Eredeti hozzászóló
Plafon
Szempont, hogy minél messzebb legyenek a városok, pláne a fõváros és a megyeszékhelyek.
A népsûrûség tényleg nagyon magas ebben a kis országban. És én is el szoktam jutni kutyasétáltatások alatt a szomszédos településekig (gyalog is). Ennek ellenére sem hiszem, hogy ezért népvándorlások lennének a városokból, de rendszeresen fosztogatni akaró hordákra számítani kell. Valószínûbb, hogy az átlag ember vágya inkább a határátlépés lenne, ha van hova remélni a megmenekülést.
A helyet okosan kell kiválasztani. Elsõ lépésként bele kell gondolni, hogy merre venné az irányt a többség, hol remél nagyobb gazdagságot, több tartalékot?
Az elsõ hozzászólásomba próbáltam beleszõni egy figyelmeztetést, a falvakkal kapcsolatban, azt hittem, majd azon a vonalon folytatódik a BOL koordinálása a topikban.
Nem minden esetben élhetõbb a vidék, az emberek ott is felkészületlenek, az elidegenedés pedig már régóta dolgozik. Már most is ember embernek farkasa, irigységbõl, becsvágyból, önzésbõl. Ezt generálja a szegénység, a kiszolgáltatottság, és az ego, ami mindenen felülemelkedett. Az emberek manipuláltak, és még a "közösségen" belül is bizalmatlanok. Eddig még nem láttam (ok, neten már olvastam róluk :rolleyes:) összetartó családot az enyémen kívül, mindenhol szétszakadások, hálátlanság, terror, közöny, vagy más káros hatások dolgoznak (pl. a karrier). És a közösség nem pótolja a család széthullását, nem karolja fel ezeket az embereket, holott régen legalább megkapta a gyermek ugyanazt az értékrendet, kultúrát idegenektõl is, ha kicsiként kellett elmennie dolgozni a földesurakhoz, mint amit otthon kapott volna. És ez az értékrend sokkal jobban szolgálta a közösségek túlélését, az elkötelezõdést, mint a globális multikultúra.
Ha ebbe az amúgy is megosztott, elidegenített közegbe csöppen egy idegen, az egybõl ki fogja váltani az érdeklõdést. Leginkább az jellemzõ az emberekre, hogy be akarják bizonyítani maguknak, hogy a jövevény nem veszélyes a saját egójukra, és szeretik a hibákat keresni, ami elveszi az ismeretlen rámázolt felsõbbrendûségét. Legalábbis ez jön le mindig, amikor hallgatom, ahogy másokat kibeszélnek, a jóindulatnak és a megértésnek nyoma sincs...
Ja, és akkor még nem szóltam a besúgókról. Merthogy azok mindenhol ott vannak. :) Még itt, a fórumon is.
Szóval nem biztos, hogy szerencsével jár az, aki kivonul falura, a közösségi összetartásra és védettségre számítva.
A közös külsõ ellenség talán fordít rajta, de talán már az is kevés...
A magányos túlélés sem kecsegtet sok kilátással. Mindig ott lyukadok ki, hogy egy összetartó, egymást fedezõ közösséget kell kovácsolni, amire megint nem látok sok reményt.
