Jó ötlet, késõbb majd átrakom oda. :thumbup
Printable View
Nekem az a véleményem - tisztelettel - h aki képes megenni a kutyáját, az soha nem szerette igazán. Vagy ha azt állítja, h szerette és mégis megeszi, abban egy pillanatig sem bíznék meg. Mert mi lenne rá a garancia, ha a kutya elfogyott engem nem darabolna fel egy reggelen mert a családja éhes?
A másik, h mindig mindenki az áldozat szerepébõl nézi a dolgot. Miért kellene nekem is áldozatnak lennem? Nem lehetnék én mondjuk az, akitõl félni kell? Aki kirabolja, netán meg is eszi a nála gyengébbeket az életben maradásért? És itt szándékosan egyes szám elsõ személyben beszéltem, nehogy vki magára vegye. Mert nem igaz, h kivétel nélkül mindenki a fórumozók közt ártatlan bárány lenne ha a kölköket kellene etetni.
Mizu, közmondásokból meg a Bölcs Vezérünk dakota mondásai is elegek. Minek tetézni? :haha:
Én csavarnék egyet a gondolatmeneten , szerintem az a balfasz prepper aki rákényszerül ,hogy ilyen döntést hozzon , ha tényleg felkészült vagy és elõrelátó akkor nem kerülhetsz olyan helyzetbe ,hogy a kutyádat kelljen megenni , egyébként én akár eskü alatt is merném vallani ,hogy inkább az éhhalál mint, hogy kezet emeljek a kutyámra és ha nem élem túl akkor mi van , nem is akarnék egy olyan világban élni ahol a kutyámat kell felzabálni .Én nem féltem a tyúkszaros életemet és inkább halok meg bátran mint gyáván egy pince mélyén a kutyám csontjait szopogatva . Azért szeretlek bennetek , de ez a téma nagyon heves érzelmeket vált ki belõlem :)
Mindíg el szoktam mondani kedvenc bölcseletemet: A terv arra való, hogy elvessük. Most valamit így gondolok, aztán az élet és a helyzet felülírja. Lett már áldott jó tanítónénibõl KZ kápó tömeggyilkos stb. Az ehetõ dolgok listáját is újra kellene gondolni vészhelyzetben.
Egyébként abban egyetértek veled, hogy a szomszéd kutyáját könnyebb megenni, mint a sajátot.
Nem feltétlen. Mert lehetsz te bármilyen elõrelátó, áshatsz el készletet a hétvégi házad kertjében, spájzolhatsz otthon, ha jön egy természeti katasztrófa és azonnal el kell hagynod a lakhelyed. Az elrejtett készlet meg víz alatt áll. Vagy a földönkívülieknek pont a te konzerved ízlik és lenyúlják mind. Nem vagy balfasz, csak nálad nagyobb erõk nem teszik lehetõvé, h hozzájuss.
Úgy gondolom az a vita, ahol érzelmeket ütköztetünk józen ésszel elég parttalan. Itt jegyzem meg, hogy azt nem mondtam, hogy kemény éhezés idején nem ennék meg pl egy kóborkutyát. De állítom, hogy az enyémet soha!
Mizu ne is kommentálj inkább semmit, ha részeket kiragadva és bemásolgatva próbálsz más színezetet adni a mondanivalómnak!
A szövegkörnyezet, ami értelmet ad a kiragadott részletnek:
"Az SHTF-ek nagyrésze meg nem arról fog szólni, hogy ülsz egy sötét bunkerben és várod, hogy kijöhess, hanem az élet zajlani fog tovább, csak más formában és szarabb minõségben. Tehát nem leszek rákényszerítve, hogy ha elfogy az utsó konzerv, levágjam a kutyámat, vagy döntsek, hogy a gyerek, vagy a kutya kapja az utsó falatot. Ha mégis így lenne, természetesen a gyerek kapná és ezt a kutya sem bánná, mert a falka törvényei szerint õ a legalacsonyabb a rangsorban, tehát õ eszik utoljára"
Napok óta olvasom már ezt a topikot, többször nekiálltam már hozzászólást írni, de töröltem. Saját részrõl annyit fûznék hozzá, hogy tegnap nem biztos, hogy ugyanaz az ember voltam, mint ma és nem biztos, hogy holnapra nem válok teljesen mássá. Igazából NEM TUDOM, hogy egy kiélezett szituációban mit tennék (gondolok itt a kutyám elfogyasztására), nem jelenteném ki biztosan azt, hogy meg fogom enni, se azt, hogy nem. Halvány fingom sincs. Egy durva veszélyhelyzetben a végletekig, fizikailag és idegileg túlterhelt ember bármikor összeomolhat, megõrülhet, így bármi elõfordulhat.
