Printable View
Szerintem nem jo otlet sok emberel lenni egy olyan idoszakban mint egy katasztrofa.
Egyszeruen az emberek kiszamitatlanok, meg a legjobb baratod is kepes lenne hatadba szurni a kest ha lassa hogy neki vagy a szereteteinek attol valami kis haszon is lenne.
Idézet:
Eredeti hozzászóló koper
..ezzel egyet értek,.......de ki látja el az embert ha megsérül,ki húzza ki a romok alól,ki köti be az infúziót,ki vigyáz a gyerekekre míg öntudatlan valaki.....???????????
senki..nagyobb kozozsegben se latnak el mindenkit. Kulonosen ha nincs mivel. Ez is a lenjege az ilyesminek, az erosek megmaradnak a tobbi meg nem.Idézet:
Eredeti hozzászóló Doom
Kevesen keszulnek ilyesmire, es a keszletek csapatban meg gyorsabban elfogynanak.
Meg kellene hogy mindenhez legyen egy szakerto (orvos, szerelo stb) olyan csapatot meg nehezen szedd ossze az ember.
Sajnos, az itt a legnagyobb baj...nem jo egyedul, nem jo masokkal sem. Sehogy sem jo.
Szerintem az elsõ lépcsõfok, hogy olyan környezetbe költözzünk, ahol esélyünk van a túlélésre bármilyen katasztrófa, összeomlás idején. Mi Budapestrõl, lakásból költöztünk vidékre fél tanyasi környezetbe. Olyan helyet találtunk, ami egy erdõ közepén van, de minden, bolt, orvos, kórház stb. elérhetõ távolságban van, még gépkocsi használata nélkül is.
Az egy külön történet, hogy õsszel költöztünk és november elején fél méter hó hullott, kútból volt csak vizünk, cserépkályhába tüzeltünk limlom fákkal, az elektromos rendszer megadta magát, fürdéshez kályhán melegítettük a vizet.. Mindenki azt várta, hogy mikor adjuk fel és költözünk be apósomékhoz.
Nem adtuk fel, kiteleltünk.:D
Piszok nehéz kezdet volt.
Én 8 éve ugyanígy kezdtem, barátnõmmel vettünk 2000 nm bozótost :) Mára a bozót átalakult kis faházzá tóval gyümölcsfákkal nyárikonyhával kerti sütögetõvel , és nem vagyunk újgazdagok csak ennek élünk erre áldozunk .Kezdetben nálunk sem volt villany aggregátoroztunk , azóta tudom értékelni a közmûszolgáltatást :) A tél itt is kemény hóvúvás idején gyalog sem lehet lakott területre eljutni de én nekem ez inkább kaland . Úgyhogy kitartást a jó levegõ és a saját zöldség gyümölcs azért megér egy kis kényelmetlenséget :)Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
A többseg nem teheti meg, hogy megvalassza az optimalis helyszint.Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
Aki ide benez es radöbben, hogy bizony kell tennie valamit, ne omoljon össze, mert nem a leg megfelelöbb helyen lakik most, hanem alakitsa ki a minimalis kezdetet, majd nezelödjön jobb utan. A lenyeg, hogy elöbb azzal kell beernie mindenkinek, ami eppen van!
Ez 16 éve volt.:D
Tovább is mentem. Emlékeztek, volt olyan, hogy a gázt még meg lehetett fizetni. Építkeztem, bõvítettem stb. Fûtésben gázra álltam át, kényelmes megoldást kerestem. Piszok nagy hiba volt, 350ezer volt a csonk. Elsõ két évben havi 30 körül kifûtöttem az egész házat, tavaly elõtti szezonban egy szobát 25-bõl- Nem nagy a ház, ennyit változott a gáz ára. LEKÖTTETTEM, javaslom ezt mindenkinek. Külön küzdelem volt leköttetni, nem nagyon akarták. A fáért dolgozom, azzal fizetnek a munkámért egy fatelepen. Ja, ez harmadállás...
Mondanom sem kell, hogy én se vagyok újgazdag, rühellem is õket.
Megteheted, csak akarni kell.:)Idézet:
Eredeti hozzászóló Mizu
A szemléletváltás nagyon fontos, az, hogy eldöntsd, valójában mire is van szükséged. Hajszolod az anyagi értékeket, mindent megteszel egy nagyobb házért, egy drágább kocsiért. Státusz szimbólumként használunk olyan eszközöket, amiknek normál esetben csak használati értékkel kellene rendelkezniük.
Néhány éve tévében láttam egy népmûvelõ riportját, igazi szép bajuszú paraszt ember volt. A paraszti világ önellátó életmódjáról beszélt. Megfogott egy mondata: a paraszt ember nem épített 40nm-es nappalit, télen magához nyúlt volna, ha az orosz cár döntésén múlik, hogy ki tudja-e fûteni a házát. Nagyon igaz.
Valamikor velem is elszaladt a ló, úgy gondolkodtam, ahogy a világ elvárta tõlem, de ez változott és folyamatosan változik is. Pozitív irányba, az önellátásra törekvés vezérel, nem az, hogy hasznot hozzak multi cégeknek vagy az államnak.
Par honapja lattunk egy doku-riportot. Egy emberke (USA) par eve gondolt 1-t es teljesen kifordult addigi eleteböl.
Azt meselte, hogy elötte allandoan kinlodott, hajszolta a penzt, stresszelt, kinlodott az adoval, stb (tehat a mai "modern" ember eletet elte..hurraa!..)
Ahogy ott allt egy telefonfülke elött, az utolso 20 dolcsijaval es azon gondolkodott, hogy kit kellene felhivnia, segitseget kerni.. hirtelen gondolt 1-t.. a penzt berakta a telefonfülke polcara es otthagyta.
Azota nem ert penzhez, nem kell, nem hajkurassza. Dolgozik ahol tud es akinek tud, de sosem fogad el penzt, csak elelmet, vagy egyebb hasznalati dolgokat.
Vandorol körbe, körbe, helyei vannak ahol meghuzza magat, ismerik, adnak neki dolgokat, elelmet..
Tiszta ruhaban van, mossa a patakokban, vagy munkaert cserebe kimossak neki, de mindig kap hasznalt, de jo allapotu ruhat.
Evek ota igy el es boldognak mondja magat. Fiatal ember, jo egeszsegben, nyugodt elettel.
Nem aggodik, mert szerinte mindenböl ki lehet labalni...
-----
Ha magam lennek, lehet en is igy csinalnam.. de a gyerekek kötöttseget jelentenek ilyen teren.
Szeretnenk, hogy legen gyerekkoruk... felhötlen (amennyire lehet) boldog. Nekünk is ezt adtak a szüleink.. ez kikerülhetetlen hagyomany..
Aki mar prepper, az legfeljebb celtudatosabban valasztja meg a szorakozasokat.. satrazas, turazas, tabortüz, allatfarmok latogatasa. kezmüves taborok, ijas taborok... stb..
Remeljük, hogy az elkerülhetetlen összeomlas majd akkor fog bekövetkezni, mikor atadtunk minden hasznosat nekik!
Remeljük!
Egy csaladi "felkeszüles" 1000-szer nehezebb, stresszesebb, mint aki egyke a vilagban.
Es igenis nem mindenki valthat azonnal, mert nincs meg meg ra a lehetösege!
Pont a gyerekek miatt föleg!