No, no, no!!! Álljunk csak meg egy pillanatra! Az elõbb nem ezt írtad!
A két állítás közel sem azonos, az elsõben szó sincs megbeszélésrõl, csak a döntésrõl. Az elsõnél igenis úgy érzem, hogy ki vagyok zárva a döntésbõl, a másodiknál természetesen nem. Ott már közös lehet a döntés.
Nem baj, miért lenne baj? Nem azzal volt gondom, hogy nem akkor szül amikor én akarom, hanem azzal, hogy egyedül akarja eldönteni mikor szülje meg a közös gyerekünket. Pont azért, mert közös. A döntésnek is közösnek kellene lennie.
Ne dramatizálj légy szíves! Nem "áll" az neked jól. Senki sem akar felkoncolni, se máglyára küldeni. Sõt, túl nagy véleménykülönbség sincs köztünk, csak más irányból közelítjük meg a dolgokat és pontatlanul fogalmazok(/zunk).
A harcos férfi kérdésében az álláspontom, ami szintén csak személyes vélemény, nem kõbe vésett igazság. Én, mint "harcos" férfi, este hazatérve a családi fészek békéjére vágyok és nem újabb csatározásokra. Nem is feltétel nélküli kiszolgálásra, akarat nélküli cselédre, de nem is egy harcos amazonra, vagy egy házisárkányra.
A fõnyereménységgel kapcsolatban: én személy szerint nem célom fõnyeremény lenni, mert mindig akad valaki aki meg akarja ütni a fõnyereményt. :)