Idézet:
Eredeti hozzászóló Mizu
Erre van egy vicc, bár nem emlékszem pontosan:
Isten megteremtette a férfit, aztán kijavította a hibákat a következõ modellben :)
Ha Istennek volna felesége, nem lenne mindenható.
Printable View
Idézet:
Eredeti hozzászóló Mizu
Erre van egy vicc, bár nem emlékszem pontosan:
Isten megteremtette a férfit, aztán kijavította a hibákat a következõ modellben :)
Ha Istennek volna felesége, nem lenne mindenható.
Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Kedves MREVOLUTION!
Igazán nincs mit :)
Van tüske, csak legfeljebb nem vallod be magadnak, megértem és örülök, hogy nem vagy az a "mindegy ki, csak itt legyen" típus.
Az interneten kering malacosok körében egy mondás, hogy "Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a tengerimalacokat"
Ez így van, a netes társkeresésben elég nehéz kitalálni, hogy vajon ki õszinte.
Viszont cserébe másik elõnye, hogy ingyenes, házhoz jön és olyanokkal is összefutsz, akikkel a való életben nem tennéd (nem arra jársz, szomszéd város, stb).
Ha meg véletlenül eljut az ember odáig, hogy találkozás, akkor meg ott úgyis kiderül minden...
""lehetõségemben áll" önmagammal ismerkedni"
Ez helyes meglátás. Bár ahogy megismerem magam, egyre jobban utálom magamat, s csak néhány pozitívumot találtam magamban...Ez gáz, de az ember elõbb utóbb megszokja. :)
És sajnos a pozitívumok egy része nem igazán publikus, vagy ismerkedõs levelezésbe/találkozásokra való. :)
"közösséggel, haverokkal meg az a baj, hogy akaratlanul is félre tudják vinni az ember"
Ez csak duma. A gyenge jellemek dumája.
Az egész iskolai éveim alatt az osztálytársak 60-70%-a cigizett, hétvégenként/osztálykirándulásonkét részeg volt. Én meg nem. Ennyi az egész.
Nem kell megfelelni mindenkinek.
Helyes, az óvatosság a prepperek egyik legfontosabb jellemvonása.
"Bízz istenben és tartsd szárazon a puskaport."
"Nektek jól állnak a ráncok és az õszülõ halánték, míg a nõket ezért sokan lecserélik/lecserélnék.Igazságtalan a világ."
Vagy épp fordítva... az idõsebb nõk lecserélik a pár évvel fiatalabb hapsijukat egy 20 évesre, mert hogy az mennyire bulizós, meg hasonló az érdeklõdési köre, meg hogy blabla bla...
Bizony. Jójó persze, a pár évvel fiatalabb hapsinak is voltak rossz szokásai, de nem nézett rá más bigékre.
Mindegy, ez egy hosszúúúúúú történet.
Én meg aztán nem cserélném le. Aki engem megszokik, elvisel, azt nem cserélem le. Nem vagyok hülye, hogy újra évekig tanuljam valakinek az összes szokását!
A világ igazságtalan. Azaz sz*r. :)
Semmi baj nincs azzal, ha valaki a rosszat is meglátja a világban. Meg kell, mert ott van. De a rossz az az emberek döntéseibõl születik, többek között a sajátjainkból is. Más rossz döntéseinek a hatását természetesen az egyén nem, vagy csak alig tudja befolyásolni. Nem is kell. A lényeg, hogy mi törekedjünk a jó döntésekre. Ez sem fog mindig menni, de ez is benne van a pakliban.Idézet:
Eredeti hozzászóló kheopsz
Én ugyan nem tudok müllerpéteri okosságokat, alapvetõen taszít a kacifántos szófosás (bocs a rajongóktól), de azért én is tudok ilyesmit:
"Felkerül az egyszeri ember a mennyekbe, a teremtõje színe elé. Így szól hozzá:
- Besározódtam uram, sajnálom.
- Sose sajnáld fiam, az emberek közé küldtelek, nem az angyalokhoz."
A világ szar és nem fair, de ez nem kötelez minket arra, hogy unfair, szar emberek legyünk. Még ha elõ is fordul, bennünk van a lehetõség a javításra. Lehet, hogy én emiatt álmodozó vagyok, de az én szubjektív valóságomban ez így megy. Nálatok meg máshogy megy. A saját valóságában pedig mindenkinek igaza van :) Ezért is nem támadom a véleményeteket és a tapasztalataitokat, mert tudom, hogy nektek az az igazi és az a valóság. Az, hogy az enyém más, nem jelent egyéb különbséget, csak annyit, hogy más emberek vagyunk.
Ez ennyi. Ilyen egyszerû. Te úgy döntesz, hogy a te világod ilyen, és inkább nem törekszel a megváltoztatására. Amire amúgy is nagyon-nagyon kicsi az esély. A változtatást leginkább magadban tudod megtenni.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Én szeretek álmodni, és szeretem látni, mikor az álomból valóság lesz, még ha csak nagyon kicsit és nagyon lassan is. De ez nálam mûködik. Ennek az az egyik ára, hogy a világ bizony fekete és fehér. A középút, ha igazi középút, sosem szürke, hanem fehér lesz mindkét félnek. Ha szürke, ott már valami sérül. Az már nem igazi középút.
A házassági szerzõdésnél sérül a bizalom. Lehet, hogy szürke, és beleillik a világba, ami körüvesz, de attól még a szürke nem szürke, hanem egy kicsi fehér és egy kicsi fekete. A fekete pedig a rossz. Dönthetünk úgy, hogy elfogadjuk, meg dönthetünk úgy, hogy nem, és törekszünk a jobbra.
Nálad ez kevésbé mûködik, nálam meg megy. Nem mindig sikerül, de az, aki sosem adta fel a próbálkozást, az még sosem veszített.
