Idézet:
A paksi bõvítésrõl
2013 elején egy felkérésre megvizsgáltuk a paksi bõvítés lehetõségeit, és a következõ megállapításokra jutottunk.
1. A Duna alacsony vízállásakor nem elhagyangolható a kockázata, hogy a régi és az új blokkok egyidejû hûtéséhez nem lesz elegendõ víz a mederben; az éghajlat változása abba az irányba hat, hogy a kisvízi hozam egyébként is csökken a jövõben. Tehát csak olyan megoldás engedélyezhetõ, ahol a hûtést hûtõtoronnyal oldják meg. Ilyen pl. a Mohi Erõmû Szlovákiában. Természetesen ez a probléma csak 2030 és 2037 között áll fenn, amikor a terv szerint mindkét erõmû egyszerre mûködik majd, Paks I-bõl pedig közben fokozatosan lépnek ki a régi blokkok.
2. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az erõmû ára a tervezettnél kb. kétszer nagyobbra fog nõni az építkezés alatt, továbbá az építkezés idõtartama is meghosszabodik a tervezetthez képest nagyjából 50%-al. Ezek fõként a finnországi Okiluoto erõmû építésébõl levont tapasztalatok. Ellene vethetõ, hogy nálunk vélhetõen a Roszatom fog építeni, de a szabályozási környezet a nyugati standardnak felel meg, azaz ugyanolyan, mint Finnországban; tehát 2030 helyett 2035 körül várható a befejezés 2015-17-es kezdést tételezve fel, ami egyébként nem valószínû. A tervezett 3 ezer milliárd forinthoz képest 5-6 ezer milliárd forint lehet az összes költség.
3. A hagyományos megtérülési függvények ki sem számolják a megtérülési idõt, annyira hosszú, ha a 2. pontnál vett reális adatokkal futunk neki a számításnak.
4. A fûtõelem-ellátással hosszú távon komoly ellátási nehézségek adódhatnak, amennyiben a pesszimista adatokat vesszük figyelembe uránkészletek tekintetében. A pesszimista adatok elfogadására vezet számos nemzetközi példa, olyan országok esetében, ahol már kimerültek a bányák. Még a kimerülés elõtt voltak magas készletet jelzõ és alacsony készletet jelzõ becslések is. Minden esetben az alacsony készletre utaló becslések váltak igazzá.
A Földön fellelhetõ uránkészletek jó minõségû (magas uránkoncentrációjú) hányada kicsi, csak néhány évtizedig elegendõ. A kis uránkoncentrációt tartalmazó kõzetek mennyisége nagyobb, de ebbõl az urán kinyerése annyi többletbefektetést igényel, hogy az ár jelentõsen megnõhet, illetve a folyamat a nettó energiatartalom rovására válik.
Léteznek olyan új technológiák, amelyek
1) jobban felhasználják a meglévõ fûtõelemek energiatartalmát (3. ciklusú erõmûvek); az oroszok által építendõ technológia már részben ilyen, de pontos adatokat csak a típus megnevezésekor lehet tudni (saját tipp: VVER-1000/491);
2) szaporítják a fûtõanyagot, magreakciók segítségével pl. átalakítják a reaktorban szintén bent lévõ urán-238-at plutóniummá, ami már egy másik erõmûbe rakva hasadóanyagként mûködik, vagy tórium-232-t alakítanak át urán-233-á.
Azonban a 2) egyelõre még messze áll a kereskedelmi alkalmazástól, és egyelõre nem lehet rá alapozni.
Összességében a bõvítést csak biztos üzemanyagbeszerzési forrás és megfelelõ hûtés esetén lehet javasolni, de a beruházás költsége még a jogosultságot is megkérdõjelezi.