-ki a természet által ráruházott szerepet játszotta az élet nevû színházban. Az utóbbi idõben a nõk mindenáron való munkába állításával ez a rend felborult, a szerepek elmosódtak és ez feszültséget szül, hiszem a természet mindig igyekszik egyensúlyt létrehozni és helyén kezelni a dolgokat. Ami ma van, az szembe megy a természettel! Mindezt csak azért, hogy valakik kétszer annyi adót szedhessenek....
Shadow177! Nagyon jól összefoglaltad a lényeget! Még egyszer nyomatékosítanám, sehol nem írtam azt, hogy a férfi különb lenne, pusztán a szerepek helyes egyensúlyának megtartására utaltam...
Az egyenjogúsághoz még annyit hozzátennék, hogy szép dolog persze, csak nekem kicsit egyoldalúnak tûnik. A nõk kiharcolták ugyan maguknak a szavazati jogot és a munkához (nem az otthon végzendõre gondolok) való jogot, de (biztosan hiányosak a történelmi ismereteim) semmi hír nem szól arról, hogy a nõk csoportjaitól pár méterre ott tüntettek volna a férfiak is, azzal, hogy ide az egyenjogúságot nekünk is, ezentúl fõzni, mosni, bevásárolni stb. akarunk...
Innentõl kezdve nekem egy nõ se panaszkodjon arra, hogy helyt kell állni a munkahelyen, az otthoni teendõkben és ez mennyire megterhelõ és egy nõnek mennyire nehezebb dolga van! Ezt akarták, megkapták!
A férfi-nõi kapcsolathoz pedig annyit tennék még hozzá, hogy:
"Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségnek, mint a Krisztus is feje az egyháznak... De miképpen az egyház engedelmes Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeiteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházát..." Ef. 5:22-25
MREVOLUZION!
Nem értem miért próbálsz olyan dolgokat, kijelentéseket a számba adni, amiket sosem mondtam!
Hogy a férfiak pletykásabbak-e vagy a nõk saját tapasztalatból írtam! Nagyon sok olyan helyzetet láttam, amikor a férfi igenis leadja a fizetését a feleségének, és bármily hihetetlen, azért, mert a nõ addig cirkuszolt vele, amíg ez bevett szokássá nem vált!
Igen, továbbra is fenntartom, hogy a nõk nem alkalmasak a vezetõi szerepre, kivéve egy csoportban, ahol kizárólag nõk vannak! De, ha már férfi is van a társaságban, illik átadni az irányítói szerepet. Nézzük meg, hogy a világ történelemben vajon mióta töltenek be a nõk irányítói szerepet?????
Nem egyszer kényszerültem rá, hogy vezetõi szerepet töltsek be, és, még ha meg is voltak elégedve velem, természetellenesnek tartottam egy férfias közegben és egyáltalán nem vágyom rá!
Mégis, hol a fr@ncba írtam én le azt a mondatot, hogy csak arra a férfira tudnék felnézni, aki alsóbbrendûnek tartana magától? Vagy hol írtam olyat, hol bárki is alsóbbrendûnek tartana, vagy éppen azt, hogy a nõk alsóbbrendûek lennének a férfiaknál a te értelmezésedben?????????
Hol írtam olyat, hogy nincs jogom beleszólni vagy akár bármelyik nõnek ne legyen joga beleszólni a saját életébe??????
És köszönöm az aggódást, de semmilyen láncokat nem rakok magamra!!!!
Azt meg pláne nem írtam, hogy bármelyik férfi helyettem cipelje a BOB-ot! Anno katonaként sem cipeltettem senkivel a 25 km-es menetgyakorlaton semmilyen felszerelést! Azonkívül nyomatékosan megkérnélek ismét (csak úgy, mint a ruházati kérdésekkel kapcsolatban), hogy az ilyenfajta személyeskedést mellõzd légyszíves!
Azt még hozzátenném a véleményemhez, hogy az, ha egy nõ, kihord egy babát, megszüli és neveli, az mind rendkívül tisztelendõ dolog.
Férfi ilyet nem csinál, de szerintem a többség be se vállalná, még akkor se ha orvosilag lehetséges lenne.
Mindemellett szerintem a nõk is lehetnek jó irányítók, hány bölcsõdét, óvodát, iskolát, várost vezetnek? Elég sok a politikus is. A politikában meg -ahogy már említettem- mindegy a nap, ott a tisztesség és az ész a fontos. :)
(Nem hittem volna hogy pont ebbõl a témából lesz a legnagyobb vita, azt meg fõleg nem hogy pont két nõi fórumozó közt.)
Bocsi, nem vitának szántam! :) Egyszerûen leírtam, hogy azt a mai kort bármikor elcserélném egy régebbi korra + a véleményemet! Úgy érzem, nem támadtam senkit és nem drámáztam ezérz, mert neki más a véleménye, sõt írtam, hogy jó is, hogy nem vagyunk egy véleményen!
