Prepper szempontok

Ahogy Traveller is mondta: csak tudni kell a helyét a dolgoknak. Viszont azt veszem észre, hogy az emberek nagyon jók abban, hogy meggyõzzék saját magukat arról, hogy az adott dolog miért kell nekik. Pár évente való költözésre fel lehet bérelni egy szállító céget. Egyszeri alkalomra egy kisteherautó sokkal kevesebbe van, mint addig is fenntartani egy autót. Ez hülyeség. A munkára használatos autókat ellenben megértem. Nem is ilyenekre értettem. Mondok egy példát és akkor gondolom érthetõ lesz mirõl beszélek: ismerek egy srácot. Van neki egy 650 ezres montija. Mindenhova azzal járt. Amióta azonban megkapta az elsõ autóját még suliba is azzal hordja a seggét, ami mindössze 4-5 km-re van a házuktól. Minek egy 18 éves kölöknek autó arra, hogy suliba járjon ilyen rövid távokon??? A csilliárdos bringa meg azóta ott rohad a garázsban.
Én hat évig bringával közlekedtem Dublinban. 1 milliós város. Sok hülye lengyellel, akik pont úgy vezetnek, mint mi magyarok. Mégsem ütöttek el soha. Plusz barkácsáruházakból szállítottam is mindenfélét a házig. Sosem volt ezzel bajom. Plusz még munkába járni is sokkal könnyebb volt vele, mert amíg a sok zombi rohadt a reggeli csúcsban, addig én elsuhantam mellettük és negyed óra alatt bent voltam a cégnél. Te hova akarsz 240 percig tekerni? Az négy óra hossza.
Az idõjárásról meg csak annyit, hogy az igaz, hogy szakadó õszi esõben nem a legfaszább tekerni, de erre találta ki az emberiség a különféle ruházatot. Télen pedig a csinál magad résznél belinkelt szegecses gumival minden gond nélkül elmentem akárhol úgy, mintha csak homokon tekernék.
Azzal pedig, hogy ennyire rászoktunk az autóra és már legszívesebben klotyóra is azzal menne egynémely birka, tönkretettük a tömegközlekedést. Ezért számoltak fel rengeteg vonalat és most már az sem tud eljutni A-ból B-be, akinek tényleg nem volt más választása.
De, mondok egy nagyon érthetõ példát, hogy mennyire is szeretik az emberek meggyõzni magukat, hogy kell nekik az autó és hogy szerintem nem minden helyzetben indokolt. A '60-as években mindössze 11.000 személyautó volt Mo-on. Mára több, mint 3 millió!!! Szerinted ez indokolt? És akkor csodálkozunk, hogy Pesten egyik helyrõl a másikra eljutni két óra hossza?

Ne strapáld magad, aki a kényelembe beleszokott, nem fog attól eltérni, ha nem történik valami drámai változás az életében.
Nézd a jó oldalát: a magunkfajta egészségesebb a folyamatos mozgástól és az idõjáráshoz alkalmazkodástól, problémamegoldás fejlõdik, mert nagy pakkokat megpókozni kell néha erõs kreativitás, nem izgatjuk magunkat a parkolóhelykereséssel és a díjakkal. Még egy szuper tömegközlekedéssel rendelkezõ városban is gyorsabb vagyok a metróval járóknál, miért is kellene tömegközlekednem? A kislányom három évesen már mellettem tekert az oviba, piciny kora óta megszokta a közlekedés eme formáját. És ez így is jó.
Aki nem tud változni, alkalmazkodni, energiafogyasztást csökkenteni, az úgyis megy a levesbe, mûködik a szelekció.

Nagyon sokan vannak, akik anélkül készülnek, hogy pontosan tudnák miért teszik. Az eszméjük az, hogy kell egy saját kert, vagy valami hely, ahol kipihenhetik magukat. De nem pihennek, vagy másképp pihennek, és lassan kivirágzanak a kertek, nõnek a fák, stb. Ezek az emberek többnyire fiatalok kis gyerekekkel, akik segítenek a szülõknek, ellesik a teendõket. 12 évest tanít az apa pld. füvet nyírni, szõlõt kötni, tüzet rakni stb. Már van aki állatokat is tart. Ez nem közösség, semmilyen szempontból, de látom az egymásnak segítés nyomait feltünedezni. Vannak a területen csövesek, akik több éve laknak valahol a dzsumbiban. Meg lett beszélve velük a lakhatás, rendesek és nyitva van a szemük cserébe. Nincs lopás, betörés eddig.:cool:

Bicikli mindennapos jármû, és a kismotor is, pedig ez város. Ezekkel csak utalni szerettem volna arra, hogy bár nem beszédtéma, nem tudatos, de van készülõdés.

A legsúlyosabbnak azt találom, hogy az idõsebb generációból hiányzik a bölcsesség, hiányzik sokszor a tudás amit itt emlegettek, és ha van akkor az átadás nem megy. A fiataloknak nincs mit tanulni, nincs kitõl. Persze van kivétel itt is, de kevés.

Én is sok mindent a saját káromon tanultam meg. De ez az én hibám, nem a szüleimé. Megtanultam fõzni, kötni, varrni, kapálni, kaszálni (nagyon nehéz), fémmunkát, famunkát, ismerem a szerszámokat, kézre tudom adni, el tudom mondani hogyan kell kaszát, kapát kalapáccsal kiverni élesre, ha kell meg is csinálom. stb stb. , van egy határ a fizikai erõ, ami felett nem bírok teljesíteni. Ennek ellenére, lehet hogy még mindig "zombi" vagyok:eek:

Nem is strapálom magam én ezzel. Csak rá akartam világítani arra, hogy másképpen is lehet és nem fogunk belehalni.
Én kimondottan élvezem a bringám nyújtotta szabadságot és a néha szükséges kreativitást, mert addig is használom az agytekervényeimet. És itt nem egy vekni kenyér haza cipelésérõl beszélek, hanem 3m-es falécekrõl, deszkákról, gipszkartonlapokról, 25 kilás virágföld zsákokról, stb. Jó, ehhez hozzá kell tennem, hogy az én montim is egy brutál jószág.

A saját káron való tanulásról jut eszembe! Éppen ma voltunk telket nézni. Cirka fél hektár. Erre mûvater hozta a jó magyar pesszimista formát. Hogy én nekem ott majd mennyit kell dolgozni meg mennyibe fog kerülni mire abból néhány év alatt lesz valami.
Miért az õ generációja hogy kezdte?
Vagy ha így vélekednék mindenrõl, akkor inkább semmibe ne vágjak bele, "mer úgysem fog sikerülni vagy csak nagyon sok szenvedés árán"?
Inkább rohadjak el a seggemen?
Igen, biztosan fogok véteni hibákat, biztos megfizetem a tanulópénzt!
De, nem akarok anyámék árnyékában megöregedni és az utolsó filléremet is a hiénáknak fizetni!
Odaállok és csinálom. Ha elbukok, akkor újra felállok, mert az életben csak így lehet és ha a végén elbukok, akkor egyenes gerinccel tudom azt mondani, hogy legalább megpróbáltam!
Tanárom mondta azt mindig, hogy: "Az életben nincs lehetetlen, csak tehetetlen."

A ház témához kicsit visszatérve...
Van egy kis présházam egy szõlõhegyen, de nincs jó állapotban és kicsi is, gondolkodom rajta hogy inkább helyette kellene építeni másikat, mint helyrehozni.
(Teljes tetõcsere, plusz a pince és felette lévõ szoba között egy áthidaló probléma)
Gazdasági épületként 3% beépíthetõséggel max. 62m2 alapterületû lehet.
Alápincézettet szeretnék, egyrészt mivel gazdasági épület, kell hivatalosan "gazdasági" rész, másrészt a pincének jó a szigetelése :).
A kérdés:
-milyen anyagból?
-milyen tetõvel? (sima sátortetõ/padlásteres sátortetõ/lapos tetõ padlás nélkül)
-milyen belsõ elrendezéssel (ha van ennek jelentõsége)
Egy ideje töprengek, nézegetem a faházakat, földházakat, szalmaházakat, földhajókat...
Valami olcsóbban építhetõt, olcsón fenntarthatót és környezetbarátat.


Bringa téma:
Gondolkodom a bicajhoz egy utánfutón.
Elsõsorban kirándulásokon cuccot cipelni.
Egy vagy kétkerekût érdemes venni?
Páromnak egy kétkerekû kutyaszállító, nem valami masszív cucc, de a gyerekszállító biztos erõsebb.

A présház témát még meg kell rágnom magamban. Arra késõbb válaszolnék.
A bringautánfutóból viszont csak a kétkerekû mellett voksolnék.
Az egykerekû igaz, hogy keskenyebb, így szûkebb helyeken elférsz, de két negatívuma is van.
Az egyik, hogy a kerékpár hátsókereke és a kordé kereke között hosszú a tengelytáv és az utánfutó szállítófelülete itt helyezkedik el. Magyarán egyenetlen talajon könnyen felfeküdhet. A másik, hogy mivel a kordé kereke hátulra kerül ez leszûkíti a szállítási lehetõségeket.
Míg a kétkerekûnél tök mindegy, hogy hátrafelé mennyit lóg ki a szállítandó tárgy. Amíg fel nem billent a bringával együtt, addig nem lényeg. Az egykerekesnél nem biztos, hogy fel tudod a sárvédõre fektetni a szállítmányt és az tuti, hogy ha igen, az nem terhelhetõ túlzottan.

Újabb kérdés :)
A nyeregcsõhöz rögzíthetõ praktikusabb vagy a hátsó tengelyhez?
A nyeregcsöves szimpatikusabb, viszont mintha abból lenne kevesebb...

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló Don't Panic

...
A saját káron való tanulásról jut eszembe! Éppen ma voltunk telket nézni. Cirka fél hektár. Erre mûvater hozta a jó magyar pesszimista formát. Hogy én nekem ott majd mennyit kell dolgozni meg mennyibe fog kerülni mire abból néhány év alatt lesz valami.
Miért az õ generációja hogy kezdte?
...

---

DP,
én általában csípem a dolgokhoz való hozzáállásodat, de azért halgass az Öregre, és ne virtusból fogj bele... Mikor az õ generációja "kezdte", akkor egészen másképpen éltek a gazdálkodó emberek.
Kezdjük mindjárt ott, hogy általában nem munka mellett csinálták, hanem konkrétan ez volt a munkájuk.
A másik, hogy ott a család nem volt szétszakadva, hanem együtt éltek a generációk.. minimum három. Gyerekek, szülõk, nagyszülõk.... Amíg a férfiak a földeken voltak, vagy az állatokat gondozták, addig a nõk vezették a háztartást, vigyáztak a gyerekekre. Õk is többen voltak, segítették egymást.
Csak így mûködött jól az a fajta életmód, amihez szeretnél visszanyúlni. Ha ketten az asszonnyal nekifogtok, aztán mindenki dolgozik valahol napközben, a gazdaság vagy hajnali vagy éjjeli elfoglaltság lesz, vagy hétvégi, de beleõszültök hamar. Ha lesz gyerek, akkor az triplán megbonyolítja az idõbeosztást.
Mi csak családi házban élünk, tûrhetõ méretû kerttel, de bizony jól jön néha a szüleim segítsége mind a ház körül, mind a gyerekvigyázásban...

Értem, hogy mit értesz alatta. Nem is virtusból akarom csinálni, de nem szeretnék a négy fal között elrohadni, mondván: nekem ez túl nagy falat.
Figyelj, ha már végképp nem bírom még mindig ki lehet adni vagy el. De, ha soha nem próbálom meg?
Másfelõl meg lehet az emberrel közölni olyan normálisan is, mint ahogyan te tetted, meg lehet olyan lehúzóan is, hogy az ember életkedve is elmenjen.
Na, az utóbbit rühellem, mert ezért tart itt az ország ahol.
Az írektõl egy dolgot megtanultam rendesen: egyszer úgyis meghal mindenki, de amikor eljön a napja, akkor legalább emelt fõvel tedd meg!
http://www.youtube.com/watch?v=wTj3iABGZlI

A föld nem olyan mint a számítógép vagy az autó. Ha földet veszel, az nem fog elértéktelenedni, hanem inkább pont ellenkezõleg, a föld ára mindig drága lesz és egyre drágább.