Erdõk

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Salmo

Egy bõ 3/4 órás fõzés után, lencséhez hasonló ízû, kicsit rugalmasabb textúrájú magokat kapunk. Nekem nagyon izlett.

---

Most komolyan mondom, hogy agyfrászt tud kapni az ember.

Gyerekkoromban 2 pofával ettük. Azóta jól el is felejtettem ezt.
Akkor a zsenge termõházat felnyitva, valóban nyaltuk ki a kocsonyát belõle. Mondták is a falusi öregek, hogy: " Inkább azt nyaljátok, mint az orrotokat..."

A leírt tulajdonságai alapján egy bõven termõ élelmiszer... Miért nincs ennek valóban nagyobb publicitása?

Kerestem konkrét élettani jellemzõket a neten a termésérõl, de még eddig nem találtam.

Miért kell leforrázni, ha csírázni akarjuk? A természetben nem forrázza le a Magasságos (..ki saját képmására teremtett minket...)

Régi, nagyobb fák környékén lehet néha találni a magoncokból kikelt hajtást. Talán az eredményesebb.
Egyébként azt írják, hogy nem elég a forrázás, mert a természet úgy találta ki a gledicia magot, hogy
annak át kell mennie egy állat emésztõszervén. Megoldás lehet a forralás, és némi enzimes, vagy pepszines bontás, mint a kérõdzõk
gyomrában..... hogy hogyan azt nem tudom, de biztosan kitalálták, mert lehet kapni gledicia fa csemetét.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Salmo

... át kell mennie egy állat emésztõszervén.

---

.... esetleg.... én?
:D


Elképzelem magam mint guggolok a mezsgyén, mikor a szomszéd megkérdi, hogy hogy is gondolom ezt??

Majd azt válaszolom, hogy:

Most ne zavarjon kedves szomszéd, mert éppen egy Gledicsia, latin nevén: Gleditsia triacanthos, enzimes, vagy pepszines bontáson átesett magjait rakom ki csírázásra...

..lehet helyre tenné a fejem egy lapáttal...

Kérõdzõ vagy? :haha:

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Salmo

Régi, nagyobb fák környékén lehet néha találni a magoncokból kikelt hajtást. Talán az eredményesebb.
Egyébként azt írják, hogy nem elég a forrázás, mert a természet úgy találta ki a gledicia magot, hogy
annak át kell mennie egy állat emésztõszervén. Megoldás lehet a forralás, és némi enzimes, vagy pepszines bontás, mint a kérõdzõk
gyomrában..... hogy hogyan azt nem tudom, de biztosan kitalálták, mert lehet kapni gledicia fa csemetét.

---

A kérõdzõknek 4 gyomra van, és abból az utolsó, a legkisebb az, amiben kémiai emésztés van. Ami nem releváns a gledícsia szempontjából, ugyanis egyik állat sem termel olyan emésztõnedvet, amely képes lebontani a cellulózt. Ahogy az ember sem, éppen ezért nem érdemes különösen nagy mennyiségben fûrészport vagy szénát ennünk :D
A kérõdzõk elsõ három gyomrában baktériumos emésztés van, azaz a bélflóra mikroorganizmusai eszik meg a növényi rostokat, majd mikor ezek az apróságok átjutnak az oltógyomora, ott a bélnedvek megölik õket, és az idõközben a szervezetükbe épült tápanyagok elérhetõek lesznek az állat számára.
A kérõdzõk kivételével az összes állatnál fordítva van (azaz a gyomorban van a kémiai emésztés, és a béltraktus vége felé, jellemzõen a vastagbélben van némi biológiai lebontás), így a nagy mennyiségû zöld etetése nem csak felesleges, hanem káros is lehet.

Visszatérve a gledícsiához, van egy nagyon egyszerû módszer, hogy a víz bejussok a szikhez, a csíranövényke meg kijusson a héjból, le kell koptatni, vagy meg kell roppantani a héját. Ez egy óvatos, de jól irányzott kalapácsütéssel megoldható, a lényeg, hogy ne lapuljon össze, mert ha a csíra megsérül, akkor szabhatjuk. Ami használ még, az a hõkezelés, a természetben ez bozóttüzet jelent. Nem nehéz reprodukálni, csak magánterület kell hozzá, és nagyon-nagy odafigyelés. Valamint begyújtáskor neked kell felhívni a tûzoltókat, hogy eldobott csikktõl lángot fogott a száraz gyep, de már sikerült eloltanod, és épp vízzel öntözöd. Mert ha a szomszéd hívja ki, és kiderül, hogy te gyújtottad, akkor fizetheted a kiszállást meg a büntetést is.

A héj megroppantásának módszerét meggy mandula és más csonthéjasok alanynak való csíráztatásakor is alkalmazzák. Kb. kétszer annyi magot használj, mint amennyire szükséged lesz.

A héj megroppantásának módszerét meggy mandula és más csonthéjasok alanynak való csíráztatásakor is alkalmazzák. Kb. kétszer annyi magot használj, mint amennyire szükséged lesz.
A roppantáshoz használhatsz satut is. Precízebben tudsz dolgozni.

Idézet:

---

Csak arra tudok gondolni, hogy nem fér meg két (dudás) császár egy telken!

---

Igen agresszív terjeszkedõ, ahogy az akác is. Van az akácerdõknek létjogosultsága, de csak ott, ahol tényleg nem megy más fafaj megtelepítése, egyébként ellenzem. A kert hátsó részébõl kb. 15 évbe fog telni, mire kiirtom. Ha nem irtom ki, akkor azok fojtanak meg minden mást. Így van ez a többi invazív növénnyel, alattomosabbak, mint a gyomok. Megtanultam, hogy csak akkor engedjek a telkemen ilyesmit, ha nincs más választásom. Ezért egyelõre ellenség a császárfa is, mert számomra most csak egy kártevõ Magyarországon.
Ha háború van, van annyi tüzelõ-tartalékom (még lábon álló fák is), amennyi ahhoz kell hogy kivárjam, míg felnõ egy ilyen fa, tehát ez sem motivál (fõleg, ha az akácnál rosszabb).
A gledícsiát viszont tervezem én is sövénynek, mert nagy eséllyel a helyén marad. A forrázós módszerrel nálam két-három magból lett magonc, a mintegy 100-ból, úgyhogy a roppantósat ajánlom! :)

A császárfa és a bálványfa ellen a legjobb módszer, ha hagyja az ember megnõni. Minél gyakrabban van ugyanis vágva, annál erõsebben nõ. Ha ki van vágva tõbõl, akkor elképesztõ mértékben nekiáll gyökérsarjakat fejleszteni. Meg kell hagyni, hogy megnõjön fának, és a koronát nyesni, akkor oda irányítja a tápanyagokat, nem a sarjakhoz.
Ha tüzelõnek kell kivágni, akkor azt olyan két méteres magasságban kell megtenni, ilyenkor szintén ott fog újrasarjadni, mint a városokban a gömbformára vágott juharok.

És ugyanez áll az akácra is. Sajnos a koronametszés sem elég hatékony; fõleg, ha az ember szomszédai kivágják az akácaikat, és jönnek át folyamatosan a sarjak. :D Többet nem akarok ilyenbe bonyolódni, még az lesz szép, amikor nagypapám rám maradt 150 tõ akácához hozzá kell nyúlnom a gyümölcsös-veteményes "közepén". :)
Az erdõt úgy képzelem, hogy legyen multifunkcionális, adjon élelmet, gyógyírt, menedéket, alapanyagot és tüzelõt, de adjon életteret más élõlényeknek is, és idõvel ne váljon minden mást kiszorítva egyeduralkodóvá egy fafaj, ha más fafajták is megtalálnák azon a helyen az életfeltételeiket. Különben az nem erdõ, hanem egy faültetvény. A kettõ egyáltalán nem ugyanaz!