Bevallom, hogy pár oldal után már nem követtem, hova jutott a véleménycsere (a végébõl ítélve talán messzire kanyarodott), de a témához talán passzol az én esetem. :)
Páromnak van egy exfelesége. Elég domináns, egótól duzzadó férfiról van szó, de abban a házasságban a nõ hordta a gatyát. Ha kellett, késsel kergette önvédelmi fürdõszobai remeteségbe a páromat, és simán hozzávágta a kaktuszt nyomatéknak. (Sorolhatnám.) Az õ irányítása alatt ez az ember rendesen dolgozott, haladt elõre, úgy keresett, hogy jutott bejárónõre, szakácsra, az élet élvezetére.
Most meg itt vagyok én. Elfogadom olyannak, amilyen, és ritkaságszámba megy, ha valami miatt unszolom. Elnézõ vagyok idõrabló dolgokban, mondhatni, sok tekintetben alávetem magam az õ elképzeléseinek, rá bízom a lelkiismereti döntést. Mindketten nagyon boldogok vagyunk. Ám a hagyományos értékrend szerint eléggé kudarcosak, ha azt vesszük, hogy minimál körülmények között tartjuk fent magunkat (én ne menjek dolgozni, mert az nem éri meg, én csak tanuljak, legyek otthon, neveljek gyereket...). Csakhogy neki sem fûlik hozzá a foga (mint mondja, világéletében lusta ember volt) :rolleyes: - azaz mi ketten, plusz két kutya, egy macska, és a baromfik éldegélünk havi huszonnyolcezer ft-ból - na ezt rakjátok össze :D Nem érzem úgy, hogy jogomban állna kirángatni ebbõl az életformából, ha õ így elégedett, bár szokni kell a dolgot, fõleg, mióta az én spórolt vésztartalékomnak is lõttek. Ha átvedlenék én is tûzokádóvá, hamarosan a csúcsra kerülnénk a peremrõl. Mert ennek igazából semmi akadálya. Íme egy remek példa a férfiuralom életképességérõl, vagy -képtelenségérõl. :)
(Ez ugyan az én választásom, mivel emelhetném a kalapom, és kereshetnék mást, vagy foghatnám a sodrófát, na de ha nem önkéntes mazochizmus lenne, igencsak fel lennék háborodva, hogy nincs beleszólásom az életünk folyásába, és egy "léhûtõ" férj tehetetlen tartozéka vagyok, bélyeget viselek azért, mert nem irányíthatok.)
Egyébként amióta fogalmam lehet nemi szerepekrõl egyáltalán, én abszolút úgy gondolom, ahogy MRevolution, és minden elismerésem az övé azok alapján, amit az életérõl eddig olvastam. Van egy vaskos régi néprajzi könyvem, amiben nagyon részletesen le van írva, hogy éltek az 1700-as és 1800-as években az emberek. Nagyon kemény világ volt nõnek, férfinak egyaránt. Eredetileg az önellátás iránti érdeklõdésembõl lapozgattam, de végül a legtanulságosabb mondanivalója az ellentét a mai világunk és az akkori között.
A különbséget én másban érzem. Ugyanúgy szenvedett a nõ az elnyomástól vagy erõszaktól akkor, ahogy egy mai nõ szenvedne, és egy átlag mai férfinak is igencsak irigylésre méltóbb élete van, mint azokban a korokban. Viszont manapság abból húz hasznot a rendszer világszerte, hogy felcsillantják az esélyt egy más életre, egy más, lehetõségekben gazdagabb világ illúziójával, ebbe kapaszkodhat mindenki. Holott hazugság az, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ugyanúgy keveseknek adatik meg (mert keveseknek adják meg), mint bármikor a múltban, csak elfedik ezt a tényt. Láttátok a találó videót a(z önkéntes) modernkori rabszolgaságról?
A különbség szerintem az, hogy akkor az ember nem vágyott többre reálisan, mint amit felsoroltatok. A férfinak munka, akármilyen pokoli is, a nõnek is sanyarú munka (a mai házi asszony állítom nem bírná izmokkal, sem idegekkel az akkori követelményeket!), gyerekek, otthon(ra zártság). Nem voltak illúzióik, és nem voltak örök elégedetlenek. Reális célokat vártak el az életüktõl, és nem többet. Szomorú, de szerintem ez az igazság arról, hogy miért olyan boldogtalan a ma embere. A mai emberben fel kell korbácsolni a vágyat a többre, a fogyasztásra, arra a vágyra, hogy õ felülemelkedjen, õ különb legyen, mert ettõl megy a hajó. Közben leértékelõdtek azok, amik igazi értékek, és ott lennének minden ember orra elõtt.
Nem azért volt a keménysége ellenére jobb az embereknek, mert férfinak is, nõnek is jól behatárolt szerepköre volt.
Idézet:
Eredeti hozzászóló Dream_walker
Az igaz, hogy a rossz dolgok jó része a saját hülye döntéseinkbõl származik. Viszont azt nem tudhatjuk, hogy vajon ezek a jelenleg rossz dolgok, éppen jókat hoznak e aztán, vagy se...
Most már megnézem, ki ez a müller péter...
Ahááá... szóval ez egy mai mindenféle-író.
Akkor oké. A spirituális dolgok érdekesek, de nekem mindenre van saját elméletem, s nem szívesen olvasnám el más elméletét egy egész könyvön taglalva :) Egy rövid mûsort még meg-meg nézek, de egy könyvön elhúzódó mese túl hosszú. :) Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok, egyszerûen a mai "gondolkodókat" nem szeretem. Ezek igyekeznek olyan "elgondolkodtató" könyveket írni, amik eladhatók.
Na, manapság az értelmes gondolatok ritkán eladhatók... tehát...
Én nemrég tettem ki egy papírt a falra, hogy hagyjam a francba az ábrándozást, hanem cselekedjek. Ábrándozok itt jó ideje és sikeresen eljutottam a nulláról a zéróra :)
Az is igaz, hogy nem kell unfairnek lenni, az önzõséget, a kategorizálást meg lehet oldani anélkül, hogy direkt árts a másiknak.
