Printable View
Egyszerû megoldást javaslok: ilyen esetben dobjatok fel egy nagyobb fazék vizet a gázra és melegítsétek meg. Bele a kádba, hozzáengedni langyosat, aztán annyiból meg lehet fürdeni.
A rossz dolog benne, hogy ha hõség van, akkor a forróvíztõl még inkább átforrósodik a ház.
De valamit valamiért, és az mégiscsak jobban elviselhetõ mint az összeveszés. :)
Nem próbáld megérteni, mert az a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz:)
Lezuhanyzol. Aztán megkérdezed, hogy nyissad-e a csapot neki. Semmi több körítés!! Bármi, ami az "igen" tartományon kívül esik, azt figyelmen kívül hagyod és elmész aludni. Nem vicc...tényleg!
Én mindig is azt vallottam, hogy ha egy nõ menni, akar, akkor menjen és ezt többnyire elég sûrûn hangoztatom is.
Az meg alap, hogy rokonokkal, szülõkkel nem lakom együtt, de még néhány háznyira sem. Egyik se tudjon hozzám papucsban átjönni, mert akkor az élet elõbb- utóbb pokollá változik.
Sajnos jelenleg csak apró fazekak vannak a konyhánkban. Nem szoktunk sokat (nagy mennyiséget) fõzni. És most nincs elmosogatva, és a mosogatóm még nem készült el :(Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
De egyébként remek megoldás volna.
Teljesen igazad van, sajnos a rossz anyagi helyzet és a lustaság belevitt ebbe a pokolba, egy ideje keresem a kiutat, de a lustaság gyõz. (elég nagy luxus lenne albérletet fizetni) A legnagyobb probléma ezzel az, hogy le kell nyelni sok hülyeséget a többi családtagtól így pedig a nõd tudat alatt úgy érzi, hogy te elveszítetted a vezetõ szerepet. Ha ez megtörténik nagy a baj.Idézet:
Eredeti hozzászóló Kamionos
Semmi más nem számít, az anyós papucsa, az öccse hülyesége, csak ez a vezetõ szerep, amit sok pénzzel, vagy komoly rábeszélõképességgel lehetne csak kivívni a (lány) összes rokonánál. Én próbálkoztam, nem sikerült.
Ha nagy luxus, akkor is külön kell menni. Meg fogod találni a módját, amikor már benne vagy, hogy fizesd és közben máris visszajön valamennyi abból a bizonyos vezetõ szerepbõl. Nem élheti az ember az életét úgy, hogy csak állandóan a körülmények sodorják, ahogy éppen sikerül. Ami zavar, bosszant, dühít, azt ki kell iktatni, mert csak egyre mélyebbre húz. Bármennyire is nehéznek sõt lehetetlennek tûnik, nincs más mód, hogy az ember ura legyen az életének.
Bocsánat, ha itt kéretlenül életmód tanácsokat osztogatok, de meg volt az életemben ez a kontroll nélküli idõszak is, mint neked és az ellenkezõje is most. Nincs az a kényelem, amire elcserélném a mostani állapotot.
Nem, köszönettel tartozom mert pontosan erre van szükségem most. Teljesen össze vagyok zavarodva, apámat pedig évek óta nem láttam.Idézet:
Eredeti hozzászóló Kamionos
Nem halt meg az öreg, csak az élettársa megtiltotta, hogy találkozzak vele...
Próbálom magam felépíteni azoknak a dolgoknak a romjaiból, ami abból maradt, amit rosszindulatú hamis emberek széthordtak az életembõl és értelmetlenné tették... Ha a szüleimen múlna már az utcán lennék, bár itt nem rájuk gondolok!!
Én megpróbáltam bent maradni a felsõoktatásban, de így nem sikerült, viszont nem vagyok az utcán.
Most jön majd a munka. Ha az összejön, talán kiveszek egy albérletet, vagy még kibírok egy évet, és utána veszek egy kisebb zártkerti ingatlant.
Inkább örülj annak, hogy mennyi mindent tanulsz ebbõl. Már ha nem vagy lusta ahhoz is :)
Elhordták az életed? Hm, legközelebb körültekintõbben kell embereket beengedned az életedbe. Itt nem arra gondolok, hogy jaj, el kell fojtani az érzelmeket, satöbbi. Ez a duma nagyon sz.r, érzelmekkel még sosem ártottak senkinek, aki nem ment bele a dologba maga is.
Mikor valakit beengedsz az életedbe, annyit jelent, hogy bizonyos dolgokban nem te, hanem õ dönt. Azonban egy döntés akkor is felelõsséget rak rád, ha átengeded másnak, mert mégiscsak a te dolgodban születik az a döntés.
Az élet, meg a szociális kapcsolat a többi emberrel tulajdonképpen végetelenül egyszerû.
Tudd, hogy mit akarsz, tudd, hogy hogyan éred el, hozd meg magad a döntéseidet, és vállald fel a tetteid következményét. Mindennek ára van.
Ez nehéz (az egyszerû sosem jelentette, hogy könnyû is), és bent a fejedben egyedül maradsz a saját felelõsségeddel. Ez ijesztõ, sokaknak pedig akkora teher, hogy nem is vállalják, inkább élnek tovább a meleg, híg f.sban, mert akkor legalább a látszólagos kényelem megvan.
Itt vagy a fórumon, tehát tudsz netezni. Innen nyílegyenes logika vezet ahhoz, hogy tulajdonképpen mindened megvan, hogy irányítsd a saját életed. Csak el kell kezdened.
Bár nem itt van a helye, de:
"Szerintem a boldogtalanságnak két nagy oka van és egyik sem pszichiátriai, vagy orvostudományi.
Az egyik a hatalom nélküliség. Abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy nincs elég hatalmam arra, hogy azt tegyem, amit akarok, és ne tegyem azt amit nem akarok, boldogtalan leszek. Minden állat boldogtalan, ha fogolyként tartják. Ha egy állat nem tudja azt csinálni, amit akarna, és olyan dolgokat kell csinálnia, amiket nem akar, akkor boldogtalan lesz. Mi is azok vagyunk. Nekem tehát nem arra kell hatalom, hogy más emberek fölött legyen hatalmam, hanem arra kell hatalom, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amiket én nem akarok, és azt csinálhassam, amit akarok. Van annak egy tudománya és egy mûvészete, hogy hogyan szerezzen és tartson meg az ember éppen elég hatalmat arra, hogy úgy élhessen, ahogy akar.
A boldogtalanság másik lehetséges oka az, ahogyan velem bánnak, és ahogyan én bánok másokkal. Tulajdonképpen az elsõ könyvet az etikáról Arisztotelész írta. Õ pedig nem azért írta, hogy megmondja másoknak, hogyan kell élni, mit kell csinálni, és mit nem szabad, hanem azért írta, mert rájött, hogy ha nem jól bánunk egymással, akkor nem leszünk boldogok. Õ is a boldogság felé akart utat találni. Szerinte minél jobban bánunk egymással, annál boldogabbak leszünk."
Feldmár András
Helyben vagyunk.Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
https://www.youtube.com/watch?v=I1PwQHaXn6k
:haha: