Hit és vallás

Vallásosnak én se mondanám magam. Nem járok templomba, nem tudom mikor lehet húst enni és mikor nem. Én csak imádkozom. Ahogy írod, sok a kétszínûség is, a háború-támogató keresztény felekezeteket egyáltalán nem értem.

Most meg indul egy tévés valóság show, tévés igehirdetõkrõl. Kastélyokban élnek, Ferrarikkal száguldoznak, dollár tízmillióik vannak.

http://www.youtube.com/watch?v=Ml8bQDnnkKk

A leghíresebb tévés igehirdetõ P. Robertson, az õ vagyona elérheti az 1 milliárd dollárt. Az Államokban a vallási szervezetek nem fizetnek adót, ezt sokan ki is használják.

Ez egy jó kis írás.



A felkészülés egyenlő lenne a hit hiányával?

http://idokjelei.hu/2013/07/a-felkes...hit-hianyaval/

Mint a régi vicc az árvízrõl és a hívõrõl.

Erre van az a mondás, hogy "Segíts magadon, Isten is megsegít." :)

Én ateista vagyok.

A hitet jó dolognak tartom.
Jó ha az ember hisz önmagában, ha hisz a céljaiban.

A vallás szerintem csak fátyol az emberek szeme elõtt.

A vallásba beletartoznak olyan dolgok, hogy mikor eszel húst, hogy latinul prédikál a pap, hogy a pápa egy palotában lakik, hogy a templomban aranykehelyben adják körbe a bort és körbejáratják a perselyt a pénznek. Ezért nem mondanám magam vallásosnak, ezek mind csak külsőségek. A vallási vezetők pont az ellenkezőjét mondják amiket kellene, vagy éppen rettentően nagy gazdagságban élnek, bort isznak és vizet prédikálnak. Ez egy másik ok hogy az ember a belső hangot kövesse, és ne a világi vallási vezetőket.

Annyival azért kiegészíteném, hogy vannak a vallásokban jó dolgok is, a mértékletesség, a becsület és tisztesség, a családról gondoskodás.

Olvastam ilyen keresztény filmkritikát a Hófehér és a vadász-ról. Eszméletlen... Nem tetszik nekik a film, mert van benne "sötét mágia". Jó napot kívánok, a főgonosz egy boszorkány! A főhősnő meg imádkozik és a végén legyőzi a gonosz boszorkány mostoháját. Mit lehet ezen kritizálni? A Biblia szintén tele van fekete mágiával, gonosz "varázslatokkal", csodával, harccal. Még a Sátán is benne van. Van ha a Bibliában van akkor jó, ha meg egy filmben, akkor rossz?

Ha valami akadályozza a kereszténység terjedését, az a csőlátás és a szűk látókörűség. :hogymi: És persze a kétszínűség. (Például leszólni egy filmet a benne lévő erőszak miatt, de ugyanakkor valódi háborúk mellett propagálni.)

A megmondóemberek mondják meg, hogy mi a kereszténység és hogy egy kereszténynek milyennek kell lennie. Most nézem hogy a kritika a 700-as Klub-os weboldalon van. Ők azok akik folyamatosan háborúra uszítják az amerikai kormányokat. Milyen jó hogy ilyen csodálatos emberek mondják meg hogy ki a jó keresztény. :rolleyes:

A filmkritika végére azt írta a cikk szerzője, hogy "keresztényként nem tetszhet nekem a film, mert sok benne a gonosz varázslat". Nekem meg keresztényként pont azért tetszett mert a gonosz varázslat sok volt benne, de a végén elbukott benne a gonosz boszorkány. Akkor most én rossz keresztény vagyok? :confused:

"De akkor Jézus miért mondta volna, hogy õ Isten fia? Saját maga fia nem lehet. Jézus állandóan Istenrõl beszélt, nem saját magáról. És Istenrõl, az Atyáról, elsõ szám harmadik személyben beszélt, sose mondott olyat, hogy õ (Jézus) lenne Isten.

És ha Isten küldte Jézust az emberiség megváltására, akkor az is bizonyítja, hogy Jézus a fia lehet, de nem lehet maga Isten. Hiszen saját magát nem küldhette volna sehová.

És Jézus imádkozott. De ha õ lett volna Isten, akkor kihez máshoz imádkozott volna? A Google adott néhány találatot, de azon csak olyanokat írnak, hogy Jézus mindig is Isten fia volt, nem csak akkor mikor megszületett Betlehemben. Ezt értem, de nem válasz a kérdésre. Inkább igazolja a felvetést, mi szerint Jézus Isten fia.

A kereszten pedig azt mondta, hogy "Atyám, a kezedbe adom a lelkem." És azt is, hogy "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"

Teljesen egyértelmû, hogy nem saját magához beszélt.

A Biblia kimondja, hogy kizárólag Istenhez szabad imádkozni, a Fiú és a Szentlélek nevében (illetve rajtuk keresztül). Akkor sok keresztény miért imádkozik a Szûz Máriához, szentekhez és Jézushoz? Hiszen a Biblia azt tiltja."

Kedves Túlélõ!

A fenti kérdéseket a Te tetted fel a topic elején. Mivel az egyik fõiskolai végzettségem Teológus/Bibliaoktató megpróbálok válaszolni a kérdéseidre.
A kulcs a Szentháromság megértésében rejlik :). Atya-Fiú-Szentlélek = Három isteni személy, egy isteni akarattal.
Jézus Isten Fia és rendelkezik uyanazokkal az isteni tulajdonságokkal, képességekkel, mint az Atya. Azonban, amikor eljött ide a földre, úgymond "letette" (önként) az isteni hatalmát, hogy nekünk bemutassa azt, hogy hoyan kellene élnünk, hogyan kellene viszonyulnunk az Atyához, hogyan kellene imádkoznunk, milyen hittel kellene rendelkeznünk stb...
Jézus ezért imádkozott mindig az Atyához, uyanakkor nem titkolta saját isteni mívoltát sem, hiszen van egy rész a Bibliában, amikor azt kérik Tõle a tanítványai, hogy mutassa meg nekik az Atyát. Jézus ekkor azt feleli nekik, hogy "Aki látott engem, az látta az Atyát is."
A kereszten elhangzó "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem" mondat alapja az, hogy az Atya sosem vállal közösséget a bûnnel. Jézus a kereszten magára vette, minden egyes ember bûnét és ezekkel a bûnökkel megterhelve haldoklott. A Biblia két halált említ: az egyik halál, amin ugye minden ember átesik, de innen még van lehetõség a feltámadásra, a másik halál, a kárhozat halála, amikor az ember teljes mértékben visszautasítja Isten kegyelmét, tanítását stb... Jézusnak ezt a halált kellett halnia, hogy a megváltás teljes legyen. Az Atyának ezért kellett Õt "magára hagynia" a kereszten való haldoklásban.
Az "Atyám a Te kezedbe teszem le a lelkem" mondat arra utalhatott, hogy Jézus ugyan bármikor visszavehette volna az isteni hatalmát és nyugodta leszállhatott volna keresztrõl is - mint, ahogyan gúnyolták is ezzel -, ebben az esetben azonban nem lett volna megváltás. Ez a mondata Jézusnak arra utalt, hogy önként adta magát áldozatul, nem tesz a szenvedései ellen semmit, ellenben bízik az Atyában, hogy majd feltámasztja.
Igazad van, valóban Istenhez szabad csak imádkozni, Jézus az egyetlen közvetítõ Isten és az ember között. Az, hogy sokan imádkoznak Szûz Máriához, szentekhez és még ki tudja kihez, abszolút helytelen és a Bibliai tanításokkal ellentétes gyakorlat. Sajnos ez a Katolikus Egyház egy tévtanítása (nem akarom õket bántani, nem azért írtam így), hiszen amikor így imádkozik valaki, nem tesz mást, mint, hogy egy halott személyhez imádkozik Isten helyett. :(
Remélem nagyjából sikerült rávilágítanom pár dologra és érthetõbbé tenni kicsit.
Henrietta

Róma szólt.....

Hogy ki milyen betûvel írja, az szerintem nem is nyelvtani dolog, hanem hogy ki-milyen vallású, vagy ki mire gondol. Kereszténységben egy Isten van, de a görög vallásokban és mondavilágban istenek vannak. Ha kereszténységrõl van szó akkor személynév, ha egy többistenes vallásról van szó akkor közülük egy isten csak egy a sok közül, tehát kisbetûvel írandó. Persze nem számít túl sokat hogy ki-hogy írja.