Nekem ebben más a tapasztalatom.Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Printable View
Nekem ebben más a tapasztalatom.Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Akkor most már értem hogy miért mondta azt Orbán, hogy "Mindenki hozzon magával még egy embert!" :haha:Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
Csatlakozom a véleményedhez.Idézet:
Eredeti hozzászóló Wannabe
két hétig nem eszik valaki???....ha ráérek beveszem,de most nincs idõm rá :)Idézet:
Egy átlagos felnõtt szervezet napi energiaigénye 2000-3000 kcal körül mozog kortól, nemtõl, fizikai aktivitástól függõen. Ha ezt a bevihetõ energiamennyiséget csökkentjük, akkor az izomsejtek és vázizmok leépülésétõl az immunrendszer meggyengülésén át, akár halálhoz is vezethet a megvonás.
Az éhezés szakaszai
Az anyagcsere alkalmazkodása alapján az éhezés három szakaszát különböztetjük meg. Az utolsó étkezéstõl számított 12-18 óra, mely még a felszívódás utáni szakasz. Ezt követi a korai, nem adaptált éhezés 2-3 nappal az utolsó étkezés után kezdõdik, és legfeljebb egy hétig tart, majd végül a krónikus, adaptált éhezési szakasz következik 7-10 nap után.
Az éhezés végkimenetele
Az éhezés során a test zsírszövetei megcsappannak, az izomzat sorvad, a csontok „kiugranak”, a védekezõképesség romlik (az immunrendszer hiányos mûködése miatt), majd éhezési ödéma alakulhat ki (a vérplazmában lévõ fehérjék hiánya miatt az érpályából a folyadék a szövetközötti térbe kerül). Mindezek mellett a minimális sóbevitel miatt csökken a vérnyomás, amely hirtelen teshelyzet változtatáskor az agyi vérellátás elégtelenségéhez, ájuláshoz vezethet.
Elkezdõdik a csontok mésztartalmának csökkenése, károsodnak a zsigeri szervek (máj, vese, belsõ elválasztású, hormontermelõ mirigyek), végül a szívizom is sorvad (atrophizál) és a létrejövõ ionzavarrok, hiányállapotok miatt végzetes szívritmuszavar jelentkezhet.
Ezt csak ugy tudom elkepzelni, ha magas energiatartalmu italokat (mezes tea, gyumocsle, ...) fogyasztott, de szerintem a fenti beszelgetes nagyon nem errol szol (hanem arrol, hogy ha csak vizet iszik valaki, akkor meddig birja).Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Bel
Van egy programunk, ahol a vállalkozók 30 órára kimennek a "vadonba" és ott kell feladatokat megoldaniuk. Az az általános tapasztalat, hogy 10-15 ÓRA után már nem bírnak menedéket építeni, nem bírnak tüzet gyújtani, fát hordani, sõt többeket még arra is figyelmeztetni kell, hogy igyon. Ez a tapasztalat jónéhány program után. Ezek ismeretében kétkedéssel fogadom a sok napig nem ettem és tök jól voltam címû híreket.Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Sok történet van arról, hogy XY mennyi ideig nem evett, csak ivott, meg fényt evett, meg fotoszintetizált, meg mit tudom én mit mûvelt. Lehet. Én csak azt tudom, hogy aki eddig velem és a társaimmal kijött az erdõbe és azt csinálta, amit mi, az este úgy tolta a szalonnás-sonkás szenyát (értsd: egy nagy szelet sonka két vékony szelet szalonna közt:D), hogy öröm volt nézni.
Másik. Egyszer kb. 5 napig nem ettem szilárdat, csak ittam mindenfélét. Azon túl, hogy a család idegeire mentem, (caffard) a munkán is megsínylette, vezetni is életveszély volt, meg minden ilyesmi. Nekem nem elég az innivaló. Bocsika.
Ennyire berúgnak a program részeként? Ha délelõtt 10-kor túlélõ gyakorlatként elkezdem az intenzív sörözést/borozást, este 8-kor már én sem állok neki menedéket építeni. Inkább a fûben alszom.Idézet:
Eredeti hozzászóló dínó
Karig Sára író, mûfordító Vorkután volt valami nehézfém bányában. (Isten nyugosztalja) Sokat mesélt arról, hogy X idõ multán gyakorlatilag mindent megettek, amit találtak, és ami nem volt mérgezõ, füvet, fakérget, még az agyagos talajt is!!! Azt mondta, hogy a talajtól jobban lettek (gondolom, ásványi anyagokat vihettek be), másrészt átmenetileg csitította a gyomorkorgásokat. Azt mondtam hogy olyan hangosan korgott a gyomruk, hogy az õrök messzirõl meghallották és megalázóan, gúnyosan kiröhögték õket.
