Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

A fizetés leadása nem annyira a régi kor hozadéka szerintem, a 80-as, 90-es években bevált jelenség volt, már akkor is elég visszataszítónak tûnt. Régen (legalábbis a nagyszüleim idejében) a nõk ún. "konyha pénzt" kaptak a férjeiktõl. Ebbõl gazdálkodhatták ki a heti bevásárlást.
A pletykálást pont azért írtam, mert rengetegszer fültanúja voltam és mivel elég sok idõt töltök férfiak között, így tapasztalatból állítom, hogy nem az õ részükrõl volt ez jellemzõ.
A számonkéréssel nem arra céloztam, amit a férfi magától is elmondana (mert szükséges tudnia a másiknak), hanem a felesleges, minden percrõl való elszámoltatást. (Szintén tapasztalat az ismerõseim körében)
A nõk egyszerûen azért nem valók irányítói, vezetõi szerepre, mert nem ez a természetes rendeltetésük... max. a háztartás vezetését bíznám rájuk. Ez a férfiak dolga szerintem. És nem csak szerintem! 14 éves korom óta folyamatosan férfiak között vagyok, iskolák, munkahely...Nap, mint nap ugyanezt hallom a férfi kollégáimtól.
Persze, hogy hallottam olyan esetrõl, amikor egy nõ megölte a gyermekét, még nõi erõszakról is! Sõt volt olyan kollégám, akit a párja vert is... Itt a nõ a férfit, miközben a férfi vezette a háztartást és nevelte a gyereket... Hát, mit mondjak....
Aranyos ez a találgatás, hogy megbántottak-e...:) Nos, ha valakit, engem biztosan nem, mivel nem szoktak bántani :) Csupán visszataszító számomra, ha felcserélõdnek a szerepek. Ezenkívül nem érzem úgy, hogy korlátoznám a jogaimat.... Jobban mondva, amit szeretnék megtenni, abban sosem voltam korlátozva
Folyamatosan egy olyan világot láttam magam körül, amirõl pl. te is írsz... Én önként döntök úgy (mivel errõl is - arról is van tapasztalatom), hogy melyiket választoml... Pont azért, mert szabadon eldönthetem és rengetegszer láttam, hogy hova vezet az, amikor a nõket "kicsit szabadjára engedik". Én biztos nem tudnék élni egy olyan kapcsolatban (megpróbáltam már, de gyorsan menekültem is belõle), ahol a férfi leadná nekem a fizetését, ahol a férfi takarítana, ahol a férfi beszámolna akár a munkájáról, akár bármi másról, ahol állandóan az egyenjogúságról beszélne, mert igenis nekem hagyja, hogy felnézzek rá, õ viszont ne nézzen fel rám, de szeressen, vagy ahol adott esetben nekem kellene kicserélni egy villanykörtét, vagy meghúzni pár csavart (nem azért mert nem tudom, hogyan kell, hanem mert nem vagyok rá hajlandó).

Hozzászólnék a témához néhány gondolattal.
1. A férfi az férfi, a nõ meg nõ. Az az élet rendje. A törzsfejlõdés különbözõ speciális képességekkel ruházta fel a két nemet, mert ez felelt meg az életben maradásnak. Ezt el kell fogadni. Attól hogy mindkét nem képes ellátni a legkülönbözõbb feladatokat, még különbözünk. Ez azonban nem jelenti azt hogy bárki, több vagy kevesebb lenne a másiknál.

2. Egyenjogúság.
A nõk egy része mindig a férfiak munkájára áhítozott, mert úgy érezte hogy csak akkor lesz valaki, ha férfi munkát végezhet.
Rendben, legyen így. De akkor szeretném ha kohásznak, bányásznak, vasúti pályafenntartónak, kubikosnak is jelentkeznének!
El kell fogadni, hogy vannak munkák pl. rendõr, tûzoltó, katona, ahol nõként csak korlátozottan képes valaki helytállni.
Vagy itt van pl. a politikában bevezetésre kerülõ nõi kvóta.... Nem megalázó a nõknek, hogy nem azért kerülnek oda mert kiérdemelték, szorgalmas munkával, tudással, tehetséggel, hanem csak azért mert nõnek születtek?!