Majdnem mindenki hozzászólásában van a többiek számára teljesen, vagy nehezen elfogadható dolog, épp ezért azon nem filóznék, hogy ki a "jó", vagy a "rossz" prepper, vagy ember, semmi értelme. Mindannyiunknak megvan a saját kis elképzelése, bogara, apokalipszis elmélete, értelmi, érzelmi és morális nívója, de legyünk már egy kicsit legalább egymással toleránsak, nézzük el jobban egymás hülyeségeit.
Nyilvánvalóan ragaszkodom a családomhoz, a kutyámhoz, de egy társként kezelt állat elvesztése is inkább közvetve visel meg, mert a feleségem nagyon nehezen dolgozza fel pl. egy kutya halálát. (A fiam még túl kicsi, nem fogja fel.) A dolgok mai állása szerint nem kutya lesz vacsira. :D Holnapután meg ki tudja?
Megint nem ertetted amit irtam, de valszeg velem van a hiba.
Most is kiemeltem, amit kifogasolok a leirt mondatokban.
- meg nem arról fog szólni
- nem leszek rákényszerítve..
Komolyan kijelentö modba irod ezeket, vagy csak engem akarsz cukkolni?
Ha tenyleg komolyan gondolod akkor gratula, mert te egy hiperszuper-elörelato es minden helyzetet kezeben tarto...stb..stb.. akarki vagy!
Nem tünt pl. fel, hogy a legtöbbünk fikcional, talalgat, velemenyezik, vagy mint pl. en aki szinte mindig odairom, hogy "szerintem".
..de lehet nincs igazam...
Sosem lehet tudni ! :D
de pl. az az anya sem gondolta volna elötte aki megölte gyereket, mert az menthetetlen beteg volt es szenvedett folyamatosan.
Vagy ha a kutyad szenved, pl. egy baleset miatt es tisztan latszik, hogy nincs mit tenni... nem könnyitenel rajta? Hagynad szenvedni?
Csak azok lehetnek nagy esellyel gyöztesek, kik erösek lelkileg..
kik kepesek megtenni olyat, amit nem is gondoltak volna...
akik hideg fejjel probalnak tulelni es dönteni, mert nem befolyasolhatoak gyengeik kapcsan...
kik elszantak..
akik alkalmaszkodnak a valtozasokhoz..
..akik nem hiszik azt, hogy mindig igazuk van..
(szerintem)
Mizu kedvéért
Szerintem Az SHTF-ek nagyrésze meg nem arról fog szólni, hogy ülsz egy sötét bunkerben és várod, hogy kijöhess, hanem az élet zajlani fog tovább, csak más formában és szarabb minõségben. Tehát úgy gondolom nem leszek rákényszerítve, hogy ha elfogy az utsó konzerv, levágjam a kutyámat, vagy döntsek, hogy a gyerek, vagy a kutya kapja az utsó falatot. Ha mégis így lenne, természetesen a gyerek kapná és ezt a kutya sem bánná, mert a falka törvényei szerint õ a legalacsonyabb a rangsorban, tehát õ eszik utoljára"
Abban igazad van, ha odaírom ezeket a szavakat, nem hangzik úgy a mondat mintha garantáltan így történne (attól függetlenül, hogy erre van a legnagyobb esély és Én is így alakítanám a szitut).
A végén sajnos pont a számodra elképzelhetetlen lényeg sikkadt el, mégpedig az, hogy én veled ellentétben nem enném meg a saját kutyatársamat, inkább éhendöglenék!
Ez volt az eredeti hsz mondanivalója