Az én megfogalmazásom szerint a prepperkedés, a túlélésrõl szól és nem a hõsi halálról!
Persze én könnyen beszélek, mert 40x évesen már nem vagyok hadköteles.
Amúgy egyetértek londonercsecsével nem tudnánk magunkat mint ország megvédeni a jelenlegi hadsereggel.
Semmi. Ilyen minõségben már majdnem obsitos vagy a jelenlegi szabadságharc miatt :D:DIdézet:
Eredeti hozzászóló londonercsecse
Én nem bírom el a fegyvert, és enyhén rokkant vagyok, tehát kimaradtam a seregbõl, és még most sem bírom el a fegyvert akkor mi van? Befognak drónpilótának? :D
Szerencse vagy szerencsétlenség a helyzetem? Kitudja? :D
Egy idõs földmûvesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltûnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idõs ember csak ennyit mondott:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
- Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földmûves szerencséje miatt örvendeztek, õ ismét ezt mondta:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
- Amikor az idõs ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idõs ember, aki csak ennyit szólt:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadra fogható fiatalembert. Amikor az idõs földmûves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról.
Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Leginkább. De optimistább úgy fogalmazni, nyernének 1-2-3 órát az otthon maradottaknak, hogy elmenekülhessenek nyugat felé.Idézet:
Eredeti hozzászóló londonercsecse
Én a világháború kitörését kész tényként kezelem (a bemutatkozó topikomban már kifejtettem, hogy miért), úgyhogy annak lefolyását próbálom felmérni, megbecsülni és ez alapján készítettem tervet. Feleségemmel megbeszéltük, hogy vállalja-e a benne foglaltakat. Tulajdonképpen abból élek, hogy egy eseményt már akkor lássak, amikor az még be sem következik így arra készülünk, hogy még akkor el tudjuk hagyni az országot, amikor még nem kaptam meg a behívót, illetve a határon még nem tartóztatnak fel.
Valószínûleg két fõ frontvonal lesz. Az egyik itt mellettünk Kelet-Európában, a másik pedig a Földközi-tenger térsége. Szóval alapból elhagyjuk az országot, de még Európát is. Oroszország nyíltan megmondta, hogy azzal kezdenék, hogy a Balti államokat és Kelet-Európát atombombával semmisítenék meg az itt található NATO létesítmények miatt. Ha ez nem is igaz, akkor sem szeretnék a háború kellõs közepén megpróbálni túlélni a családommal.
Dél-Amerika mellett döntöttünk, azon belül is Chile. Már mindennek utánajártam. Egészségügy, oktatás, megélhetési költségek stb. Egy ott élõ magyarral meg van beszélve, hogy ha annyira gyorsan kell kimennünk, akkor náluk lakhatunk néhány hétig, amíg beindítjuk az ottani életünket.
Elkezdtük mindenünket pénzzé tenni. Fizikai aranyat és dollárt vesszünk. Semmi nem fog idekötni, amit sajnálnánk hátrahagyni.
Spanyolul tanulunk 3 hónapja.
Családjainknak elmondtuk a tervünket és hogy csatlakozzanak hozzánk. Durva és kevésbé durva elutasításokkal szembesültünk.
A feleségem ekkor azt mondta, hogy innentõl csak az számít, hogy mi és a gyerekeink biztonságban legyenek, úgyhogy megyünk nélkülük.
Ha már kint ér minket a háború, akkor olyan országba tesszük át a székhelyünket idõvel, akivel nincs az országnak kiadatási szerzõdése. Fõleg, mert Chile vízumköteles, viszont Uniós polgárként nem nagyon zargatnak, ha néhányszor átléped a határt oda-vissza és újra indul a 3 hónap. Mexikó jön számításba végsõ menedéknek. Ebben az esetben onnan már nem fogunk hazajönni többé elkerülendõ a büntetõjogi felelõsségre vonást.
Ami hátráltató tényezõ, hogy a feleségem terhes a második gyermekünkkel, így van egy idõsáv, amíg a tervünk nem megvalósítható.
Tulajdonképpen az itthoni prepper tevékenységem mind erre az eshetõségre szolgál, mint "B" terv. A BOL olyan helyen van, ahol én erdõben élnék túl, míg a családom egy kis közösségben viszonylagos védelemben lenne és idõnként meglátogatnám õket.
Nem tartozom semmivel a hazámnak és a hazaáruló kormányainknak. Nem fogok ölni azért, hogy a zsidók még jobban kiterjeszthessék a gazdasági befolyási övezetüket. Mint mindig most sem érdekel, hogy ki mit tart helyesnek, vagy mit fog tenni azok közül, akiket ismerek. A saját utunkat fogjuk járni. Harcolni, ölni egyetlen esetben fogok....ha valaki megpróbál megakadályozni a terveimben és el akar szakítani a családomtól. De akkor habozás nélkül nemzetiségtõl függetlenül.
A 2.vh idején például az amcsi besorozottak hasonló helyzetben voltak. Egy tábornok meg is jegyezte, hogy ez nyílt gyilkosság a honfitársaink ellen. Szóval egy ideig golyófogók lesznek a besorozottak, aztán, aki életben maradt és lesz némi harci tapasztalata, azzal majd lehet valamit kezdeni. De az elején biztosan nagy lesz a mészárlás.Idézet:
Eredeti hozzászóló londonercsecse
Én leginkább egy biológia támadástól tartanék vagy egy magasban felrobbantott EMP(atom) bombától.