Azt írtam volna hogy ha megeszik õket, nem abban haltak meg nem ették meg egymást haláluk után sem. És nem azt írtam hogy harcképesek voltak 120 nap után hanem azt hogy éltek, éppen hogy éltek, ha felére csökken a testsúlya egy átlagos testalkatú embernek az radikális fogyás ami nem normális, életveszélyes.Idézet:
Eredeti hozzászóló Wannabe
Akkor mond azt hogy hazudok, kamuzok, füllentek, nagyot mondok vagy akármi, de ne ilyen gagyi érvekkel gyere, mond ki a valót: nem hiszel nekem. Nem muszáj.Idézet:
Eredeti hozzászóló Wannabe
Milyen kondiban voltak akikkel kimentél, milyen életmódot élnek mert akirõl én beszélek, nagyon jó kondiban és mozgalmas életet él. Arról õ is beszámolt hogy az elsõ pár nap nagyon nehéz akkor érzed a legjobban az éhséget utána elmúlt neki. És nem nehéz fizikai munkát végzet, hanem könnyû fizikait, ha terepen kint vagyok és mondjuk menetelek 50-60 kilómétert én is elfáradok de elsõsorban nem attól hogy nem eszek vagy keveset eszek hanem attól mert 50-60 kilómétert megtettem, persze hogy kell az embernek az élelem nehéz fizikai terhelés mellett, de tudtommal a téma most az volt hogy meddig lehet kibírni étel nélkül, ezért is írtam az elõzõ postomban hogy sok midnentõl függ meddig bírod, kondi, életmód, terhelés, mentális állapot, stressz, éghajtlat, kudarcok, morál, stb. Az ismerõsöm pozitív körülmények között kihbírt két hetet, nem kell elhinni.Idézet:
Eredeti hozzászóló dínó
Most írtam be a gugliba ki is dobta ezt csak pár példa nem kell ezt se elhinni bár nem hiszem hogy hazudnak.
http://www.gyakorikerdesek.hu/fogyok...mit-csak-ivott
És ahogy nézem õk is arról számolnak be hogy az elsõ 3-4 nap a legnehezebb.
Meg arról is, hogy nyomják a gyümölcslevet, cukros üdítõt, vitaminokat stb. Mindössze szilárd táplálékot nem fogyasztanak. Az energiát folyadékban viszik be.Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Csatolmány 2929Csatolmány 2930Idézet:
Nézz körbe néha Ha gyûlölöd az életed gondolj arra hogy mások álmodnak arról
hogy olyan életük legyen mint neked..
..elég hülye téma,direkt éhezni?...asszem ,sok ember jó dolgába már nem tud mit csinálni.....
Határaid megismerése például egy cél lehet éhezésnél, vagy csak akaraterõ próba. Ezzel nem hiszem hogy rosszat teszel az éhezõknek, ellentétben ha kidobod a maradékot vagy hagyod pocsékba menni az ételt már inkább lehet lelkiismeret furdalásod.Idézet:
Eredeti hozzászóló Doom
Így van, ha teszteled hogy milyen ha nincs étel, akkor legalább megtudod hogy milyen azoknak akiknek nem kerül élelem az asztalra. Aki kipróbálja, az talán utána még inkább megbecsüli az ételt.
http://www.rtlklub.hu/musorok/felketto/videok/108805
Vízböjt létezõ dolog, igaz õ is mondja hogy gyümölcslevekkel egyszerûbb a dolog(de az nem vízböjt a vízböjtnél csak vizet isznak). Meg a nõ aki be volt zárva 20 napig a fürdõbe hát nem hiszem hogy ott tartotta a készleteit... 69 évesen azért ez egész jó teljesítmény, igen nem volt róla szó milyen állapotban került ki de élt, 69 évesen.... 20 nap majdnem 3-om hét. Nem tudom a katonai kézikönyvek mit írnak de nem hiszem, hogy 69 éves emberekrõl szól a 3-as szabály.