Idézet:
Eredeti hozzászóló Plafon
Hát, lehet, hogy az ember így is boldog, de biztos sokat imádkozik, hogy ne történjen semmi rendkívüli fizetnivaló...
Ne érts félre, valahol még irigykedek is, hogy ti így is elvagytok.
És azt se gondold, hogy milliomos akarok lenni (bár nem hangzik rosszul), de én félnék/rettegnék ilyen felkészületlenül...
És most a felkészülésre nem arra kell gondolni, hogy világvége, stb, hanem mi van, ha pl tönkremegy a kazánotok egy szép csípõs novemberi napon, s senkinek sincs kölcsönadható kazánja?
Vagy ami néha még esetleg egy boldog párkapcsolatban be szokott csúszni.
"Jó hírem van, eggyel többen leszünk!
Miért, mégis ideköltözik az anyád?
Nem, te hülye, gyereket várok!"
ui: amint írtam, valahol, a lelkem mélyén irigylem azt, hogy ti így is boldogok vagytok, s ezt abszolúte minden negatív jelzõ/gondolat/akármi nélkül írom!
Kicsit off, de én is úgy érzem, hogy az ilyen írók (Müller Péterbõl egy fél kötet is elég volt, azóta nem erõltetem, de mint felvilágosult ember, adtam esélyt Osho, Coelho könyveinek is. Mit mondhatnék? Szófosás.) manapság egy nagyon jól körülhatárolható igényre adják meg a kínálatot.Idézet:
Eredeti hozzászóló kheopsz
Az emberek többségét úgy nevelik, hogy majd az állam gondoskodik, majd a szülõk/papok/fõnökök/képviselõk gondolkodnak helyettük, nem kell önállóan mérlegelni semmit, csak tessék szépen követni, amit mások mondanak. Ezzel viszont a felelõsségvállalás, az ítélõképesség és a dolgok valódi értékének ismerete is szép lassan kiveszik az emberekbõl. Persze az igény megvan rá, mert a legtöbb ember azért nem vak, és látja, hogy a dolgok egyre jobban elb.szódnak, és megkérdõjelezi, hogy akkor helyes-e az irány. Ezek az írók pedig azt mondják, hogy "no, itt egy jó irány". Ez nagyon jó üzlet, még akkor is, ha van valóságtartalmuk, és valódi értékük.
Hidd el, kevesen vagyunk, akiknek van saját elmélete bármire is, nemhogy mindenre...
Ez sajnálatos, de hát az emberek kutya keményen dolgoznak azon, hogy ez így legyen.
Lol, nekem is van egy A4-es lapnyi listám a falon, "Dolgok, amikkel nem f.szolunk" címszó alatt :D Ahogy haladok elõre az idõben, egyre hosszabb lesz a lista :DIdézet:
Eredeti hozzászóló kheopsz
Idézet:
Eredeti hozzászóló Dream_walker
Igazából lehetséges, hogy ezek az írók az emberek egy nagy részének megnyugvást adnak, hogy tessék, más is pont így gondolkodik, hát nem leírja az érzéseimet.
A világ kényelmes, jó, ha valaki leírja a dolgaimat helyettem.
Felmerült bennem, hogy elmenjek pszichológushoz (pszichiáter, mittudomén) is, néhány dolgom miatt, fõleg a zárkózottságom miatt.
De egy picit továbbgondolva, elmondaná azt, amit tudok, elmondaná, hogy hogyan kéne változtatni (sejtem, hogy hogyan kéne) és legombolna rólam 50-100 fontot vagy még többet.
Tehát, nincs miért elmennem, nem vagyok világi kényelmes valaki.
Szoktam látni, hogy facebookon néha írnak coelho idézeteket, most már tudom, hogy az nem valami õsi hapsi. :)
Vannak szerencsére olyan emberek, akik gondolkodnak, az ember igyekszik ezeket az embereket megtalálni, de nem könnyû.
Sajnos tényleg az van, hogy az emberek nem gondolkodnak, csak Fogyasztók, akik megveszik a tárgyakat, a szolgáltatásokat és a gondolatokat.
Errõl nem csak a világ tehet, hanem az emberek is, hiszen ha valaki nem vesz babarózsaszín kéményseprõ-ruhát, akkor nem fognak gyártani.
Ha nem néznék az emberek a sok sz*rt, ami a kertévékbõl folyik (barátokközt, sztárkeresõk, valóvilág, konyhasó), akkor nem gyártanák, hiszen nem nézné senki.
De gyártják, mert nézik!
Szerencsére nekem a lista elég rövid, csak az álmodozást tiltja (néha be is kattan, hogy kuss-ne álmodozz, csináld :) ) és remélem, hogy nem fog bõvülni.
Ha nem személyes, megkérdezhetem, neked mi van a listádon? Hátha át tudnék venni dolgokat :)
ui: az öregségben az a jó, hogy egyre több csajt cserkészhetsz be, már írtam valahol :) Nálam ez most kb 18-36 év között van :)
De az meg tök gáz, most már olyan csajt is megnézhetek legálisan, aki 9 éves volt, amikor dolgozni kezdtem :)
A Paulcoelho témához: http://instantcoelho.com/ztcVg
"Egy gyrost kérnék szépen, sok öntettel"- Paul Coelho
A kényelem a legnagyobb úr manapság.Idézet:
Eredeti hozzászóló kheopsz
A kínálatnak csak a kereslet szab határt, semmi más.
A listám nem olyan magasröptû ám, nem is írom le szó szerint, csak a vezérlõ elveket :)
1. Mindennek ára van.
Ha nem pénz, akkor valami más, és az a valami más mindig értékesebb a pénznél. Nem f.szolunk olyasmivel, aminek nem jó az ár-érték aránya.
