A gyerekekrõl pedig, mert ez is borzasztó unalmas, és egyben tragikus már: nem, nem lesz semmi bajuk õsszel sem. Nem, a deltától sem lesz semmi bajuk. Eltelt másfél év, kifutott a történet, el kéne már engedni. De addig, amíg még van visszaút.
Április 16.:
"Mégis vannak magyar adatok! Orbán Viktor mondta ma reggel a rádióban: COVID-dal mindössze 27 általános iskolás korú gyerek van kórházban 2 lélegeztetõ gépen. (...)
Másfél millió 14 év alattiból mindössze 27 került tehát kórházba. Elenyészõ szám. És borítékolhatóan jóval alacsonyabb szám, mint mondjuk az influenza járványok idején, ami sajnos sok gyereket is érint rendszerint. Tudjuk, hogy a COVID áldozatok kétharmada 70 év feletti. A minta nyilvánvaló. A COVID elsõsorban civilizációs betegségben szenvedõkre veszélyes továbbra is, mindegyik hullám, mindegyik variánsa, nincs különbség. Az idõsek és betegek speciális védelme helyett a nyugati országok — néhány kivétellel — úgy döntöttek, hogy tessék-lássék korlátozásokkal sújtanak egyes szektorokat, közvetve mindenkit, tönkretéve a gazdaságot, de látványosan nem mentve meg senki életét. Legalábbis a számok alapján ez látható. Minden áldozat felesleges volt és ez a legszörnyûbb. Különösen felesleges a gyerekeink áldozata, akiknek ezen a két tanéven nagyon sok múlhat. Azon túl, hogy még sosem szorult ennyi gyerek pszichiátriai kezelésre, aminek a hosszútávú hatásai még sokáig kísérteni fognak.
COVID-ban elhunytak életkora Magyarországon
10 alatti 1 fõ
10-19 6 fõ
20-29 71 fõ
30-39 176 fõ
40-49 671 fõ
50-59 1 848 fõ
60-69 5 132 fõ
70-79 7 686 fõ
80-89 7 214 fõ
90 feletti 1 957 fõ
Nemhogy az iskolások, de a 40-50 év alattiaknál lényegében statisztikailag alig kimutatható COVID-halálozás. 40 év alatt kevesebben haltak meg COVID-ban 2020-ban és 2021-ben összesen, mint csak tavaly közlekedési balesetben: 423 halállal végzõdõ és 4105 súlyos kimenetelû baleset volt.
Nem, nincsenek tele a kórházak "egész családokkal", fõleg nem gyerekekkel és fiatalokkal. A számok és a miniszterelnök is errõl tanuskodnak. Még ha a szalagcímek hisztériát (és klikkeket) is keltenek.
A kórházi statisztikákat általában nem kötik a közvélemény orrára, ami egyértelmûen a kormány és az operatív törzs hibája, így kapnak szárnyra a legdurvább konteók és indulnak meg a legeszelõsebb pánikszerû tiltakozáshullámok.
(...)
Az ország harmada nehéz sorsú családokból áll, egyszülõs családokból, szegényekbõl, olyanokból, ahol a szülõi minta nem a tanulás felé terel, hanem a kilátástalanság érzését erõsíti csak a gyerekben. Egy olyan csúnya szóval ballaszttársadalmat építünk még inkább lejjebb és lejjebb, amit a tanodákkal talán sikerült volna felzárkóztatni kicsit az utolsó elõtti pillanatban. Hát most lemondtunk róluk. Lemondunk egy fejlõdõképes országról. Mert ekkora terhet nem tud elviselni a felsõ szerencsésebb harmad a középsõ rétegekrõl pedig gondoskodni fog a lockdown miatt elmélyülõ válság. A latinamerikanizáció valószínû jövõkép.
Csak, hogy mindenki értse a veszélyt. Nyomornegyek és villák, kamasz gengszterek és elzárt lakóparkok elkényeztetett trónörökösei, akiknek megküzdenie sem kell már a sikerért és mérhetetlen nyomor és züllés mindenfelé máshol."
