Eredeti hozzászóló
Kamionos
A héten megöltem életem elsõ haszonállatát. Két hónapja már vágásérettek a nyulaim, de nem tudtam magam rászánni. A bontással már nincs gondom. Az valahogy adja magát, hogy mit, hol, hogyan. Egészen sokkoló 'élmény' volt egy érzõ élõlény nyakát elvágni és elvenni az életét.:( Szerencsétlen nyuszi vagy két percig vérzett ki és közben folyamatosan remegett. A végén még felnézett rám és valami olyasmi volt a szemében, hogy "Ezt Te tetted, aki naponta simogatott engem és étellel látott el??" A szívem szakadt meg érte, na. De ahogy apám kérdezte ilyenkor mindig "Vegetáriánus akarsz lenni, vagy finomakat enni?". Ez adott erõt. A végén ittunk a párommal egy pálinkát a lelki üdvéért.
UI: Ki lehet nevetni, de túlléptem önmagam határain és megtettem, ami meg kellett. Azért manapság nem sokan mondhatják azt el magukról, hogy állatot öltek, hogy étel kerüljön az asztalra. Az ebédnél már éreztem, hogy büszkeségtõl dagad a mellkasom:)