2. Kéretlen tanáccsal és idegen véleménnyel nem foglalkozunk.
Ha nem kérünk tanácsot, valószínûleg szükségünk sincs rá, vagy maga a tanács nem segít semmit a megoldásban. Idegen vélemény meg semmit sem számít, a magaméval is kritikus vagyok, a többi meg, hát... Nem f.szolunk olyasmivel, ami nem szükséges.
3. Nézzünk szembe a tényekkel.
Minden tény, esemény, vélemény, reakció mögött szubjektív értelmezések sora húzódik. A szubjektum mindig torzítja a valóságot, fõleg az, amivel kényelmesebb lesz a valóság. Onnantól az nem valóság, hanem hazugság. Nem f.szolunk olyasmivel, ami átver minket.
4. Azt mondd és tedd, amit akarsz, és csak azt.
Nem f.szolunk körülírással és pótcselekvésekkel, hárítással.
5. Nincs megértés.
Nem akarom megérteni, ha valaki valamiért köcsög velem. Azt akarom, hogy ne legyenek velem köcsögök. Nem f.szolunk köcsögökkel.
6. Aki nem hagyja abba a próbálkozást, sosem veszít.
Felesleges összetörni, magunkba zuhanni ha valami nem jön össze. A világtörténelemben már k.rva sok dolog nem jött össze, aztán mégis forog a Föld. Ami összejött, az sorozatos próbálkozások után jött össze. Nem f.szolunk szomorkodással meg pesszimizmussal.
7. Nem a probléma a probléma. A hozzáállásunk a problémához a probléma.
A problémákat lehet bonyolítani meg vizsgálgatni, esetleg keresni a felelõsöket. Meg el lehet kezdeni dolgozni a megoldáson. Nem f.szolunk hátráltató hozzáállással.
Nagyjából ennyi. Nem túl komoly életbölcsességek (a hét mesterlövész :D ), de be szoktak válni. Néha egyiket-másikat figyelmen kívül hagyom, akkor szoktam szopni, de hát emberek vagyunk, az ilyesmi becsúszik :)
Ez így már kicsit elkanyarodás a témaindító felvetéstõl, de végülis ezek nagy részét egy férfi-nõi kapcsolatra is érvényesnek lehet tekinteni. Bár nyers és tapintatlannak mondható, hosszú távon az õszinteség többet segít mindenben, mint az apró kegyes hazugságok, akár magunkkal szemben is.
Ahá, akkor te még fiatal vagy, hogy ezekre emlékezned kell :)Idézet:
Eredeti hozzászóló Dream_walker
1. nálam automatikus
2. kategorizálás, nincs 1. kategóriás személy, a többi kategória többé-kevésbé lényegtelen, helyettesíthetõ ember.
3. legyünk objektívak, oké
4. ez érdekes, lehet, hogy felírom
5. kategorizálás, mindenki cserélhetõ, helyettesíthetõ körülöttem. Hétkilenced szavával: érdektelenek.
6. részben igazad van, de a pesszimizmus jó, mert nem érhet kellemetlen meglepetés :)
7. erre van nekem az a mondásom, hogy "kénytelen". Mûködni fog? Kénytelen. Kell.
Nem is arról van szó, hogy fiatal vagyok még (az vagyok), hanem, hogy nap mint nap kapja az ember a "kondícionálást", amely ezekkel sokszor pont ellentétes.
Ha belegondolsz, nézzük meg úgy a pontokat, hogy mi a manapság elterjedt nézet vagy mainstream vélemény ezekrõl.
1. Élj a mának, mindent megérdemelsz, minden jár neked, fizetni meg ráérsz késõbb, vagy talán nem is kell.
2. Szakemberek hordái, vallási, életvezetési, kapcsolati guruk százai mondják meg a tutit naponta minden létezõ dologról. Öltönyös, egyenruhás f.szfejek akarják megmondani, hogy mit tehetsz, mit gondolhatsz, mit mondhatsz.
3. Aki nem fideszes, az hazaáruló. Aki nem fészbúkozik, az nem is létezik. Akinek nincs sokmilliós kocsija, az nem sikeres ember. Aki nincs velünk, az ellenünk van.
4. Legyél politikailag korrekt, és szálljál be a versenybe, ahol minden módszer megengedett.
5. Legyél toleráns azokkal is, akik a véredet szívják, és tessék szépen megköszönni.
6. Ami nem megy, azt nem kell erõltetni. Ne dolgozz meg semmiért, ha valami elromlik, máris megkapod az Újabbat, Jobbat, Menõbbet. Ne küzdj, és ne akarj többet.
7. Fel kell tárni a probléma gyökerét, a felelõsöket el kell számoltatni, és persze nem te vagy a felelõs, hanem a csúnya gonosz bácsik.
Ha így veszed alapul, akkor bizony már kevésbé rózsás a helyzet. Minden létezõ csatornán, minden létezõ módon ezeket sulykolják az emberekbe. Sajnos komolyan dolgozni kell azon, hogy az ember folyton emlékezzen rá, hogy ez nem biztos, hogy az, amit te akarsz. De biztosan az, amit szeretnének, hogy akarj.
A zárszóról meg annyit, hogy nekem meg ilyen mondásom van: Az életben enni kell, sz.rni viszont muszáj. Minden más választható.
Idézet:
Eredeti hozzászóló Dream_walker
A mainstream dolgokat jól látod, de egyszerûen automatikusan el kell az ilyesmit utasítani, meg kell tanulni, hogy az embernek saját gondolatai vannak.
Persze, kényelmes a már "kidolgozott" gondolatokkal foglalkozni (jókor mondom :) ), de látni kell, hogy a világ kommersz.
