Köszönöm a tanácsokat.
Figyelembe vettem a területek jellegét, lakott területtõl való távolságát, a szélfogó erdõsáv, erdõfolt mélységét, annak gazosságának mértékét.
Én arra gondoltam, hogy eleve egy erõsen gazos terület közepére tenném.
Egy gyerekkori élményem jut errõl eszembe, amikor a gyümölcsösök között az erdõ szélén felbicikliztem egy Dunakanyar közeli zsákfalu végébõl.
Ott egy tisztásra bukkantam amit búza borított, a tisztás túloldalán pedig egy nyelvszerû körülbelül 10x20 méteres terület volt. A terület 3-4 fából állt. Középen gyakorlatilag nem volt aljnövényzet a széleit pedig sátorszerûen körülölelték a fák, alig lehetett bejutni. Hamar kitisztítottam magamnak és "befoglaltam" nyári hûsölõnek, soha egy szál embert nem láttam arra, de amúgy sem lehetett belátni.
Próbáltam a nyelvnél beljebb nyomulni, de sûrû és szúrós bokrokkal volt tele, ezért felhagytam a kísérlettel. Tökéletes helyszín lehetne egy ilyen épület számára.
A saját telek tényleg nem rossz ötlet, de ha ott a változást az építési hatóság füleli le, a nyakamba varrhatnak akármit. Ráadásul ha belterület, veszélyesebb. Én fõleg a csöndes községek önkormányzatai közötti "senkiföldjeire" gondolok, budapesttõl kellõ távolsággal.
Észrevételeim szerint a hajléktalanok általában a nagyvárosok közelében tanyáznak.
Természetesen a sávot amirõl beszéltem 3 dolog vette körbe.
Egy nagy gyümölcsös, mellette erdõ, méhészettel, illetve dimbes-dombos búzamezõk, amelyeket általában inkább aratnak és vetnek azt is gépekkel. A gyümölcsös már neccesebb téma, de abból kiindulva, hogy teljesen nyitott volt, szerintem biztonságos volt a környék. (azóta is vágyódom vissza oda a barátnõmmel nyár végén barackozni :P, de sosincs rá idõnk sajnos)
Ugyanezen a területen találtam elhagyott épületeket is 1-2 kilóméterre a leírt ponttól. Nem nagyon voltak kifosztva. Volt amelyikben még bútorokat is találtunk, felsõbb, gazos területen még ruhák, újságok, festékek is voltak a kis viskókban.
