Én nem írok semmit, értelme úgyse lenne, inkább fordítok egy cikket vagy hírt. :)
Printable View
Én nem írok semmit, értelme úgyse lenne, inkább fordítok egy cikket vagy hírt. :)
Ugyanígy vélekedtem akkor is :D:D:D Nem veszem túl komolyan a dolgokat.
Amúgy nem tekintek rád feministaként, nem is ismerlek, és nem is érdekel. Ez nyilván hihetetlen a mai "megmondom a tutit"-korban, de még véleményem se nagyon van, mert minek, van másnak bõven, én nem töröm magam ilyesmivel.
Annyit írtam, hogy a feminizmus ugyanolyan kupac sz.r mint a sovinizmus. Ezzel minden gondolkodó ember tisztában van, és itt a fórumon nincs olyan ember, akinek ezt külön ki kellene fejteni :)
Ti hogy veszitek észre, létezik még olyan hogy egy nõ kiáll az embere mellett?
Régebben az volt a lényeg, volt a férfi, aki vitte haza a pénzt, meg a nõ, aki otthon dolgozott. A férfi hozta a döntéseket, a nõ meg segítette benne. És a férfi úgy hozott jó döntéseket, hogy az asszonya megteremtette a jó döntések meghozatalához szükséges környezetet.
Létezik még ilyen?
:hogymi:
Kinél ki hozza a döntéseket? Ha döntést hozol támogat az asszony? Próbál segíteni? Vagy õ hozza a döntéseket? Kinek a szava számít jobban? Vagy magadra hagy ha döntened kell? Ha gond van akkor segít, vagy azt mondja hogy a te bajod, oldd meg magad a problémát?
Általában eldöntjük, hogy valami igazi probléma-e, vagy csak bemeséljük magunknak, meg átgondoljuk, hogy tulajdonképpen mit is akarunk.
Mi mindig megbeszéljük a dolgokat, és igyekszünk összegyûjteni a pro és kontra érveket. Utána húzunk egy egyenleget, és amerre billen, az lesz a döntés. Persze ez csak a rendes dolgoknál mûködik, bálkirálynõt a szokásos demokratikus szavazáson szoktunk választani...
Asszonnyal mit csináltok ha rosszalkodik?
Tegnap veszekedtünk, elmentem, és mire visszajöttem szét volt cseszve a laptopom touchpadja :/ azt mondja nem nyúlt hozzá, közben az elõzmények között láttam, hogy szöszölt a gépemmel.
Mit lépnétek erre?
Ott vannak az elõzmények - mutasd meg neki mint bizonyítékot és tedd hozzá, hogy mikor elmentél otthonról még kifogástalanul állapotban volt a gép.
Az elõzmények alapján akkor használta valaki (mondjuk Õ) a gépet, amikor te épp nem voltál otthon, ellentétben a laptopoddal és a barátnõddel.
Plusz nem olyan weboldalakat nézegetett ami te szoktál úgy általában - és mutasd is meg neki a korábbi böngészési elõzményekkel alátámasztva.
Valószínû, hogy nem akarja majd végignézni és hallgatni a mutatni és mondanivalódat, mert bûntudata lesz. Amikor már elindul és ott akar hagyni téged a laptopnál, akkor mond neki azt, hogy "Akkor ezek szerint mégiscsak te voltál az elkövetõ!". Ezután mondd neki, hogy nem tört össze a világ emiatt, de legközelebb vigyázzon jobban az általa használt eszközökre.
Van olyan helyzet is hogy végig hallgatja a mondani valódat és esetleg be is ismeri a tettét(ritka dolog egyébként,de van ilyen). Ekkor is meg tudod beszélni szépen vele a dolgokat, hogy nem haragszol reá, de legközelebb úgy vigyázzon az eszközeidre mint ha a sajátjai lennének.
Nem kell ideges lenni rá, mert mindenki hibázhat.
Egy jó párkapcsolat alapja az õszinteség, megértés és a tisztelet.
A szavaknak sokszor nagyobb erejük van mint a fizikai kontaktusnak. :)
Nincsen barátnõm egyébként, ha ez nyom a latba valamit.
én virágot vinnék és bocsánatot kérnék..de nekem már feleségem van, nem barátnõm :D
Ha nálunk van gáz csak facepalm és annyi. Van hogy vitatkozok, de annak semmi értelme, a veszekedésnek még annyi se. Úgyhogy csak egy
http://magyarprepperforum.org/image....ine=1388189128
és ennyivel letudom a dolgot. Úgyhogy mostanába na házvásárlás körüli nézeteltérések miatt meg már bele van gyógyulva az arcomba a tenyérlenyomat. :huuu:
Uh :D köszi a válaszokat. Ütõsek :)
De tényleg. Ilyenek volnának a nõk. :)
A legkisebb dolog a touchpad a gépemen, már megjavítottam.
A legmeredekebb az volt, amikor a nagybátyjától ajándékba kapott elég komoly sony táblagépet csak úgy törökülésben szétcsexte a betonon :D
Mert nem tetszett neki a mondanivalóm. :D
Aztán sírt, bõgött, (azt hitte teljesen vége a gépnek) én rendeltem rá új alkatrészt, az megjött, rászereltem, aztán egyik nap sírva jött haza, hogy elejtette és megint összetört. Megint rendeltem rá alkatrészt, de azóta már nem mûködik. A táblagépek tündöklése és bukása. Amúgy elég nagy szivatás, hogy törékeny mûanyagból és üvegbõl van. 2 éves toshiba laptopom rendkívül megkímélt használat során például már cserepesre tört. Rotyog az egész gép, ha megemelem hullámzik.
Ilyen szarokat gyártanak.
Mondjuk egy apple gépet még egy nõ sem biztos, hogy tönkre tudna tenni, de olyanra nincs pénzünk.
Hm, lehet, hogy az asszonykát kéne lecserélni akkor, ha ilyesfajta vérmérsékletû...
Vitatkozom Youtubeon.
Volt egy hozzászólás ami rengeteg tetsziket kapott. Egy nõ azt írta, hogy "a szeretetet terjeszd, de a lábaid tartsd zárva". Nõ írta nõknek. Erre én írtam, hogy "ha egy férfinek kiadod a diktátumot, hogy választania kell szeretet és szex között, akkor magányos nõ leszel".
Erre jön egy másik nõ, aki nekem esett, hogy a férfi aki szexet akar az "férfi-k.rva", meg "nem szereti a párját és egy szaralak", meg "különben is, nem mindenki akar szexelni".
A válaszom az volt hogy "minden normális és egészséges ember akar szexelni", meg "az a nõ se tiszteli a párját, aki nem fekszik le vele" és "aki nem akar szexet, annál egészségügyi vagy mentális problémák lehetnek".
Ez után már tisztára õrjöngött, hogy az teljesen normális ha valakiben nincs érdeklõdés a szex iránt, meg hogy annak semmi köze az egészséghez, meg én biztos egy kis szaros gyerek vagyok azért írok hülyeségeket.
Erre belinkeltem neki egy orvosi cikket arról hogy mi okozhatja azt hogy egy nõ nem érez késztetést szexre. Meg odaírtam neki hogy az milyen hogy valakinek ilyen gondja van, de ezzel a tudattal mégis magához láncol valakit és hogy az elég gonosz dolog.
Szerintetek?
Ha egy nõ magához láncol egy férfit, de ugyanakkor nem fekszik le vele de elvárja hogy a férfi hûséges legyen, az milyen dolog? Az úgy normális? Akkor ha a férfi már belefárad és másik nõ után néz, akkor az a férfi egy sz.aralak? Vagy csak már nem lát más kiutat?
Természetesen a szerepek felcserélhetõek. Ha egy férfi nem hajlandó semmit csinálni a feleségével, barátnõjével, menyasszonyával, de a nõ meg szeretné, akkor ott ki a hibás ha a nõ ebbe belefárad?
Valószínû hogy akivel vitatkozom az pont azért õrjöng, mert õ is egy olyan nõ aki magához láncol valakit akivel õ nem akar lefeküdni, de azt elvárja hogy a férfi hûséges legyen hozzá. :rolleyes:
Volt egy régi Mónika show adás, abban egy nõ mondta hogy "ha a férfi félrelép, akkor az a nõ hibája, mert nem kapta meg otthon amit kellett volna".
Ez tökre így van Túlélõ, mindennel egyetértek.
A szex hiánya válóok, de legalábbis hûtlenkedésre ad okot.
Meg nehogymár egy fiatal, ereje teljében lévõ, egészséged ember ne csinálja... Majd egy szívbeteg, 90+-os tata-mama lehet nem kívánja, de addig...
A nõ folyamatosan mondja, hogy õ "aszexuális" (ami azt jelenti, hogy nem érdekli egyik nem se és nem érdekli a szex). De akkor meg minek szól bele? :huuu: Az aszexuálisok egy speciális helyzetben vannak, náluk ez valószínûleg mentális betegség lehet. Attól viszont még igaz lehet a nõre, hogy õ, mint aszexuális, maga mellég rabosít egy férfit és szex nélkül elvárja tõle hogy a férfi õt szeresse, maradjon vele és rá se nézzen más nõre. És a nõ azt hiszi hogy az ilyesmi az normális! :rolleyes:
(Nem mellesleg már "les.ggfejezett", meg más trágárságokat is írt.)
Ahelyett, hogy egy férfival egy kellemes vacsora után, kellemes nyugodt hangulatban megcsinálják a gyereket, inkább a kórházban az átjárószobában terpesztette szét a lábait a mesterséges megtermékenyítés végett. Fuck logic. :D
Azt nem tudom hogy gyereke van-e, de azt mondja hogy õ nem tapasztalatlan szex terén, csak azért mert aszexuális. Ezek szerint nem érdekli a szex, meg taszítja, meg a másik nem se érdekli, ezek szerint a szerelem se mûködik nála, mégis lefeküdt valakivel, vagy valakikkel kényszerbõl? Én igazából azt se értem hogy minek kezdett velem vitatkozni, hiszen õt nem is érinti az egész társkapcsolat/szex téma.
Az aszexualitás betegség. Innentõl kezdve elõkerül a téma, hogy illendõségbõl nem vitatkozunk egy kerekesszékessel sem ;)
Õ azt se ismeri el hogy õ beteg. Õ azt mondja hogy ha egy férfi vagy egy nõ nem tud szerelmes lenni, meg nem vonzódik senkihez és semmilyen formában nem érdekli a szex az teljesen "normális".
Õ nagyjából az a kerekesszékes, aki "s.ggfejnek" hívja a járni képes embert, csak mert aki tud járni a szerint fontos és jó dolog ha valaki tud járni. Meg a kerekesszékes elmondaná, hogy az a normális ha valaki lábak nélkül születik. :huuu:
Nagyjából ez történik a vitában.
A beteg agy nem képes felismerni a benne rejlõ betegséget.
Ezért nem is fogadja el az orvosi segítséget, hiszen õ nem beteg véli magáról.
Ezzel a 22-és csapdája bezárult. :D
Ha valaki így viselkedik, annak az aszexuális beállítottság biztosan nem oka. Vagy tényleg ilyen, azaz önmagát éli, vagy csak szerepet játszik, de bárhogyan is van, énközpontú, nem tiszteli a másságot, a tiédet sem. De talán te sem az övét :) Énközpontúság alatt most azt értem, ha magunkból kiindulva úgy gondolunk a másik emberre, hogy tulajdonképpen olyan mint mi, csak valami elromlott benne, de majd mi kijavítjuk :) Nagyon sok kapcsolat bukik meg ezen.
