nem. a banknak saját tõkéje is van (befektetõktõl) meg betétesei meg kockázati alapjai meg fedezetbiztosítása, meg kölcsönkért pénze stb. Kurvára nem olyan egyszerû, hogy a betétesek pénzét helyezi ki.
Printable View
A közjegyzõnek nincs köze a szerzõdésben foglalt kondíciókhoz, az õ munkája mindössze annyi, hogy igazolja, hogy a szerzõdõ felek azonosak azzal akik az aláírásukat szabad akaratukból odabiggyesztették a papír aljára. (hozzáteszem a közjegyzõk intézménye a feudális állami rablás egyik maradványa, nálunk pl. a JP (justice of peace) nem kérhet pénzt azért, hogy hitelesítse az aláírásodat)
Eddig ok. Arra gondoltam, mint állampolgár, ráadásul joghoz értõ állampolgár nem terjed ki rá az általa látott/tapasztalt bûncselekmény bejelentése? Ha ezt elmulasztja, akkor nem vonható felelõsségre érte?
A kérdés egyébként költõi jellegû volt. Biztos jól le volt papírozva, hogy ne legyen felelõs.
a forinthitel kamatát a magyar jegybank által meghatározott forint alapkamat szintje határozza meg, ezt pedig a magyar gazdaság és a mindenkori kormány fiskális politikája.
A svájci frankot a vonatkozó svájci gazdaság és a svájci kormány fizkális politikája rendszabályozza, ez pedig értelemszerûen lényegesen alacsonyabb volt, mint a forintkamat.
Ezen hatásokhoz hozzájött a benkközi devizakölcsönzés költsége, a frank-forint árfolyam változása, stb. Bár a kormány szeretné úgy láttatni, hogy a rohadt bankok varázslata folytán ki van semmizve a tisztelt polgár, ez korántsem ilyen egyszerû. Itt jön a képbe, hogy a lakosság pénzügyi kultúrája a béka segge alatt van, így képtelen volt (vagy nem akarta) értelmezni a kamatos kamat fogalmát és az árfolyamváltozások kockázatát. Egyik dolgo sem volt új sem titok a devizahitelezésnél.
A hab a tortán az állami pénzügyi felügyelet asszisztenciája és/ignoranciája volt, amely engedte a nulla% önrésszel mûködõ pénzügyi termékeket és a jövedelmi viszonyoknak nem megfelelõ hitelek kihelyezését.
Mindez nem csökkenti az adósok felelõsségét. (Kiabált a közjegyzõ? Juj. Ha a boltos rádkiabál, hogy egy ezres a kenyér, akkor te adsz neki egy ezrest?)
A bank, mint minden biznisz odáig megy el amíg még éppen nem törvénytelen, hogy maximalizálja a profitját. Ugyanezt teszi a zöldséges, a könyvelõ, a programozó, a mázoló meg az ács. A törvénytelenség határát az állam szabja meg, a gazdasági szabályozók segítségével jelöli ki a gazdasági szereplõk játékterét. Ha nem jók a szabályozók, az az állam felelõssége. Ha pl. egyoldalúan módosultak szerzõdési feltételek, az a bank és az állami ellenõrzés felelõssége.
Olyan szerzõdést aláírni amit nem értesz az a te felelõsséged amit semmilyen körülmények között nem háríthatsz másra.
Sok homályos pont van a devizahitelezéssel kapcsolatban de meg kell tanulni a kérdést, a saját érdekünkben, emóciók nélkül vizsgálni.
Megnéztem, meghallgattam. Vádolhatsz azzal, hogy csak a számomra kedvezõ dolgokat hallottam ki belõle, de az elmondottak eléggé összhangban vannak a véleményemmel. A bankok elkövették a devizahitelezést, mert _elkövethették_! A kormányok tudtával, beleegyezésével és asszisztálásával. Kormánytól függetlenül hozzájárultak. A közgazdász sem tudott megoldást a rendezésére, de az szerinte is biztos, hogy nem a bankoknak és nem a kormánynak kell a megoldást kitalálnia. Nem lenne objektív a megoldás.
Az általad helyes megoldással elõálló kormány miniszterelnöke volt az aki 2001-ben aláírta a deviza alapú hitelezés bevezetését lehetõvé tévõ jogszabályt. Ugyanez a kormány nevezte ki 2001-ben Járai Zsigmondot MNB elnöknek és maradt hivatalban 2007-ig. Neki lehetõsége lett volna vészharangot kongatni. A PSZÁF elnöke Szász Károly volt 2000-2004 között. Szintén ezen kormány alatt. Neki lett volna kötelessége ellenõrizni és meggátolni a szabálytalanságokat. Ezek után én elég visszásnak tartom, hogy attól a vésztõl szabadítanak meg, amit õk hoztak a nyakunkra. Még egy érdekesség. A legfõbb ügyész Dr. Polt Péter volt. Ugyanaz a személy aki most is betölti ezt a hivatalt. Nem kötelessége és szakterülete, de lehetõsége lett volna lendületbe hozni az apparátust.
Gondolom bátran feltételezhetjük, hogy fogalmad sincs, hogy mi történt izlandon, hogy ilyesmit kívánsz Mo-nak is. Egyrészt a bankok (három izlandi bank) nem lettek kipicsázva. Izland kis híján az orosz hatalmi tõke áldozata lett, az orosz ajánlat (4mrd eurós hitel), amely az elsõ bank összeomlására azonnal megérkezett kiváló kondíciókkal, 30% kamat libor felett, de szerencsére ebbe nem hajoltak bele a szigetlakók, és nem vagyok meggyõzõdve, hogy a magyar kormány nem fogadta volna el ezt az ajánlatot. A két másik bank - ahol rengeteg brit tõke volt elhelyezve - összeomlása után, miután a baráti északi államok nem nagyon igyekeztek kihúzni Izlandot a szarból az IMF Stand By Agreementje rángatta vissza a szigetet a kõkorszakból, az orosz tõkeinjekciónál lényegesen barátságosabb, bár kemény feltételekkel. Az SBA pénzét az IMF az északi álamok és Lengyelország adta össze és azt is vissza kell fizetni idõvel (plusz középtávú pénügyi konszolidáció). És ez egy hároszázezer fõs ország. Ahol az egy fõre esõ DGP a magyar duplája.
Egyébként csak óvatosan a kívánságokkal, mert véletlenül még teljesülnek: az IMF Stand by Agreementje ugyanígy húzta ki Magyarország és Görögország seggét a csávából ugyanennek a pénzügyi krízisnek a következtében.
Meg lehet. De mint mindennek, ára van.
pontosan. Ehhez nyugodtan mondjuk ki, hogy mindenki aki devizában adósodott el, az spekuláns.
Arra spekulált, hogy a svájci kamat alacsonyabb marad, mint a forintkamat (egész pontosan: annyival alacsonyabb marad, hogy fedezi az árfolyamkülönbséget is) tehát ugyanazt a lakást vagy autót kevesebb pénzért szerezheti meg.
Lehet a tükör elé állni és köpködni.
A bank vállalta a felelõsséget, de ha most kitesz a házadból, akkor meg sírsz. Ha a banknak kényszerértékesíteni kell a házad mert te nem teljesíted a szerzõdés feltételeit, azon csak bukni tud. A banknak nem kell ingatlan, neki a kihelyezett pénze kell a kamatokkal. Nem a bank élt burokban, hanem a nép.