...hát igen a határok....mi a jobb kikerülni a fát vagy bízni a légzsákba?....én maximálisan elhiszem a kutatók,tudósok vizsgálatait...éhezni nem jó és nem szabad.....elhiszem a lágereket túlélõ emberek beszámolóit...elhiszem az extrém túlélõket----nem a szándékosan önmagát veszélybe sodrót-----....viszont nem értem meg az extrém sportolót,a palack nélküli hegymászót,az önsanyargatókat vagy aki korbáccsal veri magát...ezek beteges dolgok....valami zárlatos ott fent...persze vannak csodanénik a fürdõbõl,de valljuk meg azért az esetek nagy része tragédiával végzõdik...na de ,hogy ezt még szándékosan elõidézni????..na ne...prepperként a bajok megelõzése az elsõdleges szempont...nem magamra húzni....
Végülis egy prepper fórumon vagyunk megértem, hogy a legrosszabra készül a többség, én sem arra készülök hogy szûkös helyzetben majd éhezni akarok mert úgyis kibírom, csak érdekel a téma. Én mondjuk az extrém sportolókat nagyon is megértem szeretik az adrenalint, meg ha kockáztatsz utána valahogy jobb érzésed van, legalábbis nekem, persze csak a határok kihúzásával, mert sokszor kockáztattam már, egy kisujj törésnél durvább sérülésem sose volt.
Most nemrég is állok a sorban két barátommal pizzát venni, nagy sor volt mert olcsó és jó a pizza. Erre nem beáll a sor elejére 4 nyiigány, mindenki csak nézi de szólni senki sem mer, én meg odaszólok a sor vége nem ott van, pedig nem kellett volna kockáztatnom azáltal hogy odaszólok egy konfliktust vagy verekedést kockáztattam, megtettem, elkerülhettem volna, max 2 percel késõbb jutok pizzához. De én odaszóltam és el is kezdtek pampogni, aztán mikor elindult a sor én beálltam eléjük az ajtóba, ott kérdezték most mit akarok mondom gondolkodok hogy most mi legyen(két választás vagy bunyó vagy kompromisszum), láttam rajtuk is már bunyóra álltak én is azon voltam haverom is becélozta az egyik állát. Tényleg egy pillanat alatt komoly bunyó lett volna, de rájöttem egy pizzáért ne verjük már szét egymást így eggyütt mentünk be a pizzáért elmondtam hogy máskor ne csináljanak ilyet õ meg elmondta nem szereti ha utasítgatják midnenki megértett midnenkit(kivétel a többi ember aki még most is kussban állt). Kockáztattam, és utólag is gondolom hogy megérte mert egy kis konfliktus kezelés gyakorlásnak jó volt ez. Bocs, hogy csak ilyen példákkal tudok jönni de engem midneg megtalál a baj.
Számomra az igazán meggyõzõ az lenne, ha Daniui tagtárs holnaptól két hetes vízböjtbe kezdene.:haha:
Természetesen, folyamatosan dokumentálva az eseményeket.:D
Megnyugtató lenne elsõ kézbõl tájékozódni az élettani hatásokról.
A tárgyi feltételeket (vizet) összedobjuk.:thumbup
7 napos koplalókúra. (Eszik, de keveset.)
Itt az elsõ rész (angolul van):
http://www.youtube.com/watch?v=f4tbCQK_Xvc
Én egy lébõjt kúrát kipróbálnék természetesen kizárólag jóféle Cseh sörökkel :)
A fényevést pedig a Miami Beach-en szeretném kipróbálni :) Ha esetleg összedobnátok ....:)
Sajnos, a fényevést jelenleg csak a VIII. kerületi helyszínünkön tudjuk finanszírozni.:DIdézet:
Eredeti hozzászóló Vietnamiveteran
Ott viszont, korlátlan ideig...
