Nyilván mindenki tudja, hogy az USA nem azzal a céllal fejlesztette ki, hogy csak riogasson vele: be is vetették 1945-ben. Ha addigra Berlin nem esett volna el, akkor itt Európában vetették volna be elõször. Ha pontosan nem is tudták, nagyjából sejtették, hogy mekkora pusztítás fog végezni. Azt is tudták, hogy a háborút már mindenképpen megnyerik, a gyõzelem zsebben van atombomba nélkül is. Mégis bevetették. Nem az emberiség, nem a szövetségesek, nem is az "amerikai nép" döntött, hanem Truman "döntött", miután a tábornokok meggyõzték a bevetés szükségességérõl. Ma már tudjuk, hogy enélkül is gyõztek volna, azonban Trumannal elhitették, hogy 1 millió amerikai katona életét menti meg, akik elestek volna egy Japán elleni invázió során.
Miután a Szovjetunió is szert tett atomfegyverre, beindult fegyverkezés: egyre több és egyre nagyobb hatóerejû robbanófejet gyártottak és kialakul a MAD doktrína. Ez kölcsönösen elfogadták a felek idõvel. Ez maradt meg a fejekben: a kölcsönös megsemmisülés. Ez mûködött is egy darabig. Aztán Reagen elnöksége alatt kitalálták az SDI-t, ami pont a MAD doktrínát kezdte ki: ha az USA le tudná szedni a szovjet rakétákat, akkor nem kellene félnie az ellencsapástól. Ez még a NATO-n belül is kritikákat váltott ki, mert felborította volna a törékeny egyensúlyt. Szerencsére a SZU széthullt és úgy tûnt, hogy végleg elhárul a nukleáris háború réme.
De a nukleáris fegyverrendszereket nem számolták fel, csak csökkentették és átalakították. A hidegháborúra jellemzõ több megatonnás tölteteket kivonták a rendszerbõl. Mára már csak jóval kisebb taktikai fegyverek vannak rendszerben (az oroszoknál 800 kt-s a legnagyobb talán), viszont az elhárító rendszerek sokat fejlõdtek. Mi van, ha az orosz-, vagy az amerikai vezetést meggyõzik a tábornokaik, hogy az elhárító rendszereik 100%-osak? Az USA hadereje nyíltan deklarálta, hogy nem zárja ki a megelõzõ nukleáris csapást, és megnyerhetõnek tart egy nukleáris összecsapást. Nem arról van szó, hogy mi lesz, hanem arról, hogy mit hisznek a tábornokok. Ha elhiszik, hogy gyõzhetnek, elindíthatják a háborút. Hitler is meg volt gyõzve arról, hogy nyerni fognak. Ha kételyei lettek volna, akkor nem ugrik neki az oroszoknak, "megnemtámadási" szerzõdéssel a zsebében. Ma már tudjuk, hogy mekkorát tévedett. De a mai vezetõk között is akadhat aki azt hiszi, hogy gyõzhet.
A mai nukleáris fegyverekrõl még annyit, hogy 2900 m magasan robbantva a fent említett 800 kt bomba hõsugárzása és lökéshulláma elpusztítja a célpontot (egy várost), de ez már elég magasan lenne, hogy ne kerüljön a légkörbe jelentõsebb mennyiségû radioaktív por. No fallout.
Nem mondom, hogy biztos ez lesz, de látva a fegyverfejlesztések irányát, illetve, hogy megint szembe mennek az oroszok (+kínaiak) és az amerikaiak egyre nagyobb a kockázata annak,hogy a tábornokok rátenyerelnek az indító gombokra.
Ahogy fent is írta Al Bundy, nem az a kérdés, hogy lesz-e katasztrófa, hanem az, hogy mikor. Valószínûleg nem atomkatasztrófára gondolt, de bármilyen világméretû katasztrófa (klíma, élelmezési, vízügyi, stb) elvezethet a nukleáris háborúig.
Az a gond a többi "kifinomult" megoldással, hogy nem nagyon hallani olyanról ami, tényleg oldaná a 7-8 milliárdos népesség egyre növekvõ fogyasztását. A mûanyag szívószálak betiltása, a napelemek vagy az elektromos autók elterjesztése nem megoldás. Az embereknek helyben kellene megoldani az élelemtermelést, radikálisan csökkenteni az energia felhasználást (TV, világítás, klíma, Internet, 26°C-ra fûtés, közlekedés, utazgatás, stb.) Valószínûleg már nincs idõ arra, hogy nemzedékrõl nemzedékre csökkentsék a népességet, és a fogyasztás. Ráadásul a svéd kislány sem azon siránkozik, hogy vége a civilizációnak, hanem azon hogy neki már nem lesz meg az a kényelmes élet, ami a szüleinek jutott. A fiatalok sem akarnak szarabbul élni mint a szülõk, sõt.
