Egy szülõ elvesztése gyerekként nagyon tud fájni érzelmileg és anyagilag is egyaránt. Felnõttként is, de akkor inkább csak érzelmileg.Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
Nekem 3 év alatt 3 nagyszülõvel kevesebb lett, már egy sincs. 70+ illetve 80+ évesek voltak. A negyediket nem is láttam soha, már nem is él kb. 20 éve.
Egy dolog azért megnyugtató ilyenkor: már nem kell aggódjak miattuk. Illetve anyámnak nem kell járnia a mamákhoz napi 2-3 órát eltöltve.
A veszteséget rövid idõ alatt feldolgoztam. Nem is gyászoltam igazán, mert tudtam hogy így jobb lesz nekik, legalább már nem szenvednek.
Egyébként azt akartam pár éve, hogy ne egy válság közepén menjenek el, mert az duplán rossz. Úgy látszik hogy teljesült a nem mindennapi gondolatom. Tudom, csúnya gondolatok voltak ezek, de nem egy átlagos helyzet volt az enyém. Vannak érzelmek/helyzetek/dolgok amelyek egyáltalán nem hiányoznak, mások pedig igen.
Szüleim szerencsére élnek, de mindketten voltak életveszélyes helyzetben az utóbbi 5 évben. Most viszonylagos nyugalom van.
Kávézás/dohányzás nincs, csak egy rendszeresen ivó cstag, de ilyen az élet. Én ritkán iszok alkoholt, néha 1-1 kávét.
Az egészséges étkezésre egyre jobban tudok figyelni, nem szoktam beteg lenni.
Azért örülök hogy van egy tizes kg súlyfeleslegem, legalább tovább eléldegélek majd élelemszegény idõszakban.
Talán elõnyömre válik. Így az akkor esedékes szénhidrát szegény étrend késõbb teríthet le.