A vita is jó, csak barátságos mederben kell tartani, hogy ne fajuljon el veszekedéssé. :)
Már úgyis halálra untuk magunkat:Dthxgirls
Tudom, hog mit írtam, de még mindig nem találom benne azt, hogy a nõk alacsonyabb rendûek lennének, vagy azt, hogy engem bármelyik férfi is alsóbbrendûnek tartana magától, esetleg, hogy a nõnek ne legyen beleszólása az életébe! Pusztán arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy jobb lett volna, ha mindenki megmarad annál a szerepnél, amire a neménél fogva teremtetett. Nyilván ez ebben a mai világban nem lehetséges, de ez nem azt jelenti, hogy ez most jó és az eddigi rossz volt. Ez nem alacsonyabb vagy esetleg feljebb valóság kérdése, hanem természetes dolog lenne.
Azt, hogy "a férfiak kasztrálva lesznek hamarossan", poénból írtam, ezért tettem utána a jelet is, nem mondtam, hogy tõled idéztem volna!
Velem szemben egyáltalán nem kell megvédened a véleményedet, én pusztán leírtam a sajátomat, egyáltalán nem zavar, ha neked vagy bárki másnak más a véleménye! Sõt, hozzáteszem az sem zavarna, ha teljesen egyedül lennék a véleményemmel, mert mint írtam is, eleget láttam errõl az oldalról is és a másikról is, ahhoz, hogy el tudjam dönteni melyik a jobb.
Azt sem írtam Neked, sem másnak, hogy én meg lennék sértve, vagy megbántódtam volna, ha így lenne, valószínüleg írtam volna. Amiért szóltam az pusztán a személyeskedés, mivel én sem tettem.
Kedves MREVOLUTION!
Sajnálom, hogy számodra az tûnt ki az írásomból, hogy én szó szerint a nõket alacsonyabbrendûnek tartanám a férfiaknál, sõt elárulom nem vagyok nõgyûlölõ sem!
Igen, tartom magam ahhoz, hogy nem tennék nõket magas szinten vezetõi szerepbe (itt nem Túlélõ egyik hozzászólásában említett óvodákra, bölcsödékre gondoltam, természetesen az teljesen nekik való).
Szerintem nagyon sok mindent eldönthetnek a nõk, még az általad szapult régi korban is! Te arra ráhúztál egy sémát, mely szerint minden nõnek pokol volt az élete, mert a férfiak verték õket, mert egy csomó gyereket kellett szülniük és mert egész nap csak robotoltak! Erre írtam akkor, hogy abban a világban sem vertek minden nõt szerintem, sõt az én dédszüleim, de a nagyszüleim is önként házasodtak össze, nem kényszerítették õket egymáshoz. Az anyai nagymamám eldönthette, hogy 2 gyermeket akar és ennyi is született nekik. Nem verte õt ezért a férje. Régen természetes volt a családokban a sok gyermek, ennek minden más mellett volt egy olyan "praktikus" oka is, hogy nem létezett az ún. nyugdíj rendszer, tehát a szülõket idõs korukban a gyermekek tartották el (már amennyi életben maradt és megérte a felnött kort), így szinte érdekük is volt a gyerek nemzés.
Természetesen az általad szarkasztikusan írt dolgokat is eldönthetik, de dönthetnek arról, hogy milyen iskolában tanuljanak tovább, milyen munkát válasszanak maguknak, férjhez menjenek-e vagy sem, hány gyermeket szüljenek, milyen szellemben neveljék a gyerekeket stb... Ezt most a mai korra értettem. De mondom, régen sem rabszolgaként tartottak minden nõt, pont a nagyszüleimmel kapcsolatban említettem...
Az, hogy egy nõ tartozzon engedelmességgel a férje iránt, nem saját kútfõbõl vettem, ezért idéztem a Bibliából, mint Isten rendelését. Persze, hozzáteszem itt nem a mindenre vélemény nélküli bólogatásra gondol a Szentírás, mint ahogy az alacsonyabbrendûséget sem a te általad értelmezett formában gondoltam.
Az engedelmesség pusztán annyit jelent, hogy elismerem a férfit családfõnek, elismerem, hogy joga van döntést hozni a család érdekében és támogatom õt ebben/ezekben a döntésében/döntésekben. Valamint, mellette állok jóban/rosszban.
