Az ûr (Meteor- vagy aszteroida-becsapódás és egyéb jelenségek, történések)

Nekünk csak elméleti beszélgetés, filozofálgatás, amely valóban teljesen rendben van. Amire a gumicsontot mondtam, az az, hogy vannak viszont, akik jutub-karriert és könyvírási kisvállalkozást alapoznak arra, hogy a gonosz idegenek már itt vannak közöttünk, és éppen üvegházzá változtatnák a bolygót. És ezt azért tudják megtenni, mert létezik rá megfelelõ méretû fizetõképes kereslet :D :D Mert ugye az, hogy a dolgok akár véletlenszerûek is lehessenek, pszichológiailag elfogadhatatlan az emberi elme számára.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló P. Dude

(Itt olvashattok Ehnatonról részletesen magyarul is, a 117617. számú bejegyzésnél kezdõdik. Megvolt egyben is ez az írás, elvileg Kiss Tímea a szerzõje, de megszûnt a honlap, amin régebben fenn volt.)

---

Lemaradt a link:

https://nlc.hu/forum/?fid=441&topici...ep=3&page=1177

Amúgy igen, egy földönkívüli fáraó talán kicsit off ebben a topikban, még ha kapcsolódik is az ûrhöz. :)

OFF

Lehet, hogy a véletlenszerûségtõl való idegenkedés az elmúlástól való szorongással függ össze tudat alatt. De ez csak egy ötlet. Nehezen fogható fel az emberi elme számára, hogy mondjuk megy az utcán a babakocsival, és ráesik egy öngyilkos aki megöli, mint múltkor azt a szerencsétlen édesanyát.

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló TMIB

Ahogy a vallás olyanokat mond hogy Isten a semmibõl teremtette a "kész" embert, az úgy húzós, (...) A nagy semmibõl nem lesz csak úgy egy egysejtû. Persze, a tudomány fejlõdik, de az élet kialakulása az amit szerintem soha nem fognak megfejteni.

---

Na és az "õsrobbanás"? Nekem az teljesen megfoghatatlan. A Matuzsálem nevû csillaggal például 20 éve vacakolnak. Akárhogy próbálják meghatározni a korát, a legvalószínûbb számítások is mindig idõsebbnek mutatják a feltételezett õsrobbanás feltételezett idõpontjánál. Aztán pár éve, 2017-ben egy fizikus lemodellezte, hogy nem is muszáj azt feltételezni, hogy volt valamiféle õsrobbanás.

Arról is olvastam egy tanulmányt, hogy eleve borzasztó messze van a tudomány attól, hogy hitelt érdemlõen nyilatkozhasson például a nagy bummról. Többek között arról írt benne a szerzõ, hogy minden ilyen elmélet csak a három dimenzióra korlátozódik. Miközben a dimenziók természetérõl, és hatásairól is csak találgatásaink vannak. A három dimenzió, abból is pontosabban a mi jelenlegi idõnk és helyünk csak egy kis szelete a "dolgoknak". Hozzátéve, hogy az érzékszerveinkkel még ennek is csak egy apró hányadát észleljük, és azt is mindenki szubjektíven. A dimenziók számáról és átmeneteikrõl találgatni sem tudunk, csak mondtunk valamit, hogy akkor legyen 12. Az osztályozási szempontjaink pedig a mi saját fogalmaink szerint alakulnak: idõ, formák, anyagminõség, stb.

Azt írja:

"Az univerzumok, amelyek különbözõ dimenziókban is lehetnek, számunkra ismeretlen mûködésûek, és azt sem tudjuk, hogy a tér-idõ hogyan hat rájuk. Azt nem ismerjük, hogy az anyagi szerkezetük milyen lehet, hogyan mûködik. Egyet viszont biztosan tudhatunk, hogy minden mindenben van, ha ez így van - és ez biztosnak vehetõ -, akkor hogyan beszélgetünk külön a nagy bummról? A táguló világegyetemrõl, meg az egészrõl? Lehet, hogy most úgy látjuk, úgy gondoljuk, hogy tágul, de ez iránt is kétségek merülnek fel. A nagy bumm - ha úgy volt, ahogyan ma elképzelik -, nem lehetett külön a többi dimenziótól, és máris az ismeretlen küszöbére léptünk, akkor ott mi történt? Külön semmi sem mûködik, minden elképesztõ mértékig hat egymásra. Hogyha valaki ezt felismeri, ha ebbe mélyen belegondol, egészen komoly tudományos problémái támadnának."

Valóban, az õsrobbanás is megfoghatatlan téma. Volt a semmi, aztán a semmi felrobbant és lett valami, amikbõl gázok, napok és bolygók lettek. Aztúgyhogy? :confused:

Az élet "kialakulása" meg még annál is elképzelhetetlenebb.

A tér-idõ-egyéb dimenzió témára meg közismert/elterjedt elméletek sincsenek. Persze tudósok biztosan írtak könyveket arról, de szerintem azt a társadalom már semmilyen formában nem tudná megemészteni.

Emlékszem hogy tizenévesként láttam egy dokumentumfilmet a fekete lyukakról és elég nagy nyomást gyakorolt rám. Persze már elõtte is érdekelt a téma. 13 évesen vettem csillagokról szóló könyveket. :)

Egyébként az a poén, hogy az "õsrobbanás" elmélete vallási eredetû. Az általánosan elfogadott tudományos álláspont Arisztotelésztõl kezdve, nagyon sokáig az volt, hogy az Univerzumnak nincs kezdete.

Yosef Bitton rabbi 2013-ban egy egész könyvet írt arról, hogy az õsrobbanás elméletével végre "bebizonyosodott", hogy a világot Jahve teremtette. Errõl Simon Singh vagy éppen Stephen Hawking is írt: az õsrobbanás feltételezéséig soha nem tulajdonítottak a Világegyetemnek kezdetet, és ha nincs kezdet, akkor nem is alkotta senki. Aztán jött a nagy bumm, és például Robert Jastrow már elégedetten állapítja meg, hogy "bezzeg a teológusok ezt évszázadokkal korábban megmondták."

Igen ám, csak mostanra konkrétan bizonyították, hogy nem szükségszerû az õsrobbanást feltételeznünk. (Az elõzõ hozzászólásban belinkeltem a 2017-es eredményeket.) Sõt, már jóval 2017 elõtt felállítottak egyéb modelleket (pl. Hawking is), amik nem feltételeznek kezdetet, ugyanakkor mégis megmagyarázhatják a tágulást.

Pedig a derék Bitton rabbi már annyira beleélte magát, hogy a könyvében következõ lépésként azt is megpróbálja igazolni, hogy az õsrobbanás feltételezett ideje valójában megfelel a judaizmus vallásos irataiban feltüntetett teremtés-idõpontnak. Jelesül: a 13,5 milliárd év az máshogy nézve pontosan 5774 esztendõ. :haha:

Szóval, nekem egyre inkább úgy tûnik, hogy nem azt keresték, hogy mi történt. Hanem egy meglévõ vallásos elképzelést akartak mindenáron "igazolni". Konkrétan a 4. században Ágoston püspök nagyjából az "õsrobbanást" írta le teremtésként. Úgyhogy ez volt a kiindulópont. Végül a nagy bumm elméletét pedig egy katolikus pap és fizikus, Georges Lemaître fogalmazta meg 1931-ben. Aki egyébként sosem mutatkozott "papi civilben", hanem mindenhova reverendában járt. Amikor 1933-ban ismertette a teóriáját, Einstein állva tapsolt és ezt mondta: "Ez a teremtés legszebb és legkielégítõbb magyarázata, amelyet valaha hallottam." (Bár fizikai modellként akkor még Einstein nem fogadta el.)