A másság az más, a betegség és hasonló dolgok viszont sok esetben gyógyíthatóak. Olyan ez hogy nem tisztelem se az alkoholizmust, se az alkoholistát, viszont ha az alkoholista tesz valamit saját magáért és próbál felülkerekedni a szenvedélybetegségén, akkor azt úgy már tisztelem. Ha viszont egy alkoholista nem ismeri el hogy gondja van, sõt a többi emberre mondja hogy õk hülyék, mert õk nem isznak napi 1 liter pálinkát, pedig (szerinte) az a normális, akkor annak nem sok értelme van. :)
Azt is fontos körülmény hogy én nem szóltam hozzá, õ esett nekem és õ lépett fel a normalistás ellen. Mert gondolom kár lenne tagadni hogy az emberek többségét érdekli a szex, legyen az heteró, homo, vagy akármi akárki.
Abban gondolom egyetérthetünk, hogy egy egészséges fiatal nõtõl, vagy egy férfitõl elvárni azt, hogy párkapcsolatban ne akarjanak a párjukkal lefeküdni (soha), az úgy nem normális. Akkor vagy az egyik fog szenvedni, vagy a másik, aztán késõbb meg mindketten, majd vagy szétmennek, vagy együtt maradnak és szenvednek tovább egy rossz párkapcsolatban.
Egyetértünk. Rossz kapcsolatban benne maradni az olyan, mintha valaki mindig abba a kocsmába menne ahol megverik, nem a másikba ahol meg nem. Ennek jópár oka lehet, irracionális remény, hogy majd ez valamitõl megváltozik (nem fog), félelem a szabadságtól, vagy az addig befektetett energiákat nehezen írja le veszteségként, stb. Jobb az ilyenbe bele se menni.
Errõl a nõrõl jut eszembe. Ahogy visszaemlékezem, bármikor is szóba került a téma filmen, akkor a nagyon bölcs (vagy bölcsnek látszani akaró emberek) meg jegyezték, hogy "Azt azért tudd, hogy a pornófilm az nagyon nem igazi. Mert a valóság az egyáltalán nem olyan." A mai fejemmel azt üzenném nekik, hogy nektek aztán nagyon unalmas lehet a hálószobátok. :haha: Régen azt hittem hogy nincs igazuk, ma meg már tudom hogy nem volt igazuk. De akkor meg miért próbáltak okosat mondani? Azóta se értem.
Csak gondoltam megemlítem, ha már a múltkori téma is egy kicsit hasonló volt. (A vitám a nõvel egy olyan Youtube videó alatt volt, ahol férj-feleség elõször nézett ilyen tartalmú filmet, és mutatták az arcukat, meg hogy mit mondanak egymásnak.)
:)
Igazából a romantikus filmek nem olyanok mint a valóság. Abban van a nagy szerelem, a boldogan élnek amíg meg nem halnak. Legalábbis az ilyen filmek majdnem mindegyikében. Nem arról van szó, hogy nem szeretném a romantikus filmeket, csak tudom hogy nem igazak, vagy csak nagyon kis mértékben.
A romantika élethazugság. A romantikus alkat nem a jelenben él, elvágyódik, mindig máshol lenne mint ahol van, mást csinálna mint amit éppen tesz.
Szexben nem jó ha vannak tabuk, szerelmi kapcsolatban élõk szeretkezése kívülrõl nézve nem biztos, hogy megkülönböztethetõ a pornótól, bár a testbeszéd elárulja, hogy ez bizony mégsem egy meghitt, bensõséges kapcsolat.
Az nem baj, ha valaki okosat mond, az a baj, ha okoskodik, azaz saját magát elõnyösebb helyzetbe szeretné hozni. Ezt nem szoktuk szeretni, vagy mert mi szeretnénk egy kis elõnyt, vagy mert jobban szeretjük a nyertes-nyertes helyzeteket egy beszélgetésben.
Sokan nem bonyolítják túl ennyire az okoskodást, hiszen már ahoz minimális észre van szükség, hogy felismerjék, ezzel elõnyösebb helyzetbe kerülhetnek (hol? minek?). A legtöbben azért élnek így, mert egyszerûen azon a szinten vannak, ahol számít, hogy kinek nagyobb a farka.
Ebben is benne van a múltkori téma. Jól megmondja az öreg, hogy a szex az egyenlõ romantika és intimitás. :D
http://valasz.hu/vilag/a-nemzedek-am...a-porno-113480
És itt van amit írtam rá.