Örülök neki, hogy ennyire "véded" a nõk helyzetét, kell is, hogy védje valaki õket! Én nem teszem, mert rengeteg tönkrement családot, kapcsolatot, megnyomorított gyerekeket láttam magam körül és ebben elsõsorban a nõk voltak a hibásak (persze a papucs férjük is, hogy hagyták idáig fajulni a helyzetet). Szerintem a "marha nagy" jogaikkal és szabadságukkal nem tudtak élni. Mindenesetre nem tartom jónak, amikor a nõktõl azt látom, hogy családon belül alkoholizálnak, hogy minél magasabb beosztást vagy minél több idõt igénybe vevõ munkát keresnek maguknak, ez miatt a férfira marad a háztartás vezetése (és ezt még természetesnek is tartják). Vagy mondjuk, amikor a férfi dolgozik a munkája mellett még 2-3 másodállásban és nem azért, mert enélkül nem élnének meg, hanem, mert a nõnek semmi nem elég és, ha tehetné 6 bõrt nyúzna le a férfiról, csak azért, hogy legyen nagyobb lakás, szebb autó stb... Sokszor mindezt a "kedves mama" noszogatására.
Nyilván a férfiak is hibásak sok mindenben, de még mindig nem õk akarták az egyenjogúságot és azt, hogy a nõk "kikerüljenek az anya szerepbõl, az otthon munkákból, és a háztartásvezetésébõl". Legalábbis nekem egy férfi ismerõsöm sincs, akitõl azt hallottam volna, hogy én egy nagyon öntudatos, független, feminista, fõzni nem tudó, a háztartás vezetését nem vállaló, de hatalmas karriert befutó feleséget akarok magamnak, aki (ha hajlandó lesz rá és ideje engedi, esetleg majd szül nekem egy gyereket), akivel majd én otthon maradok gyesen, és majd az én csodálatosan független, önálló feleségem addig eltartja a családot! Biztos van ilyen, de én még nem találkoztam ezzel, tehát nincs róla saját tapasztalatom.
Ezért vallom azt, hogy igen is mindenki maradjon meg a saját szerepénél, a férfiak legyenek férfiak, a nõk pedig ne akarjanak többet, mint amennyi adatott nekik!
Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Azt hiszem darázsfészekbe nyúlok, de úgyis messze lakom a hölgyektõl, nem fognak fizikailag bántani :) :)
A matriarchátus szép, és kis méretekben mûködik.
De nagy méretekben nem. A világ agresszív, veszélyes. Férfi vezetésre van szükség. Agresszív vezetésre. Bár elítélem a mai rohadó, döglõdõ gazdasági modellt, fegyverkezésre szükség van, sokkal nagyobb mértékben mint eddig. A világ k*rva nagy, nem is nagy, hanem naaaaaaaaagy, óriási, hatalmas.A világûr még nagyobb. És veszélyes.
Mi csak kis légypiszkok vagyunk. A Föld kis légypiszok a Naprendszerben. A mi Napunk, az az óriási csillag kis légypiszok más csillagokhoz képest.
Nem lehet cicázni, meg rózsaszín masnikat kötni mindenhova.
Elég hosszúak a hozzászólások, fõleg a két nézetet ütköztetve.
Mind a két nézet érdekes és valahol létjogosultsága van.
Egyenjogúság: A két fél egyenjogú és egyenrangú természetesen. De a fizikai test inkább a férfiak javára dõl (legalábbis régen így volt). Tehát õ az úr. DE! Az úr mellett ott az asszony, vagy hívjuk inkább FELEségnek? A férfi fele, az oldalbordája, HITvese.
Egyébként azt mondják, hogy a férfi viseli a nadrágot. Ez így van. Bár az asszony mondja meg, hogy mikor melyiket. :)
Vagy hogy én vagyok az úr a háznál! De ezt el ne mondd a feleségemnek, mert megöl... :)
Bár papíron és a társadalom felé a férfi a fõnök, a családban a nõ, aki összetartja a családot, a vezeti a háztartást. Legalábbis szerintem.
És mindig a férfié az utolsó szó: "Igazad van, drágám" :)
kheopsz: és igy ad ki két fél egy egészet mert két nem na az egy igen :D
Ez a számtechben nem mûködik, mert az ÉS csak akkor igaz, ha mindkettõ igaz :)Idézet:
Eredeti hozzászóló kovu78
Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Hát, ha te vagy a szomszédom, akkor vagy román csaj vagy, vagy angol, vagy pedig fickó... :)
A világ veszélyes, a világ teszi azzá.
Hogy értve, hogy meddig lehet elmenni? Miben?
Szerintem itt igen kevesen vannak, akik szívesen gondolkodnak azon, ha atomot dobnak a szomszédos nagyvárosra hová és hogyan meneküljenek.
A prepperség egy része élvezetes és szórakoztató, egy része viszont pszichológiai dolog, és szerintem (fõleg Magyarországon) vannak olyanok, akik a pénzt tudnák másra is költeni.
A köd lehet rózsaszín, de akkor fogsz koppanni, amikor rájössz, hogy szürke.
