-
Kéne készíteni egy labirintust, kockát(a kocka c. film alapján), amiben a gyerekek mászkálhatnának teljesítve a feladatokat. Nem iskolába tanulni mennének, hanem Játszani.
Lehetnének irányok, ahol a gyerek az általa kiválasztott témában már egy év alatt elérné a mostani egyetemi szintet, mellette a kötelezõ futásokat elégséges szinten teljesíthetné. Aki több irányt választ az mehetne 2-3 választott témából nehéz szinten, amíg a kötelezõket lerázhatja minimummal.
Pld: Jó kézügyesség nehéz matek gyenge fizikum: Készíts el egy izét ezekbõl a dolgokból, tanuld meg a 2 es szorzótáblát, mondd vissza, csinálj óránként 3 fekvõt 3 felülést. Továbbmehetsz teljesítés esetén a másik kockába, ha az egyes feladat kész jobbra, ha a egyes kettes balra, ha az 2-3 lefele.... stb és a következõ feladatokat a szerint megszabni, hogy mi az amit tud. sok sok kocka kellene kevés felügyelõ, jól kidolgozott rendszer, felülvizsgáló tanár a komplex esetekre. a tárgyi felkészülésnek is magas szinvonalon kellene lenni, hogy a gyerekek megfoghassák, kipróbálhasssák, kísérletekkel bizonyíthassák a dolgokat.
Persze ez nem érdeke a pénzügyi hatalomnak. Csilliárd zseni lenne.
-
Azon gondolkoztam, hogy ha az a lényeg hogy mindenki rohadtul tanult és okos legyen (mert ezt mondják a kormányok, az oktatásügyi minisztérium, a politikusok, a köz- és a magániskolák is), akkor nem az lenne hogy hová menj iskolába, hanem az hogy egyszerûen minden szakma tananyagát feltöltenék egy nagy Internetes adatbázisba és mindenkinek biztosítanák a hozzáférést. A szobafestõtõl a repülõgép-mérnöki szakkönyveken át egészen a sebész-szakorvosi tanulmányokig.
De mivel nem ez a helyzet, ez egyértelmûen bizonyítja hogy az egész oktatás egy nagy átverés. A pénz a lényeg, hogy legyen sok tanár, hogy magániskolákban hülyére adósodjon el a sok diák. Hogy egyetemen legyen és százezer forintokat adjon ki sz.ros tankönyvekre, meg tandíjat fizessen. Nem más ez mint lehúzás és ez benne a lényeg, a pénz. Nem az hogy sok tanult ember legyen.
Vagy ha azt mondanák hogy "az olvasás nem minden, mert látni is kell hogy a tanár hogy magyaráz".
Az meg azért baromság mert egy kamerával fel lehetne venni az órákat és szintén feltölteni mindent.
Megtakarítva rengeteg idõt, bejárást, útiköltséget. És lehetne bármikor vizsgázni. (Nem vagyonokért, hanem egy kis összegért, amit a vizsgáztatók kapnának meg.)
-
Szia,
"minden szakma tananyagát feltöltenék egy nagy Internetes adatbázisba és mindenkinek biztosítanák a hozzáférést. A szobafestõtõl a repülõgép-mérnöki szakkönyveken át egészen a sebész-szakorvosi tanulmányokig."
En nagyon szomoru lennek, ha egy Internetrol letoltott pdf alapjan onkepzett sebesz turkalna a szivemben, es kozben probalna kitalalni, hogy melyik veget fogja a szikenek.
Mindenesetre itt van 6748 talalat, es a "Sebeszet" mellett van "Mûszaki ábrázolás" es ami sokkal hasznosabb, "Elsõ teendõk sürgõsségi esetekben − Elsõsegélynyújtás" is, mivel az EU tamogatta ezeknek a konyveknek a megjeleneset.
Bel
-
Nem turkálhatna, csak akkor ha levizsgázna és meglenne a diplomája. Az a lényeg, hogy otthon bárki bármit megtanulhatna, ingyen, nem kellene milliós tandíjakat fizetnie.
Nálunk úgy kezdõdik a dolog, hogy aki fõiskolára megy és elvégzi, az úgy kezdi a nagy betûs életet, hogy van 40-50 ezer dolláros tartozása a tandíj miatt. És sokszor az a helyzet hogy a fõiskola után olyan munkát választ amihez akár 8 általános is elég lett volna. Taxisofõr, kidobó, bármixer és hasonlók.
De Magyarországon is így van (a tandíjat kivéve, legalábbis sokszor, bár nem tudom hogy manapság hogy megy). Anyám például jó sok iskolát elvégzett, fõiskolát is, több egészségügyi szakmát is szerzett. Ha apámat veszem alapul, akkor õ is elvégezte a fõiskolát. Aztán a végén olyan munkájuk volt és van, amihez nem kellett se fõiskola, se érettségi. Vagy ott vannak a barátaim akik szintén leérettségiztek, meg fõiskolát is végeztek, meg drága tanfolyamokat. A végén kint vannak Angliában krumplit sütnek, fagyit árulnak, meg irodát takarítanak.
A könyveket letöltöm amiket megosztottál. :thumbup
-
Szia,
Orulok, hogy hasznos oldalt osztottam meg. :-)
En azt is nagy problemanak latom, hogy egyre jobban leertekelodik a diploma es az erettsegi. Egyre hosszabban tanitjak meg ugyanazt.
