Csak magamat tudom ismételni. A tantárgy nem csak konkrét ismeretek elsajátítására alkalmas, hanem általánosabb módon is fejleszt. A matematika nem csak számolni tanít meg, hanem logikusan gondolkodni. A matematika a leglogikusabb nyelv. És minden leírható vele. Nem azért kell másodfokú egyenletet és logaritmusos egyenletet megoldani, mert ezzel számolunk nap. mint nap. Fejleszti az agyat a komplexebb problémák felfogására, megértésére és megoldására. Olyanokra is, amiknek köze sincs a számtanhoz. Az egyenletmegoldás algoritmizálni tanít meg. Részekre bontani egy komplexebb problémát, és lépésekre bontani a megoldást.
Rengeteg matematikus végez a felsõoktatásban. De nem azért, mert ennyit kell számolni (arra ott vannak a gépek). Olyan sok és bonyolult számítást és elméletet tanultak, hogy könnyen átlátnak komplexebb problémákat és a megoldásukra lépéseket tudnak kidolgozni. Ezt az élet más területén is tudják alkalmazni. Õk a problémamegoldók. Felvázolják a probléma megoldásának lépéseit és a mérnökök pedig elkészítik hozzá a berendezéseket.
Az elõbb írtad, hogy a tanár visszakérdezett mondja el szaját szavaival, akkor csak nem volt az mindig. Évtizedekkel ezelõtti példákat hozol fel, illetve példának sem nevezném, csak fél mondatoknak konkrétum nélkül. Ezekkel nem lehet vitázni.
Ha csak könyvekben vannak, akkor az halott tudás. Nézd meg a szépirodalom könyvpiaci helyzetét. És megint jön az unalomig ismételt érv, a tárgy túlmutat a konkrét ismeret átadáson. Nem csak a verset tanulod meg, de fejleszted a memóriád is vele és a szókincsed.
"Rányomni 10-11 évesekre"? Mit? Tudod te mit tanulnak 5-ben? Én igen, pont ennyi idõs a fiam. Most éppen a a mesékrõl tanulnak. A mesefajtákat veszik át. Éppen a tündérmesék jellemzõit beszéltük át legutóbb. Tavaly összesen 4 verset kellett megtanulniuk. A leghosszabb 24 soros volt. A Himnusz értelmezésének kihagyását kétkedéssel fogadom. Azt még a szocialista rendszerben sem hagyták ki. Ez volt az egyik "lázadási" pont. Itt lehetett büntetlenül beszélni a hazaszeretetrõl, a szabadságról, az üldöztetésrõl és a külsõ elnyomásról. Ami máskor tilos volt.
Nem, nem más kategória. Mindig azt kell tanítani a gyereknek amit fel tud fogni. Persze ez lehetetlenség, mert a közoktatás, tömegoktatás. Ezért húznak egy átlagszintet és ahhoz igazodnak.
Tanítják, de meddig? Mindenki maximum csak azt tudja megtanítani amit maga is tud. És ahhoz otthon is kell maradni velük.
Ha már itt tartunk, mik az alapok? És mi az amin változtatni kellene? Elõre is elnézést kérek, ezt most nem személyeskedésnek szánom és nem kimondottan neked írom. De pont ezt tartom kibickedésnek. Mindenki csak kritizál és mondja, hogy mi nem jó. De nincs egy épkézláb javaslata, hogy mit is kellene tenni. Fõleg akkor ha még gyereke sincs, ezért gyakorlati tapasztalata nulla a gyerekek lelki és értelmi világával kapcsolatban.
Az, hogy voltál gyerek és egy személyként átélted az iskolát még nem tapasztalat. Egy voltál a millióból. Az oktatásnak a millióknak kell megfelelni, nem a te igényeidnek.
És ha ezt az iskolába kell megtanítani, akkor mi a kénköves .... tanul a gyerek otthon? Ez nem a család feladata lenne? És mikor tanulják ezt a gyerekek? Alsó tagozatban? fel sem fogják. Felsõ tagozatban? Még akkor sem értik teljesen és ráadásul hogyan dolgozzák fel, ha otthon nem ezt tapasztalják? Ki magyarázza el neki az ideális és az otthoni állapotok közötti különbség okát? Mit kezd a gyerek azzal, hogy az anyja és az apja rossz szülõ, mert nem úgy élnek ahogy tanítják (mert az a legjobb)? Középiskolában? A lázadó kamaszkorban? Amikor bármit mondanak, úgysem azt teszi?
Ez egy tipikus kibices beszólás volt. Totálisan átgondolatlan.