Ismertem olyanokat, akik úgy látták, hogy a világ fekete és fehér. Ez nem igaz. A világ szürke. Sötétszürke.
A háborúkra szükség van, a háborúk felgyorsítják a fejlõdést, felkészülten tartják az embert.
MREVOLUSION!
Amikor szerinted sémákat húzok bármire is, akkor épp, hogy próbáltam rávilágítani arra, hogy azért nem olyan szerencsétlenek és elnyomottak, férfiak által bántalmazottak a nõk, mint szerinted! Sem a régi korban, sem a mostani korban. Nem tudom, lehet te ezt láttad, én pont az ellenkezõjét.
Azonkívûl nem egyenlõségjelet tettem, hanem egy bizonyos dolog elég gyakori következményét írtam le. Van nagyon sok házaspár a környezetemben, akik boldogok, de ott nem is cserélõdnek fel a szerepek egyik fél kárára sem. Mellesleg nagyrészt általánosságban beszéltem a nõi és férfi szerepekrõl, nem pedig az I.K.E.A. polc összerakásáról. Érdekes, nekem sosem volt gondom azzal, hogy nem jutott volna idõm a gyerekre, vagy a házimunkára, úgy, hogy mellette még dolgozom is.
Fodrászhoz, bevásárolni, nagyszülõkhöz tömegközlekedve járok és sosem mondanék olyat egy férjemnek, hogy nem ihat meg egy üveg sört vagy akár többet is, ha kedve van hozzá! Mellesleg a vezetés egyáltalán nem is érdekel. De nem tanulom meg az ács, szobafestõ, darukezelõi stb.. munkát sem, gondolom jól kicseszek a férjemmel... Legalábbis most festheti majd a lakást egyedül.
Igen, továbbra is bármikor visszamennék egy régebbi korba, annak ellenére, hogy volt lehetõségem remek fõiskolákon, egyetemeken tanulni, szép sikereket értem el a magam választott sportokban, munkahelyen... Sikeres elõadásokat tartottam olykor több száz fõ elött... De bármikor gondolkodás nélkül elcserélném a mai rohanó, sehova sem vezetõ világot egy nyugodtabb, régebbi korra. Annak ellenére, hogy imádok nõ lenni és nagyon jól boldogulok nõként, normális, kiegyensúlyozott kapcsolatom van, rengeteg barátom és nem élem meg a mostani életet nehézségként, sõt! Egyszerûen, ha választhatnék mást választanék.
Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Nos, akkor biztos nem vagy a szomszédom. Ennek részben örülök, mert nem igazán vagyok oda értük.
Ha beüt az esemény, akkor emberileg addig kell elmenni, amíg csak KELL. Ha életben akarsz maradni, KÉNYTELEN vagy.
Ha te nem mész el ameddig kell, majd elmegy más, és annak talán te látod a kárát.
A háborúkra szükség van, de a háborúknak nincsenek gyõztesei, csak vesztesei.
"hadd hulljon a férgese, úgyis sokan vagyunk, stb. stb."
Erre nem való a háború, hosszú és drága. Nézd meg a II. vh-t, 60-70millió halott, és mennyi romba dõlt épület, mennyi pénz 6 év alatt.
Nem, az Új Világrend szerint szükséges "ritkításra" egy halálos járvány a legjobb. Gyors, olcsó, önmaga terjed, nem lovagias, nem válogat. Megcsinálod magadnak az ellenszérumot, kiengeded és a végén besöpröd a "nyereményt".
Hogy meddig érdemes egy ilyen világban életben maradni?Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Addig kell életben maradni, amíg nem látod õket kínszenvedések között meghalni.
Kedves MREVOLUTION!
Van férjem, gyerekem is! :)
Viszont én most ezt a sehova nem vezetõ "vitát" inkább befejezném. Látom, nem akarod megérteni, amit/amiket írtam. Továbbra is dolgokat látsz bele, amiket nem mondtam. Nem írtam olyat, hogy egyedül mennék a rokonokhoz, sem azt, hogy te ne lennél nõ, valamint a barátaim se szúrnak hátba és igenis örülök neki, hogy vannak.
Szuper, hogy ennyi mindent csinálsz, pl. a szappan fõzés, én is imádom, lehet inkább arról kellett volna beszélgetnünk.
Kívánom neked, hogy az életben találd meg a megfelelõ párt magadnak és egy nagyon boldog, sikeres életet éljetek együtt! :)
Míly sajnálatos látni, hogy két ilyen intelligens és ennyire különbözõ nõ összeveszik.Idézet:
Eredeti hozzászóló Henrietta
Mindkettõtöknek van egy világképe, a világ két teljesen ellentétes oldalán, s csak nem tudtok dûlõre jutni.
De hát ez a szép az egészben, nem vagyunk különbözõek.