3. Család
A család lelke, összetartója mindig a NÕ volt és Õ is marad. A nõk ezer felé figyelési képessége, fáradhatatlan gondoskodása nélkül nem lenne család, nem lenne nép nem lenne élet! Mindig is a NÕK voltak a családi tûzhely õrzõi, az élet bölcsõi. Hívjatok bár himsoviniszta disznónak, nõk fõ feladata az ANYASÁG, ebben teljesednek ki!
A férfi feladata, hogy védje a nõt, védje, a családi fészket, az utódokat, és hogy élelemrõl gondoskodjon. Erre teremtette a természet. Ezért van hogy egy egészséges férfi gondolkodás nélkül halálig harcol a családjáért.

4. Emberi kapcsolat
A szerelem szép dolog, azonban (normális esetben) idõvel átadja a helyét más érzelmeknek amelyek aztán elkísérik a párt az életük egészén át. Kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés és elfogadás, ezek a kapcsolatok alappillérei. Emberi párkapcsolatra pedig mindenkinek (a legvadabb feministától a hímsoviniszta disznókig) mindenkinek szüksége van.

5. Az emberiség történetében a legutóbbi idõkig az volt a jellemzõ hogy a férfi házon kívül, a nõ otthon dolgozott. Ki-ki a természet által ráruházott szerepet játszotta az élet nevû színházban. Az utóbbi idõben a nõk mindenáron való munkába állításával ez a rend felborult, a szerepek elmosódtak és ez feszültséget szül, hiszem a természet mindig igyekszik egyensúlyt létrehozni és helyén kezelni a dolgokat. Ami ma van, az szembe megy a természettel! Mindezt csak azért, hogy valakik kétszer annyi adót szedhessenek....

Shadow177! Nagyon jól összefoglaltad a lényeget! Még egyszer nyomatékosítanám, sehol nem írtam azt, hogy a férfi különb lenne, pusztán a szerepek helyes egyensúlyának megtartására utaltam...
Az egyenjogúsághoz még annyit hozzátennék, hogy szép dolog persze, csak nekem kicsit egyoldalúnak tûnik. A nõk kiharcolták ugyan maguknak a szavazati jogot és a munkához (nem az otthon végzendõre gondolok) való jogot, de (biztosan hiányosak a történelmi ismereteim) semmi hír nem szól arról, hogy a nõk csoportjaitól pár méterre ott tüntettek volna a férfiak is, azzal, hogy ide az egyenjogúságot nekünk is, ezentúl fõzni, mosni, bevásárolni stb. akarunk...
Innentõl kezdve nekem egy nõ se panaszkodjon arra, hogy helyt kell állni a munkahelyen, az otthoni teendõkben és ez mennyire megterhelõ és egy nõnek mennyire nehezebb dolga van! Ezt akarták, megkapták!
A férfi-nõi kapcsolathoz pedig annyit tennék még hozzá, hogy:
"Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségnek, mint a Krisztus is feje az egyháznak... De miképpen az egyház engedelmes Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeiteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházát..." Ef. 5:22-25

MREVOLUZION!
Nem értem miért próbálsz olyan dolgokat, kijelentéseket a számba adni, amiket sosem mondtam!
Hogy a férfiak pletykásabbak-e vagy a nõk saját tapasztalatból írtam! Nagyon sok olyan helyzetet láttam, amikor a férfi igenis leadja a fizetését a feleségének, és bármily hihetetlen, azért, mert a nõ addig cirkuszolt vele, amíg ez bevett szokássá nem vált!
Igen, továbbra is fenntartom, hogy a nõk nem alkalmasak a vezetõi szerepre, kivéve egy csoportban, ahol kizárólag nõk vannak! De, ha már férfi is van a társaságban, illik átadni az irányítói szerepet. Nézzük meg, hogy a világ történelemben vajon mióta töltenek be a nõk irányítói szerepet?????
Nem egyszer kényszerültem rá, hogy vezetõi szerepet töltsek be, és, még ha meg is voltak elégedve velem, természetellenesnek tartottam egy férfias közegben és egyáltalán nem vágyom rá!
Mégis, hol a fr@ncba írtam én le azt a mondatot, hogy csak arra a férfira tudnék felnézni, aki alsóbbrendûnek tartana magától? Vagy hol írtam olyat, hol bárki is alsóbbrendûnek tartana, vagy éppen azt, hogy a nõk alsóbbrendûek lennének a férfiaknál a te értelmezésedben?????????
Hol írtam olyat, hogy nincs jogom beleszólni vagy akár bármelyik nõnek ne legyen joga beleszólni a saját életébe??????
És köszönöm az aggódást, de semmilyen láncokat nem rakok magamra!!!!
Azt meg pláne nem írtam, hogy bármelyik férfi helyettem cipelje a BOB-ot! Anno katonaként sem cipeltettem senkivel a 25 km-es menetgyakorlaton semmilyen felszerelést! Azonkívül nyomatékosan megkérnélek ismét (csak úgy, mint a ruházati kérdésekkel kapcsolatban), hogy az ilyenfajta személyeskedést mellõzd légyszíves!

