Azért azt is mondd el, ki volt a helyes megfejtõ. :)
Printable View
Azért azt is mondd el, ki volt a helyes megfejtõ. :)
http://i.stack.imgur.com/jiFfM.jpgIdézet:
Eredeti hozzászóló BragBOL
Bocsi Túlélõ az avatarod miatt de nekem errõl ez ugrott be. Kétszer is Ré!!! :haha:
Lehet hogy egyedül vagyok ezzel, de nekem fogalmam sincs hogy mirõl beszéltek. RÉ micsoda?! :haha:
Hivatalos forrásból megtudtam...a Világvége idén is elmarad....:)
Tervezgessétek az idei nyaralást, túrákat ...és lazuljatok....https://www.youtube.com/watch?v=CKhu7pDjarY
Mi ide megyünk....:haha:
Csatolmány 4994
Neki már most is világvége van (akár lehet túlélõnek is nevezni) és sokan lehetnek hasonlóan...
(http://banditapolitika.hu/2015/02/01...e-melyik-vagy/)Idézet:
Egy kis magyar valóság. Te melyik vagy?
Az interneten találtam a történetet, szerintem pár perc figyelmet megérdemel. BANDITA.
“László Varga: Ma felvettem egy stoppost Nagykõrösön. (Munkásruha, szarráázva, mongoloid, 150 cm, 50 kg vasággyal, meggyötört fej, becsületes tekintet)
– Hova?
– Nyíregy!
– Na akkor gyere valameddig elviszlek! Honnan Jössz?
– Pécsrõl!
– Stoppal?
– Nem, gyalog!
– Mi van?! Komolyan?!
– Komolyan!
– És mióta nyomod?
– Hétfõ délután óta jövök.
– És hol vannak a cuccaid?
– Ottmaradt a fõnöknél.
– Milyen fõnöknél?
– Akinél dolgoztam.
– Mit csináltál?
– Erdészeti munkára kerestek segédmunkást, arra jelentkeztem. Nyolcvanezret ígértek feketén egy hónapra plusz koszt, kvártély, hát elmentem Nyíregyházáról Pécs mellé Erzsébetre dolgozni. Reggel hattól dolgoztunk négyig, utána kaptunk egy kiadós vacsorát. Én döntöttem, a másik kettõ zalaegerszegi alkoholista szedte szét a nyárfákat.
– Egyszer ettetek?
– Igen este, de azt legalább megettük, finom volt. Egy csárdából kaptunk mindig maradékokat.
– Az kemény, és miért gyalogolsz?
– Hétfõn lett volna a fizetés, de a fõnök azt mondta, hogy annyi pénzt fog adni, amennyit eddig adott, semmit, ha így nem akarunk tovább dolgozni, akkor húzzunk a picsába. Hát eljöttünk!
– És nem vertétek ki belõle a béreteket?
– Hát a saját portáján megütni valakit mégiscsak vétek volna…
– Én biztos adtam volna a pofájába!
– Nem akar az ember magának bajt…csak az irataimat ne hagytam volna ott.
– Mert azokat ott felejtetted?
– Nem. Elkérte múlt héten, hogy kell a szerzõdéskötéshez a könyvelõnek a személyi, lakcímkártya, adós meg tb kártya, meg a jogosítvány is.
– És nem adta vissza?
– Nem. Azt mondta, hogy örüljünk, hogy nem veret minket agyon!
– Az igen! És ti meg fogtátok magatokat és elindultatok gyalog?
– Igen, de a két zalai megoldotta, elloptak egy-egy Stihlt
– És te nem nyúltál le semmit?
– Ááá, nem akartam én gondot a fõnöknek, biztos pénzért vette õ azt.
– De ingyen dolgoztatott egy hónapig!!!
– Hát igen, meg jólelkû, becsületes Istenfélõ, jó magyar ember vagyok én, nekem nem kell a másé.
– A két másik muki elhozott két fûrészt, te meg minden nélkül csak úgy elindultál Pécsrõl Nyíregyre?
– Erzsébetrõl, de igen. Egyébként nem szerettem velük aludni, mert ezek boroztak minden este, meg csúnyán is beszéltek.
– Aha, és táska, kabát?
– A fõnök kocsijába maradt minden, csak az a baj, hogy hétfõn ettem utoljára.
– Mivan?! Ott van a táskám a hátsó ülésen van benne egy narancs, edd meg!
– Ááá nem akarok én más táskájához nyúlkálni.
– Mondom, vedd el !
– Tolja az orrom alá!(a kocsi mutat 135-öt) Nyisd hát ki!
– De nem akarok bele turkálni.
– Ott van felül, vedd hát ki!
Kivette, megköszönte kb 15 másodperc alatt befalta, majdnem héjastól.
– Na te éhes vagy tényleg! Megállok egy kútnál, veszek valami pogácsát!
– Ááá nem kell.
– Na jó, megállok!
– Tele lesz- mondom a kutas gyereknek
– Lemossam az ablakot? – kérdezi a kis csóka
– Dehogy, hagyjad csak!
– Egy pár pogácsát adsz, kedves?-kérdezem a pultoscsajt
– Nincs csak ilyen mirelit szar szendvics!
– Hát a mirelit szart nem csípem, csak a nyers kakát! Nem nekem lesz. Neki!
Mutatok a kis fickóra, aki csak elkezdte lemosni az ablakomat és úgy néz ki mint Jézus, de Batu kán reinkarnációjában, piszkosul lerongyolódva. Elmondom neki a sztorit, hogy negyedik napja úton van a muki Pécsrõl és itt szedtem fel a falu határában. Az Urszula nõvér fejû csaj megsajnálja és ad egy csokit, hogy azt õ küldi a kis embernek. A szart megmelegíti, fizetek, megköszönöm.
Beülünk a kocsiba és õ elkezdi komótosan becsipegetni, azt az igénytelen közel ezer forintos, 50cm-es zacskós szendót, úgy hogy egy szem morzsa se essen kárba, meg a kocsi kárpitjára véletlen se hulljon semmi.
– Még nagyon éhes vagyok, de ezt a csokit csak haza viszem Atillának!
– Ki az az Atilla?
– A kisfiam.
– Szevasz! Varga László
– Tóth Atilla, két l-lel!
– Két l-lel?
– Igen, édes szülõapám ragaszkodott hozzá…
– Hány éves a gyerkõc?
– Hat
– Õk tudják, hogy mi a helyzet?
– Szombaton beszéltem velük, akkor azt mondta a kedvesem, hogy siessek, mert még egy kenyeret tudnak venni, aztán semmi február 5-ig, akkor kapja meg a közmunka után a fizetést. Szegények azt hiszik, hogy jövök a rengeteg pénzzel, a kicsi meg várja az ajándékot és így legalább nem megyek üres kézzel.
(Magamban bõgök, majdnem kifelé is)
– Hazaviszlek Nyíregyre!
– Ááá nem kell, valahol majd tegyen ki!
– Akkor meg elviszlek Balmazon a vasútállomásra!
Nem mond semmit. Elalszik. Mikor megriad, kérdezgetem:
– És hol aludtál?
– Nem aludtam, folyamatosan menetelek, mint a Doniak tették, akaratból!
– Az út mellett?
– Nem, a füvön, meg az árokban.
– És hogy bírtad? Tudnál még menni?
– Valahogy csak haza kell mennem.
– De nem vett fel senki?
– Nézzen már rám! Az se tudom maga miért vett fel!
– Nem fáztál?
– Dörzsölgettem magam, mikor fáztam.
Megint alszik egyet. Nem büdös. Körmei ápoltak, arca mélyen barázdált, erõs pofacsont, csíkszem, tisztára mint egy mongol.
– Szegény fa!-mondja
– Milyen fa?
– Az az elõzõ!
– Amelyik meg volt dikicselve?
– Az! Nagyon nehéz lesz neki így tovább élni. Csúnya, nagy sebet hagyott, aki vágta.
(csak lesek)
– Egyébként mi a szakmád?
– Semmi! Hatodikat jártam, mert édesszüleim betegek voltak és dolgozni kellett.
– És miket dolgoztál?
– Voltam kõmûvesnél, kertészetben, erdészetben, szõlõben, tudok kaszálni kézzel, géppel, traktorral, amivel kell.
– Hány éves vagy?
– 40
(kb 65-nek nézem)
Beérek Balmazra, megállok a Kisvirágnál.
– Itt egy cigi, én meg beszaladok veszek egy dobozzal, ami meg ebben maradt, azt odaadom.
– Ááá nem kell, elég lenne papír, eddig is csikkekbõl tekertem, mert kedden elfogyott a dohányom.
Veszek egy cigit magamnak, elmesélem közben Editkének, hogy mi van. Õ kedvesen kikeresi, hogy csórikámat melyik vonatra tudom felrakni és hogy van a csatlakozás. Köszipuszi
Kimegyek. A kis figura sehol. Keresem, hát a Vízmû sarkánál hugyozik. Elrakja. Odajön. Elnézést kér a pisilés miatt.
– Jól van gyere, kimegyünk az állomásra!
– Itt is jó sok cigány van!- ennyit mond szépen fejlõdõ, szeretett városunkról.
Az állomáson kérek egy jegyet a nénitõl, aki mondja hogy a csatlakozásnál egy sebes vonatra tud átszállni, amire pótjegy kell. A kis barátom rögtön rávágja:
– Ááá nem kell, majd megyek egy másikkal, tudok várni egy két órát vagy hatot vagy bármennyit…
– Persze kérem a pótjegyet, köszönöm! Na ez a jegy, ez meg a pótjegy! Gyere adok valamit a fiadnak, meg ott van kocsiban a csoki is!
– Köszönöm!
– Maradt még 3500 Ft a tárcámban ezt is odaadom, meg ezt a kis aprót, hogy kihúzzátok ötödikéig.
– Ááá nem fogadhatom el!
– Na rakd csak el, meg ezt a madaras kiadványt is! Én is kaptam!
– Nagyon szépen köszönöm, nagyon köszönöm, de hogy fogom én mindezt meghálálni?
– Nem kell sehogy!
– De valahogy csak kéne!
– Nem kérek semmit! Menj haza a családodhoz!
– Nagyon köszönöm Isten áldja meg magát!
– Téged is, na jó utat!
Fordulok kifelé, kopogtat az ablakon. Lehúzom.
– Na mi az?
– Adja meg a címét!
– Az enyémet? Minek?
– Csak összeszámoltam, hogy 5140 Forintot adott és ha ötödikén nem is, de hatodikán vagy hetedikén szerintem a posta elviszi, mert van olyan, hogy a postásunknak én odaadom, a maguk postása meg házhoz viszi.
– Nem kell visszaküldeni, hagyja csak!
– Én még soha nem tartoztam senkinek és nem is akarok! Kérem adja meg, hadd küldöm vissza, ha sikerül!
Megadtam és hazamentem…”
Legyen szép a napotok. BANDITA.
Igen, sokan. A kormányok meg NEM a valóban rászoruló becsületes embereket segítik.
..vazze ne legyetek már ilyen depisek...a világ gondja ,nem a Ti gondotok...élvezzétek ezt a szép világot,örüljetek a klassz cuccoknak amit sikerül meg venni,még akkor is ha pár száz forint...már február van..mindjárt itt a túra,peca szezon...bakancs kibokszolva,hátizsák pakolás alatt...a világ maxifasza......na +1 jó zene....https://www.youtube.com/watch?v=LqoieJfMDP0
..lehúztok agyilag ezzel az örökös probléma kereséssel...
Érdekes sztori nekem kicsit gyanús, hogy nincsenek nála papírok, meg a túlzott szerénység. Remélem nem csaló volt, de ez már nem is fog kiderülni, és lehet jobb abban a hitben élni, hogy õszinte volt.Idézet:
Eredeti hozzászóló raktaros
De én már nem adok senkinek, engem egy hasonló sztorival húzott le egy szerencsétlen, utólag ébredtem rá, hogy hazudott, de akkor elhittem, hogy elveszett és segítségre szorul, még orvosi kötéseket is tett magára... Visszaélt a jóindulatommal. Ugyanígy a végén mondta, hogy vissza fizeti, azóta nem is hallottam róla, pedig adtam neki elérhetõséget õ is adott persze falsot, amit ott nem tudtam leellenõrizni, mert érdekes módon nála se voltak papírok.
Ettõl függetlenül sokan vannak akik bajban vannak, nagyon sokan csak az országban is, mi szerencsések vagyunk és csúnya szóval mondva "életképesek", de mivel jobb sorsot kaptunk mint más kötelességünk segíteni a rászorulókat, persze kicsiben is lehet, de inkább politikai szinten, és a probléma gyökerére koncentrálva nem a foltozgatásra, mert ha kaját adsz valakinek az csak foltozgatás a probléma nem oldódik meg, ettõl függetlenül jó cselekedet, csak kevésbé hatékony.
Idézet:
mivel jobb sorsot kaptunk mint más kötelességünk segíteni a rászorulókat,
..megfázott a hátam a hét elején,megizzadtam és hideg volt,meg át is ázott a kabát...egész héten alig mozgott a bal kezem,mert a vállízület begyulladt..így nyomtam végig a hetet..azért van ilyen rohadt jó kedvem,mert ma végre ki tudtam aludni magam és múlik a fájdalom.....nekem ki segített?..:mad:..ugyan már!
Akik megoldásokat keresnek a problémák helyett, azokat nevezed depisnek, csak azért, mert szeretnek tisztán látni, ellenben felveszed a szemellenzõt, ráadásnak a homokba dugod a fejed, ez nem a ló másik oldala egészen véletlenül? Vagy csak teljes érzéketlenség?Idézet:
Eredeti hozzászóló Doom