Pl. kb 20 evvel ezelottig az autoszereloket szakmunkaskepzoben kepeztek: 3 ev alatt.
Utana szakkozepiskolaban: 4 ev alatt.
Majd egy ido utan a korabbi szakkozepiskolai fogalom megszunt, 4 ev utan csak erettsegit kapnak a diakok, es ott kell maradniuk 5. evre, hogy legyen szakmajuk, vagyis mar 5 ev lett a kepzes.
Raadasul ugy, hogy nem latom, hogy javult volna az oktatas szinvonala (illetve ebben az esetben a nyelvoktatas valoszinuleg jobb lett, de az autoszerelo tudasuk meg kisebb, mint amit regen egy szakmunkaskepzoben megszereztek, foleg mert az 5 ev alatt kevesebb a gyakorlat, mint amennyi 3 ev alatt volt).
Vagy az atlag konyveloket ezelott 40 evvel szakkozepiskolaban kepeztek, manapsag mar foiskolaban.
Bel
-
Ez nálunk is így volt, egy ideig 3 éves volt az oktatás, aztán gondolt egyet az iskola és azt mondta hogy mostantól ugyanaz 4 évig fog tartani. De 2 év alatt rájöttem hogy semmit se tanítottak ami hasznos lett volna, úgyhogy átmentem máshová. Érdekes hogy vannak rokonaim és barátaim, akik felnõttképzésre mentek inkább és ott szereztek szakmát 10 hónap alatt, amit "rendes" iskolában 3-4 év alatt tanítottak volna meg nekik. Szakmunkásban a kõmûvesség 4 éves oktatás most? Egy barátom felnõtt oktatáson kevesebb mint 1 év alatt kitanulta. És rendesen, mert azóta is kõmûves és rendes munkát végez. Volt kis cégnél, nagy cégnél, de hozzánk is jött kúpcserepet malterozni. :)
-
-
Azt azért vegyétek bele a képbe, hogy a körülmények is megváltoztak. Az autószerelõnek régen szerelnie kellett. Manapság az informatika mindenhova bement. WiFi-n csatlakozol az autóra és különféle üzeneteket kapsz, felprogramozol ezer dolgot. Több tudás megszerzéséhez több idõ kell. Egyes szakmák tudásanyag tartalma rettentõ sokat változott, míg mások gyakorlatilag semmit.
De ettõl fontosabb az, hogy szerintem a kimenet a legfontosabb. Mindegy hol és hogyan szerezted a tudást, adjanak lehetõséget arra, hogy levizsgázhass. Mivel az oktatás (mindenféle) nagy üzlet, ezért a vizsgát minden szarhoz kötik, s sokszor olyan megy át ezeken a vizsgákon aki megfelelõ helyen befizette a tanfolyami díjat, és semmit sem tud...
-
Szia,
Amig nem ertem el csak a hozzaszolasod 1/3-ig, azt hittem, pont ellenkezo lesz a folytatas. :-)
Kb erre szamitottam: Az autószerelõnek régen szerelnie kellett. Manapság az informatika mindenhova bement. WiFi-n csatlakozol az autóra és különféle üzeneteket kapsz, felprogramozol ezer dolgot. Nem kell hibat keresni, mert megmondja a gep. Nem kell alkatreszt javitani, mert azon kicsi a haszon. Menuben kell fel-ala setalni, es neha egy szep nagy alkatreszt kicserelni.
Persze abban is van igazsag, amit leirtal!
Es az utolso bekezdessel ("Mindegy hol és hogyan szerezted a tudást, adjanak lehetõséget arra, hogy levizsgázhass.") teljesen egyetertek.
Bel
-
Az egyetemnek, fõiskolának a legnagyobb elõnye nem maga az oktatás színvonala, vagy a szakmai ismeretek mennyisége.
Természetesen van az a felsõoktatási intézmény, ahol ezek is igen jelentõsek, de a többségnél nem.
Saját példámon tudom, a család régen mezõgazdasággal foglalkozott, gyerekkorom óta abban dolgoztam, szereztem egy csomó gyakorlati ismeretet.
Mezõgazdasági szakközépbe jártam, ott szereztem egy csomó más ismeretet a szakmáról, mert ugye ott a gazdálkodás egészét tanították (volt gyakorlati oktatás is), mi meg otthon csak egy kisebb szelettel foglalkoztunk.
Aztán elmentem egyetemre, és az 5 év alatt kb. semmit nem kaptam pluszban a szakmából a középsulihoz képest.
Illetve igen, mert megtanították a csontokat latinul, meg tudnom kellett, hogy a fiszemf.szom bogár lába hány ízû, vagy rendszertanilag hová tartozik.
Az ismeretek ilyen szintû mélysége évfolyamonként 5 embernek szükséges, akik a doktori képzésben folytatják a pályafutásukat, és vagy kutatók, vagy oktatók lesznek. A többieknek töltelék.
Ami viszont a hagyományos nappali tagozatos képzésben a legjobb, az a kulturkör.
Bekerülsz egy rendkívül széles merítésbõl összeállt vegyes társaságba. A legkülönfélébb hátterû, helyzetû emberekkel kell megtalálnod a közös hangot, és egy olyan követleményrendszerhez kell alkalmazkodnod, ami sokszor köszönõviszonyban sincs a valósággal.
Ezt az egy dolgot szerintem nem tudja semmi pótolni, és nekem személy szerint a legjobb az volt az egyetemben, hogy a látóköröm sokszorosan kiszélesedett.
