Sokáig elálló ételek, tartós élelmiszer

Elolvasva az indulatos és kevésbé indulatos írásokat, most én is megírom a véleményemet.
Elõször is meg kell(ene) definiálni, milyen katasztrófára felkészülésrõl van szó. Mert ugye másról szól az olyan, amikor egy baromi nagy villanásra ébredsz, amikor a rendes meteor elsöpörte az országot, fél Európával együtt és a szerencsés túlélõk egyike vagy, vagy olyanról beszélünk, mint pl. az endémia, vagy pandémia és a gyorsan eszkalálódó fertõzõ járvány bénít meg mindent a vele járó társadalmi feszültségekkel együtt. Mindkettõnek azonban közös nevezõje, hogy a legkiszolgáltatottabb a városi ember, függetlenül a felkészültsége mértékétõl, ez legfeljebb növelheti a túlélési esélyeit arányosan a raktári kapacitásának mértékével. De nem eléggé még mindig. A fél önellátásra, vagy teljesre berendezkedett falusiaknak, tanyasiaknak az elõzõ csoporthoz képest a túlélés terén számottevõ többlet-képességei vannak. Az életmódból adódó készségszintû ismeretek, mint pl. levágni egy kecskét és feldolgozni, megmûvelni a földet, befûteni, vizet hozni a kútról, begyújtani a kályhában, ellátni az állatokat és megfelelõen gazdálkodni az állománnyal, tüzelõvel, takarmánnyal stb. mind-mind olyanok, amik akár egyenként is meghaladhatják egy városi ember képességeit. Láttam már sírógörcsöt kapni felnõtt embert, mert nem tudott tüzet rakni egy kályhában. Eredménytelen próbálkozása ehhez vezetett. (Közben eltüzelt egy liter petróleumot is, a végén le is égett tõle a szempillája. Ha engedtem volna, még a benzint is felhasználta volna az autómból, feltéve ha hozzá tudott volna férni.) Teljesen más a világuk azoknak az embereknek, akik képesek saját számukra élelmiszert elõállítani az ahhoz szükséges alapanyagokkal együtt, mindezt méghozzá tervezett módon teszik. Ebbõl a szempontból minden városi nép (beleértve magamat is) élõsködõnek, katasztrófa szituban pedig tudatlan parazitának számít. Én ehhez is tartom magam, nem készülök túlzottan. Felkészülésem lényege, hogy a kocsim csomagtartójában van szikravetõ, tûzgyújtó gél, 6-10 melegíthetõ konzerv és 4 l. ásványvíz. Annyi benzin mindig van benne, amivel 300-400 km-t meg lehet tenni. További túlélõ felszerelésem a bankkártyám, a mívesebb késeim, muzeális értékû néhány kardom és néhány távcsövem. Ezekkel adott esetben megindulok, reményeim szerint a megfelelõ irányba, majd fizetek velük az elõzõ csoportba sorolt népeknél, ahol tudok. Más gyakorlati alternatívák is vannak természetesen (amire egyébiránt nem készülök, legfeljebb agyilag és erõnlétileg), de ezek arra valók, amikor szigorúan csak a társadalomtól elszigetelõdésre szorítkozik a túlélés esélye.

..tényleg uncsi már ez a naivitás..menjetek már le vidékre körülnézni...a városban reggel rohannak az emberek dolgozni,van pénzük,szórakozni járnak,van színvonalas bolt ellátás...
..vidéken csak a segély napján van mozgás a posta elõtt,aztán el is isszák...meg a rengeteg nyugger,csonka-bonka,szerencsétlen....10 kor nincs kenyér,nincs étterem,semmi...csak várják a csodát...önállóak ...vidéken?...nevetséges...
egy szeméthalom az egész vidék,bûnözéssel,félelemmel,reménytelenségg el...meg utazással a szerencséseknek a városba dolgozni...mirõl beszéltek itt?....."holdvilágos éjszakán,mirõl álmodik a lány....."

De tudjátok mit...higgyetek amit akartok...mit bánom én....soha ne jöjjön el,de a falusiak egymás torkának esnek egy tyúkért(mert nincs bolt,sem segély amit a városi adójából kap),aztán jönnek fosztogatni a városba,mert itt van minden...hátrahagyva a putrit.