Utoljára kis általános iskolás koromban foglalkoztam ilyen életfilozofálgatással, úgyhogy elkerült Müller és Coelo (nincs kedvem utánanézni, hogy kell írni, bocsi), de azt kétlem, hogy új van a nap alatt. A személyes kedvencem Montaigne, mert õ nem a négy fal közül vagy ábrándos, fák alatti sétákon, hanem húsvér emberi tapasztalatokkal mutatott példát. Meglepõ, hogy milyen igaz az õ világa a mai korra. Emlékszem, még avantgard metálbandát is szerettem volna alapítani a nevével. :D
Én ott álltam meg, amikor elgondolkoztam a létünk értelmén. Ha erre valaki - ateistaként - õszintén válaszol, az meghatározó. Azóta nem érdekelnek ezek az életeszme-guruk és pszichomókusok, megvan a magam igazsága, és az számít. Minden apró jót teljesen meg tudok élni, és már régóta nem fordult elõ, hogy egy nap eltelt volna igazi jóízû nevetés nélkül. Nem azért, mert olyan irigylésreméltó az én életem - bár mégis, mert tudom, hogy képtelen lennék erre olyan körülmények között, ami sok embernek megadatik (például városban még családi házban is képtelen volnék élni). Ennyi a lényeg szerintem, nem nagy tudomány!
Kheopsznak válaszolva: igazából egy átlag embernél sokkalta jobban fel vagyunk készülve. Elõször is azért, mert sokat foglalkozom a mentõötletekkel, fejben ott van sok lehetõség. Másodszor azért, mert nekünk már nem érvágás, ha megszûnik a civilizált kényelem (akkor sem, ha nem polgárháború, hanem mondjuk a szolgáltatók folytán), hiszen sok mindent nélkülözve élünk már most is. Ha elromlik valami, ahhoz is alkalmazkodunk, megszoktuk már, hogy másoknak természetes dolgokkal is szívunk. :D Pont azért, mert igen kis költségvetésbõl kell gazdálkodni, nem vagyunk függõek annyira a szolgáltatóktól (pl. a gázt már kiköttettük, vizet több helyrõl tudunk szerezni, és a fürdõnk amúgy is használhatatlan, mert a korábbi tulajdonos nem törõdött vele, hogy ne fagyjanak szét télen a csövek; áram egyébként is egy helyen van csak, ahol alszunk és netezek, egyébként sötét az egész ház, stb., stb.). Harmadszor mi már ráálltunk egy olyan közösségi életformára, amely nem hagy cserben. Hozzánk bárki bejöhet, nyitva áll a kapu, ehet a kertbõl, megkínáljuk azzal, amit fõztem, vagy épp a szenvedélybetegségét szolgáljuk ki, más szóval, bárkit vendégül látunk, mert sokan még nálunk is csóróbbak, és nem szoktunk üres kézzel menni sehova. Ha segítség kell, ami valamelyikünk szaktudását igényli, meg szoktak kérni minket. Még kölcsön is adunk, ha meg van valaki szorulva. Cserébe ugyanúgy számíthatunk a másikra, ha annak van valamije, ami nekünk kell. Itt ezt párom kezdte el, õ fogta össze az embereket.
A kezdetektõl olyanra igyekszünk alakítani a körülményeket, hogy ha valami felmondja a szolgálatot, lehetõleg mi is meg tudjuk javítani, vagy ha ez nem megy, legyen egy-két ember, aki megteszi ingyen és bérmentve. Így is lehet élni. Amikor pedig nagyon kell a pénz, akkor még mindig tud valamelyikünk munkát vállalni. A lényeg, hogy kajánk és melegünk van, azt nem tudják elvenni. Apránként pedig minden másunk is meglesz mellé.
Holnap majd válaszolok a többire, most csak erre az egy mondatra...Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Újrakezdeni sosem késõ? Akkor te még soha nem kezdtél újra egy egész életet, nulláról, zéróról, mínuszból, semmibõl, nukuból, erkölcsi, lelki és pénzügyi hátrányból...
Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Kedves MREVOLUTION.
Sajnos, a netes társkeresésnek is vannak veszélyforrásai... néha az ember meghal tõle lelkileg, ha kiderül, hogy kivel és hogyan hozta össze a netes sors, elérhetetlen távolságból...
Lehet élni különcként, van aki meg tudja oldani, csak más kérdés, hogy késõbb mi lesz vele...
A megszokás és a kényelem nagy úr, és a szerelem nem biztos, hogy örökké tart, talán szeretetté szelídül...
A filozofálgatás pedig fontos dolog, nélküle sokkal butább lenne az ember. Ahogy sokan buták is. Ugyan ennek is megvan a maga értelme; egyszer egy ismerõsöm azt mondta, hogy ha választania kellene az ész és a szerencse között, gondolkodás nélkül az utóbbit választaná.Idézet:
Eredeti hozzászóló Plafon
Konkrétan nekem sem a nevezett két emberrel van gondom, vagy bárki más gondolkodóval, hanem azzal, hogy a századik bõrt is lehúzzák a témáról, és úgy állítják be magukat (ebben segítségükre van a marketing gépezet minden eleme), mint az Zygasssság egyedüli letéteményese. Nyilván azok is, csak ez századszorra már k.rva uncsi :)
Amúgy meg van új a nap alatt, még közel sem gondoltak ki mindent :)
Örülök, hogy fiatalnak gondolsz, és tudom, hogy én is azt írtam, de sajna hozzá kell tennem, hogy már nagyon-nagyon régen voltam 18-20 éves :DIdézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Konkrétan a világot nem tudod megváltoztatni. A saját kis világodat tudod (azt csak te tudod), és esetleg mások saját valóságára lehetsz hatással.
Sem naív, sem idealista (talán ez egy kicsit), sem optimista nem vagyok. Szomorú, de én már a fent említett életkorban sem voltam egyik sem. De attól, hogy képes vagyok meglátni a hibákat, nem nagyítom fel azokat hatalmasra. Nem kell átesni a ló túloldalára.