A biológiai támadás valószínû közvetlenül nem érintené a vidéket, az EMP meg kitudja. Én eléggé a határnál lakok(5 km), így ha csak Magyarország a célpont akkor itt csak elmenne az elektromosság elvileg, mert miért akarnának Szerbiával is háborúzni, ahol ráadásul (ha jól tudom) minden második háznál van lõfegyver.
A káosz esélyesen elérne ide is ez nyilvánvaló számomra.
Néhány nap alatt, de maximum 2 hét alatt bevennék az országot, mert a honvédség nem sokat tehetne egy kb 50.000-es hadsereggel szemben sem akiknek van légi támogatásuk és fejlettebb eszközeik.
Civilek meg fegyvertelenek(99-99,5%) és nyílpuskákkal nem sok esélyünk lenne. Esetleg ha kifosztanánk pár szállítmányt, de akkor is kiképzés/tapasztalat nélkül nem lenne meg a szükséges erõ (habár van a környéken vagy 100 COD fan, akik az alapokat talán tudnák, de nem lenne meg bennük a szükséges fegyelem, jelenleg még bennem sem egészen).
Személy szerint nem mennék én sehova (ugyan már), de nem is adnám magam olyan könnyen. Kitalálnák valamit, de ez is helyet függõ.
Nem a kormányért harcolnák, nem valaki(k) ellen, hanem az igazságért és a szabadságért. Egy kényszerû helyzet lenne amelyben nincs jó vagy rossz, hanem helyes és helytelen. Tehát ha jönnek a Makarovfajzatok (COD) és ártatlan embereket mészárolnak le, akkor le kellene állítani õket. Vagy nyilat ereszteni beléjük vagy lelõni. Habár abban nem vagyok biztos, hogy meg-e ölném, mert ez helyzetfüggõ és rajtam is múlik. Persze ehhez helyzeti elõnybe kéne kerülnöm, úgy hogy addig még nem kaptak el. Fegyveres csoport szervezése is lehetséges itt helyben.
Ezeket a scenariokat nem tartom túl valószínûnek, legalábbis ebben a formában nem, kicsit valószínûbb egy gazdasági/társadalmi összeomlás (anarchia) ami szintén világháború pusztításával vetekedhet és fegyveres konfliktussal járhat ugyanúgy.
Esetleg egy irányított bomlasztás mint ami Ukrajnában történt az elmúlt 1 évben.
Nem olvastam végig a topikot az elejétõl. Így elnézést ha ismételek valakit.
Szerintem a legvalószínûbb egy etnikai konfliktus. Már most is látszanak a jelei. Elõbb utóbb kiborul a bili és helyi összecsapások keletkeznek. Ha ez eszkalálódik, nincs az a rendõrség, katonaság aki ezt megállítja. Ez elõször fõleg a vidéket fogja érinteni. Egy évtizedek óta munkanélküli réteget munkára szoktatni csak igen kemény törvényekkel és szigorral lehetséges. Erre ma nincs meg a politikai hajlandóság. Ennek megfelelõen elsõsorban azokon a vidékeken kell számítani erre, ahol a kisebbség túlsúlyban van. Egy valamit nem szabad elfelejteni. Pillanatok alatt komoly tömeget tudnak mozgósítani.
Az biztos. Nálunk egy Õk 150-200 fõs "kontingenst" fel tudnának állítani. Mi akik vagyunk kb. 800-1000 fõ, csak vissza tartanánk õket. Ebbe a létszámba az túl idõsek és túl fiatalok nincsenek beleszámolva(csak is a 18-50 éves korosztály).Idézet:
Eredeti hozzászóló Bagaméri
Itt már olyan háború nem fog kitörni, mint amilyeneket a II. világháborús filmekben láttunk. A mai háborúk úgy kezdõdnek, hogy a szemfülesek észreveszik, hogy néhány ország kivonta a követségét az országból. Ebben a néhány napban esetleg el lehet húzni, de utána nincs többé légiforgalom, személyi vasút és határátlépés. Ha ebben a néhány napban nem húztál el, már ott vagy a közepében a káosznak és arra ébredsz, hogy foszlik szét a házad teteje a repeszdaraboktól, pillanatok alatt megváltozik a lakóhelyed, de annyira, hogy fel sem ismered az utcádat, nincs mobil szolgáltatás, nincs TV, nincs villany, sõt nincs közigazgatás sem. Aztán majd jönnek mindenféle emberek, lökdösnek jobbra-balra, felírják a nevedet, elszedik a maradék holmid közül ami nekik kell és közben fingod sincs róla, mi történik. Esetleg belökdösnek valami sorba, ott ácsoroghatsz órákat, aztán vagy meglépsz onnan, vagy jönnek mások és kezdõdik elölrõl. Jó esetben idõnként adnak valami kaját. Közben ezt a csõdületet idõszakonként megritkítják a levegõbõl. Utána ismét a már írott módon újraszervezõdik a nagy nihil. A létszám drasztikusan fogy. Végül valakik (lehet, hogy más nyelven beszélnek, de az is lehet, hogy nem) összeterelik a maradék létszámot és viszik kihallgatásokra, kutyaólakba, verésekre, kényszermunkára, Gulágra, vagy Guantanamóra, stb. Senki sem tudja, mi van a házával, családjával. Talán majd évek múlva kiderül, hogy nem a CIA-hoz, KGB-hez, Alkaidához, Fideszhez, MSZP-hez, Kisgazdapárthoz, vagy fasz tudja hová sem tartoztál, de már úgysem számít. Aztán jön a Nagy Újjáépítés idõszaka. Jönnek a csilivili gépek, multik, a rosszul fizetett robot és a soha vissza nem fizethetõ állami-és személyi adósságok. Mármint azoknak, akik eljutnak élve idáig.