Biztos van olyan hapsi, akinek egy karrierista nõ kell. Biztos van olyan, akinek egy családanya/háziasszony kell. És nyilván van olyan is, aki azt szereti, ha az asszony az úr a háznál.
És ímhol, megtaláltátok a közös pontot:
A jelenlegi világ sz*r. :)
"De bármikor gondolkodás nélkül elcserélném a mai rohanó, sehova sem vezetõ világot egy nyugodtabb, régebbi korra. "
"A mostani élet is nehéz, csak másként. Persze csak azoknak, akik nem állnak be a sorba."
Én nagyon remélem (szerintem mások is), hogy késõbb még újra "találkoztok" egy ilyen érdekes téma keretében.
A prepper társadalomban (hívhatjuk társadalomnak) igen kevés, talán elenyészõ a szebbik/gyengébbik nem száma, így az ember élvezi az ilyen vitát, mert nõi szempontok ütköznek nõi szempontokkal.
A fenti hozzászólásom neked is szól.
Mindkét félnek.
Lelkileg-agyilag tépitek egymást itt az utolsó hozzászólásokban. Ez nem prepper viselkedés. Vagy összetartotok, vagy pedig ellenség vagytok.
Ha összetartás van, akkor nincs ilyen "most már befejezem" veszekedés, ha ellenség vagytok, akkor nincs beszéd, csak cselekvés.
Mindketten nõk vagytok.
Tippeket adhattok egymásnak, amihez mi férfiak vajmi keveset értünk, fõleg az ilyen nõi problémák az erdõben szituációban.
Összetarthattok, amikor egy fickó esetleg azt mondja, hogy nõnek semmi keresnivalója az erdõben :)
Mindketten nyugodjatok le, Henrietta örül, hogy van aki este azt mondja "Egész ehetõ volt a vacsora" Mrevolution meg örül, hogy nem hallja, hogy "Hol van a gatyám?" :)
De hûha... tényleg... most errõl jut eszembe,a kajám oké volt, de hol van a gatyám? :) Na ez jó...
Lehet, hogy a világ szép, de a sz*rtól nem látom, talán mögötte van a szép világ.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Nem, én úgy vélem, hogy te a családanya/háziasszony típus vagy. De nem az, akinek vagy egy ura, és az megcsinál minden nehéz és mûszaki dolgot.
Te egy olyan családot akarsz, ahol vállvetve viszitek elõre a családot, teljesen egyenjogúként, de te a NÕ vagy a férj meg a FÉRFI.
Egyenjogúak vagytok, különbözõ szerepekben, olyan szerepekben, amelyek néha felcserélhetõk, néha pedig lefedik egymást.
(Az volt a gond, hogy elég bonyolultan idézgettetek egymástól, és én nem mindig tudtam kihámozni, hogy melyik mondat kié volt. De hát ez a nõi gondolkodás, ezt én meg nem érthetem)
Nem akarok túlságosan beleszólni ebbe a jól fejlett kommentwar-ba, de ehhez azért egy kicsit mégis :)Idézet:
Eredeti hozzászóló Henrietta
Semmi gond nincs azzal, ha szerinted a vezetés nem nõies, de véleményem szerint az téves dolog.
Az autóvezetés ugyanis egyszerû eszközhasználat (még ha maga az eszköz viszonylag kevésbé egyszerû, akkor is), és mint ilyen, nem lehet kategorikusan meghatározni, hogy nõies-e vagy sem. Ez a viselkedési minta ugyanis nem azon a skálán helyezkedik el, amelyen a nõies/férfias végpontok találhatóak.
Tehát semmi baj nincs azzal, ha szerinted nem nõies, csak ez furán hangzik, mert hát nem is lehet így mérni/nézni. Ez olyan, mintha pl. egy ingatlanról, vagy akár az idõjárásról akarnád eldönteni, hogy nõies-e vagy sem. Érzésre rá lehet mondani, csak hát nem lesz értelme, mert ez egy olyan skála, amivel az adott dolgot nem lehet meghatározni.
Valamint hozzá kell tenni, hogy az efféle eszközhasználat az inkább "emberesnek" mondható, mint nõiesnek/férfiasnak. Márpedig mi elsõsorban embernek születünk, és csak másodsorban nõnek/férfinak (irreleváns a kédésben, de amúgy harmadik a nemzetiség, és az összes többi emberi jellemzõ, úgy mint vallás, ideológia, stb. legfeljebb negyedrangú dolog lehet).
Ráadásul a vezetési tudás még praktikus is tud lenni, nemtõl függetlenül. Ha nem akarsz elsajátítani egy praktikus, emberes dolgot, az viszont szerintem rossz. Mármint úgy értem, hogy ártasz vele magadnak, nem úgy általánosságban rossz. Persze simán megteheti ezt bárki, de ebben a kérdésben a te nézeted az, ami a normálistól eltér (ezt ne vedd pejoratív jelzõnek semmiképp).