Van, hogy én is feladtam dolgokat, mikor rájöttem, hogy mégsem annyira fontosak azok a célok. Ami fontos volt, azt meg nem adtam fel, és el is értem. Így megy ez.
De eléggé elkanyarodtunk a témától, vitatkozzatok még egy kicsit :)
Elérhetetlen távolság nincs. Repülõjegy -ha olyan a hely, akkor vízum- és indulás. :) Magyarországra pedig még könnyebb, téged is meglátogathat a másik fél.Idézet:
Eredeti hozzászóló kheopsz
Igen, ha az egyik fél ezt látja, a másik nem, na ott a gond...Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
Akkor a másik fél nem szerelmes eléggé. :)
Na, itt a válasz... :)Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
Olyan nincs. Magyarországon néhány hónapos takarékoskodás után összejön egy repülõjegyre való. Már ha erõs annyira a szerelem hogy kibírjon néhány hónapot. De itt is az a lényeg, hogy ha nem bír ki annyit, akkor nem is ér annyit. :)
Nekem is sikerült, pedig minimálbért se kaptam (természetesen még az otthoni helyzetrõl beszélek). :) Nem lehetetlen, de komoly megszorító intézkedéseket kell végrehajtani hogy sikerüljön. Félmillió? 800.000? Az elsõ osztály annyi. A turista 200-250-bõl kijön, persze keresni kell az utazási irodákban.Idézet:
Azért havi 78-80 ezerbõl elég nehéz lenne pár hónap alatt összeszedni a repjegyre valót
Hogy itt mennyi a kereset, az a magyarországi helyzetben egyáltalán nem érintett.
De ha az itteni minimálbéreket nézzük akkor az se egyszerû dolog. Az csak a filmekben van, hogy mindenkinek sok pénze van. De errõl kérdezz a külföldös topicban, valamikor indítottam a kinti életnek is egy külön beszélgetõs helyet. :beer:
Nekem például azt mondták, hogy USÁ-ba csak oda-vissza útra lehet foglalni. Úgyhogy arra lett befizetve. Gondolom hogy azért, mert ritka a betelepülõ és mindenki csak látogatóba jön. Nem tudom. De annyira nem volt drága. Persze Interneten fél milliót írtak arra is, a Malév 700ezret, csak személyesen utazási irodákba menve kaptam sokkal jobb ajánlatokat.
Ha már lett néhány post a szakállasról.
Szerintem ebben az esetben sem arról van szó, hogy õt mint meleget utálnák, hogy õt azért szólnák meg, mert más, hanem inkább azért, mert amit csinált -szakáll, nõi ruha- egyszerû provokáció volt. Ezt tudta, ezt használta ki, és emiatt már akkor õ volt a legismertebb, mikor még nem is gyõzött. Már egy héttel elõtte is tudták az emberek hogy õ "a szakállas nõ". Nem mûvészet, nem humor, nem önkifejezés, egyszerûen csak sokkolt vele mindenkit, kiprovokálta hogy beszéljenek róla. Ha jót írtak róla az azért hasznos neki, ha rosszat akkor meg azért hasznos mert azzal bizonyítható hogy az emberek nem elég toleránsak. (Mintha a provokációval szemben kötelezõ lenne toleránsnak lenni.)
Ha a hangjával akart volna ismertséget és gyõzelmet szerezni, akkor rendesen, öltönyben tette volna, nem szakállas nõként. :rolleyes:
Már nem azért, de a saját "elvarázsolt" világában egy autista, vagy egy komolyabban defektes ember is lehet boldog a maga szintjén. Van, akinek a betegsége nem autizmus, hanem pl. ilyen szexuális devianciára késztetõ sérülés. Ahogy nem nevetünk ki tolókocsis embert, úgy nem nevetünk ki meleget sem. Lehet, hogy rájátszik a fogyatékosságára (mert érdekében áll), de attól még nem tehet róla. Az elismerése inkább szánalomból és együttézésbõl fakad, semmint a teljesítménye valódi értékébõl.
A gyereket meg nem sajnálni kell, meg óvni minden csúnya rossz dologtól, hanem leülni vele, és elmagyarázni, hogy bizony, nem minden ember születik egészségesnek, és attól, hogy ma ettõl udvariasan elfordítjuk a fejünket, mert hihetetlen polkorrektek vagyunk, még nem szabad elhinni, hogy tényleg ez a normális. Mert hát az egymás ürülékkel való dobálása is normális egy szigorú elmegyógyintézetben, de mindenki tudja, hogy azok ott nem a mi valóságunkat érzékelik.
Én nem nevettem az biztos, hanem felháborítónak találom. Az autista nem provokál szándékosan, ha nagyon beteg, meg se értené hogy mi az a provokáció. Némelyik meleg viszont szándékosan ezt csinálja, ahogy a kereszténység ellen is szándékosan provokálnak, miközben azért panaszkodnak hogy a keresztények nem fogadják el õket. (Így persze hogy nem!) Mire való a felvonulásuk? Miért nem vonulnak fel öltönyben, ha jogokat szeretnének? Mikor a fekete felvonulások voltak a 60-as években, öltönyben vonultak, nem letolt gatyával.
Természetesen nem tehet róla ha melegnek született, de a saját viselkedésérõl tehet, mert melegnek születhet, de provokátornak nem. Ez utóbbit választja. Ha két férfi benn ül egy kávézóban, szerintem senki nem fogja õket megszólni. De ha így viselkednek, akkor igen:
http://www.youtube.com/watch?v=i8_KiXKAP18
Ha a szakállasnak jó hangja volt és úgy gondolta hogy õ énekel a legszebben, akkor felesleges lett volna provokálnia és a díjat a hangjával nyerhette volna meg.
Vitatkoztam errõl Youtubeon is. Sokat visszaírtak nekem, hogy a szakállas nem is provokált. Nem-e?! :confused: Nem is értem hogy aki ilyet írt az komolyan gondolta-e és saját magát is becsapta, vagy egyszerûen csak tagadta mert liberális és úgy gondolta hogy tagadnia kell.
