Gazdasági összeomlás

Szerintem nem egyszerű megítélni, hogy a "gazdasági összeomlás" az mikortól valós. Az például gazdasági összeomlás, ha mesterséges igényeket generálnak az emberekben, aztán olyan helyzetbe hozzák a gazdaságot, hogy ne lehessen kielégíteni azokat az igényeket? 2008-ban felhőkarcolókból ugráltak ki a bankárok/tőzsdések, mert ideiglenesen el kellett volna menniük dolgozni mondjuk a közszférába, és nem tudták volna otthagyni egy ebédre a havi fizetésemet. Képesek voltak ezért kinyírni magukat. Pár hónappal később aztán le is csengett a válság neheze.

Szóval érdekes dolgok ezek. Ahogy varég is írja, például rengeteg ember úszik a hitelben. És a reklámok ezerrel kínálják most is. Aki pénzügyileg mínuszban van, az viszont már eleve egy állandó gazdasági válságban él, ha úgy vesszük. Ő már "alapállapotban" sem tudta (vagy nem akarta) megoldani, hogy kijöjjön a pénzéből.

Plusz annyi dolog van, amit ha nem vesz meg az ember, máris ellensúlyozza az inflációt. Például aki egy magyar városban él és ugyanabban a városban dolgozik, az miért ne járhatna munkába biciklivel? Bármilyen az időjárás, csak egy-két ruhadarabot kell beszerezni. És ha nem óriási a város, akkor szerintem max. fél óra alatt a legtöbb helyre oda lehet érni biciklivel. Közben az ember mozog is és friss levegőn van.

Vagy például a fél ország alkoholista, de aki nem az, még az is elég sokat szokott költeni piára szerintem. Ez valahogy benne van a magyar mindennapokban. Rengetegen dohányoznak, talán még annál is többen füveznek, ezek is drága dolgok. Most a "bulizós korosztály" megint veri a pénzt a szórakozóhelyeken, látom ha néha késő estig dolgozom pénteken. Vagy a minap vettem mosószert egy nagy bevásárlóközpont egyik üzletében, és láttam, hogy továbbra is üzemel ott szolárium. Valahogy nem ment csődbe az elmúlt 2 évben, ami számomra rejtély. Szolárium, kozmetikus, étterem, konditerem, jóga, sorolni lehet azokat a helyeket, ahol az emberek fölöslegesen költik a pénzüket. Edzeni még jobb is lehet saját testsúllyal, jógához sem kell csoport, akik csak elvonják az ember figyelmét. Az éttermet sosem értettem: hát otthon nem nyugodtabban, kényelmesebben lehet enni? Közben pedig azokkal vagy, akikkel elmentél volna étterembe, csak annyi a különbség, hogy otthon egymás között lazábban, felszabadultabban tudtok beszélgetni, és nem kell kiöltözni sem. Plusz mindenki ihat alkoholt aki szeretne, mert senkinek sem kell hazavezetnie. :) Ugyanígy mennyit nyűglődtek a mozikon is az elmúlt 2 évben. Hát a mozi, az aztán megint nélkülözhetetlen. Csak az ne zárjon be!

Sokan szerintem úgy vannak ezekkel a kiadásokkal, hogy az nekik nem "luxus", hanem "kell". Aztán ha mondjuk nem tud eljárni havi 5 -10 ezerért kozmetikushoz, akkor az neki már válsághelyzet. Az utazgatásokat nem is ragozva. (Persze ezzel nem valamiféle ingerszegény, vagy kikapcsolódás és emberi kapcsolatok nélküli életmódot hirdetek. Csak szerintem azt a legtöbb esetben kellemesen, élvezhetően meg lehet oldani pénzköltés nélkül is.)

Az van ami van. Amiket írsz mint felesleges dolgok, azok hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek jelentős részének van munkája és meg is tud belőle élni. Azt már mindenki maga választja meg, hogy mire mennyit költ abból a fizetésből-bevételből, felvesz-e hitelt, ha igen mire.

Valószínűleg érdemes megtestesíteni a változást, amit szeretnénk látni a társadalomban és jól megfontolni, hogy mire költjük a pénzünket. Ugyanakkor Valamikor érdemes felelősségteljesen költeni szerintem.