Most folytathatjátok a flémet :)
Válaszoltam, de hova tûnt??Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Na, szóval a világ lehet, hogy szép, de én nem látom, lehet, hogy a sz*r mögött van.
Te nem karrierista vagy, hanem egy családanya/háziasszony. De nem olyan, akinek ura van. Te egyenjogú házasságot képzelsz el magadnak, ahol te vagy a NÕ a férj meg a FÉRFI. Ezek a szerepek néha fedik egymást, néha felcserélõdnek, de alapból EGYÜTT vagytok család, nem úgy, hogy van a férfi, te meg az asszonya.
Egyenjogú tiszteleten és szereteten alapuló családot akarsz.
Az, hogy a jogsi férfias vagy nõies, abba nem akarok belefolyni, kapok amúgy is itt hideget-meleget.Idézet:
Eredeti hozzászóló Dream_walker
De az igaz, hogy ha van, az praktikus. Mert mi van, ha a férj dolgozik, és valami történik otthon, és sürgõsen, életbevágóan be kéne rohanni valami kórházba
Taxit hív?
Igazán nincs mit.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Kövezzetek meg, de nekem ez normális, abszolút mûködõ családmodellnek tûnik.
(Ez most nem csajozós duma, öreg vagyok én már a csajozáshoz :) )
Au! A kövezzetek meg csak egy mondás!
Na, akkor ebben egyetértünk, jól van.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Kheopsz!
Azt írtad egy fentebbi hozzászólásodban, hogy, ha összetartás van, akkor nincs ilyen "befejezem ezt a veszekedést dolog", mert vagy összetartás van, vagy ellenségek vagyunk. (Remélem jól idéztelek vissza :) ).
Mint mondtam, azért fejeztem be a "vitát", mert úgy érzem sehova sem vezet, és így nincs értelme. Beszélgethetnénk itt MREVOLUSIONNAL napokon, heteken keresztül, valószínüleg akkor sem egyeznénk meg. És ez nem is baj. Nincs szükségem rá, hogy mindenki egyetértsen velem, akinek számít a véleménye, az már úgyis egyetértett velem. Természetesen bárkiét tiszteletben tartom, de megváltoztatni az enyémet nem fogja.
Szerinted most ettõl ellenségek lettünk MREVOLUSIONNAL? :)
Remélem, hogy nem, legalábbis én nem tartom annak! Egyszerûen felmerült egy dolog, amiben nem értettünk egyet és ez engedtessék már meg nekünk - mármint, hogy ne értsünk egyet! :) Ettõl õ még élje úgy az életét, ahogy szeretné, olyan elvekkel, ahogy õ akarja és én is ezt teszem a magaméval! Mert neki az jó, nekem meg ez! Ez az egész közel sem jelenti azt, hogy én haragudnék õrá, vagy megsértõdtem volna... Igen, mondtunk oda egymásnak dolgokat, hol szelídebb, hol kicsit "keményebb" módon, de részemrõl abszolút nincs harag ez miatt! :)
Jól idéztél.Idézet:
Eredeti hozzászóló Henrietta
De attól még, hogy eltérõ véleményen vagytok, nem szükséges veszekedni, pláne ilyen keményen, gyerekek. :)
Mindenki éljen úgy ahogy akar, és reméljük, hogy mindenki ágyban, párnák közt hal meg, anélkül, hogy a tudását felhasználná :)
"de részemrõl abszolút nincs harag ez miatt"
Ezt akartam hallani. :)
Én is beszállnék :)
Hát elég szomorú, hogy végül nem lett kölcsönös egyet értés .) Vagy legalább az álláspontok közelítése. De érdekes volt végigolvasni mire jutottatok....
De szerintem én leszek a középút :)
Szerintem rohadtul felesleges vitázni hogy mi volt régen 10-50 vagy 100-200 éve, mert ma már nem az van. Sokkal régebben nyers húst ettek akkor nekünk is azt kéne?! Ugyan már! Azért mert továbbment a megszokás és az elvárás nem kell beletörõdnünk nõként, mert most már van lehetõségünk máshogy élni, máshogy gondolkodni. Én ennek nagyon örülök, hogy több a szabadság. Azt tanulhatok amit akarok. Azt tehetek amit akarok. Felesleges szétosztani a nõi és férfi szerepeket. Mert ma már nem mûködnek. Felesleges ugyanazt elvárni egy nõtõl és férfitól, mint régen, mert ma már kivitelezhetetlen.
Hogy ki mire vágyik az egy dolog. És lehet afelé elmenni, ahhoz keresni megfelelõ társat és ahhoz kialakítani megfelelõ életminõséget.