És azt kérdezték, hogy akkor Miley Cyrus miért vetkõzhetett le és õt miért nem utálják. Erre visszaírtam neki, hogy nagyjából 1 millió 50 ezer dislike van a videóján és az egész világ fel volt háborodva a videóclipjén és a viselkedésén. Ez után nem kaptam választ. Nem is csoda. :rolleyes:
Hát tõlem a Miley Cyrus nyugodtan vetkõzhet a kamera elõtt. Nem zavar.:D Rendkívüli módon toleráns vagyok.
Nem is maga a videóklipje volt provokáló, hanem a heteken, hónapokon át tartó viselkedése. Mindemellett õ már akkor is sztár volt mikor még gyerekként énekelt, úgyhogy nem érheti az a vád, hogy provokálással futott volna be. Csak mostanában csúszott szét a nõ.
Én csak példának írtam az autistákat, mint szintén észbeli hiányosságokkal küzdõket. Betegség és betegség között is óriásiak lehetnek a különbségek a kognitív funkciókban, egy autistának a mi világunk gyakorlatilag nem létezõ is lehet, ha olyan szintû a károsodása, míg a skála másik végén vannak pl. a melegek és variánsaik, akik szellemi képességeik teljes birtokában is lehetnek akár, mert a károsodásuk más jellegû.Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
Én igazából nem háborodtam fel, és nem érzeztem provokációnak, mert az én szememben annyit nem ér ez a dolog. Mindenki úgy csinál bohócot magából, ahogy akar. Meg aztán tudjuk, hogy a kínálatnak csak a kereslet szab határt.
Ha a kínálati oldalon megjelenik valami ilyesmi, vagy egy friderikusz, feketepákó, gyõzike, vv noname, az egyszerûen annyit jelent, hogy erre van igény. Szomorú, de hát ki vagyok én, hogy elvegyem más örömét. Fõleg egy beteg emberét.
Már rég beletekintettek az emberi agy mûködésébe, és azokból tisztán látszott, hogy biológiai különbségek vannak egy hetero és egy homo, azonos nemû ember között. Anatómiai és biokémiai szinten is. Sok homoszexuális emberrel mintha otromba tréfát ûzött volna a természet azzal, hogy "rossz testbe" zárta azt az agyat. Egyszerû biológiai okai vannak, és mint bármilyen mutáció, a természet szokványos velejárója.
Nem hogy nem lehet pszichoterápiával vagy gyógyszerekkel ezt "kikúrálni", de egyenesen felháborítónak tartom, ha valaki ilyet vár a másiktól!
A jól mûködõ, családi egységeken alapuló társadalom, ami kb. a haláltusáját vívja manapság, annak a sikeres fennmaradásához viszont kizárólag együttmûködni és szaporodni képes férfi-nõ kapcsolatok szükségesek, minden más ez ellen dolgozik.
A kultúrával van óriási probléma. Ami most folyik a médiában, az züllesztés, és a normális családok, családi minták megkérdõjelezése, szétverése, több oldalról! Én ugyan még nem láttam még képernyõn sem egy melegfelvonulást sem, nem láttam az utcákon smároló meleg párocskát sem, stb., valamit mégis érzékelek abból, hogy a liberalizmus régóta nem azt a célt szolgálja, amit képvisel, és káros, ahogy és amit le akarnak nyomni az emberek torkán.
Az a helyzet ugyanis, hogy nevelés, a tanulás az ember életében finoman szólva legalább annyira személyiségformáló, mint a genetikai örökség, ezért nagyon óvatosan kellene bánni azzal, amit a környezetében nap, mint nap lát egy gyerek, pláne, amit el akarnak normálisként fogadtatni vele.
Minél intelligensebb egy faj, annál szegényesebbek az öröklött, ösztönös viselkedésformái, és annál inkább rá van utalva a tanulásra az idõsebbektõl. Elvileg ez lenne a kultúra...
Ahogy a kultúra nem tud öröklõdni a családban, mert a fiatalokat folyton szembeállítják a néhány évvel azelõtti trendekkel (politikában, értékrendben ugyanúgy, mint életmódban), úgy vész is el a család, mint egység hajdani ereje.
Hozzáteszem, igaz, ennél sokkal árnyaltabb a meleg-témakör, mert valóban vannak, akik trauma hatására lettek azok, és vannak, akik pusztán a környezetük szemléletformálása nyomán, mert immár nem tabu (pl. mint azok az ál-leszbi, egymással ittasan kavaró tinilibák, akiknek az identitásuktól függetlenül már normálissá vált ez a viselkedés, és ehhez csak annyi kellett, hogy õ lett a legmenõbb k.va a bulikban a bevállalósságával). Elég fiatal vagyok, látom, hogy mi játszik manapság a tinik körében. Ha nem volt nõként csajod, de legalább egy-két nyilvános kavarás, lassan téged néznek ki.
Egyetértek. A homoszexualitás betegség. Hogy gyógyítható-e, nem tudom.Idézet:
Eredeti hozzászóló MREVOLUTION
Viszont a négy fal között mindenki azt csinál amit akar, azzal aki hagyja. A deviáns viselkedés, a betegség népszerûsítése, pláne követendõ példakénti beállítása mindenképpen kimeríti a bûncselekmény fogalmát! Az, hogy többlet jogokat követelnek maguknak, csak azért mert nem tudnak uralkodni a beteges ösztöneiken, szintén vérlázító. A fiatalokat fel kell készíteni arra hogy ilyesmit láthatnak. El kell mondani, hogy igen, a bácsik (nénik) betegek (beteg a fejük) és igénytelenek. Azt is hogy sajnos a vezetõink nem képesek arra hogy megfelelõen kezeljék a helyzetet. El kell mondani azt is, hogy a betegségük nem fertõzõ, viszont jó eséllyel hordoznak másféle betegségeket, ezért a közvetlen fizikai kontaktust lehetõleg kerülni kell.
