Printable View
Biztosan jót tesz egy amúgy is eléggé megfigyelt fórumon, ha szélsõjobbos/extrémista/paramilitáris/hungarista stb oldalakat linkelgetsz? Nem szeretném, ha az aktáink egymást fednék valamelyik hárombetûs szerv fiókjában.Idézet:
Eredeti hozzászóló Zöld Október
Én nem szóltam érte, de egyetértek cereal-al. Szerintem a kurucnál szélebbre lévõ oldalakat ne linkeljünk, mert árthat. Persze tiszteletben tartom mindenki világnézetét, de elsõsorban a fórum és a fórumozók érdekei a fontosak.
Szia az erõmûvet pár éve leállították. Persze ellenõrzés ma is van, de már nem termel. Jelenleg egy új szarkofág építése van folyamatban, mert a régi nagyon rossz állapotban leledzik. A fõ probléma, nem is ez, hanem, hogy a Pripraty folyó a Dnyeperbe szállítja a sugárzó részecskéket szép lassan. Mivel a CCCP idején a Dnyeper szinte tó lett a víztározók miatt, folyton nõ a sugárterhelés, fõleg a Kijevi tározóé. És ezek a tározók több millió ember vízforrása, ezekbõl öntöznek. Elméletben határérték alatti a sugárzás, de soha nem tudni, mi a teljes igazság.Idézet:
Eredeti hozzászóló F.T.
Felszerelés atomtámadásra, vagy bármi hasonló szenvedéssel járó katasztrófára: annyi pia hogy már le tudd sz*rni mi jön :)
Szerintem a hirtelen megemelkedõ radioaktív sugárzás itt Európában - ahol a szélsõségesen instabil légkör, hurrikánok nem jellemzõk - az egyik legvalószínûbb katasztrófa. A 60-70-es évek, 1986, majd 2011 olyan évek voltak, amikor tényszerûen izotópok kerültek a környezetbe, és ezek ma is itt vannak, körülöttünk, bennünk.
Ha történik egy baleset, akkor két forgatókönyv szerint zajlanak a dolgok. Kisebb szennyezés esetén (pl. közúti baleset során bekövetkezõ radioaktív környezeti terhelés, orvosi vagy kutatóintézettel összefüggésben álló radioaktív anyagok környezetbe kerülése) a dologról a közvélemény nem értesül, vagy csak marginálisan. A hazai hírekben az eset valószínûleg meg sem jelenik. Néhány, fõleg külföldi internetes portál, mindenek elõtt a zöldek leírják, hogy itt és itt a háttérsugárzás emelkedését mérték. Aztán elhal a dolog, mint hír. A sugárzást pedig szétszórja az idõjárás. Akik ezalatt tudtukon kívül kapcsolatba kerültek az anyaggal, azok majd késõbb szembesülnek a következményekkel. (Mondjuk 20 év múlva diagnosztizált leukémia formájában.)
Nagyobb baleset esetén - mint a legutóbbi fukushimai - máshogy zajlanak az események. A sajtó beszámol róla, és az illetékes hatóságok tagadják vagy bagatellizálják a katasztrófát. (Csernobil és Fukishima esetében is ez történt. Miért lenne legközelebb máshogy?) Csak hetekkel, hónapokkal az eset után kezd kirajzolódni a valós helyzet. Civilként akkor már késõ bármit is tenni.
Fentiek miatt úgy gondolom, van értelme kézi Geiger-mérõt beszerezni, és rendszeresen használni. A háttérsugárzás emelkedését persze ez is csak detektálja, elõre jelezni nem képes. Azonban ha jelez, akkor már biztos, hogy ki vagyunk téve az ionizáló sugárzásnak. Nem kell már a hírek alapján találgatni. Ez lehetõséget ad arra, hogy fogjuk a batyunkat, keressünk egy megfelelõ úticélt (praktikusan: az elõkészített tervek közül kiválasszuk a megfelelõt), és megpattanjunk a tartózkodási helyünkrõl. Mivel a sugárzás erõssége mellett a behatás idõtartama is meghatározó az élettani hatások szempontjából, ezért a gyors cselekvés életbevágóan fontos lehet. Aki a hírekre hagyatkozik, az képtelen lesz idõben reagálni.
Az úticélhoz érve aztán két dolgot tehetünk: meggyõzõdünk róla, hogy környezetünk "tiszta", és az internetet figyelve megpróbáljuk kideríteni, hogy mikor térhetünk haza.