Azt még hozzátenném a véleményemhez, hogy az, ha egy nõ, kihord egy babát, megszüli és neveli, az mind rendkívül tisztelendõ dolog.

Férfi ilyet nem csinál, de szerintem a többség be se vállalná, még akkor se ha orvosilag lehetséges lenne.

Mindemellett szerintem a nõk is lehetnek jó irányítók, hány bölcsõdét, óvodát, iskolát, várost vezetnek? Elég sok a politikus is. A politikában meg -ahogy már említettem- mindegy a nap, ott a tisztesség és az ész a fontos. :)

(Nem hittem volna hogy pont ebbõl a témából lesz a legnagyobb vita, azt meg fõleg nem hogy pont két nõi fórumozó közt.)

Bocsi, nem vitának szántam! :) Egyszerûen leírtam, hogy azt a mai kort bármikor elcserélném egy régebbi korra + a véleményemet! Úgy érzem, nem támadtam senkit és nem drámáztam ezérz, mert neki más a véleménye, sõt írtam, hogy jó is, hogy nem vagyunk egy véleményen!

A vita is jó, csak barátságos mederben kell tartani, hogy ne fajuljon el veszekedéssé. :)

Már úgyis halálra untuk magunkat:Dthxgirls

Tudom, hog mit írtam, de még mindig nem találom benne azt, hogy a nõk alacsonyabb rendûek lennének, vagy azt, hogy engem bármelyik férfi is alsóbbrendûnek tartana magától, esetleg, hogy a nõnek ne legyen beleszólása az életébe! Pusztán arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy jobb lett volna, ha mindenki megmarad annál a szerepnél, amire a neménél fogva teremtetett. Nyilván ez ebben a mai világban nem lehetséges, de ez nem azt jelenti, hogy ez most jó és az eddigi rossz volt. Ez nem alacsonyabb vagy esetleg feljebb valóság kérdése, hanem természetes dolog lenne.

Azt, hogy "a férfiak kasztrálva lesznek hamarossan", poénból írtam, ezért tettem utána a jelet is, nem mondtam, hogy tõled idéztem volna!
Velem szemben egyáltalán nem kell megvédened a véleményedet, én pusztán leírtam a sajátomat, egyáltalán nem zavar, ha neked vagy bárki másnak más a véleménye! Sõt, hozzáteszem az sem zavarna, ha teljesen egyedül lennék a véleményemmel, mert mint írtam is, eleget láttam errõl az oldalról is és a másikról is, ahhoz, hogy el tudjam dönteni melyik a jobb.
Azt sem írtam Neked, sem másnak, hogy én meg lennék sértve, vagy megbántódtam volna, ha így lenne, valószínüleg írtam volna. Amiért szóltam az pusztán a személyeskedés, mivel én sem tettem.

Kedves MREVOLUTION!