Még ilyen ostoba cikket. Nem csoda, megint egy "szakértõ". Majd egy 81 éves mondja meg, hogy mi a helyzet a mai fiatalokkal.
Sokan szeretik a videójátékokat? És? 20 éve is sokan szerették. A mostani 30-40 évesek attól még nem rosszabbak mint az elõzõ generációjuk. Ugyanúgy dolgozik, családot alapít mindenki. A videójátékok elõtt meg sok volt a tévéfüggõ. Ugyanúgy képernyõbámulás. Attól az 50-es és 60-as korosztály rosszabb mint az azt megelõzõ?
"A videojátékok változatossága és intenzitása az élet más területeit – iskola, munka – unalmassá teszi."
Miért, a videójátékok elõtt az iskola és a munka izgalmas volt? Ezt a hülyeséget a szerzõ komolyan gondolja? Én már akkor untam az iskolát, mielõtt az elsõ számítógépem megvettem. A munkám se túl izgalmas, de ennek semmi köze nincs a videójátékokhoz. Ráadásul munkáról beszélni gyerekek és fiatalok körében? Azok még mind iskolások, egyik se dolgozik 12-14 évesen.
"Komoly problémát jelent, ha a fiúk az internetes kemény pornóból és nem saját tapasztalatból tanulják meg a szexualitást. A felmérés szerint ezeknek a fiúknak zavaros elképzelésük van az intimitásról. Félnek a valós kapcsolatoktól, mert abban már kommunikálni is kellene, érzelmi közelséget is ki kellene alakítani, testközelbe kellene kerülni olyan személlyel, akinek romantikus elvárásai is lehetnek."
Ez is mekkora ökörség. A 81 éves tata már arra se emlékszik hogy milyen a szex, de õ a nagy felmérõ és õ megmondja hogy a fiatalok rosszul csinálják.
Az nem tûnt fel az öregnek, hogy talán inkább pont azért több a visszautasítás, mert a liberális új világ a nõk szerepét máshogy osztja be és a nõk régen tiszteletben tartották a férfiak közeledését, de most megalázással párosítják az elutasítást? Talán inkább ez az oka, nem? De honnan tudná ezt egy vénember? Az õ idejében még más volt a helyzet.
https://www.facebook.com/tulelo.tmib...25866794139677
Ezen vannak most kiakadva az emberek.
Apák napja? Nem. Nekik nem lehet ilyenjük, mert a férfiak nem érdemlik meg. "Boldog apák napját, anyu!". Mert a nõknek az apák napja is kell. Feminizmus. :rolleyes:
https://www.youtube.com/watch?v=rf6D3UjqbkQ
Mit lehet csinálni a nõddel, amikor észérvekkel szemben elkezd butaságokat ugatni?
Példának okáért:
Ma le akartam fürdeni mert viszketek a csaláncsípésektõl.
A barátnõm közölte, hogy most az öccse fürdik (na ki az úr a házban... õ fürdik elõttünk) és hogy nincs melegvíz. (kifürödte a megkérdezésünk nélkül)
Én mondtam neki, hogy nem szívesen fekszem le aludni így, mondtam, hogy akkor menjünk be és lezuhanyozok a langyos vízben amit az öccse hagyott.
Következõ válasz: De most hogy mész be most fürdik nem érted???
Mondom: utána. megyünk be.
Azt mondja: jó de én kádban akartam lefürödni.
Mondom: ha az öcséd kifürödte a vizet az egyetlen megoldás a zuhany, nem gondolod?? ha az nem felel meg sehogy nem fogsz ma fürdeni.
Erre megszólal, hogy õ így sem fog tudni fürdeni, mert õ nyitja meg a csapot amíg a slagon átjön a víz a mi lakásunkba.
Mondom: figyelj, ott bent is lehet ám fürdeni nem gondolod? Nekem nem kell a slagon át áthoznod a vizet, vagy nem lehet már bemenni az anyádhoz fürdeni?