Ebben az SHTF szituációban "az a jó", hogy a társadalom a helyzetre nem reagál érdemben, így a közlekedés mûködni fog, nem alakul ki pánik, tömegek vándorlása stb. Így felfogható a helyzet úgy, mintha azonnali szabadságra mennénk.
A kockázat, amire Fukushima (és részben Csernobil is) rámutatott, hogy a leállított erõmûvet is sokáig hûteni kell.
Hogyha tehát borul a megszokott rendszer, akkor az erõmûvek fenntartása vajon biztosított lesz-e?
Az erõmûvek folyamatos árambetáplálást igényelnek a hálózatból a hûtés fönntartásához. Ennek hiányában néhány napig dízelgenerátorokból tudnak vészüzemi hûtést biztosítani.
A gebasz akkor következik be, ha bármilyen okból nem sikerül helyreállítani az elektromos hálózatot és a dízel üzemanyag készletet utántölteni határidõn belül (öt nap?).
Ekkor a fûtõelemek elforralják a hûtõvizet és leolvad a reaktor.
Ugyanez a helyzet a használt fûtõelem tárolókkal is! Azokat is hûteni kell!
Remélem érzékelhetõ a kockázat mértéke! Itt nagyjából közmegegyezés, hogy elõbb-utóbb történni fog valami, ami után új idõszámítás kezdõdik.
Nos, ez lehet, hogy az atomerõmûvek "elszállásával" is egybe fog esni? Ez valós kockázat, ezért nem tartom "sötétzöldnek" az atomerõmûvek visszafogását. Legalábbis addig, míg ezekre a problémákra bemutatnak megnyugtató mûszaki megoldást és az a gyakorlatban is elterjed.
Itt két dologról is szó van. Békeidõben civilként vagy akár egyesület tagjaként is kifejezhetetd a véleményedet, és tehetsz valamit egy szerinted biztonságosabb jövõ érdekében. Ha azonban mégis bekövetkezik a baj, akkor alapvetõen magadra számíthatsz, mint SHTF esetén általában.
"A környékbeli lakosság – több ütemben történt – kitelepítése során az érintetteket csak késve és nem megfelelõen tájékoztatták. A kitelepített lakosok abban a tudatban hagyták el otthonaikat, hogy rövid idõn belül visszatérhetnek. A háziállatokat (kedvtelésbõl tartott- és haszonállatokat) sorsukra hagyták az evakuációs zónában. Gondozás híján sok állat szomjan-, illetve éhen halt."
forrás: wikipedia.org
A sugárszennyezés folyamatos, csak a közvélemény nemigen foglalkozik vele: augusztus 20-án újabb 300 tonna nagyon erõsen sugárszennyezett víz folyt el a fukushimai reaktorból. Ez az eset önmagában is súlyos incidensnek minõsül a nemzetközi eseményskála szerint (wikipedia.org). 2011 óta folyamatosan és nagymértékben szennyezi a környezetet a fukushimai reaktor, és beláthatatlan, hogy még meddig fogja.
A tengeri hal, amit a boltban vásárolsz akkor is sugárszennyezett, ha mondjuk Equador partjainál halászták ki. Nyilván számtalan egyéb élelmiszerre és ipari termékre igaz ez szerte a világon. Az, hogy szembe kell(ene) néznünk a radioaktivitás növekvõ szintjével nem fikció. Nem olyan valami, ami majd egyszer a jövõben talán elér bennünket. Itt van, ebben a percben is.
(Forrás: 1 2
"Ha történik egy baleset, akkor két forgatókönyv szerint zajlanak a dolgok. Kisebb szennyezés esetén (pl. közúti baleset során bekövetkezõ radioaktív környezeti terhelés, orvosi vagy kutatóintézettel összefüggésben álló radioaktív anyagok környezetbe kerülése) a dologról a közvélemény nem értesül, vagy csak marginálisan."
Amennyiben a környezetet, embereket veszélyeztetõ hatása van, kötelezõ a tömegtájékoztatás, továbbá külföldi jelentési kötelezettség is van.
"...úgy gondolom, van értelme kézi Geiger-mérõt beszerezni, és rendszeresen használni."
Ha tudod, mit mérsz és tudod értelmezni a mért adatokat, lehet értelme. Ellenkezõ esetben lehetséges, hogy csak felleslegesen fog félelmet generálni benned a mutatott érték szokásostól való eltérése:)