Sok ott a setét bõrû félek ,hogy éhenhalnék :)Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
Attól függetlenül hogy próbálok egy reális képet kapni arról hogy egy átlagos ember meddig bírhatja élelem nélkül az nem azt jelenti, hogy ki is szeretném próbálni, most legalább is nem, késõbb lehet...Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
...most vittem a kocsiba az elsõ adag cuccot....4-kor keltünk,kávé megvolt....hát én már éhes vagyok......Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Adja a Jóisten, hogy késõbb se kelljen kipróbálnod! Nem egy nagy élmény...Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Ha úgy nézzük az edzõteremben ugyanazt ismételgetni sem nagy élmény mégis csinálom....Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
Az edzésnek van értelme, az éhezésnek kevésbé. Nem hiszek a jellemformáló hatásában.Idézet:
Eredeti hozzászóló Daniui
Legutóbb, akkor csúsztam bele egy koplalásba, amikor teherautóztam. Néhány napos útról volt szó, amire készültem ennivalóval, végül még plusz 10 nap lett belõle. A napi kiszállási díjamat haza akartam hozni a családomnak (30 Euro/nap), ezért vettem egy 0,75 kg-os mentolos cukorkát Belgiumban, azonkívûl ásványcizet és kávét fogyasztottam csak. Napi 1000 km-et kellett levezetnem télen az Alpokban, az Ardennekben és a Kárpátokban, tehát volt szellemi és fizikai igénybevétel. Az eredmény 9 kg testúly veszteség lett, a 10 nap után 2 napot végigaludtam és annyira legyengültem, hogy járni is alig tudtam, csak vonszoltam magam.
Nem tudom elfogadni, hogy ezt valaki akaraterõ próbaként akarja felfogni és végigcsinálni.:confused:
Az útolsó mondatod a lényeg, mások vagyunk más motivál téged más motivál engem, ezt el kell fogadnod, mert az életben ez a normális, lehetnénk birkák is mint ahogy sokan törekszenek erre--> én nem !Idézet:
Eredeti hozzászóló Oakland
Az edzéssel egy példát hoztam fel, ugyanígy a böjtnek is van értelme, akarat próba, stb. de már írtam errõl korábban, itt jön az hogy más-más dolgok motiválják az emebreket, szerintem ez a jó nem vagyunk egyformák, lehet a nagy vezetõknek jó lenne ha mind ugyanolyanok lennénk mert könnyen lehetne irányítani minket, de a polgárok szempontjából jobb ha különbözünk ha elfogadod ha nem.
Én elfogadom. Csak tanácsot adhatok, azzal, hogy ne csinálja senki, ha nem muszáj.
Nekem szükségszerû volt, mert kellett a pénz itthon. Azonban lidércnyomásszerû volt az egész, ezt nem kívánom sem neked, sem másnak itt a fórumon. Még évek múltán is elõjött álmomban az a 10 nap...
Nálam csak olyan volt hogy nagyon keveset ettem, szükségbõl. Hosszú távon nem egy kellemes dolog.
Hát, tényleg nem az. 37-38 voltam, amikor mindenki azt mondta, hogy "te semmit nem változtál, ugyanúgy nézel ki, mint 10 évvel ezelõtt" stb. Mindig mondtam, hogy ez a Orbán-Gyurcsány-Bajnai féle vállalkozói diéta...Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
Nem hagyják, hogy annyi pénz maradjon a zsebemben, amibõl jóllakhatnék.:D
Oakland, nem irigyellek, szép kis kálvária lehetett!
Én amúgy egyszer kipróbáltam kíváncsiságból, és 27 órát bírtam szó szerint kaja nélkül... Mondjuk tiszta víz volt, inni tudtam. Hát a végén már jól esett az két kifli meg joghurt, ami éppen a kezembe akadt... :D Közbe persze rendes napi teendõk, mondjuk akkor épp kevés fizikai igénybevétellel.
Sajnos nem az elsõ alkalom volt az életemben.Idézet:
Eredeti hozzászóló Amatorpe
Nem õk számolták ki... Részletkérdés, nem tudom gondolom tudták mikor süllyedt el a hajó és azt is tudták ugye, hogy mikor találtak rájuk aztán így ki tudják számolni a kimentõk.Idézet:
Eredeti hozzászóló Wannabe
Az ember minél egészségesebb annál tovább bírja egy elhízott ember annyira nem egészséges.
Értem én de én írtam le és az én szavamat kérdõjelezted meg, mert én megbízom az ismerõsömben mivel családtag.Idézet:
Eredeti hozzászóló Wannabe
Én már kipróbáltam a kajamegtagadósdit, igaz, csak 7 napig tartott, aztán fokozatosan visszatértem a normál táplálkozáshoz.
Párszáz kalóriás idõszakaim is voltak. Mindezekbõl az általános tapasztalat az, hogy az elsõ 3 nap borzasztó, a 4. napon már kezd mellékessé válni az étel. Nem is kívántam már, minden földi jóval terített asztal elõtt sem.
A vércukorszint-ingadozás pedig már az elsõ nap után megszûnik, és nem jelentkezik többé, beállítja magát. Abban az esetben, ha nem visz be az ember rövid idõ alatt nagyobb energiatartalmú ételt (nálam ez mindössze egy fél almát meghaladó kalória / cukortartalmat jelent!), mert utána kezdõdik elölrõl.