Az egyház pedig annyira felbuzdult az elméleten, hogy miközben a tudományos világ még javában vitázott a kérdésrõl, XII. Piusz pápa 1951-ben kinyilatkoztatta, hogy a nagy bumm "Isten és a teremtés tudományos bizonyítéka". Más kérdés, hogy ezt így, ebben a formában még maga Lemaître is tagadta (késõbb õ lett a vatikáni tudományos akadémia elnöke), úgyhogy aztán XII. Piusz sem beszélt errõl többet. De 1996-ban II. János Pál a vatikáni akadémiához címzett beszédében megint elõhozakodott azzal, hogy "az õsrobbanás a teremtés és Isten bizonyítéka". (Gondolom, finom fõnöki utalás is volt ez az akadémia számára a követendõ álláspontot illetõen.) János Pál egyébként Hawkingot is fogadta a Vatikánban, és azt javasolta neki, hogy ne feszegessék a nagy bumm idõpontját, mert annak Isten a tudója... Hawking így emlékszik vissza: "Örültem, hogy nem ismerte a konferencián éppen elhangzott elõadásom témáját - a lehetõségét annak, hogy a tér-idõ ugyan véges, de nincs határa, kezdete sem, tehát a Teremtésnek sincs idõpontja." :)

Röviden: én továbbra is a stacionárius Világegyetem mellett teszem le a voksomat. :) Mindig volt, mindig lesz.

Azt nem tudom hogy mi volt elõtte és mibõl lett. Azt nem tudni hogy mindig volt-e, de hogy örökké lesz, azt szerintem biztosra vehetjük. Csak folyamatosan változik. Minden távolodik egymástól, miközben csillagok meghalnak (és gondolom születnek is), és a fekete lyukak elnyelnek dolgokat amik valahová eltûnnek. (Az egy nagy kérdés hogy hová.)

Sósvízû tavak hálózatát fedezték fel a Mars felszíne alatt

Errõl szoktam beszélni én is, hogy a Föld is így jár majd, akkor amikor már rég nem is lesz emberiség:

"Nagyjából négymilliárd éve a Mars még meleg és nedves planéta volt, csakúgy, mint a Föld. A vörös bolygó azonban a múltban azzá a sivár és száraz világgá változott, ahogyan jelenleg is ismerjük."

Idézet:

---

Eredeti hozzászóló TMIB

Valóban, az õsrobbanás is megfoghatatlan téma. Volt a semmi, aztán a semmi felrobbant és lett valami, amikbõl gázok, napok és bolygók lettek. Aztúgyhogy? :confused:

A tér-idõ-egyéb dimenzió témára meg közismert/elterjedt elméletek sincsenek. Persze tudósok biztosan írtak könyveket arról, de szerintem azt a társadalom már semmilyen formában nem tudná megemészteni.

---

Az õsrobbanás csak a nevében robbanás. Valójában arról van szó, hogy a "kezdõ pillanatban" az egy pontban lévõ, extrém sûrû anyag és energia elkezdett kitágulni, és ebbõl jött létre a mai univerzum. Csak a tágulás sebessége miatt nevezik robbanásnak.
Amúgy, mint elmélet, mikor elõször elõhozakodtak vele néhány évtizede, nem aratott osztatlan sikert. Az, hogy ma foglalkozunk a témával, annak köszönhetõ, hogy egy vonatkozó konferencián a résztvevõ tudósok 60-40 arányban megszavazták (ahogy a bálkirálynõket szokás), hogy a nagy bumm valószínûbb, mint, hogy nem volt.

A téridõ meg hasonló témákkal meg van egy csomó közérthetõ anyag is, és elmélettel is tele van a padlás. A társadalom értelmes része meg tudná emészteni.

Akit érdekel a téma, ajánlom a "Buddha és a részecskegyorsító" címû könyvet, azt pont ezzel foglalkozik, hogy ezek a leginkább emészthetetlen tudományos dolgok hogyan és milyen úton módon bukkannak fel régi szövegekben. Van a végében forrásjegyzék is, cikkekkel meg mindennel. Torrentovics bácsitól kölcsön lehet kérni digitális verzióban is.