Hát, én most lebeszéllek a homokról. Ez az eredendõen szénacélból lévõ képzõdmény a beavatásnál (amit a készítõ a mellékelt használati útmutatóban mellékel hozzá) szerencsés esetben egy gyakorlatilag monomolekuláris oxidréteget, magyarul revét kap. Ez a nagymamáink palacsintasütõjén megismert fekete bevonat. A tradícionális nagyik sosem engedték ki a kezükbõl a hasonló anyagú palacsintasütõt másnak mosogatni! Nem figyelmességbõl tették, hanem azért, hogy el ne rontsák. Ha homokkal mégy neki, ezt minden alkalommal tönkreteszed. Mindig kelátos, vasas ízú lesz a kajád és mindig minden leragad majd az edényben. Ezek az edények annál jobbak, minél többször használtad. (Kialakul és megvastagodik a "természetes teflon".) Ha masszív benne a lerakódás, akkor mosószerrel és a konyhai fém szálas súrolóval takarítsd, ugyanis annak a fém szálai nem fogják megkarcolni a kialakult és hasznos bevonatot. A homokkal minden alkalommal új, aktív felületet hoznál létre, mely a vasas ízt minden alkalommal biztosítaná és a leragadást is.