Printable View
Ez itt a reklám helye:
Kedves Barátaim! Túlélõ biztatására rövidesen e helyen megnyitom "Trendo Bisztróját", egy afféle prepping gasztro-kuckót, elszánt túlélõk számára, akik még az én fõztömet is hajlandók megenni, persze kizárólag végszükség esetén.
A tulaj maga fõz, de szereti, ha az ételeit mások fogyasztják el! Válogatós vendégeim lehetõleg ne az éttermi részbe, hanem egyenesen a konyhába fáradjanak, ahol a másnapi menü alapanyagaként vesszük õket figyelembe!
Mézes mák - túlélõreggeli
Csatolmány 53Csatolmány 52
Ezt a pofonegyszerûen, tûzgyújtás és fõzés nélkül elõállítható kalóriabombát téli reggelekre ajánlom!
Hozzávalók:
- darált mák
- méz
Elkészítés: a darált mákra rácsurgatjuk a mézet, úri ízlésünk szerint. Különcök csinálhatják fordítva, vagyis a kicsurgatott méztócsát szórják meg bõven mákkal :D és már kanalazhatják is!
Luxus kivitelû változat: rum(os teá)ban megáztatott mazsolát is keverhetünk bele.
A méz áldásos hatásának könyvtárnyi irodalma van. Csak azt jegyzem meg, hogy a nálunk sztárolt akácmézzel szemben jómagam inkább a szelídgesztenye és a hársmézet preferálom. De ha valaki a "szõke" mézhez szokott hozzá, akkor vaddohány mézet is fogyaszthat az akác helyett.
A mák aminosavakban, zsírsavakban, foszforban, kalciumban, káliumban, magnéziumban és vasban gazdag. Régóta tudjuk, hogy lassítja az öregedési folyamatokat. Elõsegíti a magas vérnyomás csökkentését. Kedvezõ zsírsav összetétele van.
A képen látható zacskóban a darált mák van, így menekülés esetén nem kell a preppernek mákdarálót is magával cipelni, habár az önvédelmi fegyvernek is használható! A zacsi vákumozott, felnyitás nélkül félévig eláll. Kibontás után 1-2 napon belül használjuk fel, mert a mák illóolaja gyorsan megavasodik.
A közölt receptre anno Schirilla György távfutó és -úszó hívta fel figyelmemet. (Õ volt az, aki a jeges Dunát szokta átúszni telente és egyszer, Kenderesrõl Moszkváig futott, hogy megmutassa az utat hazafelé az itt állomásozó szovjet csapatoknak)
Minimalista zabkása - túlélõreggeli
Csatolmány 54
Nálunk a zabkását beskatulyázták afféle "bébipapinak", holott kiváló táplálék felnõttek számára is. Jómagam a minimalista változatát kedvelem, angolosan, vízbe fõzve, sóval ízesítve.
Pofon egyszerû elkészíteni. Kezdõknek csak arra kell figyelni, hogy ne méretezzék túl az adagolását, mivel hihetetlen sok folyadékot fel tud venni, többszörösére duzzad. Viszont gyorsan megfõ. Folyamatosan kevergetés mellett fõzzük, mert hamar lekap! Fõleg igaz ez a gyerekeknek, édesszájúaknak készülõ felturbózott változatnál, ahol tejjel is felöntik (ekkor is vízben kell feltenni!) és cukrozzák. (Ebbe is lehet mazsolát, aszalt szilvát tenni)
Ne fõzzük túl sûrûre, mert kihûlés közben tovább sûrûsödik! :D
Reggelire, vacsorára nagyon jó. A sós változat mellé adhatunk pár szelet ropogósra kisütött bacont :) Akkor tutti, hogy túléljük ebédig!
Dobsz bele mazsolát, más aszalt gyümölcsöt, magokat, aztán tejet rá és kész a müzli. :)
Amerikában a zabkása elég divatos, csak itt almaszósszal szokták enni.
Jogos a pont, úgy még minimalistább. Csak én jobban szeretem fõzve :)Idézet:
Eredeti hozzászóló Tulelo
Velõs pirítós - téli fülõkébõl!