Alapjáraton minden nõ ugyanarra vágyik.Egy társra aki TÁRS. Aki szereti, védelmezi, kiáll mellette a bajban is és nem hagyja benne. Ha beteg akkor ápolja. És ha férfiként beteg nem tesz rá két lapáttal hogy haldoklik...Ha gond van akkor együtt oldják meg megbeszélve. Kivéve ha játszmázások vannak.(Én azt személy szerint nem preferálom, értelmetlen) Mind a ketten tisztelik egymást és szeretik.A nõ felnéz a férfira mert vannak képességei ami miatt a nõ tiszteli.Mert nem csak szóban de tettben is bizonyít. A férfi tiszteli és szereti a nõt mert gondoskodik róla, mert jó családanya, mert stbstbstb...ki mit vár el a másiktól fakultatív, egyéni ízlés, értékrend és elképzelés kérdése.
Én azzal szembesültem, hogy jelenleg a legtöbb férfi(tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára és ne tépje le a fejem) tanulatlan. Van egy munkahelye hogy be tudja fizetni a sárgákat de nem képzi magát. A szakmájában lehet hogy jó, de értékrendileg, emberileg, erkölcsileg nulla. Vagy csak lóg bele a levegõbe, nincsenek céljai, nem tudja mit akar. Önellátásra képtelen mert anyucinál lakik, anyuci fõz rá. Vagy hazajár kajálni. Vagy barátnõ/feleség kinyalja a popsiját és szerinte ez így helyes. Miért? Mert mindig is így volt mióta világ a világ. És a nõk mindig is ezt csinálták. ez a dolguk, ez a szerepük. Ja hogy most már nekik is kell 8-10 órát dolgozni? Mi akartuk ne hõbörögjünk? bullshit...Megrendezett volt az egész... Szavazati jogostól mindenestõl...Belehergelték a népet..Lehet utánanézni...
szerintem a nõnek a szoptatáson kívül semmi alanyi kötelezettsége nincs.Mert azt egy férfi nem tudja megtenni, mert nincs apparátusa hozzá :)... De azonkívül ha mind a kettõ dolgozik, már nem lehet hivatkozni, hogy a nõ azért mosson, fõzzön, takarítson, vezesse a háztartást és nevelje a gyereket mert a férfi eltartja, vagy mert többet keres. Függetlenül attól, hogy az elsõ 7 év a gyereknevelésben fajsúlyosan az anyáé. a másik 7 meg az apáé. Onnantól meg közös felelõsség. De a férj is fel tud kelni etetni, pelenkát cserélni stb stb ezek már nem nõi szerepkörök A gyereket közösen csinálták. közös a vér közös a hús. közösek a feladatok is. közös a bánat és közös az öröm is. Nem így lenne normális?. Ellenben a legtöbb férfi még tehernek is érzi az egészet, mert áldott idõszakban nincs szex, mert utána nem lehet aludni mert ordít a baba. Sorolhatám. Azok a férfiak akik kivonják magukat ebbõl a felelõsségbõl nem jó apák. Az megint más ha a férfi látástól vakulásig dolgozik hogy el tudják tartani a gyereket. Sajnos sokszor optimális esetben sincs megosztva semmi egy párkapcsolatban anyagiaktól függetlenül. És ez szerintem rossz. Én biztos nem tudnék ilyen kapcsolatban létezni ahol minden rám van nyomva csak mert nõ vagyok. És boldog sem lennék tõle az is tuti...
Egy nõnek a 8-10 óra munka mellett a háztartás vezetése, bevásárlás, fõzés, gyereknevelés egyedül túl sok. Van aki szereti és bírja de szerintem õk vannak kevesebben. Ha a férfi nem segít be akkor a nõ sérülni fog...És itt jön a közös megegyezés.Meg hogy ki mit vár el a másiktól és miért meg mire fel...
És ti is itt kaptatok hajba...
Elméletileg mindenkinek 1 db TÁRSAT kell találni akivel megoldja úgy ahogy õk szeretnék. minden más lényegtelen. hogy mi volt régen meg mások mit csinálnak.
A probléma ott van(szerintem), hogy sok férfi abból indul ki hogy ugyanazokat követeli meg a nõktõl amiket régen is kaptak. De cserébe nem akar semmit adni.Manapság meg ha a nõ nem fexik akkor frigid és a férfiak simán otthagyják. Nem udvarolnak mert minek? Ma már annyi a hülye buta liba aki elsõ találkozáskor lemegy ágybetétnek hogy minek strapálják magukat? Minek fektessenek bele idõt pénzt és energiát a nõbe ha anélkül is megkapnak mindent.
És aki erre nem hajlandó? Az egyedül marad. Aki nem akar cseléd lenni? Az egyedül marad.
