Off topic

Egy tagot személyesen is ismerek, bemutatkozott, szétszedték, azóta nem publikál. Pedig lehetne tõle tanulni. Én járok hozzá? :-) :-) :-)

A kérdésed az életvitelrõl 80%-banmigaz rá. Közmû nélkül, közoktatás nélkül, út nélkül. Boltban minimálisan vásárol, orvoshoz nem járnak, maga is gyógyító. Csontkovács. Nem ettegésbõl, hanem, mert így szabad, boldog életet él családjával.

Ezt is el kellene fogadni, hogy vannak akik azért vonultak ki, mert így érzik magukat biztonságban és így boldogak.
Magam is szeretném õket követni ezen az úton és szeretek így élni, de még nincs meg bennem az a nyogalom és békesség, ami bennük.
Békesség. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnák megvédeni magukat, ott még a gyermekek is harcolnának.

Egyébként pont tegnap gondolkodtam, hogy ha kapunk még idõt az csak jó. 2-3 év mulva a fiam már önállóan tud tárazni és lõnni. :-)

Igen, valóban kár volt a felvidéki srácot elüldözni. Tudott volna hasznos dolgokat megosztani velünk.:(

Doom!

Az, hogy kinek mi a fogalomrendszere, az csak hozzáállás kérdése. Akinek valóban nem fedezi a szükségleteit a magának megtermelt élelem és egyéb termék, ill. nincs elegendõ jövedelme ezek megvásárlása, az valóban nyomorban él. Az itt jelenlévõ vidékre elvonuló fórumtársak többsége önként választja az összkomfort nélküli életformát, nem hiszem, hogy bármelyikük is "tengõdne", nyomorogna, szerintem mindenük megvan. Az egyik fõnököm, aki havi nettó milliókat keres, na õ nyomorog. A saját pszichéjétõl. Egy rendkívül szorgalmas, jó értelmi képességekkel megáldott, de belátásra képtelen, kezelésre szoruló és kezelés alatt álló ember, aki érzelmi színvonalon általános iskolás szinten megragadt. Nagy valószínûség szerint, ha holnaptól nem csinálna semmit, akkor élete végéig nyugodtan és átlag feletti színvonalon meg tudna élni. De nem akar. Saját gõgjének áldozata. Ez csak egy példa, számtalan mást is felhozhatnék.

A kecsketenyésztõ klub, a társadalom egy bizonyos rétegétõl való elzárkózás, illetve a barátok, ismerõsök megválogatása, szelektálása szerintem teljesen jogos, bizonyos emberek eljutnak a csömör olyan szintjére, amikor ezt érzik szükségesnek. Nem mindenki számára fontos a társadalmi ranglétrán betöltött szerep, az értelmetlen felhalmozás és az építõ jellegû munka teljes hiánya. Személy szerint egy világcégnél dolgozom, kereskedõ vagyok, kiemelkedõ a keresetem, a rám bízott dolgokat (direkt nem írok munkát) jól elvégzem, de nem érzem azt, hogy ez hasznos lenne. Alkalmazkodom, kurva vagyok. Biztosan jó ez?

Az összes kérdésed elsõ felére határozott nem a válasz, arra, hogy bármi jel utal-e rá, hogy ez belátható idõn belül megváltozik pedig határozott igen a válasz. Azt meg egy prepper és túlélõ fórumon nehogy meg kelljen magyarázni, hogy mik is ezek, olvass híreket, olvasd a fórumot, ne csukd be a szemed. Szerintem jól tudod, hogy bármikor bekövetkezhet pl. egy világméretû, fegyveres konfliktusokkal tûzdelt gazdasági összeomlás, vagy nukleáris válság, vagy bármi, amirõl itt valaha is szó volt és aminek az idõpontját mindegyikünk más idõpontra taksálja. Az, hogy néhányan megosztjuk a többiekkel az esetlegesen nem indokolt, logikus érvekkel nem feltétlenül magyarázható rossz elõérzeteinket, az miért zavaró? Nem kell mindent magunkra venni.

A színvonalas élet mit jelent? Viszonylagos anyagi jólétet és összkomfortot, minõségi kaját, kultúrát, szellemi és spirituális táplálékot, konzolt, lapostévét, jó és drága hobbit, fasza kocsit, jól fizetõ munkát, utána tartalmasan töltött szabadidõt, boldog családot, kellemes nyaralást, sok önzetlen barátot, vidám vidéki és nagyvárosi embereket, mindeközben békét, nyugalmat és igazságot? Kinek mit. De más sincs, csak mérhetetlen hazugságáradat.