Csatolmány 55
Ne tessenek csodálkozni, ilyen is van! Az ötletet az adta, hogy ennek a gombának nyálkás a kalapja, és ettõl sokan idegenkednek. Ez a recept viszont erényt csinál a szükségbõl! És TÉNYLEG pont olyan, mint a velõ!
Hozzávalók:
2 marék téli fülõke, 2 teáskanál vaj, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál csípõs mustár, 1 teáskanál mézes balzsamecet,vékonyra szeletelt kenyér
A fülõkéket megtisztítjuk, tönkjét kidobjuk, a kalapokat felvagdossuk. A vajat egy vastag fenekû láboskában vagy serpenyõben felolvasztjuk, hozzáadjuk a gombát és a kés fokával szétnyomott fokhagymát. Jól elkeverjük, lefedve, kis tûzön 10 percig pároljuk, majd zsírjára sütjük. Amikor leve elpárolgott, levesszük a tûzrõl, és elkeverjük benne a mustárt és az ecetet.
A kenyeret megpirítjuk, vajjal finoman megkenjük, és ráhalmozzuk a fülõkekrémet. A legjobb frissen, forrón elfogyasztani.
Talán Túlélõnek nincs ellenére, hogy színesítsem a topikot egy témába vágó kis olvasnivalóval! :D Aki nem kedveli a gasztronovellákat, ugorja nyugodtan át!
A vén fa húsvéti ajándéka
A négyemeletes blokkokból álló lakótelep egészen emberi léptékû volt. Az utcákat nem vonalzóval jelölték ki a tervezõasztalon, hanem sétára csábítóan kolbászoltak a házak és parkok között. És ott volt a kiserdõ!
Az avatott szem leginkább afféle elvadult parknak, faültetvénynek minõsítette volna, ám hála istennek, mára r az emberi kéz butaságait mosolyogva kijavítgatta az anyatermészet. A hajdani kertészek által telepített fák egy része kipusztult, elsatnyult, némelyik viszont diadalmasan magára talált és gyökérsarjaival, széthullatott, madarak által elhordott magok révén elszaporodott. Jó pár furcsa ritkaságot lehetett fellelni a szívós, õshonos növények, a hajdani kisvárosi kertekbõl kivadult, vagy magoncokból sarjadt gyümölcsök közt. Galagonya sokat járt ide, sok kedvence volt itt.
Egy fekete törzsû, hatalmas, bíborszínû tüskéket kimeresztõ tövises lepényfa például, melynek ijesztõ fegyverzete gyöngéd, selymes levélkéket védelmezett és egy õsöreg cseresznyefa, mely tavaszonként fiatal lányként öltözött hófehér ruhába, merészen letagadva elõrehaladott korát. Õ volt most a séta célpontja. Galagonya régóta aggódott ezért a fáért, látta, hogy már nemigen húzhatja sokáig és kíváncsi volt, hogy a legutóbbi szélviharok mennyire viselték meg öreg barátnéját. Már messzirõl látta, hogy baj lehet, eltûnt egy jellegzetes, vastag ág a lombkoronából, mely azelõtt a kis ösvény fölé hajlott. Közelebb érve azt is látta, hogy bizony a hajdan vaskos, erõteljes törzs is derékba tört, és a hajdani faóriás szinte teljes koronája a földre zuhant. A legtöbb ág talán már a levegõben megroppant, nemcsak a földet érés pillanatában. Galagonya szinte hallani vélte a fájdalmas reccsenéseket.
Mikor lehajolt és megvizsgált egy lába elõtt heverõ ágcsonkot, látta, hogy az már teljesen elpudvásodott. A fa talán már azelõtt meghalt, mielõtt a vihar végzett volna vele. Galagonya áttörte magát az aljnövényzet sûrûjén és odaért a hajdani cseresznyefa törzsének csonkjához. Önkéntelenül megpaskolta a fa kérgét, mint amikor valaki vígasztalásként megveregeti barátja vállát. Komikusan szomorú gesztus volt ez, beismerése annak, amit az ember oly sokszor érez életében, hogy itt már nincs mit tenni, csak gyászolni, aztán felejteni. Az öreg saját elérzékenyülését gúnyos szájbiggyesztéssel korrigálta. Nem szeretett elérzékenyülni. Körüljárta búcsúként az öreg törzset, tudta, többet nem fog idejönni.