Azt mondja: nem õ itt akar fürödni a mi lakásunkban.
Mondom: te tényleg ennyire hülye vagy?
Õ: NEM! TE VAGY A HÜLYE!!!
egyébként egy teljesen tehetséges, csinos, jó vágású lány, de ilyenkor nem tudom mit kéne vele kezdeni, felpofozni?
Ja és most ahelyett, hogy intézné a zuhanyzásunkat konkrétan bebújt a kamrába duzzogni mert hogy megint veszekedek vele (pszichológiai hadviselés)
Egyébként sem tud bemenni a házba, mert az anyja kizárta, hogy õt éjszaka ne háborgassa senki. És kevésbé zavarja az, hogy ha én vagyok ideges, mint az, hogy az anyjával lerendezze ezt a helyzetet. De ha felkeltené az anyját (kopog az ablakon) nyilván beengedné.
Én nem szólok bele mert nem az én anyám, de ha az én anyám lenne és így kizárna addig verném az ablakot amíg fel nem kel.
Normálisak az emberek?
Ilyenkor azt gondolom, hogy nem a zombi az ellenség, nem a kormány, nem a politikus, nem amerika, nem a multik, nem a menekültek, hanem néha a közvetlen rokonaid, ismerõseid, párod, akikkel ANYAGI közösséget vállaltál. Mert a párodnak egy pénzes kigyúrt mûpasi kell mert meghülyítette az agyát a fogyasztói társadalom. A többieknek meg a pénzed, energiád része kell és sokaknak ha adsz, csak még többet akarnak.
Egyszerû megoldást javaslok: ilyen esetben dobjatok fel egy nagyobb fazék vizet a gázra és melegítsétek meg. Bele a kádba, hozzáengedni langyosat, aztán annyiból meg lehet fürdeni.
A rossz dolog benne, hogy ha hõség van, akkor a forróvíztõl még inkább átforrósodik a ház.
De valamit valamiért, és az mégiscsak jobban elviselhetõ mint az összeveszés. :)
Nem próbáld megérteni, mert az a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz:)
Lezuhanyzol. Aztán megkérdezed, hogy nyissad-e a csapot neki. Semmi több körítés!! Bármi, ami az "igen" tartományon kívül esik, azt figyelmen kívül hagyod és elmész aludni. Nem vicc...tényleg!
Én mindig is azt vallottam, hogy ha egy nõ menni, akar, akkor menjen és ezt többnyire elég sûrûn hangoztatom is.
Az meg alap, hogy rokonokkal, szülõkkel nem lakom együtt, de még néhány háznyira sem. Egyik se tudjon hozzám papucsban átjönni, mert akkor az élet elõbb- utóbb pokollá változik.
Teljesen igazad van, sajnos a rossz anyagi helyzet és a lustaság belevitt ebbe a pokolba, egy ideje keresem a kiutat, de a lustaság gyõz. (elég nagy luxus lenne albérletet fizetni) A legnagyobb probléma ezzel az, hogy le kell nyelni sok hülyeséget a többi családtagtól így pedig a nõd tudat alatt úgy érzi, hogy te elveszítetted a vezetõ szerepet. Ha ez megtörténik nagy a baj.
Semmi más nem számít, az anyós papucsa, az öccse hülyesége, csak ez a vezetõ szerep, amit sok pénzzel, vagy komoly rábeszélõképességgel lehetne csak kivívni a (lány) összes rokonánál. Én próbálkoztam, nem sikerült.
Ha nagy luxus, akkor is külön kell menni. Meg fogod találni a módját, amikor már benne vagy, hogy fizesd és közben máris visszajön valamennyi abból a bizonyos vezetõ szerepbõl. Nem élheti az ember az életét úgy, hogy csak állandóan a körülmények sodorják, ahogy éppen sikerül. Ami zavar, bosszant, dühít, azt ki kell iktatni, mert csak egyre mélyebbre húz. Bármennyire is nehéznek sõt lehetetlennek tûnik, nincs más mód, hogy az ember ura legyen az életének.