Én nem tudom hogy kirõl van szó. :hogymi:

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Tulelo

Én nem tudom hogy kirõl van szó. :hogymi:

---

Hollófészek volt, ha nem tévedek.

Hölgyek,Urak...egyszerûen már nem vagyok hajlandó tovább félni...sem a világvégétõl,sem az éhezéstõl,sem a rabszolgaságtól,sem semmilyen paranoid és légbõl kapott világvége jóslattól....meguntam,kész elég volt...nem vagyok hajlandó elvonulni és nem akarom utálni az embereket...hamburgert és rántott sajtot akarok enni az ..ÉTTEREMBE...moziba járni és színházba a barátnõmmel...élvezni,hogy jó meleg van a lakásba és shoppingolni...wellnessbe járni és áztatni magam a meleg vízbe...este megyek is masszásra....elegem van a késekbõl+víztisztítókból+hátizsákokból+te repruhákból+mre csomagokból....mindent szépen elcsomagoltam....
2katasztrófa esetén felbontandó" címszóval.....élni akarok...élvezni az életet a mátrixot.....habár erõs a kétségem melyik a mátrix....

Én se vonultam el sehová. A kettõ miért zárná ki egymást? :) Én ugyanúgy megveszem az olcsó DVD-ket és késeket is. Szépen megfér a két dolog egymás mellett. :beer:

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Doom

Hölgyek,Urak...egyszerûen már nem vagyok hajlandó tovább félni...sem a világvégétõl,sem az éhezéstõl,sem a rabszolgaságtól,sem semmilyen paranoid és légbõl kapott világvége jóslattól....meguntam,kész elég volt...nem vagyok hajlandó elvonulni és nem akarom utálni az embereket...hamburgert és rántott sajtot akarok enni az ..ÉTTEREMBE...moziba járni és színházba a barátnõmmel...élvezni,hogy jó meleg van a lakásba és shoppingolni...wellnessbe járni és áztatni magam a meleg vízbe...este megyek is masszásra....elegem van a késekbõl+víztisztítókból+hátizsákokból+te repruhákból+mre csomagokból....mindent szépen elcsomagoltam....

2katasztrófa esetén felbontandó" címszóval.....élni akarok...élvezni az életet a mátrixot.....habár erõs a kétségem melyik a mátrix....

---

Akkor tedd azt, amit akarsz. Mi is azt tesszük. :)
Számomra az az egyetlen út, ha szabadnak érezhetem magam. Ez van.:D
Én szeretem felvágni a fát, hogy meleg legyen. Ha éhes vagyok, akkor elindulok egy gyalásóval a kertbe és benézek a spájzba. Esetleg kimegyek az erdõbe.
Nem tudnék másként élni. Ezt az életet "élvezem".
Én nem szólom meg, amit Te helyesnek látsz, nem beszéllek le róla. Te se tedd ezt.
Kedvellek, de úgy érzem, hogy kezded túlzásba vinni a negatív hozzáállást.:cry:

Doom: ebbõl számomra az a tanulság, hogy van egy óriási különbség köztünk. Én az egésznek az elején járok, míg Te ezek szerint mindent megtettél már, amit fontosnak találtál. Ráadásul az életszituáció is más. Nem ismerem a korod, és a családi helyzeted, de úgy tûnik, túl vagy a nehezebb kérdéseken. Nálam az élet nagy része erõsen alakulóban van, rengeteg döntést kell hoznom, nincs még befutott karrier, család, stb. Ezek még mind vissza vannak, és a siker az lenne, ha 10 éven belül én is ugyanezt el tudnám mondani magamról.
Jó döntéshez pedig jobb félni, mint megijedni. Ha Te készen állsz a gebaszra, akkor Neked valóban kolonc, hogy a dátummal stresszeld magad. Nekem még létfontosságú lehet.

A lényeg hogy nem szabad túlzásba vinni és néha meg kell állni pihenni. A lazítás fontos dolog, mert ha az nincs, akkor könnyen megcsömörlik az ember. Legyen szó munkáról, prepperkedésrõl vagy akármi másról.