Eredeti hozzászóló
A. L. Ias
Vonatkoztass el a szakmától, minden édesanya énekel a gyerekének. Õ honnan tanulja? Az énekóra nem tanít profin hangképzést, csak alapokat ad. A mutálás 13-15 éves korban megy végbe. Akkor tényleg kellemetlen, de erõsíti a hangszálakat, ami segíti a folyamatot. A gyermekdalok tartalmát ne felnõtt szemmel nézd. A süss fel nap, a katalinka szállj el, a gólya, gólya, gilice szövege mind véres és brutális, akárcsak a mesék nagy része. De mégsem teszi tönkre a gyermekek lelkivilágát.
Lehet neked, nekem és a fórum nagy többségének haszontalan dolog. De az iskolázott lakosság mekkora hányada játszik hangszeren? Nekik is haszontalan a kottázás?
Biztos mindenki? 9-12 éves gyerekeknek minek szögelést tanítani, meg varrást? Mikor fogják õk ezt használni? Majd pont egy kamasz fogja felvarrni a saját leszakadt gombját, vagy barkácsolni és felidézni a helyes kalapácshasználat technikáját. Pont annyira felesleges, mint kottázást tanítani. A lényeg a finom motoros mozgás (kézügyesség, szem-kéz összhang) fejlesztése.
Megtanítják, hogy lássa a diák a rendszert a természetben. És nem tanítják meg, mert már nem a mezõgazdaságnak képezzük a gyerekeket. A mezõgazdaság is szakma, a nagyüzemi termelésben nem a munkás kéznek, hanem az termelés irányítójának kell tudnia.
És hány ember mûveli a kertjét? A Home címû, 2009-es filmben hallottam, hogy az emberiség fele már városban él, és a mezõgazdaságban dolgozók 5%-a termeli meg a termények 95%-át. A kettõ hasonlóan fontos, a bibe viszont rendszertanilag határolja be a növényt, gondolom ezért került bele a tantervbe.
A többségnek fontosságot vitatom, a fentebb említett okoknál fogva. De ezen nem fogunk ökölre menni. :)
Az a bökkenõ, hogy már azelõtt így volt, mielõtt a szocialista rendszer tanmenete összeállt volna és a világ szocializmussal nem "fertõzött" részein is hasonló a helyzet.
Te már feltételezel önálló gondolatokat, amiken keresztül új összefüggéseket látnak meg bizonyos események között. De honnan tudnának gondolkodni? Az nem vele született adottság, azt fejleszteni kell. A fogalmakat definiálni kell, az magolással jár. A fogalmazás szókincset igényel, az honnan lesz? Ahhoz olvasni kell, prózát vagy lírát. És be is kell magolni, mert attól, hogy olvastál egy szót egy szövegben, még nem ragad meg benned. Fogalmazz úgy, hogy elõtte nem láttál még esszét, novellát! Elõbb mutatni kell egy modellt, amit elemezve megtanítható neki a probléma megoldása. Gyakorlás után már képes lesz önállóan is megoldani a hasonló problémákat, és esetleg rájön olyan összefüggésekre amivel az eredeti modelltõl eltérve hatékonyabban tud dolgozni.
állítás1: Ez a tehén sötétben van és fekete.
állítás2: Az a tehén is sötétben van és fekete
általános megfogalmazás: Sötétben minden tehén fekete.
Megtanítják a szorzótáblát. Elõbb az 1, majd a 2, majd a 3, stb. 1-10 szorzatait. Mire végeznek, a gyerek képes lesz bármilyen két számot összeszorozni, mert nem csak a konkrétan megtanított számok szorzatait tudja visszaidézni, de megértette a szorzás fogalmát és mûveletének elvégzését, így általánosan tudja alkalmazni két tetszõleges számra.
Itt fogalomzavar van. A kreatív gondolkodásról van szó, nem a kézügyességrõl. A kreatív gondolkodás az új dolgok létrehozása, összefüggések meglátása. Legyen az akár matematikából egy egyenlet megoldása vagy irodalomból egy fogalmazás megírása. Ott is új dolgot alkottál.
Pedig volt, leginkább akkor amikor verstípusokat tanítottak, különbözõ verslábakat. A verstanulásról már írtam, de egy másik vonzata is van. Nyelvében él a nemzet. Ha nem tanuljuk meg az korábbi nagy költõink munkáit, elvesznek. A verstanulás memóriafejlesztõ is. A 80 sort költõi túlzásnak tartom. A Himnusz 64, a Szózat 48 soros.
Hívhatod aminek akarod fõleg azért, mert nem a jelenlegi tantervre, hanem a gyerek életkorának megfelelõ ismeretek átadására értettem.
Cinikusan azt mondanám rá, hogy mindenki elõtt ott a lehetõség! Vágjon bele! Fogalmazza meg mik azok a hasznos információk amikre szüksége van egy diáknak 12-15 év múlva, amire kikerül a felnõtt életbe. Ebbõl vezesse vissza azokat az alapokat, amire a kimenetet építi. Megfogalmazza a közbensõ szinteket. Kidolgozza hozzá a módszertant, és az értékelés módját.
A konkrét téma vagy tantárgyfelosztásról még nem is beszélve.
De elsõ körben elég lenne annyi is, hogy a saját gyerekét tisztességesen neveli. Akkor tizedennyi probléma nem lenne iskolában. Addig viszont komolytalan az egész szájtépés. A kibicnek semmi sem drága.