Én az elmúlt soksok év során rettenetesen sok megalázó véleményt kaptam a férfiaktól ismerkedési stádiumban. hogy ilyen mentalitással nem lesz férjem és ez nem normális. És igen nincs is férjem. De ettõl még nem érzem úgy hogy értéktelen lennék mert elveim vannak.Mert többre vágyom annál hogy a férfi szexre fõzésre és takarításra használjon. És az összes 30 körüli nõismerõsöm ugyanemiatt szenved. És itt jön a dilemma hogy megalkuvás és beletörõdünk hogy nincs más lehetõség ha kisbabát /férjet akarunk és lenyeljük hogy ez az ára . Vagy küzdünk, kitartunk és reménykedünk a kivételben..
Hogy ez jobb-e mint régen? Egy generációval feljebb nem volt illõ hajadon nõként élni. Még anyukám is így ment férjhez..És mit nyom rám? Kislányom ha nem adod be a derekad a férfiaknak vénlány maradsz...Mert egyszerûen nem tud máshogy gondolkodni.ezt hozta, akkor ez volt a normális. Mostanra meg már akkorát csavarodott az egész hogy...
Szerintem ma már nagyon eltolódott az egész a társadalomban. Nincs felelõsségvállalás, nem gondolkodnak hosszútávon. Egyszerûen nem tesznek bele semmit a kapcsolatokba. Ha gond van lelépnek. Ha a nõ már öreg lecserélik. Vannak kivételek de ma már ez a tendencia. És a nõk részérõl ugyanígy rossz a helyzet. a legtöbbjük ma úgy viselkedik mint régen a kurvák. a férfiak meg miért ne használnák ki a helyzetet 1-1...
Ami ma folyik az szerintem nem normális. Nagyon kevés az olyan férfi akinek megfelelõ értékrendje van. Megfelelõ elvárásai. És annyit vár el amennyit ad...(Fordítva is igaz természetesen csak a nõk ellen még az idõ is dolgozik). Természetesen vannak normális férfiak is de már kisebbségben. Ahogy a normális nõk is lassan...-sajnos.
Szóval igen a világ bonyolultabb lett és a nõk rákényszerülnek csomó olyasmire is amire régen nem kellett, mert volt mellettük férfi aki megvédte, megcsinálta, elintézte.
Így is elég kitekert helyzet hogy nõként azon kell gondolkodnom hogy hogy fogom megvédeni a családom az otthonom. És hogy alakítsam át a lakhelyemet atombunkerré hogy túléljek. És hogyan készüljek fel ha már ez is kevés és menni kell.
Ez eleve egy beteg helyzet.
Persze filozófiai vitákba felesleges belemenni, hogy milyen lenne ha több nõi vezetõ lenne. De látatlanban is arra voksolok hogy kevesebb háború lenne. És a fegyverkezésre nem lenne ennyi pénz elszórva hanem menne bele az élhetõbbé tételbe. Oktatás, egészségügy satöbbi.
A borzalmas az az egészben, hogy erre a férfiak is képesek lennének, csak szimplán nem a jó férfiak vannak irányító szerepkörökben.
Ha másik oldalról nézzük akkor meg mindegy ki van hatalmon, mert a háttérbõl húzogatják a szálakat és a politikusok is csak bábok...
Viszont azzal nem értek egyet, hogy a férfi kötelessége eltartani és megvédeni a családot.Elméletben igaz, gyakorlatban már csak nagyon szerencsés helyzetben kivitelezhetõ. Egyszerûen mert a férfim ár nem tud annyit keresni hogy biztonságban tartsa a családját.És ha történik vele valami mi lesz a családdal?Ma már összefogás és összedolgozás nélkül nemigazán mûködõképes a dolog. Védelem detto...Mondjuk eleve a mai fiatalok....Nem voltak katonák..De ha bármi gond lenne húznának mint a vadlibák... Nem egy párom mellett kellett megtapasztalnom hogy jobban be volt szarva mint én. Na ez a ciki...És ezért kell már a nõknek is gondoskodni magukról mert nem lehet mindent a férfiak nyakába tolni.És jól enne de a legtöbb "férfi"...ma már...nem tudná megvédeni a nõt, mert fogalma sincs. Fõleg az agybeteg filmek miatt amibõl mindenki azt hiszi hogy a világ is olyan...
Nálam már a legtöbb férfi itt elhasal...Totálisan fogalmuk sincs a valóságról...És a legtöbbjük 5 éves szintjén van...Ilyennel kéne családot alapítana egy nõnek? A legtöbb férfinál elõbb érezném az anyjának magam mint a társának és ez nagyon szerencsétlen...És persze az egész generálódik újra és újra, mert ha a férfi nem önellátó és anyuci pici fia lesz adja tovább a fiának. A nõk meg asszisztálnak...
az ismeretségi körömben több az értelmesebb és"tökösebb" nõ mint a férfi. hogy miért? Mert a nõk rá vannak kényszerítve a férfiak meg nincsenek. Szívás...