A másik oldalon meglepõ látvány fogadta, a diadalmas élet burjánzása a szomorú romokon. Egy szép téli fülõke gombacsoport sarjadt az öreg tuskón. Mintha csak egy öreg hölgy nyújtotta volna át hajdani hódolójának báli csokrát, utolsó emlékként. A gombák frissek, gusztusosak voltak, Galagonya nem is habozott tovább. Elõhalászta zsebébõl csontnyelû bicskáját és gondosan, egyenként levagdosta a ragacsos kalapú fülõkéket. A legkisebbeket békén hagyta, hadd növekedjenek tovább az anyatermészet dicsõségére. Aztán hazaballagott a zacskónyi zsákmánnyal.
Otthon elõvett egy kisméretû, ám ahhoz képest bidva nehéz öntöttvas lábaskát. A vajtartóban megmaradt fél csomag vajat az aljára pottyantotta és feltette a legkisebb gázrózsára. Míg a vaj olvadni kezdett, az öreg megtisztította a gombát. A kalapokról lekaparta a nyálkás felsõ réteget, mely miatt a legtöbben úgy idegenkednek ettõl a fajtától. Kivágta és eldobta a tönköket, aztán mindazt, amit a gombákból megmaradt, kis darabkákra szelt. Éppen elkészült, mire a gázláng felmelegítette a kis lábos vastag alját, és a vaj, megfontolt buborékokat eregetve megolvadt. Az öreg sebtében szétnyomott 3 gerezd fokhagymát és a vajba szórta, majd egy-két kavarintás után a gombát is rádobta. Fedõ alatt párolta az egészet, odafigyelve azért, le ne kapjon. A konyhában enyhe halszag terjengett, de hamar elillant az ablaknyitás után. Galagonya levette a fedõt, látta, hogy a gombák nedve már nagyjából elpárolgott. Zsírjára sütötte, ami megmaradt a hajdani fülõkecsapatból, kicsit megsózta, borsozta a masszát, ötletszerûen rákanalazott egy kis csípõs orosz mustárt, amit kamionos barátja hozott Moszkvából és ért annyit, mint a híres dijoni márka.
- Valami még kéne bele... - tûnõdött, majd hiányérzetét egy löttyintés õrségi balzsamecettel orvosolta. Karácsonyra kapott botmixerével összekutyulta a masszát és megkóstolta. Meglepõdött.
(folyt.köv)
Pont olyan ízt érzett, mint pár napja, mikor a jóféle marha velõscsontból óvatosan kiütögetett velõt kóstolgatta.
A kenyérpirító kéznél volt, mint mindig, fekete csatlakozó vezetékével körültekerve várakozott a konyhapulton. Volt egy szikkadó sercli is. A hûtõben meg az ebédrõl maradt kis zöldsaláta.
- Nincs mire várni tovább - gondolta Galagonya és fürgén szétkente a masszát a megpirított kenyérszeleteken - Gondolom, az apostolok sem hagyták kihûlni az áldozati bárányt az utolsó vacsorán…
Egy tájfutó ismerõs ezt a mézesmákot még egy adag szõlõcukorral fel szokta turbózni, esküszik rá. Doppinglistán tuti nem szerepel. :)
Úristen Trendo! Ezt a mézesmákot hol találtad? Egyszer csináltam még az õskorban, gyerekfejjel. Tettem bele mazsolát és diót is. Még a napközis tanár is azt zabálta! :haha: Tisztára el is felejtettem már!
A zabkását Írországban orrvérzésig nyomatják. Én is megkedveltem. Õk porridge-nek hívják. Egyszer nem volt kedvem édesen enni (mert egyébként hasonló a mi tejbegrízünkre, csak a zab mivel nem darált, hanem roppantott, így darabosabb) és szórtam bele Vegetát. Sült húsokkal kimondottan király!