Ami a mezei bidámokat illeti, csakis idomítás (nem, nem nevelés) kérdése az egész. Megfelelõ büntetés-jutalmazás kombinációval simán elérhetõ, hogy a társadalom számára elfogadható módon viselkedjenek, és meggyõzõen szimulálják a civilizált viselkedést, még akkor is ha azt nem tudják sem felfogni, sem a magukénak érezni. Persze idõnként létre jönnek köztük olyan pozitív tulajdonságokat felmutató mutációk, amelyek újabb evolúciós lépcsõfokot jelentek az adott populációban, azonban sajnos nincs belõlük annyi hogy alapozni lehessen rájuk.
Minden egyéb megközelítés erõltetett és nem célra vezetõ.
Igazából ezek támogatása a médián keresztül, nem más mint népességszabályzás egyik észrevehetetlen módja.
Támogasd a feministákat, a melegeket, éljél mint egy királykisasszony, ne dolgozz, csak tartasd el magad...
Sajnos ez már tényleg egy birodalom bukásának utolsó felvonása...
Megérett a nyugati civilizációjú emberiség a teljes összeomlásra...
Nem igazán betegség. Az evolúció nem termel ilyet direktben, mert nem ez lenne saját lényege! ... inkább egy mutáció...Idézet:
Eredeti hozzászóló shadow177
Az élõvilágban is vannak ilyenek.. egyediek, és fejlõdésképtelenek... azért az evolúció okosan gondoskodik ezen egyedek öröklésének megakadályozásáról..
Miért vannak most mégis észrevehetõen többen?
-Mert magasabb az emberiség lélekszáma, ebbõl adódóan a a mutáció is magasabb.
-Mert a modern kori civilizáció média vívmányai segítik, könnyebbé teszik az ilyen egyedek csoportosulási, kibontakozási és elfogadottsági-óhajuk hajlamait.
-Mert a nyugati civilizáció a médián és a kormányokon keresztül folyton a megértést a toleranciát az elfogadást szajkozza...
Kihagytam valamit?
Milyen pozitív tulajdonságról beszélsz, ami az emberiség hasznára lenne? :eek:
Talán nem különült el eléggé.... A pozitív tulajdonságokat elõhozó mutációkat a mezei bidámok kapcsán említettem.Idézet:
Eredeti hozzászóló Mizu
Náluk fordul elõ, hogy egyes egyedek hajlamosak a munkára, a környezetük rendben tartására és úgy általában az emberi együttélésre. Sajnos azonban nincs belõlük annyi hogy legalább egy területi populáción belül meg lehessen szilárdítani a mutációjukat. Szomorú módon, a bidámok többségének szellemi színvonala megmaradt valahol a homo erectus és a homo sapiens közötti szinten, (mint egy homo sapiens bidamicus ) míg a világ a homo sapiens sapiens irányába fejlõdött. Ezért ha
felbukkan köztük egy-egy homo sapiens sapiens hyperpimenticus az mindképpen örvendetes.
Ooooookkkkéééé... és most ezt elmondanád magyarul is? :D
Ennyit találtam a bidámokról..https://www.google.com/search?q=bid%...w=1366&bih=610
https://www.youtube.com/watch?v=kd-5UdWE90c
Mizu a Cvitaminról van itt szó....Amúgy ha jön az SHTF, ezeknek eljön a kánaán..nem kell dolgozni, szabad lopni, erõszaktársadalom alakul...seperc alatt visszaállnak a sátras, hordában vándorlós életmódra és megszerzik ami a purdénak kell...Rájuk külön kéne készülni egy gebasz esetén:haha:
A buzikat kerülni, a magamutogató buzikat leköpni, erre a gyereket is megtanítani.Idézet:
Eredeti hozzászóló Mizu
A dolgos cigányt meg kell becsülni, a többit meg idomítani. Elég tömör? :haha:
....az,hogy ki mit néz és fogad be a média sokszínûségébõl mindenki maga dönti el..hogy mit néz a gyereke,mivel foglalkozik a gyermeke a szülõ felelõssége nem a társadalomé.....ha valaki köcsögöket nézeget vonulás közben vagy szakállasnõbohócokat az Õ döntése...csak sajnálni tudom aki szándékosan felbosszantja magát......a köcsögök jogokat akarnak...milyen jogokat?.... szavazhat?dolgozhat?vásárolhat?nem mehet kirándulni? vagy mit,milyen jogokat?..gyereket akarnak ?..hát nosza,joga van hozzá, lehet gyalulni:haha:...ja ,hogy a más gyereke kellene?...ez nem jog!!!!...szóval engem rohadtul nem érdekel ki,hogyan csinál hülyét magából,ha nem tetszik a mûsor elkapcsolom..ha meg zavarja a személyes köreimet,teszek róla,hogy jó távol maradjon......
... gond nem is itt kezdõdik, hanem hogy ezzel a fokozódó nyilvánossággal a gyerekeink, unokáink is látják mind ezt.. ha látják, akkor tudatosul bennük hogy ez az élet része... esetleg még el is hiszi, hogy ez a NORMÁLIS...
... na ez a gond! Ha tõled azt hallja, hogy természetellenes, az iskolai gyerektársai meg ilyet istenítenek (mert a szülök ott tesznek erre), akkor már válaszút elé áll hogy, melyiknek is higgyen?!?!
A kamaszok nagyon befolyásolhatóak és fõleg csoportban = birkák..
... az így felnõtt generáció, meg ugyan mit is adhat tovább gyerekeinek? ..mit engedhet meg nekik, ami még majd ettõl is "fertõbb" lesz, de a "tolerancia" akkorra már szinte genetikailag lesz kódolva a mindenkori média és társadalom által...
... szodoma és gomora... megérettetek a pusztulásra...