A Természet nem mindenkinek való

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Oakland

Az edzésnek van értelme, az éhezésnek kevésbé. Nem hiszek a jellemformáló hatásában.
Legutóbb, akkor csúsztam bele egy koplalásba, amikor teherautóztam. Néhány napos útról volt szó, amire készültem ennivalóval, végül még plusz 10 nap lett belõle. A napi kiszállási díjamat haza akartam hozni a családomnak (30 Euro/nap), ezért vettem egy 0,75 kg-os mentolos cukorkát Belgiumban, azonkívûl ásványcizet és kávét fogyasztottam csak. Napi 1000 km-et kellett levezetnem télen az Alpokban, az Ardennekben és a Kárpátokban, tehát volt szellemi és fizikai igénybevétel. Az eredmény 9 kg testúly veszteség lett, a 10 nap után 2 napot végigaludtam és annyira legyengültem, hogy járni is alig tudtam, csak vonszoltam magam.
Nem tudom elfogadni, hogy ezt valaki akaraterõ próbaként akarja felfogni és végigcsinálni.:confused:

---

Az útolsó mondatod a lényeg, mások vagyunk más motivál téged más motivál engem, ezt el kell fogadnod, mert az életben ez a normális, lehetnénk birkák is mint ahogy sokan törekszenek erre--> én nem !

Az edzéssel egy példát hoztam fel, ugyanígy a böjtnek is van értelme, akarat próba, stb. de már írtam errõl korábban, itt jön az hogy más-más dolgok motiválják az emebreket, szerintem ez a jó nem vagyunk egyformák, lehet a nagy vezetõknek jó lenne ha mind ugyanolyanok lennénk mert könnyen lehetne irányítani minket, de a polgárok szempontjából jobb ha különbözünk ha elfogadod ha nem.

Én elfogadom. Csak tanácsot adhatok, azzal, hogy ne csinálja senki, ha nem muszáj.
Nekem szükségszerû volt, mert kellett a pénz itthon. Azonban lidércnyomásszerû volt az egész, ezt nem kívánom sem neked, sem másnak itt a fórumon. Még évek múltán is elõjött álmomban az a 10 nap...

Nálam csak olyan volt hogy nagyon keveset ettem, szükségbõl. Hosszú távon nem egy kellemes dolog.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Tulelo

Nálam csak olyan volt hogy nagyon keveset ettem, szükségbõl. Hosszú távon nem egy kellemes dolog.

---

Hát, tényleg nem az. 37-38 voltam, amikor mindenki azt mondta, hogy "te semmit nem változtál, ugyanúgy nézel ki, mint 10 évvel ezelõtt" stb. Mindig mondtam, hogy ez a Orbán-Gyurcsány-Bajnai féle vállalkozói diéta...
Nem hagyják, hogy annyi pénz maradjon a zsebemben, amibõl jóllakhatnék.:D

Oakland, nem irigyellek, szép kis kálvária lehetett!

Én amúgy egyszer kipróbáltam kíváncsiságból, és 27 órát bírtam szó szerint kaja nélkül... Mondjuk tiszta víz volt, inni tudtam. Hát a végén már jól esett az két kifli meg joghurt, ami éppen a kezembe akadt... :D Közbe persze rendes napi teendõk, mondjuk akkor épp kevés fizikai igénybevétellel.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Amatorpe

Oakland, nem irigyellek, szép kis kálvária lehetett!

Én amúgy egyszer kipróbáltam kíváncsiságból, és 27 órát bírtam szó szerint kaja nélkül... Mondjuk tiszta víz volt, inni tudtam. Hát a végén már jól esett az két kifli meg joghurt, ami éppen a kezembe akadt... :D Közbe persze rendes napi teendõk, mondjuk akkor épp kevés fizikai igénybevétellel.

---

Sajnos nem az elsõ alkalom volt az életemben.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Wannabe

Ezzel arra utaltam, hogy kb. egy hét után a szellemi képességek erõsen csökkennek, nem épp számtanbûvészekké és matektanárokká válnak, épp ellenkezõleg. Tehát, biztos, hogy jól számolták azt a maradék kb. 113 napot?
Azt viszont még mindig nem tudom, hogy miért a tartalékokkal rendelkezõk haltak meg elõbb.

---

Nem õk számolták ki... Részletkérdés, nem tudom gondolom tudták mikor süllyedt el a hajó és azt is tudták ugye, hogy mikor találtak rájuk aztán így ki tudják számolni a kimentõk.
Az ember minél egészségesebb annál tovább bírja egy elhízott ember annyira nem egészséges.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Wannabe

Nem tudom, miért veszed magadra, mert én az ismerõsödre gondoltam, aki ezt a sztorit eladta.

---

Értem én de én írtam le és az én szavamat kérdõjelezted meg, mert én megbízom az ismerõsömben mivel családtag.