Bocsánat, ha itt kéretlenül életmód tanácsokat osztogatok, de meg volt az életemben ez a kontroll nélküli idõszak is, mint neked és az ellenkezõje is most. Nincs az a kényelem, amire elcserélném a mostani állapotot.
Próbálom magam felépíteni azoknak a dolgoknak a romjaiból, ami abból maradt, amit rosszindulatú hamis emberek széthordtak az életembõl és értelmetlenné tették... Ha a szüleimen múlna már az utcán lennék, bár itt nem rájuk gondolok!!
Én megpróbáltam bent maradni a felsõoktatásban, de így nem sikerült, viszont nem vagyok az utcán.
Most jön majd a munka. Ha az összejön, talán kiveszek egy albérletet, vagy még kibírok egy évet, és utána veszek egy kisebb zártkerti ingatlant.
Inkább örülj annak, hogy mennyi mindent tanulsz ebbõl. Már ha nem vagy lusta ahhoz is :)
Elhordták az életed? Hm, legközelebb körültekintõbben kell embereket beengedned az életedbe. Itt nem arra gondolok, hogy jaj, el kell fojtani az érzelmeket, satöbbi. Ez a duma nagyon sz.r, érzelmekkel még sosem ártottak senkinek, aki nem ment bele a dologba maga is.
Mikor valakit beengedsz az életedbe, annyit jelent, hogy bizonyos dolgokban nem te, hanem õ dönt. Azonban egy döntés akkor is felelõsséget rak rád, ha átengeded másnak, mert mégiscsak a te dolgodban születik az a döntés.
Az élet, meg a szociális kapcsolat a többi emberrel tulajdonképpen végetelenül egyszerû.
Tudd, hogy mit akarsz, tudd, hogy hogyan éred el, hozd meg magad a döntéseidet, és vállald fel a tetteid következményét. Mindennek ára van.
Ez nehéz (az egyszerû sosem jelentette, hogy könnyû is), és bent a fejedben egyedül maradsz a saját felelõsségeddel. Ez ijesztõ, sokaknak pedig akkora teher, hogy nem is vállalják, inkább élnek tovább a meleg, híg f.sban, mert akkor legalább a látszólagos kényelem megvan.
Itt vagy a fórumon, tehát tudsz netezni. Innen nyílegyenes logika vezet ahhoz, hogy tulajdonképpen mindened megvan, hogy irányítsd a saját életed. Csak el kell kezdened.
Bár nem itt van a helye, de:
"Szerintem a boldogtalanságnak két nagy oka van és egyik sem pszichiátriai, vagy orvostudományi.
Az egyik a hatalom nélküliség. Abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy nincs elég hatalmam arra, hogy azt tegyem, amit akarok, és ne tegyem azt amit nem akarok, boldogtalan leszek. Minden állat boldogtalan, ha fogolyként tartják. Ha egy állat nem tudja azt csinálni, amit akarna, és olyan dolgokat kell csinálnia, amiket nem akar, akkor boldogtalan lesz. Mi is azok vagyunk. Nekem tehát nem arra kell hatalom, hogy más emberek fölött legyen hatalmam, hanem arra kell hatalom, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amiket én nem akarok, és azt csinálhassam, amit akarok. Van annak egy tudománya és egy mûvészete, hogy hogyan szerezzen és tartson meg az ember éppen elég hatalmat arra, hogy úgy élhessen, ahogy akar.
A boldogtalanság másik lehetséges oka az, ahogyan velem bánnak, és ahogyan én bánok másokkal. Tulajdonképpen az elsõ könyvet az etikáról Arisztotelész írta. Õ pedig nem azért írta, hogy megmondja másoknak, hogyan kell élni, mit kell csinálni, és mit nem szabad, hanem azért írta, mert rájött, hogy ha nem jól bánunk egymással, akkor nem leszünk boldogok. Õ is a boldogság felé akart utat találni. Szerinte minél jobban bánunk egymással, annál boldogabbak leszünk."
Feldmár András
Helyben vagyunk.
https://www.youtube.com/watch?v=I1PwQHaXn6k
:haha: