7. Tünetmentes fertõzõk is mászkálnak közöttünk.
Ez a 7. kommunikációs panel, és ezzel befejeztem az eszmefuttatást. :)
(Még az elõzõhöz: az egyik legnagyobb pánikkeltõ megmondó, Zacher Gábor június utolsó napján 8 millió ember védettségét, kb. 82 %-os közösségi immunitást jelölt meg célként. Ez már most megvan.)
A tünetmentes fertõzésrõl nem sokat tudok. Azt látom, hogy kiváló jelszó a félelem és feszültség, az emberek egymástól való elszigetelésének a nonstop fenntartására.
Azt olvastam amúgy, hogy extrém ritka. És ha meg is történik, akkor általában ugyanolyan fertõzéshez szokott vezetni: tünetmentes gyors lefolyásúhoz. Mivel jellemzõen tünetmentesen kevés vírust bocsát ki magából az ember, és a betegség súlyossága részben pont a vírus mennyiségétõl függ. Részben meg a másik személy fogékonyságától. Ez logikus okfejtésnek látszik, tehát ez alapján én sem tartom valószínûnek, hogy egy "tünetmentes fertõzõ" nagy eséllyel idézne elõ komolyabb betegséget.
Emellett arról is olvastam, hogy a tünetmentes fertõzöttekkel való találkozás egyfajta természetes "oltakozás", amit variolációnak hív a tudomány. Laikusként ezt is észszerûnek látom. Az emberek évezredek óta kezet fognak, ölelkeznek, puszilkodnak, szexelnek miegymás, az egészségesek kórokozókat cserélnek, és erõsödik az immunrendszerük. (Ezért mondhatta Geert Vanden Bossche márciusban, hogy most már el kellene engedni a lezárásokat, mert taccsra vághatjuk a természetes védekezõ képességünket.) A tünetes betegektõl pedig távolságot tartunk, ahogyan õk is másoktól, így volt mindig a történelemben.
Tehát attól valószínûleg nem lesz különösebb baja senkinek, ha éppen egy tünetmentes fertõzött mellett sétál el az utcán.