Félreértettél A. L. Ias, a sor végén ott volt a :) jel, de tekintsd régies kifejezésnek. Nem kívántalak vele megsérteni...
Az "egy hónapos" készlet megnöveli a túlélési esélyeket, de megítélés kérdése hogy mennyire. Öt zacskó száraztésztával elõbbre vagy mint az akinek egy sincs. Amikor esetleg a fejem verném a falba, hogy ott volt elõttem a konzerv, de nem vettem meg...pedig pénzem is volt rá, ami most semmit se ér...na az lenne a katasztrófa! Tudod hányszor voltam úgy, hogy meg kellett volna venni, de valamiért otthagytam!? Neked nem ismerõs érzés?
Sokan hivatkoznak a háborúkra, hogy az élet ment tovább. Ez így van, de egyvalamit elfelejtenek, a háború egy közös ellenség elleni összefogáshoz, szolidaritáshoz vezet. A régi öregek mesélnek arról, hogy az óvóhelyen mindenüket megosztották, senki se lopott, vagy erõszakoskodott.
Egy összeomlás után nagy valószínûséggel az anarchia jön, ami annyiban különbözik az elõbbitõl, hogy a NAGY összefogásból, jó esetben kisebb összefogások jönnek létre, vagy az egyének elszigetelõdnek, és szabad prédák lesznek. (Emlékszünk még a Kathrina hurrikánra és New Orleans "békés" lakóira.)
Pontosan értem mirõl beszélsz a városi élet elvárásait illetõen, furcsán néznek rád a rokonok, ismerõsök... (Az életem felét ott éltem le.)
Az elsõ kecske levágására máig emlékszem, két feles után... Már feles nélkül megy, és nem csak ez, mindenbe beletanul az ember, mégpedig a nulláról!
Volt ismerõsöm infarktussal a kórházban mondta: "Máshogy kellett volna élnem..."
Ezzel nem hangulatot akarok kelteni, csak elgondolkodtatni akarok, mert gondolkodni kell.

Amit fontosnak tartok hogy megértsetek: Mindenki a lehetõségeihez mérten készüljön, aki egy karton vizet 20 konzervet és száraztésztát tud "zárolni", annak már megnõttek az életben maradási esélyei. Aki még többet tud felhalmozni, és lelkileg is készül, annak még jobbak az esélyei.... egy adott idõtartamra.
Aki viszont úgy gondolja, hogy még ezek után is életben szeretne maradni, az az újrakezdésre is fel kell hogy készüljön. Ez pedig csak a városon kívül lehetséges.
Igen a "parasztok" minden korban megtalálták a kiskapukat, és életben maradtak.

Én nem úgy lettem "paraszt" hogy ebbe születtem, nekem tudatos döntésem az, hogy így élek.
Én is jobban szeretek egy jó tea, vagy pohár bor társaságában beszélgetni ezekrõl a dolgokról, de itt sincs titkolni valóm.
Ha egyszer megszabadultam a félelemtõl, nem vagyok hajlandó senki kedvéért újra rettegni attól hogy "bemérnek".
Mind az Úr kezében vagyunk!

Békesség!

lent voltunk a tónál a kutyával,hát nincs jó idõ,de elgondolkodtam..és megértettem a problémát..hogy miért vannak ezek az ellentétek....
Egy óceánjárós hasonlat jutott az eszembe a helyzetrõl....
Jólét van,vidámság és buli,zenekar és gondtalanság.....aztán páran elkezdenek suttogni,hogy léket kaphat a hajó,kevés a partig a gázolaj...meg a tulaj el akarja süllyeszteni a biztosításért....
Na szárnyra is kap a pletyka..van aki röhög egyet és táncol tovább..van aki oda sem figyel,..van aki felfújja a mentõmellényt a kabinjában,de pezsgõzik tovább...van akinek van saját mentõcsónakja,megpakolva és bulizik gondtalanul zsebében a csónak kulcsával...
..és vannak akik különösen fogékonyak lettek a pletykákra és az éj leple alatt ,az egyébként jól felszerelt mentõcsónakkal eltávolodnak a hajótól,hogy majd halásznak és nem kell a hajóról semmi...meg amúgy is vége lesz a hajónak a túlélõket meg fejbe vágjuk az evezõvel...
....nézegetik a távolból a hajót,azon fények,tûzijáték,zene tánc,oda szûrõdik a nevetés...nem messze feltûnik egy jéghegy...
..."na most!..na most!...biztos,hogy ütköznek!"...elkerülte a hajót a hegy...az élet megy tovább...
..hirtelen kialudtak a fények..."na most!...na most!..most felrobban!"...csak gyakorlat volt a legénységnek...az élet megy tovább....
A hajón az emberek fürdéssel,italozással,munkával töltik az idõt...néha szánakozva vetnek egy pillantást a horizonton hányódó csónakra...de hamar elfelejtik és a dolgukkal foglalkoznak...