Sajnálom, hogy számodra az tûnt ki az írásomból, hogy én szó szerint a nõket alacsonyabbrendûnek tartanám a férfiaknál, sõt elárulom nem vagyok nõgyûlölõ sem!
Igen, tartom magam ahhoz, hogy nem tennék nõket magas szinten vezetõi szerepbe (itt nem Túlélõ egyik hozzászólásában említett óvodákra, bölcsödékre gondoltam, természetesen az teljesen nekik való).
Szerintem nagyon sok mindent eldönthetnek a nõk, még az általad szapult régi korban is! Te arra ráhúztál egy sémát, mely szerint minden nõnek pokol volt az élete, mert a férfiak verték õket, mert egy csomó gyereket kellett szülniük és mert egész nap csak robotoltak! Erre írtam akkor, hogy abban a világban sem vertek minden nõt szerintem, sõt az én dédszüleim, de a nagyszüleim is önként házasodtak össze, nem kényszerítették õket egymáshoz. Az anyai nagymamám eldönthette, hogy 2 gyermeket akar és ennyi is született nekik. Nem verte õt ezért a férje. Régen természetes volt a családokban a sok gyermek, ennek minden más mellett volt egy olyan "praktikus" oka is, hogy nem létezett az ún. nyugdíj rendszer, tehát a szülõket idõs korukban a gyermekek tartották el (már amennyi életben maradt és megérte a felnött kort), így szinte érdekük is volt a gyerek nemzés.
Természetesen az általad szarkasztikusan írt dolgokat is eldönthetik, de dönthetnek arról, hogy milyen iskolában tanuljanak tovább, milyen munkát válasszanak maguknak, férjhez menjenek-e vagy sem, hány gyermeket szüljenek, milyen szellemben neveljék a gyerekeket stb... Ezt most a mai korra értettem. De mondom, régen sem rabszolgaként tartottak minden nõt, pont a nagyszüleimmel kapcsolatban említettem...
Az, hogy egy nõ tartozzon engedelmességgel a férje iránt, nem saját kútfõbõl vettem, ezért idéztem a Bibliából, mint Isten rendelését. Persze, hozzáteszem itt nem a mindenre vélemény nélküli bólogatásra gondol a Szentírás, mint ahogy az alacsonyabbrendûséget sem a te általad értelmezett formában gondoltam.
Az engedelmesség pusztán annyit jelent, hogy elismerem a férfit családfõnek, elismerem, hogy joga van döntést hozni a család érdekében és támogatom õt ebben/ezekben a döntésében/döntésekben. Valamint, mellette állok jóban/rosszban.
Örülök neki, hogy ennyire "véded" a nõk helyzetét, kell is, hogy védje valaki õket! Én nem teszem, mert rengeteg tönkrement családot, kapcsolatot, megnyomorított gyerekeket láttam magam körül és ebben elsõsorban a nõk voltak a hibásak (persze a papucs férjük is, hogy hagyták idáig fajulni a helyzetet). Szerintem a "marha nagy" jogaikkal és szabadságukkal nem tudtak élni. Mindenesetre nem tartom jónak, amikor a nõktõl azt látom, hogy családon belül alkoholizálnak, hogy minél magasabb beosztást vagy minél több idõt igénybe vevõ munkát keresnek maguknak, ez miatt a férfira marad a háztartás vezetése (és ezt még természetesnek is tartják). Vagy mondjuk, amikor a férfi dolgozik a munkája mellett még 2-3 másodállásban és nem azért, mert enélkül nem élnének meg, hanem, mert a nõnek semmi nem elég és, ha tehetné 6 bõrt nyúzna le a férfiról, csak azért, hogy legyen nagyobb lakás, szebb autó stb... Sokszor mindezt a "kedves mama" noszogatására.
Nyilván a férfiak is hibásak sok mindenben, de még mindig nem õk akarták az egyenjogúságot és azt, hogy a nõk "kikerüljenek az anya szerepbõl, az otthon munkákból, és a háztartásvezetésébõl". Legalábbis nekem egy férfi ismerõsöm sincs, akitõl azt hallottam volna, hogy én egy nagyon öntudatos, független, feminista, fõzni nem tudó, a háztartás vezetését nem vállaló, de hatalmas karriert befutó feleséget akarok magamnak, aki (ha hajlandó lesz rá és ideje engedi, esetleg majd szül nekem egy gyereket), akivel majd én otthon maradok gyesen, és majd az én csodálatosan független, önálló feleségem addig eltartja a családot! Biztos van ilyen, de én még nem találkoztam ezzel, tehát nincs róla saját tapasztalatom.
Ezért vallom azt, hogy igen is mindenki maradjon meg a saját szerepénél, a férfiak legyenek férfiak, a nõk pedig ne akarjanak többet, mint amennyi adatott nekik!