Még a pénzérméket is piszok nehezen találják meg a fémkeresõsök, akkor a miliméteres és mikroszkópikus szemcséket legfeljebb a szupertitkos csúcstechnikák találnák meg..
Printable View
Még a pénzérméket is piszok nehezen találják meg a fémkeresõsök, akkor a miliméteres és mikroszkópikus szemcséket legfeljebb a szupertitkos csúcstechnikák találnák meg..
Azért az én keresömel 1 forintost már 25 cm mélyröl simán kikapom! ;)
..tegnap ügyeket intéztem...az új kormányablakba...hát ami jó az jó,azt el kell ismerni...rendkívül kulturált és szép,kedvesek az ügyintézõk...ami régen egy rémálomhoz hasonló tortúra volt,most kényelmesen negyedóra alatt megvolt...mint állampolgár nagyon meg vagyok elégedve.....
Autósoknak talán érdekes lehet, bár az az igazság, hogy 1-2 forint miatt én se izgattam magam:
http://www.autonavigator.hu/sztori/k...m_content=cikk
:D Én aszthittem a pps 42 vel nem lenne problema! :)
Miért is fontos Magyarország? :)
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/...oknak-a-vilag/
Ez jutott eszembe róla : http://www.youtube.com/watch?v=CZ8Dn0B473w :haha:
(Jut eszembe, a románok vagy a szlovákok, esetleg szerbek mit találtak fel?)
Ja, hát nem szemcsét keresnék keresõvel, viszont a robot, mint ötlet lehet, hogy mûködhetne, nem? Én is gondoltam erre a területvédésre, hallottam is róla. Így a másik keresõs észre sem veszi, hogy valaki van a területén, és az elsõ profitadagból lehetne fejleszteni a gépet. Viszont úgy tudom van egy hátránya a víznek, állítólag nem lát be alá a gps, rádiójel se nagyon megy le, így sokkal nehezebb koordinálni.
Én úgy tudnám elképzelni, hogy a strand partján ülve egy padon tabletrõl irányítanám a robotot. Viszont általában milyen mélyen vannak az elhagyott tárgyak? Ki tudná emelni egy automatika? Esetleg valami szitás módszer?
Az elektronikai hulladékból arany kinyerésrõl én is olvastam már, de nem mertem belevágni. Lomtalanításon egyébként nincsenek ilyenek? Gyõr környékén egész drága dolgokat dobálnak ki. Nyomtató, stb. Gondolom még a jobb fogások a memória kártyák, ramok. Processzorokban pedig ritkaföldfémek is lehetnek. Azokat tényleg kilóra veszik.
FB, valaki rovásírással akarta aláírni a jogosítványát, hátha valaki gondolkodik ilyenen:
Idézet:
Szegedi tapasztalatok a hivatalos rovásaláírásról.
Pénteken bementem az okmányirodába megújítani a jogosítványom. Minden szükséges papír megvolt, így nem volt semmi akadálya, azt leszámítva, hogy rovás írással szerettem volna aláírni a jogosítványomat.
Itt kezdõdtek az események. Az ügyintézõ hölgynek még az elején jeleztem, hogy így szeretnék aláírni, erre a válasza egybõl az volt, hogy nem lehet! Akkor mondtam neki, hogy de lehet! Elmondott pár nem helytálló érvet, hogy így nem tudnak azonosítani, nem tudják elolvasni stb, megjegyeztem neki, hogy az én aláírásomat még latin betûvel sem tudná elolvasni, így ez már nem helytálló érv. Elment telefonált, kérdezõsködött, visszajött és közölte, hogy nem lehet! Csak abban az esetben ha minden papíromon így szerepel az aláírásom és mivel a személyimen nem így írtam alá, csak azután lehet, ha azon is megváltoztatom. Ennek nem értettem az okát és feltettem a nagy kérdést, hogy MIÉRT? A válasz az volt, hogy minden változást be kell jelenteni és az összes okmányon meg kell változtatni. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy semmilyen adatom nem változott meg, ugyanúgy hívnak, ugyanott lakom, stb, csak másmilyen formában lesz az aláírásom. Ezután ismét telefon, most már Pestre a gyártásra, ahol mondták, hogy semmi akadálya, de ezzel még nem érte be, hívott valakit akinek el kellett mondanom miért is szeretnék Én így aláírni. Készségesen elmagyaráztam a dolgot most már körülbelül tizedjére. De a válasz az volt még ezután is, hogy jöjjek vissza kedden, addigra megkérdezik. Ebbe nem mentem bele, mivel vasárnap lejárt a jogosítványom orvosija. Újabb "beszélgetés", elmegy és megkérdezi az osztályvezetõt. Mire visszajött addigra aláírhattam így. Gondoltam csak sikerült. Közben az okmányiroda már bezárt, el kellett mennem a postára befizetni az illetéket. Mikor visszaértem az irodába akkor fennhangon tárgyalták az esetet úgy, hogy észre sem vették, hogy bementem és hallgatom õket. Már a kötelezõ papírmunka lett volna csak hátra, mikor odajött az osztályvezetõ és elmondta személyes felháborodását, hogy miért kell itt a fesztivált csinálni és miért jó nekem "ékírással" aláírnom. Ekkor kijavítottam a tisztelt értelmiségit, hogy mi a különbség az ékírás és a rovásírás között, majd elmagyaráztam a miértjét. Körülbelül még egy órán át fennhangon folyt a társalgásunk pro és kontra, de csak, hogy egy két példát kiemeljek többször megjegyezte, hogy Õ nagy Magyar,de ezért még nem ír "ékírással". Itt újabb helyesbítés, hátha megjegyzi már, hogy a Magyarok rovásírással írnak. Több alkalommal közölte, hogy az ILYENEK csak a felhajtást keresik, de mikor megkérdeztem, hogy milyenek azok az ilyenek, arra persze nem kaptam választ. Õ ebbe nem fog belenyugodni és jelenteni fogja az esetet a kek-nek (ha jól emlékszem), ez nem állapot, hogy az elfogadott latin helyett "ilyennel" írják. Õ még ilyet sosem hallott, ekkor mondtam neki, hogy nagyon szívesen megmutatom az interneten az ügyben lévõ cikkeket, de természetesen nem fogadta el a segítségem. Végül jegyzõkönyvet vetetett fel velem, hogy Én akartam így aláírni és Õ ezt csak azért fogadta el, mert el kellett. Még neki nem írják le feketén fehéren addig õ nem ismeri el ezt az aláírást.
A lényeg, hogy meglett az aláírás, igaz több mint két órás ügyintézés lett belõle. Azért azt mondom aki szeretne így aláírni, az álljon a sarkára és ne hagyja senkinek, hogy ebben megakadályozza.
Elnézést, hogy ilyen bõ lére eresztettem, de ha valakinek ezzel tudtam segíteni vagy bátorítani, akkor már megérte.
Sõt legalább valamiben elsõ lettem, mert elmondásuk szerint ilyen még szegeden nem volt.