És ha pelenkában boncol?
Viccet félretéve, az emberek sokszor szeretnek túlozni. Benne van az, hogy kicsit rémisztgessük a másikat. Ugyanez volt jogon a vizsgák elõtt. Gyakran volt valaki, aki várakozás közben elkezdett ellenõrizhetetlen rémtörténeteket mesélni az adott vizsgáztatóról/tantárgyról. Még államvizsgáknál is. Az elején beszoptam a sztorikat, aztán hamar rájöttem, hogy ezek a történetek sosem fedték a valóságot. Az egész egyetem alatt egyszer sem volt velem inkorrekt egyetlen vizsgáztató sem - még azok se, akikrõl aztán tényleg gõzerõvel mentek a horrorsztorik -, és mindig reális jegyeket kaptam. Ha felkészülve mentem oda, akkor szó szerint soha nem volt okom a félelemre.
Aztán az is benne van, hogy a járvány miatt jelentõsen megnõtt a munkanélküliség. Illetve sok helyen kiderült, hogy fele létszámmal, csökkentett munkaidõben is ugyanúgy mûködik a munka. Vagy otthonról is végezhetõ az, amirõl addig azt gondolták, hogy naponta be kell miatta menni. Ezért most mindenki igyekszik a saját munkáját minél fontosabbnak feltüntetni. Ami egyébként teljesen érthetõ. Ezért van az, hogy szaporodtak a sajtóban és a közbeszédben a "hõsözések" is. Lassan mindenki "hétköznapi hõs". Ez is egy szubjektív dolog, mert ahogy mondtam, nekem egy éve nem mernek belemártani egy csíkot a vizeletes üvegcsébe. :D A maszkot csak a számok elolvasásához vettem le az üzemorvosin, hogy ne párásodjon be a szemüvegem, de még szinte ki sem mondtam az utolsó számot, már szigorúan szóltak, hogy vegyem vissza.
Benne lehet az is, hogy az állami egészségügyben azért kicsit "máshogy" beszélnek. Kolléganõm lányának sem a háziorvos mondta, hogy felejtse el az oltást, ha a közeljövõben gyermeket tervez. Magánegészségügyben mondta neki a nõgyógyásza. Rokonom a helyi kórházban dolgozik (nagy kórház), ott meg nyomást gyakoroltak rájuk, hogy oltassák be magukat. Nem tették kötelezõvé hivatalosan, de a nyakukra jártak naponta, hogy "figyi, ez a vezetõség elvárása, erre kértek minket". Ha meg mégsem kérte volna, akkor valami gyakori kötelezõ teszteléssel "ösztökélték" volna. Az állami egészségügyet, fõleg a fiatalabb orvosokat eléggé meghatározza az újabb és újabb pénzek kizsarolása érdekében tudatosan pánikot keltõ politikai kalandor Kincses Gyula, és az általa átvett kamara.
Sokszor amúgy az állami egészségügyben sincs egyetértés. Rokonomnak egyik kórházi doki ezt mondja az oltásról, a másik meg azt. A magyar háziorvosok egynegyede pedig nem vállalta az oltás beadását. Vagy azért, mert nem akarta, vagy azért, mert nem volt meg hozzá a helye stb. Az a probléma, amikor - akár itt a fórumon is - egyesek konszenzusnak akarnak beállítani valamit, ami nem konszenzus. Értem én, hogy kapaszkodni kell valamibe, de közben tisztességesnek is kell maradni.
Én is elmondhatom a magam verzióját, és hõzönghetnék, hogy "én meg nem kaptam el". A járvány kezdete óta egyetlen munkanapot sem hagytam ki. Nálunk nincs "home office". Tizenegy-tizenkét órát vagyok a munkahelyen, egy pár hónapos idõszakban volt rövidített mûszak, 10 óra. :) Emberekkel ügyezek, kommunikálok testközelbõl. A munkatársak sokszor "egyszerûbb emberek", akik nem foglalkoznak sem a másfél méteres távolsággal, sem a maszkkal, meg kezet akarnak fogni, vállon veregetni, stb. Millió helyiséget, épületet járok be, agyonfogdozott tárgyakat taperászok (kilincsek, kulcsok, tollak, telefonkagylók). Mindenhova biciklivel járok, amin nem kötelezõ a maszk, illetve a szemüveg miatt sem húzom fel. Így folyamatosan tekerek el maszk nélkül mások mellett (biciklisek, gyalogosok), akiken gyakran szintén nincs maszk. Ha a fõ terjedés aeroszol, akkor a részecskék órákig ott lebeghetnek a levegõben, és valószínû, hogy az én sima kék maszkomon simán be tudnak menni. (Bár most kipróbáltam az FFP2-es maszkot is.) Szerencsére az elmúlt egy és negyedévben mégsem kaptam el a vírust, vagy tünetmentesen átvészeltem. Aztán nem rettegek otthon hómofiszban, hogy egy hónapban egyszer menjek be a munkahelyemre.