Szerintem csak arról van szó, hogy az emberek képesek azon is összevitatkozni hogy a bab-, vagy a borsókonzerv a jobb. És késhegyre menõ vita van belõle.

Ez a klasszikus jól mutatja hogy mirõl van szó.

- Jössz az ágyba?
- Nem tudok, ez most fontosabb.
- Micsoda fontosabb?
- Valakinek nincs igaza az Interneten.

http://imgs.xkcd.com/comics/duty_calls.png

:haha:

A vitaindító kérdésemre adott válaszokból sajnos személyeskedés alakult ki, amit nagyon sajnálok. (aki nem akar visszaolvasni, az volt a kérés, mi az ideális aránya a készételek/nyersanyagoknak a zárolt ellátmányban)

Sok olyan esemény lehet, amikor nem érdemes elindulni mert nem tûnik nagynak a probléma (országos áramszolgáltatás megszûnése egy hatalmas olmosesõtõl (összeomló (oszlopok) hálózata, ilyet lehet látni az M31-en Pécel után Gödöllõ fele)), vagy mindig felmerül a horizonton a "gebasz vége" délibáb, amiért úgy gondolod nem érdemes elindulni, vagy az Oroszok elfoglalják az országot (kevés áru marad, termelés leáll egy darabig, ideiglenes összeomlás. Ilyenkor merre indulnál? Mindenhol katonai ellenõrzõ posztok stb.).

Sokan mondják, hogy elindulnak, de 2 kisgyerekkel nem tudsz elindulni csak úgy (Én úgy lettem prepper, hogy elolvastam pár cikket (Szarajevó és Argentína) és belegondoltam, mit mondok a gyerekeimnek, ha odajönnek egy ilyen szituációban miután kiürült a kamra, hogy éhesek.). Velük csak az utolsó pillanatban hajlandó az ember elhagyni a bázist.

Ránk nézve a legveszélyesebb az egyik szomszédom lenne gebasz esetében, mert neki is vannak gyerekei és a személyiségébõl adódóan biztos legázolna mindent, ha éheznének (nekem pedig többszörös tartalékom lehet mint neki).

Talán a legideálisabb berendezkedni az önellátásra és e mellett minél nagyobb készletet felhalmozni megfelelõ védelem mellett (minimum lõfegyveres védelem).

Nekem az elsõ most nem realitás, így marad a készletfelhalmozás megfelelõ védelem mellett.

Mondjuk ha a fiam felnõ, megfelelõ társ lesz, mert a hímes tojásra rakéta díszítést csináltatott az édesanyjával (kezdõdõ militarista beütés).

Tovább folytatva mi az elõnye és mikor jó az egyik és mikor jó a másik:

Készétel:

- gyorsan megehetõ (akár úton is)
- nem feltûnõ kíváncsiskodó szomszédok esetében (nincs füst és nem annyira illatos)
- végtelen ideig eltartható
- jó cserealapanyag

Alapanyag:

- koncentráltabb, mint a készétel (kevesebb hely kell)
- nem feltünõ a tárolása
- jobban variálható (nem unod meg mint a 100. babkonzervet)

Idézet:

---

A vitaindító kérdésemre adott válaszokból sajnos személyeskedés alakult ki, amit nagyon sajnálok.

---

..hát én is sajnálom...a hozzászólásaimmal,csupán azon egyszerû tényre szerettem volna rávilágítani,hogy nem mi döntjük el--hogy megyünk...vagy maradunk...

Idézet:

---

csak annyit mond Neked..csináld a dolgodat ahogy eltervezted....de legyen bepakolva a sporttáska az ajtónál,ha menni kell és ne hullajts könnyet az évtizedes munkádért!

---

Idézet:

---

Sokan mondják, hogy elindulnak, de 2 kisgyerekkel nem tudsz elindulni csak úgy

---

..és egy utolsó jó tanács aztán nem írok többet,nem kritizálom többet,mások felkészülését, és minden jót kívánok mindenkinek,hogy mûködjön a taktikája,ha eljön az idõ..és egészségben élje túl õ és szerettei!