Ezt úgy értem, hogy tegyük fel, valakinek egyszercsak elkezd jól menni. Előtte megszokta a spórolást szinte minden bejövő (immár viszonylag sok) pénzt félretesz: kifizeti az adósságokat, bár talán nem is voltak, mivel ügyesen spórolt, képez néhány hónapnyi tartalékot, elkezd befektetni, minden szuper. Innen mi a jobb a további útra?
1. Továbbra sem költ többet, nagyon masszívan és ügyesen spórol és tolja a befektetéseit-tartalékait, hogy a lehető legeslegeslegjobban biztosítsa a jövőbeni biztonságát
2. Óvatosan elkezd költeni az említett felesleges dolgokra is: elmegy étterembe néha, ha nem gáz a vírushelyzet moziba... Emellett még mindig az az első, hogy meglegyenek a tartalékok, meg mindig a befektetésekbe menjen egy fix összeg a bevételekből.

Szerintem a második a jobb, mert így a gazdaságilag sikeres ember hozzájárul ahhoz, hogy megéljen a pincér, a szakács a mozi takarítója... És itt van a csavar a dologban: az ember a pénzével szavaz. Ilyen éttermeket szeretnék látni, fontosabb a mozi(nekem amúgy nem fontos, csak ez volt a példa), mint a kocsma... Én szerintem az átlaghoz képest elég olcsón élek, alacsony a havi költségem. Nyilván tudnék még belőle faragni, ha muszáj lenne, de szerencsére így is a fizetésemhez képest elég komolyan tudok félretennni. Szóval figyelem az egyensúlyt, azt nézem, hogyha jól alakul akkor hogyan változtassak, vagy ha esetleg beüt a krach akkor hogyan változtassak

Ha valakinek nagyon szűkösek a lehetőségei, akkor abszolút egyetértek a megközelítéseddel, nagyon hasznos úgy látni a dolgokat ahogy írod! Szerintem az a fontos, hogy amikor rosszra, vagy jóra fordulnak valakinek a lehetőségei akkor ügyesen reagáljon.

Persze, mindenkinek a maga igénye szerint! Részemről sem értékítélet akart ez lenni. Nyilván ami az egyik embernek fölösleges, az a másiknak fontos lehet. Plusz ahogy írod, a kocsma stb. is munkát ad embereknek.

Inkább a gazdasági válságról jutott eszembe az egész. Hogy ez megint - mint sok más válság - relatív lehet. Mert valakinek mondjuk vissza kell fognia a piát/cigit/mariskát, nem tud hetente elmenni mulatni, kiesik az utazgatás, és akkor ő azt már válságként éli meg. Az akkor tényleg gazdasági válság, vagy az ő személyes igényeinek a válsága? (Amik nem is biztos, hogy a saját igényei, csak elhitették vele, hogy azok.)

Tökéletes példa erre a relativitásra az elmúlt két év lezárásai és a kijárási korlátozások. Sokan szinte beleőrültek ebbe, hogy akkor nincs meg a napi rutin kocsma, vagy a megszokott éttermi kajálás, vagy hétvégente a mozi, vagy a heti három konditerem, kéthetente a kozmetikus, stb. Vagy nem lehet csak úgy repülőre ülni és elugrani egy külföldi koncertre. Vagy egyáltalán, hogy mondjuk este tízre haza kell érni. Furán hangzik, de ez komoly feszültséget jelentett sokaknak, ők ezt a maguk életében szabályszerűen válságként élték meg. Közeli rokonom épp csak elkerült egy idegösszeomlást, nemrég állt újra munkába 1 hónap szünet után. Magas vezető beosztásban van, a férje szintén, megvan a szép ház, a sok lóvé, a doktori cím, minden. Fiatalok, egészségesen élnek, nem kell különösebben aggódniuk sem a vírus, sem az anyagiak miatt. De ezek szerint ezt az egészet ő egy olyan szintű, az életébe való belekavarásként élte meg, hogy ez komolyan kirobbant belőle. (Persze több gyerek mellett elhiszem, hogy extra nehéz volt az iskolai bezárások stb. miatt - mondjuk a vállalt gyermekek száma megint egy olyan kérdés, amibe bele lehetne menni.)

Én meg a járvány közepén csináltam munka mellett az államvizsgákat jogász szakon. Nem magamat fényezve. Csak azt akarom ebből kihozni, hogy én a járványcirkusz előtt is viszonylag egyszerűbb életet éltem. És így nem éltem meg válságként azt, ami miatt mások esetleg alkoholisták lettek vagy a pszichiátrián kötöttek ki. Részemről például hómofiszos bohóckodás sem volt, amikor a legtöbb kolléga otthon volt, akkor is bejártam ugyanúgy. A legnagyobb államvizsgát pár héttel előtte bizonytalan időre elhalasztották, na az stresszes volt nekem is, mert már a munkahelyi szabadság is egyeztetve volt, be volt ütemezve a készülés, stb. De nagyon arra sem paráztam rá és meg is lett a summa, ami összesen talán hármunknak sikerült nappalin-levelezőn együttesen.

Nemrég csináltattam részletes vérképet, ahol a stresszel kapcsolatos értékeket is nézték, és egész jó lett minden. Szóval szerintem kifizetődő, ha az ember nem bonyolítja túl az életét. Akár anyagilag, akár azzal, hogy hozzászokik olyan dolgokhoz, amiket egyik napról a másikra elvehetnek tőle. Lásd például a gyúrósok megannyi nyűglődését az elmúlt két évben. Ha szépen edzettek volna saját testsúllyal otthon (ingyen), akkor röhöghettek volna a konditermek bezárásán. Vagy ha valaki nem keverné össze a jógát és a társasági életet, akkor nem élte volna meg veszteségként, hogy nem járhat pénzért csoportos jógára. :) Egyébként ha én nyernék a lottón (ha lottóznék), akkor sem járnék ilyen helyekre, mert nem érzek rá igényt. De nincs is olyan, hogy otthon ne csinálnék éppen valamit, vagy ne tudnék kellemesen kikapcsolódni és pihenni. És persze akik fontosak nekem, azokkal találkozom (de csak velük, tehát részemről a felszínes udvariassági kávézások elmaradása sem tűnt fel, mert nem is voltak ilyenek).

Na a lényeg annyi, hogy a gazdasági összeomlás szerintem nem ott kezdődik, hogy visszaesik a Douglas forgalma, mert nem fogynak annyira a 15-20 ezres parfümök. :) (Vannak akik azt is hitelkártyával veszik amúgy.)

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló P. Dude

Szerintem nem egyszerű megítélni, hogy a "gazdasági összeomlás" az mikortól valós. Az például gazdasági összeomlás, ha mesterséges igényeket generálnak az emberekben, aztán olyan helyzetbe hozzák a gazdaságot, hogy ne lehessen kielégíteni azokat az igényeket? 2008-ban felhőkarcolókból ugráltak ki a bankárok/tőzsdések, mert ideiglenesen el kellett volna menniük dolgozni mondjuk a közszférába, és nem tudták volna otthagyni egy ebédre a havi fizetésemet. Képesek voltak ezért kinyírni magukat. Pár hónappal később aztán le is csengett a válság neheze.

---

Jó példa arra, mennyire nehéz megítélni, hogy egy kellemetlen hírre hogyan reagálnak az egyének. Egyesek képesek fejben összeomlani, véget vetni mindennek. Sajnos vannak olyan nagyhatalmú vezetők, akik nem csak a saját, de az egész civilizációnak véget vethetnek egy elhamarkodott, érzelmi alapon hozott döntéssel. Sok helyen olvastam már, hogy a vezetők, ez elit nem fogja engedni, hogy kitörjön a világháború, hiszen az a hatalmuk (és talán az életük) végét jelentené. Ebben sajnos nem lehetünk biztosak, mert azok is emberek és nem biztos, hogy racionálisan döntenek egy kritikus helyzetben, ahogy az általad említett bankárok/brókerek is elvesztették a józan ítélő képességüket.
Te, aki - ne vedd sértésnek, de - nélkülözésben élsz, nem ér akkora traumaként, ha le kell mondanod olyan "luxusról", mint a mammut-bike, nem esel kétségbe. Más, nálad jóval tehetősebb ember, meg kikészült, ha el kell adnia a Porsche-t. Akik a piramis csúcsához közel vannak, sokkal nagyobb esést szenvednek el, mint az innen lentről gondolnánk.

Hát erről megint csak az jut eszembe, hogy kinek mi a nélkülözés. Azon a több százezres Kona bringán kívül nem volt mostanában olyan, amit ne tudtam volna megvenni. Ahogy a másik hozzászólásban írtam, ha hirtelen lottómilliárdos lennék, én akkor sem élnék nagyon más életet, mint most. Utazás, étterem, konditerem stb. ugyanúgy nem játszanának, mert nem vonzanak, nem érzek rájuk igényt. Persze nagyjából tudom, hogy mire költenék, de semmi ilyesmire, mert ezek valahogy nem érdekelnek. Érdekes, valamilyen szinten pont azt igazoltad vissza, amit próbálok itt megfogalmazni a gazdasági válságok kapcsán. Sosem írtam, hogy valamiben hiányt szenvednék, vagy ne jönnék ki hónap végére, önköltségen ment az egyetem is stb., de valamiért nélkülözőként gondolsz rám. Magyarországon meglepően sokan vannak, akiknek havi nettó 111 ezer (a mostani minimálbér) is csak vágyálom. Akkor rájuk mi a jó szó?

Még mindig úgy gondolom, hogy a "gazdasági válság" sok esetben csak felfújt dolog, és valójában az egyéni igények válsága.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Ged

... Más, nálad jóval tehetősebb ember, meg kikészült, ha el kell adnia a Porsche-t. Akik a piramis csúcsához közel vannak, sokkal nagyobb esést szenvednek el, mint az innen lentről gondolnánk.

---

Rengeteg ilyet láttam, hogy mekkora trauma, ha nem lehet 4 évente új Q6 a garázsban, meg nincsen évente 3 kéthetes nyaralás valami ismeretlen elit helyen...


Ahogy mondani szokás:
"Magas lóról lehet nagyot esni"

Az emberek még mindig ki vannak akadva a sztárokra amikor azok 100 hektáros villából osztották az észt a pórnépnek hogy "maradj otthon, mindannyian szenvedünk". Mintha ugyanaz lenne a 30 négyzetméteres kis lakásban és a palotában bezárva lenni.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló P. Dude

Szóval szerintem kifizetődő, ha az ember nem bonyolítja túl az életét. Akár anyagilag, akár azzal, hogy hozzászokik olyan dolgokhoz, amiket egyik napról a másikra elvehetnek tőle.

---

Szia,

Igazad van.

Bel

Nekem, ha tető van a fejem felett, friss víz, élelem, levegő, csend adott, találkozhatok a barátaimmal és a családommal, kimehetek a természetbe, de semmi más nincs, akkor még válságban vagyok.

Ha kapok ezek mellé egy laptopot és internetet, akkor már nagyjából minden rendben. Ha ezek mellett barkácsolhatok, akkor már teljesen rendben van minden :D

Tényleg abszolút fontos, hogy magasról lehet nagyot esni és ezt elkerüljük, egy pillanatra sem vitatkozom. Ugyanakkor szerintem akkor is fontos, hogy a pénzével szavazzon is az ember és ne csak tartsa otthon/bankban, ha esetleg hozzájut némi többlethez. Egyébként ilyen szempontból P. Dude-ot sem kell félteni, mert ha kijött volna a sor, akkor leszavazott volna a bringagyártóra és a kereskedőre, valamint leszavazott az egyetemre is. Ezek az én értékrendem szerint is jobbak, mint a kocsma-mozi-műköröm vonal :thumbup:

Egyébként FerFAL is hasonlót ír: "Gyakorolj önmegtartóztatást egy jobb jövő érdekében - ez az a szemlélet, amit el kell sajátítanod, ha fel akarod készíteni magad. Van egy csomó "király-cucc", amiről le kell mondjál annak érdekében, hogy a nélkülözhetetlen holmira jusson. Meg van más is, ami nem alapvetően nélkülözhetetlen, de valamiféleképpen fontos. Az asszony bejelentkezik a fodrászhoz egy-két havonta. Nem életbevágóan fontos, de jól érzi magát tőle, és ez emel a közérzetén. Én meg néhanap veszek egy videojátékot az Xbox-hoz, vagy hazaviszek egy filmet, amit együtt megnézhetünk. 7-10 dolcsi nem fog hazavágni, de a kikapcsolódás jól esik. Viszont egy túlélőnek az alkoholt, a drogokat, de még a cigarettát is kerülnie kell. Egészségtelenek, sok pénzbe kerülnek, aminek máshol jobb helye lenne, és függőségeket ébresztenek olyasvalami iránt, amit nem valószínű, hogy a jövőben mindig be tudsz szerezni."