Amikor nincs WC papír...
Tudom, hogy kevésbé illik ilyen témákról beszélni, hiszen a hátsó fertály higiéniája nem köztéma. Mégis egy preppernek – bár szerintem mindenkinek – tudnia kellene azokról az alternatívákról, amiket akkor lehet használni, ha épp nincs a közelben vagy kifogyunk abból a bizonyos pihe-puha, illatosított alkalmatosságból. Kétféle ember létezik a történelemben: aki mossa és aki törli alfelét. A kínaiakról már az idõszámítás elõtti VI. században feljegyezték, hogy papírt használtak ezen célokra – vagyis töröltek. Az európai civilizáció magaskultúrájának számító rómaiaknál ellenben a sokkal higénikusabb mosás volt alkalmazásban. Akinek voltak már altáji problémái (pl. aranyér mûtét) vagy csak simán egy kiadós hasmenése, az tudja, hogy a wc papír nem a legoptimálisabb megoldás. Ráadásul vannak olyan európai országok, ahol nem is lehet a latrinákba dobni, mert eltömíti azokat (pl. Görögország) és erre a turisták figyelmét is felhívják - jó esetben. A mai wc papírok egyébként sem a környezetbarát szemléletmód megtestesült angyalai, hiszen a hófehéreket agyonklórozzák az eljárás során. Az az ipari szennyvíz pedig elõbb-utóbb a Természetben köt ki. Ráadásul napjainkban használt változatok között rengeteg a kevert alapanyagú - kissé nejlonos tapintásukról ismerhetõek fel -, amik az átázást és nem kívánt szakadást hivatottak megakadályozni. Ezek szintén nem valami környezetkímélõek a végállomáson. Ezenfelül mi történne, ha egyszer csak valamilyen oknál fogva nem érkezne több tekercs a boltok polcaira vagy nem is volna hova érkezniük netán kifogynának még a prepper készleteink is? Nem kell megijedni! Volt élet a modernkori klotyópapír elõtt is a Földön. Hiszen a most ismert gurigás, perforált altesttörlõ csak 1880 körül került a boltok polcaira. De, mi volt elõtte vagy éppen mit használhatnánk, ha egyszercsak kifogynánk belõle – ahogyan arra 1973-ban már volt példa Amerikában? Íme néhány ötlet a történelem különbözõ idõszakaiból és a világ minden szegletébõl:
Gazdag ókori rómaiak: csipke, gyapjú és rózsavíz
Római polgárok: szivacs vagy kender egy bot végére erõsítve, amit használaton kívül sós vízben tartottak.
Gazdag franciák: csipke, gyapjú vagy kender és bidé használata
Középkori Európa: szénalabdacs, szalmacsutak, fûcsomó, kaparófa vagy a mai wc keféhez hasonlatos dolog csak kendergombolyaggal a végén (gompf stick). Ez utóbbi már csak a jobb módúaknak járt ki.
Korai, amerikai telepesek: rongyok, újságpapír, katalógusok, kukoricacsutka, levelek.
Viking-kori Anglia: kiselejtezett birka és báránygyapjú.
Brit lordság: az elolvasott verseskötetek lapjai.
Spanyol és portugál hajósok: a kiszálasodott horgonykötelet használták erre a célra (akkoriban ez még kenderbõl volt, nem acélsodrony!).
Hawaii-szigetek: kókuszdió héj (szõrrel együtt).
Eszkimók: hó és tundrai növények
India: a bal kezed és víz (arab országokban is hasonló megfontolásból a bal kéz a “koszos kéz” és sértést bármi okból is azt nyújtani valakinek)
Országtól függetlenül a köznép: Európában ez inkább a középkorban volt divat, de ma is vannak a Földnek olyan területei, ahol a köznép egyszerûen a folyókba intézi a dolgát.
A fent említett anyagokon kívül világszerte használatosak még a rongyok, homok, faforgács, levelek, fûfélék, lekerekített kövek, kavicsok és agyagcserepek darabjai, botok, mohatelepek, páfrány, a kukorica szinte minden része, víz, hó, almacsutka, gyümölcshéjak, kagylóhéjak. Sõt, régebben élõ libának a nyakába is törölték az emberek magukat! Meg van a Macskajaj?
Túrázások során különbözõ növényeket, avart, fûcsomót, de még havat is személyesen is kipróbáltam. A kavicsokat és botokat inkább kihagytam. Az már nekem szado-mazonak hat. Ugyanúgy, ahogyan a kukoricacsutkát sem tudom áztatás nélkül elképzelni ilyen célokra. Valakinek tapasztalata? A hóval kapcsolatban annyit, hogy természetesen nem a legkellemesebb élmény. Ám, ha valakinek hasmenése volt, akkor még jól is jön, hiszen hûti az irritált, kivörösödött bõrfelületet a záróizmok környékén.
Nos, jól látszik, hogy nem kell megijedni, ha kifutnánk a klotyópapírból. Az opciók tárháza végtelen. Ráadásul gondolom a 30 feletti korosztály még emlékszik az árnyékszékekre és az ott elhelyezett idejét múlt napilapok használatára. Csak egy kicsit össze kellett gyûrni, morzsolni, hogy ne legyen olyan éles. Bár, a napilapok nyomdafestékétõl az ember fél valaga és keze csupa fekete volt az eljárás végén. Azonkívül arra is biztos sokan emlékeznek, hogy mi volt az eldobhatós pelenka elõtt? Úgy van rongypelenka. Anya mosta a sz***os seggünket és a pelenkát is. Szegényeket nem irigyelem! Azok a szagok, amik egy kisbabából ki tudnak jönni!!! Szaddám mustárgáza kutyafüle azokhoz képest és a mi drága édesanyánk szakadatlanul mosta, amíg szobatiszták nem lettünk! Tehát a rongyok használatában semmi kivetni való nincs! Mégis, nekem személy szerint a rómaiak módszere tetszik a legjobban: nyél, cserélhetõ, többször használható, puha fej valamiféle fertõtlenítõ folyadék oldatában. Itt egy kép a Flick-rõl, ahol jól látszik egy római kori közhelység rekonstrukcióján hogyan vezették a padló két vájatába a forrásvizet és öblítették el a folyó vízben a fenéktörlõ alkalmatosságokat. Ja, Róma fénykorában popótörlésre és szárításra nekik erre külön rabszolgáik voltak!
Római közvécé rekonstrukció