Én már kipróbáltam a kajamegtagadósdit, igaz, csak 7 napig tartott, aztán fokozatosan visszatértem a normál táplálkozáshoz.
Párszáz kalóriás idõszakaim is voltak. Mindezekbõl az általános tapasztalat az, hogy az elsõ 3 nap borzasztó, a 4. napon már kezd mellékessé válni az étel. Nem is kívántam már, minden földi jóval terített asztal elõtt sem.
A vércukorszint-ingadozás pedig már az elsõ nap után megszûnik, és nem jelentkezik többé, beállítja magát. Abban az esetben, ha nem visz be az ember rövid idõ alatt nagyobb energiatartalmú ételt (nálam ez mindössze egy fél almát meghaladó kalória / cukortartalmat jelent!), mert utána kezdõdik elölrõl.
A fogyás eleinte radikális, utána csökken a mértéke.

Soha többet nem kísérletezek ilyenekkel. Az utolsó alkalmakkor már éreztem, hogy a szívem rakoncátlankodik, a teljesítményem mélyzuhanásba kezdett. Gondolom, hogy szükséghelyzetben mennének a nagyobb teljesítmények, mert hát mit tehet az ember, mint küzd végkimerülésig, de hétköznapi magányos kísérleteimben nem volt arra ésszerû érv vagy motiváció, hogy ne vegyek vissza a megerõltetésbõl.
A legrosszabb az éhezésben a szív károsodásán kívül a nem kielégítõ agymûködés.
Mindig úgy éreztem, és ez soha nem múlt el, ellentétben a vércukor leesésével, hogy valami nagy, súlyos kampót akasztottak rám a nyakamnál, sokkal nehezebb volt lépni, de még gondolkozni is. Gyakori volt az is, hogy zsibbadtnak éreztem az agyam, sõt, az egész koponyám. Nagyon bele kellett valamibe élnem magam, ha koncentrálni akartam, mert egy átlag csevej is megerõltetõ volt pár nap után.
Összehasonlíthatatlan az, amikor szilárdat nem eszik az ember, de gyümölcsöt turmixol magának és pár kortyonként eliszogatja egész nap, és az, ha tényleg semmit nem eszik. Az éhezést valóban meditációval érdemes összekötni, az lenne a legkíméletesebb, de egy túlélõhelyzetben erre nincs mód.
Egy egészséges ember saját tapasztalatomból kiindulva szerintem tényleg könnyedén bírhat két heti éhezést (a 7 napos próbát sem azért hagytam abba, mert nehezen ment volna tovább, hanem mert nem láttam értelmét folytatni), de ha mellette akár szellemileg, akár fizikailag oda kell tennie magát, nem lesz kellemes érzés, és nem biztos, hogy eleget tud tenni a kihívásoknak. Azaz, game is over... Bár én reménykedem benne, hogy ezen a téren van azért az embereknek egy túlélõ-tartalékuk (mondjuk feléled bennük a jógik spirituális hatalma vagy hasonló :D), ami megkülönbözteti a kísérleti az éles szitut. Amint a történetek mutatják, bármi elõfordulhat.

én kétfélét próbáltam:

elsõ eset: könnyû vacsi után alvás, reggel kelés, munkahely, zéró kaja, csak víz. délutánra már kész voltam, hazafelé a motoron már éreztem, hogy képtelen vagyok koncentrálni, örültem, hogy hazaérek. Este semmi kaja, másnap reggel kelés, érdekes módon akkor nem volt semmi bajom, aztán csak víz kb. délelõtt 11-ig, amikor egyszerûen lement a szervezetem standbyba, képtelen voltam értelmesen gondolkodni, csak ültem. Akkor benyomtam egy energiaszeletet meg cukros teát, vacsira már normálisan ettem. Semmiféle fizikai terhelés nem volt, szokásos napi munka meg motorozás/közlekedés. Érdekes tapasztalat volt, különösen, hogy a második reggel után mekkorát romlott az állapotom, pedig felkeléskor még rendben voltam.

másik eset: a felhasználó (én) balfaszsága miatt 4 óra alvás és nulla reggeli után nehéz hátizsákkal hat óra séta közepesen nehéz terepen. Az elsõ kb. három órában egész szépen haladtam, de egyre lassultam, aztán meg kellett állnom pihenni. ALudtam kb. félórát, leerõltettem valami kaját meg beüntöttem a kulacsba energiaitalport, így még három órát bírtam, de a második etap végén az agyam leállt, elég ijesztõ volt, az ösvény megvolt, de a jelzés nem de egyszerûen képtelen voltam kikombinálni, hogy mi van, csak álltam bambán vagy negyed órát. Ezután kellett egy délután meg a másnap, hogy regenerálódjak annyira, hogy bármiféle értelmes dolgot legyek képes csinálni. Jó nem volt igazi veszélyhelyzet, de nagyon tanulságos volt, mintha kivülrõl látnám magam, amint ott állok, gondolkodásra képtelenül, pedig nem volt semmi stressz, nem kergettek, nem volt hideg, nem fenyegetett semmi.