A fogyás eleinte radikális, utána csökken a mértéke.
Soha többet nem kísérletezek ilyenekkel. Az utolsó alkalmakkor már éreztem, hogy a szívem rakoncátlankodik, a teljesítményem mélyzuhanásba kezdett. Gondolom, hogy szükséghelyzetben mennének a nagyobb teljesítmények, mert hát mit tehet az ember, mint küzd végkimerülésig, de hétköznapi magányos kísérleteimben nem volt arra ésszerû érv vagy motiváció, hogy ne vegyek vissza a megerõltetésbõl.
A legrosszabb az éhezésben a szív károsodásán kívül a nem kielégítõ agymûködés.
Mindig úgy éreztem, és ez soha nem múlt el, ellentétben a vércukor leesésével, hogy valami nagy, súlyos kampót akasztottak rám a nyakamnál, sokkal nehezebb volt lépni, de még gondolkozni is. Gyakori volt az is, hogy zsibbadtnak éreztem az agyam, sõt, az egész koponyám. Nagyon bele kellett valamibe élnem magam, ha koncentrálni akartam, mert egy átlag csevej is megerõltetõ volt pár nap után.
Összehasonlíthatatlan az, amikor szilárdat nem eszik az ember, de gyümölcsöt turmixol magának és pár kortyonként eliszogatja egész nap, és az, ha tényleg semmit nem eszik. Az éhezést valóban meditációval érdemes összekötni, az lenne a legkíméletesebb, de egy túlélõhelyzetben erre nincs mód.
Egy egészséges ember saját tapasztalatomból kiindulva szerintem tényleg könnyedén bírhat két heti éhezést (a 7 napos próbát sem azért hagytam abba, mert nehezen ment volna tovább, hanem mert nem láttam értelmét folytatni), de ha mellette akár szellemileg, akár fizikailag oda kell tennie magát, nem lesz kellemes érzés, és nem biztos, hogy eleget tud tenni a kihívásoknak. Azaz, game is over... Bár én reménykedem benne, hogy ezen a téren van azért az embereknek egy túlélõ-tartalékuk (mondjuk feléled bennük a jógik spirituális hatalma vagy hasonló :D), ami megkülönbözteti a kísérleti az éles szitut. Amint a történetek mutatják, bármi elõfordulhat.
én kétfélét próbáltam:
elsõ eset: könnyû vacsi után alvás, reggel kelés, munkahely, zéró kaja, csak víz. délutánra már kész voltam, hazafelé a motoron már éreztem, hogy képtelen vagyok koncentrálni, örültem, hogy hazaérek. Este semmi kaja, másnap reggel kelés, érdekes módon akkor nem volt semmi bajom, aztán csak víz kb. délelõtt 11-ig, amikor egyszerûen lement a szervezetem standbyba, képtelen voltam értelmesen gondolkodni, csak ültem. Akkor benyomtam egy energiaszeletet meg cukros teát, vacsira már normálisan ettem. Semmiféle fizikai terhelés nem volt, szokásos napi munka meg motorozás/közlekedés. Érdekes tapasztalat volt, különösen, hogy a második reggel után mekkorát romlott az állapotom, pedig felkeléskor még rendben voltam.
másik eset: a felhasználó (én) balfaszsága miatt 4 óra alvás és nulla reggeli után nehéz hátizsákkal hat óra séta közepesen nehéz terepen. Az elsõ kb. három órában egész szépen haladtam, de egyre lassultam, aztán meg kellett állnom pihenni. ALudtam kb. félórát, leerõltettem valami kaját meg beüntöttem a kulacsba energiaitalport, így még három órát bírtam, de a második etap végén az agyam leállt, elég ijesztõ volt, az ösvény megvolt, de a jelzés nem de egyszerûen képtelen voltam kikombinálni, hogy mi van, csak álltam bambán vagy negyed órát. Ezután kellett egy délután meg a másnap, hogy regenerálódjak annyira, hogy bármiféle értelmes dolgot legyek képes csinálni. Jó nem volt igazi veszélyhelyzet, de nagyon tanulságos volt, mintha kivülrõl látnám magam, amint ott állok, gondolkodásra képtelenül, pedig nem volt semmi stressz, nem kergettek, nem volt hideg, nem fenyegetett semmi.