A jó tanács....
Senki nem akarja a kényelmes otthonát,vagyonát otthagyni...de ha a körülmények úgy alakulnak,akkor bármilyen fájdalmas muszáj lesz.Erre is készüljetek fel!

Baszki az nem prepper aki nem önellátó....:confused:
Sok városi kolléga nem rendelkezik fõdde... na és! Õ másképp készül, raktároz a hipermarket polcáról a sajátjára.
Az önellátó ember meg termel mint a güzü magának és családjának. De nem minden önellátó muksó prepper. Csak ha úgy gondolja,
hogy ezzel a témakörrel is fogalkozik és besorolja magát oda, amúgy gazda vagy a tököm tudja mi. Így öreganyám is prepper volt vazze!:haha:
Megint csak faszságon megy a vérremenõ vita.:mad:
És nem minden prepper önellátó basszameg! Ez nem gond szerintem. Pl. nálunk is van kert meg ilyenek, de még félig sem vagyok önellátó mert nem akkora a terület.
Nem gondolnám, hogy ezen ilyen mértékben kellene vitázni.
Én speciel prepperkedés felé érdeklõdõ Bushcraftos vagyok. Akkor fasz vagyok én is.:haha:De leszarom.
Mégegyszer sajnálom, hogy idáig fajult a téma.:(

Visszatérve a fõ témához:
A készletek raktározásakor én a nagyjából 1/3 készétel- 2/3alapanyag arányt tartottam járható útnak.
Ami az érdekes, hogy ez, a bevásárlások összesítésénél is nagyjából erre jött ki. Nem tudom melyik kolléga mondta, de igaza volt: az akciós holmikat kell elõször vizslatni.
Rizzsel, babbal, lencsével jártam így, pont akciós volt.
Ha a tárlókat nézem:
- rizs,
- bab-borsó-lencse,
- cukor,
- só,
- konzerv(hal, májkrém, darált hús),
- konzerv(borsó, bab, kukorica,káposzta)
- olaj
- liszt
- búza
- száraztészta
- háztartási kex, extrudált kenyér
- gyógyszer, (vitaminok, kiegészítõk, jód,...)
- segédanyagok (csokoládé, sütõpor, kakaó...)
A készlet egy része a gyors, fõzés nélküli kalóriához jutást szolgálja, míg másik része az idõigényesebb, de finomabb végeredmény miatt van.
A búza fémzárolt hordóban van, étkezési minõség és õrlésre vár. Éves csere.

A készlet frissítése éveket vesz igénybe, most épp 2012-es lejáratú lisztet, 2013-as lejáratú olajat használunk. SEMMI bajuk!
A konzervek amíg nem púposodnak, addig nincs velük baj. Az újabbakat már alu dobozba nyomták, azokat nem kapja meg a rozsda.
A készletek nyitását, ellenõrzését a nyári száraz idõszakra célszerû ütemezni, minél kevesebb pára menjen a hordóba.

Még egy megjegyzés: nem azért tartottam meg a putrit, mert annyira szeretek penészes falak között élni, vagy nem lenne pénzem rendberakatni (erre most a Menedék szolgál, ami nincs szem elõtt), hanem azért mert ez is a védelmet szolgálja.
A faluban az én házam lesz az utolsó, amit ki lehet pécézni gazdag zsákmány miatt. Higgyétek el a passzív védelemnek ez a formája a legjárhatóbb, nem kerül pézbe, gyakorlatilag nincstelennek néznek és sajnálnak. (mint ahogyan itt is elõfordul :) )
A bázis elhagyásáról: nincs sporttáskám az ajtó mellett, nem tervezek menekülést. Hova mennék?
Egy furcsa dolgot mesélek: Csernobilban is élnek emberek, nem voltak hajlandók evakuálni, illetve visszaszöktek. Még MOST is életben vannak!
Pedig ott igen durva dolgok történtek.

Megjegyzés: nem a "népszerûségem" érdekében szólok hozzá a témához, mire mennék vele. Senki ne adjon rá tetsziket!
Nem vagyok nárcisztikus hajlamú sem, hogy a saját írásaim nézegessem, és nem hetesekkel játszom, hanem ami jön...
Egyszerûen segíteni szeretnék, és ez az amit egyre kevesebben hisznek el. Valamiért megtartott az Úr, és még nem tiszta hogy miért...

Békesség.